A Metafizikai Tradíció Iskolájáról

"Aki nálam keres oltalmat, legyen bár bűnből sarjadt pária, nő, közrendű vagy szolga, a legfelső célhoz jut el"

Bhagavad-gítá, IX.32.

*

"Ám a tanult, nemes lelkű ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes tant, járatos a nemes tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos az igaz emberek tanításában, az ilyen ember felismeri a fontos tanokat, felismeri a fölösleges tanokat. Mivel felismeri a fontos tanokat és felismeri a fölösleges tanokat,  a fölösleges tanokkal nem foglalkozik, a fontos tanokkal foglalkozik. [...] És mivel a fölösleges tanokkal nem foglalkozik és a fontos tanokkal foglalkozik, nem támadnak fel benne a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megszűnnek. Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés oka." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés megszüntetése." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út." Ha ezt megfontolja, három béklyója leoldódik: egyénisége létezésének tévhite, kétkedés, jótettekbe és szertartásokba vetett hit." 
Majjhima Nikāya, 2.

*

" - A megszabadulás után vágyakozónak meg kell-e ismernie a [mindenséget alkotó] princípiumok (tattvák) természetét?
- Mint ahogyan annak, aki a konyhai hulladékot ki akarja hajítani, semmi szüksége sincs arra, hogy a szemetet megvizsgálja, s megnézze, hogy mit dob ki, éppúgy annak sincsen szüksége a tattvák számbavételére avagy jellegzetességeik kutatására, aki az Önvalót akarja megismerni. Amit tennie kell, az az Önvalót eltakaró valamennyi kategória elutasítása. A világra úgy kell tekintenie, mint egy álomra." Sri Ramnana Maharsi

*

Aki az Igaz Hagyományt követi, az valójában az Igaz Tant követi.

E kettő valójában egy: mentes a kasztoktól, mentes a rasszoktól, mentes az egótól, 

ahogy a folyók is nevüket vesztik, mikor a tengerbe ömlenek; 

mentes az egyéni vélemények és a politika, a történelem világától, 

mert a hétköznapi tudat által tapasztalt világon túlra, az Igazságra mutatnak.

A kasztok, a rasszok, a vélekedések, a politika, a történelem, az egó: táncoló árnyékok, korom és füst a barlang falain.

A múltba révedezés, a jövő illúziói, az ellenségképek, az intolerancia, a horizontalitás világához való ragaszkodás: mérgezett tövisek a tudatban.

A Tan ezek meghaladása; egyetlen Célja a kötöttségek eloldása, a tudatlanság és a szomj kioltása.

A Tan - Csend és béke, mely bárhol, bármikor realizálható.

Nem dogmák és intellektuális tantételek szőrszálhasogatása, filológia, üres és sablonos filozófia, hanem cselekvés.

A Tan a tudat megtisztításának az útja, Önmagunk igaz megismerése.

A Szent szövegek, a Dharma a tanítás útjelzői - nem az ember-alkotta dogmák.

Aki ezzel hadban áll, önmagával áll hadban.

*

Párhuzamos világok

*

*

Az Emlékezés Rózsakertje

*

Az Emlékezés azzal kezdődik, hogy minden mást elfelejtesz.

*

*

Modern kor: nem tagadni, integrálni kell (előadásvázlat - részlet)

"Mert nem volt olyan idő, hogy ne léteztem volna én, vagy te, 

vagy ezek az uralkodók, és ezután sem lesz úgy, hogy ne létezzünk mindannyian."

Bhagavad-gītā, II.12

*

Ha minden külső jelenség, ami létezik, a látszat ellenére valójában a Tudat, és ily' módon az Önvaló, a Szellem, a Nagy-Üresség megjelenési formája, tehát még a Történelmi Idő különböző Világkorszakai is, akkor az úgynevezett Sötét Kor (mely mindig is jelenidejű volt az ismert emberi történelemben, és amely mindig is gyorsult), önmagában véve még nem "rossz" és elítélendő dolog - éppen amiatt, mert egy Univerzális Örök Törvényből fakad.

És ha ez így van, akkor a modernitás sem el- és megítélendő - hiszen annak minden aspektusa ennek a Szellemnek a működése-, hanem csak az lehet kritika tárgya, hogy ha a jelenkor embere nem integrálja magába a tradicionális szellemi doktrínát, és az övét megelőző korok tudását. De fordítva is igaz ez: a ma emberének a modern kor valamennyi vívmányát a tradicionális létszemlélet nemes szellemében kell szemlélnie, hiszen meggyőződésem, hogy gyökerük azonos, és rejtett harmónia van közöttük, és nem ellentét: ha ez a szemlélet hiányzik, akkor erre a hiányra kell az egyes ember figyelmét felhívni, és nem a önmagában a jelenkort kell "támadni" és okolni a bajokért.

