Vasubandhu-kommentár (1-3)

*

*

ELŐADÁSVÁZLAT

Vasubandhu: Tri-svabháva-nirdésa

c. szútrájához.

*

Előszó helyett

Először is, némi magyarázat, hogy miért is ajánlom Vasubandhu szútrájának tanulmányozását, s hogy miért tartom fontosnak, hogy megértsük a szóban forgó szöveget.

Két okból döntöttem úgy, hogy megírom ezt az előadásvázlatot. Először is, minden tudományban vannak megkerülhetetlen források, melyek megértése elsőrendű az adott tudomány helyes gyakorlásához. Így van ez a szakrális tudományokkal, és azon belül a buddhizmussal is. Aki tisztában akar lenni a buddhista ontológiával, annak Vasubandhu szútrája megkerülhetetlen olvasmány, úgy, mint pl. a kvantummechanikában Einstein relativitáselmélete, vagy a biológiában az evolúciókutatások szakirodalma. Másodsorban pedig alig ismerik az emberek ezt a szöveget, és sajnálatos módon nem csak a laikusok, hanem a buddhista tanítók jórésze sem, ami pedig csaknem megbocsájthatatlan hiányosság. Úgyhogy minden népszerűsítés, ami ezekre a szövegekre irányul, csak örvendetes törekvés lehet.

Még egy dolog. Ha valaki elsőre nagyon bonyolultnak látná a szöveget, kérem, ne ijedjen meg tőle. Érdemes tanulmányozni, akár sorról-sorra is ízlelgetni, boncolgatni azt, mert a belátásból fakadó megértés gyümölcsei hosszú út végét jelenthetik mindenki számára...

*

___________________

A V Á Z L A T

__________________

A szútra címéről (Trisvabháva-nirdésa)

(a)
A címben szereplő „svabháva” az én olvasatomban inkább öntermészetet, alaptermészetet jelent, mintsem „önvalót” (bháva = natura, phüszisz). Annál is inkább, mert az „önvaló” ideájához inkább teisztikus képzetek tapadnak, mintsem ontológiaiak (pl. a klasszikus átman-fogalom az Upanisadokban). Másrészt pedig a három alaptermészet ugyanannak a Tudatnak a differenciálódott létrégiója, valóságtartománya, mely Tudat azonban per definitionem felfogható Önvalónak (Önmagaságnak) is.

(b)

A nirdésa szó a "bemutatás, előadás", tehát a "tanítás" értelmével rendelkezik.

1-3 versszak

1. Az összetett (parikalpita), a kölcsönösen egymástól függő (paratantra), és a beteljesült (pariniśpanna): ezt a három önvalót fogadják el mint legfőbb dolgokat, amelyet belátással (dhĺra) lehet megismerni. (The imagined (parikalpita), the other-dependent (paratantra) And the consummate (parinispanna) -These are the three natures Which should be deeply understood.)*

(a)
A három alaptermészet - mint legfőbb dolog - a jógacsára (yogacara) iskola kardinális tanítása. Analóg a kereszténység trinitológiai doktrínájával is (erről a későbbiekben majd még lesz szó). A három alaptermészetet és azok egymáshoz való viszonyait egy szemléletes analógia segítségével úgy is el lehet képzelni, mint a prizmán megtörő tiszta fényt, ahol az összetett alaptermészetnek a színekre bomlott fény, a függő alaptermészetnek maga a prizma, míg a tiszta fény a beteljesült öntermészetnek felel meg. Figyeljük meg a példában, hogy a "szín" (a formák) mint olyan, két "színtelen" (üres) dolog sajátos érintkezéséből, átalakulásából, játékából jön létre.

(b)
A parikalpita kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy "kigondolás, csalás".

A paratantra a "mástól függés, alávetettség" jelentéssel bír.

A parinispanna a "valódi léttel rendelkezés, valóságos létezés" szanszkrit megfelelője.

(c)

Ezek a valóságtartományok azonban nem elkülönült részei a létnek, hanem a tudati létvalóság három megjelenési formája. Egyik sem létezik jobban vagy kevésbé jobban a másikhoz képest.

