Úton (tanulmányfotók)

*

*

(A felvételeket 2012. december 25.-én hajnalban készítettem.)

Időcsapda

*

az idő: tudat

érdekes és elgondolkodtató az a tény,  hogy miközben a 

kozmoszban - a fény véges terjedési sebessége és az irdatlan téridő-távolságok miatt - 
kizárólag a múlt mutatkozik meg aktuálisan, 

és a relatív kozmikus jelen rögzítéséhez a világ elmebeli transzformációjára van  szükség, 

aközben itt a földön, ahol minden folyamatosan áramlik és felbukkan és eltűnik,
 csakis a jövő tárul fel folyamatosan, 

a valóságosan létező jelenhez ugyancsak a világ elmebeli transzformálása szükséges

ez az elmebeli átváltoztatás, a valóságot feltáró belátás, 
csakis akkor érhető el, ha engedünk

ha engedünk valós természetünknek, ha elengedjük a mindent elleplező egót, 
az elképzelések kavalkádját 

ha tudatunk valós természetét nem akarjuk elérni,
ha felismerjük: nem vagyunk egyedül, mert minden az, tehát nincs mit "elérni",
máris a kapuban állhatunk

ha megismertük önmagunkat, azonnal át is léptük ezt a küszöböt

az időcsapda, melynek harapófogója a múlt és a jövő, 
így egycsapásra átváltozik az örök jelen, 
a teljes üresség és a teljes tökéletesség formájává, 
melyben mindig minden állandó

*

A Vénusz a Nap előtt

*

2012. június 6-án hajnalban Vénusz-átvonulás lesz a Nap előtt, ami remek meditációs-kontemplációs lehetőséget rejt magában annak tudatosítására, hogy életterünk csupán egyike a roppant kozmosz parányi porszemének. 

A Vénusz legutóbb 2004. június 8-án, a délelőtti órákban vonult át a Napkorong előtt: a jelenséget akkor  a teleszkópommal megfigyeltem és vázlatrajzot is készítettem róla. 

A Napon két napfolt is látható volt, amik helyét rögzítettem (β). Érdekessége a megfigyelésnek, hogy egy madár (avis) is elhúzott látszólag a napfoltok felett, annak útvonalát szintén berajzoltam (α), gondolván, az is a látványhoz tartozik.

(A rajz a valósághoz képest "fejjel lefelé" mutatja a látványt, a teleszkópban található tükrök miatt.)

*

*

*

*

Śiva allegóriája - II.

*




*
 _____________________

A szanszkrit anu (अणु) az "atom, parány[i]" jelentése mellett Śiva egyik neve (jelzője) is.

*

Confluxus

*

'Ahogyan az Óceán mélyén sem keletkezik hullám, hanem teljesen mozdulatlan,
úgy kell legyen a Szerzetesnél is, aki nyugodt és nem mozdul:
bensője szemernyit se rezdüljön.'