Azt gondolom ugyanis, hogy a "mai modern kor" hatmilliárd fős emberiségének méltán sokat emlegetett "anyagiassága, szellemtelensége és tudatlansága", semmivel nem nagyobb fokú, mint például Hésziodosz vagy Platón korának általános anyagiassága, szellemtelensége és tudatlansága volt, hanem csak mennyiségileg, arányaiban több ezek megnyilvánulási formái, sőt, feltehetően Platón vagy Arisztotelész kora ugyanúgy "modernnek" számíthatott mondjuk a bronzkor emberének korához képest (és lehet idő, amikor a mi korunk fog "archaikusnak" számítani, mondjuk húszezer év múlva). Nem is beszélve arról, hogy a jelenkor vitathatatlanul nagyobb tárgyi (ha úgy tetszik: anyagi) lehetőségeket adhat a spirituális út gyakorlásához, mint az ókori tárgyi feltételek, csak észre kell venni és tudatosítani kell azokat.

A televízió és a mozik például az emberiség legnagyobb iskolai oktatótermei is lehetnének, akárcsak a nyomtatott sajtó - és egy részük valóban az is. Az Internet révén minden szakrális szöveg másodpercek alatt eredeti nyelven elérhető és kinyomtatható, vagy könyv alakban megrendelhető a világ minden tájáról: könnyen lehet, hogy az én könyvtáram jobban felszerelt és gazdagabb, mint Platón idejében a magánkönyvtárak általában voltak, továbbá sok nagy tudású emberrel tudok percek alatt levelet váltani, vagy telefonon kapcsolatba lépni, legyen akár Ausztráliában az illető; nem is beszélve arról, hogy a "mindennapi megélhetés" és "robot" mindössze nyolcórányi, általában önként vállalt és civilizált elfoglaltságot jelent naponta, nem pedig állati sorhoz hasonló rabszolgaságot vagy fizikai szenvedést, mint akár száz évvel ezelőtt: korunkban elenyésző az analfabetizmus, és jó orvosi ellátást kaphat bárki - és ezek sem elhanyagolható tények egy korszak általános megítélésében.

Jelenleg minden tárgyi és nem-tárgyi feltétel adott ahhoz, hogy az ember szellemi útra lépjen: Önmagunk megismerése, a végső léttapasztalat egy űrhajóban éppúgy realizálható, mint a sivatagban. Célt vét minden olyan irányzat és eszmeáramlat, ami azt sulykolja, hogy korunk fatalista módon sötét és abban csak a sötétéség az úr.

Nem önmagában véve "jó" vagy "nem jó" egy korszak tehát: minden esetben az emberek szabad akaratán és karmájuk elrendelésén múlik, hogy rálépnek-e a szellemi útra, és rálépve mit utasítanak el, és mit nem: a szellemi Út minden pillanatban mindenki előtt nyitva áll, és a külső körülményektől függetlenül várja, hogy elvezesse a rálépőt a Megszabaduláshoz.
Pusztán az minősít egy kort, hogy mekkora hangsúlyt kap az emberek - külsőleg egyre gyorsuló, szellemileg egyre lassuló - életében eme metafizikaira vonatkozó szent tudás. A karma, a Sors pedig mindig, mindenki esetében mindenhol tökéletes.

Ám végső soron - az egyéni utadon - az sem számít, hogy az emberek fele nem vesz könyvet a kezébe, és egyáltalán nem olvas. Nem számít, hogy az emberek előnytelenül magas hitelt vesznek fel a negyedik tévéjükre is, amin aztán bambán nézhetik a néphülyítő műsorokat. Nem számít, hogy gyorsan, kapkodva élnek. Nem ez a lényeg, és ez nem a "modern kor hibája" - nem a mérnökök, a tévé, az űrkutatás, meg a műholdak tehetnek a műsorok színvonaláról, mondanivaló-nélküliségéről; nem az Internet tehet arról, hogy mire használják és mire nem; és mindenkinek bőven lenne módja és ideje elcsendesülni, lenyugodni is, ha akarna az Illúzió mögé pillantani. A fő oka a modern kor gondjainak azonos minden kor gondjával: ez pedig az, hogy ezek az emberek, akik lefelé élnek, akik nem látnak túl egójukon és a négy falon, akiknek csak földhözragadt, anyagias elemi vágyaik és ösztöneik vannak mindig léteztek, és mindig létezni fognak, csak az ókorban arénákba jártak gladiátor-viadalokra, meg lóversenyekre, bordélyházakba és kocsmákba, ma pedig egyre csak sürögnek-forognak, a "tettek embereinek" szerepében tetszelegve nem képesek öt percig sem egy helyben ülni. Ezek a dolgok azonban, mely árnyékok a barlang falán, nem érinthetik az utadat, nem érintik az Utat.

