Az

*

A változó örök.

*

Hérakleitosz

A Tisztaság Testvérei

*

"Mivel a vallások, a nézetek, a tanok csupán utak és ösvények és törvények és eszközök, míg a cél az egyetlen. Bárhová is fordulunk: >Allah orcája ott van<."

"És miért üldözitek egymást" - kérdezte a király, "ha egyszer az összes vallás célja egy, vagyis az, hogy orcátok Allah felé fordul?"

'Valóban, ó király" - felelte a perzsa bölcs, "ám ez nem a vallás miatt van, mivel >nincs kényszer a vallásban<, hanem ez sokkal inkább a törvénnyé vált vallás miatt, ami is politikai uralom."

"Az önfeláldozás" - felelte, "előírás minden vallásban, hitben és földi uralomban. Az önfeláldozás/gyilkosság a vallás előírása szerint azt jelenti, hogy a vallásban buzgólkodó önmagát öli meg, míg az uralom gyakorlása azt írja elő, hogy az uralomra törekvő másvalakit öl meg".

*

A Tisztaság Testvérei (Ikhwán as-safá): 

Az állatok és az emberek pere a Dzsinnek Királya előtt, 

218-219 o. (részletek)

szatori hajnalban - karcolatok

*

A tanú,
mely a satipatthána-meditációt végezve képes elhatárolódni minden észlelettől és elmerezdüléstől, 

mint amik a "nem-Én jelei", minden bizonnyal ennek ellenkezőjére, tehát arra is képes, 

hogy mindent önmaga tudatában felismerve, Én-ként szemléljen.

A tanú,
mely a buddhizmus doktrínáit megérti, nem talál Önvalót-t, miután az azt elfedő burkokat megvizsgálta,

ugyanaz a tanú, mint aki a hinduizmus tanai alapján (és a yogacara-buddhizmusban) csak Önvaló-t lát.

Ez a gondolat persze csak a dogmák és hiedelmek, a hitrendszerek feltétel nélküli elfogadásának 

mellőzése és meghaladása után érthető meg, melyek mögött ott lapul a "valóság Olyansága".

Én legalábbis csak azután értettem meg ezt, miután - hosszú évekkel ezelőtt - kellően eltávolodtam a hitrendszerektől,
és meg mertem kérdőjelezni azok egymást kizáró mivoltának mítoszát.

Az Olyanság, az Üresség csak akkor érthető meg, a béke csak akkor realizálható, ha létrejön a fenti látása,
a nem-kettős valóság látszólagos ellentétpárjai természetének megértése.

A Valóság nem a hinduizmus és a buddhizmus doktrínáinak ismeretének a függvénye - attól független:
aki látja a világ Olyanságát, a Világűr törvényét, az "megszabadulhat" a hinduizmustól és a buddhizmustól is.

Sem kimondott, sem írott szöveg, sem rítusok és szabályok, sem dogmák és tantételek nem érintik.

Nem "buddhista", nem "hindu", ahogy a folyók is nevüket vesztik az óceánba ömölve.

*

A felülmúlhatatlan üresség

*

Ánanda, azok a remeték és papok akik a múltban beléptek a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott időztek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe léptek be, és ott időztek. 

Azok a remeték és papok akik a jövőben be fognak lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott fognak időzni, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe fognak belépni és ott fognak időzni. 

Azok a remeték és papok akik a jelenben lépnek be a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott időznek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe lépnek be, és ott időznek.

Ezért Ánanda, így kell gyakorolnotok: 

’Be fogunk lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott fogunk időzni.’

MN 121 Cūḷasuññata Sutta

*

(A felvételt 2009. május 12-én készítettem, Dobogókőn.)

*

Természet-kontemplációk (tanulmányfotók)

  

 

*
 

"A megnyilvánultnak oka van, nem örök, nincsen jelen mindenütt, tevékeny,
sokszerű, alárendelt, jele valaminek, tagolt és függ valamitől. 

A megnyilvánulatlan ennek fordítottja. 

