Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: yogacara. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: yogacara. Összes bejegyzés megjelenítése

A felülmúlhatatlan yoga

*


 „Ezt nevezik jógának, mert a három jármű (śrāvaka, pratyekabuddha, bodhisattva) gyakorlatai között ez a legkiválóbb megvalósítás.

A Prajñāpāramitā-sūtra kimondja: „Az üresség szemlélésének tudatos irányítása a jóga felébresztését, a nagy gyakorlat elindítását jelenti” – ez a legfelsőbb.

Ahogy a szútra mondja: „A bodhiszattva minden nagy jógája (mahāyoga) az üresség tudatos irányítása.”

A bodhiszattva e tudatos üresség-szemlélés révén nem süllyed a śrāvaka vagy a pratyekabuddha fokozataiba, sőt képes megtisztítani a Buddhák földjeit is.

Ugyanebben a szútrában azt is mondják: „A prajñāpāramitā-t a legfelső jóga névvel illetik, mert ez vezeti a Mahāyāna gyakorlatait” – mivel ez a legkiválóbb.

Ahogy a szútra mondja: „A bodhiszattva minden jógája közül a Transzcendens Közvetlen Megismerés Jógája (prajñāpāramitā-yoga) a legfelsőbb, a legkiválóbb, sőt: felülmúlhatatlan.”

Miért?

Mert a prajñāpāramitā a legfelsőbb, hiszen ez maga az összehasonlíthatatlan jóga-dharma (a legmagasabb jóga-gyakorlat).”

*

Yogācāryabhūmiśāstrakārikā (Yujia Shi Di Lun Shi) 瑜伽師地論釋 T1580_01: 883c

Laṅkāvatāra Sūtra, 39

* 


"Ismét másként, ó Mahāmati, azok, akik a háromféle érv és azok összetevőinek megragadásában hisznek, azt fogják gondolni, hogy létezik valamilyen valóság, amely közvetlen nemes tudással ismerhető meg, és mentes a kettősségtől, valamint rendelkezik valamiféle saját természettel.

Ám ó Mahāmati, azoknál a jógiknál, akik elérték a Tathāgata szintjét, elfordultak az elméből, tudatból és megismerő tudatból, megszabadultak a megismerő és megismert kettősségétől, nem keletkeznek többé a „létezés” és „nemlétezés” elképzelései.

Ha mégis, Mahāmati, ezek a jógik – akik ilyen megvalósítással bírnak – elkezdenének ragaszkodni a „létezéshez” vagy „nemlétezéshez”, akkor ez már az önvaló, lélek, vagy egyéni személy megragadásához hasonló lenne, vagyis az énkép újrateremtése.

Az a tanítás viszont, ó Mahāmati, amely a létező természet, saját vagy általános jellemzők alapján különbözteti meg a jelenségeket – ez nem a Dharmatā-Buddhák tanítása, hanem csak az illuzórikus Buddhák megnyilvánulása, melyet azokhoz intéznek, akik gyermekded látásmódhoz ragaszkodnak. Ez nem vezet el az önmagában megvalósított nemes tudás, az igazi meditációs öröm és a dharma valódi természetének megtapasztalásához.

Ez olyan, Mahāmati, mint amikor víz alá merülve látjuk a fa árnyékát – sem árnyék, sem nem árnyék, mivel a fa alakja torzul. Így azok, akiket a külső nézetek maradványai hatnak át, az egység, másság, kettősség vagy ezek hiányának gondolataiban fognak mozogni, miközben nem ismerik fel, hogy minden csak saját tudatukban feltűnő jelenség.

Ez olyan, mint a tükörben megjelenő képek – ezek a képek nem képek, de nem is nem-képek: pusztán a tükör és a kép közötti feltételek és elképzelések játékai. A gyermeki elmével bírók azonban ezeket valódi tárgyaknak látják.

Ugyanígy, Mahāmati, a saját tudatban tükröződő képek jelennek meg számukra egységként, másságként vagy ezek keverékeiként.

Ez olyan, mint a visszhang, amely akkor hallatszik, ha valaki egy völgyben beszél. A visszhang nem hang és nem is nem-hang – attól függ, hogyan halljuk. Ugyanígy, az „igen–nem”, „egy–sok” stb. nézetek is csupán saját tudatbeli hajlamok által született képzetek.