Sutta-Nipâta, 920

_________________________________

*

Az időciklusokról

*

De una bonorum angelorum malorumque natura.
Nullam essentiam deo esse contrariam, quia ab eo, qui summe et semper est, hoc in totum videtur diversum esse quod non est.
De inimicis dei non per naturam, sed per contrariam voluntatem, quae cum ipsis nocet, bonae utique naturae nocet, quia vitium, si non nocet, non est.
De naturis inrationalium aut vita carentium, quae in suo genere atque ordine ab universitatis dedecore non discrepant.
Quod in omni naturae specie ac modo laudabilis sit creator.
Quae causa sit beatitudinis angelorum bonorum et quae causa sit miseriae angelorum malorum.
Causam efficientem malae voluntatis non esse quaerendam.
De amore perverso, quo voluntas ab incommutabili bono ad mutabile bonum deficit.
An sancti angeli, quem habent creatorem naturae, eundem habeant bonae voluntatis auctorem per spiritum sanctum in eis caritate diffusa.
De opinione eorum, qui humanum genus sicut ipsum mundum semper fuisse existimant.
De falsitate eius historiae, quae multa milia annorum praeteritis temporibus adscribit.
De his, qui hunc quidem mundum non sempiternum putant, sed aut innumerabiles aut eundem unum certa conclusione saeculorum semper nasci et resolvi opinantur.
Quid respondendum sit his, qui primam conditionem hominis tardam esse causantur.
De revolutione saeculorum, quibus certo fine conclusis universa semper in eundem ordinem eandem que speciem reditura quidam philosophi crediderunt.
De temporali conditione generis humani, quam deus nec novo consilio instituerit nec mutabili voluntate.
An ut deus semper etiam dominus fuisse intellegatur, credendum sit creaturam quoque numquam defuisse cui dominaretur, et quomodo dicatur semper creatum quod dici non potest coaeternum.
Quomodo intellegenda sit promissa homini a deo vita aeterna ante tempora aeterna.
Quid de incommutabili consilio ac voluntate dei fides sana defendat contra ratiocinationes eorum, qui opera dei ex aeternitate repetita per eosdem semper volunt saeculorum redire circuitus.
Contra eos, qui dicunt ea, quae infinita sunt, nec dei posse scientia conprehendi.
De saeculis saeculorum.
De inpietate eorum, qui adserunt animas summae veraeque beatitudinis participes iterum atque iterum per circuitus temporum ad easdem miserias laboresque redituras.
De conditione unius primi hominis atque in eo generis humani.
Quod praescierit deus hominem, quem primum condidit, peccaturum simulque praeviderit, quantum piorum populum ex eius genere in angelicum consortium sua esset gratia translaturus.
De natura humanae animae creatae ad imaginem dei.
An ullius vel minimae creaturae possint dici angeli creatores.
Omnem naturam et omnem speciem universae creaturae nonnisi opere dei fieri atque formari.
De Platonicorum opinione, qua putaverunt angelos quidem a deo conditos, sed ipsos esse humanorum corporum conditores.
In primo homine exortam fuisse omnem plenitudinem generis humani, in qua praeviderit deus, quae pars honoranda esset praemio, quae damnanda supplicio.

 De Civitate Dei, Lliber XII

___________________________________

(Ahuramazda (az Avesztában) megmutatja Zarathusztrának egy fa gyökerét, melynek négy ága van, egy aranyból, egy ezüstből, egy acélból, egy pedig acél és vas ötvözetéből, s ezeket a következő ezredév négy hanyatló szakaszaként írja le.)

*

Az Idő

________

Egyetlen porszem sem juthat át egyik pillanatból a másikba.

*

Illusztráció a 'dharmák' buddhista doktrínájához

*

_____________________________

A fotót a zajló Dunáról, erős hózáporban, 2010. január 30-án készítettük, a Margit-hídról.

A kép előterében jobbra, egy zuhanó hópehely vonallá mosódott alakja látható.

A szemlélőt akár ezen egyetlen hópehely valódi természetének a megértése is végtelenül közelebb viheti
az Igazság megismeréséhez, mint megannyi könyv, mantra, áldozat, vagy jótett gyakorlása.

*

A barlang

*

*

Megjegyzések a Kali-yuga kapcsán

Az egyetemes archaikus tanítások négy különböző, időbeli világciklust különböztetnek meg, melyek fokozatos szellemi elsötétülést is jelentenek egyben. A jelenlegi korszak, melyben élünk, az un. "Kali-yuga", a "sötétség korszaka", avagy – egy másfajta tradíció szóhasználatával élve: a Vaskor.

A Vaskor sajátosságai közé sok minden tartozik, úgymint bizonyos tendenciák aszimmetrikus felerősödése: a materializmus, az ateizmus, a szélsőséges racionalizmus, anyagiasság, a tanítások haszonleső elferdítése, a mesterek és a tanítványok radikális megcsappanása, áltanítók, áltanítások, és ál-tanítványok tömeges megjelenése, a természettől való eltávolodás, a szavak helytelen, inverz használata, általános princípium-zavar, a mennyiség uralma a minőség felett. Továbbá az általános szellemtelenné válás, a létvakság, a betegségek és járványok előretörése: a teremtmény Teremtőnek vélése, a nem-Énnek az Önvalónak tartása – csak hogy néhányat soroljak fel a leglényegesebbek közül. E mellé a szimptóma-együttes mellé azonban pozitív jelenségek is társulnak - ezek a következők: nagyfokú technikai színvonal, kódexek-, és régi szövegek digitalizálása, elektronikus könyvtárak és archívumok létrehozása, a telekommunikáció kifejlesztése, az írás és olvasás elterjedése, az orvostudomány - és általában a tudományok hihetetlen fejlődése -, amiket a ma élő, szellemi utat járni kívánó ember nem csak hogy fel-, és kihasználhat, hanem fel-, és ki is kell használnia őket, mint lehetséges eszközöket (feltételezem, hogy a mai tradicionalisták, legyenek akár a legelkötelezettebbek is, nem lóval és szekérrel járnak, van mobiltelefonjuk, nem vadászatból élnek, és használnak számítógépet illetve bankkártyát - és valóban: miért is ne használnák őket?).

