A helyes elmélyülés

*

a helyes elmélyülés az, amikor az ember - önmagát kiüresítve - a gondolatok-feletti valóságban időzik

ez a valóságos természet

-

a helytelen elmélyülés az, amikor az ember képzetekbe merül, mert az elméjét a valóságról alkotott gondolatai uralják

ez az elfedettségben álló természet

-

a cél: e két természet közös alapjának meglátása

*

A megszabadulásról

*

Az újraszületések körforgásából az újjászületés szabadít meg.

*

Az Út

*

Sokan járnak különböző utakon gyakorolva, azt gondolván, közelednek céljukhoz;

de csak kevesen tudják, hogy a Cél - itt és most, önmagunkban van.

Ennek - minden kétséget eloszlató - felismerése: az Út vége.

És kezdete.

*

Az apofatikus teológia allegóriája

*

*

 "Jézus emberi formában történt megtestesülése és születése sem fejezhető ki semmiféle nyelven, vagy ismerhető meg bármiféle nyelven, 

vagy tudható bármely elme által, még a legfelmagasztaltabb angyalok közül az első által sem." 

Pszeudo-Dionüsziosz

*

Az imádság olyan szenvedélymentes állapot, amely a szemlélődő lélek erős szeretete által túlszárnyalja az értelem legmagasabb ismereteit, 

és eltölti Isten ismeretével.

Ha Isten tölt el téged, akkor imádkozol helyesen; ha helyesen imádkozol, akkor Isten eltölt téged.  

Amikor imádkozol, ne egy látható képben állítsd magad elé az Istent. 

Ne engedd, hogy értelmed akár csak a nyomát is megragadja valamely gondolatnak, hanem test nélkül állj a testnélküli előtt, és megismered. 

Evagriosz Pontikosz

*

Bevezetés a kontemplációba

*

Az Isten mindenhol a Csend;

a tomboló vihar mélyiben rejtező csend 

a felséges Istennek szava.

Zend Avesta, Yasna 45, 7.

*

Zarathustra

*
_________________________

*

Bevezetés a Zen-be

*

Amikor az elme nem mozdul, az Üresség. 

Amikor az Üresség mozdul, az az elme.

Jagjú Monenori

___________________________

A Buddha és Szókratész utolsó tanítása

*

"Ha valaki műveli és rendszeresen gyakorolja a légzés tudatosítását, Ráhula, akkor még az utolsó belégzése és az utolsó kilégzése is teljes tudatossággal fog végbemenni, nem öntudatlanul."

Majjhima-nikáya 62.

"Azok, akik helyes módon foglalkoznak a filozófiával, nem készülnek semmi másra, csupán arra, hogy meghalnak, és halottak lesznek."

Phaidón, 64a

*

"Én most már megtört, koros, öreg ember vagyok, életutam végét járom, nyolcvanadik évemet töltöm. Mint ahogyan, Ánanda, a rozoga szekér akadozva vonszolja magát, ugyanolyan akadozva vonszolja magát a Beérkezett teste. 

[...]

Önmagatokban keressetek tehát világosságot, Ánanda, önmagatokban keressetek menedéket, más menedék nélkül. A Tanban keressetek világosságot, a Tanban keressetek menedéket, más menedék nélkül. 

[...]

Az a szerzetes, Ánanda, aki akár most, akár távozásom után önmagában keres világosságot, önmagában keres menedéket, más menedék nélkül, és a Tanban keres világosságot, a Tanban keres menedéket, más menedék nélkül, az ilyen tanulni vágyó szerzetes méltó a szerzetesi névre. 

[...] 

- Ánanda, nem mondtam-e neked már régen, hogy minden, ami kedves és kellemes, megváltozik, megszűnik és elmúlik? Hogyan is volna lehetséges, Ánanda, hogy az, ami született, keletkezett, összetevődött és elmúlásnak van alávetve, ne múljék el? Ez nem képzelhető el.

[...]

- Ne foglalkozzatok a Beérkezett halotti szertartásával, Ánanda. Inkább saját üdvötökre gondoljatok, saját üdvötökön munkálkodjatok, saját üdvötöket szolgáljátok ernyedetlenül, kitartó buzgalommal. Vannak bölcs nemesek, bölcs papok, bölcs családapák, igaz hívei a Beérkezettnek, azok fogják intézni a Beérkezett halotti szertartását, Ánanda."

