*
A Szív szútra az Atiyóga tükrében
Bevezetés az Atiyoga szemléletébe és a Szív szútra lehetséges értelmezése.
Előadás két felvonásban
- 2 0 1 2 D E C E M B E R -
(jelentkezés, időpont, helyszín: hamarosan)
*
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: előadás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: előadás. Összes bejegyzés megjelenítése
Avalokiteśvara (अवलोकितेश्वर) bodhisattva ( बोधिसत्त्व)
*
"A teljes és végső ellobbanást közvetlenül megelőző szellemi állapotú Rátekintő Isten."
*
A Dharma allegóriája
*
„Ahogy a folyamok, elérvén a hatalmas óceánt, elvesztik korábbi nevüket
és formájukat,
és aztán már csak óceánnak nevezik őket, éppen úgy ez a
négy kaszt, a harcosok, papok,
kereskedők és dolgozók, amikor eltávoznak
családjuktól egy otthontalan életbe,
az Igazság-keresők által
megalapított szabályokat követve, elvesztik korábbi nevüket,
származásukat, és egyedül »aszkétáknak«, »Buddha fiainak« neveztetnek."
*
*
Dzogchen-tanítások (kontempláció-aforizmák) 1#
*
A Teljes Tökéletességről nagyon nehéz beszélni, mert minden róla szól.
*
Aki meglátja a Dzogchen lényegét, az nem "realizál" vagy "ér el" semmit:
valójában a kontemplációjában a Tökéletes Beteljesedettség
Jelenvalóságának Van-sága tárul fel, amit - természetéből adódóan - soha senki nem is hagyott el.
valójában a kontemplációjában a Tökéletes Beteljesedettség
Jelenvalóságának Van-sága tárul fel, amit - természetéből adódóan - soha senki nem is hagyott el.
*
A Teljes Tökéletesség, a Végtelen Tér, az Olyanság és a Nagy Üresség
- ugyanazon Valóságot jelölő szavak.
- ugyanazon Valóságot jelölő szavak.
*
Az Atiyoga (अतियोग): "jógafeletti[ség]" állapota - úgy értelmezhető, hogy az, ami soha nem vált,
mert nem válhat ketté, nem lehet "összekapcsolni".
mert nem válhat ketté, nem lehet "összekapcsolni".
*
Nincs "ez", amivel "azt" egyesíteni lehetne.
*
Éppen az "összekapcsolás ["egyesülés"]" gondolatának felmerülése révén "válik ketté", de csakis illuzóriusan.
Éppen ezért elhibázott minden "gyakorlat", ami az Olyanság realizálását tűzi ki célul.
*
A végtelen világűrt nem az "valósítja meg", ha "eloszlanak a felhők".
A "felhők" - tudat. A "végtelen világűr" - tudat.
Az a tudat, mely ezt "felfogja" és "megalkotja", nem különbözik attól a tudattól,
mely mindezek végső alapja.
A "felhők" - tudat. A "végtelen világűr" - tudat.
Az a tudat, mely ezt "felfogja" és "megalkotja", nem különbözik attól a tudattól,
mely mindezek végső alapja.
*
Zen Üresség-kontempláció (vázlatok)
*
*
*
[A felvételeket 2012. augusztus 4-én készítettem a Börzsönyben, a Nagy Hideg-hegyen.]
[A felvételeket 2012. augusztus 4-én készítettem a Börzsönyben, a Nagy Hideg-hegyen.]
A Vénusz a Nap előtt
*
2012. június 6-án hajnalban Vénusz-átvonulás lesz a Nap előtt, ami remek meditációs-kontemplációs lehetőséget rejt magában annak tudatosítására, hogy életterünk csupán egyike a roppant kozmosz parányi porszemének.
A Vénusz legutóbb 2004. június 8-án, a délelőtti órákban vonult át a Napkorong előtt: a jelenséget akkor a teleszkópommal megfigyeltem és vázlatrajzot is készítettem róla.
A Napon két napfolt is látható volt, amik helyét rögzítettem (β). Érdekessége a megfigyelésnek, hogy egy madár (avis) is elhúzott látszólag a napfoltok felett, annak útvonalát szintén berajzoltam (α), gondolván, az is a látványhoz tartozik.
(A rajz a valósághoz képest "fejjel lefelé" mutatja a látványt, a teleszkópban található tükrök miatt.)
*
*
*
*
*
Felhők - tanulmányfotók
*
Minden érzék-vidzsnyána megszűnése az álajavidzsnyána fölhalmozott,
a nemvalósat és megkülönböztetést összegyűjtő adottság-energiájának a megszűnését jelenti.
Ez az, Mahátmati, amit a vidzsnyána formaszemléletének a megszüntetésének nevezünk.
-
A tudatban nem található sem állítás, sem tagadás.
-
Bráhmin, én nem tartozom az okság iskolájához, a nemokság iskolájához,
kivéve azt, amikor a keletkezések láncát tanítom,
már amennyire a megragadott és megragadás gondolat-alkotta
világa a megkülönböztetéstől függően létezik.
világa a megkülönböztetéstől függően létezik.
-
Nem a létezéssel, a tettekkel, az egyéni jelekkel megyek a Nirvánába, én akkor megyek a Nirvánába,
ha a megkülönböztetés által keletkezett vidzsnyána elolszlik.
Lankávatára-szútra (részletek)
*
*
– Mit gondolsz, Szubhúti, ráébredt-e valamire a Tathágata, amikor elérte a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodást?
– Nem hiszem, Magasztos. Nincs semmi, amire a Tathágata ráébredhetne a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásban.
– Így van, Szubhúti, így van ez. Egyáltalán semmi sincs ott, amit meg lehetne ismerni.
Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan
megvilágosodásnak.
Továbbá, Szubhúti, egyenlő ott minden, nincsenek
benne különbségek.
Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan
megvilágosodásnak.
Mivel minden egyformán önvalótlan, lénytelen,
élettelen és személytelen,
a teljes és végleges, felülmúlhatatlan
megvilágosodásban minden üdvös tényezőként nyilvánul meg.
Mert az üdvös
tényezőket nem tényezőknek nevezte a Tathágata;
ezért beszélt üdvös
tényezőkről.
-
– Szubhúti! Aki azt mondja, hogy a Tathágata jön, megy, feláll, leül,
vagy lefekszik,
az nem érti, amit mondtam.
Hogy miért? Azért, Szubhúti,
mert akit Tathágatának neveznek,
az sehová sem megy, és sehonnan sem
jön.
Ezért nevezik teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatának.
Gyémánt-szútra (részletek)
*
*
*
"Égi temetés" Tibetben (+18!)
*
Az összegyűlt Istenségeknek,
a Védőistenségeknek,
a Gurunak
adassék mély tisztelet:
tegyék lehetővé az átmeneti
állapotból való megszabadulást!
