Meditációs elvonulás - (tanulmányfotók)

*


A fotók azt hivatottak illusztrálni, hogy az adekvát meditációhoz és realizációhoz, 
a belátáshoz és a valóság olyanságának a felismeréséhez nem kell egzotikus országokba utazni,
barlangokba, hegyekbe és erdőkbe vagy meditációs központokba vonulni.

A meditációhoz és kontemplációhoz tökéletes a Ferenc körút, a metró és a belváros is.

Vagy legalábbis nem tökéletlenebb, mint a csendes szoba, a hegy vagy az erdő.  

*

"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettől az éretlen,
S tűnik félelme a bölcsnek. 

Ahogyan tükör nélkül nem látható
A saját arcunk tükörképe,
Ugyanúgy a halmazok nélkül
Sem látható az énünk képe. 
 

De ha nem jöhet létre sem magából, sem másból,
Sem mindkettőből, sem a három időben,
Akkor leomlik az énkép,
Nyomában a tett s a születés.

Aki látja, hogy így keletkezik,
És szűnik meg ok és okozat,
Az nem tartja a világot sem valóban létezőnek,
Sem valóban nemlétezőnek.

De mikor a tudástól nyugszik a lét s a nemlét,
Erényen s bűnön túljutunk;
Ezért az igazak azt monják,
Rossz és jó léttől is szabadulunk.

Ha az ember látja, hogy így keletkezik ok és okozat,
S elismeri a sokféleség alapján születő
Köznapi tapasztalat valóságát,
A nemlétezést nem fogadja el.

Ha pedig rájön, hogy megszűnik a valóság,
Ha sokféleség nincsen,
Nem vallja a létezést sem;
A kettősségtől függetlenül így lesz szabad.

_______________________________________________________  

"Ha a nirvánában
Mind a "létező", mind a "nem-létező" megvan:
E kettő egy helyen nem létezik,
Mint ahogy a fény és a sötétség sem.

A szamszárának a nirvánával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.
A nirvánának a szamszárával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.

Ami a nirvána határa,
Az a szamszára határa is.
E kettő között
A legparányibb különbség sincs.

Mi az ugyanaz, mi a más?
Mi az örök, mi a nem-örök?
Mi az, ami mindkettő, örök is, meg nem is örök?
Mi az, ami semelyik?

Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak, csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

       

Mivel nincs fennállás, valójában
Keletkezés és megszűnés sincs;
Akkor pedig hogyan létezhet végső soron
Keletkezett, fennálló vagy megszűnő dolog?

Ha örök változás van, hogyan létezhet
Nem pillanatnyi dolog?
Ha viszont nincs változás,
Hogyan lesz valami valóban más?"

*

A Nagarjuna-szövegek forrása itt és itt.

Adalékok a Középső Úthoz

*

'A "semmit sem állítok határozottan" szófordulatról pedig a következőt mondjuk. Határozott állítás alatt nem azt értjük, hogy egyszerűen mondunk valamit, hanem azt, hogy nem nyilvánvaló dolgot jóváhagyással kísérve tárunk elő. Így alighanem arra a felismerésre fogunk jutni, hogy a szkeptikus semmit sem állít határozottan, még azt sem, hogy "semmit sem állítok határozottan". Hiszen ez nem dogmatikus felfogás, vagyis valamely homályos dologba történő beleegyezés, hanem olyan szófordulat, ami tapasztalatunkat fejezi ki. Amikor tehát a szkeptikus azt mondja, hogy "semmit sem állítok határozottan", akkor ezzel azt közli, hogy "most olyan szellemi állapotban vagyok, hogy a kutatás tárgykörébe eső dolgokról semmit sem tételezek vagy tagadok dogmatikusan". Mikor pedig ezt mondja, akkor arról a benyomásáról ad hírt, ami benne a vizsgálandó tárgyakról keletkezett, s nem dogmatikus módon, meggyőződéssel jelent ki valamit, hanem elbeszéli azt, amit tapasztal.'

Sextus Empiricus: A Pürrhonizmus alapvonalai, Első könyv, 23.

*

Kezdetben

*

A világ teremtett.

A világ nem-teremtett.

A világ teremtett és nem-teremtett.

A világ sem teremtett, sem nem-teremtett.

Ez "az", amikor az ürességből - név és forma lett...

