Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aforizma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aforizma. Összes bejegyzés megjelenítése

Cím nélkül


*

Az atiyoga a középút.

____________________________________



*

Úton (tanulmányfotók)


*















*

(A felvételeket 2012. december 25.-én hajnalban készítettem.)

Időcsapda


*

az idő: tudat


érdekes és elgondolkodtató az a tény,  hogy miközben a 
kozmoszban - a fény véges terjedési sebessége és az irdatlan téridő-távolságok miatt - 
kizárólag a múlt mutatkozik meg aktuálisan, 
és a relatív kozmikus jelen rögzítéséhez a világ elmebeli transzformációjára van  szükség, 
aközben itt a földön, ahol minden folyamatosan áramlik és felbukkan és eltűnik,
 csakis a jövő tárul fel folyamatosan, 
a valóságosan létező jelenhez ugyancsak a világ elmebeli transzformálása szükséges

ez az elmebeli átváltoztatás, a valóságot feltáró belátás, 
csakis akkor érhető el, ha engedünk

ha engedünk valós természetünknek, ha elengedjük a mindent elleplező egót, 
az elképzelések kavalkádját 

ha tudatunk valós természetét nem akarjuk elérni,
ha felismerjük: nem vagyunk egyedül, mert minden az, tehát nincs mit "elérni",
máris a kapuban állhatunk

ha megismertük önmagunkat, azonnal át is léptük ezt a küszöböt

az időcsapda, melynek harapófogója a múlt és a jövő, 
így egycsapásra átváltozik az örök jelen, 
a teljes üresség és a teljes tökéletesség formájává, 
melyben mindig minden állandó


*

Nirvāṇa


*

Csak az Üresség nem változik.

*

A Szabadságról


*

A Szabadság: Tudás. 

Csak egy megtévesztett világi gondolhatja azt, hogy a "szabadság" azt jelenti, hogy a külső körülmények feltételeit hozzáidomítjuk az akarat és a vágy mulandó, vélemény-alkotta-világához. Nem attól lesz szabad valaki, hogy "jogait" a extremitás szélsőségeiig kiterjesztjük: attól az a valaki csupán a vágyait és akaratát gyakorolhatja szabadon, korlátok nélkül nyüzsöghet és szaporíthatja tetteit - ám valójában tudatlanságának rabságában marad, ami igaz Önmagát, az igazi Valóságot illeti, és eme öntudatlan rabság hajszolja akarata és vágyai karjába, azt gondolván: "én cselekszem". 

Az igazi Szabadság - belső lényegünk Forrása eredetének ismerete. Hogy a Teljesség ott rejtőzik legbensőnkben: nem része a külső világnak, de még pszicho-mentális identitásunknak sem, miközben "másságában" minden "az" is egyben. 

A Szabadság csakis az "illúzióktól" való szabadság lehet, aminek elérése kizárólag belső, szellemi út: nyugalom, nem-nyüzsgés. A belső korlátok felszámolása, nem a külsőké. Önmagunk megismerése, nem a "világé".

Ez a Szellemi Út bárhol, bármikor, bármilyen körülmény közepette gyakorolható, mert mindentől független, ami látható, tapasztalható, érzékelhető, létező.

*

Meditációs elvonulás - (tanulmányfotók)


*


A fotók azt hivatottak illusztrálni, hogy az adekvát meditációhoz és realizációhoz, 
a belátáshoz és a valóság olyanságának a felismeréséhez nem kell egzotikus országokba utazni,
barlangokba, hegyekbe és erdőkbe vagy meditációs központokba vonulni.

A meditációhoz és kontemplációhoz tökéletes a Ferenc körút, a metró és a belváros is.

Vagy legalábbis nem tökéletlenebb, mint a csendes szoba, a hegy vagy az erdő.  

*

"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettől az éretlen,
S tűnik félelme a bölcsnek. 




Ahogyan tükör nélkül nem látható
A saját arcunk tükörképe,
Ugyanúgy a halmazok nélkül
Sem látható az énünk képe. 

 



De ha nem jöhet létre sem magából, sem másból,
Sem mindkettőből, sem a három időben,
Akkor leomlik az énkép,
Nyomában a tett s a születés.



Aki látja, hogy így keletkezik,
És szűnik meg ok és okozat,
Az nem tartja a világot sem valóban létezőnek,
Sem valóban nemlétezőnek.




De mikor a tudástól nyugszik a lét s a nemlét,
Erényen s bűnön túljutunk;
Ezért az igazak azt monják,
Rossz és jó léttől is szabadulunk.



Ha az ember látja, hogy így keletkezik ok és okozat,
S elismeri a sokféleség alapján születő
Köznapi tapasztalat valóságát,
A nemlétezést nem fogadja el.