Azonban ezek felsorolása mellett kevesen emelik ki, hogy eme korszak világbeli szükségszerűség, egy metafizikai valóság fizikai létmódja, ha úgy tetszik: ugyanúgy a Lét részét képezi, mint a nagy ciklus akármelyik szakasza, akár mint az Aranykor, és attól természetesen ontológiailag sem különbözik: a Vaskor ugyanúgy a kozmikus illúzió egy természetes aspektusa, mint bármelyik korszak: teológiailag mindegyikkel egyenértékű, függetlenül attól, hogy mikor, melyikben, mi dominál.

A helyes alapállás a Kali-yugában nem annak "tagadása", vagy az azzal való "harc", a fenti, különböző aspektusok szubjektív kiemelése, és kifigurázása, cinikus kommentálása, egy "elveszett paradicsom" utáni nosztalgikus-romantikus sóvárgás, hanem a jóga tanrendszerében is használt közömbösség vele szemben: a feltételek, és a körülmények (mint a feltételek konkretizálódásának) neutrális tudatosítása, és nem-Önmaga-ként való megkülönböztetése az Én-Önvalótól. Fontos dolog tudatosítani a jelen szellemi korszak mibenlétét, természetét, de nem a legfontosabb: fontos dolog az eszköz, de a cél még fontosabb.

Egy szellemi világkorszak önmagában sem nem jó, sem nem rossz: pusztán az átélő alany teszi azzá, aminek elsődlegesen megjelenik, miközben a Tanú némán szemléli azt. Minden csupán helyes viszonyulás kérdése tehát. Sem a Bahagavad-gíta, sem a Buddha beszédei, sem az Evangéliumok nem arra tanítanak, hogy a körülményekkel foglalkozzak, hanem kizárólag az Ön-kutatásra ösztönöznek, és a helyes megkülönböztetést mutatják be, mely által az illúzió leleplezhető (ismétlem: legyen szó bármely korszakról is a négy közül, mindegyik illúzió, és bármelyik alkalmas a Felébredésre).

A Nap helye a Galaxisban, az emberi létesülés tágabb kozmikus környezetében.

A magam részéről tehát kicsit túlexponáltnak tartok minden olyan szemléletet, mely szélsőségesen kiemeli, és/vagy nagy hangsúlyt fektet a jelenlegi Vaskor különböző szimptómáira, tehát nem egyszerűen rögzíti azokat, mint szükségszerű, és feltételektől függő tényeket, hanem azokba mintegy "horizontálisan" bele is bonyolódik, eltávolodva a céltól, mivel a Cél a mindenkori körülményektől való ("vertikális") függetlenség realizálása, akár reintegráció, akár a helyes megkülönböztetés révén (emlékezzünk csak arra, hogy például a Buddha vagy Jézus milyen körülmények között jelent meg: kötve hiszem, hogy lényegi különbség lett volna mondjuk i.e 500, i.sz. 30, és i.sz. 2010 között.) Hogy egy klasszikus példával éljek: akik állandóan szükségét érzik a Kali-yuga különböző - általában mizantróp hangulatú, cinikus - elemzésének elvégzését, azokhoz hasonlítanak, akik egy égő házból nem kimenekülnek az ismert vészkijáraton, miután észlelték, hogy tűz van, hanem azon tünődnek, hogy miért olyan a ház berendezése - a bútorok stílusa, a képek a falon, és a lakástextíliák színei -, amilyenek.

