Avalokiteśvara (अवलोकितेश्वर) bodhisattva ( बोधिसत्त्व)

*

"A teljes és végső ellobbanást közvetlenül megelőző szellemi állapotú Rátekintő Isten."

*

Kommentár nélkül

*

- panca-skandhās tāṃś ca svābhava śūnyān paśyati sma -

________________

- sarva-dharmāḥ śūnyatā-lakṣaṇā -

*

Bevezetés a Bodhisattva-ösvényre

 "Hova tartunk hát? Mindig hazafelé."

Novalis

 *

A buddhizmus szerint - bár minden lény át van itatva a Nirvána szellemével -, 

csakis egyetlen létformában lehet az Ösvényre lépni, és elérni a Megszabadulást:

emberi létformában.

Emberi létforma pedig kizárólag a Földön lehetséges.

A Vaskor derekán semminél sincs nagyobb szüksége az emberiségnek, 

mint arra, hogy megpróbálja helyre hozni azt, amit még helyre lehet hozni,
és megőrizze azt, amit még nem rontott el.

Hogy a Kapu mindig nyitva maradjon.

*

*

Hinduizmus és buddhizmus: az Igazság maszkjai

*

A Múzeumok Éjszakája c. rendezvény keretén belül tegnap - többek között - megnéztük a Néprajzi Múzeum egyik rendkívüli, az Aranyba rejtett arcok c. kiállítását, melyet a Zelnik-gyűjteményből válogattak össze, és különböző korokból származó, adott esetben többezer éves halotti-, rituális- és beavatási aranymaszkokat mutat be, a világ minden tájáról. Nagyon érdekes és elképesztően megindító volt testközelből látni ezeket a szakrális műtárgyakat. (Emlékeztetőül: a "maszk" ill. "álarc" szót jelölő ógörög proszopón-ból ered (πρόσωπον) a latin perszóna (persona), ami - nagyon beszédesen - a személyt is jelenti egy idő óta, és az ortodox teológia egyik - autológiai és ontológiai - kulcsfogalma [a témához lásd: J.Meyendorff: Krisztus az ortodox teológiában, valamint L.A.Uszpenszkij: Az ikon teológiája c. művét].) 

Az egyik maszk váratlanul olyan dologra hívta fel a figyelmet, amit már jóideje  meggyőződéssel vallok magam is: egy, első ránézésre egy bódhiszattvát, vagy esetleg a fiatal Sziddhárthát ábrázoló aranymaszkról van szó: a leírása alapján azonban a maszk a himalájában vagy India északi részén készült, és nem egyértelműen buddhista vallási tárgy: bár számos jegyét hordozza a mahajána buddhizmusnak, a szakértők szerint ugyanígy ábrázolhatja a hinduizmus egyik, a mennyei égben lakó déváját, ragyogó fényistenét is. Eldönthetetlen, hogy Ind vagy buddhista művészeti alkotásról van szó.

Pontosan ez a maszk az, ami számomra annak a szimbóluma, hogy a hinduizmus és a buddhizmus ugyananak a doktrínának a két diszciplínája, kétféle megközelítési módja (ezt, az ismertebb kutatók közül, leginkább A.K.Coomaraswamy és M.Eliade tartotta így). A maszk számomra tehát nem egy hindu istenséget vagy a buddhizmus bódhiszattváját ábrázolja, hanem: mindkettőt - is-is, ahogy a "nem-Én" buddhai tanítása pontosan az Upanisadok  vagy a Bhagavad-gíta "Én"-tanításával egyezik meg - pusztán szubjektív nézőpont kérdése, hogy valaki éppen melyik megközelítést fogadja-, vagy éppen utasítja el, mivel azok sem logikai, sem doktrínális, sem filozófiai ellentmondást nem tartalmaznak egymás tekintetében.

 Hinduizmus és buddhizmus.

