A Nagy Teljesség Anaximandrosznál

*

____________________________________________________________

καὶ τὰ μὲν μέρη μεταβάλλειν, τὸ δὲ πᾶν ἀμετάβλητον εἶναι

_____________________________________________________________

Διογένης Λαέρτιος

Βίοι καὶ γνῶμαι τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ εὐδοκιμησάντων; 

Βιβλίον Β' ΑΝΑΞΙΜΑΝΔΡΟΣ, I

(ed. H S Long, Oxford 1964)

*

'A részek átalakulnak, az egész azonban változatlan.'

*

Diogenész-töredékek

*

"Véleményem röviden szólva az, hogy minden dolgok ugyanabból differenciálódnak, és hogy minden dolog ugyanaz. Ez nagyon világos: hiszen ha a dolgok, amelyek jelenleg ebben a kozmoszban vannak - föld, víz, levegő, tűz, és valahány egyéb, a kozmoszban levő dolog megmutatkozik -, ha tehát ezek bármelyike is más volna, mint valamely másik (más lévén a maga sajátos természete következtében), és úgy menne át sokszoros átalakuláson és differenciálódáson, hogy közben nem marad önmaga, akkor semmiképpen nem lehetséges az, hogy keveredjenek egymással, vagy hogy egymás hasznára, illetve kárára legyenek, sem az, hogy növény növekedjék a földből, vagy állat, illetve bármi más keletkezzék - már amennyiben a dolgok nem úgy tevődnek össze, hogy azonosak. De mindezek a dolgok, amelyek ugyanabból változnak másvalamikké, más-más időpontokban más-más fajtájúakká válnak és ugyanabba térnek vissza."

599 fr.2, Szimplikiosz in Phys. p. 151,31 Diels

*

ΔΙΟΓΕΝΗΣ ΑΠΟΛΛΩΝΙΑΤΗΣ

57

Διογένης Ἀπολλοθέμιδος Ἀπολλωνιάτης, ἀνὴρ φυσικὸς καὶ ἄγαν ἐλλόγιμος. ἤκουσε δέ, φησὶν Ἀντισθένης (FGrH 508 F 15), Ἀναξιμένους. ἦν δὲ τοῖς χρόνοις κατ' Ἀναξαγόραν. τοῦτόν φησιν ὁ Φαληρεὺς Δημήτριος ἐν τῇ Σωκράτους ἀπολογίᾳ (Wehrli iv, fg. 91) διὰ μέγαν φθόνον μικροῦ κινδυνεῦσαι Ἀθήνησιν. Ἐδόκει δὲ αὐτῷ τάδε· στοιχεῖον εἶναι τὸν ἀέρα, κόσμους ἀπείρους καὶ κενὸν ἄπειρον· τόν τε ἀέρα πυκνούμενον καὶ ἀραιούμενον γεννητικὸν εἶναι τῶν κόσμων· οὐδὲν ἐκ τοῦ μὴ ὄντος γίνεσθαι οὐδ' εἰς τὸ μὴ ὂν φθείρεσθαι· τὴν γῆν στρογγύλην, ἠρεισμένην ἐν τῷ μέσῳ, τὴν σύστασιν εἰληφυῖαν κατὰ τὴν ἐκ τοῦ θερμοῦ περιφορὰν καὶ πῆξιν ὑπὸ τοῦ ψυχροῦ. Ἀρχὴ δὲ αὐτῷ τοῦ συγγράμματος ἥδε (DK 64 B 1)· "λόγου παντὸς ἀρχόμενον δοκεῖ μοι χρεὼν εἶναι τὴν ἀρχὴν ἀναμφι- σβήτητον παρέχεσθαι, τὴν δ' ἑρμηνείαν ἁπλῆν καὶ σεμνήν."

http://www.mikrosapoplous.gr/dl/dl.html

*

"A levegő az elem, számtalan kozmosz van és végtelen üresség."

*

A teljes ürességről

*

Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való.

Tao te king, 16.

*

Bevezetés a vallásbölcseletbe (előadásvázlat)

*

Jelen előadás nem azoknak szól, akik szüntelenül kommentálják a szent iratokat ott is, ahol nincs helye kommentálásnak, és megállás nélkül magyarázzák azt, ami a Napnál világosabb, és nincs helye semmiféle leszűkítő értelmezésnek vagy magyarázatnak, mert a szöveg egyetemes igazságot közöl, kristálytiszta és világos. Jelen előadás nem akarja bizonyítani azt, amit nem kell bizonyítani, és nem a maga igazát szajkózza. Egyszerűen csak bemutat egy érdekes szöveget a Védákból, demonstrálandó, hogy nincs, és nem is volt ellentét a buddhizmus és a hinduizmus doktrínái között: "mindkét út" állandó jelleggel periodikusan kimondja "egymás" igazságait, mely Igazság egyébként univerzális, és csupán az ember tart igényt annak kizárólagos birtoklására, iskolák és filozófiák mögé bújva.