Ahogyan eme néptömegek mellett a szellemi emberek, a megvilágosodottak és bölcsek is léteznek, léteztek, és mindig létezni fognak: függetlenül attól, hogy a külső világot hogyan nevezik, miként értelmezik.

*

Nem az megoldás tehát a tölgyfa problémáira, ha levelei visszavágynak a makk-állapotba (ami meg feltehetően csíra szeretne lenni): látni kell az erdőt, a tisztást és a Napot éppúgy, mint a gyümölcsöket dézsmáló férgeket, és azt, hogy végső soron minden egy dologból ered, és ugyanoda tér is vissza. Az végképp nem megoldás semmire, ha különböző "mozgalmak" zászlaja alá olyan híveket toboroznak, akik - képtelen lévén az integrálásra - mindent ellenkezőleg akarnak tenni, mint ami a modern korban elvárható lenne. Az nem a modern kor fogyasztói társadalmának kritikája, ha kukázásból élsz; az nem a modern, gyorsuló idő elleni válasz, hogy mindent lassabban teszel. Az sem tradicionális létszemlélet, hogy ha mindent tagadunk, ami a jelenkort jellemzi. Ezek éppen hogy a modernitás bűvkörébe tartozó, a világ jelenségeit rosszul értelmező egocentrikus reakciók, melyek nem visznek előrébb a megoldáshoz, hanem éppen ellenkezőleg, eltávolítanak attól, és újabb illúziókat kapsz az előadáshoz: a "new age" szentimentalizmusa és a "tradicionális iskola" radikalizmusa ezen a ponton válnak ugyanannak az érmének a két oldalává.

A lényeg a Tudás és a tudatosság: tudva kell tenni, tudva kell élni, és akkor nem lesz "ellentmondás", "feszültség" a modern kor és az igazi tradicionális létszemlélet, a Dharma között, és korunk nem fog virtuális háborús övezetté, ellenséges tereppé válni: a világ világias aspektusát folyton változó eszköznek kell tekinteni, nem pedig célnak - a Cél világ-feletti.

Ha viszont az ember elvet minden "mait", szimplán "modernitásánál" fogva, pusztán arról tesz tanúbizonyságot, hogy képtelen valóban tradicionális létszemléletben és éber tudatosságban élni, és nem érti magát a modernitást: nem érti magának az Időnek a lényegét, és a mindent magába foglaló integrálás helyett legszívesebben homokba dugná a fejét, és visszamenekülne egy végleg köddé vált, mitikus korba, mely semmivel sem "jobb" vagy "szellemibb" a mai kornál pusztán attól, hogy évezredekkel ezelőtt létezett... ám ez a meg-nem-értés már a horizontális pszichológia mennyiségi világához tartozik, nem a szellemi Úthoz.

*

*

Confluxus

*

'Ahogyan az Óceán mélyén sem keletkezik hullám, hanem teljesen mozdulatlan,
úgy kell legyen a Szerzetesnél is, aki nyugodt és nem mozdul:
bensője szemernyit se rezdüljön.'

Sutta-Nipâta, 920

_________________________________

*

Napéjegyenlőség

 

*

Olvasom a különböző reakciókat a Dalai Láma budapesti látogatása és előadásai kapcsán. A skála igen széles, melyen ezen reakciók minősége húzódik: a legprimitívebbektől kezdve, melyekben a Gödör klub nevű fővárosi pszeudo-hippi-gyülekezőhely akármelyik befüvezett látogatójának közhelyszerű, ál-bölcs és üres gondolataihoz hasonlítják a Láma által "borzasztó angolsággal" elmondottakat, a korrekt és objektív, de a témában laikus, ám újságírásban profi zsurnaliszták által megszerkesztett összefoglalókon át, egészen a hisztérikus, személyi kultuszba átcsapó, ömlengő, ezoterikus maszlagokkal teli, vak magasztalásokig bezárólag.

