A Nagy Teljesség Anaximandrosznál

*

____________________________________________________________

καὶ τὰ μὲν μέρη μεταβάλλειν, τὸ δὲ πᾶν ἀμετάβλητον εἶναι

_____________________________________________________________

Διογένης Λαέρτιος

Βίοι καὶ γνῶμαι τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ εὐδοκιμησάντων; 

Βιβλίον Β' ΑΝΑΞΙΜΑΝΔΡΟΣ, I

(ed. H S Long, Oxford 1964)

*

'A részek átalakulnak, az egész azonban változatlan.'

*

Az akcióról

*

Az atiyóga vagy dzogcsen [rdzogs-chen] nem azt jelenti, hogy >nem kel tenni semmit.< 

Ahogyan a nem-cselekvő cselekvés [wei wu wei] sem azt jelenti, hogy nincs akció.

Mint azt egy filozófus megfogalmazta: az Énbe visszatérő cselekvés az egyetlen adekvát cselekvés [Fichte].

Hosszú és rendkívül nehéz az út addig, amíg az ember eléri a legutolsó lépcsőfokot: nem pusztán szerencsés az, 

aki már az elején tudja, mi vár rá odafent, hanem ez az autentikus spirituális realizáció ismérve is.

A barlang falán táncoló árnyékok természetét megérteni sokáig tarthat, de a barlangból kilépni a napfényre - egyetlen pillanat.

*

Most. És itt.

*

A dzogchen létszemléletéhez való csatlakozás és tagság ingyenes, 

és valójában bárhol, bármikor, bárki által megtörténhet. 

Dacára a hivatalos magyar >dzogchen egyház< 

480.000,- forintos vagy 16.000,- forintos un. tagdíjának.

A Tan itt van. Bennem. Benned.

Függetlenül attól, hogy mennyit írok róla.

*

Cím nélkül

*

Az atiyoga a középút.

____________________________________

*

Úton (tanulmányfotók)

*

*

(A felvételeket 2012. december 25.-én hajnalban készítettem.)

Áramlás-kontempláció

*

_________________________________

 "Amire kiterjed a hat érzékelési alap, arra terjed ki a fogalomalkotás. 
Amire kiterjed a fogalomalkotás, arra terjed ki a hat érzékelési alap. 
A hat érzékelési alap maradéktalan elhalványításával és megszüntetésével 
elérkezik a fogalomalkotás megszűnése és lecsillapodása."

*

Meditációs elvonulás - (tanulmányfotók)

*


A fotók azt hivatottak illusztrálni, hogy az adekvát meditációhoz és realizációhoz, 
a belátáshoz és a valóság olyanságának a felismeréséhez nem kell egzotikus országokba utazni,
barlangokba, hegyekbe és erdőkbe vagy meditációs központokba vonulni.

A meditációhoz és kontemplációhoz tökéletes a Ferenc körút, a metró és a belváros is.

Vagy legalábbis nem tökéletlenebb, mint a csendes szoba, a hegy vagy az erdő.  

*

"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettől az éretlen,
S tűnik félelme a bölcsnek. 

Ahogyan tükör nélkül nem látható
A saját arcunk tükörképe,
Ugyanúgy a halmazok nélkül
Sem látható az énünk képe. 
 

De ha nem jöhet létre sem magából, sem másból,
Sem mindkettőből, sem a három időben,
Akkor leomlik az énkép,
Nyomában a tett s a születés.

Aki látja, hogy így keletkezik,
És szűnik meg ok és okozat,
Az nem tartja a világot sem valóban létezőnek,
Sem valóban nemlétezőnek.

De mikor a tudástól nyugszik a lét s a nemlét,
Erényen s bűnön túljutunk;
Ezért az igazak azt monják,
Rossz és jó léttől is szabadulunk.

Ha az ember látja, hogy így keletkezik ok és okozat,
S elismeri a sokféleség alapján születő
Köznapi tapasztalat valóságát,
A nemlétezést nem fogadja el.

Ha pedig rájön, hogy megszűnik a valóság,
Ha sokféleség nincsen,
Nem vallja a létezést sem;
A kettősségtől függetlenül így lesz szabad.

