A Láthatatlanról

*

Senki sem tudja, mit szimbolizál a Húsvét.

Sem a pészah, sem Jézus története, sem Mexikó prehistorikus áldozata nem mutatják meg pontos üzenetét.

Ezek mind csak a felszín.

Az Igazság valahol az Ember legbelsejében alszik.

*

Re: Húsvét

*

prologus:
húsvét hétfőn afganisztánban kivégeztek egy szerelmespárt, akik a szülői tiltás ellenére össze akartak házasodni: az ítéletet fanatikus "vallási vezetők" mondták ki rájuk

egy mecset előtt lőtték fejbe őket

epilogus:
tiszteletre méltó és elgondolkodtató dolog, hogy létezik még az igaz szerelemnek eme magasrendű megnyilvánulása az emberi nem néhány kíválóságában, akik annyira eggyé váltak, hogy inkább együtt halnak meg azonnal, mintsem hogy egymás nélkül éljenek egy egész életen át

és mivel lélekben már amúgy is meghaltak egymásnak, a kis halál már mit sem változtatott a dolgokon: isten előtt vetették le a test béklyóit

*

*

csak kószáltam...

...és nem törődtem senkivel és semmivel

most húsvétkor fordult velem elő először az, hogy senkit nem hívtam fel, senkit nem köszöntöttem meg, senkit nem üdvözöltem (a szomszédok, a barátaim, a családom - mintha távoli árnyakká váltak volna): semmiféle külsőséggel nem foglalkoztam - olyannyira el voltam mélyülve, olyan mély völgyekben és olyan magas hegycsúcsokon jártam, hogy erre csak most döbbentem rá igazán...

végre... elfeledkeztem magamról

(...)

számomra a húsvét, a szellemi újjászületés szimbóluma a körévben, figyelmeztető mementó, jobb esetben kapu - de semmiképpen sem profanizált "népünnep", a maga gyermeteg kis illúziópótló mechanizmusaival...

(...)

egyszóval, az elmúlt pár napban mintha nem én cselekedtem, nem én mentem volna kirándulni a hegyekbe: mintha nem én sétáltam volna el a kolostorhoz - mintha ez alatt az idő alatt belül éltem volna igazán, nem kívül; mintha a szellem egy kis időre átvette volna az uralmat a lélek gyengeségei felett...

hm, nagyon hasznos, megfoghatatlan és felfelé mutató élmények, hatások, felismerések értek a valóság természetét illetően - mintha egy lépéssel megközelítettem volna a belső világhegy csúcsát, ahonnan már nem tudok visszazuhanni - és ezel a jóleső biztonsággal tekintek alá most is a mélységre, de ezzel a reménnyel nézek felfelé is...

(...)

szeretek kószálni, céltalanul bolyongani, és közben megfigyelni a sors és akarat hatásait körülöttem, nézni az üresség táncát, a csendet és a napfényt

ilyenkor a sok névtelen, világmegváltó csavargó szelleme vezet utamon, és egy pillanatra talán magam is szellemmé válok, nincstelen lélekké - azzá, ami vagyok

és innentől kezdve nincs többé "világ", mert valójában soha nem is volt - csak a lét és a lüktető természet

*

mind közül ez a legkedvesebb kép nekem, amit készítettem a húsvét alatt
- többet nem is tudok erről mondani

*

Resurrectio

*

"Ekkor a Magasztos leült az odakészített székre, és miután leült, megmosta a lábát. Ekkor a szerzetesek nevén szólították a Magasztost, és Testvérnek nevezték. Ám amikor így szólították meg, a Magasztos ezt mondta az öt szerzetesnek:

- Szerzetesek, ne szólítsátok nevén a Beérkezettet, és ne nevezzétek Testvérnek. Szereztesek, a Beérkezett maga a tökéletes, szentséges Megvilágosult. Halljátok meg, szerezetesek! Megtaláltam a halhatatlanságot, és megismertetem veletek; hirdetem nektek a Tant. Ha az általam kijelölt útra léptek, hamarosan eljuttok az igazsághoz, magatoktól megismeritek, és szemtől szembe láthatjátok. Eléritek a szent élet legmagasabb célkitűzését, amelynek kedvéért tisztes családok fiai remeteségbe és otthontalanságba távoznak."

*

A népek között maradok

*

"- Uram, hogy hiszik el a népek, hogy valamikor köztük jártál?
- Péter, Péter! Köztük maradok: testvérben.
Ha ennek sem hisznek, minden búzaszemen ott hagyom az arcképem,
minden nádszálon ott marad a szamaram foga helye,
ahogy a levélbe harapott,
minden vérfűn meglátszik a vércseppem.
Kell-e ennél több, Péter?"

Parasztbiblia, 262. o.

*

Húsvét

*

Ógörög: "Pászkó":
"átél, megél, megtapasztal, elvisel;
elszenved, elvisel, eltűr;
történik, megesik;
valamilyen lelkiállapotban van;
szenvedni, bajban lenni;
elképzeli, fölteszi"

amiből ered:

Ógörög: "Pászka":
"áldozati bárány, húsvéti bárány"



________________________________

A szatipatthána és a keresztrefeszítés
ugyannak a szellemi aktusnak a szimbólumai.

A szellemben való újjászületés kapui.

_______________________________

*

"- Nem rég, uram, korán reggel, felöltöttem felső ruhámat, fogtam alamizsnagyűjtő
szilkémet és elindultam alamizsnáért Szávatthiba. Ahogyan házról házra jártam alamizsnáért,
megláttam egy nőt, aki egy torzónak adott életet. Nézve őt arra gondoltam, hogy mennyi
szenvedés forrása a létezés! Valóban mennyi szenvedés forrása a létezés.
Hogyan tudnék enyhíteni fájdalmán?
- Ebben az esetben, Angulimála, menj el a nőhöz és odaérve mondd ezt neki:
"Amióta megszülettem, nem emlékszem, hogy szándékosan megfosztottam volna egy élőlényt
is az élettől. Ez az igazság hozzon neked enyhülést szenvedésedre,
és enyhüljön szenvedése gyermekednek."
- De, tiszteletreméltó uram, szándékosan hazudnom kéne neki,
én szándékosan sok élőlényt megfosztottam az életüktől.
- Akkor, Angulimála, menj vissza Szávatthiba és mondd az a nőnek:
"Lányom, amióta megszülettem nemes lelkűként, nem emlékszem,
hogy szándékosan megfosztottam volna egy élőlényt is az élettől.
Ez az igazság hozzon neked enyhülést szenvedésedre
és enyhüljön szenvedése gyermekednek."
- Igen, tiszteletreméltó uram."
_______________________________________

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos.
Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá:
"Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket,
amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten."
Jézus azt felelte neki:
"Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá,
az nem láthatja meg az Isten országát."
Nikodémus megkérdezte:
"Hogy születhet valaki, amikor már öreg?
Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?"
Erre Jézus azt mondta:
"Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)szellemből születik,
az nem megy be az Isten országába.
Ami a testből születik, az test, ami a Szellemből születik, az szellem.
Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.
A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását,
de nem tudod, honnan jön és hova megy.
Így van vele mindenki, aki a Szellemből született."

*

Exinanitio.

*