Olyan ez, mint amikor a sivatag forró földjén, a napsütésben víz tükröződését délibábként látjuk – ezek a képek sem létezők, sem nem létezők, és nem ragadhatók meg.

Így van ez, Mahāmati, azoknál a gyermekded lényeknél, akik a kezdetnélküli világi megkötöttségek által beszennyezettek, és elméjük hamis tudása mindenféle keletkezés, fennállás, elmúlás, egység, másság, igen és nem nézeteiben hánykolódik – mint a délibáb hullámai.

Ez olyan, mint a bábként mozgó bábfigurák egy mechanikus szerkezetben: nincsenek tudattal, de a démonok ügyeskedése által úgy tűnik, mintha mozognának. A gyermekek pedig elhiszik, hogy ezek a bábok valóban járnak-kelnek.

Ugyanígy, Mahāmati, az egyszerű hétköznapi emberek, akik rossz nézetek rabjai, ragaszkodnak az egység és különbség hamis tanaihoz. Ez azonban pusztán kivetítés – nem valódi.

Ezért, Mahāmati, minden keletkezés, fennállás, elmúlás, egység, különbség és ezek kettőssége vagy hiánya kapcsán nem szabad elmerülni az elkülönítő gondolkodásban. Ehelyett olyan tudásra kell szert tenni, amely közvetlenül és szabadon ismeri meg a valóságot – mindenféle fogalmi megkülönböztetés nélkül."


*

Válasz egy olvasói levélre

Tisztelt Antal Péter!

2012-ben már írtam Önnek egy levelet, a blogja egyik olvasója vagyok, folyamatosan figyelemmel követem a bejegyzéseit. Remélem, annak ellenére, hogy már egy ideje nem olyan rendszerességgel születnek bejegyzések, mint régebben, nem kívánja a blogot leállítani, vagy eltávolítani (ez utóbbi eshetőség még rosszabb lenne). Több lényeges dologgal a bejegyzések olvasása során szembesültem, példának okáért a helyesen felfogott szolipszizmust is akkor értettem meg, amikor A szolipszizmus újradefiniálása című bejegyzését elolvastam. Most is kérdéssel fordulnék Önhöz. Kérdésem a gondolkozással kapcsolatos műveletek fontosságával kapcsolatos lenne. A tradicionalista iskola képviselői, bármilyen spirituális praxis folytatása előtt a gondolkozás megelevenítését jelölik ki elsőrendű feladatként. Erdei Zoltán műveiben (nem tudom olvasta-e valamelyik könyvét) is szó esik erről, főleg a második könyvében, A tudatfolyamatok elemzése c. fejezetben. Ennek a fontosságára én is ráéreztem, elkezdtem ezzel kapcsolatos műveket olvasni, 2 nevet tudnék megemlíteni, az egyik Georg Kühlewind, a másik Massimo Scaligero neve, az ő műveikben részletesen tárgyalják ezt a kérdést. Ha jól érzékelem ennek az egésznek a súlyát, a modern ember igazából nem tapasztalja magát a gondolkodót, a gondolkodást nem éli át tudatosan, tehát ezért is kell először ezt a funkciót élővé tenni, mivel ezután valósulhat meg a szubjektum-objektum egysége (ami a spirituális praxis céljaként megjelölhető). Érdekelnének az ezzel kapcsolatos véleményei, meglátásai, Ön is ennyire fontosnak tartja-e, az ezzel a tudatfunkcióval történő operálást, illetve miként lehet ezt a mindennapok során is gyakorolni, tehát miként lehet az élet részéve tenni? 



Tisztelt Olvasó!

Elsőként nagyon köszönöm megtisztelő levelét: igyekszem arra röviden és félreértés-mentesen válaszolni.

Valójában semmi újat nem tudok írni a témáról, amit ne írtak volna már le vagy amit ne fejtettek volna ki, ezért én magam is korábbi tanításokhoz nyúlok. 

Sri Ramana Maharsi azt tanítja, hogy az "én"-gondolat megjelenésével kezdődik el az Én téves azonosítása a testtel, az érzékekkel, az elmével, és emiatt szem elől téveszti a valódi Ént. A valódi Önvaló a végtelen Én. Azt kell megvizsgálni, hogy a változó gondolatok kihez tartoznak. [Oltalmazó útmutatás, 109.o. Ford: Buji Ferenc]

Ebből a szempontból tehát nem az a cél, hogy a barlang falán megjelenő árnyékokat minél jobban megértsük és "uraljuk" aszerint, hogy mi is részt veszünk az árnyjátékban, hanem azok természetének a megértésével egycsapásra szabaddá válnak tőlünk, és mi is tőlük. Ez lehet az első lépés. További szempontokat a dzogchen adhat.