A megnyilvánult három minőséges, nem elkülönülő, tárgyi, 

egyetemes, öntudatlan és termékeny. 

Ilyen az Ősanyag is. Az Ember ennek ellentéte, de hasonlít is hozzá."

(...)

Ahogyan a táncosnő tánca végén a színpadról lelép, ugyanúgy eltűnik a
Természet is, ha az Embernek megmutatta önmagát.
Úgy gondolom, nincs a Természetnél szemérmesebb. 
Amint észreveszi, hogy meglátták, nem kerül többé az Ember szeme elé.
Ezért nincs, ki megkötődjön, szabaduljon és vándoroljon. 
A különféle dolgokban megnyilvánuló Természet vándorol, kötődik és lesz szabaddá.
A Természet önmagát hétféle formával köti meg, 
s egyetlen formával megszabadul az Emberért.


(...)

"Csakis így, a valóság gyakorlása által születik meg a maradéktalan, 

tévedhetetlen, letisztult felismerés: 

„Nem én vagyok, nem az enyém, nem ez az Én!”

Ezek után a biztos alapra lelt Ember színjáték nézőjeként szemléli a Természetet.
Az pedig nem burjánzik tovább, s célját elérvén hét alakját leveti."

Sāmkhya karika (részletek)

*

 A felvételeket a Felső-Mátrában készítettem.

*

Bevezetés az Igaz Hagyományba

*

„- A Bráhmin kaszt a legmagasabb kaszt, a többi kaszt hitvány, a bráhmin kaszt fényes, a többi kaszt sötét, a bráhminok megtisztultak a többiek nem, a bráhminok Brahmá igazi gyermekei az ő szájából születtek, Brahmából születtek meg, őáltala keletkeztek, ők Brahmá örökösei.

– Mikor a bráhminok ilyeneket mondanak, elfelejtik a régi hagyományt, Vászettha. A rossz és ragyogó tulajdonságok, melyek elítélendők vagy dicséretesek a bölcs szemében, egyformán oszlanak el a négy kasztban, a bölcs nem érti mi okból lenne a bráhmin kaszt a legmagasabb rendű. Miért van ez? Azért, Vászettha, mert bárki a négy kasztból, aki szerzetessé válik, egy arhat, aki leküzdötte a romlottságot, igaz életet él, megtette, amit meg kellett tennie, letette a terhet, elérte a legmagasabb célt, lerombolta a visszatérés béklyóit, aki megszabadult a legmagasabb tudás által – az a Dhamma kincse által érte ezt el és nem pedig a nem-Dhamma által. Vászettha, ti mindannyian, legyetek bár különböző származásúak, nevűek; különböző klánból és családból valók, aki otthonát hátrahagyva az otthontalanságba távozott, bárki kérdezi tőletek, kik vagytok, ezt válaszoljátok: „Aszkéták vagyunk, a szákja követői”. Kinek a hite a Tathágatában mély, meggyökerezett, megalapozott, szilárd, megingathatatlan bármely aszkéta vagy bráhmin, bármely déva vagy mára vagy Brahmá vagy a világ bármely lénye által, az híven állíthatja: „A Magasztos igaz fia vagyok, a szájából születtem, a Dhammából születtem, a Dhamma által keletkeztem, a Dhamma örököse vagyok.” Miért? Azért, Vászettha, mert így nevezik a Tathágatát: „A Dhamma Teste”, vagyis „Brahmá teste” vagy „Dhammává válik” vagyis „Brahmává válik." 

DN 27 Aggañña Sutta (részlet)

*

Hajnalban

*

 Áldozást és tettet a legtöbbre tartva,
nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb,
bérük fogytával a tettek egéből
a létbe születnek, vagy pedig alatta. 

Vizsgálva a bölcs a tett-világokat
elveti! A nemtevőt semmi sem teszi.