A néhány üdítő kivételtől eltekintve nem nagyon vártam mást a felhozataltól, de a lényeg persze nem ez.

Hanem az, hogy ezen alkalom révén rendkívüli módon nyilvánvalóvá vált, hogy kevesen értik a buddhizmust... keveseknek van erejük hozzá, hogy megértsék, kevesen gyakorolnak valójában, és keveseknek adatik meg a szerencsés alkalom, hogy "túljutván a világi dolgokon való vágyódáson és bánkódáson", tisztán lássanak és tudatosan tapasztaljanak, akár még magával a buddhizmussal - mint filozófiával - is kellő távolságot tartva.

Ezen a helyzeten pedig sajnos a teltházas, on-line Interenet-közvetítéses sportcsarnok-előadás sem változtat semmit, de végső soron nem is kell, hogy változtasson bármin is.

Jelenleg ugyanis ez az általános helyzet jelenti a Kozmikus Időciklus Rendjének megnyilvánulását.

Ezt a Rendet, és annak megnyilvánulásait befolyásolni megpróbálni ugyanolyan hiba, mint stabilizálni akarni benne egónkat: mindkettő tett, mely tetteket szül, és fenntartja a Nagy Illúziót.

Nem befolyásolni kell, hanem: Tudni. Egyedül, Dalai Láma nélkül. Ez "a" buddhizmus.

*

Post scriptum:

Ha valaki a hétvégén felismerései, intuíciói vagy tudatosításai révén úgy érzi, hogy előrébb jutott az Úton, és látszólag ezek a Láma Dharma-beszédeivel kapcsolatosak, mégis azt kell mondani, hogy csakis önmaga erőfeszítéseinek köszönheti előrejutását; és ha valaki egy tapodtat sem haladt semerre sem, az szintén csakis önmaga tudatlanságának a sorsszülötte.

A Guru [Láma, Mester] ugyanis Isten, Isten az Önvaló, az Önvaló pedig egyedül Önmaga, ami csak belső látással és meditációval tárul fel - mindenkinek a belső énjében, a Pillanat Csendjében.

Akkor, amikor az egész sportcsarnokban egyszerre tizenegyezer ember állt teljesen némán, a Láma érkezésekor.

*

Az időciklusokról

*

De una bonorum angelorum malorumque natura.
Nullam essentiam deo esse contrariam, quia ab eo, qui summe et semper est, hoc in totum videtur diversum esse quod non est.
De inimicis dei non per naturam, sed per contrariam voluntatem, quae cum ipsis nocet, bonae utique naturae nocet, quia vitium, si non nocet, non est.
De naturis inrationalium aut vita carentium, quae in suo genere atque ordine ab universitatis dedecore non discrepant.
Quod in omni naturae specie ac modo laudabilis sit creator.
Quae causa sit beatitudinis angelorum bonorum et quae causa sit miseriae angelorum malorum.
Causam efficientem malae voluntatis non esse quaerendam.
De amore perverso, quo voluntas ab incommutabili bono ad mutabile bonum deficit.
An sancti angeli, quem habent creatorem naturae, eundem habeant bonae voluntatis auctorem per spiritum sanctum in eis caritate diffusa.
De opinione eorum, qui humanum genus sicut ipsum mundum semper fuisse existimant.
De falsitate eius historiae, quae multa milia annorum praeteritis temporibus adscribit.
De his, qui hunc quidem mundum non sempiternum putant, sed aut innumerabiles aut eundem unum certa conclusione saeculorum semper nasci et resolvi opinantur.
Quid respondendum sit his, qui primam conditionem hominis tardam esse causantur.
De revolutione saeculorum, quibus certo fine conclusis universa semper in eundem ordinem eandem que speciem reditura quidam philosophi crediderunt.
De temporali conditione generis humani, quam deus nec novo consilio instituerit nec mutabili voluntate.
An ut deus semper etiam dominus fuisse intellegatur, credendum sit creaturam quoque numquam defuisse cui dominaretur, et quomodo dicatur semper creatum quod dici non potest coaeternum.
Quomodo intellegenda sit promissa homini a deo vita aeterna ante tempora aeterna.
Quid de incommutabili consilio ac voluntate dei fides sana defendat contra ratiocinationes eorum, qui opera dei ex aeternitate repetita per eosdem semper volunt saeculorum redire circuitus.
Contra eos, qui dicunt ea, quae infinita sunt, nec dei posse scientia conprehendi.
De saeculis saeculorum.
De inpietate eorum, qui adserunt animas summae veraeque beatitudinis participes iterum atque iterum per circuitus temporum ad easdem miserias laboresque redituras.
De conditione unius primi hominis atque in eo generis humani.
Quod praescierit deus hominem, quem primum condidit, peccaturum simulque praeviderit, quantum piorum populum ex eius genere in angelicum consortium sua esset gratia translaturus.
De natura humanae animae creatae ad imaginem dei.
An ullius vel minimae creaturae possint dici angeli creatores.
Omnem naturam et omnem speciem universae creaturae nonnisi opere dei fieri atque formari.
De Platonicorum opinione, qua putaverunt angelos quidem a deo conditos, sed ipsos esse humanorum corporum conditores.
In primo homine exortam fuisse omnem plenitudinem generis humani, in qua praeviderit deus, quae pars honoranda esset praemio, quae damnanda supplicio.