Egy másik, un. "koronázási maszk", mely szintén Indiából ered, számos olyan szimbólumot tartalmaz, ami a buddhizmus jól ismert jelképei közé tartozik: ilyen a csúcsából kicsapó láng, a Törvényt szimbolizáló kerekek, stb. Ha más nem, azért az ebből is bárki számára konkrétan látható, hogy a buddhizmus nem tárgyalható a hinduizmus nélkül, és a hinduizmus sem tárgyalható a buddhizmus nélkül: "mindkét tanrendszerben" olyan univerzális doktrínákról és ikonográfiai szimbólumokról van szó, melyek nem szoríthatók önkényesen, az egyes vallásokat egymástól élesen elhatároló dogmatikus keretek közé. Az advaita védánta, a szánkhja, és a jóga semmiféle ellentmondásban nem állnak a buddhizmus főbb eszméivel, és ez értelemszerűen fordítva is így van. 

A sokféle tradíció, szent meggyőződésem szerint, egységes doktrínát rejt tehát: az emberek nagy része pusztán kiválasztja a neki jobban tetsző, habitusának "szimpatikusabb" vallás iskoláját, majd maszkként arca előtt hordja, mások tekintetével együtt sokszor megtévesztve ezzel önmagát is, amikor néha az igazság tükrébe néz...

_________________________________________

(A kiállításról: http://www.neprajz.hu/kiallitasok.php?menu=3&kiallitas_id=84)

*

A Felébredett allegóriája

*  बोधिसत्त्व  *

सिद्धार्थ गौतम  * शिद्धत्थ ङोतम

___________________________

*

"Úgy hallottam, hogy egy alkalommal a Magasztos Szávatthi közelében a Dzséta-ligetben, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Ekkor egy bizonyos dévata, késő éjjel, tündöklő ragyogásával bevilágítva az egész Dzséta-ligetet, elment a Magasztoshoz. Megérkezvén meghajolt előtte, és megállt mellette. Ahogyan ott állt, megkérdezte a Magasztostól:

— Mondd, kedves uram, hogyan keltél át az áradaton?
— Törtetés nélkül és helyben maradás nélkül keltem át az áradaton.

— De hogyan, kedves uram, hogyan keltél át törtetés nélkül és helyben maradás nélkül az áradaton?
— Mikor törtettem, elsodródtam az árral. Mikor egy helyben maradtam, elmerültem. Majd törtetés nélkül és helyben maradás nélkül átkeltem az áradaton.

[A dévata:]

Végre látok

Egy teljesen eloldódott bráhmanát,
Ki törtetés nélkül,
Helyben maradás nélkül,
Átkelt
a világ összes
Akadályán.

Ezt mondta a dévata. A Tanító igazat adott neki.

Felismervén azt, hogy „A Tanító igazat adott nekem”, meghajolt a Magasztos előtt, tisztelettel körbejárta a Magasztost — jobb irányban tartva —, majd eltűnt onnan."

 [SN 1.1 Ogha-taraṇa Sutta, http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:sn-1-1-asz]

*

"Harminchét gyakorlat"

*

Sokszor olvasok "szellemi tanításként" olyan evidenciákat, melyek egyébként minden normális ember számára kézenfekvő dolgok, mégis, barlangban élő, bölcs remeték és szent aszkéták nyilatkoztatják ki.

Néha eme hűtőmágnes-bölcsességek közé - mintegy kakkuktojásként - belekeverednek komolyabb tanítások is: azonban úgy keverednek bele, hogy a szerzőjük maga sem ismeri fel ennek az egy-két mondatnak a mélyebb-magasabb tartalmát, mivel ő maga is csak arra képes, hogy egynek tartsa a többi népi bölcsességnek, közhelyszerű, és jól hangzó tannak, és így egybemossa azokkal.

Ez a jelenség figyelhető meg igen tisztán az alábbi aforizmagyűjteményben is.