मुण्डक उपनिषद्

*

Kommentár nélkül

*

- panca-skandhās tāṃś ca svābhava śūnyān paśyati sma -

________________

- sarva-dharmāḥ śūnyatā-lakṣaṇā -

*

A nemes csendről

*

Köztudott, hogy a Buddha nem beszélt a Nirvánáról, sem a végső valóságról (vagy legalábbis csak úgy, hogy abban mi nem található meg): nem beszélt róluk, vagy elhárította a kérdést, és kitérő választ adott. "Látásról" beszélt a tudás szinonimájaként: olyan tudásról, mely csak a látásban tárul fel, és amely tudás végtelen távolságban áll a hétköznapi dolgokról való tudástól.

Hasonlóan Buddhához, Nagarjuna azt tanította, hogy minden fogalmi eszköz alkalmatlan az igazság, a valóság kifejezésére: ezt a tetralemma (sz. catuskoti) eszközével demonstrálta, ami azt jelenti, hogy egy jelenségről alkotott fogalmi megragadás - az Üresség felől nézve - egyszerre igaz és hamis, sem igaz, sem hamis, és igaz, valamint hamis is.

(Kitérőként itt annyit meg kell jegyezni, hogy a tetralemma kizárólag a helyes beszédre érvényes, a nyilvánvaló képtelenségekre nem alkalmazható helyesen: ugyanis ha pl. a Buddha kijelentéseire ugyanaz az ontológiai-episztemológiai állapot lenne igaz, mint pl. a "hétfejű sárkányról" szóló mesékre, önellentmondás lépne fel, hiszen nem létezőt nem lehet értelmesen tagadni, következésképp értelmetlen zagyvasággá válna maga a Tan is. Az elfedett létmódú valóság ["samvritti-satya"] nem egyenlő az önellentmondással, hazugsággal és zagyvasággal, bár azokat is magában foglalja: ennek a tudati létrégiónak a meghaladása minden fogalmiság meghaladását, transzmutációját jelenti.)

Nem lehet elégszer megismételni: mind Buddha, mind Nagarjuna nem azért tartották magukat ehhez, mert a legfelsőbb valóság "nem létezik", hanem azért, mert a legfelsőbb valóság látásának tapasztalata közölhetetlen, és még az emlékezetben sem felidézhető, mikor a vízió állapota elmúlt: csak annyi biztos, hogy "láttak", de hogy mit, azt talán még önmaguknak sem voltak képesek megfogalmazni: az Olyanság túl van "léten és nem léten egyaránt", és messze túl van zavaros, paradoxonokat okozó fogalmainkon is.

Így minden, hamisságot nélkülöző szútra, minden írott vagy szóbeli Szent Tan a Holdra mutató ujj, vagy a Tan kapuja, vagy az Út egyik határköve, melyek a szent egyedüllét Nemes Csendjévé oldódnak, és ha magunk mögött hagytuk a szavak fátylait - kivételes pillanatokban - Látássá válnak.

*

A Szív-szútrát mindössze egyetlen földi perc elolvasni, és minden tudást hiánytalanul tartalmaz a Dharmáról, amit szavakban ki lehet fejezni. Olvasása és tartalmának megértése meditáció; annak realizációja túl van a meditáción: az már kontempláció, szemlélődés, a szavak által jelölt dolgok közvetlen, egyhegyű, nem-kettős Látása, a Nagy Üresség közvetlen, átadhatatlan és közölhetetlen feltárulása.

*

*

Illusztráció a Szív szútrához

*

*

Tanulmányvázlat

*

A minap véletlenül egy antikváriumban rábukkantam az "Egy régi arab anyagelmélet" c. dolgozatra, amely az okkazionalista atomizmust mutatja be Maimonidész egyik műve alapján (Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941).

Sok érdekes párhuzamra, analógiára lettem figyelmes az ortodox mutakallim atomizmus és a buddhizmus több eszméje között.

Ha végeztem a részletes vizsgálattal, egy rövid összefoglalást fogok adni a témáról, remélhetőleg pár héten belül.

*

जाति

"Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy?"