 De Civitate Dei, Lliber XII

___________________________________

(Ahuramazda (az Avesztában) megmutatja Zarathusztrának egy fa gyökerét, melynek négy ága van, egy aranyból, egy ezüstből, egy acélból, egy pedig acél és vas ötvözetéből, s ezeket a következő ezredév négy hanyatló szakaszaként írja le.)

*

Bevezetés a Bodhisattva-ösvényre

 "Hova tartunk hát? Mindig hazafelé."

Novalis

 *

A buddhizmus szerint - bár minden lény át van itatva a Nirvána szellemével -, 

csakis egyetlen létformában lehet az Ösvényre lépni, és elérni a Megszabadulást:

emberi létformában.

Emberi létforma pedig kizárólag a Földön lehetséges.

A Vaskor derekán semminél sincs nagyobb szüksége az emberiségnek, 

mint arra, hogy megpróbálja helyre hozni azt, amit még helyre lehet hozni,
és megőrizze azt, amit még nem rontott el.

Hogy a Kapu mindig nyitva maradjon.

*

*

A Kali-yuga allegóriája

*

*

Megjegyzések a 'politika' kapcsán

*

A Buddha számos szútra tanúsága szerint

szinte Önmagával azonos legitimást

ismert el a Királynak: több

esetben is példának hozza fel a Királyt

az Önuralom demonstrálására.

Jézus halála in concreto nem Pilátuson múlott,

hiszen ő kijelentette, hogy nem találja bűnösnek,

hanem a manipulált, tudatlan tömegen.

*

Kevesen tudják,

hogy Arisztotelész szerint a demokrácia:

az ideális államforma elfajult létmódja,

ugyanúgy, ahogy a zsarnoki diktatúra is az.

Az előbbi a tömegekből indul ki, és arra épít;

az utóbbi nem veszi figyelembe a népet,

és csak egy szűk réteg érdekeit

tekinti az állam céljának.

A kettő tehát (a demokrácia és a zsarnoki diktatúra)

nem (csak) ellentétei egymásnak,

hanem ugyanannak a dolognak a két létmódja (is).

Ez a dolog pedig a szellemi vakság,

és az akarat gyengesége.

*

Minden "politikai erő", mely igenli

a fenti értelemben vett "demokráciát",

nem lehet tradicionális létszemléletű,

tehát nem lehet jobboldali sem.

A jelen korszakban így nem léteznek

jobboldali politikai formációk,

mert mindenki a - szellemi értelemben vett -
tudatlan tömegekre kíván hatni,

és eme tudatlan tömegek által igyekszik a

hatalom gyakorlására való létjogosultságát

és az arra való felhatalmazását igazolni.

Számomra ez a legérthetetlenebb dolog.

Mintha a hatalmi képességek létjogosultsága

azon múlna, hogy mennyiségileg hányan

támogatják annak gyakorlását

az ateista, magasabb tekintélyt soha nem

ismerő tömegemberek, és "szak"-értők közül...

*

A "szólásszabadsággal" féktelenül szabadjára

eresztett "közvélemény" semmit sem jelent

ebből a szempontból

(a "szólásszabadság" ma számomra inkább

a "bábeli zűrzavar" szinonímája).

A Filozófus által vezetett

Államban ugyanis csak az Igazság számít.

És az Igazságra a tömegember: vak.

*

A fentiekből eredő tudatlanság

különböző szimptómái válnak láthatóvá

időről-időre az elmúlt időszakban,

méghozzá egyre gyorsuló ütemben,

egészen addig, amíg mindenhol

nem győz a demokrácia.

