A mémekről (előadásvázlat)

*

Van valami érdekes és elgondolkodtató abban, hogy a modern darwinista filozófia, a maga racionalizmus ateizmusával és következetlen materializmusával mégis csak mutat rokonságot (vagy inkább: metszéspontokat) a keleti vallások egynémely tanításával. A buddhizmus néhány kulcsfontosságú eszméjével és doktrínájával például teljesen rokon, analóg elképzeléseket tanít a memetika, vagy másképpen: a mém-elmélet.

A memetika legjelentősebb kortárs képviselője, Daniel C. Dennett szerint "az ember nem más, mint mémekkel megfertőzött állat. Szerinte az egyetlen különbség az állat és az ember között, hogy az ember már nem egy, hanem két különböző replikátor játékszere. Az állatokat a gének irányítják, arra kényszerítve őket, hogy szaporodjanak, neveljék fel utódjaikat, védjék meg magukat a külső hatásoktól. Az emberek viszont egyrészt a fajukat akarják fenntartani, másrészt viszont az eszméiket is terjeszteni akarják."

Ha alaposan szemügyre vesszük ezt a nézetet, két dolgot mindenképpen le kell szögezni: először is azt, hogy itt pusztán biofizikai aspektusról van szó, a megnyilvánulások szintjéről, ami nem csak ok,  hanem okozat is: nem azért vannak a gének, hogy irányítsanak, hanem azért, mert minden létezést a létszomj hajt, tehát metafizikai okra nyúlik vissza (pl. az avidya) - ennek egyik megnyilvánulása a gének szintje. A másik: az ember ezen szintje a nem-Én-nek felel meg, tehát a létesülés leküzdendő, vagy meghaladandó aspektusához tartozik.

A buddhizmus szerint egyébként a "személy" öt alkotóelem egyidejű konfigurációja, melyet szkandháknak neveznek: forma, érzés, észlelés, akarati formációk, tudat: ezek alkotják a nem-Én-t. Lássuk, mit mond erről a tudatról (mely magában foglalja a többi négy elemet is) a memetika:

"Az éntudat egyik lehetséges memetikai értelmezése szerint az nem más, mint rengeteg mém által alkotott mémhalmaz közreműködése a terjedésért. Az én a memetika szempontjából nem valóságos, hiszen folyamatosan változik. Új mémek csatlakoznak a nagy éntudat–mém-halmazhoz. Ezután a kognitív folyamat egyre "tudatosabb". A többi mém már erre rakódik."

Nos, ez pontosan megegyezik a csittavrittik és a sokszor félreértett "nem-én" vagy "én-nélküliség" tanával: azzal, hogy a tradicionális doktrínák egyöntetűen azt mondják, hogy az állandó elmeműködés, ítéletalkotás és téves megkülönböztetés, a téves nézetek hálója révén egy téves identifikáció jön létre, amit helytelenül Én-nek vélnek az emberek, miközben ezek múlandó, feltételektől föggő és összetett tudati jelenségek, míg az Én ezeknek az ellentettje. Dennett természetesen nem ismeri ezeket a nézőpontokat, és megreked az általa leírt szinten.

Egyébként megjegyezném még, hogy a "terjedés" szó helyett írhatnánk akár "létszomjat" is, ami a függő keletkezés egyik kulcsfeltétele. Dennett és a memetika ugyanis nem terjed ki arra, hogy megmagyarázza a mémek valódi okát: azt, hogy miért van arra szükség, hogy replikálódjanak, ennek mi értelme, és mi annak az igazi, valódi (metafizikai) oka, hogy ez a replikálódás, terjedés létezik.

De lássuk tovább: "A mémek küzdenek egymással, hogy tudatosuljanak, hogy ne merüljenek feledésbe. Éppen ezért agyunkat folyamatosan használjuk, folyamatosan gondolkodunk, a gondolkodás leállítása nagyon nehéz, ha nem lehetetlen feladat. Blackmore felveti viszont azt a kérdést, hogy ha a mémek végül is nem a mi gondolataink, hanem replikátorok, amelyek másológépnek használják az agyunkat, akkor ki, vagy még inkább mi az én?"

A probléma megint csak az, hogy a helyes kérdésfelvetésre adott válasz vagy hiányzik, vagy ugyancsak a kérdésfelvetést jellemző gondolkodási sémán belül jelenik meg, következésképp elhibázott és zsákutcába vivő lesz.

Fontos kiemelni az egyik lehetséges megoldást a problémára: a fentiekhez hasonló epifenomenalizmus egyszerűen nem számol az emlékezéssel. Ha ugyanis nincs állandóan létező aspektusa az alanynak, kizárólag állandó változásnak kitett alkotóelemek illuzórikus konfigurációja, nem létezhetne emlékezet, ami viszont csakugyan valamennyi tradíció kardinális fontosságú eleme: minden vallás és realizációs diszciplína különösen nagy hangsúlyt fektet az emlékezésre, nem véletlenül. A "ki az, aki/ami emlékezik?" kérdésre nem adható meg válaszként az, hogy "az öt szkandha", mert ez ellentmondásban állna a "minden változik" tanával: gondoljunk csak arra, hogy ha ez így lenne, nem lenne értelme a satipatthána-meditációnak (mely meggyőződésem szerint nem más, mint az én levetkőzése, és az Én-hez való eljutás tudománya).