(d)

A "belátással való megismerés" az egyetlen igaz megismerés. Túl van a racionalizmuson és a fogalmiságon: nem tanítható, nem adható át: csak belső, első szám első személyű létátéléssel nyerhető el. Maga a szútra is csupán tájékozódási pont, mely mit sem ér konkrét realizáció, meditáció, kontempláció - egyszóval: gyakorlat - nélkül.

2. Az, “ami megjelenik” az kölcsönösen függő; “ahogy megjelenik” az az összetett, az előző, alanyból feltétellé válása miatt, az utóbbi csak-szerkezet volta miatt. (Arising through dependence on conditions and Existing through being imagined, It is therefore called other-dependent And is said to be merely imaginary.)*

Itt két dolog különül el: az "ami", és az "ahogy".

(a)

Az "ami" a függő keletkezés effektusa: ez maga a lét megjelenése, a valóság fenomenális létszerkezete. Az "ahogy" a képzelt, kigondolt alaptermészet: ez a hétköznapi tudat reflexióinak világa.

(b)

A függő természet az Önmaga-lét alanytudati-szubjektív létvalóságának illúzóba merülése (a függő keletkezés első eleme az illúzió (avidya)), ez által kimozdultsága, téves megkülönböztetés általi kettősségekbe kerülése (ignorantia divisiva).

(c)

A "csak-szerkezet volt" azt jelenti, hogy a fenomenális világ illúzióiban kizárólag egymástól fűggő tudat-struktúrákat ragadhatunk meg. A struktúra szó a latinban egyébként "összeillesztést" jelent.

3. Az “ahogyan megjelenik” állandó nem-megtalált-állapotát (avidyamānatā) abban “ami megjelenik”, beteljesült önvalónak tudhatjuk nem-más állapota (ananyathā) miatt. (The external non-existence Of what appears in the way it appears, Since it is never otherwise, Is known as the nature of the consummate...)*

Ez a látszólag bonyolult kijelentés egyszerűbben megfogalmazva a következőképpen hangzik: a képzelt jellegű alaptermészet üressége, és a függő jellegű alaptermészet üressége ugyanaz az üresség, mint a beteljesült alaptermészet, a Valóságos lét Üressége. (Ne feledjük: Nagarjuna szerint a függő keletkezés maga "az" üresség.)

(a)

Mit is jelent ez másképpen kimondva? Azt, hogy csupán az Üresség az, ami valójában létezik, és válik hamis-ürességgé.

Hiszen az, ami üres, valójában soha sem volt "az", tehát nincs semmi, ami üres lehetett volna. Ezért az alaptermészetek természetüket illetően nem különböznek egymástól: azok az Üresség különböző létmódjai a szenves tudatban. (Vö. Nagarjuna)

*

* J. Garfield fordítása

Prológus Vasubandhu szútrájához - II.

*

Rövid demonstráció a beszéd kifejezés

archaikus jelentésének mibenlétéről.

*

munis, szíves, szolgálatra kész

munus, ajándék, bizonyos szándékkal v. célból adott adomány

communis, személyről, barátságos, részvevő, szíves, leereszkedő, infimis, a legalsóbbakhoz

communico, egyenlően összetesz, összeolvaszt

communicatio, szónoklatban beszéd alakzat, mely szerint a szónok a hallgatókhoz fordulva, mintegy felhívja a fennforgó tárgynak megvitatására

*

*

Prológus Vasubandhu szútrájához - I.

*

*

A három öntermészet tanítása - I.

*

Az alábbiakban Vasubandhu mesterműve olvasható, Tarr Dániel fordításában és jegyzeteivel: ez a szútra az egyik legfontosabb buddhista lételméleti írás. Terveim szerint minden héten, versszakról-versszakra megjegyzésekkel látom el, elemzésnek vetem alá, hogy mindannyian részesüljünk a belőle fakadó felismerésekből. Addig is, jó elmélyülést a szövegben!

*

Vasubandhu: Tri-svabháva nirdésa

1. Az összetett (parikalpita), a kölcsönösen egymástól függő (paratantra), és a beteljesült (pariniśpanna):
ezt a három önvalót fogadják el mint legfőbb dolgokat,
amelyet belátással (dhĺra) lehet megismerni.

2. Az, “ami megjelenik” az kölcsönösen függő; “ahogy megjelenik” az az összetett,
az előző, alanyból feltétellé válása miatt (1),
az utóbbi csak-szerkezet volta miatt (2).