Aztán csend lesz majd,

és váratlanul egy pillanat alatt összeomlik.

És romjain kicsírázhat egy új, még

félelmetesebb erő:

az anarchia.

*

Bombák a Felkelő Napra

*

A Japánra ledobott atombombák szellemi értelemben
az utolsó tradicionális kultúra totális elsöprését
is jelentették a Föld színéről.

A XX. század lényegében 1945-ben véget is ért:
onnantól kezdve minden nagy "politikai áramlat" csupán
ennek az eseménynek látens variánsa, vagy következménye.




(...)

A materializmus elsősorban szellemtelenség.

És minden kultúra halálát összességében a szellemtelenség pecsételi meg:
ennek agonizációját pedig "fogyasztói társadalomnak" nevezzük,
mely valójában fejlett Homo habilis egyedek civilizációja,
és amely az eszközök puszta birtoklásán, és az animális vágyak
kielégítésén kívül, nem akar semmi magasrendűhöz eljutni,
mert már nem is ismer semmi magasrendűt - sem az egyén,
sem a társadalom szintjein.

Ez akkor is így van, ha egy-egy személy az
"árral szemben úszva" ennek ellenkezőjét valósítja meg:
mert mindig lesznek olyanok, akik látnak.

*

*

Titkos tanítások - II

*

A Rig-Véda, a Bhagavad-Gíta, a Biblia, a Buddha beszédei, az Upanisadok, a Korán és a Tao Te King - hogy csak a legmélyebb szövegeket említsem - titkos tanításai a mai korban a legelrejtettebbek, éppen amiatt, hogy ma értik a legkevesebben azok valódi tanításait, dacára annak, hogy ezen írások szinte minden utcasarkon beszerezhetőek, vagy bárhonnan elérhetőek az Internetről.

"Egy titkos tanítás csak annak számára titkos, aki nem érti" - írja Kaczvinszky.

Ma pedig túlnyomó többségben vannak ezek a személyek, így az értetlen emberek korszakát éljük. Ráadásul úgy értetlenek, hogy értetlenségük közben mégis azt hiszik, hogy értik...

*



*

az ókori tanítókról

*

a krisztus előtti hatodik század a most is tapasztalható tudati-szellemi alászállásnak egyfajta fordulópontja, ha úgy vesszük, mivel a tanítások ebben az időszakban, illetve ettől az időszaktól kezdve jelennek meg filozófiai irányzatok, írott, dogmatikus vallási eszmék formájában, a tant csak mechanikusan ismétlő iskolák százait, az önálló léttapasztalat hiányából fakadó félreértések ezreit elindítva ezzel (röviden: az "izmusok" megjelenésének időszaka ez) *

(...)

a birtokomban van egy szakrális, bronzkori baltatöredék: a tudat, hogy egy olyan időszakból származik, amikor még kizárólag élőszóban adták át a tudást, mentesen mindenféle skolasztikus okoskodástól, önmagában is felemelő dolog

ennél már csak az felemelőbb, hogy tudom, hogy ez a közvetlen létátélés, és a skolasztikus okoskodás felfüggesztése bármikor realizálható, itt és most is: hiszen végső soron valóban igaz, hogy "a betű öl, a szellem éltet", és hogy "az írások tanulmányozása meddő mindaddig amíg Brahman nem tapasztaltatott: Brahman tapasztalása azonban fölöslegessé teszi az írások tanulmányozását", ezek valójában megismerési fokozatok, melyek - általában - nem hághatóak át

tertium non datur

________________________

* a helyzet azonban annyiban paradox, hogy a tanítók abban az időszakban éppen azért jelentek meg, mert a teljesen mechanikus, élettelen tan már-már hanyatlani kezdett: így a buddhizmus valójában a helyesen értelmezett hinduizmus egyik (radikálisnak tűnő) aspektusa, és azzal nem áll elelntmondásban, nem "heterodox tanítás", ahogyan azt ma sokan vélik; de a kereszténység sem áll szemben a judaizmussal, hanem csak élővé tette az elhalófélben levő, kifordított és eltorzított, pusztán betűvé tett "törvényt"; szókratész és platón semmi újat nem mutatott be, hanem csak helyreállították a szofisták okozta károkat, stb.

