Mi az atiyoga?

*

Intuitív nirvánatudat.

*

______________________

||intuitio, onis, nn. [intueor]

1) szemlélődés, szellemi v. benső látás, képzelet.

2) tükrőzödés.

Cím nélkül

*

Az atiyoga a középút.

____________________________________

*

A halloween-jelenségről

*

Mind a buddhizmus alaptanításaiban, mind a magasabb buddhista irányzatokban kardinális jelentősége van a halál tudatosításának, az azzal való szemtől-szemben ülésnek, a halál-meditációknak (pl. a kilenc temetői kontempláció, Tibeti halottaskönyv, stb). 

A nagyobb modern, laikus tömegek - egy-egy szerettük vagy ismerősük konkrét elvesztését leszámítva - rendszerint a halottak napján találkoznak, illetve "kvázi-foglalkoznak" mélyebben a halál gondolatával és jelenségével, ugyancsak halott szerettük, ismerősük emléke kapcsán. 

A "halottak napja"-ként emlegetett konvencionális ünnep azonban igencsak kezd átalakulni valami "mássá". 

A halloween-jelenségre gondolok.

A temetőbe való "zarándoklás", koszorúzás, gyertyagyújtás és elmélyülés helyett (mely önmagában sokszor szintén nem a halállal szembesíti az embert, hanem csupán az elhunytak emlékével), sokan népszerű, vidám jelmezes-maszkos-ivós "bulizást" terveznek be szórakoztató programként,  és nagyon úgy tűnik, hogy ez valójában abból fakad, hogy az elamerikanizálódó modern nyugati társadalmak menekülnek a halálnak még a gondolatától is, nemhogy az azzal való szembenézés, az elkerülhetetlen  tudatosítása, vagy akár a tudatosítás utáni belátás adta lehetőség fontossága elől: a "halloween-party módija" egy remek ürügy, egy, a társadalom által hitelesített alkalom és módszer a halálnak mint fenoménnek erre az öntudatlan elleplezésére.

Mindeközben az átlagember általános és egyre inkább bebetonozódó, begörcsösödötté váló viszonya a halálhoz: szorongó elfutás, el-dologiasított félelem, a gondolat elhessegetése, kitérés a kérdésfeltevés és a válaszok elől: mind a halálos betegek, mind a haldokló öregek "eldugása" a szemek elől. 

Tehát: totális elutasítás. 

A mindennapi élet mindennapi halála stigmatizált, elítélt, megvetett halálnem lett. Tabu.

Ennek, és javarészt csakis ennek a tudattalan szimbóluma lett a modern "halloween-ezés", mint kulturális divatirányzat, melynek már semmi kapcsolata sincs az eredeti kelta ünneppel és rituálékkal, még ha magán viseli is a népi babona és primitív hiedelmek néhány ismérvét is. 

Akik ugyanis gyakorló hívei ennek a divatirányzatnak, rendszerint semmit sem tudnak sem a saját, sem a mások halálról: sem léttapasztalatuk, sem gondolatuk nincs, mert nem engedik, hogy legyen róla, miközben minden másodperccel közelebb és közelebb kerülnek hozzá...

*

Illusztráció

*

Meditációs elvonulás - (tanulmányfotók)

*


A fotók azt hivatottak illusztrálni, hogy az adekvát meditációhoz és realizációhoz, 
a belátáshoz és a valóság olyanságának a felismeréséhez nem kell egzotikus országokba utazni,
barlangokba, hegyekbe és erdőkbe vagy meditációs központokba vonulni.

A meditációhoz és kontemplációhoz tökéletes a Ferenc körút, a metró és a belváros is.

Vagy legalábbis nem tökéletlenebb, mint a csendes szoba, a hegy vagy az erdő.  

*

"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettől az éretlen,
S tűnik félelme a bölcsnek. 

Ahogyan tükör nélkül nem látható
A saját arcunk tükörképe,
Ugyanúgy a halmazok nélkül
Sem látható az énünk képe. 
 

