A hagyomány még nem maga a Tan

*

Amióta csak létezik írás, lehet tudni, hogy egy szöveg fordítása mennyi csapdát rejt magában, főleg ha szakrális szövegről van szó, melyet nem csak "lefordítani kell" x nyelvről y nyelvre, hanem úgy kell lefordítani, hogy a szöveg értelme, a szavak mögötti mondanivalója se sérüljön.

Érdekes példát találtam fentiekre: Máté evangéliumának 15.9-es szakaszát (a fejezet az "emberi rendelések elvetéséről" szól).

A szóban forgó szöveghely ógörögül és latinul így hangzik:

"ματην δε σεβονται με διδασκοντες διδασκαλιας ενταλματα ανθρωπων"

"sine causa autem colunt me docentes doctrinas mandata hominum"

A Károli-féle magyar Bibliafordítás:

"Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai."

A revideált Biblia-fordításban ugyanez:

"Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs."

 Az ószövetségi szöveghely (Ézsaiázs, 29,13):

"Hiába tisztelnek és imádnak engem,

   nem ér az semmit,

mert olyan szabályokat tanítanak,

   amelyek csak emberek parancsai."

Fenti fordításokban talán nem kap olyan egyértelmű hangsúlyt az, amit Kecskeméthy István a Biblia-fordításában tökéletesen megjelenít:

"Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsolatokat tanítanak Tanok gyanánt."

Ez utóbbi fordítás valóban markáns különbséget tesz az emberi törvények, tradíciók és szabályok, valamint a Tan között. 

Mindenkinek ajánlom ezt a Biblia-fordítást tanulmányozásra és elmélyülésre: maga a kötet már megjelenésével, hófehér kemény borítójával is kitűnik a többi Biblia közül.

 

_______________

"Kecskeméthy István (1864-1938) bibliatudós, teológiai professzor élete a Szentírás-fordítás jegyében telt el. Huszonhat évesen publikálja bibliafordításának első könyvét, az Énekek énekét, 1935-ben látja el kézjegyével az utolsó tisztázatot. A nagyalakú, gyönyörű rajzolatú betűkkel létrejött kézirat fennmaradása igazi csoda, a második világháborút követően folyamatosan rejtegetni kellett, mialatt a létező fordítás legendáriuma egyre gazdagodott. Az Erdélybe 1895-ben áttelepült és 1918 után választott hazát változatlanul otthonának tekintő fordító egyetlen pillanatra sem választotta el életét a Szentírástól. Örökösök nélkül távozott el az örökkévalóságba, ránk, az olvasókra bízva nagy értékű örökségét."

 *

 

Az ősi "Kha-" gyök kapcsán (vázlat)

*

 A szanszkrit "kha", és az ógörög "kha" egyaránt "kerek vagy görbe forma által lehatárolt [üres] tér képzetére utal", akárcsak szinte minden olyan szavunk, ami a ka- ke- ko, ha- he- ho-, csa- cse- cso- gyökkel kezdődik. ‎

Néhány példa:

kápolna, kaptár, katlan, kampó, karabíner, kapocs, kanna, kárpit, karika, karima, kanyar, kendő, korong, köpeny, kohó, kötő, kandalló, kar, karám, kengyel, karc, karéj, kert, koponya, koporsó, kapar, kapaszkodó, kéz, kalap, korona, kád, kanál, kábel, kabin, kádár, kard, kaftán, kas, kebel, kerék, ketrec, kormány, kabát, kesztyű, kosár, kemence, hordó, hangár, hajó, harang, csatorna, csapda, köldök, közép, köntös, kaszni, keret, kép, csengő, csengettyű, cserép, csecs, csónak, csákó, cső, cseber, csavar, kagyló, horog, kocsi, ház, haj, komód, korsó, kabin, hold, hab, harap, henger, háló, hentes, határ, horog, héj, koffer, kötél, kehely, kerítés, kő, kavics, ködmön, köböl, kocka, karéj, kör- köröm, kancsó, kasza, kenyér, kalács, kapu, csarnok, csepp, csont (103 szó)

*

A kétféle születésről

*

"Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. 
Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából 
s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."
János evangéliuma, I.12-13. 

*

Mint arról már korábban írtam, a szülés és születés populáris kérdése kapcsán szinte minden esetben a lényeg siklik el, és a valódi - ontológiai-doktrínális - aspektus kifejtetlenül, észrevétlenül homályban marad.

A témához kapcsolódva gondolatébresztőként szeretném megismertetni az olvasót két kifejezéssel, amit a latin nyelveben a születésre használnak, de amelyek közül kizárólag csak az egyik értelmezés ismeretes az emberek előtt. Az egyik a "natalis", a másik a "lucina" terminus. Ez a két szó megfeleltethető az általában vett jelenségek (esetünkben a szülés, születés) kétféle aspektusú ismeretének, értelmezésének is: a rejtett és a látható, a közönséges és a magasabb rendű, a látszólagos és a valódi, a horizontális és a vertikális aspektusnak.

A "natalis [nascor]" a megnyilvánult természet egészére vonatkozó alaptörvényt, esszenciálisan kondicionált sajátságot fejezi ki: a születést, a keletkezést (melyek az elmúlást, az enyészetet, a halált is automatikusan magukkal implikálják, mert az a karmikus, "az árral úszó" reinkarnáció, az újraszületés világa is egyben), és ami a metafizikai tudatlanságban álló, téves önazonosítású emberre vonatkozik.

Ezzel szemben a "Lucina [lucanus, lucus]" kifejezés azon valóságot foglalja magában, ami csak azé a szellemi Emberé lehet, aki felébredve a szellemi tudatlanságból - meghalva illuzórius "énjének" - megismeri Önmagát: a Fényből való születést.

