Lexicon Mythologicum, 635-636. o.

*

Tres illos Europae, Asiae & Americae Deos unam ac eandem habuisse originem, verisimile tandem apparet é pari vel simili nominum significantia & sono; sic enim:

1) Ódin (Vódin &c. é dialectica variatione) olim certe combinatum fuit voce substantiva Ódr, Ódur a) mens, ratio b) poésis c) intelligentia, scientia; Ódinn igitur explicari potest: a) insigni mente & intellectu praeditus b) mens universalis.

2) Buddhah (Bodda, Boda, Bod, Wod &c.) asiaticarum nationum, Raskio derivatur a subst. Sanscritico Buddhih ratio, intelligentia, sapientia, qvod forte iterum, ex Augusti Wilhelmi Schegelii observatione, derivandum est a voce Budh evigilare, consipere, reminisci. Buddhah igitur a philologis sanscriticis veritur a) mens, spiritus, intelligentia b) insigni mente & intelligentiá praeditus. Buddhistae ipsi Dei illius nomen eodem modo explicant, id deducentes a voce lingvae Pali: Bodie (sive Bodih) o: sapientia &c.

3) Votan Mexicanorum cor Tzendalice denotat, unde Deus ipse a suis cultoribus cor populi vocabatur, & cordis figurá embelmatice vel hieroglyphice in monumentis (e. gr. in picturis & chrystallinis pyramidibus) indicabatur. Cor a multis populis pro animae ac mentis sede fuit acceptum, unde ipsa vocabolorum cohaerentia & communis interdum significantia facile perspiciuntur.

Uti plurimi historiae Scandinaviae scriptores ac scrutatores plures Odinos acceperunt, ita etiam Indi, Tatari &c. plures Buddhas statuunt & Americani plures Votanos, et omnes qvidem succesorio ordine.

(...)

Edda Saemundar hins Fróda, Pars III., Osnabrück, Otto Zeller, 1967

*

Carmen Maximorum, CXLI

*

"Scio me pependisse

In arbore aeria

Integras novem noctes,

Telo vulneratum

Et addictum Odino,

Memet mihi ipsi,

De illa (Quidem) arbore,

Quam nemo novit

Cujus (qveis) radicinus ista exoriatur."

*

"Függtem, tudom,

a szélfútta faágon,

kilenc éjen át,

dárdával átverve,

Ódinnak áldozva,

áldozva magam magamnak,

odafenn a fán,

gyökere hol támad,

titok mindeneknek."

(Edda, Hávamál - A magasztos beszéde, 138)

*

*

Könyvlelet

*

Még újév előtt mindenképpen szerettem volna, ha a következő naplóbejegyzés megszületik: csodálatos könyvleletre bukkantam Norbert barátom révén, aki az ELTE Egyetemi Könyvtárában dolgozik.

A szóban forgó könyv latin nyelvű Edda verseket tartalmaz, kommentárokkal, három köteten keresztül, csaknem háromezer oldalon át.

Az alábbiakban közzétett idézetek pontos lelőhelye:
"EDDA SAEMUNDAR HINS FRÓDA, EDDA, RHYTMICA SEU ANTIQVIOR, VULGO SAEMUNDINA DICTA. Pars III. Reproductio phototypia editionis 1787-1828, OSNABRÜCK, OTTO ZELLER, 1967"

Az Edda mitológiájában a legnagyobb isten ("az" Isten) Ódin, mely metafizikai-doktrínális vallásbölcseleti szempontból analóg a Buddha ideájával.

Ódin ázsiai analógiájáról, Buddháról, ezt írja a kommentár (kb. a 622-637 oldalakat érdemes nagyon alaposan analizálni, Finály Henrik latin szótára segítségével):

"Buddhah: mens, spiritus intelligentias (Nostratibus Ódin).
Mahatma, magnus sive sanctissimus spiritus;

Maharschi, spiritus magnus ac intelligentissimus.
Dshivaga (Givaga) vivificator, sator.
Visjuantara, altissimus, omnes supreans.
Devati-deva, Deus deorum.
Vibhuh, dominus universalis.
Vinayagi, magnus dominus; Brabhu dominus.
Logagil, mundi victor."

(...)

"Buddhah (Bodda, Boda, Bod, Wod) Buddhih:
ratio, intelligentia, sapientia, mens;
spiritus, intelligentia;
insigni mente et intelligentia praeditus."

(...)

Az általam leírt, fenti szószedet csak a legérthetőbb, általános érdeklődésre számot tartható kifejezéseket tartalmazza: azok a kommentárban egy kb. 15-20 oldalas szövegtörzsbe vannak ágyazva, melyek további szempontokat adnak meg a kutatónak.

Az egész kötet, maguk a versek, a tudományos kommentárok - bár latinul íródtak, mégis (pontosabban éppen ezért) -, rendkívüli kulcsot adnak a teológiai értelemben vett szellemtörténet megértéséhez, és a valóságnak a bölcsek által ránk hagyott irásos emlékek feltárásához, a fogalmi princípiumok és az archaikus ideák helyreállításához.

*