_______________________________________________________  

"Ha a nirvánában
Mind a "létező", mind a "nem-létező" megvan:
E kettő egy helyen nem létezik,
Mint ahogy a fény és a sötétség sem.

A szamszárának a nirvánával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.
A nirvánának a szamszárával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.

Ami a nirvána határa,
Az a szamszára határa is.
E kettő között
A legparányibb különbség sincs.

Mi az ugyanaz, mi a más?
Mi az örök, mi a nem-örök?
Mi az, ami mindkettő, örök is, meg nem is örök?
Mi az, ami semelyik?

Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak, csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

       

Mivel nincs fennállás, valójában
Keletkezés és megszűnés sincs;
Akkor pedig hogyan létezhet végső soron
Keletkezett, fennálló vagy megszűnő dolog?

Ha örök változás van, hogyan létezhet
Nem pillanatnyi dolog?
Ha viszont nincs változás,
Hogyan lesz valami valóban más?"

*

A Nagarjuna-szövegek forrása itt és itt.

Zen Üresség-kontempláció (vázlatok)

*

*

*

[A felvételeket 2012. augusztus 4-én készítettem a Börzsönyben, a Nagy Hideg-hegyen.]

Adalékok a Középső Úthoz

*

'A "semmit sem állítok határozottan" szófordulatról pedig a következőt mondjuk. Határozott állítás alatt nem azt értjük, hogy egyszerűen mondunk valamit, hanem azt, hogy nem nyilvánvaló dolgot jóváhagyással kísérve tárunk elő. Így alighanem arra a felismerésre fogunk jutni, hogy a szkeptikus semmit sem állít határozottan, még azt sem, hogy "semmit sem állítok határozottan". Hiszen ez nem dogmatikus felfogás, vagyis valamely homályos dologba történő beleegyezés, hanem olyan szófordulat, ami tapasztalatunkat fejezi ki. Amikor tehát a szkeptikus azt mondja, hogy "semmit sem állítok határozottan", akkor ezzel azt közli, hogy "most olyan szellemi állapotban vagyok, hogy a kutatás tárgykörébe eső dolgokról semmit sem tételezek vagy tagadok dogmatikusan". Mikor pedig ezt mondja, akkor arról a benyomásáról ad hírt, ami benne a vizsgálandó tárgyakról keletkezett, s nem dogmatikus módon, meggyőződéssel jelent ki valamit, hanem elbeszéli azt, amit tapasztal.'

Sextus Empiricus: A Pürrhonizmus alapvonalai, Első könyv, 23.

*

Hajnalban

*

 Áldozást és tettet a legtöbbre tartva,
nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb,
bérük fogytával a tettek egéből
a létbe születnek, vagy pedig alatta. 

Vizsgálva a bölcs a tett-világokat
elveti! A nemtevőt semmi sem teszi.

मुण्डक उपनिषद्

*

Mahā-Mādhyamaka

*

Egy dolog valamit tagadni (X nem létezik), 

és egy másik dolog valamiről azt állítani, hogy nem az (X nem Y).

A közös bennük: a fogalmiság fátyla,

mely értőt nem téveszt meg.


A Középső Út: Csend és Fény.


Csak abban látni az Üresség Olyanságát.

*

A nemes csendről

*

Köztudott, hogy a Buddha nem beszélt a Nirvánáról, sem a végső valóságról (vagy legalábbis csak úgy, hogy abban mi nem található meg): nem beszélt róluk, vagy elhárította a kérdést, és kitérő választ adott. "Látásról" beszélt a tudás szinonimájaként: olyan tudásról, mely csak a látásban tárul fel, és amely tudás végtelen távolságban áll a hétköznapi dolgokról való tudástól.

Hasonlóan Buddhához, Nagarjuna azt tanította, hogy minden fogalmi eszköz alkalmatlan az igazság, a valóság kifejezésére: ezt a tetralemma (sz. catuskoti) eszközével demonstrálta, ami azt jelenti, hogy egy jelenségről alkotott fogalmi megragadás - az Üresség felől nézve - egyszerre igaz és hamis, sem igaz, sem hamis, és igaz, valamint hamis is.