az, hogy jézus, buddha, platón működése után a tan új életre kelt, tény, de az ostoba tömegek ettől mit sem változtak - a tant a mesterek halála után írásba kellett foglalni, zsinatokat kellett tartani, ezernyi oldalhajtást, szellemi-fizikai inkvizíciót, politikai csatározásokat, zavaros szektát és durva félreértelmezést hozva ezzel létre (ezek alól egyik vallás sem maradt kivétel, a "buddhizmus" sem), tehát paradox módon miközben az örök törvény "ismét éltre kelt", és annak kifejtése "újra" meg lett ismételve in illo tempore, ezzel egynes arányban a tudatlanság és zavarosság is növekedni kezdett

*

Bevezetés az Idő doktrínájába (vázlat)

*

kilélegzel és belélegzel - volt idő, amikor először lélegezetél be, és lesz idő, amikor utoljára lélegzel ki: akkor majd feltárul, hogy e kettő egybeesik

este elalszol, reggel felkelsz - volt idő, amikor először keltél fel, és lesz idő, amikor utoljára alszol el: ez a kettő valójában egy és ugyanaz

a tavasz nyárba megy át, a nyár őszbe, az ősz télbe - napok, hetek, hónapok évek, életek: megszakítatlan időfolyam

*

volt idő, amikor a kontinensek még együtt álltak, és lesz idő, amikor majd ismét összeütköznek

volt idő, amikor a föld-bolygó még nem létezett, és lesz idő, amikor majd ismét elenyészik, hogy aztán később újra keletkezzen minden - hasonlóan az összes atomhoz, porszemhez és bolygóhoz

a nap született, és majd el fog enyészni: szétszóródik és összeáll, hasonlóan a naprendszerhez, a többi csillaghoz - de ez áll galaxisunkra, és minden galaxishalmazra is

bolygók, csillagok, naprendszerek, galaxisok - keletkeznek és elmúlnak

*

A homokóra nyaka:
a Szűk Kapunak,
a Hajnal és a Felébredés pillanatának,
Isten Országának mint villámnak,
a jelenvaló örök mostnak archaikus szimbóluma,
ahol mindig csak egyetlen porszem áll,
mielőtt átmenne egy "másik létállapotba".

*

a világegyetem: látszólag örök körforgás, összehúzódás, kitágulás, lét és nem-lét, idő és örökkévalóság

*

valójában csak egy tudat, mely szemléli a most átváltozásait

nincs "hova menni", nincs mit megtenni,
nincs múlt, nincs jövő

a szabadság: itt és most van

*

Bevezetés a Vaskor morfológiájához

*

Tradicionális szempontból a jelenlegi világkorszakot Vaskornak, vagy a Sötétség korának nevezzük, amelynek jól körülhatárolható szimptómái vannak.

A miénkhez is hasonló, un. "modern" társadalmak nagyjából öt-hat, jól elkülöníthető jellegzetességgel bírnak, amik szellemi-spirituális szempontból az adott nemzet vagy civilizáció legelemibb, leghétköznapibb és legalapvetőbb szintjeikben is megtalálhatók, legyen szó a szociális, a gazdasági, a magánéleti, vagy a politikai síkról.

Vázlatosan ezek a jellegzetességek a következők:

- az intézményesített oktatás mennyiségi-materialista szemlélete, valamint ezen oktatási rendszer zártsága (tehát hogy nem biztosítja a tanulók részére a szabadon választható "menekülési útvonalakat" egy magasabb létvalóság elérése, és/vagy az immaterialista létszemlélet érvényesítése felé);

Itt akár azt is mondhatnánk, hogy aki a végső valóság felé óhajt fordulni, és nem akarja elveszíteni, ill. meg akarja találni Önmagát, annak nincs más választása, mint hogy elkerülje az intézményesített oktatás valamennyi stációját, talán az "általános iskola" kivételével, de azt is csak éppenhogy ajánlatos "elvégezni".

- a magántulajdon és a használati eszközök valódi célok nélküli halmozásának mániája (szellemi szempontból egyfajta Homo Habilis társadalomban élünk);
- lelki betegségek, alter-ego-mánia (!) és magamutogatás;
- általános szellemtelenség, szellemi tudatlanság, ateizmus és durva materializmus a tudományokban, a magán- és a közéletben;
- nagyfokú műveletlenség a hét szabad művészetben és a szakrális lételméleti doktrínákban, a filozófiában, és a teológiában-autológiában;
- vágy- és profitorientált materialista szemlélet a munkában, és a magánéletben egyaránt.