Mindkét szó jelöli a születés római istenét is, ámde mint említettem: kétféle születésről van szó, amiben az első a körforgás-szerű újraszületés, a második pedig egy magasabb, metafizikai értelemben vett szellemi újjászületést jelent, amit a "gyermek fényre való megszületésének" szimbóluma jelenít meg a latin-római mitológiában.

*

Ide kapcsolódóan meg kell említeni azt a széles körben elterjedt populáris tévhitet és doktrínahamisítást, miszerint a keleti vallások a "reinkarnáció", a "lélekvándorlás" tanát hirdetik. Ezeknek a doktrínáknak valóban kardinális jelentőségű momentuma az újraszületésről szóló tanítás, viszont ezt a tanítást az esetek nagy részében tökéletesen félreértik és félremagyarázzák.

Az újraszületésről a Buddha ugyanis azt mondja, hogy a tudatlanság által kondicionált név-és-forma az, ami a konvencionális igazság és a "képzetes természet" szintjén újralétesül, tehát pusztán a nem-Én állandó változásban álló karmikus alanytudati aggregátuma, ami ismételten megjelenik (Vasubandhu ezt a tudatot a "nem-lét szerkezetének" nevezi), mely okozatiságtól függő feltételes keletkezés által a Létszomj miatt bomlik ki, és amely azonos is az előzővel, és nem is azonos, hasonlóan a mécses lángjához, amit egy másik mécses lángjával gyújtottak meg. Ezért amikor Sziddhártha herceg a Középutat feltárva Felébredt, a létörvénytől való teljes függetlenné válásakor közömbösen szemlélte a korábbi, üres testet öltések szimultán megjelenő hatalmas sorát, mint amik nem hozzá tartoznak, és valójában soha nem is volt "Ő".

A hinduizmus autentikus doktrínái fentiekkel teljes összhangban szintén egy téves, a Kozmikus Illúzió és Játék (māya, līlā)  hatása alatt álló auto-identifikációt jelölnek meg a karmikus újralétesülések okaként (amikor az alany saját magának vél olyan jellegeket, ami nem Én): ez a kötöttség minden darsana doktrínája szerint csakis a metafizikaira vonatkozó Tudással szüntethető meg: az Én igazi ismeretével, a Felébredéssel, amikor a definiálhatatlan Alany, az univerzális Szellem vagy Tudat mindentől függetlenné válva közömbösen szemléli a karmikus cselekedeteket, születést és halált, mint ami nem érinti meg Őt, hiszen a mozdulatlan, mindenütt jelen lévő és halhatatlan hogyan is halhatna meg, hogyan is születhetne újra? Ami meghal és újraszületik pusztán a tudatlanság késztetései, a név-és-forma horizontális világa, a "kis én", a "pszeudo-ego" kábult illúziója, a mulandó és esetlegesen kondicionált pszichofizikai "egyéni lélek" mely fátyolként takarja el a Szent Szellem vagy Tudat Létvalóságát.

A Tao te king azt írja, hogy "a bölcs ember nem emberi, neki a dolgok mint szalmakutyák", hiszen őt az "Út szülte", mely "folytonos és névtelen".

A kereszténység és az iszlám szintén egyöntetűen állítják, hogy az egyéni léleknek "meg kell halnia", azt "meg kell tagadni" ahhoz, hogy az Istennel való misztikus egyesülés egy - a fenti értelemben vett - újraszületésben létrejöjjön, úgy, hogy az valójában sohasem szűnt meg, csak látszólagosan, az "egyéni lélek" késztetései, "bűnei" által.

Nos, a sort a végtelenségig lehetne folytatni, de a primer szövegekből látható, hogy aki a létesülések világában megjelenő sorozatos újraszületéseket egy stabil entitás újratestesülésének, reinkarnációjának nevez, nem ért semmit a Szent Tanból, és ahhoz hasonlatos, aki a barlang falán lévő árnyékok törvényszerűségeit fogja fel az azokból kikövetkeztetett Tűz valóságnak, megjelenési formájának, a Fény vagy a Nap valódi ismerete, tehát a barlangon kívüli világ megpillantása nélkül.

* 

 

 A Beavatás Kútja 

(Quinta da Regaleira, Sintra, Portugália)

*

Az Önkorlátozásról

*

Beati Pauperes Spiritu Quoniam Ipsorum Est Regnum Caelorum.

Biblia Sacra Vulgata, Matthaeus, V.3.

*

A tudat (vijñāna ) kapcsán

*

visum, i, kn. [r. video]

1) látmány, tünemény, jelenés (vesd ö. visus), turpe; küln. A) álomlátmány. B) valami tünemény, a mely jósjelt foglal magában, v. verum, falsumve.
2) külső érzéki benyomás által eredt képzelet valamiről, «képzelmény» (Ciceronál a görög fantasia fordítása).

video, vidi, visum, 2. [eidw]