(Kitérőként itt annyit meg kell jegyezni, hogy a tetralemma kizárólag a helyes beszédre érvényes, a nyilvánvaló képtelenségekre nem alkalmazható helyesen: ugyanis ha pl. a Buddha kijelentéseire ugyanaz az ontológiai-episztemológiai állapot lenne igaz, mint pl. a "hétfejű sárkányról" szóló mesékre, önellentmondás lépne fel, hiszen nem létezőt nem lehet értelmesen tagadni, következésképp értelmetlen zagyvasággá válna maga a Tan is. Az elfedett létmódú valóság ["samvritti-satya"] nem egyenlő az önellentmondással, hazugsággal és zagyvasággal, bár azokat is magában foglalja: ennek a tudati létrégiónak a meghaladása minden fogalmiság meghaladását, transzmutációját jelenti.)

Nem lehet elégszer megismételni: mind Buddha, mind Nagarjuna nem azért tartották magukat ehhez, mert a legfelsőbb valóság "nem létezik", hanem azért, mert a legfelsőbb valóság látásának tapasztalata közölhetetlen, és még az emlékezetben sem felidézhető, mikor a vízió állapota elmúlt: csak annyi biztos, hogy "láttak", de hogy mit, azt talán még önmaguknak sem voltak képesek megfogalmazni: az Olyanság túl van "léten és nem léten egyaránt", és messze túl van zavaros, paradoxonokat okozó fogalmainkon is.

Így minden, hamisságot nélkülöző szútra, minden írott vagy szóbeli Szent Tan a Holdra mutató ujj, vagy a Tan kapuja, vagy az Út egyik határköve, melyek a szent egyedüllét Nemes Csendjévé oldódnak, és ha magunk mögött hagytuk a szavak fátylait - kivételes pillanatokban - Látássá válnak.

*

A Szív-szútrát mindössze egyetlen földi perc elolvasni, és minden tudást hiánytalanul tartalmaz a Dharmáról, amit szavakban ki lehet fejezni. Olvasása és tartalmának megértése meditáció; annak realizációja túl van a meditáción: az már kontempláció, szemlélődés, a szavak által jelölt dolgok közvetlen, egyhegyű, nem-kettős Látása, a Nagy Üresség közvetlen, átadhatatlan és közölhetetlen feltárulása.

*

*

A transzcendentális bölcsesség szíve

*

Avalókitésvara bódhiszattva a mély meghaladó bölcsességben időzvén látja, 

hogy az igaz természetét alkotó öt rész üres, 

és ezzel minden szenvedést meghalad.

Sáriputra! 

A forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától. 

A forma valóban üresség, az üresség valóban forma.

Így ilyen az érzés, az érzékelés, az akarat és a tudatosság is.

Sáriputra!

Minden jelenségnek üresség a természete. 

Nem keletkeznek és nem szűnnek meg, nem tiszták és nem szennyezettek, nem növekszenek és nem csökkennek. 

Ezért az ürességben nincs forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság. 

Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem, 

nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat, 

nincs birodalma az érzékszerveknek és a tudatosságnak. 

Nincs nem tudás és nincs annak megszűnése, nincs öregség és halál és nincs ezek megszűnése sem. 

Nincs szenvedés, nincs annak oka, nincs annak megszűnése, és nincs útja a megszüntetésnek. 

Nincs megvalósítás és nincs megérkezés, mivel nincs, amit el kellene érni.

A bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata, mivel mentes az akadályoktól rettenthetetlen,

és meghaladva minden illúziót, az ellobbanást eléri.

A három világ összes Buddhái a meghaladó bölcsesség által valósítják meg a tökéletes és felülmúlhatatlan felébredettséget.

Ezért ismerd fel a meghaladó bölcsességet, a nagy szent eszmét, a nagy tudás eszméjét, 

a felülmúlhatatlan eszmét, a hasonlíthatatlan eszmét, azt, ami véget vet minden szenvedésnek. 

