A nem-megragadás - egy kardinális kifejezés azonosítása

  

A cikk ezen a linken érhető el:

A nem-megragadás révén - Tanulmányok a Szív Szútráról

 

Absztrakt:

A cikk a buddhista bölcselet egyik központi fogalmát, a nem-megragadást (anupalambha) elemzi, különös tekintettel a Szív szútra értelmezési nehézségeire. A szöveg rávilágít, hogy a magyar fordítások gyakran ellentmondásosak, mivel a szútra vizsgált szakaszában a jelenségek megragadhatatlanságát (mint tárgyi tulajdonságot) összemossák a gyakorló tudati aktusával, a nem-megragadással. Vasubandhu tanításain keresztül a szerző bizonyítja, hogy a megvilágosodás nem egy passzív állapot, hanem egy aktív meditációs folyamat, amely során a tudat megszűnik rögzített tárgyakat tételezni. Ez a kognitív váltás teszi lehetővé a tudati akadályok felszámolását és a félelemtől való megszabadulást, ami végül a nirvána eléréséhez vezet. Az elemzés hangsúlyozza, hogy a szubjektív éberség fenntartása kulcsfontosságú, hiszen a valóságot a források a függő keletkezés és az üresség összefüggésében mutatják be.

 

A nem-megragadás (wú suǒ dé / szanszkritul anupalambha) fogalma alapjaiban változtatja meg a Szív szútra értelmezését: a szöveget egy passzív, látszólag ellentmondásos ontológiai tételből egy aktív, logikus és ellentmondásmentes meditációs útmutatóvá alakítja át.

1. A hagyományos értelmezések ellentmondása

A szokásos magyar fordítások a szútra kulcsfontosságú mondatrészét (以無所得故) tárgyi vagy passzív kijelentésként adják vissza (pl. „mivel nem létezik a nirvána elérése” vagy „nincs mit elérni”). Ez a megközelítés azt a látszatot kelti, mintha itt a szútra szövege a világ objektív elérhetetlenségére utalna, ami a gyakorló számára passzivitást sugall, és ellentmondásban áll a meditációs praxis aktív, éber szubjektív tudatosságával.

2. Két alapvető fogalom megkülönböztetése

A cikk éles különbséget tesz két gyakran összetévesztett kifejezés között:

• Megragadhatatlanság (bù kě dé / 不可得): A tárgyak és jelenségek (dharmák) ontológiai tulajdonsága. Azt jelenti, hogy a dolgokban nincs maradandó, fix lényeg, amihez hozzá lehetne érni (ahogy pl. a Gyémánt szútra írja a múltbeli, jelenbeli és jövőbeli tudat megragadhatatlanságáról).
• Nem-megragadás (wú suǒ dé / 無所得): A meditáló alany kognitív/tudati állapota (anupalambha). Ez a megismerés egy olyan módja, ahol a tudat működéséből hiányzik a fix tárgyak tételezése és az azokhoz való ragaszkodás.
• 
  

3. Hogyan alakul át a Szív szútra értelme?

A kifejezés helyes azonosításával a Szív szútra szövege teljesen új értelmet nyer:

• Nem tárgyi hiány, hanem alanyi aktus: A szöveg itt nem azt állítja, hogy a nirvána vagy a dharmák objektíve elérhetetlenek (miközben egyébként azok), hanem azt írja le, hogy a bodhiszattva meditáció közben aktívan nem ragad meg semmit.
• Koherens meditációs folyamat: A szútra így nem egy feloldhatatlan paradoxon („nincs elérés, ezért éri el a nirvánát”), hanem a meditációs fokozatokon való áthaladás pontos reprezentációja.
• A helyreállított jelentés: A szakasz valójában azt fejezi ki, hogy „A nem-megragadás révén a bodhiszattva a tökéletes transzcendens tudásra támaszkodva a tudat akadálytalan állapotában időzik”, ami elvezeti őt a félelemmentességhez és a végső nirvánához.