I. cs.
1) lát átalán: v. aliquem, rem; még önállóan v. acriter, éles látása van. Küln. A) v. somnia, álmodik, álomlátó; v. aliquid in somnis vagy per quietem, álmában. B) átv. ért. v. diem stb. megél, megér. C) (költ.) átalán érzékkel stb. észrevesz, fölfog: v. terram mugire, hallja, v. plus naso quam oculis, abies v. casus marinos, megpróbálja.
2) fölkeres, megkeres, meglátogat, valakihez megy, aliquem.
3) rátekint, megnéz, aliquem. Innen «néz»; A) (színk.) me vide, hagyd magad rám, bizzál bennem! B) quin tu me vides? tarts engem szemmel, hogy viselem magam (kövesd példámat).
4) átv. ért. szellemi látásról, A) észrevesz, megjegyez, aliquid, multa vitia in aliquo. B) belát, megért, lát, illud frustra accidisse; plus v., nagyobb belátással bir; v. in futurum, a jövendőbe lát; néha v. animo, előre lát. C) megfontol, meggondol, meghány vet: videamus illud; quamobrem haec videnda, ezt kell megfontolni. D) szemmel tart, czélba vesz, törekedik valamire, magnam gloriam, imperia immodica. E) figyelmez, hozzálát, valamire ügyel: vide scribas, láss hozzá, hogy irj. Küln. a) vigyáz, megó, megőriz stb.: videndum est ne obsit benignitas; vide quid agas; videant ne sit periniquum, vigyázzanak v. figyelmezzenek, hogy méltánytalanul ne cselekedjenek, ellenben, vide ne sit necesse bajosan v. nehezen leszen reá szükség; b) jövendő multban a) mikor a beszélő valamit máskorra hagy: de illo alias v., a mi őt illeti, máskor fogom róla a szükségeseket elmondani; quae fuerit causa, mox v.; b) mikor valamit más meggondolására biznak: illud ipse viderit, azt lássa ő, éppen így de hoc tu ipse videris; sitne malum dolor necne, Stoici viderint, azt lássák a stoikusok. F) valamire v. valakire gondoskodik, gondja van: v. negotia alicuius; v. cibum, prandium alicui, gondoskodik; v. sibi, magára gondja van.
II. szenv. videor,
1) (ritkán) látják, előtünik, megjelen: hostium copiae visae sunt; visus sum, láttak; videri debet, quales sint.
2) rendesen tetszik, látszik, valaminek lenni látszik, mutatja magát, mutatkozik, valaminek tartják: homines hic habitare videntur; aequum id mihi videtur; videris (esse) doctus, úgy látszik, hogy tudós vagy, si mihi videtur sapientissimus qui etc., úgy tetszik nekem, hogy az a legbölcsebb, a ki stb.; videor mihi satis dixisse, azt gondolom hogy eleget szólottam, v. satis dixi ut mihi visus sum, a mint nekem tetszett; (ritkán) vult videri, se esse sapientem, bölcsnek akar látszani.
3) küln. egysz. videtur helyesnek, jónak látszik, tetszik, véleményem, akaratom, od stb.: nunc mihi visum est scribere, jónak láttam, tetszett; si videtur, ha tetszik; mitteret cum imperio quem ei videretur (sc. mittere), a kit jónak lát. Küln. A) hivatalos v. hatósági vélemény v. határozat nyilvánításánál: pontifices decreverunt videri, illam aedium partem posse restitui, hogy az a nézetök; Verres pronunciat videri etc., hogy az az akarata; senatui visum est etc. B) valakinek tudományos, jelesen bölcseleti nézete felhozásánál: non mihi videtur, ad beate vivendum satis posse virtutem.

*

Halottak napja

*

Gautama: 

'Magyarázd el nekem, kérlek –
ha úgy véled, kimondható:
Vénség, halál, kór markából
megszabadulni hogy lehet.'

Aráda:
'Természet és származéka,
születés, aggkor és halál -
ez, ennyi a való, mondják;
szilárd valóju, érd fel ezt.

Ami születik és vénül,
kínlódik, majd halálra jut,
az megnyilvánuló, tudd meg;
más a meg nem nyilvánuló.'

Aśvaghoṣa, Buddha carita,  XII, 14, 17; 22.

*

θεος νεκρων αλλα ζωντων

Κατά Ματθαίον, 22,32

Non est Deus mortuorum, sed viventium.

Matthaeus, XXII. 32

Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.

Máté, 22: 32

*

Három kontemplációs eszköz

*

Contemplatione in semet ipsis perspiciunt nonnuli spiritum sua ipsius  ope, alii rationali destinatione, operumque destinatione rursus alii.

________________

'Egyesek meditációval szemlélik énjüket saját énjükkel önmagukban, mások a szánkhja jógájával, ismét mások a cselekvés jógájával.'

Bhagavad-gītā, XIII.24

*

जाति

"Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy?"

בראשית

"Respondit Iesus et dixit ei amen amen dico tibi nisi quis natus fuerit denuo non potest videre regnum Dei.
 Dicit ad eum Nicodemus quomodo potest homo nasci cum senex sit numquid potest in ventrem matris suae iterato introire et nasci.
 Respondit Iesus amen amen dico tibi nisi quis renatus fuerit ex aqua et Spiritu non potest introire in regnum Dei.
 Quod natum est ex carne caro est et quod natum est ex Spiritu spiritus est.
 Non mireris quia dixi tibi oportet vos nasci denuo.
 Spiritus ubi vult spirat et vocem eius audis sed non scis unde veniat et quo vadat sic est omnis qui natus est ex Spiritu."
Biblia Sacra Vulgata, Ioannes, III. 3-8

"Én tudom őt, a nem vénülő ősit,

mindenek Lelkét, mindenhol áradót,

kiről Brahman tudói mondják:

mivel Az örök, hát nem is születik."

श्वेताश्वतर उपनिषद, III. 21

*

A külső ember születése - a tudatlanság, az egó illúziója.

Az illúzióból való kilépés: távozás az otthonból az otthontalanságba, majd a pillanatnyi ideig létesülő, 

keletkező és elpusztuló én transzmutációja a Tudás hatalma által, 

majd belső újjászületés Szellemben - visszatérés az Én-Önmagába.

*

Minden azon múlik tehát, mit értünk Létezés és nem-létezés alatt.

Üresség és Teljesség alatt.

Én és nem-Én alatt.

Születés és Újjászületés alatt.

*

*

A külső emberi születésnek egyetlen célja van: az Önmegismerés.

 Nem az a kérdés tehát, hol szüless, hol szülj, holj halj meg, hanem az, hogy képes vagy-e Szellemben Újjászületni.

A Szellem nem született, nincs kezdete, nem hal meg, és nincs vége: Örök és Idő-feletti.

*

"Ez vagy te."