A dzogchen [atiyoga] tanítása szerint a megjelenő gondolatok nem leküzdendő akadályok vagy uralom alá hajtandó alattvalók, hanem a Tiszta Tudat vagy Nagy Üresség Formái, így azokat szabadon, érintetlenül hagyva kontemplálva hagyni kell, mintegy a spontán önfelszabadulás jelenségeinek tartva őket, a nirvána és a szamszára egylényegűségének szellemében. Ez már komolyabb szint, de paradox módon közelebb is van az igazsághoz, mert nem dogmatikus, doktrínális-skolasztikus igazságról van szó, hanem belső, élő igazságról, ami mindenkiben mindig jelen van. 

(A yogacara-doktrínában leírt tudatfokozatokat mint a tiszta fény prizma által színekre bontott spektrumát kell szemlélni.)

De van-e helyes módszer? Lehet-e egyáltalán?

Az atiyoga egyik értelmezése szerintem lehet az anupaya is, ami módszernélküliséget, módszerfelettiséget jelent, hiszen a módszerek, az ösvények, a spirituális gyakorlatok maguk képezhetik az akadályt a valóság visszatükröződése előtt. Az "én meditálok és gyakorlok", az én "kontemplálom a gondolataimat" vagy az "én járom az ösvényt" gondolatai eleve azt feltételezik, hogy a meditáció és gyakorlat, a kontempláció és az ösvény járása az útról való letérés mérföldköveit jelölik ki.

Természetesen nem vetem el ezeket mint olyan lehetséges módszereket, amelyek sokaknak segíthetnek, de számomra - és a dzogchen szempontjából - nem bírnak akkora jelentőséggel, mint az Igazság belső intuitív, spontán belátása.

Megcselekvés vagy meg-nem-cselekvés nem húzza ki az embert a cselekvések vak útvesztőjéből. Egyedül a metafizikai látás (sz. vidya).

AP

Zen Üresség-kontempláció (vázlatok)


*




*




*

[A felvételeket 2012. augusztus 4-én készítettem a Börzsönyben, a Nagy Hideg-hegyen.]

Az érintkezésről


*

"Így a többi dolgot is, a szilárdat, a meleget és minden mást szakasztott ily módon kell felfognunk: 
hogy önmagában egyikük sem létezik (...) hanem hogy minden egymással való kölcsönös érintkezésből létesül."

Platón: Theaitétosz 156d-157a


*

Felhők - tanulmányfotók



*

Minden  érzék-vidzsnyána megszűnése az álajavidzsnyána fölhalmozott,
a nemvalósat és megkülönböztetést összegyűjtő adottság-energiájának a megszűnését jelenti.
Ez az, Mahátmati, amit a vidzsnyána formaszemléletének a megszüntetésének nevezünk.

-

A tudatban nem található sem állítás, sem tagadás.

-

Bráhmin, én nem tartozom az okság iskolájához, a nemokság iskolájához,
kivéve azt, amikor a keletkezések láncát tanítom,
már amennyire a megragadott és megragadás gondolat-alkotta
világa  a megkülönböztetéstől függően létezik.

-

Nem a létezéssel, a tettekkel, az egyéni jelekkel megyek a Nirvánába, én akkor megyek a Nirvánába,
ha a megkülönböztetés által keletkezett vidzsnyána elolszlik.


Lankávatára-szútra (részletek)

*








  


*

– Mit gondolsz, Szubhúti, ráébredt-e valamire a Tathágata, amikor elérte a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodást?

– Nem hiszem, Magasztos. Nincs semmi, amire a Tathágata ráébredhetne a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásban.

– Így van, Szubhúti, így van ez. Egyáltalán semmi sincs ott, amit meg lehetne ismerni. 
Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásnak. 
Továbbá, Szubhúti, egyenlő ott minden, nincsenek benne különbségek. 
Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásnak. 
Mivel minden egyformán önvalótlan, lénytelen, élettelen és személytelen, 
a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásban minden üdvös tényezőként nyilvánul meg. 
Mert az üdvös tényezőket nem tényezőknek nevezte a Tathágata; 
ezért beszélt üdvös tényezőkről.