*

Metszéspontok

*

"Minden tény mértéke az ember, azoké, melyek léteznek, abban, hogy léteznek; 

azoké, melyek nem léteznek, abban, hogy nem léteznek. 

(...) 

Minden dologról kétféle, egymással ellenkező beszéd lehetséges."

Prótagorasz  (Πρωταγόρας)

*

"Ez a világ, ó Kacsajana, az állítástól és a tagadástól függ..."

"Minden létezik" - ez az első ellentét, "minden nem létezik" - ez a második ellentét.

Mellőzve e két ellentétet a Tathágata a középső utat hirdeti".

Saṃyutta Nikāya, II. p.17

*

A Nagy-Ürességről

*


"Azáltal, hogy a dolgoknál változás figyelhető meg, öntermészet nélküli voltuk lesz nyilvánvalóvá. 

Ürességükből kifolyólag viszont egyetlen létező dolog sincs öntermészet nélkül."  

Nagarjuna, Mūlamadhyamakakārikā, XIII.3. (मूलमध्यमककारिका)

_________________________

Nem a dolgok léteznek önmagukban, "amiknek" "van" egy üresség-öntermészetük,
hanem a fogalommentes Tiszta Nagy-Üresség létezik (= catuskoti; Tetralemma), 

melyben öntermészet-nélküli jelenségek bukkannak fel,
a tudati lét háromfajta észlelési módjából és a függő keletkezésből eredően.

*

*

___________________

Lásd még Fehér Judit írását a középút filozófiájáról!

Σοφιστής, 257 b, c

*

A nem-Én [anātman; अनात्मन्], és a "Parabhāva-sūnyatā" kifejezés kapcsán.

_____________________________

ver.0 (Simon, 1908: 162, 164. o.)

ὁπόταν τὸ μὴ ὂν λέγωμεν, ὡς ἔοικεν, οὐκ ἐναντίον τι λέγομεν τοῦ ὄντος ἀλλ' ἕτερον μόνον.

 [...]

οὐκ ἄρ', ἐναντίον ὅταν ἀπόφασις λέγηται σημαίνειν, συγχωρησόμεθα, τοσοῦτον δὲ μόνον, ὅτι τῶν ἄλλων τὶ μηνύει [257c] τὸ μὴ καὶ τὸ οὒ προτιθέμενα τῶν ἐπιόντων ὀνομάτων, μᾶλλον δὲ τῶν πραγμάτων περὶ ἅττ' ἂν κέηται τὰ ἐπιφθεγγόμενα ὕστερον τῆς ἀποφάσεως ὀνόματα.

(A Szofista ógörögül)


ver.1 (Kövendi, 2001: 261. o.)

'Azt, hogy ha a nem létezőről szólunk - úgy látszik -, nem olyat fejezünk ki vele, ami a létezővel ellentétes, hanem csak olyat, ami különböző tőle.

[...]

'Ha tehát azt állítják, hogy a tagadás ellentétet jelöl, ezt nem fogadhatjuk el, csupán annyit, hogy a rájuk következő szók elébe tett "nem" szócska valami különbözőt jelent ezektől a szavaktól, helyesebben azoktól  a dolgoktól, amelyekre a tagadásra következő szavak vonatkoznak.'


ver.2 (Bene, 2006: 102. o.)

'Amikor a "nem-létezőről" beszélünk, úgy látszik, nem a létező valamiféle ellentétét értjük alatta, hanem csupán tőle különbözőt.'

[...]

'Ha valaki tehát azt mondja, hogy a tagadás ellentétet jelez, ezt nem fogadhatjuk el, csupán annyit, hogy mikor a "nem" szócskát tesszük valami elébe, ezzel valami olyanra utalunk, ami más, mint a rákövetkező szavak, pontosabban mint azok a dolgok, amelyekre a tagadás után elhangzó szavak vonatkoznak.'


ver.3 (Kövendi, 1986: 1194. o.)

'Azt, hogy ha a nem létezőről szólunk - úgy látszik -, nem olyat fejezünk ki vele, ami a létezővel ellentétes, hanem csak olyat, ami különböző tőle.

[...]

'Ha tehát azt állítják, hogy a tagadás ellentétet jelöl, ezt nem fogadhatjuk el, csupán annyit, hogy a rájuk következő szók elébe tett "nem" szócska valami különbözőt jelent ezektől a dolgoktól, helyesebben azoktól a dolgoktól, amelyekre a tagadásra következő szavak vonatkoznak.'


ver.4 (Simon, 1908: 163, 165. o.)