______________________________

"Visszaemlékeztem sok különböző korábbi létezésemre, ilyeténképpen: egy életre, két életre, három életre, négy életre, öt életre, tíz életre, húsz életre, harminc életre, negy­ven életre, ötven életre, száz életre, ezer életre, százezer életre, majd világkorok kelet­kezésének időszakaira, majd világkorok pusztulásának időszakaira, majd világkorok pusz­tulása és keletkezése közötti időszakokra. 

„Ott voltam, ez volt a nevem, ebben a családban, ebben a kasztban születtem, ez volt a foglalkozásom, ilyen örömet és bánatot értem, így végeztem életemet, onnan távozva amott születtem újra.” 

Így emlékeztem vissza sok különböző korábbi létezésemre, azok formájára és jellegére."

*

"Az igazi Önmagad az, ami már létezett, mielőtt az Ég és a Föld  szétvált volna, mielőtt apád és anyád megszületett volna. Ez az "Önmaga" bennem van, benne van a madarakban és állatokban, a füvekben és a fákban, mindenben. Pontosan ez az, amit buddha-természetnek nevezünk."

______________________

*

# 603 (a hit - vázlatok)

*

Azt tapasztaltam, hogy az emberek többsége jelenleg eléggé eltorzult vagy éppen ellentétes jelentéssel ruházza fel a kulcsfontosságú archaikus szavakat. Mivel így van ez a "hit" szó esetében is, összegyűjtöttem a kifejezés latin, ógörög és szanszkrit nyelvű jelentésárnyalatait, definícióit. Ez talán segíthet mindenkinek, aki úgy véli, hogy a hit alatt kizárólag "egyéni elképzelés" vagy "megismerhetetlen dolog" értendő, ami ráadásul "a tudás ellentéte", és talán az is világossá válhat, hogy a tradicionális terminusok összetettebb szavak, mint amikre ma lefordítják és átértelmezik őket, így nem azok jelentésbeli elégtelensége az oka annak, hogy a mélyebb-magasabb jelentések nem kerülnek a vizsgálódások előterébe, hanem éppen a helytelen fordításból eredő korlátozottságok tompítják és nyomják el azokat (a szellemi látás rohamos csökkenéséről nem is beszélve).

Továbbá a hit szerepe a buddhizmusban sajnálatos módon igen félreértett és mostoha, ami abból fakad, hogy a ma embere a hit alatt képtelen tapasztalati valóságot, bizonyosságot érteni: pedig a függő keletkezés transzcendens változata, mely az Upanisa sutta-ban van kifejtve [SN.12.23.], a szenvedést az ebben az értelemben vett hit előfeltételének teszi meg, ami korántsem elhanyagolható, szóteriológiai jelentőségű momentum: eszerint a szenvedés és a megszabadulás közötti elsődleges híd a lentebb kifejtett értelmű hit aktusa (ahogyan Sziddhártha herceg is abban a hitben [=bizonyosságban] hagyta el palotáját, rangját és családját, hogy a szenvedés világa legyőzhető, és feltehetőleg enélkül a meggyőződés nélkül magára a szellemi útra való lépésre vonatkozó akarati aktus is hiányozna mindenkiből, aki meg kíván szabadulni a szenvedés világától).

(Megjegyzés: nagyjából egyébként hasonló "eróziós" folyamatnak lehetünk tanúi a keresztény vallás "Szép" [lat. pulcher] fogalmával kapcsolatban is, ami eredetileg Isten három fő szellemi jellemzőjének egyike (a Jó és az Igazságos mellett), és aminek tudatosítása és meditatív kontemplációja mára már szinte teljesen kiveszett a keresztények mindennapi vallásos tevékenységeinek köréből, és sajnálatos módon szakrális ontológiai-metafizikai fogalom helyett ma leginkább csupán profán esztétikai-materiális értelemben használatos - eltekintve persze néhány üdítő kivételtől, mely általában filozófiai komolyságú teológiai tárgyú írásokat jelent.)

*

*

Szócikkek

Latin: fides [fidesz]

1) bizalom, hit: fidem habere (tribuere, adjungere) alicui, valakiben bizalmat helyezni, benne bizni, szintígy: defensioni alicujus, verbis tuis; oratio fidem facit, bizalmat támaszt, azt eszközli, hogy (a beszélőnek) hitelt adnak; auribus vestris fidem non facit oratio mea, ti beszédemnek nem hisztek, de halljátok (azaz nektek saját szemetekkel kell látnotok, hogy meggyőződjetek); tibi fidem faciemus (így is: nobis erit fides apud te), nos ea suadere quae etc., mi téged meggyőzünk arról, elhitetjük veled, hogy stb.; abrogare alicui fidem rei alicujus, valakinek valamiben semmi hitelt se adni. Innen A) pénzt illetőkben hitel: fides concidit, ingadoz, hanyatlik, fides augustior, korlátolt, gyenge; pecuniam mutuam sumere fide amicorum, a barátok nevére (hitelére) pénzt kölcsönözni. ||B) Küln. a keresztény hit, a fide Christianorum discrepare.
2) bizalmat szülő és megnyerő sajátság, A) személyekről, hűség, becsületesség, egyenesség, lélekismeretesség, őszinteség; tárgyakról, biztosság, hihetőség, igazság, bizonyosság s több efféle: a) justitia in rebus creditis nominatur fides; cum fide, becsületesen, igazságosan; f. erga aliquem; manere in fide, hűnek maradni; praestare alicui fidem; b) f. tabularum (oklevelek, irományok), oraculorum; fides penes auctores erit, a szavatosok (az e részben kutfőül szolgáló írók) álljanak jót a dolog igaz voltáról. B) küln. a) ad (in) fidem rei alicuius, a dolog bebizonyítására; sum fides vocis (költ.) én vagyok bizonyság felőle; tum manifesta fides (erat) akkor a dolog igazsága nyilvános, kézzelfogható volt; b) f. induciarum, s több efféle szentség, sérthetetlenség; c) teljesedés, következés, eredmény, dictis addere fidem (költ.) a szót teljesedésbe vétetni; verba sequitur fides; verba sine fide rerum, melyeknek semmi eredménye, következése nem lett; d) msz. fide bona v. ex f. b., jóhiszemüleg, hitre s becsületre, becsülettel, igazságos akarattal: b. f. emere, mala f., roszhiszemüség.
3) bizalmat szülő erősítés, biztatás, igéret, adott szó, elkötelezés, biztosítás
4) védelem-igéret, személy-biztosítás, bátorság, biztos kiséret: fidem publicam jussu senatus ei dedit; fide publica jussus est dicere, az állam nevében biztosított sértetlenség mellett, szintígy: interposita fide publica; fide accepta a legatis, vim abfuturam, azon igéret, hogy semmi erőszakot nem fognak rajta elkövetni. Innen
5) ünnepélyes fogadással tett igéret, kezesség-vállalás, magát elkötelezés, becsületszó; fide mea, becsületszavamra! (költ.) szerelmi fogadás.
6) védelem, hiv segítség, segély, kimélés, kegyelem s több efféle: tradere (permittere) se v. venire in fidem alicuius magát feltétlen megadni valakinek; haec urbs est in f. mea, védelmem alatt áll; sequi fidem alicujus, valakinek védelme után járni; obsecro f. vestram, védelmetekért esdem, szintígy: implorare fidem deum hominumque; Di, vestram fidem! védő istenek! az isten szerelmeért! pro deum atque hominum fidem, a védelmező istenek nevében! az istenek neveért!
7) Személyesítve Fides mint istenség, a becsületesség és hűség istenasszonya.