*

Tulajdonképpen ugyanis mind a 37 vers egyedül a 22-es következménye, és végső soron egyedül annak szemlélete alapozza helyesen meg őket (és így a 22-es mintegy felette is áll a többi versnek, mert "magában foglalja öket").

Továbbá, ha igaznak látjuk a 22-es tételét, tehát minden kontemplációban valóságosan is tettenérhető ez a cselekmény az én számára, mint aktus [mármint hogy a jelenségek a saját tudat kivetülései], akkor az "én" mint projektáló objektum is csak a tiszta Én [ami szimultán szubjektum-és-objektum] önkorlátozott modifikációjaként létezhet...

Ha pedig ez így van, akkor bárki, aki ezt a mozzanatot képes a tudatában megragadni, a teljes szabadság állapotába kerülhet.

Abba, amiben valójában - öntudatlanul - "most is van".

*

1
Most, amikor rendelkezésünkre áll az öröm és szerencse nehezen elnyerhető hajója (testünk), törekedjünk, hogy másokkal együtt megszabaduljunk a körforgatagból. Folyamatosan tanulni, elmélkedni és meditálni, ez a bodhiszattvák gyakorlata.

2
Szeretteinkhez való ragaszkodás érzése kavarog mint a víz. Ellenségeink gyűlöletének érzése izzik mint a tűz. A butaság, mely elfelejti, hogy mit használjon és mit utasítson el, mély és sötét. Elhagyni a szülőföldet, ez a bodhiszattvák gyakorlata.

3
Amikor az ártalmas helyeket elhagytuk, a zavaros érzelmek fokozatosan megszűnnek. Szórakozottság nélkül, az erényes igyekezet természetes módon erősödik. Ha a tudatod tiszta, megjelenik a dharma végleges megértése. Csöndes, békés helyeken tartózkodni, ez a bodhiszattvák gyakorlata.

4
A régi barátok előbb-utóbb elszakadnak egymástól. A sok munkával szerzett gazdagság és vagyon a hátunk mögött marad. Tudatunk, a  vendég, elhagyja a test vendégházát. Elengedni ezt az életet, ez a bodhiszattvák gyakorlata.

5
Ha rossz társaságba keveredünk, felerősödik a három méreg, visszaesik a tanulás, elmélkedés és meditáció, és kialszik a szeretet és az együttérzés. Otthagyni a rossz társaságot, ez a bodhiszattvák gyakorlata.

6
Ha nemes szellemű barátokra támaszkodunk, hibáink eloszlanak, képességeink pedig növő holdhoz hasonlóan teljesednek. A saját testnél is többre tartani a szellemi társakat, ez a bodhiszattvák gyakorlata.

7
Hogyan tudna egy létforgatagban élő világi isten megvédeni másokat? A menedék keresésekor forduljunk a csalhatatlan Három Drágasághoz. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

8
A Megszabadító azt mondta, hogy a három alsó világ minden kibírhatatlan szenvedése az ártalmas cselekedetek gyümölcse. Ezért soha ne kövessünk el ártó tetteket, még ha az életünkbe is kerül. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

9
A három világ öröme olyan, mint harmatcsepp a fűszálon, egy pillanat alatt megsemmisül. Törekedjünk (elérni) a sosem változó szabadság semmihez sem hasonló állapotát. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

10
Mikor anyáink - kik kezdettelen idők óta kedvesek voltak hozzánk - szenvednek, mit ér saját boldogságunk? Ezért, a számtalan érző lény megszabadítása miatt, keltsük fel a megvilágosodás szellemét. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

11
Kivétel nélkül minden szenvedés a saját boldogságunk kívánásából fakad. A tökéletes buddhák az önzetlenség tudatából születnek. Ezért váltsuk meg boldogságunkkal mások szenvedését. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