(Tibeti halottaskönyv)
*
*
FIGYELEM!
MEGRÁZÓ KÉPSOROK (WARNING GRAPHIC)!
A SZERTARTÁSRÓL KÉSZÜLT FELVÉTELT
CSAK 18 ÉVEN FELÜLI, ERŐS IDEGZETŰ OLVASÓKNAK AJÁNLJUK!
A DOKUMENTUMFILM-RÉSZLET ITT TEKINTHETŐ MEG.
"Az égi temetés Tibet egyik sajátos misztikus szertartása. A szertartásnak nagy vallási jelentősége van. Az ilyen szertartások puszta látása is átalakíthatja világképünket a halálról és a mulandóságról. A tibetiek számára az ott maradt hulla egy üres "edény", melyből a tudat eltávozott, és majd más testet öltve folytatja létét. A hullát a keselyüknek ajánlják fel, úgy gondolva, hogy a keselyük dákinik. A dákini, az "égtáncos" a tudatot a felső világokba viszi, ahonnan tovább születik. A hulla keselyüknek ajánlásával megmentik sok más kisebb állat életét, melyeket a keselyük levadásznának, hogy élelmük legyen. A halál beállta után nem érnek a hullához három napig, és szerzetesek, jógik szertartásokat végeznek a hulla mellett. Az égi temetés előtt a hullát megmossák és fehér gyolcsba csavarják. A hullát megfelelő helyzetbe készítik. Az égi temetést általában virradat előtt kezdik. A mesterek a szertartástárgyaikkal végzik a tudat vezetésének szertartását."
*
FIGYELEM!
MEGRÁZÓ KÉPSOROK (WARNING GRAPHIC)!
A SZERTARTÁSRÓL KÉSZÜLT FELVÉTELT
CSAK 18 ÉVEN FELÜLI, ERŐS IDEGZETŰ OLVASÓKNAK AJÁNLJUK!
A DOKUMENTUMFILM-RÉSZLET ITT TEKINTHETŐ MEG.
A hagyomány még nem maga a Tan
*
Amióta csak létezik írás, lehet tudni, hogy egy szöveg fordítása mennyi csapdát rejt magában, főleg ha szakrális szövegről van szó, melyet nem csak "lefordítani kell" x nyelvről y nyelvre, hanem úgy kell lefordítani, hogy a szöveg értelme, a szavak mögötti mondanivalója se sérüljön.
Érdekes példát találtam fentiekre: Máté evangéliumának 15.9-es szakaszát (a fejezet az "emberi rendelések elvetéséről" szól).
A szóban forgó szöveghely ógörögül és latinul így hangzik:
"ματην δε σεβονται με διδασκοντες διδασκαλιας ενταλματα ανθρωπων"
"sine causa autem colunt me docentes doctrinas mandata hominum"
A Károli-féle magyar Bibliafordítás:
"Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai."
A revideált Biblia-fordításban ugyanez:
"Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs."
Az ószövetségi szöveghely (Ézsaiázs, 29,13):
"Hiába tisztelnek és imádnak engem,
nem ér az semmit,
mert olyan szabályokat tanítanak,
amelyek csak emberek parancsai."
Fenti fordításokban talán nem kap olyan egyértelmű hangsúlyt az, amit Kecskeméthy István a Biblia-fordításában tökéletesen megjelenít:
"Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsolatokat tanítanak Tanok gyanánt."
Ez utóbbi fordítás valóban markáns különbséget tesz az emberi törvények, tradíciók és szabályok, valamint a Tan között.
Mindenkinek ajánlom ezt a Biblia-fordítást tanulmányozásra és elmélyülésre: maga a kötet már megjelenésével, hófehér kemény borítójával is kitűnik a többi Biblia közül.
_______________
"Kecskeméthy István (1864-1938) bibliatudós, teológiai professzor élete a Szentírás-fordítás jegyében telt el. Huszonhat évesen publikálja bibliafordításának első könyvét, az Énekek énekét, 1935-ben látja el kézjegyével az utolsó tisztázatot. A nagyalakú, gyönyörű rajzolatú betűkkel létrejött kézirat fennmaradása igazi csoda, a második világháborút követően folyamatosan rejtegetni kellett, mialatt a létező fordítás legendáriuma egyre gazdagodott. Az Erdélybe 1895-ben áttelepült és 1918 után választott hazát változatlanul otthonának tekintő fordító egyetlen pillanatra sem választotta el életét a Szentírástól. Örökösök nélkül távozott el az örökkévalóságba, ránk, az olvasókra bízva nagy értékű örökségét."
*
A most analógiája
"Az idő azért sem fogy el, mert mindig a kezdeténél van."
Arist. Φυσικῆς ἀκροάσεως, 222b1
*
Arisztotelész Fizika c. művének IV. könyvében, a 10. fejezettől foglalkozik az idővel (közvetlenül az "üresség" tárgyalása után). Az időt vizsgálva igen sok teret szentel a most (a jelen pillanat) problémájának.
Fejtegetésében nagyon érdekes geometriai analógiát ad rá: képzeljük el egy kör egy tetszőleges pontját, ami a jelen pillanattal analóg: egyszerre lesz a jelenségek kezdete és vége, azon belül pedig határfelület is: egyik oldalról homorú (múlt), másik oldalról domború (jövő) síkot határol, miközben szigorú értelemben egyiknek sem része, sem a múltnak, sem a jövőnek, mégis neki köszönhetik létüket.
Az egyszerre azonos és változó "most" eszerint csupán csak a jelenségek által határolt léthez képest nevezhető változónak: valójában mindig azonos, de nem önmagával, hanem a múlt és jövő viszonyában.
Az Örök Jelen ugyanis, mely mindig Azonos, nem része az Időnek.
(Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy sajnálatomat fejezzem ki amiatt, hogy ez az arisztotelészi alapmű csupán 2010 óta olvasható teljes egészében magyar nyelven.)
*
Az ősi "Kha-" gyök kapcsán (vázlat)
*
A szanszkrit "kha", és az ógörög "kha" egyaránt "kerek vagy görbe forma által lehatárolt [üres] tér képzetére utal", akárcsak szinte minden olyan szavunk, ami a ka- ke- ko, ha- he- ho-, csa- cse- cso- gyökkel kezdődik.