*

Ógörög: πίστις [pistis]

1.)bizalom, bizakodás
2) meggyőződés, bizonyosság
3) hihetőség, hitel
4) hűség, megbízhatóság
5) hit
6) bizonyíték, bizonyosság
7) oltalom

*

Szanszkrit: श्रद्धा [śraddhā]

1) hinni
2) bízni
3) elvárni
4) szívesen látni
5) bizalom, megbízás
6) hit
7) hit istene
8) odaadás, nagylelkűség
9) lélekjelenlét
10) istenhit

*

"Akinek hite van bennem, és szeretettel van irántam, az az égbe ér."

MN I.142

"A hit a mag, a hit a legjobb vagyon idelenn az embernek."

SN 77, 182

*

A Hit: az elfe[le]dettségben álló Igazságra való visszaemlékezés.

Heidegger

*

_________________________________

Jegyzetek:


Upanisa sutta, in.Kőrösi Csoma Sándor buddhista és magyar egyetem kiadványa, 2005. ősz: 9.o.

(Fordította: Pap László Miklós)

Alternatív verziójú fordítás:
http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:sn-12-23-la-tk

*

mahā-Śūnyatā

*

Nagy Üresség [a szavak révén]:

__________________________

nagy: महा mahā (lt. magnus;  gr. mégasz [Μέγας]) [ang. great]

üresség: शून्यता Śūnyatā (lat. inanitas; gr. kenózisz [κένωσις]) [ang. emptiness]

*

[teljes(ség): पारमिता Pāramitā (lat. plenarius; gr. τέλειος; ang. completeness)]

________________________

A Buddha és Szókratész utolsó tanítása

*

"Ha valaki műveli és rendszeresen gyakorolja a légzés tudatosítását, Ráhula, akkor még az utolsó belégzése és az utolsó kilégzése is teljes tudatossággal fog végbemenni, nem öntudatlanul."

Majjhima-nikáya 62.

"Azok, akik helyes módon foglalkoznak a filozófiával, nem készülnek semmi másra, csupán arra, hogy meghalnak, és halottak lesznek."

Phaidón, 64a

*

"Én most már megtört, koros, öreg ember vagyok, életutam végét járom, nyolcvanadik évemet töltöm. Mint ahogyan, Ánanda, a rozoga szekér akadozva vonszolja magát, ugyanolyan akadozva vonszolja magát a Beérkezett teste. 

[...]

Önmagatokban keressetek tehát világosságot, Ánanda, önmagatokban keressetek menedéket, más menedék nélkül. A Tanban keressetek világosságot, a Tanban keressetek menedéket, más menedék nélkül. 

[...]

Az a szerzetes, Ánanda, aki akár most, akár távozásom után önmagában keres világosságot, önmagában keres menedéket, más menedék nélkül, és a Tanban keres világosságot, a Tanban keres menedéket, más menedék nélkül, az ilyen tanulni vágyó szerzetes méltó a szerzetesi névre. 

[...] 

- Ánanda, nem mondtam-e neked már régen, hogy minden, ami kedves és kellemes, megváltozik, megszűnik és elmúlik? Hogyan is volna lehetséges, Ánanda, hogy az, ami született, keletkezett, összetevődött és elmúlásnak van alávetve, ne múljék el? Ez nem képzelhető el.

[...]

- Ne foglalkozzatok a Beérkezett halotti szertartásával, Ánanda. Inkább saját üdvötökre gondoljatok, saját üdvötökön munkálkodjatok, saját üdvötöket szolgáljátok ernyedetlenül, kitartó buzgalommal. Vannak bölcs nemesek, bölcs papok, bölcs családapák, igaz hívei a Beérkezettnek, azok fogják intézni a Beérkezett halotti szertartását, Ánanda."