12
Akkor is, ha mások nagy vágytól hajtva lopják, vagy már el is lopták összes vagyonunkat, ajánljuk fel nekik testünket, vagyonunkat, és a három időben felhalmozott összes érdemünket. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

13
Akkor is, ha ártatlanságunk ellenére mások akár le is vágják a fejünket, együttérzésünk ereje által vegyük magunkra minden ártalmas tettüket. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

14
Akkor is, ha valaki mindenféle támadó és káromló szavakkal illet, szerte a millióféle világban, méltassuk kedvességgel az ő képességeit. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

15
Akkor is, ha valaki egy nyilvános gyülekezet kellős közepén kiteregeti hibáinkat, és elítélően beszél rólunk, alázattal köszöntsük őt, és tekintsük lelki barátnak. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

16
Ha valaki - akit szeretetteljesen kezeltünk, mint saját gyermekünket - ellenségként kezel minket, bánjunk vele olyan kedvesen, mint anya a kisgyermekével. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

17
Akkor is, ha egy egyenrangú vagy alacsonyabb rendű személy gőgösen viselkedik velünk, tisztelettel tekintsük őt, mint egy fejünket ékesítő mestert. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

18
Akkor is, ha nagyon szegényes életünk van, mások lenéznek, veszélyes betegségek és sötét szellemek fenyegetnek - bátortalanság nélkül vegyük magunkra a lények minden tévedését és szenvedését. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

19
Lehet, hogy elismertek és híresek vagyunk, és annyi pénzünk van, mint Vaisravanának, mégis a világi szerencse lényegtelenségének átlátása a bodhiszattvák gyakorlata.

20
Ha leigáztuk a külső ellenséget, de közben nem semmisül meg saját dühünk, akkor ellenségeink száma csak gyarapodni fog. Ezért győzzük le saját tudatunkat a szeretet és együttérzés seregeivel. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

21
Bármilyen nagy az érzéki gyönyörök száma, mégis, mint a sós víz, csak fokozzák a vágyakat. Azonnal utasítsd el mindazt, ami növeli a ragaszkodást és  függőséget. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

22
A jelenségek saját tudatunk (kivetülései). Kezdettől fogva tudatunk természete mentes a bonyolítás végleteitől. Ezt értve ne hagyd tudatod elmerülni az alany-tárgy kettősségbe. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

23
Miközben kellemes érzeteket tapasztalunk, bár szépnek tűnnek mint a nyári szivárvány, ne tekintsük valósnak, engedjük el a ragaszkodást és függést. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

24
A különféle szenvedések olyanok, mint egy gyermek halála álmunkban. Ha ezen látszatot valóságosnak tekinted, aggódni kezdesz. Ha kellemetlen helyzetekbe kerülsz, tekintsd azt illúziónak. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

25
Ha a megvilágosodás érdekében le kell mondanunk a testünkről, szükséges-e beszélni a tárgyakról? Ezért gyakoroljuk a nagylelkűséget, a jó karmikus következmények reményének elvárása nélkül. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

26
Ha - erkölcs híján - nem tudjuk megvalósítani saját célunkat, nevetséges mások üdvének beteljesítésére gondolni. Ezért a (világi létezés törekvéseit mellőző) erkölcs óvása a bodhiszattvák gyakorlata.

27
Az erény örömét szerető bohiszattvák számára kincset jelentenek a helytelenül cselekvők. Ezért az ellenszenv nélküli türelem gyakorlása a bodhiszattvák gyakorlata.

28
Még a hinajána követői is (pratjékabuddhák, srávakák) olyan igyekezettel gyakorolnak, mintha a fejükön égő tüzet kellene eloltaniuk. Ezt látva, kezdjünk el szorgalommal - mely a jó tulajdonságok forrása - tevékenykedni az összes érző lény javára. Ez a bodhiszattvák gyakorlata.

29
Amennyiben megértettük, hogy a zavaró érzelmeket megsemmisíti a nyugalommal áthatott belátás, a négy formanélküliséget tökéletesen meghaladó meditatív koncentráció gyakorlása a bodhiszattvák gyakorlata.