________________________

____________________

"Erõsítgetni, hogy mindez pontosan így van, ahogyan én elõadtam, nem illik értelmes emberhez; hogy azonban vagy így, vagy ilyenformán áll a dolog lelkünkkel és otthonaival, minthogy maga a lélek halhatatlannak látszik, azt úgy hiszem illõ is, méltó is az embernek megkockáztatnia, hogy higgye; hiszen szép ez a kockáztatás, s az ilyesmibe szinte bele kell bûvölnünk magunkat: ezért nyújtom én is már régóta ilyen hosszúra ezt a mesét. Jó reménységgel lehet tehát lelkét illetõen minden olyan ember, aki életében a test gyönyöreivel és ékesítéseivel, mint amelyek számára idegenek, semmit sem törõdött, s úgy gondolta, hogy ezek csak több bajt hoznak magukkal: s a tanulással fáradozott, meg avval, hogy a lelkét ékesítse, méghozzá nem idegen, hanem hozzáillõ ékességgel, mértékletességel, iggazságossággal, bátorsággal, szabadsággal és igazsággal -- és így várja a Hádészba utazást, hogy elindulhasson, mikor a végzet szólítja. Ti is -- mondta -- Szimmiász és Kebész és ti többiek, egyenként útnakindultok majd egykor; engem azonban, amint a tragédiaköltõ mondaná, már most hív a végzet, s itt van már az ideje, hogy fürdeni menjek; azt hiszem, jobb, ha megfürdöm, s úgy iszom meg a mérget és nem adok dolgot az asszonyoknak, hogy holttestemet mossák.

Miután beszédét befejezte, Kritón így szólt hozzá: "Jól van, Szókratész; tehát milyen utasítást adsz ezeknek vagy nekem, gyermekeidet, vagy bármi mást illetõen, amit ha megteszünk, leginkább kedvedre teszünk?"  

"Csak azt mondhatom, Kritónom, -- felelte -- amit mindig mondogatok, semmi újabbat: hogy ha magatokkal törõdtök, akkor nekem is, az enyéimnek is, meg magatoknak is szolgálatot tesztek, bármit tesztek is, még akkor is, ha most nem adjátok rá a szavatokat: de ha magatokkal nem törõdtök, és nem akartok a most mondottaknak meg régebbi megbeszéléseinknek mintegy a nyomán haladva élni, akkor, bárha most buzgón helyeseltek, semmi értéke sem lesz a tetteiteknek." 

"Gondolni fogunk rá, -- szólt Kritón -- hogy úgy éljünk; dehát milyen módon temessünk el?" 

"Amilyen módon akartok, -- válaszolta -- ha ugyan megfoghattok és el nem szököm tõletek." S ekkor csendesen elmosolyodott s ránk tekintve így szólt: "Nem tudom Kritónnal elhitetni, barátaim, hogy én az a Szókratész vagyok, aki itt beszélgetek s tisztázom sorban, amirõl csak szó esik; hanem azt hiszi, hogy az vagyok, akit nemsokára mint holttestet fog látni, és azért kérdez, hogyan temessen el. Amit pedig annyi ideig olyan hosszan fejtegettem, hogy miután kiiszom a mérget, nem maradok veletek, hanem átköltözöm a boldogok bizonyos hazájába, azt, úgylátszik, hiába mondtam neki, mintha csupán vígasztalni akartalak volna vele benneteket és magamat. Kezeskedjetek hát értem Kritónnál -- folytatta -- mégpedig ellenkezõ módon, mint ahogyan õ kezeskedett értem a bírák elõtt.  Ő ugyanis arról kezeskedett, hogy itt maradok; ti pedig kezeskedjetek arról, hogy bizony nem maradok itt, miután meghaltam, hanem elmegyek és elköltözöm; hogy könnyebben viselje el Kritón és ne szomorkodjék miattam, mikor látja, amint testemet elégetik vagy elássák, mintha valami szörnyûséget szenvednék el -- és ne is mondja a temetésen, hogy Szókratészt teríti ki, vagy õt kíséri ki, vagy õt temeti el. Mert jól tudd meg, -- szólt -- kedves Kritón, hogy a helytelen kifejezés nemcsak önmagában hibás, hanem bizonyos rossz hatással van a lelkekre is. Hát légy csak bátor és mondd azt, hogy a testemet temeted el, azt pedig temesd el úgy, ahogyan neked tetszik és ahogyan a legillendõbbnek gondolod."