-

– Szubhúti! Aki azt mondja, hogy a Tathágata jön, megy, feláll, leül, vagy lefekszik,
az nem érti, amit mondtam. 
Hogy miért? Azért, Szubhúti, mert akit Tathágatának neveznek, 
az sehová sem megy, és sehonnan sem jön. 
Ezért nevezik teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatának.

Gyémánt-szútra (részletek)

*




*




*

A felülmúlhatatlan üresség


*

Ánanda, azok a remeték és papok akik a múltban beléptek a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 
és ott időztek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe léptek be, és ott időztek. 

Azok a remeték és papok akik a jövőben be fognak lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 
és ott fognak időzni, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe fognak belépni és ott fognak időzni. 

Azok a remeték és papok akik a jelenben lépnek be a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 
és ott időznek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe lépnek be, és ott időznek.




Ezért Ánanda, így kell gyakorolnotok: 

’Be fogunk lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 
és ott fogunk időzni.’

MN 121 Cūḷasuññata Sutta

*

(A felvételt 2009. május 12-én készítettem, Dobogókőn.)

*

Az ősi "Kha-" gyök kapcsán (vázlat)

*

 A szanszkrit "kha", és az ógörög "kha" egyaránt "kerek vagy görbe forma által lehatárolt [üres] tér képzetére utal", akárcsak szinte minden olyan szavunk, ami a ka- ke- ko, ha- he- ho-, csa- cse- cso- gyökkel kezdődik. ‎

Néhány példa:

kápolna, kaptár, katlan, kampó, karabíner, kapocs, kanna, kárpit, karika, karima, kanyar, kendő, korong, köpeny, kohó, kötő, kandalló, kar, karám, kengyel, karc, karéj, kert, koponya, koporsó, kapar, kapaszkodó, kéz, kalap, korona, kád, kanál, kábel, kabin, kádár, kard, kaftán, kas, kebel, kerék, ketrec, kormány, kabát, kesztyű, kosár, kemence, hordó, hangár, hajó, harang, csatorna, csapda, köldök, közép, köntös, kaszni, keret, kép, csengő, csengettyű, cserép, csecs, csónak, csákó, cső, cseber, csavar, kagyló, horog, kocsi, ház, haj, komód, korsó, kabin, hold, hab, harap, henger, háló, hentes, határ, horog, héj, koffer, kötél, kehely, kerítés, kő, kavics, ködmön, köböl, kocka, karéj, kör- köröm, kancsó, kasza, kenyér, kalács, kapu, csarnok, csepp, csont (103 szó)

*

Cittamatra [Yogācāra] -jegyzetek


- Samvritti-satya
- Parikalpita-svabhāva

- sadayatana

- manas

*

"Az érzetek nem rendelkeznek méret- vagy perspektíva-markerekkel, ezeket tapasztalati úton kell elsajátítani. Leírtak eseteket, amikor olyan embereket, akik egész életüket a sűrű őserdőben élték le, ahol legfeljebb néhány lépésnyire lehetett látni, kivittek nyílt, sík terepre, ekkor ezek a személyek kezüket kinyújtva próbálták megfogni a távoli hegycsúcsokat; fogalmuk sem volt róla, hogy milyen messze vannak azok a hegyek.

A legtöbb látását visszanyert személynek nagy nehézségei voltak a látványokkal, úgy érezték, mintha fejest ugrottak volna egy szüntelenül változó, kaotikus, stabilitás nélküli, eltünedező látványvilágba. Elveszettnek érezték magukat, zavarba jöttek az állandóan változó látványtól, amely számukra nem volt biztonságosan lehorgonyozva a tárgyak és a tér világában.  Mi, akik egy látványra épülő világba születtünk bele (az ezzel járó alkalmi illúziókkal, káprázatokkal, érzékszervi csalódásokkal együtt), megtanultunk úrrá lenni felette, hogy biztonságban, otthonosan érezzük magunkat ebben a világban.


Agnosia


A vak ember, a maga módján, teljes és kielégítő világot konstruál saját maga számára, tökéletes "vak identitással" rendelkezik, nem érzi rokkantnak vagy alkalmatlannak magát, éppen ezért vakságának problémája és a vágy, hogy "meggyógyítsuk", kizárólag a miénk, és nem az övé.