'Amikor a nemlétezőt állítjuk, úgy látszik, nem valami ellentétét állítunk a létezőnek, hanem csakis mást.'

[...]

'Abba tehát, hogy a tagadás állítólag ellentétet fejez ki, bele nem egyezhetünk, csakis annyiba, hogy a ne tiltó- és a nem tagadószó elétételével megnemelt kifejezések más valamit jelentenek, mint a rákövetkező szók, vagy helyesebben azok a dolgok, a melyekre a tagadás után, de mellette kimondott szók vonatkoznak.'

*

mahā-Śūnyatā

*

Nagy Üresség [a szavak révén]:

__________________________

nagy: महा mahā (lt. magnus;  gr. mégasz [Μέγας]) [ang. great]

üresség: शून्यता Śūnyatā (lat. inanitas; gr. kenózisz [κένωσις]) [ang. emptiness]

*

[teljes(ség): पारमिता Pāramitā (lat. plenarius; gr. τέλειος; ang. completeness)]

________________________

# 585

*

Skandha: a[z individuális] tudat öt formájának gyűjtőneve; feltételük a nem-tudás, illúzió

Skandha-nirvana: az individuális tudat felbomlása [az elhatárolódás ill. a helyes felismerés/belátás által]

Az okozati keletkezés [én-]üressége (ami az okozati keletkezés révén létrejövő ürességet jelent), és a Nirvana vagy a Tiszta Tudat [Abszolútum] mindent magában foglaló Teljessége - egybeesik.

*

______________________________


Axióma-vázlatok

0: A Buddhát, hasonlóan Krisztushoz, évszázadokig nem ábrázolták emberi alakban, mert előbbi maga a Dharma, utóbbi pedig maga a Logosz, ami ábrázolhatatlan.

1: A buddhizmusban szinte a kezdetektől fogva léteztek olyan szemléletek, amelyek pozitívan közelítették meg az Abszolútum (आत्मन्) tételezését.

2: A Buddha "beszédeit" halála után évszázadokkal kanonizálták, és (momentán pont emiatt) szinte azonnal iskolák tucatjai jelentek meg: tehát konkrétan lehetetlen megmondani, hogy melyikük az "autentikusabb és hitelesebb" szemlélet, hiszen mindegyik iskola a saját magénak tudja azt (itt is ugyanarról lehet szó, mint a vallások esetében: minden vallás a követőinek a tudatszintjét tükrözi vissza, ezért is egyenértékűek [nem is szólva arról, hogy a központi, sokszor ezoterikus, belső doktrína minden vallásban szinte teljesen lefedi egymást]).

3: A jógácsára ("csittamátra") iskola tételezi a Tiszta Tudat nem-kettős és egyedüli jelenvalóságát [p. a Lankávatára szútra számtalan helyén], mely a három öntermészetben jelenik meg, a megfigyelő tudatnak megfelelően (másrészt, ha minden illúzió lenne a hétköznapi valóságban, nem ismerhetnénk fel az illúzió-mivoltot sem: az, hogy felismerjük az illúziót, tételezi egy nem-illúzió-természetű aktus létezését [ahogy a szamszára a nirvána létezését és fordítva]). Az, hogy ez a szemlélet meghaladható a három természet doktrínája révén, nem von le semmit fentiek érvényességéből.

4: A madhjamaka iskola a Nagy Egyetemes Üresség doktrínájával (szintén egy csak negatívumokkal körbeírható), önmagában álló ontológiai létmódról ír, melyben a közönséges tudatfolyamatok és a Tökéletes Nirvána létmódja egybeesik, mely szavakkal csak paradoxonokban kifejezhető, és ez a létmód egy sui generis "önfeláldozással" "érhető el" ill. "látható be", melyben a világ transzmutáción esik át az alany-tudat révén.

4/a: Az, hogy a négyes meghatározás (Catuskoti, tetralemma), éppúgy illik a leghétköznapibb tudatfolyamatokra, mint a dharmákra és a Nagy Ürességre, abból fakad (és talán azt is "bizonyítja"), hogy a hétköznapi szóhasználattal leírható (samvritti-szatja létrégiójú) jelenségek végső létmódja egybeesnek az Abszolút Valóság létmódjával.