________________________

____________________

"Erõsítgetni, hogy mindez pontosan így van, ahogyan én elõadtam, nem illik értelmes emberhez; hogy azonban vagy így, vagy ilyenformán áll a dolog lelkünkkel és otthonaival, minthogy maga a lélek halhatatlannak látszik, azt úgy hiszem illõ is, méltó is az embernek megkockáztatnia, hogy higgye; hiszen szép ez a kockáztatás, s az ilyesmibe szinte bele kell bûvölnünk magunkat: ezért nyújtom én is már régóta ilyen hosszúra ezt a mesét. Jó reménységgel lehet tehát lelkét illetõen minden olyan ember, aki életében a test gyönyöreivel és ékesítéseivel, mint amelyek számára idegenek, semmit sem törõdött, s úgy gondolta, hogy ezek csak több bajt hoznak magukkal: s a tanulással fáradozott, meg avval, hogy a lelkét ékesítse, méghozzá nem idegen, hanem hozzáillõ ékességgel, mértékletességel, iggazságossággal, bátorsággal, szabadsággal és igazsággal -- és így várja a Hádészba utazást, hogy elindulhasson, mikor a végzet szólítja. Ti is -- mondta -- Szimmiász és Kebész és ti többiek, egyenként útnakindultok majd egykor; engem azonban, amint a tragédiaköltõ mondaná, már most hív a végzet, s itt van már az ideje, hogy fürdeni menjek; azt hiszem, jobb, ha megfürdöm, s úgy iszom meg a mérget és nem adok dolgot az asszonyoknak, hogy holttestemet mossák.

Miután beszédét befejezte, Kritón így szólt hozzá: "Jól van, Szókratész; tehát milyen utasítást adsz ezeknek vagy nekem, gyermekeidet, vagy bármi mást illetõen, amit ha megteszünk, leginkább kedvedre teszünk?"  

"Csak azt mondhatom, Kritónom, -- felelte -- amit mindig mondogatok, semmi újabbat: hogy ha magatokkal törõdtök, akkor nekem is, az enyéimnek is, meg magatoknak is szolgálatot tesztek, bármit tesztek is, még akkor is, ha most nem adjátok rá a szavatokat: de ha magatokkal nem törõdtök, és nem akartok a most mondottaknak meg régebbi megbeszéléseinknek mintegy a nyomán haladva élni, akkor, bárha most buzgón helyeseltek, semmi értéke sem lesz a tetteiteknek." 

"Gondolni fogunk rá, -- szólt Kritón -- hogy úgy éljünk; dehát milyen módon temessünk el?" 

"Amilyen módon akartok, -- válaszolta -- ha ugyan megfoghattok és el nem szököm tõletek." S ekkor csendesen elmosolyodott s ránk tekintve így szólt: "Nem tudom Kritónnal elhitetni, barátaim, hogy én az a Szókratész vagyok, aki itt beszélgetek s tisztázom sorban, amirõl csak szó esik; hanem azt hiszi, hogy az vagyok, akit nemsokára mint holttestet fog látni, és azért kérdez, hogyan temessen el. Amit pedig annyi ideig olyan hosszan fejtegettem, hogy miután kiiszom a mérget, nem maradok veletek, hanem átköltözöm a boldogok bizonyos hazájába, azt, úgylátszik, hiába mondtam neki, mintha csupán vígasztalni akartalak volna vele benneteket és magamat. Kezeskedjetek hát értem Kritónnál -- folytatta -- mégpedig ellenkezõ módon, mint ahogyan õ kezeskedett értem a bírák elõtt.  Ő ugyanis arról kezeskedett, hogy itt maradok; ti pedig kezeskedjetek arról, hogy bizony nem maradok itt, miután meghaltam, hanem elmegyek és elköltözöm; hogy könnyebben viselje el Kritón és ne szomorkodjék miattam, mikor látja, amint testemet elégetik vagy elássák, mintha valami szörnyûséget szenvednék el -- és ne is mondja a temetésen, hogy Szókratészt teríti ki, vagy õt kíséri ki, vagy õt temeti el. Mert jól tudd meg, -- szólt -- kedves Kritón, hogy a helytelen kifejezés nemcsak önmagában hibás, hanem bizonyos rossz hatással van a lelkekre is. Hát légy csak bátor és mondd azt, hogy a testemet temeted el, azt pedig temesd el úgy, ahogyan neked tetszik és ahogyan a legillendõbbnek gondolod."

*

*

________________________

discedo, etc. 3. k.

1) szétmegy, szétoszlik, elválik, populus d.; Numidae dd. in duas partes; terra d., meghasad; átv. ért. (újk.) divisio altera in tres partes, oszlik.
2) elmegy, eltávozik: d. ab aliquo, ex conciones d. in sylvas, ex castris domum; d. cubitum, fekünni megy. Küln. A) hadseregről s több efféléről, elvonul, elmegy: d. a Gergovia, ex iis locis cum classe; d. ab signis, zászlóját, a csatarendet elhagyja; d. ab armis, leteszi a fegyvert. B) valamely összeköttetésből kibontakozik, kihúzza magát, valakitől elpártol, azt elhagyja s több efféle: d. ab amicis, milites dd. a duce; uxor discedit a D., elválik D.-től, elhagyja. C) valamiből (vállalatból, viszonyból, veszedelemből s több efféléből) valami módon kiszabadul, kimenekül (mint győztes v. legyőzött, nyereséggel v. veszteséggel stb.): victor is d. ab hoste; aequo Marte d. cum Volscis (a V. elleni harczból); sine detrimento d.; tanta injuria impunita d., büntetlenül marad.
3) átv. ért. A) valamitől eltér, azt félbe-, odahagyja: d. a fide et justitia, a naturae statu; d. a sua sententia, ab oppugnatione castrorum, felhagy, eláll; d. ex (a) vita, meghal; d. a re eltér a dologtól (irva v. beszélve). B) elmulik, elenyészik: sollicitudines dd.; memoria illius rei nunquam discedit ex animo meo. C) msz. d. in alicuius sententiam, valaki véleményére áll, szavazatához csatlakozik (l. discessio); d. in alia omnia, egészen az ellenkező véleményhez csatlakozik. D) d. ab aliquo, valakit kivesz, ezen kapcsolatban: quum (si) ab illo discesserint, amazt kivéve, quum a fraterno amore discessi, ha a testvéri szeretetet kiveszem.

