Adalékok a Középső Úthoz

*

'A "semmit sem állítok határozottan" szófordulatról pedig a következőt mondjuk. Határozott állítás alatt nem azt értjük, hogy egyszerűen mondunk valamit, hanem azt, hogy nem nyilvánvaló dolgot jóváhagyással kísérve tárunk elő. Így alighanem arra a felismerésre fogunk jutni, hogy a szkeptikus semmit sem állít határozottan, még azt sem, hogy "semmit sem állítok határozottan". Hiszen ez nem dogmatikus felfogás, vagyis valamely homályos dologba történő beleegyezés, hanem olyan szófordulat, ami tapasztalatunkat fejezi ki. Amikor tehát a szkeptikus azt mondja, hogy "semmit sem állítok határozottan", akkor ezzel azt közli, hogy "most olyan szellemi állapotban vagyok, hogy a kutatás tárgykörébe eső dolgokról semmit sem tételezek vagy tagadok dogmatikusan". Mikor pedig ezt mondja, akkor arról a benyomásáról ad hírt, ami benne a vizsgálandó tárgyakról keletkezett, s nem dogmatikus módon, meggyőződéssel jelent ki valamit, hanem elbeszéli azt, amit tapasztal.'

Sextus Empiricus: A Pürrhonizmus alapvonalai, Első könyv, 23.

*

Vadászók és menekülők

*

Pürrhón (Πύρρων) tanítványa, Timón szerint kétféle filozófus létezik:

a vadászó és a menekülő.

A vadászók mindent megtesznek azért, hogy előadjanak, tanítványokat,

hallgatókat gyűjtsenek maguk köré, és saját magukról elnevezett iskolákat alapítsanak.

A menekülő filozófusok emellett mindent megtesznek azért, hogy mellőzzék ezeket a dolgokat, és valóban csak a lényeggel foglalkozzanak, bármiféle külsőleg is látható jel nélkül.

Ahogy elnézem a dolgot, jól látható, hogy én magam az utóbbiak közé tartozom...

És ez szül is némi feszültséget másokban.

*

Megismerhető-e a valóság?

*

Ma hajnalban olvastam az "Antik lexikonban" a szkepticizmusról, hogy ez a filozófiai irányzat az igazság, a valóság megismerhetetlenségét tanítja.

Ez igen fatális tévedés, amit a szkeptikus filozófia meg nem értése okoz: hasonlóan a Nagarjuna-i Tetralemmához, Pürrhón (Πύρρων) sem "tagadja az igazság megismerhetőségét", sőt: ahogy a mahajána buddhizmus madhjamaka irányzatában maga a Tetralemma az igazság (=a jelenségek ürességtermészete), az antik szkepticizmus is éppen a valóság természetéből adódóan tartózkodik az ítéletalkotástól, mint a valóság belátásnak következményétől.

Feltehetően mind Nagarjuna, mind Pürrhon ismerték a jelenségek valóságos természetét (ürességét), ezért nyilatkoztak úgy, hogy a jelenségekről nem lehet "vagy-vagy" ítéletet alkotni, és róluk dogmatikus kategóriákban beszélni.

Összefoglalva tehát: a szkeptikus filozófia szerint (1) nem a valóságról (=igazságról) nem lehet igaz ismeretet szert tenni (hisz a valóság ürességtermészete megismerhető, mert ha nem így lenne, megszabadulás sem létezhetne), hanem (2a) a valóságnak megfelelően, a jelenségek alaptermészete olyan, amiről nem lehet semmit állítani, illetve hogy (2b) minden (látszólag ellentétes) állítás, egyformán jellemez minden jelenséget.

Ez egymástól két, radikálisan különböző dolog.

*

Más: valahol lejjebb azt írtam (vagy azt sugalltam), hogy Pürrhon Nagarjuna kortársa volt: nos, ez pillanatnyi zavar, tévedés lehetett a részemről, hisz többszáz év választja el őket egymástól, mivel Pürrhón Kr.e. 360-270 között, Nagarjuna pedig Kr.u. II-III. században élt. Ez azt is jelenti, hogy az antik szkepticizmus időben jócskán megelőzte a madhjamaka-buddhizmus alapvetéseit. A hibáért mindenesetre elnézést kérek...

Ezt a két dolgot fontosnak tartottam megemlíteni ill. korrigálni...

*

A "Szövegek és képek" alá ma belinkeltem a Magyar Filozófiai Szemle internetes anyagait: mindenkinek ajánlom figyelmébe, rendkívül érdekes források, fordítások, tanulmányok találhatóak a weboldalon, több évre visszamenőleg vannak fent a folyóirat cikkei, publikációi.

*