5: A "Tibeti halottas-könyv" a halálkor megjelenő, kettősség-nélküli, és mindent magában foglaló Tiszta Fényt teszi meg a haldokló igazi Önmagának, amit csak fel kell ismernie ahhoz, hogy a Megszabadulás létrejöjjön.

6: A Zen buddhizmus tulajdonképpen ezeknek a "nem-kettősség"-tanoknak a realizálása.

7: Fentiek számomra egyébként teljesen rímelnek a hinduizmus nagyobb eszméire.

*

Beavatás-aforizmák [fragmentumok]

*

[Invokáció: A legmagasabbrendű meditációban nincs aki meditál, mert minden része a meditációnak.]

*

Egyetlen Mester van: a Logosz.

Egyetlen igaz Beavatás létezik: a Csend.

*

Az üresség látszólag minden pillanatban elomlik, majd újra összeáll.

Ez azonban nem érinti magát az Ürességet.

Így:

Nincs sem látó, sem látható.

Csak a Látó, és a Látható van.

A látó azonos a látvánnyal.

A Látvány és a Látó végtelenül különböznek egymástól.

Bennük nincs Létörvény és nincs Ellobbanás.

Látni a Létörvényt és az Ellobbanást: a titkok Titka ez.

Ki az, aki mindezt megcselekszi?

*

Prologus:

A Lét és a Semmi - két testvér: Atyjuk a Tiszta Tudat Önvalója.

Semmi sem mondható ki róluk, mert minden róluk szól.

Az Út, mely elvezet az Igazsághoz, rejtve van az emberek előtt.

_________________

Van.

Nincs.

Van is és nincs is.

Sem van, sem nincs.

_____________________

Az igaz iskolák minden tudása ez.

*

A Brahmajāla Sutta kapcsán (# 512)

*

Elöljáróként egy megjegyzés: a buddhista függő keletkezés doktrínája a világ világtalanításának felel meg: annak, amikor a természet, és a benne létezők már nem objektív, független dolgoknak tekinthetők, hanem egy elmebeli képzetnek, mely létét az észlelés adja meg.

*

A Buddha, "aki tud és lát", a Brahmajāla Suttában a világ keletkezésére, végességére és végtelenségére, örökkévalóságára és véletlenségére, valamint a múltra és a jövőre vonatkozó kérdéseket vizsgálja meg, s ezekre a  kérdésekre a Tetralemma elemeivel megfelelően válaszol, így a lehetséges hatvankét alapválaszt "igaznak", "hamisnak", "sem igaznak, sem hamisnak," és "igaznak és hamisnak" is tartja egyidejűleg.

Azonban van egy dolog, ami kevés hangsúlyt kap fentiek tárgyalásakor: ti. nem is az az igazán érdekes, hogy a világra vonatkozó kérdésekre adott válaszok "egyformán hamisak" és "igazak" stb, hanem az, hogy ez miféle szompontból, és miért van így.

 A Buddhának, tehát a valóság látójának a pozíciójából maga az episztemológiai kérdésfeltevés módja, és a kérdések tárgya az elhibázott, illetve maga ez a tárgy válik ontológiailag kérdésessé, amikre a különböző konceptuális nézetek vonatkoznak. De miben  is áll a különbség e között a "mindent-tudó pozícióból" látható világ, és a hétköznapok emberének világa között, melyben a nézetek hálója létrejöhet? Mit jelent az, hogy a hétköznapi világ ontológiailag megkérdőjelezhető? Ez azt is jelenthetii, hogy a fenti kérdésekre adható szokásos válaszok kivétel nélkül egy, a hétköznapi-, a valóságot elfedő tudat előtt megjelenni látszó, látszólag objektíven létező világra vonatkoznak, mint az "izgatottság és tétovaság" szülöttei - ennyit jelent, és nem többet. A kérdés csak az, hogy a világ tényleg így, objektíven létezik-e?