Hinduizmus és buddhizmus: az Igazság maszkjai

*

A Múzeumok Éjszakája c. rendezvény keretén belül tegnap - többek között - megnéztük a Néprajzi Múzeum egyik rendkívüli, az Aranyba rejtett arcok c. kiállítását, melyet a Zelnik-gyűjteményből válogattak össze, és különböző korokból származó, adott esetben többezer éves halotti-, rituális- és beavatási aranymaszkokat mutat be, a világ minden tájáról. Nagyon érdekes és elképesztően megindító volt testközelből látni ezeket a szakrális műtárgyakat. (Emlékeztetőül: a "maszk" ill. "álarc" szót jelölő ógörög proszopón-ból ered (πρόσωπον) a latin perszóna (persona), ami - nagyon beszédesen - a személyt is jelenti egy idő óta, és az ortodox teológia egyik - autológiai és ontológiai - kulcsfogalma [a témához lásd: J.Meyendorff: Krisztus az ortodox teológiában, valamint L.A.Uszpenszkij: Az ikon teológiája c. művét].) 

Az egyik maszk váratlanul olyan dologra hívta fel a figyelmet, amit már jóideje  meggyőződéssel vallok magam is: egy, első ránézésre egy bódhiszattvát, vagy esetleg a fiatal Sziddhárthát ábrázoló aranymaszkról van szó: a leírása alapján azonban a maszk a himalájában vagy India északi részén készült, és nem egyértelműen buddhista vallási tárgy: bár számos jegyét hordozza a mahajána buddhizmusnak, a szakértők szerint ugyanígy ábrázolhatja a hinduizmus egyik, a mennyei égben lakó déváját, ragyogó fényistenét is. Eldönthetetlen, hogy Ind vagy buddhista művészeti alkotásról van szó.

Pontosan ez a maszk az, ami számomra annak a szimbóluma, hogy a hinduizmus és a buddhizmus ugyananak a doktrínának a két diszciplínája, kétféle megközelítési módja (ezt, az ismertebb kutatók közül, leginkább A.K.Coomaraswamy és M.Eliade tartotta így). A maszk számomra tehát nem egy hindu istenséget vagy a buddhizmus bódhiszattváját ábrázolja, hanem: mindkettőt - is-is, ahogy a "nem-Én" buddhai tanítása pontosan az Upanisadok  vagy a Bhagavad-gíta "Én"-tanításával egyezik meg - pusztán szubjektív nézőpont kérdése, hogy valaki éppen melyik megközelítést fogadja-, vagy éppen utasítja el, mivel azok sem logikai, sem doktrínális, sem filozófiai ellentmondást nem tartalmaznak egymás tekintetében.

 Hinduizmus és buddhizmus.

Egy másik, un. "koronázási maszk", mely szintén Indiából ered, számos olyan szimbólumot tartalmaz, ami a buddhizmus jól ismert jelképei közé tartozik: ilyen a csúcsából kicsapó láng, a Törvényt szimbolizáló kerekek, stb. Ha más nem, azért az ebből is bárki számára konkrétan látható, hogy a buddhizmus nem tárgyalható a hinduizmus nélkül, és a hinduizmus sem tárgyalható a buddhizmus nélkül: "mindkét tanrendszerben" olyan univerzális doktrínákról és ikonográfiai szimbólumokról van szó, melyek nem szoríthatók önkényesen, az egyes vallásokat egymástól élesen elhatároló dogmatikus keretek közé. Az advaita védánta, a szánkhja, és a jóga semmiféle ellentmondásban nem állnak a buddhizmus főbb eszméivel, és ez értelemszerűen fordítva is így van. 

A sokféle tradíció, szent meggyőződésem szerint, egységes doktrínát rejt tehát: az emberek nagy része pusztán kiválasztja a neki jobban tetsző, habitusának "szimpatikusabb" vallás iskoláját, majd maszkként arca előtt hordja, mások tekintetével együtt sokszor megtévesztve ezzel önmagát is, amikor néha az igazság tükrébe néz...

_________________________________________

(A kiállításról: http://www.neprajz.hu/kiallitasok.php?menu=3&kiallitas_id=84)

*

विज्ञानवाद

*

(0)

Az okozatiságtól függő keletkezés szekvenciájában egyaránt fellelhető a logikai értelemben értett un. kondicionális és bikondicionális elem, ami nem csak azt jelenti, hogy "P pontosan akkor, ha Q", hanem azt is, hogy "P akkor, és csak akkor, ha Q".

______________________

(1)
Ez másképpen azt is jelenti, hogy a szolipszizmus  mint létmód alanya - per definitionem - szekunder v. kvázi-elfedett ontológiai realitás.

(2)
Tegyük fel a kérdést - merjük feltenni a kérdést:  valóban úgy áll-e a dolog, hogy az elsődleges ontológiai - transzcendens - realitás a Tiszta Én-Önmaga feltárult léttotalitása (Purgativa [et Solum] Ipsum) melyet az egyedüli éntudat (Solum [Mente (mens*) et] Conscientia) elfedettségben álló jelenvalóléte mint reflexió jelenít meg, ami egyúttal organikusan beágyazott is a preontologikus létbe, és attól el is választhatatlan (~ontikusan vegyült)?

(3)
Akár így áll a dolog, akár nem, egyre tisztábban látszik, hogy  a "szolipszizmus" kifejezéssel eddig nem azt jelölték, amit az valójában jelent.

