Úton (tanulmányfotók)

*

*

(A felvételeket 2012. december 25.-én hajnalban készítettem.)

Áramlás-kontempláció

*

_________________________________

 "Amire kiterjed a hat érzékelési alap, arra terjed ki a fogalomalkotás. 
Amire kiterjed a fogalomalkotás, arra terjed ki a hat érzékelési alap. 
A hat érzékelési alap maradéktalan elhalványításával és megszüntetésével 
elérkezik a fogalomalkotás megszűnése és lecsillapodása."

*

Időcsapda

*

az idő: tudat

érdekes és elgondolkodtató az a tény,  hogy miközben a 

kozmoszban - a fény véges terjedési sebessége és az irdatlan téridő-távolságok miatt - 
kizárólag a múlt mutatkozik meg aktuálisan, 

és a relatív kozmikus jelen rögzítéséhez a világ elmebeli transzformációjára van  szükség, 

aközben itt a földön, ahol minden folyamatosan áramlik és felbukkan és eltűnik,
 csakis a jövő tárul fel folyamatosan, 

a valóságosan létező jelenhez ugyancsak a világ elmebeli transzformálása szükséges

ez az elmebeli átváltoztatás, a valóságot feltáró belátás, 
csakis akkor érhető el, ha engedünk

ha engedünk valós természetünknek, ha elengedjük a mindent elleplező egót, 
az elképzelések kavalkádját 

ha tudatunk valós természetét nem akarjuk elérni,
ha felismerjük: nem vagyunk egyedül, mert minden az, tehát nincs mit "elérni",
máris a kapuban állhatunk

ha megismertük önmagunkat, azonnal át is léptük ezt a küszöböt

az időcsapda, melynek harapófogója a múlt és a jövő, 
így egycsapásra átváltozik az örök jelen, 
a teljes üresség és a teljes tökéletesség formájává, 
melyben mindig minden állandó

*

A Dharma allegóriája

*

„Ahogy a folyamok, elérvén a hatalmas óceánt, elvesztik korábbi nevüket és formájukat, 

és aztán már csak óceánnak nevezik őket, éppen úgy ez a négy kaszt, a harcosok, papok,

 kereskedők és dolgozók, amikor eltávoznak családjuktól egy otthontalan életbe, 

az Igazság-keresők által megalapított szabályokat követve, elvesztik korábbi nevüket,

 származásukat, és egyedül »aszkétáknak«, »Buddha fiainak« neveztetnek."

*

*

Zen Üresség-kontempláció (vázlatok)

*

*

*

[A felvételeket 2012. augusztus 4-én készítettem a Börzsönyben, a Nagy Hideg-hegyen.]

A helyes elmélyülés

*

a helyes elmélyülés az, amikor az ember - önmagát kiüresítve - a gondolatok-feletti valóságban időzik

ez a valóságos természet

-

a helytelen elmélyülés az, amikor az ember képzetekbe merül, mert az elméjét a valóságról alkotott gondolatai uralják

ez az elfedettségben álló természet

-

a cél: e két természet közös alapjának meglátása

*

Adalékok a Középső Úthoz

*

'A "semmit sem állítok határozottan" szófordulatról pedig a következőt mondjuk. Határozott állítás alatt nem azt értjük, hogy egyszerűen mondunk valamit, hanem azt, hogy nem nyilvánvaló dolgot jóváhagyással kísérve tárunk elő. Így alighanem arra a felismerésre fogunk jutni, hogy a szkeptikus semmit sem állít határozottan, még azt sem, hogy "semmit sem állítok határozottan". Hiszen ez nem dogmatikus felfogás, vagyis valamely homályos dologba történő beleegyezés, hanem olyan szófordulat, ami tapasztalatunkat fejezi ki. Amikor tehát a szkeptikus azt mondja, hogy "semmit sem állítok határozottan", akkor ezzel azt közli, hogy "most olyan szellemi állapotban vagyok, hogy a kutatás tárgykörébe eső dolgokról semmit sem tételezek vagy tagadok dogmatikusan". Mikor pedig ezt mondja, akkor arról a benyomásáról ad hírt, ami benne a vizsgálandó tárgyakról keletkezett, s nem dogmatikus módon, meggyőződéssel jelent ki valamit, hanem elbeszéli azt, amit tapasztal.'

Sextus Empiricus: A Pürrhonizmus alapvonalai, Első könyv, 23.

*

Jelenetek a kolostor életéből

*

*

A felvételeket 2012. június 3-án készítettem a Budaszentlőrinci Pálos Kolostor ősi romjainál.

*

A Vénusz a Nap előtt

*

2012. június 6-án hajnalban Vénusz-átvonulás lesz a Nap előtt, ami remek meditációs-kontemplációs lehetőséget rejt magában annak tudatosítására, hogy életterünk csupán egyike a roppant kozmosz parányi porszemének. 

A Vénusz legutóbb 2004. június 8-án, a délelőtti órákban vonult át a Napkorong előtt: a jelenséget akkor  a teleszkópommal megfigyeltem és vázlatrajzot is készítettem róla. 

A Napon két napfolt is látható volt, amik helyét rögzítettem (β). Érdekessége a megfigyelésnek, hogy egy madár (avis) is elhúzott látszólag a napfoltok felett, annak útvonalát szintén berajzoltam (α), gondolván, az is a látványhoz tartozik.

(A rajz a valósághoz képest "fejjel lefelé" mutatja a látványt, a teleszkópban található tükrök miatt.)