*

 

Ou-yang Hsün (Ouyang Xun, 557-641) a Tang-dinasztia egyik kiemelkedő kalligráfusának műve a Szív szútráról.

(A karakteroszlopok felülről-lefelé, jobbról-balra haladva olvasandóak.)

*

________________________

Felhasznált irodalom:

T251 Prajñāpāramitā Heart Sūtra 般若波羅蜜多心經 

Hōryū Gakumonji  法隆学問寺

Vasubandhu: Trisvabhāvanirdésa

A hit felébredése a mahajánában: 

No. 1666 大乘起信論 馬鳴菩薩造 梁 真諦譯 共 1 卷 Volume 32, No. 1666

Az ürességosztályokhoz: 空之探究_厚觀法師講義_第三章

Gyémánt szútra: 金剛般若波羅蜜經

 

A felülmúlhatatlan yoga

*

 „Ezt nevezik jógának, mert a három jármű (śrāvaka, pratyekabuddha, bodhisattva) gyakorlatai között ez a legkiválóbb megvalósítás.

A Prajñāpāramitā-sūtra kimondja: „Az üresség szemlélésének tudatos irányítása a jóga felébresztését, a nagy gyakorlat elindítását jelenti” – ez a legfelsőbb.

Ahogy a szútra mondja: „A bodhiszattva minden nagy jógája (mahāyoga) az üresség tudatos irányítása.”

A bodhiszattva e tudatos üresség-szemlélés révén nem süllyed a śrāvaka vagy a pratyekabuddha fokozataiba, sőt képes megtisztítani a Buddhák földjeit is.

Ugyanebben a szútrában azt is mondják: „A prajñāpāramitā-t a legfelső jóga névvel illetik, mert ez vezeti a Mahāyāna gyakorlatait” – mivel ez a legkiválóbb.

Ahogy a szútra mondja: „A bodhiszattva minden jógája közül a Transzcendens Közvetlen Megismerés Jógája (prajñāpāramitā-yoga) a legfelsőbb, a legkiválóbb, sőt: felülmúlhatatlan.”

Miért?

Mert a prajñāpāramitā a legfelsőbb, hiszen ez maga az összehasonlíthatatlan jóga-dharma (a legmagasabb jóga-gyakorlat).”

*

Yogācāryabhūmiśāstrakārikā (Yujia Shi Di Lun Shi) 瑜伽師地論釋 T1580_01: 883c

Laṅkāvatāra Sūtra, 39

* 

"Ismét másként, ó Mahāmati, azok, akik a háromféle érv és azok összetevőinek megragadásában hisznek, azt fogják gondolni, hogy létezik valamilyen valóság, amely közvetlen nemes tudással ismerhető meg, és mentes a kettősségtől, valamint rendelkezik valamiféle saját természettel.

Ám ó Mahāmati, azoknál a jógiknál, akik elérték a Tathāgata szintjét, elfordultak az elméből, tudatból és megismerő tudatból, megszabadultak a megismerő és megismert kettősségétől, nem keletkeznek többé a „létezés” és „nemlétezés” elképzelései.

Ha mégis, Mahāmati, ezek a jógik – akik ilyen megvalósítással bírnak – elkezdenének ragaszkodni a „létezéshez” vagy „nemlétezéshez”, akkor ez már az önvaló, lélek, vagy egyéni személy megragadásához hasonló lenne, vagyis az énkép újrateremtése.

Az a tanítás viszont, ó Mahāmati, amely a létező természet, saját vagy általános jellemzők alapján különbözteti meg a jelenségeket – ez nem a Dharmatā-Buddhák tanítása, hanem csak az illuzórikus Buddhák megnyilvánulása, melyet azokhoz intéznek, akik gyermekded látásmódhoz ragaszkodnak. Ez nem vezet el az önmagában megvalósított nemes tudás, az igazi meditációs öröm és a dharma valódi természetének megtapasztalásához.