Az Ember nem változik: a megszabadulás alanya azonban az Ember. Ami változik, az csak a díszlet, nevezzük akárminek: történelemnek, társadalomnak, időszaknak. Valójában ez a díszlet is csak látszólag változik: ami állandó benne, az az illúzió. Hogy valaki az űrkorszakban egy űrbázison, a középkorban egy kastélyban, vagy éppen a bronzkorban egy faluban találkozik a Dharmával, érti azt meg és születik újjá Szellemben - teljesen mindegy.

*

Felvetődhet a kérdés, hogy "mikor volt” az Aranykor, és hogy „meddig tart” a Vaskor. Természetesen léteznek számok, melyek megadják egy-egy korszak hosszát, kezdetét és végét, azonban ezek a számok inkább szimbólumok, mintsem konkrét adatok. Nekem meggyőződésem, hogy ezek a korszakok nem ábrázolhatók pl. egy lineáris időegyenes mentén, mivel valójában metafizikai, szellemi létfaktorokról van szó, melyek szinkronban léteznek egymással a Tudatban, és amelyek valójában nem „időként” telnek, ahogyan az sem mérhető, hogy meddig tart egy álom, vagy hogy "hol van az öregedés és halál".

Az Aranykor minden valóságában megjelenhet előttem, ha az Igazság feltárul az elmében (ha az elmétől meg tudom különböztetni Önmagam). A meditációban eltűnik az önlét átélése, és eltűnik az Idő is, és a maga korszakaival együtt pusztán azzá válik, ami valójában is: elmerezdüléssé.

Feltehetőleg a Buddha és Krisztus is azt példázzák, hogy ebben a zavaros korban is létezik megszabadulás, és „ebben a korszakban” is bárhol, bármikor megvalósítható az Aranykor – Önmagunk megismerése által.

___________

Az időről

*

"...az egységben megmaradó örökkévalóság
szám szerint tovahaladó örök képmása..."

Platón, Timaiosz 37d

*

Bevezetés az Avatamszaka-szútrába

*

Ha aszt mondom: tájkép, vagy tájék, a legtöbben völgyekre,

erdőkre, hegyekre, folyókra vagy dombokra gondolnak.

Számomra azonban egy kavics vagy egy homokszem pármilliméteres

környezete is rendelkezik tájképpel: sőt, semmi lényegi különbséget nem látok

pl. egy hangya vájta kis lyuk, és egy ötvenméteres szakadék között,

ahogyan egy kétcentis csigafosszília, és egy

százezer fényév átmérőjű spirálgalaxis között sem.

Hangsúlyozom: ez az azonosság a lényeget, a létmódot érinti,

mely megbújik a felszín alatt, és amely csak elmélyült,

csendes pillanatokban tárul fel - a szemlélőben.

*

Fentiek értelmében, hosszas előkészületek után, a mai napon

mintegy fraktálkozmológiai mély-feltárásokat

végeztem kozmikus környezetemben:

számos, eddig csak felszínesen ismert tartományt sikerült

aprólékosan feltérképezni, és jobban megfigyelni, megismerni.

A tartományok minden esetben meditációs objektumok, un. föld-kasinák voltak:

pontos méreteket és neveket azért nem jelöltem meg,

mert esetünkben már nincs értelme "nevekről" beszélni:

ezen a ponton - ahogy a valóságban is -, már egyik tárgy sem "az",

aminek eredetileg gondolnánk.

Ezen feltárások, kontemplációk, azt szolgálják, hogy egy pillanatra megállítsuk

szokásos ítéleteinket, gondolkodóba essünk, és megkérdezzük:

vajon van-e bármiféle érv az ellen, hogy nem tetszőlegesen variálható,

párhuzamos kozmoszok milliárdjai léteznek a tudatunkban,

amelyek ráadásul kizárólag a megfigyelés pillanatáig nyerik el a létüket?

A válasz - mint minden esetben -, most is az olvasóban van.

Alant a fedélzeti napló kamerájának legszebb fotói.

*














*

A Virrasztás

*

Hónapok óta tervezem magamban, és lassan kezd körvonalazódni...

Első kísérlet időpontja: 2009. december 24-25-26.

Három nap, két éjszaka, teljes éberségben, alvás nélkül: végig úgy, ahogyan most naponta csak pár órát töltök.