Úgy tűnik tehát, hogy az intelligencia  (vagy a Tudat), melyben az emlékezés történik és amiben magában kontemplálható, az alany metafizikai, preegzisztens aspektusa, és transzcendentális gyökerű: az Én intuíciója a nem-Én-ben, vagy: az én visszatérése az Én-hez (gondoljunk bele egy pillanatra: a nem-Én-nek nincs kezdete: ezért nem okokról beszélt a Buddha, hanem feltételekről, mivel az "első ok" nem fizikai természetű, és nem része a kauzalitásnak).

Sajnálatos látni, hogy sem Dennett, sem Dawkins nem látja a fától az erdőt, és saját ateizmusuk csapdájában vergődve kergetik az árnyékukat, és egymást feldöntő, tudatuktól független létezőknek vélt dominó-elemek analizálásával próbálják megfejteni a valódi okot, úgy téve, mintha ők maguk is teljes egészében dominó-elemek lennének, és mivel így nem tételezik fel, hogy a puszta alkotóelemek a nem-Én-t jelentik, és hogy van egy feltétlektől mentes világ, ahol nincsen jövés, menés, okozati hatások és változás, természetesen szabadulni sem tudnak ebből az összetett, szenvedésteli, és énnélküli világból...

*

*

___________________________

Jegyzetek

http://hu.wikipedia.org/wiki/Memetika
http://a-buddha-ujja.wikidot.com/halmazok-mv
Lásd még: Phaidón  95e-102a

Magasabb szempontból

*

Most 150 éve jelent meg Darwinnak a Fajok eredet c. műve.

A Fajok eredete és általában az evolúcióelméletek interpretációi ékes bizonyítékai annak, hogy hogyan lehet egy princípiumzavarban fetrengő társadalmat ateistává és materialistává nevelni.

Miért mondom ezt?

Azért, mert az evolúcióelmélet pusztán a fajok és egyedeinek a környezeti feltételekhez a szelekció által való "irányfüggetlen", vagyis hol a komplexebb, hol az egyszerűbb struktúrákba szerveződő alkalmazkodását írja le, így  az elmélet nem terjed ki másra, csupán az itt-és-most tapasztalható materiális és biofizikai jelenségekre korlátozódik, amiknek a tényszerű megismeréséből levezethető evolúcióelméletek nincsenek ellentmondásban semelyik tradicionális metafizikai tannal sem, ugyanis minden metafizikai tan azt mondja, hogy jelenlegi létmódunk az eredeti (tudati) létmódnak pusztán egy nevekkel és formákkal tarkított árnyképe: világunk ugyanis a létezők, de nem a metafizikai Lét világa.

(...)

Maga Darwin nem érinti magának az életnek és az ösztönöknek az  eredetét,, tehát azokat a kérdéseket, amiket a z archaikus doktrínák  és a szellemtudományok vizsgálnak, csupán egyetlen gondolatmenetben megfigyeli és regisztrálja a jelenleg létező fajok (species, idea) egymásból és egymásba való át-alakulásának folyamatát. Ez a folyamat, tehát az evolúció (és annak mindenkori tárgya, ill. az átváltozásra való képesség) azonban egy dolog, és az, ami túl van ezeken a folyamatokon, szintén egy másik dolog.

(...)

Az evolúcióelmélet magasabb szempontból a buddhista okfüggő keletkezés egy speciálisabb megfogalmazása: az illuzióba esett tudat (tehát a létszomj és  a képzetek együttesének) alkalmazkodása a környezethez, mint feltételekhez.

(...)

A különböző fajok, melyek az evolúció tárgyai, a tudatlanságban és a létszomjban vívott harc produktumai.

(...)

*

határállapot-tanulmányok

*

ahankára szanszkrit: "az éntudatosság, a személyes én tudatosulása; az éncsináló; a megnevezéssel megkülönböztető; egy dolog azonosítása a nevével; az egyéniség"

szkandha szanszkrit: "testtag, testi elágazás; érzékek tárgya, a tudat öt formájának gyűjtőneve (test, érzékelés, észlelés, késztetés, tudat), alkotóelem, különítmény, király, bölcs"

____________ * ____________

Fig.1________________________Fig.2




Fig.3________________________Fig.4






Fig.5

________________________

Az MRI-felvételek 2006. március 12-én (Fig.3-5) és április 9-én (Fig.1-2) készültek rólam, és tökéletesen feltárják a pszichomentális következményként létrejött biofizikai belső struktúrát, melynek az elfedett létvalóság határállapotában az egyetlen oka - ahogy minden megnyilvánultságnak is - az égető, illuzórius létszomj mániákus kielégítése, tehát a metafizikai tudatlanság.

*

Kommentár nélkül

*

"Előre kell bocsátanom, hogy nem fogok foglalkozni maguknak a szellemi képességeknek az eredetével, éppúgy, ahogy magának az életnek az eredetével sem foglalkoztam. E helyütt csupán a különféle konkrét ösztönökről és az állatok ehhez hasonló készségeiről lesz szó."

"Az én véleményem szerint mindazzal, amit a Teremtő által az anyagra kényszerített törvényekről tudunk, jobban összhangban áll, ha a Föld múlt és jelen lakóinak létrejöttét és elpusztulását másodlagos törvények vezérlik, akárcsak az egyén születését és halálát."

"Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerű kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma bontakozott ki - és teszi ma is."

Charles Darwin: A fajok eredete

*