De ha nem jöhet létre sem magából, sem másból,
Sem mindkettőből, sem a három időben,
Akkor leomlik az énkép,
Nyomában a tett s a születés.

Aki látja, hogy így keletkezik,
És szűnik meg ok és okozat,
Az nem tartja a világot sem valóban létezőnek,
Sem valóban nemlétezőnek.

De mikor a tudástól nyugszik a lét s a nemlét,
Erényen s bűnön túljutunk;
Ezért az igazak azt monják,
Rossz és jó léttől is szabadulunk.

Ha az ember látja, hogy így keletkezik ok és okozat,
S elismeri a sokféleség alapján születő
Köznapi tapasztalat valóságát,
A nemlétezést nem fogadja el.

Ha pedig rájön, hogy megszűnik a valóság,
Ha sokféleség nincsen,
Nem vallja a létezést sem;
A kettősségtől függetlenül így lesz szabad.

_______________________________________________________  

"Ha a nirvánában
Mind a "létező", mind a "nem-létező" megvan:
E kettő egy helyen nem létezik,
Mint ahogy a fény és a sötétség sem.

A szamszárának a nirvánával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.
A nirvánának a szamszárával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.

Ami a nirvána határa,
Az a szamszára határa is.
E kettő között
A legparányibb különbség sincs.

Mi az ugyanaz, mi a más?
Mi az örök, mi a nem-örök?
Mi az, ami mindkettő, örök is, meg nem is örök?
Mi az, ami semelyik?

Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak, csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

       

Mivel nincs fennállás, valójában
Keletkezés és megszűnés sincs;
Akkor pedig hogyan létezhet végső soron
Keletkezett, fennálló vagy megszűnő dolog?

Ha örök változás van, hogyan létezhet
Nem pillanatnyi dolog?
Ha viszont nincs változás,
Hogyan lesz valami valóban más?"

*

A Nagarjuna-szövegek forrása itt és itt.

Atiyoga (Dzogchen-tanítások 2#)

*

Akinek "el kell utaznia" és "el kell vonulnia" valahová ahhoz, 
hogy átélje azt, ami mindig mindenütt jelen van, 

az ahhoz az emberhez hasonlatos,

aki azért van úton kelet felé, hogy közelebb legyen a napfelkeltéhez.

*

A kontemplatív tudatosság és a lelki béke független attól, 

hogy fák vagy felhőkarcolók veszik körbe az embert,
hogy jurtában vagy panelházban lakik-e. 

Bárhol, bármikor be lehet hunyni a szemet, hogy a jelen pillanat bölcsességében magunkba nézzünk, 

és bárhol fel lehet nézni az égre, hogy a Végtelen Tér feltáruljon: 

 a Tiszta Tudat, a Tökéletes Teljesség minden jelenségben felismerhető. 

Ismerd fel - Itt és Most!

*

*

Az önuralom allegóriája

*

 

  

*

Könyvajánló: "Végtelen tér"

*

Longcsen Rabdzsam: Végtelen tér - Alapvető természetünk kincsesháza

*

*

"A Végtelen Tér nem más, mint a XIV. századi tibeti buddhista bölcs, Longcsen Rabdzsam nevének fordítása, melyet azért választottunk a kötet főcíméül, mivel jól tükrözi a Teljes Tökéletesség (tibetiül dzogcsen) hagyomány itt kifejtett szemléletmódjának lényegét. A tér a tudat metaforája, amely e könyv lapjain számtalanszor visszatér, hogy felidézze a tudat mindent felölelő tiszta természetének élményét. Az Alapvető természetünk kincsesháza a tudat természetéről szóló kinyilatkoztatások és elmélkedések kincseinek gyűjteménye, melyeket a szerző a legelső dzogcsen-mesterek munkáiból válogatott össze.
A dzogcsen - más néven Atijóga, azaz az "őseredet jógája"- egyfajta belső jóga, amely a tudati folyamatok megismerésén és felszabadításán keresztül vezeti el gyakorlóját a tudat "őseredeti" alapvető természetének megtapasztalásához. A rendszer alapjait különböző indiai, közép-ázsiai és tibeti jógik fektették le a VIII-IX. század folyamán. Longcsen Rabdzsam (röviden Logcsenpa) az ő korai tanításaikat összegezte, fogalmazta újra, s látta el magyarázatokkal késői, irodalmi munkásságát betetőző alkotásában, amelyet egy többemeletes kincsesházhoz hasonlított. Benne a misztikus költészet és vallásbölcseleti értekezés stíluselemeit mesterien ötvözve mutatja be a Teljes Tökéletesség lényegi tanításait.