*

*

________________________

discedo, etc. 3. k.

1) szétmegy, szétoszlik, elválik, populus d.; Numidae dd. in duas partes; terra d., meghasad; átv. ért. (újk.) divisio altera in tres partes, oszlik.
2) elmegy, eltávozik: d. ab aliquo, ex conciones d. in sylvas, ex castris domum; d. cubitum, fekünni megy. Küln. A) hadseregről s több efféléről, elvonul, elmegy: d. a Gergovia, ex iis locis cum classe; d. ab signis, zászlóját, a csatarendet elhagyja; d. ab armis, leteszi a fegyvert. B) valamely összeköttetésből kibontakozik, kihúzza magát, valakitől elpártol, azt elhagyja s több efféle: d. ab amicis, milites dd. a duce; uxor discedit a D., elválik D.-től, elhagyja. C) valamiből (vállalatból, viszonyból, veszedelemből s több efféléből) valami módon kiszabadul, kimenekül (mint győztes v. legyőzött, nyereséggel v. veszteséggel stb.): victor is d. ab hoste; aequo Marte d. cum Volscis (a V. elleni harczból); sine detrimento d.; tanta injuria impunita d., büntetlenül marad.
3) átv. ért. A) valamitől eltér, azt félbe-, odahagyja: d. a fide et justitia, a naturae statu; d. a sua sententia, ab oppugnatione castrorum, felhagy, eláll; d. ex (a) vita, meghal; d. a re eltér a dologtól (irva v. beszélve). B) elmulik, elenyészik: sollicitudines dd.; memoria illius rei nunquam discedit ex animo meo. C) msz. d. in alicuius sententiam, valaki véleményére áll, szavazatához csatlakozik (l. discessio); d. in alia omnia, egészen az ellenkező véleményhez csatlakozik. D) d. ab aliquo, valakit kivesz, ezen kapcsolatban: quum (si) ab illo discesserint, amazt kivéve, quum a fraterno amore discessi, ha a testvéri szeretetet kiveszem.

A Vas

*

Tegnap a Margitszigeten Tánczos Gábor  buddhista tanítómtól egy igen becses ajándékot kaptam: egy muszlim imafüzért, olvasót, ha úgy tetszik (arabul masbaha vagy sibha). A 99 gyöngyszem Allah kimondható neveit szimbolizálja, a századik (a bojt), a kimondhatatlan neve. Nagy becsben fogom tartani ezt az ajándékot, hiszen nagy tisztelője vagyok az iszlámnak, sokszor olvasom a Koránt,  egyéb szúfi leveleket, és persze azt is tudom, hogy Gábor is nagyon szerette a szóban forgó imafüzért.

Mi mással is tudnám kifejezni hálámat és nagyrabecsülésemet, mint az Iszlám Szent Könyvével? Álljon hát itt a számomra az egyik legmélyebb jelentéssel rendelkező szúra, a Vas című, (سورة الحديد) mely az ötvenhetedik a Szent Korán szúráinak sorában. (Az illusztrációkként használt fotókat Nagyvázsonyban és Csopakon készítettem.)

*

"Allahot magasztalja mindaz, ami az egekben és a földön van. Ő a Büszke és a Bölcs. Övé az országlás az egekben és a földön. Ő kelt életre és Ő küld a halálba, és mindenek fölött hatalmas. Ő az első és a végső, a Nyilvánvaló, és a Rejtett. Ő minden dolog tudója. Ő az, aki hat nap alatt teremtette az egeket és a földet, aztán felült a trónra. Ő tudja azt, hogy mi hatol be a földbe és mi jön ki onnan, mi jön le az égből és mi emelkedik fel oda. Ő veletek van, ahol csak vagytok. Allah látja azt, amit cselekszetek. Övé az országlás az egekben és a földön. Allahhoz térnek vissza a dolgok. Ő az, aki beviszi az éjszakát a nappalba, s a nappalt az éjszakába. Tudomása van szívetek legtitkosabb gondolatairól is. 