A karácsonyi időpont kényes, alaposan elő kell készíteni, ill. fel kell készíteni a környezetet is: ez megkerülhetetlen, és biztosan nehéz lesz.

Kérdés az is, hogy egyedül-e, vagy egy kevés baráttal, mindenesetre maximum két-három fő jöhet szóba. Egyelőre négy konkrét név van a fejemben, tisztázni kell őket június közepéig. Remélem, összejön a dolog, inspiráló lenne, ha többen hajtanánk végre a dolgot, nemes csendben tartózkodva.

Ősi, nehéz, és viszontagságos utazás ez, ami talán kevés tanítványnak sikerült úgy, hogy maradandó tudást jelentett volna, de ha sikerül, minden könnyebb és világosabb lehet.

Addig is, nincs más teendő, mint fokozatosan felkészülni: éberség-meditációk, ébrenléti idő-intervallum kitolása, alvási időszak beszűkítése, bio-fizikai és pszicho-mentális folyamatok megfigyelése, étkezések szabályozása, fizikai tréning, szatipatthána- és ürességmeditációk, stb...

De a legfontosabb a meditációk és az ülések, a közvetlen belátás és kontemplációk gyakorlása, lehetőleg az elméleti filozófia és a szövegek totális elhagyásával ill. felfüggesztésével: a szövegek szükséges útmutatók ugyan, de egy ponton túl csak elterelik és megkötik az elmét.

Ezernyi akadály vár rám ezek nélkül is....

És mindezt a Terv mentén haladva, de nem ragaszkodva a Tervhez: ha úgy alakul, nem habozom akár törölni is az egész akciót. Addig viszont teljes erőbedobással készülni kell rá úgy, hogy végül is bármilyen időpont alkalmas legyen rá. Nincs különbség az edzés és a verseny között. Bármelyik pillanat alkalmas a Felébredésre.

Rést kell tudni ütni az Időn - bárhol, bármikor.

*

A Kezdet és az Örök Jelen

*

Vázlatok az idő mibenlétéről

Aquinoi Tamás "A világ örökkévalóságáról" c. művében úgy bizonyítja a "világ időbeli kezdetének" az ellentmondásosságát, hogy Istenben (mint tiszta Létben) minden pillanatszerűen jelen van, így viszont az ok és az okozat egybeesik az Okban, mint ahogy ez valójában a Teremtés esetében is végbement, amikor a teremtési aktus időtlen jelen pillanatában minden egyszerre és pillanatszerűen öröktől fogva volt (elsődleges teremtés), majd az az időben megnyilvánulva létrejött (másodlagos teremtés; idevág, hogy a latin "evolutio" szó pontos jelentése: "szent tekercs kigörgetése", ami jól szemlélteti a szóban forgó doktrínát, ahol az örökévaló jelen (pillantszerű) teremtése a tekercsen található fixált szöveg, az időbeli megnilvánulása pedig magának a hordozónak a szétterítése, ami által a szöveg is megnyilávnul az időben, bár magát a szöveget nem érinti változás).

Ha ebből az érvelésből indulunk ki, jól látható az okozati láncolatból keletkezés (pratitya samutpáda) relativitása is: az okozatiság időhöz kötött, idő viszont csak ott van, ahol az illúzió (avidya) megjelenik. Ahol az okozatiság kondicionáltsága áll fenn, összetettségről beszélünk, és ami összetett, az szükségképpen a keletkezés-születés-felbomlás tápanyaga, ami az időnek felel meg. Ezért a buddhista kánon a téves nézetek osztályozása során (Brahmajala-sutra) éppen az időt tette meg referenciapontnak: a "múltra-" és a "jövőre vonatkozó spekulációkra" osztja a szóban forgó téves nézeteket, mielőtt feltárná annak pontos okait az okfüggő keletkezés bemutatása által, ezzel tehát egyúttal azt is mondja, hogy a téves nézetek, és az okfüggő keletkezés az időre vonatkoznak.

Fentiekből az is világosan következik, hogy a létforgatag (samsara) az idő hatálya alatt áll, sőt, annak megnyilvánulása, míg az ellobbanás nem más, mint az idő (tehát a kauzalitás) megszűnése, annak relatív és illúziószerű létmódjának megértése, valamint az Örök Jelen feltárulása.

