Válasz egy olvasói levélre

Tisztelt Antal Péter!

2012-ben már írtam Önnek egy levelet, a blogja egyik olvasója vagyok, folyamatosan figyelemmel követem a bejegyzéseit. Remélem, annak ellenére, hogy már egy ideje nem olyan rendszerességgel születnek bejegyzések, mint régebben, nem kívánja a blogot leállítani, vagy eltávolítani (ez utóbbi eshetőség még rosszabb lenne). Több lényeges dologgal a bejegyzések olvasása során szembesültem, példának okáért a helyesen felfogott szolipszizmust is akkor értettem meg, amikor A szolipszizmus újradefiniálása című bejegyzését elolvastam. Most is kérdéssel fordulnék Önhöz. Kérdésem a gondolkozással kapcsolatos műveletek fontosságával kapcsolatos lenne. A tradicionalista iskola képviselői, bármilyen spirituális praxis folytatása előtt a gondolkozás megelevenítését jelölik ki elsőrendű feladatként. Erdei Zoltán műveiben (nem tudom olvasta-e valamelyik könyvét) is szó esik erről, főleg a második könyvében, A tudatfolyamatok elemzése c. fejezetben. Ennek a fontosságára én is ráéreztem, elkezdtem ezzel kapcsolatos műveket olvasni, 2 nevet tudnék megemlíteni, az egyik Georg Kühlewind, a másik Massimo Scaligero neve, az ő műveikben részletesen tárgyalják ezt a kérdést. Ha jól érzékelem ennek az egésznek a súlyát, a modern ember igazából nem tapasztalja magát a gondolkodót, a gondolkodást nem éli át tudatosan, tehát ezért is kell először ezt a funkciót élővé tenni, mivel ezután valósulhat meg a szubjektum-objektum egysége (ami a spirituális praxis céljaként megjelölhető). Érdekelnének az ezzel kapcsolatos véleményei, meglátásai, Ön is ennyire fontosnak tartja-e, az ezzel a tudatfunkcióval történő operálást, illetve miként lehet ezt a mindennapok során is gyakorolni, tehát miként lehet az élet részéve tenni? 

Tisztelt Olvasó!

Elsőként nagyon köszönöm megtisztelő levelét: igyekszem arra röviden és félreértés-mentesen válaszolni.

Valójában semmi újat nem tudok írni a témáról, amit ne írtak volna már le vagy amit ne fejtettek volna ki, ezért én magam is korábbi tanításokhoz nyúlok. 

Sri Ramana Maharsi azt tanítja, hogy az "én"-gondolat megjelenésével kezdődik el az Én téves azonosítása a testtel, az érzékekkel, az elmével, és emiatt szem elől téveszti a valódi Ént. A valódi Önvaló a végtelen Én. Azt kell megvizsgálni, hogy a változó gondolatok kihez tartoznak. [Oltalmazó útmutatás, 109.o. Ford: Buji Ferenc]

Ebből a szempontból tehát nem az a cél, hogy a barlang falán megjelenő árnyékokat minél jobban megértsük és "uraljuk" aszerint, hogy mi is részt veszünk az árnyjátékban, hanem azok természetének a megértésével egycsapásra szabaddá válnak tőlünk, és mi is tőlük. Ez lehet az első lépés. További szempontokat a dzogchen adhat.

A dzogchen [atiyoga] tanítása szerint a megjelenő gondolatok nem leküzdendő akadályok vagy uralom alá hajtandó alattvalók, hanem a Tiszta Tudat vagy Nagy Üresség Formái, így azokat szabadon, érintetlenül hagyva kontemplálva hagyni kell, mintegy a spontán önfelszabadulás jelenségeinek tartva őket, a nirvána és a szamszára egylényegűségének szellemében. Ez már komolyabb szint, de paradox módon közelebb is van az igazsághoz, mert nem dogmatikus, doktrínális-skolasztikus igazságról van szó, hanem belső, élő igazságról, ami mindenkiben mindig jelen van. 