A Buddha azonban, akivel kapcsolatban "pusztán az erkölcsi kiválóság apró és jelentéktelen dolgai azok, amelyekre a világi hivatkozhat, amikor a Tathāgatát dicséri",  nem ezt az elfedettségben álló, a szemlélőtől függetlenként megjelenő, ezért  az állandótlanság, a szenvedésteliség, és a nem-Én által jellemzett külvilágot tekinti valóságnak, hanem azt, ami a függő keletkezés ellentéte, ami túl van a megnyilvánulton és az okozatiságon, a születésen és halálon: az Én-Önmagát. Egy ilyen "világra"  vonatkozóan viszont valójában értelmetlen olyan "kérdéseket feltenni", amikre csak "vagy-vagy" válaszok adhatóak, mivel ez a világ a valóságban tudati lét, és az egy olyan tiszta Tudat, egy transzcendens Én által létezik, melyben az alany és a tárgy egybeesik, és amihez képest minden semmi vagy nem-Én stb, nem pedig egy önmagában létező "valami", ami függetlennek tűnik a szemlélő alanytudattól.

(Minden meghatározás egyben tagadás is, az Én-ben vagy az Ürességben azonban semmit sem lehet sem tagadni, sem meghatározni.)

Ha tehát a "világ" alatt például egy leírható, megfigyelhető, anyagi-kauzális kozmoszt értünk, arra esetlegesen és egy speciális inerciarendszerben adható az a válasz, hogy "14 milliárd évvel ezelőtt egy "Nagy Bumm" során keletkezett": a probléma ezzel a válasszal ill. kijelentéssel csupán csak az, hogy ez a világszemlélet figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a kozmosz nem az elmén kívül létezik, és hogy így természetesen az idő is csupán elmebeli tudatmódosulás.

Ha viszont a világ alatt elmebeli képzetek és létösztönök metafizikai áramlásának végtelen sorozatát (tehát egy kozmikus énillúziót) értünk, ahogy azt az okozatiságból létrejövő keletkezés is tanítja, akkor a fenti kérdés, a rá adható összes válasz-kombinációkkal együtt, fel sem merülhet.

Érdemes tehát fentiek szellemében is megvizsgálni a Felébredett eme legfontosabb beszédét, a Brahma hálója szútrát, és Nagarjuna írásait újraovasni.

*

A Brahmadzsála-szútra: http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:dn-1-pl

*

A valóság himnusza

*

 Az én iskolámban az első három hónapban csak a forma és az üresség természetéről tanítanak.

Mindez alapja annak, ami e kettő fölött áll, s ami mégis benne van e kettőben, és ahol ez a kettő Egy.

*

*

Madhyamaka-jegyzet

*

Érdekes dologra jöttem rá.

Műveiben Nagarjuna arra mutatott rá, hogy ha a világot a fogalmi-nyelvi struktúrákkal interpretáljuk, paradoxonokat kapunk: de nem azért, mert a világ paradox módon létezik, hanem azért, mert a formális nyelvi absztrakciók nem alkalmasak a valóság maradéktalan reprezentálására.

A nyelv egy virtuális, esetleges feltételektől függő, csak alanytudati referenciákkal bíró, konvencionális rendszer, mely bír ugyan egy sajátos belső logikával, de korlátozott racionalitása miatt általában az inkább elfedi, mintsem feltárja a valóságot (noha a megfelelő nyelvi interpretációk leírhatják a valóság és a nem-valóság határfelületeit: és éppen Nagarjuna teszi ezt meg).

A középút filozófiája elvezeti a megtévesztett, illuzórius képzetekkel operáló alanytudatot önnön fogalmi korlátaihoz - de ez nem a világ ill. a valóság korlátozottsága, hanem az alanytudaté.

Nagarjuna filozófiája tehát csak korlátozott, sajátos fogalmi feltételek mellett érvényes, egy jól meghatározható defníciós-struktúra keretein belül, a szubjektív tudattól függő, speciális reprezentációs- és ideális inerciarendszerben ellentmondásmentes.

