*
Ma az emberek többsége képtelen titkot tartani, sőt, magával a titok valódi fogalmával sincs nagyon tisztában, legyen az még oly' közönséges titok is.
De maga a Titok más, mint amit az ember esetlegesen kisajátít magának: a Titok, mely ott lapul az Upanisadok, a Szent Iratok, a Csend és az Üresség mögött, valóban csak kivételesen elmélyült alkalmakkor, váratlanul tárul fel az ember előtt, és ezen mit sem változtat, hogy minden sarki könyvesboltban néhány ezer forintért bárki által meg is vásárolhatók a szakrális tanítások, és hogy "tanítók" ezrei beszélnek róla naphosszat.
A valóság az, hogy a legszentebb tanítások, melyek kifejtik a Titkot, örökre rejtve maradnak a hétköznapi ember világa előtt: ez mindig így volt, és így is fog maradni. A Titok nem adható át, és nem írható le; nem bolti portéka, és nem vásári mutatvány; nem tananyag és nem tantárgy.
Minnél többen "ismerik meg", minnél több helyen teszik ki a polcokra, annál inkább lesz Titok, annál inkább lesz
más.
*
Így van ez a Karácsonnyal is, a Fény, az Átlépés, a Felkent megszületésének archaikus ünnepével is, melyet még egy kozmikus esemény, a Solstitium is szimbolizál itt, a Világmindenség Középpontjában, örök útjelzőként, a Visszatérés, a Győzelem jeleként.
(...)
Ma a Karácsony misztériumát, a Megtestesülés rejtélyét, a Fény Titkát csak nagyon kevesen ismerik; nagyon kevesen birtokolják a Tudást, mely nyilvánvalóvá teszi azt.
Nézzük csak meg: minden házban ott a Fa, az Aranyág, az Axis Mundi szimbóluma; az egymás Megajándékozásának rítusa, a gyertyagyújtás és a Szeretet ünnepe, de mindez szinte öntudatlan tompasággal, jó széndékú, de célt tévesztő tudattal történik.
A társadalmi ünnepek ma olyanok, mint a Szent Ereklyéket hordozó szamarak: a lényeg Szent, de nem ismert azok számára, akik gyakorolják a rítust.
Hisz' mi is történik Karácsonykor?
Egy pillanatra mozdulatnaná válik, megáll a Természet, annak minden törvényszerűsége, a Nap és az égitestek.
És ettől a mozdulatlanságtól Megszületik a Képmás...
Az Anyagtalan anyaggá, Isten nem-Istenné, a Megfoghatatlan megfoghatóvá válik: de csak a Titok által, rejtetten, első szám első személyű, belső átélés, átlényegülés által, mely azonnal eltűnik, érvénytelen lesz és semmivé válik, ahogy szó kiejti, gondolat megragadja, vagy egy másik ember tolakodik a közelébe.
*
A Logosz-Igazság minden pillanatban rejtőzködik, mert az maga a Pillanat: de a Titok, a Fény úgyszintén, mert ők a Lét nevei. És ha megnylatkozik, és elárulják, a tudatlan tömeg eltapossa, megsemmisíti, megalázza és sárba tiporja.
A tömeg meg akarja ölni, és időlegesen és látszólag meg is öli.
De az Igazság mindig Feltámad.
A Karácsony ez: az Égi Titok földi Misztériuma: amikor Isten - úgy, mint egy villám - Fénybe, a Kozmosz Fényébe rejtezik: akkor mindenütt látható, de senki nem látja, csak a vakok, nyomorékok, a tudatlanok, a latorok, a bűnösök. A bölcsek bölcsessége meg elpárolog, a tudósok tudása pozdorjává törik....
Láthatóvá lesz - de nem feltétlenül, és, főleg, nem mindenkinek lesz valóban látható is.
*
A Káosz, a Sötétség után három nappal megszületik a Rend, a Fény. Újrateremtődik a Kozmosz.
A végső kérdés nem ennek a valóságnak a tényében, hanem abban áll, hogy az Ember ezt a csodát mennyire képes meglátni, megérteni és megélni.
Hogy megértse: Isten Szelleme lakik benne, Aki Lát, és Aki Látható.
Aki a megfejthető Titok, mely nyújtja a kulcsot.
Csak az ő számára.
Titokban.
*