(A yogacara-doktrínában leírt tudatfokozatokat mint a tiszta fény prizma által színekre bontott spektrumát kell szemlélni.)

De van-e helyes módszer? Lehet-e egyáltalán?

Az atiyoga egyik értelmezése szerintem lehet az anupaya is, ami módszernélküliséget, módszerfelettiséget jelent, hiszen a módszerek, az ösvények, a spirituális gyakorlatok maguk képezhetik az akadályt a valóság visszatükröződése előtt. Az "én meditálok és gyakorlok", az én "kontemplálom a gondolataimat" vagy az "én járom az ösvényt" gondolatai eleve azt feltételezik, hogy a meditáció és gyakorlat, a kontempláció és az ösvény járása az útról való letérés mérföldköveit jelölik ki.

Természetesen nem vetem el ezeket mint olyan lehetséges módszereket, amelyek sokaknak segíthetnek, de számomra - és a dzogchen szempontjából - nem bírnak akkora jelentőséggel, mint az Igazság belső intuitív, spontán belátása.

Megcselekvés vagy meg-nem-cselekvés nem húzza ki az embert a cselekvések vak útvesztőjéből. Egyedül a metafizikai látás (sz. vidya).

AP

ELŐADÁS

*

A Szív szútra az Atiyóga tükrében

Bevezetés az Atiyoga szemléletébe és a Szív szútra lehetséges értelmezése.

Előadás két felvonásban

- 2 0 1 2  D E C E M B E R -

(jelentkezés, időpont, helyszín: hamarosan)

*

Nirvāṇa

*

Csak az Üresség nem változik.

*

A Szabadságról

*

A Szabadság: Tudás. 

Csak egy megtévesztett világi gondolhatja azt, hogy a "szabadság" azt jelenti, hogy a külső körülmények feltételeit hozzáidomítjuk az akarat és a vágy mulandó, vélemény-alkotta-világához. Nem attól lesz szabad valaki, hogy "jogait" a extremitás szélsőségeiig kiterjesztjük: attól az a valaki csupán a vágyait és akaratát gyakorolhatja szabadon, korlátok nélkül nyüzsöghet és szaporíthatja tetteit - ám valójában tudatlanságának rabságában marad, ami igaz Önmagát, az igazi Valóságot illeti, és eme öntudatlan rabság hajszolja akarata és vágyai karjába, azt gondolván: "én cselekszem". 

Az igazi Szabadság - belső lényegünk Forrása eredetének ismerete. Hogy a Teljesség ott rejtőzik legbensőnkben: nem része a külső világnak, de még pszicho-mentális identitásunknak sem, miközben "másságában" minden "az" is egyben. 

A Szabadság csakis az "illúzióktól" való szabadság lehet, aminek elérése kizárólag belső, szellemi út: nyugalom, nem-nyüzsgés. A belső korlátok felszámolása, nem a külsőké. Önmagunk megismerése, nem a "világé".

Ez a Szellemi Út bárhol, bármikor, bármilyen körülmény közepette gyakorolható, mert mindentől független, ami látható, tapasztalható, érzékelhető, létező.

*

Kommentár nélkül

*

"Aki azt állítja, hogy a világ tudat, az eltévelyedik előlem."

*

"Az ostobák, akik nem látják a végső valóságot,

Azt mondják, hogy a világ a saját tudatuk. 

Olyan ez, mint aranynak nézni a sárgarezet."

*

Avalokiteśvara (अवलोकितेश्वर) bodhisattva ( बोधिसत्त्व)

*

"A teljes és végső ellobbanást közvetlenül megelőző szellemi állapotú Rátekintő Isten."

*

A Dharma allegóriája

*

„Ahogy a folyamok, elérvén a hatalmas óceánt, elvesztik korábbi nevüket és formájukat, 

és aztán már csak óceánnak nevezik őket, éppen úgy ez a négy kaszt, a harcosok, papok,

 kereskedők és dolgozók, amikor eltávoznak családjuktól egy otthontalan életbe, 

az Igazság-keresők által megalapított szabályokat követve, elvesztik korábbi nevüket,

 származásukat, és egyedül »aszkétáknak«, »Buddha fiainak« neveztetnek."