3. Az “ahogyan megjelenik” állandó nem-megtalált-állapotát (avidyamānatā) abban “ami megjelenik”,
beteljesült önvalónak tudhatjuk (3)
nem-más állapota (ananyathā) miatt.

4. Ezek között, mi az ami megjelenik? - A nem-létezés (asat) egy szerkezete.
Hogyan lehet, hogy megjelenik? - A kettősségeken keresztül.
Mi a nem-létezése? A nem-kettős [természetű] események megjelenései, melyek rá vonatkoznak.

5. Mi a nem-létezés szerkezete?
A tudat (citta), amely által [a függő] összetevődik,
olyan módon, hogy a tárgy amit összetesz, nem található meg teljesen abban a formában.

6. Ez a tudat két féleként ismeretes; okként vagy eredményként :
ez a “raktár-tudat” (ālaya-vijňāna) és a hétfajta “kibomló tudat” (pravritti-vijňāna).

7. A tudatot (citta), felhalmozottá váló állapota (citavāt) miatt hívják így,
amely az össz-szenvedésből megmaradó benyomások magjai miatt lesz ilyen:
Ez az első fajta tudat; a második fajtát pedig a különböző (citra) aspektusok kibomlása
miatt hívják így.

8. Ez a szerkezet, ami nem volt, vázlatosan háromrétűnek gondolt:
mint beérő (vipāka) , mint aminek jelei vannak (naimittika), és mint
felvillanó megjelenések (prātibhāsika) .

9. Az első a gyökér-tudat, mert megérésekből áll;
a többi a kibomló tudat, a ‘látó’ és a ’látott’ felfogásának kibomlása miatt. (4)

10. Ezen önvalók mélysége tulajdonságaik nem-különbözőségéből adódik,
abból, hogy létező-nemlétezők (sad-asattva), hogy kettős-egységek (dvayaĺkatva), és hogy
össz-szenvedő-megkönnyebbülők (saěkleśa-vyavadāna).

11. Az összetett önvalót létezőként tapasztaljuk,
pedig teljesen nemlétező (abhāva),
ezért gondolják úgy hogy van egy létező-nemlétző tulajdonsága.

12. A kölcsönösen függő létezik, de nem olyan formában mint ahogy megjelenik,
tévesztés (moha) lévén ott,
ezért gondolják úgy, hogy szintén van egy létező-nemlétező tulajdonsága.

13. A beteljesült önvaló kettőség-nélkül (advayatva) létezik,
de csak mint a ‘kettő’ nemlétezése:
ezért gondolják úgy hogy szintén van egy létező-nemlétező tulajdonsága.

14. Az összetett tárgy kettős megjelenése miatt (5),
és mivel hogy [tulajdonsága szerint] egy - a kettőség nemléte miatt,
az önvalót mint a balgák által összetettről úgy gondolják, hogy kettős-egységből áll.

15. Mivel megjelenésében kettős, és valójában mégis egy,
ezért ez [a kettőség] csak tévesztés,
a függőnek nevezett önvalóról is úgy gondolják, hogy kettős-egységből áll.

16. Mivel megjelenését tekintve mindkét létező önvalója,
és mivel a kettőség-nélküliség (advayatva) egyetlen önvalója,
a beteljesült önvalóról is úgy gondolják, hogy kettős-egységből áll.

__________________________________________

____________________________________________________

17. Az össz-szenvedés jellemzőinek az összetettet és függőt tartjuk,
de a beteljesültet mint a könnyebség jellemzőjét fogadjuk el.

18. Mivel az egyik megjelenése a nemlétező kettőség önvalója (asat-dvaya-svabhāva),
és mivel a másik a kettőség nemlétének az önvalója (atadbháva-dvaya-svabhāva),
lehet tudni, hogy a beteljesült az összetettől tulajdonságát tekintve nem különbözik.

19. Mivel az első állapota a kettőség-nélküli önvaló (advayatva-svabhāva),
és mivel a másik a kettőség nemlétének az önvalója (atadbháva-dvaya-svabhāva),
meg lehet érteni, hogy az összetett a beteljesülttől tulajdonságát tekintve nem különbözik.