Néhány példa:
kápolna, kaptár, katlan, kampó, karabíner, kapocs, kanna, kárpit, karika, karima, kanyar, kendő, korong, köpeny, kohó, kötő, kandalló, kar, karám, kengyel, karc, karéj, kert, koponya, koporsó, kapar, kapaszkodó, kéz, kalap, korona, kád, kanál, kábel, kabin, kádár, kard, kaftán, kas, kebel, kerék, ketrec, kormány, kabát, kesztyű, kosár, kemence, hordó, hangár, hajó, harang, csatorna, csapda, köldök, közép, köntös, kaszni, keret, kép, csengő, csengettyű, cserép, csecs, csónak, csákó, cső, cseber, csavar, kagyló, horog, kocsi, ház, haj, komód, korsó, kabin, hold, hab, harap, henger, háló, hentes, határ, horog, héj, koffer, kötél, kehely, kerítés, kő, kavics, ködmön, köböl, kocka, karéj, kör- köröm, kancsó, kasza, kenyér, kalács, kapu, csarnok, csepp, csont (103 szó)
*
Cittamatra [Yogācāra] -jegyzetek
- Samvritti-satya
- Parikalpita-svabhāva
- sadayatana
- manas
*
"Az érzetek nem rendelkeznek méret- vagy perspektíva-markerekkel, ezeket tapasztalati úton kell elsajátítani. Leírtak eseteket, amikor olyan embereket, akik egész életüket a sűrű őserdőben élték le, ahol legfeljebb néhány lépésnyire lehetett látni, kivittek nyílt, sík terepre, ekkor ezek a személyek kezüket kinyújtva próbálták megfogni a távoli hegycsúcsokat; fogalmuk sem volt róla, hogy milyen messze vannak azok a hegyek.
A legtöbb látását visszanyert személynek nagy nehézségei voltak a látványokkal, úgy érezték, mintha fejest ugrottak volna egy szüntelenül változó, kaotikus, stabilitás nélküli, eltünedező látványvilágba. Elveszettnek érezték magukat, zavarba jöttek az állandóan változó látványtól, amely számukra nem volt biztonságosan lehorgonyozva a tárgyak és a tér világában. Mi, akik egy látványra épülő világba születtünk bele (az ezzel járó alkalmi illúziókkal, káprázatokkal, érzékszervi csalódásokkal együtt), megtanultunk úrrá lenni felette, hogy biztonságban, otthonosan érezzük magunkat ebben a világban.
Agnosia
A vak ember, a maga módján, teljes és kielégítő világot konstruál saját maga számára, tökéletes "vak identitással" rendelkezik, nem érzi rokkantnak vagy alkalmatlannak magát, éppen ezért vakságának problémája és a vágy, hogy "meggyógyítsuk", kizárólag a miénk, és nem az övé.
Egy normálisan látó személynek nem jelent erőfeszítést a nyers vizuális információból formákat, határvonalakat, jeleneteket konstruálni, hiszen születésétől fogva állandóan végzi ezt a vizuális építkezést, állandóan újraalkotja a látott világot, s így ennek elvégzésére már kialakult egy hatalmas, komplex kognitív apparátus.
A perceptuális-kognitív folyamatok nem pusztán fiziológiaiak, hanem személyesek is - nem általában a világot észleli vagy konstruálja a személy, hanem az ő saját világát - , mindez pedig egy perceptuális Selfet hoz létre, amelynek saját akarata, orientációja és jellemző stílusa van. Ez a perceptuális Self összeomolhat a perceptuális rendszer összeomlásával, megváltoztatva a személy orientációját és egész személyiségét. Ha ez bekövetezik, akkor az egyén nem csupán megvakul, hanem többé már nem úgy viselkedik, mint egy vizuális lény, nem számol be változásokról belső állapotával kapcsolatban, egyáltalán nincs tudatában saját vizualitásának, vagy annak hiányának. Ez a totális pszichikai vakság."
Részletek Oliver Sacks: Antropológus a Marson c. könyvéből.
*
A szent tehenekről
"Tetteidet jógában tedd,
vonzódástól távol tartva magadat, Kincs Győztese!
Közömbösen fogadd a sikert vagy sikertelenséget,
mert a közömbösséget hívják jógának."
Bhagavad-gítá, II.48.
Áldozást és tettet a legtöbbre tartva,
nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb,
bérük fogytával a tettek egéből
a létbe születnek, vagy pedig alatta.
"Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik,
és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak.
Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én - az nem bölcs, hanem az istenek házi barma.
Ahogy a házi barmok az emberek használatára vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek.
Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több!
Bṛhadāraṇyaka Upaniṣad, I.4.10.Áldozást és tettet a legtöbbre tartva,
nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb,
bérük fogytával a tettek egéből
a létbe születnek, vagy pedig alatta.
Muṇḍaka Upaniṣad I.2.10.
*
Az utóbbi időben viszonylag keveset foglalkoztam a Philosophia perennis (Sanātana Dharma) szempontjából eretnek szektarianizmus, tehát a tradíciótörés, doktrínahamisítás jelenségével.
Ami - többek között - újabb apropót ad arra, hogy - röviden, csak a lényeget érintve, mely univerzális tendenciaként túlmutat a szóban forgó közösségen - szót ejtsek a Krisna-tudatú Hívők Közösségéről az, hogy a "Krisna-völgyként" ismert és emlegetett földterület használati joga - a jelenlegi állás szerint - 2012. január 1-től az államra száll, mivel az egyháztörvény értelmében a szóban forgó közösség (több száz másikkal együtt) jogilag már nem minősül egyháznak ("a hatályos termőföld-törvény ugyanis csak egyházi jogi személyek és magánszemélyek számára teszi lehetővé a termőföld tulajdonlását, egyesületek számára nem").
Ami - többek között - újabb apropót ad arra, hogy - röviden, csak a lényeget érintve, mely univerzális tendenciaként túlmutat a szóban forgó közösségen - szót ejtsek a Krisna-tudatú Hívők Közösségéről az, hogy a "Krisna-völgyként" ismert és emlegetett földterület használati joga - a jelenlegi állás szerint - 2012. január 1-től az államra száll, mivel az egyháztörvény értelmében a szóban forgó közösség (több száz másikkal együtt) jogilag már nem minősül egyháznak ("a hatályos termőföld-törvény ugyanis csak egyházi jogi személyek és magánszemélyek számára teszi lehetővé a termőföld tulajdonlását, egyesületek számára nem").
Ami ebben az ügyben konkrétan elszomorító, de korántsem meglepő, az az, amiként erre a tényre a magát az avatár Krisna (कृष्ण) transzcendentális tudatosságának "birtokosaként" aposztrofált közösség reagált: "tüntetni fognak, és visszakövetelik az eddig művelt földjeiket" - mindezt úgy, hogy szubjektív indíttatású, világhoz való ragaszkodásuk okán felvonultatják a manapság igen közkedvelt közhelyeket, önmaguk paródiájává is válva: "turisztikai célpont", "biogazdaság", "szent tehenek" (sic!), teljesen szembe menve a hinduizmus eredeti doktrínájával és a Védák kardinális referenciapontjaival.