*

*

Atiyoga (Dzogchen-tanítások 2#)

*

Akinek "el kell utaznia" és "el kell vonulnia" valahová ahhoz, 
hogy átélje azt, ami mindig mindenütt jelen van, 

az ahhoz az emberhez hasonlatos,

aki azért van úton kelet felé, hogy közelebb legyen a napfelkeltéhez.

*

A kontemplatív tudatosság és a lelki béke független attól, 

hogy fák vagy felhőkarcolók veszik körbe az embert,
hogy jurtában vagy panelházban lakik-e. 

Bárhol, bármikor be lehet hunyni a szemet, hogy a jelen pillanat bölcsességében magunkba nézzünk, 

és bárhol fel lehet nézni az égre, hogy a Végtelen Tér feltáruljon: 

 a Tiszta Tudat, a Tökéletes Teljesség minden jelenségben felismerhető. 

Ismerd fel - Itt és Most!

*

*

Dzogchen-tanítások (kontempláció-aforizmák) 1#

*

A Teljes Tökéletességről nagyon nehéz beszélni, mert minden róla szól.

*

Aki meglátja a Dzogchen lényegét, az nem "realizál" vagy "ér el" semmit: 
valójában a kontemplációjában a Tökéletes Beteljesedettség 
Jelenvalóságának Van-sága tárul fel, amit - természetéből adódóan - soha senki nem is hagyott el. 

* 

A Teljes Tökéletesség, a Végtelen Tér, az Olyanság és a Nagy Üresség 
- ugyanazon Valóságot jelölő szavak.

*

Az Atiyoga (अतियोग): "jógafeletti[ség]" állapota - úgy értelmezhető, hogy az, ami soha nem vált, 
mert nem válhat ketté, nem lehet "összekapcsolni". 

 *

Nincs "ez", amivel "azt" egyesíteni lehetne.

 *

Éppen az "összekapcsolás ["egyesülés"]" gondolatának felmerülése révén "válik ketté", de csakis illuzóriusan. 

Éppen ezért elhibázott minden "gyakorlat", ami az Olyanság realizálását tűzi ki célul.

*

 A végtelen világűrt nem az "valósítja meg", ha "eloszlanak a felhők".

A "felhők" - tudat. A "végtelen világűr" - tudat.

Az a tudat, mely ezt "felfogja" és "megalkotja", nem különbözik attól a tudattól, 
mely mindezek végső alapja.

*

Zen Üresség-kontempláció (vázlatok)

*

*

*

[A felvételeket 2012. augusztus 4-én készítettem a Börzsönyben, a Nagy Hideg-hegyen.]

Adalékok a Középső Úthoz

*

'A "semmit sem állítok határozottan" szófordulatról pedig a következőt mondjuk. Határozott állítás alatt nem azt értjük, hogy egyszerűen mondunk valamit, hanem azt, hogy nem nyilvánvaló dolgot jóváhagyással kísérve tárunk elő. Így alighanem arra a felismerésre fogunk jutni, hogy a szkeptikus semmit sem állít határozottan, még azt sem, hogy "semmit sem állítok határozottan". Hiszen ez nem dogmatikus felfogás, vagyis valamely homályos dologba történő beleegyezés, hanem olyan szófordulat, ami tapasztalatunkat fejezi ki. Amikor tehát a szkeptikus azt mondja, hogy "semmit sem állítok határozottan", akkor ezzel azt közli, hogy "most olyan szellemi állapotban vagyok, hogy a kutatás tárgykörébe eső dolgokról semmit sem tételezek vagy tagadok dogmatikusan". Mikor pedig ezt mondja, akkor arról a benyomásáról ad hírt, ami benne a vizsgálandó tárgyakról keletkezett, s nem dogmatikus módon, meggyőződéssel jelent ki valamit, hanem elbeszéli azt, amit tapasztal.'