Longcsenpa tibeti életrajzai és életrajzi elemekkel tűzdelt írásai egy olyan ember életét mutatják be, aki korának talán legnagyobb tudósa és misztikusa volt. Életútját azonban nemcsak elméleti munkássága, hanem a tibeti történelemben betöltött fontos szerepe is nagymértékben meghatározta, életének viszontagságai ugyanis többnyire az adott vallási, politikai eseményekkel, személyiségekkel szemben tanúsított kritikus magatartásának következményei voltak. Személyiségének formálódására -a különböző kolostorokban szerzett magas szintű iskolázottsága, valamint a történelemben, rítusokban és számos irodalmi műfajban való jártassága mellett- jelentős hatással volt a nomádok vándoréletét élő mesterével, Kumárádzsával együtt töltött időszak is.

A könyvet Agócs Tamás tibetológus, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára fordította klasszikus tibetiből, s ugyanő látta el bevezetővel és jegyzetekkel.
A szöveg Kelényi Béla, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum muzeológusa gondozta, valamint kiegészítette a szerző tibetiből fordított életrajzával és ábrázolásának elemzésével is. A magyar fordításhoz Keith Dowman dzogcsen-mester, a mű angol fordítója írt előszót. Váljék a lények üdvére!"

_________________________

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012
Fordító: Agócs Tamás
Eredeti cím: gNas lugs rin po che’i mdzod
Oldalszám: 232

Zen Üresség-kontempláció (vázlatok)

*

*

*

[A felvételeket 2012. augusztus 4-én készítettem a Börzsönyben, a Nagy Hideg-hegyen.]

A helyes elmélyülés

*

a helyes elmélyülés az, amikor az ember - önmagát kiüresítve - a gondolatok-feletti valóságban időzik

ez a valóságos természet

-

a helytelen elmélyülés az, amikor az ember képzetekbe merül, mert az elméjét a valóságról alkotott gondolatai uralják

ez az elfedettségben álló természet

-

a cél: e két természet közös alapjának meglátása

*

Adalékok a Középső Úthoz

*

'A "semmit sem állítok határozottan" szófordulatról pedig a következőt mondjuk. Határozott állítás alatt nem azt értjük, hogy egyszerűen mondunk valamit, hanem azt, hogy nem nyilvánvaló dolgot jóváhagyással kísérve tárunk elő. Így alighanem arra a felismerésre fogunk jutni, hogy a szkeptikus semmit sem állít határozottan, még azt sem, hogy "semmit sem állítok határozottan". Hiszen ez nem dogmatikus felfogás, vagyis valamely homályos dologba történő beleegyezés, hanem olyan szófordulat, ami tapasztalatunkat fejezi ki. Amikor tehát a szkeptikus azt mondja, hogy "semmit sem állítok határozottan", akkor ezzel azt közli, hogy "most olyan szellemi állapotban vagyok, hogy a kutatás tárgykörébe eső dolgokról semmit sem tételezek vagy tagadok dogmatikusan". Mikor pedig ezt mondja, akkor arról a benyomásáról ad hírt, ami benne a vizsgálandó tárgyakról keletkezett, s nem dogmatikus módon, meggyőződéssel jelent ki valamit, hanem elbeszéli azt, amit tapasztal.'