A következőekben idézett szövegek az Ágamákból (आगम) valók, és azt a vallástörténeti tényt prezentálják, hogy a hinduizmus ismerte az Önvalónak az Abszolút Ürességgel (Nagy-Ürességgel) való azonosítását, melyeket ugyanúgy fosztóképzőkkel írtak csak körbe, hozzátéve eme leírásokhoz, hogy minden szó és gondolat célt téveszt, hiszen akár Önvalóról, akár Ürességről beszélünk, azok csak a tudatlanság megszüntetésével realizálhatók, sehogy máshogy, továbbá prezentálja azt is, hogy a hinduizmus szintén ismerte a relatív üresség (ti. "valamitől való mentesség") theravāda-buddhista tanát is.

A részleteket szívből ajánlom meditációs témának mindazoknak, akik azt gondolják, hogy a hinduizmus kizárólagos alapdoktrínája egy naiv-teisztikus és eternalisztikus vallás, mely egy objektív Önvalóban mint Teremtő Személyes Istenben hisz, és mindazoknak is, akik úgy vélik, hogy a buddhizmus tagad és feláldoz mindent az üresség eszméjének oltárán, és makacsul szembe megy mindennel, ami nem az "ürességet" és az "éntelenséget" tanítja, kimondva-kimondatlanul nihilizmusnak téve meg a Buddha Dharmát.

Meggyőződésem, hogy az Üresség buddhista doktrínája és az Önvaló hindu tanítása ugyanarról a Valóságról szólnak, másképpen kifejtve, függetlenül az emberi értelmezések bozótjától.   

Szövegek:

_________________________

A "belsőt" és a "külsőt" áthatva,

Az át, felül és alul [fogalmaival] örökké felosztva,

Mindenhol és mindenhol szilárdan áll az üresség, az önmagától fénylő Önvaló.

Örökké azon meditálj, mind többet és többet!

Nem üresség, és nem is nem üresség,

De nemüresség és üresség is egyben,

Mindent átható, ám részrehajlások nélküli

- Örökké gondolj erre az Önvalóra!

आत्मा साक्षात्कार (atma sakshatkara) 29-30

*

Az üresség, mely végtelen és mindent felölelő egyetlen egész, mely csakis a tiszta bölcsesség ragyogása, mely tökéletesen mentes minden látható megnyilvánulástól, s mely az "én" aspektusa, az a mag, mely megszabadulásként termi gyümölcsét, elhozva a szabadságot azáltal, hogy lehetővé teszi az ember egyesülését a Legfelsőbbel.

(...)

Természetes állapotukban nem léteznek a tettek, a tettek okai és következményei, sőt, az összes többi [szent iratokban] ismertetett elmélet sem létezik. Valójában még a változatos világ sem létezik, és nem létezik a világi egyén sem, aki kötődik a világ [különböző vonzó dolgaihoz].

Az egész világegyetem nem egyéb, mint nirálamba [निरालम्ब ~mindenféle támaszték nélkül létező valóság]. Sőt mi több, az univerzum a nirálamba fénye által ragyog. A jógi [befelé fordult elmével] beleolvad ebbe a teljességbe, eggyé válik vele úgy, hogy a világ minden tárgyát eggyé teszi vele. Légy tisztában ezzel!

Ha valaki nem meditál ezen a mindent átható ürességen, a tudatosság terén, akkor szanszári [világi személy] válik belőle, akit mindörökké béklyóba vernek a világi kötöttségek, mint a selyemhernyót a saját maga készítette gubó. Ezt meg kell értened!

(...)

Aki a sunjabháva [शून्यभाव ~üresség(természet)] nyila segítségével elpusztít minden tattvát [alapelvet], a pétalokától [a legalsó világtól] a Saktiig [a legmagasabb rendű tattvák egyikéig], melyek kölcsönösen függnek egymástól, az az ember nagy hősiességről tesz tanúbizonyságot. Ő elérte az anyagot meghaladó végső bölcsességet.

(...)

Meditálj az egyedüli Önvalón, mely átjárja az összes különböző formát, s mégis makulátlan marad [mivel ezek nem érintik meg], éppen úgy, mint az éter, mely áthatja az öt elemből alkotott összes teremtményt, s azok megsemmisülésekor mégis makulátlan marad.

(...)

Az az állapot, amelyben az elme elvesztette minden olyan támaszát, amihez ragaszkodhatna, amely örökké makulátlan és tiszta, s mentes a világi kötődésektől, az a megszabadulás természete, melyet a tudás által érünk el. Ne feledd ezt soha!

Légy mindig állhatatos a gyakorlásban minden kötődés tökéletes felszámolásával és az elmének a Szívben való szilárd rögzítésével, hogy megerősítsd a tudatosságot, mely ekkor hatalmas fényességgel és tisztasággal ragyog fel.

Tudd, hogy bárki, aki ezen a legfőbb ürességen meditál, s abban az állandó gyakorlás erénye által megszilárdul, az minden bizonnyal eléri a születésen és halálon túli nagyszerű állapotot.