(Ne felejtsük el: a Krisna-völgy azért különleges, mert ott világiak mellett csaknem 150 "szerzetes" is él, akiknek elvileg alapvetően ismerniük és természetesen autentikusan realizálniuk és tanítaniuk kellene a Védának (वेद) ezeket az ortodox doktrínális referenciapontjait.)
(Ne felejtsük el: a Krisna-völgy azért különleges, mert ott világiak mellett csaknem 150 "szerzetes" is él, akiknek elvileg alapvetően ismerniük és természetesen autentikusan realizálniuk és tanítaniuk kellene a Védának (वेद) ezeket az ortodox doktrínális referenciapontjait.)
Nos, igen...
Tudom, hogy nem szép dolog a cinizmus, küzdök is ellene, de most azt kell írnom, hogy ha - egy rosszul lefordított Bhagavad-gítá infantilis, a lényeget elferdítő "kommentárjainak" szajkózása és a Tan feje tetejére állítása, tehát nevetséges és primitív babonákká degradálása, "szertartások" mímelése helyett - csak egyetlen sort is valóban megértettek volna abból, amit a Bhagavad-gítá vagy a Yóga-szútra fejezetről-fejezetre a Napnál is világosabban és tisztán érthetően kifejt minden elfogulatlan és nyitott olvasójának, nem tüntetnének semmiért és nem követelnének semmit. Bár az is igaz, hogy manapság egy szent irat vagy tradicionális doktrína autentikus ismerete inkoherens abból a szempontból, hogy profán jogi értelemben mi tekinthető "egyháznak" vagy "vallásnak". Sőt, sok esetben maguk a vallási közösségek is nyíltan a szellemi materializmus és a princípiumzavar vétkébe esnek, és a jogi státuszuktól függetlenül azt gondolják, ebből a szempontból nagyon is számít, hogy van-e földje, mennyi híve van, vagy hogy jogilag igényt tarthat-e az adó 1%-ára egy közösség, ezzel totálisan és menthetetlenül elvétve és aprópénzre váltva fel a metafizikai Célt, annak ellenkezőjét igenelve.
Tudom, hogy nem szép dolog a cinizmus, küzdök is ellene, de most azt kell írnom, hogy ha - egy rosszul lefordított Bhagavad-gítá infantilis, a lényeget elferdítő "kommentárjainak" szajkózása és a Tan feje tetejére állítása, tehát nevetséges és primitív babonákká degradálása, "szertartások" mímelése helyett - csak egyetlen sort is valóban megértettek volna abból, amit a Bhagavad-gítá vagy a Yóga-szútra fejezetről-fejezetre a Napnál is világosabban és tisztán érthetően kifejt minden elfogulatlan és nyitott olvasójának, nem tüntetnének semmiért és nem követelnének semmit. Bár az is igaz, hogy manapság egy szent irat vagy tradicionális doktrína autentikus ismerete inkoherens abból a szempontból, hogy profán jogi értelemben mi tekinthető "egyháznak" vagy "vallásnak". Sőt, sok esetben maguk a vallási közösségek is nyíltan a szellemi materializmus és a princípiumzavar vétkébe esnek, és a jogi státuszuktól függetlenül azt gondolják, ebből a szempontból nagyon is számít, hogy van-e földje, mennyi híve van, vagy hogy jogilag igényt tarthat-e az adó 1%-ára egy közösség, ezzel totálisan és menthetetlenül elvétve és aprópénzre váltva fel a metafizikai Célt, annak ellenkezőjét igenelve.
A magyar tradicionális iskola több szerzője sok esetben feltárta ezen szekták morfológiáját, belső szerkezetét, de ezek a feltárt tények mind "lényegtelenek" ahhoz képest, ami a fő jellemzőjük ezeknek a közösségeknek: az ostobaság és dilettantizmus által determinált áramlatok és eszmék jelenléte, a transzcendens bölcsesség szemlélete alatt álló, szellemi és metafizikai tudatlanság által átitatott, felesleges, babonás és érthetetlen ál-tanítások, ál-beavatások, növényi ételeken csüggő tudattal "gyakorolt" vegetarianizmus, materializmus és kvázi-teizmus, hamis definíciók, és a szavak jelentésének kiforgatása. A Cél és az eszközök totális félreértése és félremagyarázása, majd mém-szerű terjesztése, hogy "minél többen legyünk".
Ezt a tényt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a felháborodás és értetlenség, amit az egyháztörvény okozott azon közösségek körében, akik elvesztették egyházi státuszukat (tisztelet a kivételnek).
Mozgalmak indultak, virtuális és valóságos tiltakozások alakultak, sajtóközlemények láttak napvilágot, ezzel éppen az egyházak által önként felrúgva az állam és a vallás közti - valójában sohasem realizált - "határvonalat". (A legtöbb közösség, aki azt gondolja, hogy az "eredeti hinduizmust" képviseli, és azt szajkózza, hogy a "nyugati társadalmak" mennyire "élhetetlenek", és a "nyugati államformák" mennyire "profitorientáltak" és "lélektelenek", elég ellentmondásos és inkorrekt módon éppen ezen társadalmakon és államformákon élősködnek anyagilag, és vérig vannak sértődve, ha egy ilyen állam és/vagy társadalom megvonja tőlük a támogatást.)
Ezt a tényt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a felháborodás és értetlenség, amit az egyháztörvény okozott azon közösségek körében, akik elvesztették egyházi státuszukat (tisztelet a kivételnek).
Mozgalmak indultak, virtuális és valóságos tiltakozások alakultak, sajtóközlemények láttak napvilágot, ezzel éppen az egyházak által önként felrúgva az állam és a vallás közti - valójában sohasem realizált - "határvonalat". (A legtöbb közösség, aki azt gondolja, hogy az "eredeti hinduizmust" képviseli, és azt szajkózza, hogy a "nyugati társadalmak" mennyire "élhetetlenek", és a "nyugati államformák" mennyire "profitorientáltak" és "lélektelenek", elég ellentmondásos és inkorrekt módon éppen ezen társadalmakon és államformákon élősködnek anyagilag, és vérig vannak sértődve, ha egy ilyen állam és/vagy társadalom megvonja tőlük a támogatást.)
A doktrínális szempontból fontos lényeg azonban - most is - szükségszerűen homályban maradt.
(Vesd össze: Bhagavad-gítá II. 42-46.)
Az tudniillik, hogy az egyházi státuszukat 2011-től jogilag elvesztett közösségek nagy része eddig sem felelt meg az "egyház" vagy "vallási közösség" autentikus, a metafizikai önmegvalósítás felé orientáló, tradicionális doktrínákon alapuló kritériumainak - mely kritériumok egyébként a józan ész segítségével is könnyűszerrel át- és beláthatók.
És ez igaz a később az egyházi státuszukat majdan visszakapó közösségek nagy részére is.