Ez olyan, Mahāmati, mint amikor víz alá merülve látjuk a fa árnyékát – sem árnyék, sem nem árnyék, mivel a fa alakja torzul. Így azok, akiket a külső nézetek maradványai hatnak át, az egység, másság, kettősség vagy ezek hiányának gondolataiban fognak mozogni, miközben nem ismerik fel, hogy minden csak saját tudatukban feltűnő jelenség.

Ez olyan, mint a tükörben megjelenő képek – ezek a képek nem képek, de nem is nem-képek: pusztán a tükör és a kép közötti feltételek és elképzelések játékai. A gyermeki elmével bírók azonban ezeket valódi tárgyaknak látják.

Ugyanígy, Mahāmati, a saját tudatban tükröződő képek jelennek meg számukra egységként, másságként vagy ezek keverékeiként.

Ez olyan, mint a visszhang, amely akkor hallatszik, ha valaki egy völgyben beszél. A visszhang nem hang és nem is nem-hang – attól függ, hogyan halljuk. Ugyanígy, az „igen–nem”, „egy–sok” stb. nézetek is csupán saját tudatbeli hajlamok által született képzetek.

Olyan ez, mint amikor a sivatag forró földjén, a napsütésben víz tükröződését délibábként látjuk – ezek a képek sem létezők, sem nem létezők, és nem ragadhatók meg.

Így van ez, Mahāmati, azoknál a gyermekded lényeknél, akik a kezdetnélküli világi megkötöttségek által beszennyezettek, és elméjük hamis tudása mindenféle keletkezés, fennállás, elmúlás, egység, másság, igen és nem nézeteiben hánykolódik – mint a délibáb hullámai.

Ez olyan, mint a bábként mozgó bábfigurák egy mechanikus szerkezetben: nincsenek tudattal, de a démonok ügyeskedése által úgy tűnik, mintha mozognának. A gyermekek pedig elhiszik, hogy ezek a bábok valóban járnak-kelnek.

Ugyanígy, Mahāmati, az egyszerű hétköznapi emberek, akik rossz nézetek rabjai, ragaszkodnak az egység és különbség hamis tanaihoz. Ez azonban pusztán kivetítés – nem valódi.

Ezért, Mahāmati, minden keletkezés, fennállás, elmúlás, egység, különbség és ezek kettőssége vagy hiánya kapcsán nem szabad elmerülni az elkülönítő gondolkodásban. Ehelyett olyan tudásra kell szert tenni, amely közvetlenül és szabadon ismeri meg a valóságot – mindenféle fogalmi megkülönböztetés nélkül."

*

Szív szútra (Új fordítás - 2025)

*

Kedves Olvasók és érdeklődők!

Ezúton osztom meg mindenkivel a Szív szútra fordításomat.

A szöveg a forrásmegjelöléssel szabadon felhasználható. Minden egyéb jog fenntartva.

A fordítás alapjául a következő szanszkrit és a kínai szövegek szolgáltak forrásként: 

Hōryūji Palm-leaf Manuscript. (Ja) – Xīnjīng | Prajñāpāramitāhṛdaya (wordpress.com)

NTI Reader és NTI Reader

A fordításomhoz készül a kommentár is.

Olvassa mindenki szeretettel!

Antal Péter

Kérdés, észrevétel esetén vagy a fordítás felhasználása kapcsán kérem írjon nekem bizalommal!

antalpeter001@gmail.com

__________________________

Invokáció:

„Továbbá, Subhūti, a bodhiszattva, a mahāsattva, a prajñāpāramitā-ban járva, az elme minden fogalmi jelenségtől való mentességével fejleszti a tudását. Ő ezt a megismerést fejleszti, de nem látja azt. Nem látja még a saját elméjét sem. Egészen addig, amíg az összes Buddha-dharmát sem látja."

(Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajāpāramitā VII PSP_6-8:17)

__________________________________

*

A meghatározhatatlan legmagasabb rendű közvetlen önmegismerés szent tudománya 

परज्ञापारमिताहृदय 

(Prajñāpāramitāhṛdaya)

*

A nemes Avalokiteśvara, a bodhisattva, amint a mély, tiszta ismeret mindent áthágó gyakorlatában haladt, világosan megfigyelte az ötrétű léthalmazokat, és meglátta az önmagától-való-ürességet– ezzel megszabadult minden szenvedéstől. 

