Időcsapda

*

az idő: tudat

érdekes és elgondolkodtató az a tény,  hogy miközben a 

kozmoszban - a fény véges terjedési sebessége és az irdatlan téridő-távolságok miatt - 
kizárólag a múlt mutatkozik meg aktuálisan, 

és a relatív kozmikus jelen rögzítéséhez a világ elmebeli transzformációjára van  szükség, 

aközben itt a földön, ahol minden folyamatosan áramlik és felbukkan és eltűnik,
 csakis a jövő tárul fel folyamatosan, 

a valóságosan létező jelenhez ugyancsak a világ elmebeli transzformálása szükséges

ez az elmebeli átváltoztatás, a valóságot feltáró belátás, 
csakis akkor érhető el, ha engedünk

ha engedünk valós természetünknek, ha elengedjük a mindent elleplező egót, 
az elképzelések kavalkádját 

ha tudatunk valós természetét nem akarjuk elérni,
ha felismerjük: nem vagyunk egyedül, mert minden az, tehát nincs mit "elérni",
máris a kapuban állhatunk

ha megismertük önmagunkat, azonnal át is léptük ezt a küszöböt

az időcsapda, melynek harapófogója a múlt és a jövő, 
így egycsapásra átváltozik az örök jelen, 
a teljes üresség és a teljes tökéletesség formájává, 
melyben mindig minden állandó

*