Sextus Empiricus: A Pürrhonizmus alapvonalai, Első könyv, 23.

*

Az érintkezésről

*

"Így a többi dolgot is, a szilárdat, a meleget és minden mást szakasztott ily módon kell felfognunk: 

hogy önmagában egyikük sem létezik (...) hanem hogy minden egymással való kölcsönös érintkezésből létesül."

Platón: Theaitétosz 156d-157a

*

Felhők - tanulmányfotók

*

Minden  érzék-vidzsnyána megszűnése az álajavidzsnyána fölhalmozott,

a nemvalósat és megkülönböztetést összegyűjtő adottság-energiájának a megszűnését jelenti.

Ez az, Mahátmati, amit a vidzsnyána formaszemléletének a megszüntetésének nevezünk.

-

A tudatban nem található sem állítás, sem tagadás.

-

Bráhmin, én nem tartozom az okság iskolájához, a nemokság iskolájához,

kivéve azt, amikor a keletkezések láncát tanítom,

már amennyire a megragadott és megragadás gondolat-alkotta
világa  a megkülönböztetéstől függően létezik.

-

Nem a létezéssel, a tettekkel, az egyéni jelekkel megyek a Nirvánába, én akkor megyek a Nirvánába,

ha a megkülönböztetés által keletkezett vidzsnyána elolszlik.

Lankávatára-szútra (részletek)

*

  

*

– Mit gondolsz, Szubhúti, ráébredt-e valamire a Tathágata, amikor elérte a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodást?

– Nem hiszem, Magasztos. Nincs semmi, amire a Tathágata ráébredhetne a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásban.

– Így van, Szubhúti, így van ez. Egyáltalán semmi sincs ott, amit meg lehetne ismerni. 

Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásnak. 

Továbbá, Szubhúti, egyenlő ott minden, nincsenek benne különbségek. 

Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásnak. 

Mivel minden egyformán önvalótlan, lénytelen, élettelen és személytelen, 

a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásban minden üdvös tényezőként nyilvánul meg. 

Mert az üdvös tényezőket nem tényezőknek nevezte a Tathágata; 

ezért beszélt üdvös tényezőkről.

-

– Szubhúti! Aki azt mondja, hogy a Tathágata jön, megy, feláll, leül, vagy lefekszik,

az nem érti, amit mondtam. 

Hogy miért? Azért, Szubhúti, mert akit Tathágatának neveznek, 

az sehová sem megy, és sehonnan sem jön. 

Ezért nevezik teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatának.

Gyémánt-szútra (részletek)

*

*

*

szatori hajnalban - karcolatok

*

A tanú,
mely a satipatthána-meditációt végezve képes elhatárolódni minden észlelettől és elmerezdüléstől, 

mint amik a "nem-Én jelei", minden bizonnyal ennek ellenkezőjére, tehát arra is képes, 

hogy mindent önmaga tudatában felismerve, Én-ként szemléljen.

A tanú,
mely a buddhizmus doktrínáit megérti, nem talál Önvalót-t, miután az azt elfedő burkokat megvizsgálta,

ugyanaz a tanú, mint aki a hinduizmus tanai alapján (és a yogacara-buddhizmusban) csak Önvaló-t lát.

Ez a gondolat persze csak a dogmák és hiedelmek, a hitrendszerek feltétel nélküli elfogadásának 

mellőzése és meghaladása után érthető meg, melyek mögött ott lapul a "valóság Olyansága".

Én legalábbis csak azután értettem meg ezt, miután - hosszú évekkel ezelőtt - kellően eltávolodtam a hitrendszerektől,
és meg mertem kérdőjelezni azok egymást kizáró mivoltának mítoszát.

Az Olyanság, az Üresség csak akkor érthető meg, a béke csak akkor realizálható, ha létrejön a fenti látása,
a nem-kettős valóság látszólagos ellentétpárjai természetének megértése.