Itt, Śāriputra, a forma: Üresség, az Üresség: forma. 

A látvány nem különböztethető meg az Ürességtől: az Üresség nem választható szét a látványtól. 

A megjelenési forma valóban Üresség; az Üresség valóban megjelenési forma. 

Ugyanígy az érzékelés, a felfogás, késztetés és a tudatosság is. 

Ezen a világon, Śāriputra, minden tudattartam az Üresség megnyilvánulása; 

nem keletkezők – nem pusztulók; 

nem szennyezettek – nem tiszták; 

nem növekvők – nem csökkenők. 

A valóság Ürességtermészete: sem az elmúlt, sem az eljövő, sem a jelen. † 

Most, Śāriputra, ebben a kiüresítettségben nincs forma, nincs érzék, felfogás, késztetés és tudatosság. 

Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és elme. 

Nincs látvány, hang, illat, íz, nincs tapintás, és nincs gondolat. 

Nincs a szemnek tartománya, eljutva egészen addig, hogy nincs az elmetudatosságnak tartománya. 

Nincs tudatlanság, és nincs kioltása a tudatlanságnak, és így nincs öregedés-és-halál, és nincs az öregedés-és-halál megszüntetése sem. 

Nincs szenvedés, eredet, megszüntetés, út. Nincs tudás, és nincs beérkezés. 

A nem-megragadás révén, a bodhisattva a tökéletes transzcendens tudásra támaszkodva a tudat akadálytalan állapotában időzik. 

Mivel nincsenek tudati elfedettségek, félelem nélküli: meghaladta a valósággal ellentétes téveszméket, illúziót: ezt elérve beteljesítette a Végső Nirvāṇa-t. 

Az idő három síkján létező minden Buddha a transzcendens közvetlen megismerést követően érte el a Felülmúlhatatlanul Teljesen Tökéletes Felébredettséget. 

Ezért tudni kell, hogy a véghezvivő intuitív megismerés egy nagy mantra; a nagy tudomány mantrája; a felülmúlhatatlan mantra; páratlan mantra; amely minden szenvedést megszűntet; amely való igaz - nem hamis. 

Ezért az eredendő megismerés beteljesültségének mantráját így prédikáld: 

gate gate pāragate pārasaṃgate bodhi svāhā ††

____________________ 

 †  [Kumārajīva 鳩摩羅什 IV. sz-i fordításában szereplő kulcsfontosságú sor. ~ T 08 250; 0847c15: 是空法，非過去、非未來、非現在] 

†† [Woncheuk 원측 VII. sz-i kommentárja alapján: Átkelni, átkelni, túljutni, eljutni a végsőkig, az esszenciáig, gyorsan!]

 Fordította: Antal Péter Szív Szútra - Tanulmányok a Szív Szútráról

A prajñāpāramitā kifejezés fordítása

 *

A prajñāpāramitā kifejezés fordítása - Tanulmányok a Szív Szútráról (blog.hu)

*

'Subhūti kérdez:

Mi a természetük, Bhagavān, ezeknek a Bodhisattvá-knak, a nagy lényeknek, akik ezt a mély Prajñāpāramitā-t megértik?

A Buddha válaszol:

Az elhagyás szokásával vezéreltek, egyedülálló és elszigetelt természetűek lesznek,Subhūti,

azok a Bodhisattvá-k, a nagy lények, akik ezt a mély Prajñāpāramitā-t megértik.'

Aṣṭasāhasrikā Prajñāpāramitā / ASP_15: devaparivartaḥ pañcadaśaḥ / Vaidya 149

 *

„A prajñā nem tud semmit, és nem lát semmit.” 