בראשית

"Respondit Iesus et dixit ei amen amen dico tibi nisi quis natus fuerit denuo non potest videre regnum Dei.
 Dicit ad eum Nicodemus quomodo potest homo nasci cum senex sit numquid potest in ventrem matris suae iterato introire et nasci.
 Respondit Iesus amen amen dico tibi nisi quis renatus fuerit ex aqua et Spiritu non potest introire in regnum Dei.
 Quod natum est ex carne caro est et quod natum est ex Spiritu spiritus est.
 Non mireris quia dixi tibi oportet vos nasci denuo.
 Spiritus ubi vult spirat et vocem eius audis sed non scis unde veniat et quo vadat sic est omnis qui natus est ex Spiritu."
Biblia Sacra Vulgata, Ioannes, III. 3-8

"Én tudom őt, a nem vénülő ősit,

mindenek Lelkét, mindenhol áradót,

kiről Brahman tudói mondják:

mivel Az örök, hát nem is születik."

श्वेताश्वतर उपनिषद, III. 21

*

A külső ember születése - a tudatlanság, az egó illúziója.

Az illúzióból való kilépés: távozás az otthonból az otthontalanságba, majd a pillanatnyi ideig létesülő, 

keletkező és elpusztuló én transzmutációja a Tudás hatalma által, 

majd belső újjászületés Szellemben - visszatérés az Én-Önmagába.

*

Minden azon múlik tehát, mit értünk Létezés és nem-létezés alatt.

Üresség és Teljesség alatt.

Én és nem-Én alatt.

Születés és Újjászületés alatt.

*

*

A külső emberi születésnek egyetlen célja van: az Önmegismerés.

 Nem az a kérdés tehát, hol szüless, hol szülj, holj halj meg, hanem az, hogy képes vagy-e Szellemben Újjászületni.

A Szellem nem született, nincs kezdete, nem hal meg, és nincs vége: Örök és Idő-feletti.

*

"Ez vagy te."

______________________________

"Visszaemlékeztem sok különböző korábbi létezésemre, ilyeténképpen: egy életre, két életre, három életre, négy életre, öt életre, tíz életre, húsz életre, harminc életre, negy­ven életre, ötven életre, száz életre, ezer életre, százezer életre, majd világkorok kelet­kezésének időszakaira, majd világkorok pusztulásának időszakaira, majd világkorok pusz­tulása és keletkezése közötti időszakokra. 

„Ott voltam, ez volt a nevem, ebben a családban, ebben a kasztban születtem, ez volt a foglalkozásom, ilyen örömet és bánatot értem, így végeztem életemet, onnan távozva amott születtem újra.” 

Így emlékeztem vissza sok különböző korábbi létezésemre, azok formájára és jellegére."

*

"Az igazi Önmagad az, ami már létezett, mielőtt az Ég és a Föld  szétvált volna, mielőtt apád és anyád megszületett volna. Ez az "Önmaga" bennem van, benne van a madarakban és állatokban, a füvekben és a fákban, mindenben. Pontosan ez az, amit buddha-természetnek nevezünk."

______________________

*

Hinduizmus és buddhizmus: az Igazság maszkjai

*

A Múzeumok Éjszakája c. rendezvény keretén belül tegnap - többek között - megnéztük a Néprajzi Múzeum egyik rendkívüli, az Aranyba rejtett arcok c. kiállítását, melyet a Zelnik-gyűjteményből válogattak össze, és különböző korokból származó, adott esetben többezer éves halotti-, rituális- és beavatási aranymaszkokat mutat be, a világ minden tájáról. Nagyon érdekes és elképesztően megindító volt testközelből látni ezeket a szakrális műtárgyakat. (Emlékeztetőül: a "maszk" ill. "álarc" szót jelölő ógörög proszopón-ból ered (πρόσωπον) a latin perszóna (persona), ami - nagyon beszédesen - a személyt is jelenti egy idő óta, és az ortodox teológia egyik - autológiai és ontológiai - kulcsfogalma [a témához lásd: J.Meyendorff: Krisztus az ortodox teológiában, valamint L.A.Uszpenszkij: Az ikon teológiája c. művét].) 