Egy normálisan látó személynek nem jelent erőfeszítést a nyers vizuális információból formákat, határvonalakat, jeleneteket konstruálni, hiszen születésétől fogva állandóan végzi ezt a vizuális építkezést, állandóan újraalkotja a látott világot, s így ennek elvégzésére már kialakult egy hatalmas, komplex kognitív apparátus.

A perceptuális-kognitív folyamatok nem pusztán fiziológiaiak, hanem személyesek is - nem általában a világot észleli vagy konstruálja a személy, hanem az ő saját világát - , mindez pedig egy perceptuális Selfet hoz létre, amelynek saját akarata, orientációja és jellemző stílusa van. Ez a perceptuális Self összeomolhat a perceptuális rendszer összeomlásával, megváltoztatva a személy orientációját és egész személyiségét. Ha ez bekövetezik, akkor az egyén nem csupán megvakul, hanem többé már nem úgy viselkedik, mint egy vizuális lény, nem számol be változásokról belső állapotával kapcsolatban, egyáltalán nincs tudatában saját vizualitásának, vagy annak hiányának. Ez a totális pszichikai vakság."





Részletek Oliver Sacks: Antropológus a Marson c. könyvéből.


*

(zen vázlat)


*

az elme kiüresítése azt jelenti, hogy az üresség jeleit megfosztjuk az elme által ráaggatott képzetektől (aszemiotizált üresség)

* 



(Fordított sorrendben)

*

F - aforizma


*

A világot nem atomok alkotják, hanem elképzelések.

*

A Szaturnusz megfigyelése kapcsán




"- Mi az, ami megjelenik? 
- A nem-létezés egy szerkezete.
- Mi a nem létezés egy szerkezete?
- A tudat, ami által [a függő] összetevődik."
Vasubandhu : Tri-svabhava-nirdeśa, 4-5.




"A dolgokról Timón szerint Pürrhón azt állítja, hogy mind egyaránt különbség nélküliek, nélkülözik az állandóságot, vagy: meghatározhatatlanok, rögzíthetetlenek és megítélhetetlenek. 
Emiatt érzéki képzeteink és véleményeink nem is igazak és nem is hamisak. Emiatt azután nem is szabad hitelt adnunk  nekik, hanem vélekedéstől mentesen, elfogulatlanul és rendíthetetlenül kell élnünk, minden dologról kijelentve, hogy semmi sem inkább létező és egyszersmind nem létező, vagy hogy létező és egyszersmind nem létező, vagy nem is létező és nem is nem létező."
Euszebiosz: Preparatio evangelica, XIV, 18, 2-4.


*


November 13-án, vasárnap hajnalban egy 60x900-as SkyWatcher refraktorral első ízben figyeltem meg a Naprendszer hatodik bolygójának a Szaturnusznak (♄) a Földre vetülő képét, és ezzel a megfigyelésemmel igazoltam néhány föltevést az érzékelést/észlelést illetően.

Az observantia remek iskolapéldája volt annak a közismert ténynek, hogy általában nem magukat a dolgokat látjuk, hanem a dolgokra rátelepedett elmebeli-fogalmi reprezentációkat gondoljuk el (ld: yogacara). Ezt a jelenséget tovább bonyolítja a tény, hogy a bolygó a Földtől mintegy 83 fénypercre található, tehát a teleszkóp lencséjét elérő fény kb. 83 perccel korábbi állapotát mutatja a bolygónak: effektív a múltat figyeljük meg, amikor a kozmoszra tekintünk, nem a jelent, így a megfigyelés konkrét tárgya a képzetes (ti. a csak az elmében interpretált, kvázi-objektív, relativisztikus) időhöz képest már nem-létező. (A megfigyelt bolygó az égbolt mozgása miatt folyamatosan kiúszott a teleszkóp mezőjéből, folyamatosan utána kellett korrigálni a precíziós mechanika finom mozgatásával. Az más lapra tartozik, hogy ezt a jelenséget hogyan interpretálják a különböző kozmológiák: a Föld körül keringő kozmosz, vagy a Föld saját tengely körüli mozgásának tudják-e be. Bármi megteszi.)

A megfigyelt kozmikus objektumok prekoncepciók és név nélküli formájának kontemplálása sajátos élményt nyújt: én is igyekeztem elvonatkoztatni a megfigyelési tárgytól, és kiüresíteni elmémet az elő-föltevésektől.