Higgyetek Allahban és a küldöttében és adjatok hozzájárulást abból, aminek a birtokában korábbi nemzedékek utódjává tett titeket. Akik hisznek közületek és hozzájárulást adnak, azoknak nagy fizetség lesz az osztályrészük. Ha hívők vagytok, mi van veletek, hogy nem hisztek Allahban, holott a küldött hív benneteket, hogy higgyetek az Uratokban, és ő már egyezséget kötött veletek? Ő az, aki nyilvánvaló jeleket küld le a szolgájának, hogy kihozzon benneteket a sötétségből a fényre. Allah bizony Gyengéd és Könyörületes irántatok. Mi van veletek, hogy nem akartok hozzájárulást adni Allah útján, holott Allahé az egek és a föld öröksége? Nem egyenlőek közöttetek a többiekkel azok, akik még a győzelem előtt hozzájárulást adtak és harcoltak. Ők rangosabbak azoknál, akik csak utána adtak hozzájárulást és harcoltak. Allah azonban mindenkinek megígéri a legjobbat. Allahnak tudomása van arról, amit cselekszetek. Ki az, aki dicséretes kölcsönt akar adni Allahnak, hogy Ő megkétszerezze azt neki, és nagylelkű fizetség legyen az osztályrésze? 

Azon a napon, amikor látod, amint a hívő férfiak és nők előtt s a jobb kezük felől halad tova a fényük: "Örömhír van ma számotokra: kertek, amelyek alatt patakok folynak, örökké ott időztök. Ez a nagy diadal." Azon a napon a képmutató férfiak és nők azt mondják a hívőknek: "Várjatok meg minket, hadd kölcsönözhessünk a fényetekből!" "Térjetek vissza a világba" - mondják nekik -"és ott keressetek fényt!" És fölemelkedik köztük egy fal, kapuval. Azon belül van az irgalom, és kívül, ezen az oldalon a büntetés. És hozzájuk kiáltanak: "Hát nem voltunk veletek?" "Igen!" - mondják a hívők - "de ti kísértésbe vittétek egymást, a kedvező alkalomra vártatok, kételkedtetek és elkápráztattak benneteket a vágyaitok, amíg végül el nem jött Allah döntése. És elkápráztatott benneteket Allahot illetően az elkápráztató. És nem fogadtatik el váltságdíj sem tőletek, sem azoktól, akik hitetlenek. Lakhelyetek a Pokol tüze. O a ti Uratok. Szörnyű sors!" Vajon nem jött-e el az idő azok számára, akik hisznek, hogy meghittséget érezzen az ő szívük Allah intése és az Igazság előtt, ami lejött, és hogy ne legyenek olyanok, mint azok, akiknek korábban Írás adatott, ám hosszúnak bizonyult nekik az idő, s megkeményedett az ő szívük és számosan közülük gonoszak lettek? 

Tudnotok kell, hogy Allah föléleszti a földet, miután az meghalt. Világosan megmagyaráztuk nektek a jeleinket. Talán éltek az eszetekkel. Az adakozó férfiak, és az adakozó nők és azok, akik dicséretes kölcsönt adnak Allahnak, azoknak megkétszereződik az, és nagylelkű fizetség lesz az osztályrészük. Akik hisznek Allahban és a küldötteiben, azok lesznek Uruk színe előtt az igazmondók és a tanúk. Fizetség és fény lesz az osztályrészük. Akik azonban hitetlenek és hazugsággal vádolják a jeleinket, ők a Pokolra kárhozottak.  