Lásd be ezt mint igazságot!

Ezért hangoztasd a meghaladó bölcsesség eszméjét, amely így szól:

gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá

gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá

gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá

*

Eredeti forrás.

Kezdetben

*

A világ teremtett.

A világ nem-teremtett.

A világ teremtett és nem-teremtett.

A világ sem teremtett, sem nem-teremtett.

Ez "az", amikor az ürességből - név és forma lett...

*

Nagarjuna-axióma

*

A névlegesen létező világ (nāma-rūpa) jelenségei az ön-üresség verzionális permutációi.

*

Az ifjú Lin-Csi vándorlásai

*


Párbeszéd a Holddal a Fehér Igazgyöngy kolostorában.

*

*

A "különböző" és a "Más[ik]"

Adalék a "más" [lat. 'alteritas'] és a "különböző" [lat. 'differens'] kifejezések jobb megértéséhez a "zsentong" buddhizmus tanulmányozásához.

*

Az érzékekkel és a tudattal felfogható, formával és névvel létező dolgok egymástól valójában nem különböznek: 

ezek összességéhez képest azonban létezik egy önmagában álló "Más[ik] Üresség", mely magában is foglalja a kozmoszt, 

annak minden létszintjével együtt, illetve nem is foglalja magában; sem nem különbözik tőle, és különbözik is,

miközben megmagyarázhatatlan módon teljesen Más ahhoz képest.

*

*

A "brahmacsárja" szó tradicionális jelentése

*

"[Az] Önvaló[ban] tart[ózkod]ás"

*

*

Bevezetés a vallásbölcseletbe (előadásvázlat)

*

Jelen előadás nem azoknak szól, akik szüntelenül kommentálják a szent iratokat ott is, ahol nincs helye kommentálásnak, és megállás nélkül magyarázzák azt, ami a Napnál világosabb, és nincs helye semmiféle leszűkítő értelmezésnek vagy magyarázatnak, mert a szöveg egyetemes igazságot közöl, kristálytiszta és világos. Jelen előadás nem akarja bizonyítani azt, amit nem kell bizonyítani, és nem a maga igazát szajkózza. Egyszerűen csak bemutat egy érdekes szöveget a Védákból, demonstrálandó, hogy nincs, és nem is volt ellentét a buddhizmus és a hinduizmus doktrínái között: "mindkét út" állandó jelleggel periodikusan kimondja "egymás" igazságait, mely Igazság egyébként univerzális, és csupán az ember tart igényt annak kizárólagos birtoklására, iskolák és filozófiák mögé bújva.

A következőekben idézett szövegek az Ágamákból (आगम) valók, és azt a vallástörténeti tényt prezentálják, hogy a hinduizmus ismerte az Önvalónak az Abszolút Ürességgel (Nagy-Ürességgel) való azonosítását, melyeket ugyanúgy fosztóképzőkkel írtak csak körbe, hozzátéve eme leírásokhoz, hogy minden szó és gondolat célt téveszt, hiszen akár Önvalóról, akár Ürességről beszélünk, azok csak a tudatlanság megszüntetésével realizálhatók, sehogy máshogy, továbbá prezentálja azt is, hogy a hinduizmus szintén ismerte a relatív üresség (ti. "valamitől való mentesség") theravāda-buddhista tanát is.

A részleteket szívből ajánlom meditációs témának mindazoknak, akik azt gondolják, hogy a hinduizmus kizárólagos alapdoktrínája egy naiv-teisztikus és eternalisztikus vallás, mely egy objektív Önvalóban mint Teremtő Személyes Istenben hisz, és mindazoknak is, akik úgy vélik, hogy a buddhizmus tagad és feláldoz mindent az üresség eszméjének oltárán, és makacsul szembe megy mindennel, ami nem az "ürességet" és az "éntelenséget" tanítja, kimondva-kimondatlanul nihilizmusnak téve meg a Buddha Dharmát.

Meggyőződésem, hogy az Üresség buddhista doktrínája és az Önvaló hindu tanítása ugyanarról a Valóságról szólnak, másképpen kifejtve, függetlenül az emberi értelmezések bozótjától.   