Arra a megállapításra jutottam, hogy a Szaturnusz névre hallgató bolygónak, a 83 perccel a megfigyelés előtti környezetében (!) a teleszkópon keresztül látott formák valóban megegyeznek a Galilei által lerajzolt formákkal, mielőtt azokat értelmezni próbálta/próbálnánk volna természetesen.



A Szaturnusz gyűrűjének nevezett formáció számomra is úgy tűnt fel, mintha két kisebb fényes félhold lenne a bolygó körül, majd – hasonlóan az un. „billenő képekhez” – egyszer csak láthatóvá vált maga a gyűrű (ennek előföltétele volt azonban, hogy rendelkeztem azzal az képzettel, hogy a Szaturnusz körül kozmikus bolygóközi törmelékből álló gyűrűrendszer található).  Az "elme tanításával", tehát az emlékezet közbeiktatásával sikerült visszabillentenem a látott képet a gyűrűről a kétoldalt félholdakkal övezett bolygó képére.  Erről a három tagból álló látványról így ír maga Galilei: "a bolygó nincs egyedül, hanem három részből áll, amelyek majdnem érintik egymást és soha nem mozdulnak el egymáshoz képest." (Ezt a látványt kissé befolyásolta az élesség illetve a nagyítás megválasztása is.)

Az első megfigyelésnél erősebb nagyítással a Jupiter (♃) felhősávjait is sikerült kivenni a teleszkópban, két egymással párhuzamos, homogén, sötét vékony vízszintes csík formájában.


*

előadásvázlat (részlet)


*


"Az egyetlen alapvető előítélet, amelyre az összes többi visszavezethető, az az állítás, hogy léteznek rajtunk kívül dolgok; olyan vélekedés ez, amely - mivel nem alapokra és következtetésekre támaszkodik (hiszen nincs egyetlen kifogástalan bizonyítása sem), és mégsem írtható ki semmilyen ellentétes bizonyítással - közvetlen bizonyosságra tart igényt; de mert valami tőlünk egészen különbözőre, sőt velünk ellentétesre vonatkozik, amiről sehogy sem láthatjuk be, hogyan kerülhet be a közvetlen tudatba, ezért semmi másnak nem tekinthetjük, mint előítéletnek, amely attól, hogy velünk született és eredendő, még nem kevésbé előítélet."

F.W.J. Schelling


*

Schelling fenti gondolata az egyik kulcsa is lehet annak, hogy megérthessük a függő keletkezés valódi jelentését, és a Yogacara-buddhizmus eszméit: e kettő ugyanis kardinális jelentőséget tulajdonít a tudat valódi természete felismerésének. 

A théraváda függő keletkezés doktrínája a "tudatlanságot" (avidya: ti. "illúzió") teszi meg mintegy a szamszára okává, alapfeltételévé, a yogacara pedig az "elfedettségben álló" tudat létrégióját, azon belül is a képzelt-jellgű természetet, ami felett még két szubtilisebb, tudati létszint található. 

Mind az egyiknél, mind a másiknál megfigyelhető, hogy az alapfeltételek csak egy korrelációban értelmesek: a tudatlanság jelensége mint létező csak úgy lehet értelmes, hogy ha feltesszük egy olyan tudat létezését, ami mentes a tudatlanságtól (az illúzió-jellegtől), és a kettősségben, illetve a fogalmi meghatározottságban való létezéstől, így tehát a késztetésektől, a név-és-forma világától, az érzékektől stb. is.

Megjegyzés:
A függő keletkezés mintegy automatikusan a Tiszta Én létezését is tételezi.

(...)

Az elfedettségben álló relatív tudati létvalóság (samvritti-satya) pedig szintén csak úgy lehetséges, hogy ha ahhoz képest létezik egy nem-elfedett tudati létvalóság, mely valóban önmagában álló és transzcendens (ez hasonló érvelés ahhoz, mint ahogy a Buddha a nirvána létezése mellet érvel: ha nem létezne ugyanis nirvána, megszabadulás sem létezhetne a szenvedésből, de mivel létezik a szenvedés megszüntetése, nirvána is létezik).