Ha pedig rájön, hogy megszűnik a valóság,
Ha sokféleség nincsen,
Nem vallja a létezést sem;
A kettősségtől függetlenül így lesz szabad.
_______________________________________________________  

"Ha a nirvánában
Mind a "létező", mind a "nem-létező" megvan:
E kettő egy helyen nem létezik,
Mint ahogy a fény és a sötétség sem.






A szamszárának a nirvánával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.
A nirvánának a szamszárával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.



Ami a nirvána határa,
Az a szamszára határa is.
E kettő között
A legparányibb különbség sincs.



Mi az ugyanaz, mi a más?
Mi az örök, mi a nem-örök?
Mi az, ami mindkettő, örök is, meg nem is örök?
Mi az, ami semelyik?

Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak, csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."


       


Mivel nincs fennállás, valójában
Keletkezés és megszűnés sincs;
Akkor pedig hogyan létezhet végső soron
Keletkezett, fennálló vagy megszűnő dolog?


Ha örök változás van, hogyan létezhet
Nem pillanatnyi dolog?
Ha viszont nincs változás,
Hogyan lesz valami valóban más?"



*

A Nagarjuna-szövegek forrása itt és itt.

Dzogchen-tanítások (kontempláció-aforizmák) 1#


*


A Teljes Tökéletességről nagyon nehéz beszélni, mert minden róla szól.

*

Aki meglátja a Dzogchen lényegét, az nem "realizál" vagy "ér el" semmit: 
valójában a kontemplációjában a Tökéletes Beteljesedettség 
Jelenvalóságának Van-sága tárul fel, amit - természetéből adódóan - soha senki nem is hagyott el. 

* 

A Teljes Tökéletesség, a Végtelen Tér, az Olyanság és a Nagy Üresség 
- ugyanazon Valóságot jelölő szavak.

*

Az Atiyoga (अतियोग): "jógafeletti[ség]" állapota - úgy értelmezhető, hogy az, ami soha nem vált, 
mert nem válhat ketté, nem lehet "összekapcsolni". 

 *

Nincs "ez", amivel "azt" egyesíteni lehetne.

 *

Éppen az "összekapcsolás ["egyesülés"]" gondolatának felmerülése révén "válik ketté", de csakis illuzóriusan. 

Éppen ezért elhibázott minden "gyakorlat", ami az Olyanság realizálását tűzi ki célul.

*

 A végtelen világűrt nem az "valósítja meg", ha "eloszlanak a felhők".

A "felhők" - tudat. A "végtelen világűr" - tudat.

Az a tudat, mely ezt "felfogja" és "megalkotja", nem különbözik attól a tudattól, 
mely mindezek végső alapja.

*

A megszabadulásról


*

Az újraszületések körforgásából az újjászületés szabadít meg.


*

Az Út



*

Sokan járnak különböző utakon gyakorolva, azt gondolván, közelednek céljukhoz;
de csak kevesen tudják, hogy a Cél - itt és most, önmagunkban van.

Ennek - minden kétséget eloszlató - felismerése: az Út vége.

És kezdete.

*

szatori hajnalban - karcolatok


*

A tanú,
mely a satipatthána-meditációt végezve képes elhatárolódni minden észlelettől és elmerezdüléstől, 
mint amik a "nem-Én jelei", minden bizonnyal ennek ellenkezőjére, tehát arra is képes, 
hogy mindent önmaga tudatában felismerve, Én-ként szemléljen.

A tanú,
mely a buddhizmus doktrínáit megérti, nem talál Önvalót-t, miután az azt elfedő burkokat megvizsgálta,
ugyanaz a tanú, mint aki a hinduizmus tanai alapján (és a yogacara-buddhizmusban) csak Önvaló-t lát.

Ez a gondolat persze csak a dogmák és hiedelmek, a hitrendszerek feltétel nélküli elfogadásának 
mellőzése és meghaladása után érthető meg, melyek mögött ott lapul a "valóság Olyansága".

Én legalábbis csak azután értettem meg ezt, miután - hosszú évekkel ezelőtt - kellően eltávolodtam a hitrendszerektől,
és meg mertem kérdőjelezni azok egymást kizáró mivoltának mítoszát.

Az Olyanság, az Üresség csak akkor érthető meg, a béke csak akkor realizálható, ha létrejön a fenti látása,
a nem-kettős valóság látszólagos ellentétpárjai természetének megértése.

A Valóság nem a hinduizmus és a buddhizmus doktrínáinak ismeretének a függvénye - attól független:
aki látja a világ Olyanságát, a Világűr törvényét, az "megszabadulhat" a hinduizmustól és a buddhizmustól is.

Sem kimondott, sem írott szöveg, sem rítusok és szabályok, sem dogmák és tantételek nem érintik.