(Frissítés: A Krisna-tudatú Hívők Közössége 2012. márciusban - sok más közösséggel együtt - jogilag visszakapta "egyházi" státuszát, földjeit, állami támogatásait. Megdöbbentő volt látni, hogy az MTA szakemberei már az első körben hogy utasították vissza az állam felkérését arra, hogy foglaljanak állást az "egyház" autentikus definiálása kapcsán, majd megdöbbentő volt azt is látni, hogy a szóban forgó szekta hogyan verte át sikeresen az államot [ti. "ők képviselik Magyarországon a gazdasági és stratégiai szempontból rendkívül fontos partnernek számító India vallását, és komoly gazdasági károkat okozna a két ország kapcsolatában, ha nem lennének államilag elismert egyház"], aminek következtében visszaállt az eredeti állapot. Az állam vakságánál már csak a Krisna-tudatú hívők közösségének eszelőssége - tegyük hozzá: sikeres eszelőssége - nagyobb.)
Azt ugyanis, hogy kizárólag a horizontális, síkvilágbeli szempontok és feltételek állnak a fókuszban, nem éppen nevezném helyes alapállásnak: a "ki", a "hol", a "mit", a "miből" és a "mikor" kérdésköre merően profán, a külsődleges jelenségvilággal bíbelődő, közönséges tudatot követel és feltételez, amennyiben ezek nem mint puszta eszközökként, a mulandóságnak alávetett feltételrendszer által diktált horizontális körülményekként jelennek meg, hanem "életbevágóan" fontos, lét- és öndefiníciós kérdésekként (mint tudati ragaszkodások az egóhoz és az illúzióhoz). Az ezeknek a körülményeknek való behódolás során ráadásul a szekták és a tudatlanságban leledző követőik a "szent cél érdekében" minden útjukba kerülő dologra ráaggatják a Kali-yuga valamennyi álruháját: az ájtatosságot, a pusztán a konvencionális etikai-morális szempontok szem előtt tartását, a nem létező referenciapontokra való hivatkozásokat, az álszenteskedést, a rögeszmés félremagyarázást, az önigazolást és az önalávetést: a tévedés és az adharma minden eszköztára immár rendelkezésre áll a vallási téveszmék hálójában való vergődéshez.
Arra, hogy a Bhagavad-Gítá transzcendens, a hétköznapi, a tudatlanság által kondicionált tudatot jellemző, etikai-morális sík fölött álló bölcsességét megértsék, mely leginkább az advaita-védánta darsanájának felel meg, kísérletet sem tesznek, és szellemi farkasvaksággal ignorálják az autentikus interpretációkat, adott esetben az ezeréves kommentárokat is, nem is beszélve magáról ennek a transzcendens nézőpontot realizáló bölcsességnek a homályban maradásáról. Ahol megrekednek, az pusztán a tettek világa: babonás rituáléikkal úgy tesznek, mintha azt mondaná valaki, hogy csak akkor lehet megérteni egy matematikai problémát, ha az ember előtte egy meghatározott formájú és színű pohárból iszik hat korty vizet, vagy leül egy bizonyos pózba. Ám még ezek után sem a megértés a cél, hanem önmagában maga a pohár és a víz, vagy az elfoglalt póz élvezete: számukra ezeken kívül minden más csak felesleges és mintegy „káros”, sőt, „ellenséges” - fogalmuk sincs a cselekvő nem-cselekvés ideájáról, a karma-yóga szívéről.
(Némi illusztráció. Én személy szerint ismerek olyan "krisnást", aki több, mint 10 éve tagja a szektának: látható szellemi fejlődés helyett mindenkit a húsevés ellen agitáló [tehát a húshoz sajátosan ragaszkodó], kopasz vegetáriánus lett , aki kritikátlanul, illetve csak egy sajátosan zárt, egy, a szektát jellemző "körkörös belső logika" alapján működő érvelés mentén képes értelmezni a "tanításokat"; betartja a közösség szabályait, rituáléit, olvassa és terjeszti kiadványait, weboldalait. "Mantrázik", böjtöl és részt vesz a "szekérfesztiválokon", naponta órákat tölt főzéssel-sütéssel, miközben meggyőződése pl., hogy a kozmoszt "tojáshéj vastagságú fal" övezi, Isten egy, az Univerzum közepén trónoló személy, kezekkel-lábakkal, és hogy a vegetarianizmus szükséges feltétele a tudásnak. Nyílt rostéllyal materialista, objektív realista, az idealizmus minden formáját elutasítja, a szolipszizmust elmebetegségnek tartja, de emellett valóban elmebeteg összeesküvés-elméletek híve. Egyébként meg a lehető legmaterialistább dologból él: spekulációs és befektetési tranzakciókat bonyolít a tőzsdén, és - mint "pénzügyi tanácsadó" - banki hiteleket és biztosításokat közvetít, és "személyiségintegrációval" foglalkozik, ami konkrétan pontosan az, aminek látszik: az egoista "személyiség" minél előnyösebb opciójú bebetonozása a szamszárába - és minderre állítása szerint a "Prabhupáda" által közvetített Védák adnak tanítást és útmutatást. Félreértés ne essék: nekem nem ezzel az életmóddal, világszemlélettel "van bajom", hanem azzal, hogy - az illetőhöz hasonlóan - ezrek azonosítják ezt az életmódot a "védikus életmóddal" és a "bhaktival", amiknek pedig az valójában diabolikus ellentéte.)
És ez igaz a később az egyházi státuszukat majdan visszakapó közösségek nagy részére is.
(Frissítés: A Krisna-tudatú Hívők Közössége 2012. márciusban - sok más közösséggel együtt - jogilag visszakapta "egyházi" státuszát, földjeit, állami támogatásait. Megdöbbentő volt látni, hogy az MTA szakemberei már az első körben hogy utasították vissza az állam felkérését arra, hogy foglaljanak állást az "egyház" autentikus definiálása kapcsán, majd megdöbbentő volt azt is látni, hogy a szóban forgó szekta hogyan verte át sikeresen az államot [ti. "ők képviselik Magyarországon a gazdasági és stratégiai szempontból rendkívül fontos partnernek számító India vallását, és komoly gazdasági károkat okozna a két ország kapcsolatában, ha nem lennének államilag elismert egyház"], aminek következtében visszaállt az eredeti állapot. Az állam vakságánál már csak a Krisna-tudatú hívők közösségének eszelőssége - tegyük hozzá: sikeres eszelőssége - nagyobb.)