30
Bölcsesség híján - a többi öt tökéletesség gyakorlásának ellenére - lehetetlen elérni a tökéletes megvilágosodást. Ezért a három világot meg nem különböztető bölcsességgel áthatott ügyes módszerek alkalmazása a bodhiszattvák gyakorlata.

31
Ha csak egy gyakorló látszatát keltjük, és nem elemezzük saját hibáinkat, lehet, hogy a dharmával ellentétes módon cselekszünk . Ezért saját hibáink folyamatos figyelése és azok elengedése a bodhiszattvák gyakorlata.

32
Amennyiben zavaró érzelmek hatása alatt más bodhiszattva hibáin lovaglunk, saját magunk alatt vágjuk a fát. Ezért ne beszéljünk azok hibáiról, akik a nagy jármű útját követik. Ez a bodhiszattvák gyakorlata

33
Mivel a nyereség és az elismerés utáni vágy vitákba torkollik, és elnyomja a tanulást, elmélkedést és meditációt, a barátokhoz, társasághoz és jótevőkhöz való ragaszkodástól való elfordulás a bodhiszattvák gyakorlata.

34
Mivel a durva szavak zavarják mások tudatát, és lerontják a bodhiszattvák magatartását is, ezért a mások számára kellemetlen, durva beszéd elutasítása a bodhiszattvák gyakorlata.

35
Ha a zavaró érzelmek megszokottak, nehéz megtalálni az ellenszerüket. Felvértezve a figyelmesség fegyverének ellenszerével, a zavaró érzelmek keletkezésük pillanatában való megsemmisítése a bodhiszattvák gyakorlata.

36
Röviden, bármilyen viselkedésmód esetén kérdezzük meg magunkat: "Milyen tudatállapotban vagyok?" A figyelmesség és jelenlét folyamatos fenntartása által beteljesíteni mások célját, ez a bodhiszattvák gyakorlata.

37
A három világ tisztaságát megvalósított bölcsesség által oszlassuk el a végtelen számú érző lény szenvedését. A megvilágosodás elérését szolgáló törekvés érdemének felajánlása a bodhiszattvák gyakorlata.

________________________


Utószó

"A Tökéletesek - szútrák, tantrák és magyarázataik jelentését kifejtő - szavait követve, írtam le a Harminchét Bodhiszattva Gyakorlatot azok számára, akik el szeretnék kezdeni a bodhiszattva ösvény gyakorlatát.

Intelligenciám szegényes és iskolázottságom is szerény, ezért ez a mű nem egy tudósokat kielégítő költemény, de mivel a szútrákra és a Tökéletesek szavaira támaszkodtam, úgy gondolom, a bodhiszattvák gyakorlata nem téves.

Mivel egy hozzám hasonló alacsony képességűnek nehéz felfogni a bodhiszattvák nagy tetteinek mélységeit, így kérem a Tökéleteseket, nézzék el ellentmondásaim és gondolati ziláltságom hibáit.

A munkámból származó érdemek által valósítsa meg minden vándor - a viszonylagos és végső bodhicsitta által - a létezés vagy béke szélsőségeitől mentes védelmező Csenrézi állapotát.

Mindezt írta maga és mások hasznára Thogme szerzetes, a szövegek és jelentések magyarázója, Ngulcsu Rincsen barlangjában.

A jelen szöveget Tiszteletreméltó Beru Kyience Rinpocse adta át néhány magyar zarándoknak 2004 nyarán az indiai Bodh Gaján, hogy fordítsák le saját nyelvükre, és tegyék elérhetővé mások számára is. A magyar fordítást Kovács Endre készítette."

*

Az ártatlanokért

*

Közismert, hogy a világ folyamatos emberi-jogi, és humanitárius krízisben van.