A legmegdöbbentőbb számunkra azonban mégis az, hogy évszázados távlatokat szemügyre véve önmagában már pl. a "profitoreintált létszemlélet", vagy a totális "szellemtelenség" (ti. a durva racionalizmus és anyagiasság) is halálos zsákutca egy hatmilliárd emberből álló civilizáció számára, hisz ezek a természet legalapvetőbb törvényeit, és a valóságot veszik semmibe, illetve fedik el az emberi lényeg legjavát; jelenleg azonban ezek kéz a kézben járnak, hozzájuk társulva sok egyéb, önmagukban szintén "halálos" szimptómával.

Természetesen jól tudjuk, hogy pl. már Krisna, vagy a Buddha is a Kali-yugában jelent meg: mégis, ami kvantitatív szempontból megkülönbözteti a mi jelenlegi létállapotunkat az övéktől az az, hogy jelenleg az időben egyre fokozódó, eszkalálódó tendenciák érnek be, egyre gyorsulva, és szellemi szempontból egyre betegebb és károsabb tüneteket produkálva az emberekben, alapvető igazságokat, értékeket és szent tanokat nullifikálva és állítva a fejük tetejére, groteszk paródiává és silány imitációvá degradálva le azokat - vagy legalábbis imitációvá és paródiává megpróbálva azokat ledegradálni, ami persze in definitionem és in concreto soha, sehol nem sikerülhet a Metafizikai Doktrínával és/vagy a Dharmával, mivel az(ok) szellemi, transzcendens valóság(ok).

És természetesen pusztán már ezen tények is automatikusan "az árral szemben úszást" feltételezik minden gondolkodótól (vagy: az "életet szellemi feladatként" megélőktől), nem beszélve a belső és szüntelen harcról ezekkel az erőkkel szemben: ez alapállás, nem pedig olyan tulajdonság, ami erényként vagy célként értendő.

Azonban tudjuk azt is, hogy ez a korszak is pusztán egy szempillantás alatt fog elenyészni és megszűnni, hogy a küzdelmekben megtisztult szemlélő számára feltáruljon a Világtörvény, és minden jelenség játék-volta.

*

*

A "világmodellekről"

*

A közönséges ember számára is megfigyelhető, korpuszkulárisként mutatkozó kozmosszal kapcsolatos világmodellek tekintetében - ha nem akarunk megsérteni evidens logikai alapelveket, akkor - a mostani, "hivatalos" elméletekkel - teljesen adekvát és azokkal felcserélhető megoldásokként kell elfogadnunk legalább még két elméletet.

Az egyik Tycho de Brahe geocentrikus modellje (amely a Ptolemaiosz-modell továbbfejlesztése, és amely mind empírikusan, mind elméletileg hibátlan), és szimbolikus-spirituális-metafizikai szempontból az egyetlen elfogadható modell.

A másik ilyen elmélet Ambarcumjam azon hipotézise is, miszerint a kozmosz kezdetben végtelen sűrű, de nem szinguláris, pontszerű, hanem végtelen kiterjedésű volt, mely összehúzódása (és ezzel szinkron ritkulása), és nem pedig inflációja-expanziója (tágulása-csomósodása) révén rendelkezik a jelenlegi tulajdonságokkal (tehát nem egy szinguláris pont "ősrobbanása" történt meg, hanem egy végtelen sűrű és végtelen kiterjedésű plazma kezdett feloldódni:, az atomok közötti tér tehát nem táguláson, hanem ellenkezőleg: implózión, "befelé zuhanáson" esik át).

Az alábbi animáció eredetileg a "felfúvódó kozmosz" modelljének demonstrálására készült, de jól szemlélteti számunkra azt is, hogy csak nézőpont kérdése, hogy "tágulásként", vagy "összehúzódásként" értelmezzük a kozmikus környezet mozgásait:

Ez nem áll ellentmondásban de Brahe elméletével, és a jelenlegi nagy világciklus (kalpa) végső szakaszát, az önmagába való visszahúzódását szimbolizálja "kvázi-anyagi", kozmikus síkon.

Tycho de Brahe

Ennek a két elméletnek az előítéletmentes elfogadását, alkalmazását és oktatását éppen a mai kor "legmodernebb elmélete", a relativitás-elmélet verifikálja és teszi kötelezővé...

_________________________

Tycho de Brahe modelljének vázlata: középen (a kozmosz közepén) a mozdulatlan Föld áll, körülötte keringenek a Hold és a Nap: a Nap körül keringenek a bolygók és az egyéb csillagok.

*

Ptolemaiosz világmodelljének szimulációja:

*