Sextus Empiricus: A Pürrhonizmus alapvonalai, Első könyv, 23.

*

A Vénusz a Nap előtt

*

2012. június 6-án hajnalban Vénusz-átvonulás lesz a Nap előtt, ami remek meditációs-kontemplációs lehetőséget rejt magában annak tudatosítására, hogy életterünk csupán egyike a roppant kozmosz parányi porszemének. 

A Vénusz legutóbb 2004. június 8-án, a délelőtti órákban vonult át a Napkorong előtt: a jelenséget akkor  a teleszkópommal megfigyeltem és vázlatrajzot is készítettem róla. 

A Napon két napfolt is látható volt, amik helyét rögzítettem (β). Érdekessége a megfigyelésnek, hogy egy madár (avis) is elhúzott látszólag a napfoltok felett, annak útvonalát szintén berajzoltam (α), gondolván, az is a látványhoz tartozik.

(A rajz a valósághoz képest "fejjel lefelé" mutatja a látványt, a teleszkópban található tükrök miatt.)

*

*

*

*

Felhők - tanulmányfotók

*

Minden  érzék-vidzsnyána megszűnése az álajavidzsnyána fölhalmozott,

a nemvalósat és megkülönböztetést összegyűjtő adottság-energiájának a megszűnését jelenti.

Ez az, Mahátmati, amit a vidzsnyána formaszemléletének a megszüntetésének nevezünk.

-

A tudatban nem található sem állítás, sem tagadás.

-

Bráhmin, én nem tartozom az okság iskolájához, a nemokság iskolájához,

kivéve azt, amikor a keletkezések láncát tanítom,

már amennyire a megragadott és megragadás gondolat-alkotta
világa  a megkülönböztetéstől függően létezik.

-

Nem a létezéssel, a tettekkel, az egyéni jelekkel megyek a Nirvánába, én akkor megyek a Nirvánába,

ha a megkülönböztetés által keletkezett vidzsnyána elolszlik.

Lankávatára-szútra (részletek)

*

  

*

– Mit gondolsz, Szubhúti, ráébredt-e valamire a Tathágata, amikor elérte a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodást?

– Nem hiszem, Magasztos. Nincs semmi, amire a Tathágata ráébredhetne a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásban.

– Így van, Szubhúti, így van ez. Egyáltalán semmi sincs ott, amit meg lehetne ismerni. 

Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásnak. 

Továbbá, Szubhúti, egyenlő ott minden, nincsenek benne különbségek. 

Ezért hívják teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásnak. 

Mivel minden egyformán önvalótlan, lénytelen, élettelen és személytelen, 

a teljes és végleges, felülmúlhatatlan megvilágosodásban minden üdvös tényezőként nyilvánul meg. 

Mert az üdvös tényezőket nem tényezőknek nevezte a Tathágata; 

ezért beszélt üdvös tényezőkről.

-

– Szubhúti! Aki azt mondja, hogy a Tathágata jön, megy, feláll, leül, vagy lefekszik,

az nem érti, amit mondtam. 

Hogy miért? Azért, Szubhúti, mert akit Tathágatának neveznek, 

az sehová sem megy, és sehonnan sem jön. 

Ezért nevezik teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatának.

Gyémánt-szútra (részletek)

*

*

*

A felülmúlhatatlan üresség

*

Ánanda, azok a remeték és papok akik a múltban beléptek a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott időztek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe léptek be, és ott időztek. 

Azok a remeték és papok akik a jövőben be fognak lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott fognak időzni, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe fognak belépni és ott fognak időzni. 

Azok a remeték és papok akik a jelenben lépnek be a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott időznek, ebbe a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe lépnek be, és ott időznek.

Ezért Ánanda, így kell gyakorolnotok: 

’Be fogunk lépni a tiszta, legmagasabb rendű és felülmúlhatatlan ürességbe, 

és ott fogunk időzni.’