Megjegyzés: 
A nagarjunai érvelés, ami megsemmisíti a csak fogalmiság világában létező, egymással ellentétes szavakat, itt nem érvényes, mert a nirvána (és a más szavakkal jelölt létvalóság, pl. Tiszta Én, Tudat, Üresség stb.) független a fogalmiság világától, ahhoz képest transzcendens.




(...)


Hogy a látszólagos ellentmondást feloldjuk, meg kell érteni: a pszichofizikai-individuális aggregátum, amit tévesen az "énjüknek" gondolnak az emberek (ami a határfelület-médiuma a tudatnak), és a Tiszta Tudat vagy Tiszta Én, ami ahhoz képest transzcendens, valójában egybeesnek egymással, pontosan úgy, ahogy a Mahajána buddhizmus dzogcsen-tanításai vagy a hinduizmus advaita-védánta doktrínái bemutatják és leírják. Ezt az egybeesést azonban nem ismerik fel a hétköznapi tudatossággal élő emberek (ez a samvritti-satya létrégiója), és azt gondolják, létezik valami más dolog is a[z ön-]tudaton kívül.


(Nagarjuna tetralemmája ebből a szempontból teljesen használható a fogalmi jelenségek és fenomének világára.)


*




*

A tudat (vijñāna ) kapcsán


*



visum, i, kn. [r. video]
1) látmány, tünemény, jelenés (vesd ö. visus), turpe; küln. A) álomlátmány. B) valami tünemény, a mely jósjelt foglal magában, v. verum, falsumve.
2) külső érzéki benyomás által eredt képzelet valamiről, «képzelmény» (Ciceronál a görög fantasia fordítása).


video, vidi, visum, 2. [eidw]
I. cs.
1) lát átalán: v. aliquem, rem; még önállóan v. acriter, éles látása van. Küln. A) v. somnia, álmodik, álomlátó; v. aliquid in somnis vagy per quietem, álmában. B) átv. ért. v. diem stb. megél, megér. C) (költ.) átalán érzékkel stb. észrevesz, fölfog: v. terram mugire, hallja, v. plus naso quam oculis, abies v. casus marinos, megpróbálja.
2) fölkeres, megkeres, meglátogat, valakihez megy, aliquem.
3) rátekint, megnéz, aliquem. Innen «néz»; A) (színk.) me vide, hagyd magad rám, bizzál bennem! B) quin tu me vides? tarts engem szemmel, hogy viselem magam (kövesd példámat).
4) átv. ért. szellemi látásról, A) észrevesz, megjegyez, aliquid, multa vitia in aliquo. B) belát, megért, lát, illud frustra accidisse; plus v., nagyobb belátással bir; v. in futurum, a jövendőbe lát; néha v. animo, előre lát. C) megfontol, meggondol, meghány vet: videamus illud; quamobrem haec videnda, ezt kell megfontolni. D) szemmel tart, czélba vesz, törekedik valamire, magnam gloriam, imperia immodica. E) figyelmez, hozzálát, valamire ügyel: vide scribas, láss hozzá, hogy irj. Küln. a) vigyáz, megó, megőriz stb.: videndum est ne obsit benignitas; vide quid agas; videant ne sit periniquum, vigyázzanak v. figyelmezzenek, hogy méltánytalanul ne cselekedjenek, ellenben, vide ne sit necesse bajosan v. nehezen leszen reá szükség; b) jövendő multban a) mikor a beszélő valamit máskorra hagy: de illo alias v., a mi őt illeti, máskor fogom róla a szükségeseket elmondani; quae fuerit causa, mox v.; b) mikor valamit más meggondolására biznak: illud ipse viderit, azt lássa ő, éppen így de hoc tu ipse videris; sitne malum dolor necne, Stoici viderint, azt lássák a stoikusok. F) valamire v. valakire gondoskodik, gondja van: v. negotia alicuius; v. cibum, prandium alicui, gondoskodik; v. sibi, magára gondja van.
II. szenv. videor,
1) (ritkán) látják, előtünik, megjelen: hostium copiae visae sunt; visus sum, láttak; videri debet, quales sint.
2) rendesen tetszik, látszik, valaminek lenni látszik, mutatja magát, mutatkozik, valaminek tartják: homines hic habitare videntur; aequum id mihi videtur; videris (esse) doctus, úgy látszik, hogy tudós vagy, si mihi videtur sapientissimus qui etc., úgy tetszik nekem, hogy az a legbölcsebb, a ki stb.; videor mihi satis dixisse, azt gondolom hogy eleget szólottam, v. satis dixi ut mihi visus sum, a mint nekem tetszett; (ritkán) vult videri, se esse sapientem, bölcsnek akar látszani.
3) küln. egysz. videtur helyesnek, jónak látszik, tetszik, véleményem, akaratom, od stb.: nunc mihi visum est scribere, jónak láttam, tetszett; si videtur, ha tetszik; mitteret cum imperio quem ei videretur (sc. mittere), a kit jónak lát. Küln. A) hivatalos v. hatósági vélemény v. határozat nyilvánításánál: pontifices decreverunt videri, illam aedium partem posse restitui, hogy az a nézetök; Verres pronunciat videri etc., hogy az az akarata; senatui visum est etc. B) valakinek tudományos, jelesen bölcseleti nézete felhozásánál: non mihi videtur, ad beate vivendum satis posse virtutem.