Az idő pontos meghatározása ill. elmélyült vizsgálata bárkit elvezethet annak megértéséhez, hogy miként létezhetnek egyszerre különböző léttartományok a tudatban, illetve hogy a Lét miként jelenhet meg nem-létként.

És mivel a Kezdet nem más, mint a mindent pillanatszerűen és szimultán magában fogalaló Örök Jelen, ami Ürességként tapasztalható meg, az ürességmeditációkban megtapasztalt éberség által nyújtott belátás és megértés a Teremtés misztériumába is bepillantást nyújthat, ahol egyszerre van jelen minden, és ahonnan - mint egy kör középpontjából - egyszerre szemlélhető múlt és jelen illúziója is, legyen szó tíz, száz, ezer vagy tízezer korábbi vagy későbbi testetöltésről, vagy akár világkorszakok millióiról...

Hiszen az Örök Jelenben ezer év vagy egy pillanat - ugyanannyi.

*




Az idő mértékei (illusztráció)

*

Bevezetés az Idő doktrínájába (vázlat)

*

kilélegzel és belélegzel - volt idő, amikor először lélegezetél be, és lesz idő, amikor utoljára lélegzel ki: akkor majd feltárul, hogy e kettő egybeesik

este elalszol, reggel felkelsz - volt idő, amikor először keltél fel, és lesz idő, amikor utoljára alszol el: ez a kettő valójában egy és ugyanaz

a tavasz nyárba megy át, a nyár őszbe, az ősz télbe - napok, hetek, hónapok évek, életek: megszakítatlan időfolyam

*

volt idő, amikor a kontinensek még együtt álltak, és lesz idő, amikor majd ismét összeütköznek

volt idő, amikor a föld-bolygó még nem létezett, és lesz idő, amikor majd ismét elenyészik, hogy aztán később újra keletkezzen minden - hasonlóan az összes atomhoz, porszemhez és bolygóhoz

a nap született, és majd el fog enyészni: szétszóródik és összeáll, hasonlóan a naprendszerhez, a többi csillaghoz - de ez áll galaxisunkra, és minden galaxishalmazra is

bolygók, csillagok, naprendszerek, galaxisok - keletkeznek és elmúlnak

*

A homokóra nyaka:
a Szűk Kapunak,
a Hajnal és a Felébredés pillanatának,
Isten Országának mint villámnak,
a jelenvaló örök mostnak archaikus szimbóluma,
ahol mindig csak egyetlen porszem áll,
mielőtt átmenne egy "másik létállapotba".

*

a világegyetem: látszólag örök körforgás, összehúzódás, kitágulás, lét és nem-lét, idő és örökkévalóság

*

valójában csak egy tudat, mely szemléli a most átváltozásait

nincs "hova menni", nincs mit megtenni,
nincs múlt, nincs jövő

a szabadság: itt és most van

*

Brahma egy napjáról

*

"Brahma egy napja ezer világkorszakig tart,

és ezer világkorszakig tart egy éjszakája" - mégis,

Brahma ezer éve: egyetlen Pillanat csupán.

*

*

"Alapjában véve a lények élettartama végtelen rövid: nem hoszabb egyetlen tudatrezdülésnél. Ahogyan a forgó kocsikerék ama pontja is, amely körül éppen fordul, csak egyetlen pillanatig mozdulatlan a talajon, éppen úgy a lények is csupán egyetlen tudatpillanat erejéig léteznek, és amikor az véget ér, véget ér, mondhatjuk, a lény is.

Ahogy mondva van: 'az elmúlt tudatpillanat embere élt, de már nem él, és nem is fog többé élni. Az eljövendő tudatpillanat embere majd él, de eddig még nem élt, s most sem él. A jelenlegi tudatpillanat embere él, de korábban nem élt, és nem fog a jövőben sem élni'."

Visuddhi Magga 238

*

A "világmodellekről"

*

A közönséges ember számára is megfigyelhető, korpuszkulárisként mutatkozó kozmosszal kapcsolatos világmodellek tekintetében - ha nem akarunk megsérteni evidens logikai alapelveket, akkor - a mostani, "hivatalos" elméletekkel - teljesen adekvát és azokkal felcserélhető megoldásokként kell elfogadnunk legalább még két elméletet.