Az egyik maszk váratlanul olyan dologra hívta fel a figyelmet, amit már jóideje  meggyőződéssel vallok magam is: egy, első ránézésre egy bódhiszattvát, vagy esetleg a fiatal Sziddhárthát ábrázoló aranymaszkról van szó: a leírása alapján azonban a maszk a himalájában vagy India északi részén készült, és nem egyértelműen buddhista vallási tárgy: bár számos jegyét hordozza a mahajána buddhizmusnak, a szakértők szerint ugyanígy ábrázolhatja a hinduizmus egyik, a mennyei égben lakó déváját, ragyogó fényistenét is. Eldönthetetlen, hogy Ind vagy buddhista művészeti alkotásról van szó.

Pontosan ez a maszk az, ami számomra annak a szimbóluma, hogy a hinduizmus és a buddhizmus ugyananak a doktrínának a két diszciplínája, kétféle megközelítési módja (ezt, az ismertebb kutatók közül, leginkább A.K.Coomaraswamy és M.Eliade tartotta így). A maszk számomra tehát nem egy hindu istenséget vagy a buddhizmus bódhiszattváját ábrázolja, hanem: mindkettőt - is-is, ahogy a "nem-Én" buddhai tanítása pontosan az Upanisadok  vagy a Bhagavad-gíta "Én"-tanításával egyezik meg - pusztán szubjektív nézőpont kérdése, hogy valaki éppen melyik megközelítést fogadja-, vagy éppen utasítja el, mivel azok sem logikai, sem doktrínális, sem filozófiai ellentmondást nem tartalmaznak egymás tekintetében.

 Hinduizmus és buddhizmus.

Egy másik, un. "koronázási maszk", mely szintén Indiából ered, számos olyan szimbólumot tartalmaz, ami a buddhizmus jól ismert jelképei közé tartozik: ilyen a csúcsából kicsapó láng, a Törvényt szimbolizáló kerekek, stb. Ha más nem, azért az ebből is bárki számára konkrétan látható, hogy a buddhizmus nem tárgyalható a hinduizmus nélkül, és a hinduizmus sem tárgyalható a buddhizmus nélkül: "mindkét tanrendszerben" olyan univerzális doktrínákról és ikonográfiai szimbólumokról van szó, melyek nem szoríthatók önkényesen, az egyes vallásokat egymástól élesen elhatároló dogmatikus keretek közé. Az advaita védánta, a szánkhja, és a jóga semmiféle ellentmondásban nem állnak a buddhizmus főbb eszméivel, és ez értelemszerűen fordítva is így van. 

A sokféle tradíció, szent meggyőződésem szerint, egységes doktrínát rejt tehát: az emberek nagy része pusztán kiválasztja a neki jobban tetsző, habitusának "szimpatikusabb" vallás iskoláját, majd maszkként arca előtt hordja, mások tekintetével együtt sokszor megtévesztve ezzel önmagát is, amikor néha az igazság tükrébe néz...

_________________________________________

(A kiállításról: http://www.neprajz.hu/kiallitasok.php?menu=3&kiallitas_id=84)

*

# 509

*

A buddhizmus Abhidharma-iskolája az elemi tudat-dharma 17 pillanatát tárta fel. Még nem sikerült ezt a tizenhét pillanatot jelölő szót szanszkritul beazonosítanom, de rajta vagyok a dolgon.

----

Kár, hogy az okozatiságtól függő keletkezés kapcsán (érzékelés) ezt a tizenhét pillanatot nemigen tanítják, nem beszélve a fenomenológia eszméiről.

(...)

*

A Kerék a Vatikánban

A Vatikánváros Szent Péter Bazilikája, mint a Regnum Dei földi helytartójának székhelye előtt található tér, a hatalmas Nap-kerékkel, ami a létesüléseket és a Megnyilvánult Univerzumot szimbolizálja, mint amin keresztül kell jutnia a halandónak ahhoz, hogy a halhatatlanságot szellemi újjászületése, tehát Önmaga megismerése révén elnyerje.