Tudnotok kell, hogy az evilági élet csak játék, mulatozás, cicoma, dicsekvés egymás között és vetélkedés a javak és a gyermekek gyarapításában. Olyan ez, mint a záporeső, melynek áldása tetszik a hitetleneknek. Majd elszárad, és látod, hogy elsárgul. Aztán száraz kóró lesz. A túlvilágon azonban a hitetleneknek szörnyű büntetés, a hívőknek pedig megbocsátás és Allah tetszése lesz az osztályrészük. Az evilági élet csupán csalóka holmi. Versengjetek Uratok megbocsátásáért és egy olyan kertért, amely olyan széles, mint az ég és a föld, s amely készen áll azoknak, akik hisznek Allahban és a küldötteiben. Ez Allah kegye. Annak adja, akinek akarja. Allah kegyelme nagy. 

Egyetlen sorscsapás sem esik a földön, vagy bennetek, hogy - mielőtt azt megteremtettük volna - az Írásban ne állna - könnyű ez Allahnak - hogy ne bánkódjatok azért, ami kicsúszott a kezetek közül és ne örvendezzetek annak, ami néktek adatott. Allah nem szeret senkit, aki beképzelt és dicsekvő, azokat, akik szűkmarkúak és azt parancsolják az embereknek, hogy szűkmarkúak legyenek. Aki elfordul, az maga látja kárát - Allah Ő a Gazdag és a Hálálandó. Elküldtük a küldötteinket nyilvánvaló bizonyítékokkal s leküldtük velük az Írást és a mérleget, hogy az emberek igazságosan járjanak el. És lebocsátottuk a vasat, amelyben szörnyű erőszak van és különféle haszon is az embereknek, hogy megtudja Allah, ki az, aki úgy segíti Őt és a küldötteit, anélkül, hogy látná. Allah Erős és Büszke. 

Elküldtük hajdan Noét és Ábrahámot és kettejük leszármazottainak adtuk a prófétaságot és az Írást. És van köztük olyan, aki az igaz úton vezettetik. A nagyrészük azonban gonosz. És a nyomukba küldtük a többi küldöttünket. És a nyomukba küldtük Jézust, Mária fiát s adtuk néki az Evangéliumot és követőinek a szívébe együttérzést és könyörületet helyeztünk. Ám a szerzetesi életet ők találták ki - nem mi írtuk elő nekik - Allah tetszését áhítozván. De nem tartották be úgy, ahogyan kellett volna. Akik hittek közöttük, azoknak odaadtuk a fizetségét. A nagyrészük azonban gonosz. Ti hívők! Higgyetek Allahban és a küldöttében, és akkor két részt fog adni nektek az irgalmából és fényt rendel néktek, amellyel járhattok kelhettek, és megbocsát nektek. Allah Megbocsátó és Könyörületes. Az Írás népének tudnia kell, hogy Allah kegyelméből nincsen semmi sem a hatalmukban, és hogy a kegyelem Allahnál van. Annak adja, akinek akarja. Allah kegyelme nagy."

* 

__________________________

Beavatás-aforizmák [fragmentumok]

*

[Invokáció: A legmagasabbrendű meditációban nincs aki meditál, mert minden része a meditációnak.]

*

Egyetlen Mester van: a Logosz.

Egyetlen igaz Beavatás létezik: a Csend.

*

Az üresség látszólag minden pillanatban elomlik, majd újra összeáll.

Ez azonban nem érinti magát az Ürességet.

Így:

Nincs sem látó, sem látható.

Csak a Látó, és a Látható van.

A látó azonos a látvánnyal.

A Látvány és a Látó végtelenül különböznek egymástól.

Bennük nincs Létörvény és nincs Ellobbanás.

Látni a Létörvényt és az Ellobbanást: a titkok Titka ez.

Ki az, aki mindezt megcselekszi?

*

Prologus:

A Lét és a Semmi - két testvér: Atyjuk a Tiszta Tudat Önvalója.

Semmi sem mondható ki róluk, mert minden róluk szól.

Az Út, mely elvezet az Igazsághoz, rejtve van az emberek előtt.

_________________

Van.

Nincs.

Van is és nincs is.

Sem van, sem nincs.

_____________________

Az igaz iskolák minden tudása ez.

*

Gyöngyhimnusz

*

Akinek van rá módja, olvasás előtt tanulmányozza Mircea Eliade Vallási hiedelmek és eszmék története c. művének II. kötetét, a 299-301. oldalon (és a továbbiakon is), mely röviden és érthetően fejti  ki az alábbi linken található gnosztikus Tamás-apokrifnak, a Gyöngyhimnusz-nak a történeti hétterét, mondanivalóját, a Salvator salvatus [Megváltott Megváltó] eszméjét. Jó elmélyülést mindenkinek!