*

Titkos tanítások

*

συνεστήσατο ἐκ τῶνδέ τε καὶ τοιῷδε τρόπῳ. τῆς ἀμερίστου καὶ ἀεὶ κατὰ ταὐτὰ ἐχούσης οὐσίας καὶ τῆς αὖ περὶ τὰ σώματα γιγνομένης μεριστῆς τρίτον ἐξ ἀμφοῖν ἐν μέσῳ συνεκεράσατο οὐσίας εἶδος, τῆς τε ταὐτοῦ φύσεως [αὖ πέρι] καὶ τῆς τοῦ ἑτέρου, καὶ κατὰ ταὐτὰ συνέστησεν ἐν μέσῳ τοῦ τε ἀμεροῦς αὐτῶν καὶ τοῦ κατὰ τὰ σώματα μεριστοῦ· καὶ τρία λαβὼν αὐτὰ ὄντα συνεκεράσατο εἰς μίαν πάντα ἰδέαν, τὴν θατέρου φύσιν δύσμεικτον οὖσαν εἰς ταὐτὸν συναρμόττων βίᾳ. μειγνὺς δὲ μετὰ τῆς οὐσίας καὶ ἐκ τριῶν ποιησάμενος ἕν, πάλιν ὅλον τοῦτο μοίρας ὅσας προσῆκεν διένειμεν, ἑκάστην δὲ ἔκ τε ταὐτοῦ καὶ θατέρου καὶ τῆς οὐσίας μεμειγμένην.

*

az üresség mágiája

*

"minden változik" - de változhat-e az, ami most sincs?

*

(ahhoz, hogy feltáruljon az igazság,

minden nap el kell felejtenem azt, amit tegnap felismerni véltem:

a szinte önálló életet élő gondolattenyészeteket, vallási- és eszmerendszereket,

a filozófiai tételeket, de a leghétköznapibbnak tűnő,

valójában nevetséges hiten alapuló és konvencionális "ismereteket" is,

és nem szabad kimozdítanom magam az alaphelyzetből:

abből a mindentől egyforma távolságra lévő pontból mint semleges hozzáállásból,

ami a valóság folyamatos látását adja válaszul minden kérdésre)



*

A "Substantia" kifejezésről

*

Sokszor elhangzik különböző filozófiai eszmefuttatásokban a "szubsztancia" szó, de ahogy elnézem, igen kevés sikerrel alkalmazzák azt, legtöbbször csak a zavart növelve a köré épülő, különböző "magyarázatokkal".

Lássuk tehát, mit is jelent a szóban forgó filozófiai terminus:

A "sub" előtag az alatt, alá, után jelentéssel bír, míg a "stantia" (stans= sto; gr. isztémi ill. statisz) az áll, fennáll, megállapodik jelentést hordozza magában.

A 'szubsztancia' szó így per definitionem azt jelenti: "alatta állás" (gr. hypostasis*).

Hogy a dolgoknak (= szubsztrátumoknak**) - a fentiek és a buddhizmus értelmében - ne lenne "szubsztanciája", ahogy ezt ma a népszerű vélekedések tartják?

De igen, van: a "dolgok természete, ahogy vannak" (=ahogy a lét alatt állnak), az nem más, mint az üresség, a paradox, egyidejű és párhuzamos létmódok egybeesése a tudatban, tehát a lét és nem-lét szinkronicitása szerinti létmód, ami nem ragadható meg pl. az "x" létezik, az "x" nem létezik kategóriák szerint.

Mit is jelent ez pontosan?

X-ről, mint tetszőlegesen a tudat előtt feltárulkozó fenoménról, vagy állítunk valamit, vagy nem.

Ha állítunk (A), a következőket állíthatjuk, mégpedig egyszerre:

X -létezik, -nem létezik, -létezik és nem létezik, -sem létezik, sem nem-létezik.

Ha nem állítunk egy fenoménról semmit (B), a következőket nem állíthatjuk, egyenként:

X -létezik, -nem létezik, -létezik és nem létezik, -sem létezik, sem nem létezik.

A külső szemlélő számára két útként megjelenő fenti "aktusok" megfelelnek a mahajána (pl. Nagarjuna) és a hinajána (az alapszövegek) útjának, köztük szimmetrikus logikai differencia figyelhető meg, és nem kizárják egymást, hanem egy létezőről kijelenthető variánsoknak, ti. az állításnak, és a tagadásnak a maximális határállapotaikat jeölik ki.

A fenomének természetüket tekintve ösztönösen és közönségesen elfedettek, ami azt jelenti, hogy alá vannak vetve a Tudatnak, a Létnek és a megfigyelő tudat logikai-fogalmi késztetéseinek. Megfelelő analízissel azonban ezen fenomének természete feltárható és kommunikálható, és ez a feltárás - egy bizonyos pontig - mintegy munkahipotézisként sikerrel alkalmazható is.