Az egyik Tycho de Brahe geocentrikus modellje (amely a Ptolemaiosz-modell továbbfejlesztése, és amely mind empírikusan, mind elméletileg hibátlan), és szimbolikus-spirituális-metafizikai szempontból az egyetlen elfogadható modell.

A másik ilyen elmélet Ambarcumjam azon hipotézise is, miszerint a kozmosz kezdetben végtelen sűrű, de nem szinguláris, pontszerű, hanem végtelen kiterjedésű volt, mely összehúzódása (és ezzel szinkron ritkulása), és nem pedig inflációja-expanziója (tágulása-csomósodása) révén rendelkezik a jelenlegi tulajdonságokkal (tehát nem egy szinguláris pont "ősrobbanása" történt meg, hanem egy végtelen sűrű és végtelen kiterjedésű plazma kezdett feloldódni:, az atomok közötti tér tehát nem táguláson, hanem ellenkezőleg: implózión, "befelé zuhanáson" esik át).

Az alábbi animáció eredetileg a "felfúvódó kozmosz" modelljének demonstrálására készült, de jól szemlélteti számunkra azt is, hogy csak nézőpont kérdése, hogy "tágulásként", vagy "összehúzódásként" értelmezzük a kozmikus környezet mozgásait:

Ez nem áll ellentmondásban de Brahe elméletével, és a jelenlegi nagy világciklus (kalpa) végső szakaszát, az önmagába való visszahúzódását szimbolizálja "kvázi-anyagi", kozmikus síkon.

Tycho de Brahe

Ennek a két elméletnek az előítéletmentes elfogadását, alkalmazását és oktatását éppen a mai kor "legmodernebb elmélete", a relativitás-elmélet verifikálja és teszi kötelezővé...

_________________________

Tycho de Brahe modelljének vázlata: középen (a kozmosz közepén) a mozdulatlan Föld áll, körülötte keringenek a Hold és a Nap: a Nap körül keringenek a bolygók és az egyéb csillagok.

*

Ptolemaiosz világmodelljének szimulációja:

*

Körkörös

*

Ha minden változik, létezik-e változás...?

*

Bevezetés a metafizikába, II.

*

Minden vélekedés valójában egy korábbi, érzéki

benyomásra való visszaemlékezés következménye.

Ezzel szemben a Tudás Forrása - érzékfeletti,

mely az "érzékelhetők elfelejtése" által látható.

Hasonlóan ahhoz, ahogy az Idő is mérhetetlen és oszthatatlan:

ami "mérhető és osztható" az csupán emberi csinálmány,

a pszeudológia világa.

A tökéletes Tudás és a tökéletes Tudatlanság: egy.

*

A Kapu

"Mindennek a kezdet a végcélja."

Plotinos

*

Ahogyan a körön minden pont egyszerre kezdő- és végpont, úgy minden időpillanat is valójában egyszerre kezdete és vége is az évnek. Ez akkor is így van, hogy ha a közönséges élet embere ezt nem látja - sőt: azért van így, mert a közönséges élet embere nem látja ezt.

*

December 31.-én éjfélkor, pontosan nulla óra nulla perckor, egyetlen pillanatra (fizikai értelemben és az atomórák végső, hiperfinom szintjeiig mérhető pontossággal: három-egész háromszázharmincötezer-hatszáznegyven a tíz a mínusz harmincötödiken másodpercig), az Alfa és az Omega mikrokozmoszunkban is egybeesik: az év Időkerekének minden időpontja visszahúzódik a "küllők", mint ideák mentén, és erre a jelenpillanatra minden idő a végtelenül pontszerű Centrummá, a Középponttá válik, hogy rögtön ezután a pillanat "után" ismét Körré sugározzon szét és ismét Idővé terjedjen ki, újrateremtve a kozmikus téridő játékát.

*

Aki megérti ezt a misztériumot, az az Idővé válik, az Évvé válik, az Emberré válik - és Megszabadul az önnön gyermekeit megevő Idő evilági törvényei alól, és maga lesz az időfeletti Örökkévalóság:

a Kezdet Kezdete.

*

____________________________________________

*