________________

A zűrzavar, amit ez a nyelvi tévedés okozott a filozófiai gondolkodásban, talán helyrehozhatatlan. Egyetlen adekvát módja van a tisztázásnak: az elsődleges archaikus szakrális- és filozófiai szövegek autológiai exegetikájának bemutatása és kifejtése. Mivel a Sacra Doctrina mintegy holografikusan létezik, így az lényegileg minden egyes tanítás tetszőleges passzusából  kifejthető, tehát korántsem kell "sok" szöveghez nyúlni: Bhagavad-gíta,  Platón, Evangéliumok, Upanisadok, Buddha-szútrák és madhyamaka, yogacara buddhista szövegek egy-egy lényegi passzusa önmagában véve is tökéletesen reprezentálja azt. De mindez még mindig másodlagos: a valódi tudás úgyis a metafizikai látás és a belső, intuitív spirituális léttapasztalat.

*

 ______________________

* Mens, az eszmélés, öntudatosság (római) istene, akinek ünnepe június 8-kára esett. "A római vallás egyik legfontosabb feladatának mindig azt tartotta, hogy olyan istenségeket állítson a nép elé, melyek megvilágosítják az elmét. A Hannibállal vívott háborúk súlyos megpróbáltatásai után templomot emeltek Mens (tisztánlátó értelem) dicsőségére, és igyekeztek meggátolni, hogy a szorongás szülte misztikus hajlamok ellenőrizhetetlen és elfajult vallási szertartásokhoz vezessenek." (http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/tortenetek/okor/Roma/bacchanalia.htm) 

Érdekességképpen megjegyezném, hogy ez az ünnep - szellemében - kísértetiesen emlékeztet a Pünkösd keresztény ünnepére, tehát a Szent Szellem mindenkire való kiáradásának szimbólumára, ami időben is erre az időszakra esik (2003-ban és 2014-ben pontosan június 8-a a Pünkösd napja).

 *

A 'szamszára' szó jelentéséről

*

Mielőtt értelmeznénk bármilyen archaikus nyelven fennmaradt szót, így tehát természetesen a szóban forgó szanszkrit terminust is, mindenek előtt helyesen le kell fordítanunk azt. És mielőtt helyesen lefordítanánk, hogy azután értelmezhető legyen, előbb fel kell tárnunk a szó helyes etimológiáját, szerkezetét. És csak ezután jöhet maga az értelmezés, és tágabb kommentár.

Lássuk tehát a szó analízisét sorjában. A szanszkrit szó (संसार) latin átírású alakja helyesen a következő:

"Saṃsāra"

A 'Sa[ṃ]-' előtag az "össze-, meg-", a tehát a "valamivel együtt"; "-val, -vel", az "ugyanakkor, egyidőben" jelentésű szótag (ez megfelel a latin "co[n]-" előtagnak).

Az utótag, a '-sará', a "rohanó, folyó, patak, kiterjesztés" jelentéssel bír, a '-saraná' pedig a "vándorló, mozgó, rohanás" fogalmakat is magában foglalja. (A "sāra" emellett jelenti a "szelet, légmozgást", de a "vizet" is.)

A "szamszára" tehát az "összefolyó", "összefolyás" etimológiai jelentésű kifejezés. (Ez a latin "confluxus".)

Helyes és a doktrínát híven tükröző fordítása talán az "összfolyamat" lehetne.

Maga a szó etimológiailag a 'sam-srij' ("szamszridzs") kifejezésből eredeztethető, ami az "egyesülni, összefolyni, egyesíteni, összekeverni, összegyűjteni" jelentésekkel rendelkezik.

*

A szó értelmezése a következő: ezek a világban tapasztalható ill. a világot - mint jelenségek komplexitását alkotó összfolyamatok - periodikusan-körkörösen ismétlődnek (pl. ...keletkezés-születés-halál...), így a samsára szó átvitt értelemben magát ezt a "(lét)forgatagot", "(lét)örvényt" jelöli, annak a "körforgás, forgatag, folyás, haladás" értelmében.

Tehát terminusunk az összefolyás etimológiával rendelkezik, az összfolyamat jelentéssel bír, és körforgás értelemben használatos (mint pl. az okfüggő keletkezés), ami a földi létre ill,. az egyéni léleknek a különféle testeknek a felvételével járó vándorlására utal.

*

Konkrétum

*

concresco, etc. 3. k. sajátl.

összenő, innen
1) sürűdik, megalszik, megmered s több efféle: lac c., aqua c. nive, sanguis c. frigore; (költ.) ora cc. rigido rostro, a száj meredt csőrré változik.
2) támad, ered (küln. sürűdés által), képződik, alakul, re aliqua, valamiből; éppen igy r. concretus, közép értelemben: c. esse ex re aliqua (inde), valamiből alakultnak, támadottnak lenni.
3) átv. ért. a) (mintegy megsürűsödve) meghomályosodik; lumen concretum, meghomályosodott fény; b) összenő, nőve összehuzódik; nanus et ipse suos breviter concretus in artus, megkurtult; c) összenő, nőve egyesül, rá- v. hozzá nő, valamihez ragad v. tapad; aut simplex est natura animantis, aut concreta; igy: concreta labes, hozzá tapadt romlandóság; multa diu concreta, sok, a mi rég ránk ragadt (hibáról, félszegségről, bünről).

1. concretus, mn. kf. [r. concresco ]

1) összenőtt, összetett; crines cc. sanguine, összeragadt.
2) megsürűdött, sürű, megaludt, aer, corpora, humor, lac; (költ.) dolor c. könyütelen.

2. concretus, us, hn. [concresco]

megsürűsödés.

*

A misztérium

*

Interrogatus autem a Pharisaeis quando venit

regnum Dei respondit eis et dixit non venit

regnum Dei cum observatione.

Neque dicent ecce hic aut ecce illic ecce enim

regnum Dei intra vos est.

Lucas XVII. 20-21

*

Doctrina Traditionis Metaphysicae

*

Metidealismus

Immanentali-Transcendentalis

et

Transcendentali-Immanentalis

Theurgo-Magico-Solipsisticus

Absolutus

*