Azt ugyanis, hogy kizárólag a horizontális, síkvilágbeli szempontok és feltételek állnak a fókuszban, nem éppen nevezném helyes alapállásnak: a "ki", a "hol", a "mit", a "miből" és a "mikor" kérdésköre merően profán, a külsődleges jelenségvilággal bíbelődő, közönséges tudatot követel és feltételez, amennyiben ezek nem mint puszta eszközökként, a mulandóságnak alávetett feltételrendszer által diktált horizontális körülményekként jelennek meg, hanem "életbevágóan" fontos, lét- és öndefiníciós kérdésekként (mint tudati ragaszkodások az egóhoz és az illúzióhoz). Az ezeknek a körülményeknek való behódolás során ráadásul a szekták és a tudatlanságban leledző követőik a "szent cél érdekében" minden útjukba kerülő dologra ráaggatják a Kali-yuga valamennyi álruháját: az ájtatosságot, a pusztán a konvencionális etikai-morális szempontok szem előtt tartását, a nem létező referenciapontokra való hivatkozásokat, az álszenteskedést, a rögeszmés félremagyarázást, az önigazolást és az önalávetést: a tévedés és az adharma minden eszköztára immár rendelkezésre áll a vallási téveszmék hálójában való vergődéshez.
Arra, hogy a Bhagavad-Gítá transzcendens, a hétköznapi, a tudatlanság által kondicionált tudatot jellemző, etikai-morális sík fölött álló bölcsességét megértsék, mely leginkább az advaita-védánta darsanájának felel meg, kísérletet sem tesznek, és szellemi farkasvaksággal ignorálják az autentikus interpretációkat, adott esetben az ezeréves kommentárokat is, nem is beszélve magáról ennek a transzcendens nézőpontot realizáló bölcsességnek a homályban maradásáról. Ahol megrekednek, az pusztán a tettek világa: babonás rituáléikkal úgy tesznek, mintha azt mondaná valaki, hogy csak akkor lehet megérteni egy matematikai problémát, ha az ember előtte egy meghatározott formájú és színű pohárból iszik hat korty vizet, vagy leül egy bizonyos pózba. Ám még ezek után sem a megértés a cél, hanem önmagában maga a pohár és a víz, vagy az elfoglalt póz élvezete: számukra ezeken kívül minden más csak felesleges és mintegy „káros”, sőt, „ellenséges” - fogalmuk sincs a cselekvő nem-cselekvés ideájáról, a karma-yóga szívéről.
(Némi illusztráció. Én személy szerint ismerek olyan "krisnást", aki több, mint 10 éve tagja a szektának: látható szellemi fejlődés helyett mindenkit a húsevés ellen agitáló [tehát a húshoz sajátosan ragaszkodó], kopasz vegetáriánus lett , aki kritikátlanul, illetve csak egy sajátosan zárt, egy, a szektát jellemző "körkörös belső logika" alapján működő érvelés mentén képes értelmezni a "tanításokat"; betartja a közösség szabályait, rituáléit, olvassa és terjeszti kiadványait, weboldalait. "Mantrázik", böjtöl és részt vesz a "szekérfesztiválokon", naponta órákat tölt főzéssel-sütéssel, miközben meggyőződése pl., hogy a kozmoszt "tojáshéj vastagságú fal" övezi, Isten egy, az Univerzum közepén trónoló személy, kezekkel-lábakkal, és hogy a vegetarianizmus szükséges feltétele a tudásnak. Nyílt rostéllyal materialista, objektív realista, az idealizmus minden formáját elutasítja, a szolipszizmust elmebetegségnek tartja, de emellett valóban elmebeteg összeesküvés-elméletek híve. Egyébként meg a lehető legmaterialistább dologból él: spekulációs és befektetési tranzakciókat bonyolít a tőzsdén, és - mint "pénzügyi tanácsadó" - banki hiteleket és biztosításokat közvetít, és "személyiségintegrációval" foglalkozik, ami konkrétan pontosan az, aminek látszik: az egoista "személyiség" minél előnyösebb opciójú bebetonozása a szamszárába - és minderre állítása szerint a "Prabhupáda" által közvetített Védák adnak tanítást és útmutatást. Félreértés ne essék: nekem nem ezzel az életmóddal, világszemlélettel "van bajom", hanem azzal, hogy - az illetőhöz hasonlóan - ezrek azonosítják ezt az életmódot a "védikus életmóddal" és a "bhaktival", amiknek pedig az valójában diabolikus ellentéte.)
A paradoxon az, hogy eközben morális-etikai szinten valóban jámbor és
ártalmatlan életet élnek: kiállnak az állatok jogaiért, és kerülik az
erőszakot, istentiszteleteket tartanak, és adományokat gyűjtenek, ételt
osztanak a rászorulóknak és énekelnek. Ez természetesen a maga szintjén
helyes, de korántsem elegendő és/vagy szükséges a cél eléréséhez, mely
mindezek felett található, sőt, sok esetben éppen akadályozó tényezők.
Ma - a dolgok természetéből adódóan - a mennyiségi popularizmus és a profán jog mögé bújik minden olyan dolog, ami nem képes önmagát önmagában igazolni. Természetesen joga van tüntetni bárkinek, ahogy joga van vallási meggyőződésből tanokat, rosszabb esetben rögeszméket hirdetni is. Az azonban nem jogi, hanem a Kali-yuga által determinált etikai-morális kérdés, hogy mennyire igazságos ezekkel a jogokkal élni, sok esetben visszaélni - a Dharma szempontjából.
*
Mit lehetett volna tenni? Szerintem a Krisna-tudatú Hívők Közössége akkor járt volna el helyesen és a "Krisna-tudat" szellemében, ha - a Bhagavad-gítá tanításának megfelelően* -, szemrebbenés nélkül átlátja és tudomásul veszi a helyzetet, "lemond tettei gyümölcséről", tudván: "minden dolgot a Természet törvényei művelnek, csupán az önösségtől megtévesztett egyén gondolja: 'Én vagyok a cselekvő'" - és feloszlatja önmagát.
Persze ehhez olyan létszemléleti pozíció lenne szükséges, melynek megléte eleve kizárta volna egy ilyen közösség létrehozását.
Ez az emberi természet paradoxonja, ami sok esetben nehézzé, vagy egyenesen lehetetlenné teszi a megértést az ilyen közösségek tagjainak a részére. Írásom célja így nem is ez, hanem csupán egy magasabb szempont megadása volt.
_____________________
* "Szóvirágokat ismételgetnek a balgák, a Védaigék tisztelői, s azt vallják: egyéb nincs, Pártha. Vágyaik rabjai, égi örömökre vágynak, s szertartások özönével kísérik, hogy gyönyörökhöz, hatalomhoz jussanak, ám tetteik gyümölcséül csak újjászületést nyernek tőlük. A gyönyörökön-hatalmon csüggők elméjét elbódítják ezek az igék, s nem érik el elmélyedésben a gondolat határozottságát. A Védák a dolgok hármas jellegére vonatkoznak; te szabadulj meg e hármasságtól, Ardzsuna. Ellentétpárokkal szemben közönyösen, szilárdan állva az igazságban, birtoklás vágyát levetkőzve, uralkodj magadon. Amennyi haszna egy kútnak van, amikor mindenfelől vízözön árad, annyi haszna van az összes Védából a tisztán látó bráhmannak." Bhagavad-gítá II. 42-46.