Az, hogy a Nagasakira ledobott atombomba által többszázezer ártatlan civil halt meg, vált rokkanttá vagy hajléktalanná, a holokauszt mellett csak az egyik legkirívóbb példa az emberiség huszadik századi történetében arra, hogy a mindenkori hatalom vagy hatalmon lévő erőszakszervezet bármit feláldoz rövidlátó céljai érdekében, amit csak szükségesnek vél; és itt most nem térnék ki részletesen azokra a konkrétumokra, hogy például megközelítőleg hatvanmillió gyerekrabszolga él a bolygón, vagy hogy két és fél milliárd embernek napi probléma egy pohár tiszta víz beszerzése, ahogy nem elemezném az elmebeteg hadurakáltal felállított gyermekhadseregek, és a fanatikus terrorcsoportok által elkövetett kivégzések és kínzások ezreinek, vagy éppen a családon belüli erőszak motivációit sem.

Fentiek miatt azonban minden társadalom minden szellemi közössségének elsőrendű feladata az kellene, hogy legyen, hogy az alapvető emberi jogokat, minden polgár számára kiharcolja a mindenkori hatalom kontrollja, és a széleskörű társadalmi tájékoztatás révén, beleértve azoknak a jogonak a korlátozásának követelését is, amik visszaélésekre adhatnak lehetőséget, mint például a szabad lőszer- és fegyvervásárlás joga.

Ez soha nem volt még megvalósítva, és elképzelhető, hogy soha nem is lesz.

Számomra - egyelőre - az alapvető emberi jogok világméretű hiányának, vagy sérülésének e ténye a legkonkrétabb érv - a Tan mindenkori átadása, és a szellemi realizáció mellett - a humanitárius tevékenységek létjogosultságára, amihez képest minden más másodlagos: eme gondolatot ezúton is szeretettel ajánlom minden, nem csak buddhista közösség figyelmébe.

*





*

Az 'önmegsemmisítésről'

*

"Egyetlen teremtmény sem léphet a természet magasabb

fokára anélkül, hogy ne szűnne meg létezni."

Sum.Theol. I. 63. 3

*

A minap az öngyilkosságról leveleztem valakivel, aminek kapcsán most szeretnék egy naplóbejegyzést tenni: remélem, mindenkinek hasznos inspirációkkal és gondolatébresztőkkel fogok szolgálni.

*

Tudom, hogy első ránézésre ez meglepő lesz, de a közhiedelemmel ellentétben az öngyilkosságot nem tiltja a buddhizmus (természetesen nem a közönségesen vett vágy-, kiábrándultság-, és érzelemmotivált, felindulásból elkövetett és világgá kürtölt "öngyilkosságról" van szó, hanem a szanszkrit terminológiában 'ákimcanna'-nak nevezett "spirituális önmgesemmisítésről") - de a buddhizmus mellett általában a keleti doktrínák sem tiltják - legalábbis nem úgy és nem olyan érvek mentén, ahogyan azt ma sokan evidensnek tartják, elképzelik és gondolják (gondolni vélik).

Szögezzük le: a buddhizmus (és az antik sztoicizmus) megengedi a fent vázolt 'öngyilkosságot', mivel az a spirituális Út egy bizonyos pontján elkerülhetetlen.

Ennek a meditatív-kontemplatív spirituális önmegsemmisítésnek a neve: szatipatthána (satipatthana).

Amit a buddhizmus "tilt", az a tudatlanságon alapuló, kontrollálatlan tett, így ez a tiltás nem csak az öngyilkosság alacsonyabbrendű formájára érvényes, hanem pl. egy táj kontemplációjára, vagy egy csésze tea elfogyasztására is, ha az nem önuralt és tudatos.