*

http://www.freeweb.hu/antropozofia/gyongyhimnusz1.htm

*

Mi az igazi árjaizmus?

*

A jelenvalólét auto-transzformációja és a tudás általi megszabadítása, úgymint a Négy Nemes Igazság ismerete, a Középső Ösvény felkutatása, az önhalál tudatosítása és az arra való folyamatos felkészülés, az önkiüresítés és kontempláció gyakorlása, az igazi és tiszta Én-re [Önvalóra] való szakadatlan és éber emlékezés, így a cselekedetekre, valamint a "külvilágra" vonatkozó szenvtelenség megőrzése, a nem-kettősség és az Üresség felismerése - bármilyen körülmények között.

Ezek ellenkezője a nemtelenség és a tudatlanság birodalma, a "nagy többség" szenvedésteli, illuzórius, "mindennapi élete".

*

*

Az Igaz Egyházról

*

Egyetlen szent szertartás létezik csupán: az Önvalóra való emlékezés.

Egyetlen szent papság létezik csupán: az Önmagukat ismerő Filozófusok közös világa.

Nemes Csend és Szent Üresség őrzi ezt az Egyházat láthatatlan falaival.

*

A költészet napja

*

A poltikához, és a hétköznapi emberek hétköznapi világához, melyben az Igazság elrejtőzködve van jelen, és nem mutatkozik meg mindenki előtt nyilvánvaló módon, hanem úgy jelenik meg, hogy a tanulatlanok a kötelet vélik kígyónak, aképpen kell viszonyulnunk, mint a Filozófus Király, aki  a Szent Fa árnyékában egyedül csak kozmikus alapelveket és az isteni elme ideáit ismeri el létnek, Önmaga lelkének megtisztításával és nemesítésével foglalkozik, és ugyanakkor szabad, bármit megtehet, mert tudja, hogy bármit is tesz, nem cselekszik; mindenkit szeretettel és együttérzéssel ölel át: a nép egyszerű dolgait  pusztán a tudatlanság árnyékának tekinti, vásári mulatságnak tartja, melyek nemtelen élvezete és habzsolása után zúg az ember feje, görcsöl a hasa, és eltunyul a lelke.

A tudatlanság árnyékaival ugyanakkor szüntelenül háromféle karddal kell harcolnia, melyek nevei: a "Fényességtartó", az "Árnyékörökös", és az "Éjjeltapasztaló".

Az elsőt nem látod, láthatatlanul hatol át mindenen; a második megpendül és hangot ad, de sebet nem ejt, alakját ennek sem látod; a harmadik árnyéka csak nappal látható, csillogása akkor sem, de éjszaka csillog, árnyéka ugyanakkor észrevehetetlen.

Embert egyikkel sem tud ölni, mégis, az egész világ meghódol erejük és hatalmuk előtt, és időtlen-idők óta a birtokában vannak mindenkinek, aki az Örök Filozófia szerelmese.

*

Mindezek megértése és befogadása után nincs más dolgod, mint hogy távol a tömegtől és a mindennapok zajaitól, 
keresd azt az utat, amelyen elindulva nincs több visszatérés, és mondd:

"Ahhoz az ősi Lélekhez igyekszem, akiből a létezés valaha kiáradt."

_______________________

*

A Kerék a Vatikánban

A Vatikánváros Szent Péter Bazilikája, mint a Regnum Dei földi helytartójának székhelye előtt található tér, a hatalmas Nap-kerékkel, ami a létesüléseket és a Megnyilvánult Univerzumot szimbolizálja, mint amin keresztül kell jutnia a halandónak ahhoz, hogy a halhatatlanságot szellemi újjászületése, tehát Önmaga megismerése révén elnyerje.

A Kerékagy közepén az Axis Mundi, a Centrum, a Mozdulatlan Mozgató, a Világ Köldökének, az Önvalónak a végtelen kiterjedésű vertikális oszlopa látható.