_________________
Fontosnak tartom újra kiemelni, hogy az 1966-ban, New York-i székhellyel alapított szekta (ISKCON), melyből 1989-ben Magyarországon is létrejött a Krisna Tudatú Hívők Közössége, a videón szereplő (3:20-3:34) definíció szerint természetesen nem egyenlő magával "a" hinduizmussal, és nem képvisel "egymilliárd hívőt": a hinduizmusnak csupán egy olyan felhígított, nyugati fogyasztásra szánt export vadhajtása, ami csak nyomokban tartalmazza az eredeti szellemiséget, és - kiadványaik tanulmányozása, azok összevetése az autentikus primer forrásokkal, valamint a tagokkal történt levelezések és beszélgetések alapján - az is kijelenthető, hogy tökéletesen félreérti mind az Isten (Önvaló)-fogalmat, mind a megszabaduláshoz vezető doktrínát, diszciplínát (tehát magukat a Védákat is, melyre oly sokszor hivatkozik előszeretettel). Ezzel természetesen most sem vitatom, és soha nem is vitattam a jó szándékot, ami a közösség tagjait és a követőit illeti. Azonban a Felébredés eléréshez a jó szándék megléte egy emberben meglehetősen kevés, és korántsem elégséges feltétele annak, hogy valóban megértsen egy szent doktrínát, különösen olyat, ami évezredeken keresztül titkos tanításokon keresztül hagyományozódott át kizárólag az arra érdemeseknek.
_________________
Frissítés: a tüntetésről készült Index-videó itt látható.
Fontosnak tartom újra kiemelni, hogy az 1966-ban, New York-i székhellyel alapított szekta (ISKCON), melyből 1989-ben Magyarországon is létrejött a Krisna Tudatú Hívők Közössége, a videón szereplő (3:20-3:34) definíció szerint természetesen nem egyenlő magával "a" hinduizmussal, és nem képvisel "egymilliárd hívőt": a hinduizmusnak csupán egy olyan felhígított, nyugati fogyasztásra szánt export vadhajtása, ami csak nyomokban tartalmazza az eredeti szellemiséget, és - kiadványaik tanulmányozása, azok összevetése az autentikus primer forrásokkal, valamint a tagokkal történt levelezések és beszélgetések alapján - az is kijelenthető, hogy tökéletesen félreérti mind az Isten (Önvaló)-fogalmat, mind a megszabaduláshoz vezető doktrínát, diszciplínát (tehát magukat a Védákat is, melyre oly sokszor hivatkozik előszeretettel). Ezzel természetesen most sem vitatom, és soha nem is vitattam a jó szándékot, ami a közösség tagjait és a követőit illeti. Azonban a Felébredés eléréshez a jó szándék megléte egy emberben meglehetősen kevés, és korántsem elégséges feltétele annak, hogy valóban megértsen egy szent doktrínát, különösen olyat, ami évezredeken keresztül titkos tanításokon keresztül hagyományozódott át kizárólag az arra érdemeseknek.
(zen vázlat)
*
az elme kiüresítése azt jelenti, hogy az üresség jeleit megfosztjuk az elme által ráaggatott képzetektől (aszemiotizált üresség)
*
(Fordított sorrendben)
*
Cím nélkül
*
A név-és-forma előtti Üresség és a név-és-forma utáni Üresség egy és ugyanaz.
A név-és-forma belső, relatív (inanitas privativum) ürességéhez képest ez Más-Üresség.
*
A kétféle születésről
*
"Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.
Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából
s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."
János evangéliuma, I.12-13.
*
Mint arról már korábban írtam, a szülés és születés populáris kérdése kapcsán szinte minden esetben a lényeg siklik el, és a valódi - ontológiai-doktrínális - aspektus kifejtetlenül, észrevétlenül homályban marad.
A témához kapcsolódva gondolatébresztőként szeretném megismertetni az olvasót két kifejezéssel, amit a latin nyelveben a születésre használnak, de amelyek közül kizárólag csak az egyik értelmezés ismeretes az emberek előtt. Az egyik a "natalis", a másik a "lucina" terminus. Ez a két szó megfeleltethető az általában vett jelenségek (esetünkben a szülés, születés) kétféle aspektusú ismeretének, értelmezésének is: a rejtett és a látható, a közönséges és a magasabb rendű, a látszólagos és a valódi, a horizontális és a vertikális aspektusnak.
A "natalis [nascor]" a megnyilvánult természet egészére vonatkozó alaptörvényt, esszenciálisan kondicionált sajátságot fejezi ki: a születést, a keletkezést (melyek az elmúlást, az enyészetet, a halált is automatikusan magukkal implikálják, mert az a karmikus, "az árral úszó" reinkarnáció, az újraszületés világa is egyben), és ami a metafizikai tudatlanságban álló, téves önazonosítású emberre vonatkozik.
Ezzel szemben a "Lucina [lucanus, lucus]" kifejezés azon valóságot foglalja magában, ami csak azé a szellemi Emberé lehet, aki felébredve a szellemi tudatlanságból - meghalva illuzórius "énjének" - megismeri Önmagát: a Fényből való születést.
Ezzel szemben a "Lucina [lucanus, lucus]" kifejezés azon valóságot foglalja magában, ami csak azé a szellemi Emberé lehet, aki felébredve a szellemi tudatlanságból - meghalva illuzórius "énjének" - megismeri Önmagát: a Fényből való születést.
Mindkét szó jelöli a születés római istenét is, ámde mint említettem: kétféle születésről van szó, amiben az első a körforgás-szerű újraszületés, a második pedig egy magasabb, metafizikai értelemben vett szellemi újjászületést jelent, amit a "gyermek fényre való megszületésének" szimbóluma jelenít meg a latin-római mitológiában.
Ide kapcsolódóan meg kell említeni azt a széles körben elterjedt populáris tévhitet és doktrínahamisítást, miszerint a keleti vallások a "reinkarnáció", a "lélekvándorlás" tanát hirdetik. Ezeknek a doktrínáknak valóban kardinális jelentőségű momentuma az újraszületésről szóló tanítás, viszont ezt a tanítást az esetek nagy részében tökéletesen félreértik és félremagyarázzák.