般若無知論第三 [T1858 0153a24]

 *

 „Továbbá, Subhúti, a bodhiszattva-mahászattva, miközben a prajñāpāramitā-ban jár, olyan tudattal fejleszti a bölcsességet, amely mentes minden jellegtől. Miközben ezt a Tudást fejleszti, nem látja azt, nem látja saját tudatát, egészen addig, hogy semmilyen buddha-dharmát sem lát.” 

Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajñāpāramitā VI-VIII PSP_6-8:17

 

I. 

Miért nem "bölcsességnek" fordítom a prajñā-t?

Tudom, hogy a prajñā-nak a magyar buddhizmusban szinte kizárólagosan elterjedt fordítási variánsa a „bölcsesség”, amit aztán cizellálva magyaráznak a jegyzetekben. Régóta azt gondolom, hogy nem a bölcsesség a helyes fordítása a szónak, és nem csak azért, mert egyszerűen nem lehet a „bölcsesség” kifejezéssel mint fordítással adekvátan azonosulni, hanem azért is, mert a szútra szövege nagyon tudatosan megválasztott, pontos jelentéssel bíró terminusokat használ, tehát ezt a szót is nagyon precízen kell definiálni. Még azon az áron is, hogy ez szembemegy a kialakult szokásokkal. Másfelől: maga a szöveg is egy konkrét meditációs eljárásra utal, ami a satipaṭṭhāna-val (~a tudatosság megalapozása) kezdődik, és egy teljesen másfajta meditációba illetve tudatállapotba vezet, mint a kiindulási pontja (ez az un. asaṃprajñāta samadhi kb. "nem felismerő-, megragadás-mentes révület").

A tudat mindig valamire vonatkozó tudat, és minden tudat része a világnak. Egyetlen tudat kivétel ez alól: ez a viññāṇa anidassana, ami a „felszín nélküli tudatosság” vagy „tulajdonság nélküli tudatosság”. A prajñā szerintem ennek az állapotnak a primordiális megjelenési formája: már nem az a tudat, ami a meditációt végzi, hanem az a tiszta és végtelen tudatosság, ami a meditáció végcélja.

A szanszkrit prajñā प्रज्ञा kifejezés nagyon mély jelentésű. Két részből áll. A pra- és a -jñā alkotják. A Monier-Williams szanszkrit szótár szerint a pra- az előre, tovább, túlzottan, nagyon, sokat, töltés, kitöltés, teljesítés jelentésű, és a görög πρό és a latin pro-hoz hasonló előtag. A nyelvészeknél a gati, ā-rambha, ut-karṣa, sarvato-bhāva, prāthamya, khyāti, ut-patti, vy-avahāra értelmében használható. Ezek: kezdés, kezdet, kiváló, magas, felettes, elsődleges, tudás, felfogás, keletkezés, teremtés, eredet.

A jñā az ismerni, tudást birtokolni, megismerni, észlelni, felfogni, tapasztal, felismer, megállapít, vizsgál, sajátjának felismerni, tudva, ismerve jelentésű.

Így tehát: a prajñā olyan belső alanyi tapasztalat, észlelet vagy ismeret, ami elsődleges forrású, és a kezdeti, ősi, eredeti tudati létállapotra vonatkozik. Kifejezhetetlen és ismeretlen módon jön létre. Úgy, hogy semmi nem határozza meg. Mélyen személyes, immanens, miközben transzperszonális és transzcendens. Ez az intuíció, a tükröződés, a tisztánlátás és a tárgy-nélküli, tiszta tudati felfogás, a természetes intelligencia, de a mentális attitűd, beállítódás is, mint ami az eszköz/tárgy nélküli tapasztalat realizálása után fennmarad, mint meghatározhatatlan nézőpont. 