A Valóság nem a hinduizmus és a buddhizmus doktrínáinak ismeretének a függvénye - attól független:
aki látja a világ Olyanságát, a Világűr törvényét, az "megszabadulhat" a hinduizmustól és a buddhizmustól is.

Sem kimondott, sem írott szöveg, sem rítusok és szabályok, sem dogmák és tantételek nem érintik.

Nem "buddhista", nem "hindu", ahogy a folyók is nevüket vesztik az óceánba ömölve.

*

A felülmúlhatatlan üresség

*

Ánanda, azok a remeték és papok akik a múltban beléptek a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott időztek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe léptek be, és ott időztek. 

Azok a remeték és papok akik a jövőben be fognak lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott fognak időzni, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe fognak belépni és ott fognak időzni. 

Azok a remeték és papok akik a jelenben lépnek be a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott időznek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe lépnek be, és ott időznek.

Ezért Ánanda, így kell gyakorolnotok: 

’Be fogunk lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott fogunk időzni.’

MN 121 Cūḷasuññata Sutta

*

(A felvételt 2009. május 12-én készítettem, Dobogókőn.)

*

Természet-kontemplációk (tanulmányfotók)

  

 

*
 

"A megnyilvánultnak oka van, nem örök, nincsen jelen mindenütt, tevékeny,
sokszerű, alárendelt, jele valaminek, tagolt és függ valamitől. 

A megnyilvánulatlan ennek fordítottja. 

A megnyilvánult három minőséges, nem elkülönülő, tárgyi, 

egyetemes, öntudatlan és termékeny. 

Ilyen az Ősanyag is. Az Ember ennek ellentéte, de hasonlít is hozzá."

(...)

Ahogyan a táncosnő tánca végén a színpadról lelép, ugyanúgy eltűnik a
Természet is, ha az Embernek megmutatta önmagát.
Úgy gondolom, nincs a Természetnél szemérmesebb. 
Amint észreveszi, hogy meglátták, nem kerül többé az Ember szeme elé.
Ezért nincs, ki megkötődjön, szabaduljon és vándoroljon. 
A különféle dolgokban megnyilvánuló Természet vándorol, kötődik és lesz szabaddá.
A Természet önmagát hétféle formával köti meg, 
s egyetlen formával megszabadul az Emberért.


(...)

"Csakis így, a valóság gyakorlása által születik meg a maradéktalan, 

tévedhetetlen, letisztult felismerés: 

„Nem én vagyok, nem az enyém, nem ez az Én!”

Ezek után a biztos alapra lelt Ember színjáték nézőjeként szemléli a Természetet.
Az pedig nem burjánzik tovább, s célját elérvén hét alakját leveti."

Sāmkhya karika (részletek)

*

 A felvételeket a Felső-Mátrában készítettem.

*

Elfogulatlanul

*

Milyen "módszerrel" lehet megszabadulni attól, ami soha nem is volt megkötve?

*

Mahā-Mādhyamaka

*

Egy dolog valamit tagadni (X nem létezik), 

és egy másik dolog valamiről azt állítani, hogy nem az (X nem Y).

A közös bennük: a fogalmiság fátyla,

mely értőt nem téveszt meg.


A Középső Út: Csend és Fény.


Csak abban látni az Üresség Olyanságát.