*

*

*

*

Felhők - tanulmányfotók

*

Minden  érzék-vidzsnyána megszűnése az álajavidzsnyána fölhalmozott,

a nemvalósat és megkülönböztetést összegyűjtő adottság-energiájának a megszűnését jelenti.

Ez az, Mahátmati, amit a vidzsnyána formaszemléletének a megszüntetésének nevezünk.

-

A tudatban nem található sem állítás, sem tagadás.

-

Bráhmin, én nem tartozom az okság iskolájához, a nemokság iskolájához,

kivéve azt, amikor a keletkezések láncát tanítom,

már amennyire a megragadott és megragadás gondolat-alkotta
világa  a megkülönböztetéstől függően létezik.

-

Nem a létezéssel, a tettekkel, az egyéni jelekkel megyek a Nirvánába, én akkor megyek a Nirvánába,

ha a megkülönböztetés által keletkezett vidzsnyána elolszlik.

Lankávatára-szútra (részletek)

*

  

*

– Mit gondolsz, Szubhúti, ráébredt-e valamire a Tathágata, amikor elérte a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodást?

– Nem hiszem, Magasztos. Nincs semmi, amire a Tathágata ráébredhetne a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásban.

– Így van, Szubhúti, így van ez. Egyáltalán semmi sincs ott, amit meg lehetne ismerni. 

Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásnak. 

Továbbá, Szubhúti, egyenlő ott minden, nincsenek benne különbségek. 

Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásnak. 

Mivel minden egyformán önvalótlan, lénytelen, élettelen és személytelen, 

a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásban minden üdvös tényezőként nyilvánul meg. 

Mert az üdvös tényezőket nem tényezőknek nevezte a Tathágata; 

ezért beszélt üdvös tényezőkről.

-

– Szubhúti! Aki azt mondja, hogy a Tathágata jön, megy, feláll, leül, vagy lefekszik,

az nem érti, amit mondtam. 

Hogy miért? Azért, Szubhúti, mert akit Tathágatának neveznek, 

az sehová sem megy, és sehonnan sem jön. 

Ezért nevezik teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatának.

Gyémánt-szútra (részletek)

*

*

*

szatori hajnalban - karcolatok

*

A tanú,
mely a satipatthána-meditációt végezve képes elhatárolódni minden észlelettől és elmerezdüléstől, 

mint amik a "nem-Én jelei", minden bizonnyal ennek ellenkezőjére, tehát arra is képes, 

hogy mindent önmaga tudatában felismerve, Én-ként szemléljen.

A tanú,
mely a buddhizmus doktrínáit megérti, nem talál Önvalót-t, miután az azt elfedő burkokat megvizsgálta,

ugyanaz a tanú, mint aki a hinduizmus tanai alapján (és a yogacara-buddhizmusban) csak Önvaló-t lát.

Ez a gondolat persze csak a dogmák és hiedelmek, a hitrendszerek feltétel nélküli elfogadásának 

mellőzése és meghaladása után érthető meg, melyek mögött ott lapul a "valóság Olyansága".

Én legalábbis csak azután értettem meg ezt, miután - hosszú évekkel ezelőtt - kellően eltávolodtam a hitrendszerektől,
és meg mertem kérdőjelezni azok egymást kizáró mivoltának mítoszát.

Az Olyanság, az Üresség csak akkor érthető meg, a béke csak akkor realizálható, ha létrejön a fenti látása,
a nem-kettős valóság látszólagos ellentétpárjai természetének megértése.

A Valóság nem a hinduizmus és a buddhizmus doktrínáinak ismeretének a függvénye - attól független:
aki látja a világ Olyanságát, a Világűr törvényét, az "megszabadulhat" a hinduizmustól és a buddhizmustól is.

Sem kimondott, sem írott szöveg, sem rítusok és szabályok, sem dogmák és tantételek nem érintik.

Nem "buddhista", nem "hindu", ahogy a folyók is nevüket vesztik az óceánba ömölve.

*

Természet-kontemplációk (tanulmányfotók)

  

 

*
 

"A megnyilvánultnak oka van, nem örök, nincsen jelen mindenütt, tevékeny,
sokszerű, alárendelt, jele valaminek, tagolt és függ valamitől. 

A megnyilvánulatlan ennek fordítottja. 

A megnyilvánult három minőséges, nem elkülönülő, tárgyi, 

egyetemes, öntudatlan és termékeny. 

Ilyen az Ősanyag is. Az Ember ennek ellentéte, de hasonlít is hozzá."

(...)

Ahogyan a táncosnő tánca végén a színpadról lelép, ugyanúgy eltűnik a
Természet is, ha az Embernek megmutatta önmagát.
Úgy gondolom, nincs a Természetnél szemérmesebb. 
Amint észreveszi, hogy meglátták, nem kerül többé az Ember szeme elé.
Ezért nincs, ki megkötődjön, szabaduljon és vándoroljon. 
A különféle dolgokban megnyilvánuló Természet vándorol, kötődik és lesz szabaddá.
A Természet önmagát hétféle formával köti meg, 
s egyetlen formával megszabadul az Emberért.


(...)

"Csakis így, a valóság gyakorlása által születik meg a maradéktalan, 

tévedhetetlen, letisztult felismerés: 

„Nem én vagyok, nem az enyém, nem ez az Én!”

Ezek után a biztos alapra lelt Ember színjáték nézőjeként szemléli a Természetet.
Az pedig nem burjánzik tovább, s célját elérvén hét alakját leveti."

Sāmkhya karika (részletek)

*

 A felvételeket a Felső-Mátrában készítettem.

*