20. Mivel az első léte megjelenésében nemlétező,
és mivel a másik íly módon annak a nemlétezésnek az önvalója,
a beteljesült, tulajdonságát tekintve, szintén nem különbözik a függőtől.
21. Mivel az első állapota a nemlétező kettőség önvalója,
és mivel megjelenésében a másiknak sincs önvalója,
meg lehet érteni, hogy tulajdonságát tekintve a függő szintén nem különbözik a beteljesülttől.

22. Mégis, ami a felmerülésüket illeti,
ezen önvalók megjelenésének sorrendjében lévő különbséget tanítják;
az általános gyakorlat szempontjából, és a beléjük való lépés szempontjából.(6)

23. Az összetett az általános gyakorlatból áll,
az amelyik összekapcsolódik az általános gyakorlattal pedig a másik [a függő],
az általános gyakorlat megszűnése pedig elfogadottan egy másik önvaló [a beteljesült].

24. Először a kölcsönösen függőbe lépünk be,
amely a nemlétező kettőségből áll,
aztán onnan a pusztán összetett, nemlétező kettőségbe lépünk be,

25. Aztán onnan a beteljesültbe,
a kettőség nemlétébe lépünk be,
amelyről mondják, hogy egyszerre létezik is meg nem is létezik. (7)

26. Ez a három önvaló bírtokolja azokat a tulajdonságokat, amelyek kettőség-nélküliek (advaya)
és megfoghatatlanok (alabhya),
az első egyszerű nemléte miatt, a másik [megjelenéséhez] hasonló nemléte miatt, és amiatt,
hogy a harmadik ennek a nemlétnek az önvalója.

27. A mantrák erejével létrehozott varázsolt teremtmény olyannak tűnhet mint egy elefánt,
de valójában ez csak egy látomás,
és nincs is ott semmilyen elefánt.

28. Az összetett önvaló az elefánt,
a kölcsönösen függő a megjelenése,
és a beteljesült pedig az ott lévő elefánt nemléte.

29. A nemlétező összetettsége a kettőség természetének megfelelően
a gyökér-tudatból ugyanolyan módon jelenik meg;
pedig ott egyáltalán nincs kettőség, csak megjelenés.

30. A gyökér tudat olyan mint a mantra; az Olyanság (tathatā) olyan mint a fa,
a megkülönböztetés (vikalpa) olyan mint az elefánt megjelenése,
és a kettőség olyan mint maga az elefánt. (8)

31. A ‘tárgyak valóságának’ felfogásában
a három önvaló tekintetében egyidejűleg merül fel
a teljes tudás (parijňā), a lemondás (prahāna), a beérkezés (prāpti) - ebben a sorrendben.

32. A teljes tudás [az összetett] nem-megragadása,
a lemondás [az építő jellegű kölcsönösen függőnek] a nem-megjelenése,
a beérkezés, jeltelen megragadása [a beteljesült] megvalósításának.

33. A kettőség nem-megragadásával, a kettőség látszata eltűnik,
és eltűnésével a beteljesült, a kettőség nemléte megértetik.

34. Úgy ahogy az elefánt nem-megragadása - megjelenésének eltűnése
és a fa megragadása egyidejűleg történik a mágus műsorában.

35. Mivel ugyanahoz a pillanathoz kötődően ellentétes nézetek vannak (9) - ezen állapot miatt,
és mivel a tudat lát igaz tárgy nélkül, (10) és mivel a háromféle tudás különbözőkép fejlődik ki, (11)
és mivel tény, hogy e nélkül a szabadság elérése erőkifejtés nélkül megtörténne, (12)

36. Létezik a tudható megragadása,
csak-tudat voltának megragadásán keresztül,
és ezen tudható ‘tárgy’ nem-megragadásán keresztül ott van a tudat nem-megragadása is. (13)

37. Bármely kettőség nem-megragadásán keresztül
ott van a jelenségek alapjának (dharma-dhátu) megragadása,
mivel a jelenségek alapjának megragadásával, a tudatos uralom (vibhutva) megragadása is
együtt jár.

38. A tudatos uralom megragadásával; mások és saját céljaink beteljesítésével,
az éles elméjűek elérik azt a megvilágosodást, amelynél nincs nagyobb, és amely a három Buddha-testből áll.