Nem "buddhista", nem "hindu", ahogy a folyók is nevüket vesztik az óceánba ömölve.

*

Elfogulatlanul


*



Milyen "módszerrel" lehet megszabadulni attól, ami soha nem is volt megkötve?



*

Mahā-Mādhyamaka



*


Egy dolog valamit tagadni (X nem létezik), 
és egy másik dolog valamiről azt állítani, hogy nem az (X nem Y).

A közös bennük: a fogalmiság fátyla,

mely értőt nem téveszt meg.


A Középső Út: Csend és Fény.


Csak abban látni az Üresség Olyanságát.


*

A Rend anarchiája


*

Ami idelentről anarchiának tűnik, bizonyos szempontból a Rend hierarchikus megnyilvánulása.

*

Kezdetben


*


A világ teremtett.

A világ nem-teremtett.

A világ teremtett és nem-teremtett.

A világ sem teremtett, sem nem-teremtett.


Ez "az", amikor az ürességből - név és forma lett...

*

(zen vázlat)


*

az elme kiüresítése azt jelenti, hogy az üresség jeleit megfosztjuk az elme által ráaggatott képzetektől (aszemiotizált üresség)

* 



(Fordított sorrendben)

*

Nagarjuna-axióma


*


A névlegesen létező világ (nāma-rūpa) jelenségei az ön-üresség verzionális permutációi.


*

Korunk rasszizmusáról


"A bölcs szemében egyforma a szertartástudó, jámbor pap, a tehén, elefánt, kutya, kutyahús-evő pária.
Akiknek gondolatait ez az egyformaság uralja, már ezen a földön legyőzték a születést és halált; 
mert a hibátlan Brahman egyforma, s így ők a Brahmanban lakoznak."
Bhagavad-gíta V.18-19.

*

Korunk rasszizmusának kétféle arca létezik: ezek a "ti" megvetése, és a "mi" dicsőítése.

Csak ezeket messze elhagyva látható, hogy valójában minden: Ő.

*

Anyagi javakért imádkozni: ateizmus


"Bizony mondom, nem más-világokban és nem megváltó vércseppekben:
hanem a testben hisznek legjobban ők maguk is,
a maguk magában-valója pedig nem más nekik, mint a testük maga."
Nietzsche: Így szólott Zarathustra [A más-világolókról]


*


Némi magyarázat: az anyag, a matéria: illúzió, nem-valóságos képzet. Maga "a" semmi. A materializmus: látens egoizmus.

Isten: Szellem. Semmi sem mondható róla szavakkal. A Lét transzcendens és immanens valósága. Nem "valami". Nem "külső". Semmi sem "az". Neti-neti.

Ahhoz, hogy Istennel (ti. a Létvalósággal) "eggyé váljunk", csupán a látszólag külsőként megjelenő illúzióktól kell megszabadulnunk (mivel: Regnum Dei intra vos est), "meg kell tagadnunk" virtuális képzet-önmagunkat, közömbösnek kell maradnunk afelé, és a helyes megkülönböztetés kardjával magunk mögött kell hagynunk az érzéki, romlandó világot: ez pedig csakis a tudatlanság felszámolásával lehetséges, valódi Önmagunk megismerése által.

"Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint."

Meditációinkban fel kell ismernünk minden dolog ürességtermészetét: minden körülményt egy-formaként kell felfogni, ezután pedig létrejön a neutrális kontempláció állapota.

Aki ehhez képest az anyagi javakat áhítja, azokért imádkozik, egy jobb földi (!) életre vágyik, az Evangéliumokat pusztán szó szerint képes értelmezni, és nem látja a szavak mögött rejlő magasabb valóságokat, melyeknek a betűk pusztán szimbólumai, az nem látja Istent sem, nem érti az Evangélium egyetlen igazi üzenetét: "én és az Atya egy vagyunk"; "Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek".


*


A "különböző" és a "Más[ik]"


Adalék a "más" [lat. 'alteritas'] és a "különböző" [lat. 'differens'] kifejezések jobb megértéséhez a "zsentong" buddhizmus tanulmányozásához.


*

Az érzékekkel és a tudattal felfogható, formával és névvel létező dolgok egymástól valójában nem különböznek: 
ezek összességéhez képest azonban létezik egy önmagában álló "Más[ik] Üresség", mely magában is foglalja a kozmoszt, 
annak minden létszintjével együtt, illetve nem is foglalja magában; sem nem különbözik tőle, és különbözik is,
miközben megmagyarázhatatlan módon teljesen Más ahhoz képest.

*



*

Regnum Dei Intra Vos Est


*


Milyen messze van a megszabadulás, a Felébredés?

Mindig olyan messze, amennyire a szellemi útra lépett vándor messze van Önmaga megismerésétől, az egó kialvásától.


*