A Kerékagy közepén az Axis Mundi, a Centrum, a Mozdulatlan Mozgató, a Világ Köldökének, az Önvalónak a végtelen kiterjedésű vertikális oszlopa látható.

*

A dogmatikusokhoz

*

"Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki helyesen alkalmazza; de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa- és anyagyilkosokért, a vérengzőkért, a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással."

*

 (Timóteushoz írt első levél, I. 8-10.)

Jegyzetek

*

Dhammapada, 157-166, 370, 379-380

*

Jegyzetek

*

"katam me saranam attano"

Digha Nikaya II.120

________________

"kareyya saranattano"

Sayutta Nikaya III.143

*

Mahavagga I.14

*

   1. And the Blessed One, after having dwelt at Benares as long as he thought fit, went forth to Uruvelâ. And the Blessed One left the road and went to a certain grove; having gone there, and having entered it, he sat down at the foot of a tree. At that time there was a party of thirty friends, rich young men, who were sporting in that same grove p.117 together with their wives. One of them had no wife; for him they had procured a harlot. Now while they did not pay attention, and were indulging in their sports, that harlot took up the articles belonging to them, and ran away.

 2. Then those companions, doing service to their friend, went in search of that woman; and, roaming about that grove, they saw the Blessed One sitting at the foot of a tree. Seeing him they went to the place where the Blessed One was; having approached him, they said to the Blessed One: 'Pray, Lord, has the Blessed One seen a woman passing by?'

   'What have you to do, young men, with the woman?'

   'We were sporting, Lord, in this grove, thirty friends, rich young men, together with our wives. One of us had no wife; for him we had procured a harlot. Now, Lord, while we did not pay attention, and were indulging in our sports, that harlot has taken up the articles belonging to us, and has run away. Therefore, Lord, we companions, doing service to our friend, go in search of that woman, and roam about this grove.'

  3. 'Now what think you, young men? Which would be the better for you; that you should go in search of a woman, or that you should go in search of yourselves?' (1)

   'That, Lord, would be the better for us, that we should go in search of ourselves.'

   'If so, young men, sit down, I will preach to you the Truth (Dhamma).'

   The rich young companions replied: 'Yes, Lord,' and respectfully saluted the Blessed One, and sat down near him.

p. 118

 4. Then the Blessed One preached to them, . . . . (&c., as in chap. 8. 2, or 9. 3).

   5. And having seen the Truth, . . . . (&c., as in chap. 9. 4 down to:). Thus these venerable persons received the upasampadâ ordination.

Forrás: http://www.sacred-texts.com/bud/sbe13/sbe1312.htm

_____________________

Jegyzet

1.

"– Nos, mit gondoltok, fiatalemberek? Mi lenne a jobb nektek; hogy egy nőt kelljen megkeresnetek vagy [Ön]magatokat kellene megkeresni? 

– Az lenne, Uram, a jobb nekünk, ha [Ön]magunkat kellene megkeresnünk."

A teljes szöveg kontroll-fordításáért köszönet és hála Ermesz Csaba buddhista tanító barátomnak.

*

Analógia

*

"Fennhéjázásnak és mások lekicsinylésének lehet tartani, ha valaki előáll és azt mondja: azok az érdemes tudósok, akik idejüket és erejüket egy bizonyos könyv magyarázatának szentelték, ezt a könyvet mostanáig mind teljesen fonákul értelmezték, a könyvben épp az ellentétét találták meg az ott kifejtett rendszernek, transzcendentális idealizmus helyett dogmatizmust találtak benne, és egyedül én értem helyesen. Ámde meglehet, ez a fennhéjázás csak látszólagos, mert lehet reménykedni abban, hogy később majd mások is úgy fogják érteni a könyvet, és ez az egyetlen nem marad egyedül."

J.G.Fichte

Az itt idézett Fichte-töredéket módosítás nélkül én is fenntartom a buddhizmussal kapcsolatos majdnem valamennyi "teológiai-filozófiai" értekezésre vonatkoztatva, melyek a páli kánon szövegeit vizsgálják.

*