*

Isten halott

(vázlatok és töredékek Heidegger egyik írása kapcsán)

 

__________________

Van valami, talán egy létmód, illetve egy létszemlélet,

ami mélyen gyökerezően és közösen, a legtöbb ember

gondolkodásmódjában fellelhető.

És ez a valami - végtelenül ijesztő.

Hogy miért?
Mert eredetileg ez a létmód nem volt az Ember sajátja.

*

"Isten halott" - mondta Nietzsche.

És úgy, ahogyan ő értette ezt, kétségtelenül igaza volt.

Illetve, ahogyan ő értette ezt: igaza van.

*

Éppen ez a létmód, illetve létszemlélet az,

amely ennek a mondásnak - "Isten halott" -

a metafizikai mélységét nem képes észre venni.

Isten alatt ugyanis valami olyan közhelyet értenek,

ami sosem létezett.

*

Nietzsche "Isten" alatt a metafizikai Lét
jelenvalóságát értette,
az "Isten halott" mondása alatt pedig azt,

hogy a metafizikai Lét eme jelenvalósága
- először az ismert történelemben -
eltűnt (kihalt) az emberek életéből,

gondolkodásából, létszemléletéből.
ontológiai alapállásából.

Így hát, mégha valaki vallásosnak is tartja magát,

minden további nélkül lehet fenti értelemben nihilista,

mert "rosszul vallásos" (vagy: nem tud "vallásos lenni"):
csak a Földet látja - Ég nélkül,
csak magát látja - az Ember nélkül.

A nihilista nem tudja látni, ahogyan a Lét működik:

a ma embere számára pedig nem történik semmi olyan,

ami Istenre, tehát a Létre közvetlenül utalna

- vagy pontosabban:

számukra közvetlenül - "a Semmi történik".

Az viszont egyre gyorsabban.

*

Aki nem képes (tehát) megérteni, 
hogy "Isten halott": 
nihilista.

_________________________

A margóra: 

A Bhagavad-Gítát (akárcsak egy Evangéliumot)

egy óra leforgása alatt el lehet olvasni.



És csupán egy pillanat megérteni.
 
(Vajon mit szimbolizál korunkban ez a tény?)

_________________

S-jegyzet

*

életem titkos erdei ösvényei: mind egy tisztásba futnak össze

a tisztás közepén pedig egy szent kert van,

közepén fa áll, az aranyággal

a világban minden erről a varázslatról szól

__________

az élet, ha jól éljük - beavatás

*

Bevezetés a kontemplációba

*

Senki nem beszélhet az éberségről és a józanságról, erkölcsről vagy morálról, amíg a mámor és a kábulat legmélyebb zugait nem-cselekvő cselekvőként alaposan be nem járta, hiszen Isten mindenhol ott van: a Lét mindent átitat.

Hogy az Önvalót megismerje, a
Tanúnak mindent látnia kell.

Ezután létrejöhet az elfordulás.

*

Titkos tanítások - II

*

A Rig-Véda, a Bhagavad-Gíta, a Biblia, a Buddha beszédei, az Upanisadok, a Korán és a Tao Te King - hogy csak a legmélyebb szövegeket említsem - titkos tanításai a mai korban a legelrejtettebbek, éppen amiatt, hogy ma értik a legkevesebben azok valódi tanításait, dacára annak, hogy ezen írások szinte minden utcasarkon beszerezhetőek, vagy bárhonnan elérhetőek az Internetről.

"Egy titkos tanítás csak annak számára titkos, aki nem érti" - írja Kaczvinszky.

Ma pedig túlnyomó többségben vannak ezek a személyek, így az értetlen emberek korszakát éljük. Ráadásul úgy értetlenek, hogy értetlenségük közben mégis azt hiszik, hogy értik...

*



*

Karcolatok a Karácsony Titkáról

*

Ma az emberek többsége képtelen titkot tartani, sőt, magával a titok valódi fogalmával sincs nagyon tisztában, legyen az még oly' közönséges titok is.