Számomra nem is ez az önmagában vettt tény az érdekes (mármint az, hogy a szatipatthána, a buddhista meditáció szíve, önmegsemmisítés, mely által Önmagunkhoz vezet az Út), hanem az, hogy pl. a buddhizmus kinek engedi meg ezt az önmegsemmisítést mely, akárcsak az önkiüresítés, egyszeri és megismétlehetetlen, tehát nem létezik olyan, hogy szatipatthána meditációk)?

Annak "engedhető meg", aki jól tudja, hogy a tudatot nem lehet megölni; aki már túl van léten és nem-léten, életen és nem-életen, halálon és nem-halálon is; aki túl van azon, hogy "enyém" és "én", és jól látja, mi az, ami tőle függ és tőle független; aki túl van a kicsinyes ragaszkodásokon, a rögeszméken, a tévedéseken, a közönséges, alárendelt vallásosság ideáin, és látja, hogy a megnyilvánult kozmosz és az emberiség egésze, beleértve az alany "saját, emberi egzisztenciáját" is, pusztán egyetlen szubjektív tudatfokozat a létállapotok végtelen palettáján, és a Tudás által átitatott és a Megvilágosodással önuralt transzfiguráció akciója a végső cél felé immár csak értelmetlenül, hátráltatóan, és ezért indolkolatlanul lehetne tovább halasztható: ekkor az "itt és most" valóban 'Jelenvalólétté' válik...

(Minden gyakorlat és kontempláció, tanulmány és meditáció, elvonulás és felismerés, ennek az "önmegsemmisítésnek" az előkészítését jelentheti.)

A 'bodhisattva' már pusztán bodhisattva állapotánál fogva is, akármikor meghozhatja a végső döntést, hogy "kilépjen a játékból", egy magasabb, tisztább, vágy- és formanélküli létállapot felé...

És így valójában csak egy bodhisattva (aki ismeri Önmagát) állíthatja azt is, hogy "nem félek a haláltól".

Miért? Mert a halál (mint a Krisztus által tanított Újjászületés),

valójában a vágy és az "én" halála,

az Önmagamhoz vezető Út Kapuja,

melyen minden ember életében

csak egyszer lehet belépni.

*

Lábjegyzet a 'Bódhiszattva' fogalmához

*

A "bódhiszattva" fogalma (sz. 'bodhi-sattva') körüli általános bonyodalmak tisztázása végett arra gondoltam, hogy egy rövid bejegyzést ennek a témának szentelek.

A bódhiszattva fogalma alatt legtöbben egy bölcs embert, a Buddhát, vagy "az érző lények javára fogadalamat tevő" embert értenek. Ez már csak azért is problémás, mert minden ortodox metafizikai doktrína tagadja a közönségesen a világban megjelenő alany valóságos létét, és inkább kondicionált aggregációról, vagy téves tudati identifikációról beszél. Ezzel összhangban áll az is, hogy maga a szó sem egy "embert" jelöl, hanem egy szellemi kvalitást.

A szanszkrit-magyar nagyszótár meghatározása szerint a szó eredetileg "a teljes megvilágosodásban levés, a buddhává válást közvetlenül megelőző szellemi szint neve; ezen a szinten lévő lény" jelentéssel bír.

A "bódhiszattva" tehát egy tudatállapot, szellemi szint, nem pedig egy - virtuális - alany jelölésére szolgáló kifejezés: a felébredést közvetlenül megelőző tudatfeletti tudat, melynek "hordozója" illetve alanya nem lehet más, csak az átalakult, és az Önmagára visszafordult, a természetes tudati effektusoktól független éntudat.

Ennélfogva nem mondhatjuk, hogy valaha is létezett volna bódhiszattva, de azt sem, hogy soha nem létezett.

*

A bódhiszattva tehát az alanytudatnak a mindentől független Szubjektummá válása, az egó kialvása által - ezt viszont kizárólag a tapasztaló alany realizálhtja - más nem; vagy ha hipotetikusan mégis megengedjük, hogy más is, az nem a Szubjektum realizálása.

*