*

Forrás:http://www.fw.hu/tarrdaniel/documents/Yoga-Yogacara/VasubandhuTrisvabhava.doc

_______________________
Jegyzetek:

[1] A paratantra svabhãva alanyi természetét (azaz eredeti állapotát) elveszítve feltételekhez kötötté válik.
[2] Miután a parikalpita svabhãva semmi más, mint képzelt jelleg. Vagyis, hogy kivetített, mint a mozivásznon megjelenõ kép (lakšana).
[3] A parikalpita svabhãvához képest a paratantra svabhãva egy fokkal közelebb van a teljes valósághoz, ezért az elõbbi az utóbbi beteljesült állapota.
[4] A “kibomló tudat” az elsõ hét tudatosság: a látó, halló, szagló, ízlelõ, tapintó, és gondolkodó tudat, plussz a manas, az én-tudat. A ‘látó’ és a ‘látott’ érzékelésével együtt bomlanak ki, a látó esetében, ‘halló’ és ‘hallott’ a halló esetében, ‘szagló’ és ‘szagolt’ a szagló esetében, {...}‘gondolt’ és ‘gondoló’ az gondolkodó esetében, ‘én’ és ‘én vagyok’ a manas esetében. Így általánosságban egy objektív-szubjektív érzékelés jellemzi õket, ezért “jeleik vannak”.
[5] vagyis a tapasztalt tárgy és a tapasztaló alany kettõsége miatt
[6] Bár nincs lényegi különbség ezek az un. önvalók között, mégis három különbözõként tanítják õket, az ‘általános gyakorlathoz’ kapcsoló megfelelésük miatt, és mert sorban lehet “beléjük lépni”. Általános gyakorlat minden cselekvés, amit a hétköznapi, általános valóság szempontjából szemlélünk - ez teljességgel az összetetten alapszik. Ami összekapcsolódik ezzel az általános gyakorlattal, az a kölcsönösen függõ; míg az általános gyakorlat megszûnése lenne a beteljesült. Ez vezet a második okhoz, amiért három önvalóról beszélünk: az a tény, hogy különbözõ idõben merülnek fel. A kölcsönösen függõ a legelsõ, mivel ez maga a fenomenális világ játéka. De egy ponton túl, a kettõségek felépítése megkezdõdhet, melynek eredménye a tisztán összetett. Mihelyt az összetett jelen van, a kettõség nemlétezõ jellege is felismerhetõ, s így a beteljesült is megvalósult. Tehát a függõnek már lennie kell ahhoz, hogy legyen összetett, s ugyanígy már kell lennie összetettnek, ahhoz, hogy legyen beteljesült.
[7] A beteljesült annyiban létezik mint a függõ az összetett nélkül; annyiban nem létezik, hogy bármilyen kettõség nemlétét jelenti. Ezzel a “se nem létezés, se nem nem-létezés” jellemzõvel írja le Vasubandhu az ürességet is. (Lásd: in “Madhyãnta-vibhãga-bhãšya” I.13)
[8] A raktározó-tudat illetve a megmaradó benyomások “magjai” olyanok, mint a mantra, amely a mágikus teremtményt mozgásba hozzák, mivel csupán rejtett benyomások erejével merülnek fel a kettõségek. Megkülönböztetni - kettõségeket létrehozni, olyan mint a látszólagos elefánt jelenése a mágus mûsorában. A kettõségek amelyeket tartunk olyanok mint az elefánt, vagy mint az elefánt létébe vetett hit. Ami alátámasztja az a kettõség nélküli Olyanság vagy Üresség, olyan mint a fák amiket a varázsló maga elé tesz, és amelyek átváltoznak káprázattá a nézõk szemében.
[9] Ugyanaz a pillanat máshogy lesz tapasztalva különbözõ tudatfolyamok által. (Lásd:“Viìœatikã-kãrikã”)
[10] A tudat tud valamit érzékelni anélkül, hogy lenne hozzá megfelelõ tárgy. (Lásd:“Viìœatikã-kãrikã”)
[11] A “háromféle tudás”: függõ-tudás, összetett tudás, és (be)teljes(ült)-tudás. Lásd 22-25.
[12] A nem létezõbõl való felépítés folyamata nélkül senki nem lenne kötöttség vagy szabad cselekedet. (Lásd: in “Madhyãnta-vibhãga-bhãšya” I. 4b)
[13] Egy tudható tárgy megragadása nélkül nincs citta sem. (Vö.: “Madhyãnta-vibhãga-bhãšya” I. 6-7)

*