*

Cittavritti (lat. animadverto)


*

Illusztráció az elmeműködés természetéhez.

*


*

Tanulmányvázlat


*

A minap véletlenül egy antikváriumban rábukkantam az "Egy régi arab anyagelmélet" c. dolgozatra, amely az okkazionalista atomizmust mutatja be Maimonidész egyik műve alapján (Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941).

Sok érdekes párhuzamra, analógiára lettem figyelmes az ortodox mutakallim atomizmus és a buddhizmus több eszméje között.

Ha végeztem a részletes vizsgálattal, egy rövid összefoglalást fogok adni a témáról, remélhetőleg pár héten belül.

*

A svabhāva-śūnyatā és a helyes szemlélet


*

"— Ó Kásjapa! Aki helyes szemlélettel rendelkezik, nem azért látja üresnek a tartamokat, mert annak tekinti őket, hanem mert azok a saját természetüknél fogva üresek. Nem azért látja jeltelennek a tartamokat, mert annak tekinti őket, hanem mert azok a saját természetüknél fogva jeltelenek. Nem azért látja őket nemkívánatosnak, mert annak tekinti őket, hanem mert azok a saját természetüknél fogva nemkívánatosak. Nem azért látja a tartamokat keletkezetlennek, eredettelennek, beazonosíthatatlannak, jellemezhetetlennek és megragadhatatlannak, mert annak tekinti őket, hanem mert azok maguktól olyanok. Ezt a felismerést nevezik helyes szemléletnek. Ó Kásjapa! A személyes önazonosság nem azért üres, mert az ember üresnek képzeli, hanem azért, mert a saját természeténél fogva üres. Üres volt a múltban, üres a jövőben, és üres a jelenben is. Így személyes önazonosság helyett az ürességre bízd magad!"



*

A Nagy-Ürességről


*


"Azáltal, hogy a dolgoknál változás figyelhető meg, öntermészet nélküli voltuk lesz nyilvánvalóvá. 
Ürességükből kifolyólag viszont egyetlen létező dolog sincs öntermészet nélkül."  

Nagarjuna, Mūlamadhyamakakārikā, XIII.3. (मूलमध्यमककारिका)

_________________________


Nem a dolgok léteznek önmagukban, "amiknek" "van" egy üresség-öntermészetük,
hanem a fogalommentes Tiszta Nagy-Üresség létezik (= catuskoti; Tetralemma), 
melyben öntermészet-nélküli jelenségek bukkannak fel,
a tudati lét háromfajta észlelési módjából és a függő keletkezésből eredően.


*


A Természet Rendjéről


*

"Az ég és föld nem emberi: neki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi: neki a lények, mint szalma-kutyák."

 
Tao Te King, V.


*




*

A Szív szútra Szívéről


*


- A forma üresség, az üresség forma. -


De vajon mit is jelenthet ez?

A Forma - üresség: 
a jelenségek öntermészete azonos: ez az azonosság a Nagy-Üresség, 
a mindenben és mindenkiben benne rejlő, egyetemes Buddha-természet.

Az Üresség - forma: 
ha felfedezed eme igazi Buddha-természetedet,
az egész Kozmosszal egy leszel, és a Világ egy lesz veled,
mert minden az Üresség megjelenése - formája.

 Ez a hármasság pedig (az Üresség, a Forma, és az Azonosság): az Igaz, a Szép, és a Jó.

________________________

Ez a Buddha, a Dharma és a Szangha igazi titka.

_________________________



*