A valóság tehát az, hogy az ürességben (substantia) valamennyi dolog (substratus) egybeesik, ez továbbá azt is magával vonja, hogy pusztán egy tudati, képzelt-jellegű és viszonylagos referenciarendszer (ti. az oksági láncból (= nem önmagától) való keletkezés) kérdése, hogy léteznek-e egyáltalán "dolgok", amint azt Vasubandhu és Nagarjuna zseniális munkái is bemutatják.

A fent vázlatosan bemutatott doktrínát ill. diszciplínát valamennyi archaikus metafizikai tradíció megőrizte ill. konzerválta, az antik latin-görög kultúrától a középkori keresztény misztikáig.

___________________________
* gr. Hypostasis: 'alatta állás; időtartam; létrejövetel; anyag; valóság; lényeg'.
lat. Substantia: 'lényeg, a valóságban létező tárgy, anyag'.

** lat. Substratus: 'alárakás, aláterítés'; substerno: 'aláterít, alátesz'.
sz. Adhistána: 'rajta állás, fölötte állás; alap'. (Vö.: adhibhuta: 'fizikai természet')

*

A 'latin tetralemma'

*

Érdekes és fontos metszéspontra akadtam a középkori
teológiai eszmék és a mahajána buddhizmus között,
mely felfedezés elsősorban a Középút és a Tetralemma
igazságát tanulmányozók számára lehet hasznos -
N. Cusanus filozófiai főművében leltem a dologra:

"Továbbá: a legnagyobb igazság maga az abszolút legnagyobb.

A legnagyobb igazság tehát ez:

a tulajdonképpeni legnagyobb van vagy nincs,

vagy van és nincs, vagy se nem van, se nem nincs;

és ennél többet sem mondani, sem elgondolni nem lehet."

De Docta Ignorantia, VI.

http://www.hs-augsburg.de/~harsch/Chronologia/Lspost15/Cusa/cus_d100.html#06

*

A matematikai "fundamentális állandókról"

*

Ha „minden változik”, mi a helyzet a matematikai állandókkal, mondjuk a Pí-vel?

Megoldás:

0.
A tudat állandó mozgásban van, és állandó változást tapasztal maga körül (mivel nem veszi észre a jelenségek lényegi természetét, ami a Tetralemma).

1.
A tudat az időben történő visszaemlékezései folytán ugyanazokat az emlékképeket idézi fel (pl. „kör”, „átmérő”, stb),

2.
melyek belső tudati-logikai törvényszerűségük és elvi azonosságuk folytán

3.
mindig állandó logikai következményt fognak hozni,

4.
ami miatt úgy tűnik, hogy a Pí fundamentális állandó.

5.
Ugyanez igaz a „logika” szabályaira is.

_____________________

Összegzés

A Pí fundamentális állandó, de csak a változó, ráforduló tudatban az: a valóságban a Függő keletkezés tana vonatkozik rá.

*

Írás-jelek

*

Tényleg senkinek nem jutott még eszébe,

hogy megvizsgálja, hogy mire is vonatkozik valójában a Tetralemma?

Vajon hányan ismerik a megoldást, mely feloldja a felületi ellentmondást, mely Arisztotelész (Metafizika, Gamma könyv: IV.) és a szkeptikusok (Pürrhon, Timón - de Hérakleitos is), valamint a Brahmadzsála szútra és Nagarjuna (Múlamadhyamaka-káriká) között feszül?

*

A fő kérdés:

Miért nem sétált szakadékba Nagarjuna és Hérakleitos?

*

Paritássértés

*

Ad.1
A Buddha azt állította, hogy nem állít semmit (negatív tetralemma, pl. MN.72).

Ad.2
A Buddha azt állította, hogy a világ múlandótlan, én-nélküli, és szenvedésteli.

Ad.3
Vajon üres-e a (pozitív) Tetralemma? (Nagarjuna)

Ad.4
Állítások, állítások, állítások... mindenhol.

*

A helyzet sokkal bonyolultabb annál, mint gondolnánk.

*

*

A Középút Törvénye

*

Kiegészítés Laurence R. Horn írásához (http://plato.stanford.edu/entries/contradiction/):

LNC: Law of Non-Contradiction (L.R.Horn)

LEM: Law of Excluded Middle (L.R.Horn)

LDN: Law of Double Negation (L.R.Horn)

Ezek meghaladása:

LMC: Law of Middle Course (A.P.)

*

*