A prajñā üres: nem ismer semmit és mindent megismer, mert maga a megismerés. Nem tudva tud. A differenciálatlan, ősi, elsődleges belső öntapasztalat. A legmagasabb rendű tudat: minden (ön)ismeret belső forrása. Nem a külsőre, hanem a belsőre utal: itt még nincs alany-tárgy; miközben benne van mindenben, kívül is áll a dolgokon. Nem "alanytudat", hanem a jelenlévő Alany kettősség-nélküli tudata-tudása-tapasztalata. Ez a turiya, a Tanú, a Látó és a mélyalvás képzetek nélküli állapota. Messze magasabb és mélyebb, mint a „bölcsesség”. ez az a megismerő tapasztalat, amely kizárólag az Alany „minden mástól mentes” tapasztalatáé: ez a kauzális, a szenvedésnek alávetett, múlandó, összetett, szenvedésteli és én-nélküli, pszicho-fizikai testben megnyilvánuló személy midentől elkülönült állapota: az a a tudatosság, amely a satipaṭṭhāna meditációt "szemléli".

 

II.

 

A prajñāpāramitā 般若波羅蜜多 / परज्ञापारमिताहृदय a mahajána buddhizmus egyik kulcsfogalma.

A Szív szútrában hatszor fordul elő a prajñāpāramitā szóösszetétel: egyszer a címben, ötször a szövegben. A címben és a szövegben háromszor nominativus-, kétszer locativus esetben szerepel.

Bizonyos etimológiák, amiknek egyébként van létjogosultságuk, a pāramitā kifejezést „túlpartra-juttatónak; ami átvisz a túlsó partra” értelműnek tekintik, és így is fordítják. A mahajána buddhizmusnak a szamszára és nirvána egybeeséséről szóló tanításai fényében nehezen látható, hogy miféle elérendő „túlsó partról” lehetne beszélni, de maga a szútra szövege is leírja, hogy „nincs beérkezés”. Mivel a szútra szó szerint egy metafizikai (~ létesülteken túli) tapasztalatot ír le, a pāramitā inkább úgy fordítom, hogy: meghatározhatatlan, transzcendens, tökéletes, érzékeken túli, vagy: mindent meghaladó. Ezek mellett - nem meglepő módon - jelenti a "legalapvetőbb"-et is, ami sok mindent megmagyaráz.

A szútra kínai verzióiban a xīn 心 karakter kétféle értelemben szerepel: „szív” és „tudat” (innen a Szív szútra elnevezés is. A xīn 心 karakter pontos jelentésére egy másik posztban majd visszatérek). Ha abból indulok ki, hogy a szútrában van ez a szó, aminek fontos a két különböző jelentésének megjelenítése, akkor annak is van jól alátámasztható oka, hogy ehhez hasonlóan a többször előforduló prajñāpāramitā kifejezést is többféle módon fordítsam (mint a rūpa [sé 色] és a pṛthak [yí 異] szavakat is, amiről egy későbbi posztban fogok írni). Minek kötelezzem el magam és szorítsam a szavak adta korlátok közé egyféle fordítás és jelentésvariáns mellett, amikor lehetetlen egyetlen definícióba szorítani a szót, és öt lehetőség is van arra, hogy megjelenjenek az alternatívák (jóformán ez az öt lefedi az összes értelmes interpretációt)?

 Ebből adódóan a következőképpen fordítottam a prajñāpāramitā terminust:

 

• meghatározhatatlan legmagasabb rendű közvetlen önmegismerés (a címben szereplő fordítás)
• tökéletesen véghezvitt felismerés 
• érzékelésen túli tapasztalat
• tiszta transzcendens megismerés
• megismerés véghezvitele
• legalapvetőbbhöz-juttató ismeret

 

Ezek a fordítási variációk nem csak az eredeti szanszkrit kifejezés etimológiájával és nyelvtanával van összhangban, hanem a szútrában leírt meditációs tapasztalattal és azzal a folyamattal, amiről a szöveg szól.

*

  

____________________________________________________________________

Primer szövegreferenciák: 

Taishō shinshū daizōkyō 大正新脩大藏經

T0251. 0848c07 - 0848c22  [T0250. 0847c15]

 [T1509_36 0327c11-c28]

 [T0251. 0848b22]

[Sumidera Shingyō 隅寺心経 (710-794)/ Princeton University, No.2012-99]

[T0256. 08.851a1-852.a23]