MN 121 Cūḷasuññata Sutta

*

(A felvételt 2009. május 12-én készítettem, Dobogókőn.)

*

Bevezetés az Igaz Hagyományba

*

„- A Bráhmin kaszt a legmagasabb kaszt, a többi kaszt hitvány, a bráhmin kaszt fényes, a többi kaszt sötét, a bráhminok megtisztultak a többiek nem, a bráhminok Brahmá igazi gyermekei az ő szájából születtek, Brahmából születtek meg, őáltala keletkeztek, ők Brahmá örökösei.

– Mikor a bráhminok ilyeneket mondanak, elfelejtik a régi hagyományt, Vászettha. A rossz és ragyogó tulajdonságok, melyek elítélendők vagy dicséretesek a bölcs szemében, egyformán oszlanak el a négy kasztban, a bölcs nem érti mi okból lenne a bráhmin kaszt a legmagasabb rendű. Miért van ez? Azért, Vászettha, mert bárki a négy kasztból, aki szerzetessé válik, egy arhat, aki leküzdötte a romlottságot, igaz életet él, megtette, amit meg kellett tennie, letette a terhet, elérte a legmagasabb célt, lerombolta a visszatérés béklyóit, aki megszabadult a legmagasabb tudás által – az a Dhamma kincse által érte ezt el és nem pedig a nem-Dhamma által. Vászettha, ti mindannyian, legyetek bár különböző származásúak, nevűek; különböző klánból és családból valók, aki otthonát hátrahagyva az otthontalanságba távozott, bárki kérdezi tőletek, kik vagytok, ezt válaszoljátok: „Aszkéták vagyunk, a szákja követői”. Kinek a hite a Tathágatában mély, meggyökerezett, megalapozott, szilárd, megingathatatlan bármely aszkéta vagy bráhmin, bármely déva vagy mára vagy Brahmá vagy a világ bármely lénye által, az híven állíthatja: „A Magasztos igaz fia vagyok, a szájából születtem, a Dhammából születtem, a Dhamma által keletkeztem, a Dhamma örököse vagyok.” Miért? Azért, Vászettha, mert így nevezik a Tathágatát: „A Dhamma Teste”, vagyis „Brahmá teste” vagy „Dhammává válik” vagyis „Brahmává válik." 

DN 27 Aggañña Sutta (részlet)

*

Elfogulatlanul

*

Milyen "módszerrel" lehet megszabadulni attól, ami soha nem is volt megkötve?

*

Kommentár nélkül

*

- panca-skandhās tāṃś ca svābhava śūnyān paśyati sma -

________________

- sarva-dharmāḥ śūnyatā-lakṣaṇā -

*

A Metafizikai Tradíció Iskolájáról

"Aki nálam keres oltalmat, legyen bár bűnből sarjadt pária, nő, közrendű vagy szolga, a legfelső célhoz jut el"

Bhagavad-gítá, IX.32.

*

"Ám a tanult, nemes lelkű ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes tant, járatos a nemes tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos az igaz emberek tanításában, az ilyen ember felismeri a fontos tanokat, felismeri a fölösleges tanokat. Mivel felismeri a fontos tanokat és felismeri a fölösleges tanokat,  a fölösleges tanokkal nem foglalkozik, a fontos tanokkal foglalkozik. [...] És mivel a fölösleges tanokkal nem foglalkozik és a fontos tanokkal foglalkozik, nem támadnak fel benne a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megszűnnek. Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés oka." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés megszüntetése." Bölcsen megfontolja: "Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út." Ha ezt megfontolja, három béklyója leoldódik: egyénisége létezésének tévhite, kétkedés, jótettekbe és szertartásokba vetett hit." 
Majjhima Nikāya, 2.