Szövegek:

_________________________

A "belsőt" és a "külsőt" áthatva,

Az át, felül és alul [fogalmaival] örökké felosztva,

Mindenhol és mindenhol szilárdan áll az üresség, az önmagától fénylő Önvaló.

Örökké azon meditálj, mind többet és többet!

Nem üresség, és nem is nem üresség,

De nemüresség és üresség is egyben,

Mindent átható, ám részrehajlások nélküli

- Örökké gondolj erre az Önvalóra!

आत्मा साक्षात्कार (atma sakshatkara) 29-30

*

Az üresség, mely végtelen és mindent felölelő egyetlen egész, mely csakis a tiszta bölcsesség ragyogása, mely tökéletesen mentes minden látható megnyilvánulástól, s mely az "én" aspektusa, az a mag, mely megszabadulásként termi gyümölcsét, elhozva a szabadságot azáltal, hogy lehetővé teszi az ember egyesülését a Legfelsőbbel.

(...)

Természetes állapotukban nem léteznek a tettek, a tettek okai és következményei, sőt, az összes többi [szent iratokban] ismertetett elmélet sem létezik. Valójában még a változatos világ sem létezik, és nem létezik a világi egyén sem, aki kötődik a világ [különböző vonzó dolgaihoz].

Az egész világegyetem nem egyéb, mint nirálamba [निरालम्ब ~mindenféle támaszték nélkül létező valóság]. Sőt mi több, az univerzum a nirálamba fénye által ragyog. A jógi [befelé fordult elmével] beleolvad ebbe a teljességbe, eggyé válik vele úgy, hogy a világ minden tárgyát eggyé teszi vele. Légy tisztában ezzel!

Ha valaki nem meditál ezen a mindent átható ürességen, a tudatosság terén, akkor szanszári [világi személy] válik belőle, akit mindörökké béklyóba vernek a világi kötöttségek, mint a selyemhernyót a saját maga készítette gubó. Ezt meg kell értened!

(...)

Aki a sunjabháva [शून्यभाव ~üresség(természet)] nyila segítségével elpusztít minden tattvát [alapelvet], a pétalokától [a legalsó világtól] a Saktiig [a legmagasabb rendű tattvák egyikéig], melyek kölcsönösen függnek egymástól, az az ember nagy hősiességről tesz tanúbizonyságot. Ő elérte az anyagot meghaladó végső bölcsességet.

(...)

Meditálj az egyedüli Önvalón, mely átjárja az összes különböző formát, s mégis makulátlan marad [mivel ezek nem érintik meg], éppen úgy, mint az éter, mely áthatja az öt elemből alkotott összes teremtményt, s azok megsemmisülésekor mégis makulátlan marad.

(...)

Az az állapot, amelyben az elme elvesztette minden olyan támaszát, amihez ragaszkodhatna, amely örökké makulátlan és tiszta, s mentes a világi kötődésektől, az a megszabadulás természete, melyet a tudás által érünk el. Ne feledd ezt soha!

Légy mindig állhatatos a gyakorlásban minden kötődés tökéletes felszámolásával és az elmének a Szívben való szilárd rögzítésével, hogy megerősítsd a tudatosságot, mely ekkor hatalmas fényességgel és tisztasággal ragyog fel.

Tudd, hogy bárki, aki ezen a legfőbb ürességen meditál, s abban az állandó gyakorlás erénye által megszilárdul, az minden bizonnyal eléri a születésen és halálon túli nagyszerű állapotot.

देवीकालोत्तरागम (devikalottara agama) 14, 21-23, 26, 36, 40-42. 

_________________________

Jegyzetek:

http://www.sub.uni-goettingen.de/ebene_1/fiindolo/gretil/1_sanskr/4_rellit/saiva/devikapu.htm 

Az Ágama-részletek a Ramana Maharsi Összes Művei c. könyvből valók (Arunácsala Könyvek, Filosz Kiadó, Budapest, 2006.).

*

Illusztráció a Szív szútrához

*

*