*

Az okfüggő keletkezés analógiája (modell)

*

*

Az ősi "Kha-" gyök kapcsán (vázlat)

*

 A szanszkrit "kha", és az ógörög "kha" egyaránt "kerek vagy görbe forma által lehatárolt [üres] tér képzetére utal", akárcsak szinte minden olyan szavunk, ami a ka- ke- ko, ha- he- ho-, csa- cse- cso- gyökkel kezdődik. ‎

Néhány példa:

kápolna, kaptár, katlan, kampó, karabíner, kapocs, kanna, kárpit, karika, karima, kanyar, kendő, korong, köpeny, kohó, kötő, kandalló, kar, karám, kengyel, karc, karéj, kert, koponya, koporsó, kapar, kapaszkodó, kéz, kalap, korona, kád, kanál, kábel, kabin, kádár, kard, kaftán, kas, kebel, kerék, ketrec, kormány, kabát, kesztyű, kosár, kemence, hordó, hangár, hajó, harang, csatorna, csapda, köldök, közép, köntös, kaszni, keret, kép, csengő, csengettyű, cserép, csecs, csónak, csákó, cső, cseber, csavar, kagyló, horog, kocsi, ház, haj, komód, korsó, kabin, hold, hab, harap, henger, háló, hentes, határ, horog, héj, koffer, kötél, kehely, kerítés, kő, kavics, ködmön, köböl, kocka, karéj, kör- köröm, kancsó, kasza, kenyér, kalács, kapu, csarnok, csepp, csont (103 szó)

*

Cittamatra [Yogācāra] -jegyzetek

- Samvritti-satya

- Parikalpita-svabhāva

- sadayatana

- manas

*

"Az érzetek nem rendelkeznek méret- vagy perspektíva-markerekkel, ezeket tapasztalati úton kell elsajátítani. Leírtak eseteket, amikor olyan embereket, akik egész életüket a sűrű őserdőben élték le, ahol legfeljebb néhány lépésnyire lehetett látni, kivittek nyílt, sík terepre, ekkor ezek a személyek kezüket kinyújtva próbálták megfogni a távoli hegycsúcsokat; fogalmuk sem volt róla, hogy milyen messze vannak azok a hegyek.

A legtöbb látását visszanyert személynek nagy nehézségei voltak a látványokkal, úgy érezték, mintha fejest ugrottak volna egy szüntelenül változó, kaotikus, stabilitás nélküli, eltünedező látványvilágba. Elveszettnek érezték magukat, zavarba jöttek az állandóan változó látványtól, amely számukra nem volt biztonságosan lehorgonyozva a tárgyak és a tér világában.  Mi, akik egy látványra épülő világba születtünk bele (az ezzel járó alkalmi illúziókkal, káprázatokkal, érzékszervi csalódásokkal együtt), megtanultunk úrrá lenni felette, hogy biztonságban, otthonosan érezzük magunkat ebben a világban.

Agnosia

A vak ember, a maga módján, teljes és kielégítő világot konstruál saját maga számára, tökéletes "vak identitással" rendelkezik, nem érzi rokkantnak vagy alkalmatlannak magát, éppen ezért vakságának problémája és a vágy, hogy "meggyógyítsuk", kizárólag a miénk, és nem az övé.

Egy normálisan látó személynek nem jelent erőfeszítést a nyers vizuális információból formákat, határvonalakat, jeleneteket konstruálni, hiszen születésétől fogva állandóan végzi ezt a vizuális építkezést, állandóan újraalkotja a látott világot, s így ennek elvégzésére már kialakult egy hatalmas, komplex kognitív apparátus.

A perceptuális-kognitív folyamatok nem pusztán fiziológiaiak, hanem személyesek is - nem általában a világot észleli vagy konstruálja a személy, hanem az ő saját világát - , mindez pedig egy perceptuális Selfet hoz létre, amelynek saját akarata, orientációja és jellemző stílusa van. Ez a perceptuális Self összeomolhat a perceptuális rendszer összeomlásával, megváltoztatva a személy orientációját és egész személyiségét. Ha ez bekövetezik, akkor az egyén nem csupán megvakul, hanem többé már nem úgy viselkedik, mint egy vizuális lény, nem számol be változásokról belső állapotával kapcsolatban, egyáltalán nincs tudatában saját vizualitásának, vagy annak hiányának. Ez a totális pszichikai vakság."

Részletek Oliver Sacks: Antropológus a Marson c. könyvéből.

*