De maga a Titok más, mint amit az ember esetlegesen kisajátít magának: a Titok, mely ott lapul az Upanisadok, a Szent Iratok, a Csend és az Üresség mögött, valóban csak kivételesen elmélyült alkalmakkor, váratlanul tárul fel az ember előtt, és ezen mit sem változtat, hogy minden sarki könyvesboltban néhány ezer forintért bárki által meg is vásárolhatók a szakrális tanítások, és hogy "tanítók" ezrei beszélnek róla naphosszat.

A valóság az, hogy a legszentebb tanítások, melyek kifejtik a Titkot, örökre rejtve maradnak a hétköznapi ember világa előtt: ez mindig így volt, és így is fog maradni. A Titok nem adható át, és nem írható le; nem bolti portéka, és nem vásári mutatvány; nem tananyag és nem tantárgy.

Minnél többen "ismerik meg", minnél több helyen teszik ki a polcokra, annál inkább lesz Titok, annál inkább lesz más.

*

Így van ez a Karácsonnyal is, a Fény, az Átlépés, a Felkent megszületésének archaikus ünnepével is, melyet még egy kozmikus esemény, a Solstitium is szimbolizál itt, a Világmindenség Középpontjában, örök útjelzőként, a Visszatérés, a Győzelem jeleként.

(...)

Ma a Karácsony misztériumát, a Megtestesülés rejtélyét, a Fény Titkát csak nagyon kevesen ismerik; nagyon kevesen birtokolják a Tudást, mely nyilvánvalóvá teszi azt.

Nézzük csak meg: minden házban ott a Fa, az Aranyág, az Axis Mundi szimbóluma; az egymás Megajándékozásának rítusa, a gyertyagyújtás és a Szeretet ünnepe, de mindez szinte öntudatlan tompasággal, jó széndékú, de célt tévesztő tudattal történik.

A társadalmi ünnepek ma olyanok, mint a Szent Ereklyéket hordozó szamarak: a lényeg Szent, de nem ismert azok számára, akik gyakorolják a rítust.

Hisz' mi is történik Karácsonykor?

Egy pillanatra mozdulatnaná válik, megáll a Természet, annak minden törvényszerűsége, a Nap és az égitestek.

És ettől a mozdulatlanságtól Megszületik a Képmás...

Az Anyagtalan anyaggá, Isten nem-Istenné, a Megfoghatatlan megfoghatóvá válik: de csak a Titok által, rejtetten, első szám első személyű, belső átélés, átlényegülés által, mely azonnal eltűnik, érvénytelen lesz és semmivé válik, ahogy szó kiejti, gondolat megragadja, vagy egy másik ember tolakodik a közelébe.

*

A Logosz-Igazság minden pillanatban rejtőzködik, mert az maga a Pillanat: de a Titok, a Fény úgyszintén, mert ők a Lét nevei. És ha megnylatkozik, és elárulják, a tudatlan tömeg eltapossa, megsemmisíti, megalázza és sárba tiporja.

A tömeg meg akarja ölni, és időlegesen és látszólag meg is öli.

De az Igazság mindig Feltámad.

A Karácsony ez: az Égi Titok földi Misztériuma: amikor Isten - úgy, mint egy villám - Fénybe, a Kozmosz Fényébe rejtezik: akkor mindenütt látható, de senki nem látja, csak a vakok, nyomorékok, a tudatlanok, a latorok, a bűnösök. A bölcsek bölcsessége meg elpárolog, a tudósok tudása pozdorjává törik....

Láthatóvá lesz - de nem feltétlenül, és, főleg, nem mindenkinek lesz valóban látható is.

*

A Káosz, a Sötétség után három nappal megszületik a Rend, a Fény. Újrateremtődik a Kozmosz.

A végső kérdés nem ennek a valóságnak a tényében, hanem abban áll, hogy az Ember ezt a csodát mennyire képes meglátni, megérteni és megélni.

Hogy megértse: Isten Szelleme lakik benne, Aki Lát, és Aki Látható.

Aki a megfejthető Titok, mely nyújtja a kulcsot.

Csak az ő számára.

Titokban.

*

Titkos mikrokozmoszok

*

A Föld, a Naprendszer harmadik bolygója,

elképzelhetetlenül változatos, és sokfajta

tudati létszférát rejt magában.

Talán ezekben a másodpercekben

is milliárdnyi csoda jelenik meg a mélyben, titokban...

*

*