*

" - A megszabadulás után vágyakozónak meg kell-e ismernie a [mindenséget alkotó] princípiumok (tattvák) természetét?
- Mint ahogyan annak, aki a konyhai hulladékot ki akarja hajítani, semmi szüksége sincs arra, hogy a szemetet megvizsgálja, s megnézze, hogy mit dob ki, éppúgy annak sincsen szüksége a tattvák számbavételére avagy jellegzetességeik kutatására, aki az Önvalót akarja megismerni. Amit tennie kell, az az Önvalót eltakaró valamennyi kategória elutasítása. A világra úgy kell tekintenie, mint egy álomra." Sri Ramnana Maharsi

*

Aki az Igaz Hagyományt követi, az valójában az Igaz Tant követi.

E kettő valójában egy: mentes a kasztoktól, mentes a rasszoktól, mentes az egótól, 

ahogy a folyók is nevüket vesztik, mikor a tengerbe ömlenek; 

mentes az egyéni vélemények és a politika, a történelem világától, 

mert a hétköznapi tudat által tapasztalt világon túlra, az Igazságra mutatnak.

A kasztok, a rasszok, a vélekedések, a politika, a történelem, az egó: táncoló árnyékok, korom és füst a barlang falain.

A múltba révedezés, a jövő illúziói, az ellenségképek, az intolerancia, a horizontalitás világához való ragaszkodás: mérgezett tövisek a tudatban.

A Tan ezek meghaladása; egyetlen Célja a kötöttségek eloldása, a tudatlanság és a szomj kioltása.

A Tan - Csend és béke, mely bárhol, bármikor realizálható.

Nem dogmák és intellektuális tantételek szőrszálhasogatása, filológia, üres és sablonos filozófia, hanem cselekvés.

A Tan a tudat megtisztításának az útja, Önmagunk igaz megismerése.

A Szent szövegek, a Dharma a tanítás útjelzői - nem az ember-alkotta dogmák.

Aki ezzel hadban áll, önmagával áll hadban.

*

"Égi temetés" Tibetben (+18!)

*


Az összegyűlt Istenségeknek,

a Védőistenségeknek,

a Gurunak

adassék mély tisztelet:

tegyék lehetővé az átmeneti

állapotból való megszabadulást!

 (Tibeti halottaskönyv)

 

*

"Az égi temetés Tibet egyik sajátos misztikus szertartása. A szertartásnak nagy vallási jelentősége van. Az ilyen szertartások puszta látása is átalakíthatja világképünket a halálról és a mulandóságról. A tibetiek számára az ott maradt hulla egy üres "edény", melyből a tudat eltávozott, és majd más testet öltve folytatja létét. A hullát a keselyüknek ajánlják fel, úgy gondolva, hogy a keselyük dákinik. A dákini, az "égtáncos" a tudatot a felső világokba viszi, ahonnan tovább születik. A hulla keselyüknek ajánlásával megmentik sok más kisebb állat életét, melyeket a keselyük levadásznának, hogy élelmük legyen. A halál beállta után nem érnek a hullához három napig, és szerzetesek, jógik szertartásokat végeznek a hulla mellett. Az égi temetés előtt a hullát megmossák és fehér gyolcsba csavarják. A hullát megfelelő helyzetbe készítik. Az égi temetést általában virradat előtt kezdik. A mesterek a szertartástárgyaikkal végzik a tudat vezetésének szertartását."

*

FIGYELEM! 

MEGRÁZÓ KÉPSOROK (WARNING GRAPHIC)!
A SZERTARTÁSRÓL KÉSZÜLT FELVÉTELT 
CSAK 18 ÉVEN FELÜLI, ERŐS IDEGZETŰ OLVASÓKNAK AJÁNLJUK!

A DOKUMENTUMFILM-RÉSZLET ITT TEKINTHETŐ MEG.

A szertartásról ITT olvashat bővebben.

Mahā-Mādhyamaka

*

Egy dolog valamit tagadni (X nem létezik), 

és egy másik dolog valamiről azt állítani, hogy nem az (X nem Y).

A közös bennük: a fogalmiság fátyla,

mely értőt nem téveszt meg.


A Középső Út: Csend és Fény.


Csak abban látni az Üresség Olyanságát.

*