Megjegyzések a 'politika' kapcsán

*

A Buddha számos szútra tanúsága szerint

szinte Önmagával azonos legitimást

ismert el a Királynak: több

esetben is példának hozza fel a Királyt

az Önuralom demonstrálására.

Jézus halála in concreto nem Pilátuson múlott,

hiszen ő kijelentette, hogy nem találja bűnösnek,

hanem a manipulált, tudatlan tömegen.

*

Kevesen tudják,

hogy Arisztotelész szerint a demokrácia:

az ideális államforma elfajult létmódja,

ugyanúgy, ahogy a zsarnoki diktatúra is az.

Az előbbi a tömegekből indul ki, és arra épít;

az utóbbi nem veszi figyelembe a népet,

és csak egy szűk réteg érdekeit

tekinti az állam céljának.

A kettő tehát (a demokrácia és a zsarnoki diktatúra)

nem (csak) ellentétei egymásnak,

hanem ugyanannak a dolognak a két létmódja (is).

Ez a dolog pedig a szellemi vakság,

és az akarat gyengesége.

*

Minden "politikai erő", mely igenli

a fenti értelemben vett "demokráciát",

nem lehet tradicionális létszemléletű,

tehát nem lehet jobboldali sem.

A jelen korszakban így nem léteznek

jobboldali politikai formációk,

mert mindenki a - szellemi értelemben vett -
tudatlan tömegekre kíván hatni,

és eme tudatlan tömegek által igyekszik a

hatalom gyakorlására való létjogosultságát

és az arra való felhatalmazását igazolni.

Számomra ez a legérthetetlenebb dolog.

Mintha a hatalmi képességek létjogosultsága

azon múlna, hogy mennyiségileg hányan

támogatják annak gyakorlását

az ateista, magasabb tekintélyt soha nem

ismerő tömegemberek, és "szak"-értők közül...

*

A "szólásszabadsággal" féktelenül szabadjára

eresztett "közvélemény" semmit sem jelent

ebből a szempontból

(a "szólásszabadság" ma számomra inkább

a "bábeli zűrzavar" szinonímája).

A Filozófus által vezetett

Államban ugyanis csak az Igazság számít.

És az Igazságra a tömegember: vak.

*

A fentiekből eredő tudatlanság

különböző szimptómái válnak láthatóvá

időről-időre az elmúlt időszakban,

méghozzá egyre gyorsuló ütemben,

egészen addig, amíg mindenhol

nem győz a demokrácia.

Aztán csend lesz majd,

és váratlanul egy pillanat alatt összeomlik.

És romjain kicsírázhat egy új, még

félelmetesebb erő:

az anarchia.

*

Tertium non datur

*

A.n. naplójában olvasható egy bejegyzés a kasztrendszerről.
A poszt: (http://helyesirany.blogspot.com/2009/10/kasztrendszer-ma.html) 

Régóta úgy vélem, hogy lényegében mindig is csupán kétféle szellemi "kaszt" létezett - és létezik ma is.

Azok, akik tudják, hogy valójában "nem ők a cselekvők, mert bármit is tesznek": az ideális ontológiai "Én-Önmaga - soha nem-cselekvő", mert immanenciája mellett szimultán transzcendens Lét is; és azok, akik nem képesek ezt szellemükkel belátni és megtapasztalni, és kizárólag azt tekintik önmaguknak, ami megjelenik mint "nem-Én".

Az elsők - a hagyományos négyes felosztású kasztrendszert illetően - kaszt-felettiek, az utóbbiak pedig kaszt-alattiak.

Tertium non datur.

*

A Király

*

"Az ősi brahman liturgia szerint a király felavatásakor tigrisbőrre és aranylemezre lépett; vaddisznóbőr cipőt adtak a lábára, azontúl élete végéig nem léphetett mezítláb a földre."

James G. Frazer: Az aranyág, 393.o.

*

India népeiről

*

Hajnalban leltem az alábbi kis szövegrészletet Plinius "A természet históriája" c. munkájának utolsó lapjairól. Érdekessége, hogy a kasztrendszert még eredeti formájában mutatja be, ahol nincs szó a "sudrákról" (szolgákról), mivel ez az osztály feltehetőleg a négy eredeti kaszt "alatt" helyezkedett el, de szó van egy "ötödik kasztról", a papok osztályáról, akik a négy (eredeti) kaszt fölött állnak. Érdekes utalás található itt az "önkéntes halálra" is (ehhez lásd: az "öngyilkosság" cimkét is).

"India jámbor népei igen különböző életmódot folytatnak. Egyesek földműveléssel foglalkoznak, mások katonáskodnak, mások pedig külföldre szállítják áruikat, vagy onnan hoznak be árukat. A legjobbak és leggazdagabbak az állami ügyek intézésében vesznek részt, az igazságszolgáltatásban működnek közre vagy pedig a királyok tanácsosai. Az ötödik osztály azokból a nagy tiszteletben tartott és majdnem isteneknek tekintett emberekből áll, kik életüket a tudományoknak szentelik. Ezek életüket önkéntes halállal fejezik be, máglyán elégettetvén magukat."

Plinius, Naturalis Historiae, VI.19

*