Az újraszületésről a Buddha ugyanis azt mondja, hogy a tudatlanság által kondicionált név-és-forma az, ami a konvencionális igazság és a "képzetes természet" szintjén újralétesül, tehát pusztán a nem-Én állandó változásban álló karmikus alanytudati aggregátuma, ami ismételten megjelenik (Vasubandhu ezt a tudatot a "nem-lét szerkezetének" nevezi), mely okozatiságtól függő feltételes keletkezés által a Létszomj miatt bomlik ki, és amely azonos is az előzővel, és nem is azonos, hasonlóan a mécses lángjához, amit egy másik mécses lángjával gyújtottak meg. Ezért amikor Sziddhártha herceg a Középutat feltárva Felébredt, a létörvénytől való teljes függetlenné válásakor közömbösen szemlélte a korábbi, üres testet öltések szimultán megjelenő hatalmas sorát, mint amik nem hozzá tartoznak, és valójában soha nem is volt "Ő".
A hinduizmus autentikus doktrínái fentiekkel teljes összhangban szintén egy téves, a Kozmikus Illúzió és Játék (māya, līlā) hatása alatt álló auto-identifikációt jelölnek meg a karmikus újralétesülések okaként (amikor az alany saját magának vél olyan jellegeket, ami nem Én): ez a kötöttség minden darsana doktrínája szerint csakis a metafizikaira vonatkozó Tudással szüntethető meg: az Én igazi ismeretével, a Felébredéssel, amikor a definiálhatatlan Alany, az univerzális Szellem vagy Tudat mindentől függetlenné válva közömbösen szemléli a karmikus cselekedeteket, születést és halált, mint ami nem érinti meg Őt, hiszen a mozdulatlan, mindenütt jelen lévő és halhatatlan hogyan is halhatna meg, hogyan is születhetne újra? Ami meghal és újraszületik pusztán a tudatlanság késztetései, a név-és-forma horizontális világa, a "kis én", a "pszeudo-ego" kábult illúziója, a mulandó és esetlegesen kondicionált pszichofizikai "egyéni lélek" mely fátyolként takarja el a Szent Szellem vagy Tudat Létvalóságát.
A Tao te king azt írja, hogy "a bölcs ember nem emberi, neki a dolgok mint szalmakutyák", hiszen őt az "Út szülte", mely "folytonos és névtelen".
A kereszténység és az iszlám szintén egyöntetűen állítják, hogy az egyéni léleknek "meg kell halnia", azt "meg kell tagadni" ahhoz, hogy az Istennel való misztikus egyesülés egy - a fenti értelemben vett - újraszületésben létrejöjjön, úgy, hogy az valójában sohasem szűnt meg, csak látszólagosan, az "egyéni lélek" késztetései, "bűnei" által.
Nos, a sort a végtelenségig lehetne folytatni, de a primer szövegekből látható, hogy aki a létesülések világában megjelenő sorozatos újraszületéseket egy stabil entitás újratestesülésének, reinkarnációjának nevez, nem ért semmit a Szent Tanból, és ahhoz hasonlatos, aki a barlang falán lévő árnyékok törvényszerűségeit fogja fel az azokból kikövetkeztetett Tűz valóságnak, megjelenési formájának, a Fény vagy a Nap valódi ismerete, tehát a barlangon kívüli világ megpillantása nélkül.
*
Ide kapcsolódóan meg kell említeni azt a széles körben elterjedt populáris tévhitet és doktrínahamisítást, miszerint a keleti vallások a "reinkarnáció", a "lélekvándorlás" tanát hirdetik. Ezeknek a doktrínáknak valóban kardinális jelentőségű momentuma az újraszületésről szóló tanítás, viszont ezt a tanítást az esetek nagy részében tökéletesen félreértik és félremagyarázzák.
Az újraszületésről a Buddha ugyanis azt mondja, hogy a tudatlanság által kondicionált név-és-forma az, ami a konvencionális igazság és a "képzetes természet" szintjén újralétesül, tehát pusztán a nem-Én állandó változásban álló karmikus alanytudati aggregátuma, ami ismételten megjelenik (Vasubandhu ezt a tudatot a "nem-lét szerkezetének" nevezi), mely okozatiságtól függő feltételes keletkezés által a Létszomj miatt bomlik ki, és amely azonos is az előzővel, és nem is azonos, hasonlóan a mécses lángjához, amit egy másik mécses lángjával gyújtottak meg. Ezért amikor Sziddhártha herceg a Középutat feltárva Felébredt, a létörvénytől való teljes függetlenné válásakor közömbösen szemlélte a korábbi, üres testet öltések szimultán megjelenő hatalmas sorát, mint amik nem hozzá tartoznak, és valójában soha nem is volt "Ő".
A hinduizmus autentikus doktrínái fentiekkel teljes összhangban szintén egy téves, a Kozmikus Illúzió és Játék (māya, līlā) hatása alatt álló auto-identifikációt jelölnek meg a karmikus újralétesülések okaként (amikor az alany saját magának vél olyan jellegeket, ami nem Én): ez a kötöttség minden darsana doktrínája szerint csakis a metafizikaira vonatkozó Tudással szüntethető meg: az Én igazi ismeretével, a Felébredéssel, amikor a definiálhatatlan Alany, az univerzális Szellem vagy Tudat mindentől függetlenné válva közömbösen szemléli a karmikus cselekedeteket, születést és halált, mint ami nem érinti meg Őt, hiszen a mozdulatlan, mindenütt jelen lévő és halhatatlan hogyan is halhatna meg, hogyan is születhetne újra? Ami meghal és újraszületik pusztán a tudatlanság késztetései, a név-és-forma horizontális világa, a "kis én", a "pszeudo-ego" kábult illúziója, a mulandó és esetlegesen kondicionált pszichofizikai "egyéni lélek" mely fátyolként takarja el a Szent Szellem vagy Tudat Létvalóságát.
A Tao te king azt írja, hogy "a bölcs ember nem emberi, neki a dolgok mint szalmakutyák", hiszen őt az "Út szülte", mely "folytonos és névtelen".
A kereszténység és az iszlám szintén egyöntetűen állítják, hogy az egyéni léleknek "meg kell halnia", azt "meg kell tagadni" ahhoz, hogy az Istennel való misztikus egyesülés egy - a fenti értelemben vett - újraszületésben létrejöjjön, úgy, hogy az valójában sohasem szűnt meg, csak látszólagosan, az "egyéni lélek" késztetései, "bűnei" által.
Nos, a sort a végtelenségig lehetne folytatni, de a primer szövegekből látható, hogy aki a létesülések világában megjelenő sorozatos újraszületéseket egy stabil entitás újratestesülésének, reinkarnációjának nevez, nem ért semmit a Szent Tanból, és ahhoz hasonlatos, aki a barlang falán lévő árnyékok törvényszerűségeit fogja fel az azokból kikövetkeztetett Tűz valóságnak, megjelenési formájának, a Fény vagy a Nap valódi ismerete, tehát a barlangon kívüli világ megpillantása nélkül.
*
A Beavatás Kútja
(Quinta da Regaleira, Sintra, Portugália)
*
A teljes ürességről
*
Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való.
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való.
Tao te king, 16.
*
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