देवीकालोत्तरागम (devikalottara agama) 14, 21-23, 26, 36, 40-42. 

_________________________

Jegyzetek:

http://www.sub.uni-goettingen.de/ebene_1/fiindolo/gretil/1_sanskr/4_rellit/saiva/devikapu.htm 

Az Ágama-részletek a Ramana Maharsi Összes Művei c. könyvből valók (Arunácsala Könyvek, Filosz Kiadó, Budapest, 2006.).

*

Az Advaita Vedānta allegóriája

*

अद्वैत वेदान्त

_____________________________

 

*

# 522

*

Kozmikus analógia és illusztráció a szarvasztivádinok doktrínájára.

*

Végtelen kősziklák

*

"Az aperion a görög metafizika legnehezebben megérthető kifejezése: egyetlen nyugati nyelvre sem fordítható le. Az apeiron olyan szobor, melyet egyszerűen még nem faragtak ki a kőtömbből", írja egy helyen Oswald Spengler A Nyugat alkonyában.

De ez így nem teljes: a szobrász ugyanis már látja a kész alakot, függetlenül attól, hogy megszabadítja-e egyáltalán a formát az őt betakaró, felesleges anyagtól. Sőt: vannak, akik mindenben képesek meglátni a láthatatlant...

*

Kevesen tudják, hogy eredetileg a szobrászműhelyek beavatási központokként működtek, és a kőfaragók ezekben a műhelyekben kizárólag szakrális tevékenységként fogták fel munkájukat: egyfajta áldozatként tevékenykedtek, és dacára a gazdag patrónusoknak, sokszor koldusként élték mindennapjaikat: aludtak egy keveset, majd faragtak, faragtak napnyugtáig.

Mielőtt egy művet elkészültnek nyilvánítottak volna, Michelangelo műhelyében minden szobrot vakokkal tapintattak végig, hogy az esetleges , láthatatlan hibákra felhívják a figyelmet: szinte látom az elképesztő jelenetet, ahogy a nyakig poros segédekkel körülvett, éveken át napi tizenhat órát dolgozó Mester lélegzetvisszafojtva figyeli, ahogy a vak szerzetesek végigsimogatják a hatalmas, tükörsimára csiszolt szobrot... "Hús" - csak így emlegették a fehérmárványt. "Hús, amelybe életet kell lehelni".

*

Alábbiakban egy számomra nagyon kedves, bensőséges élményeket adó alkotás, Michelangelo Pietá szobra látható.  A nyers kőtömbnek külön utat kellett építettni Carrara márványbányáiból Rómába, de ez sem jelenthetett akadályt ahhoz, hogy Michelangelo kifaragja.

A legtökéletesebb szobrok egyike: azt az üzenetet hordozza, amit a Les Trois Freres barlang falán látható tízezer éves sámánábrázolások, vagy amit az Örök Filozófia hirdet.

Hosszú évekkel ezelőtt, átvirrasztott éjszakák sokaságán át, eme fehérmárvány opus segítségével nyerhettem bepillantást az Apeiron csodálatos világába. Maga a nagy Anaximandrosz sem fejezte ki sokatmondóbban titkos tanítását...

Jó elmélyülést!

*

*

A "két igazság tana"

*

A buddhizmus előtti hinduizmus széles körben ismerte a "neti-neti" (kb. "nem ez, nem ez") fogalmát, mely arra utal, hogy a valóság, az "Önmaga", a "Brahman", nem írható le szavakkal.

A preszókratikus filozófusok, ugyanebben az időben, jól ismerték az "apeiron" fogalmát, mely arra utal, hogy a valóság princípiuma nem az ősanyagokból, hanem egy "meghatározhatatlan"-ból ered, amibe majd minden vissza is tér.

Kezdetben ezekre a tanításokra épültek rá a különböző skolasztikus filozófiák, hogy aztán ugyanezekhez térjenek vissza...

*

Az ősbuddhizmus - úgy tűnik -, úgy viszonyul a mahajána buddhizmushoz, mint ahogyan arisztotelész és platón a szkeptikus filozófusokhoz.

Az ősbuddhizmus, Platón, Arisztotelész – mind dogmatikusok voltak a szónak abban az értelmében, hogy az általuk használt szavak - bár egy objektíven leellenőrizhető – mégis csak egy „virtuális világot” írtak le - szakítva a "neti-neti" és az "apeiron" hagyományával.

Ilyen virtuális világ a Buddha által kifejtett Négy Nemes Igazság (pl. „a létezés szenvedés”), és a függő keletkezés (a „kauzalitás”) világa, de Platón ideái, Arisztotelész kategóriái is.

Ezek a kijelentések, világleírások messze magasan meghaladhatók.

A buddhista Nagarjuna és a szkeptikus Pürrhon egyaránt megkérdőjelezték fenti kategóriák, fogalmak tartalmi valóságát, de vizsgálat alá vonták az általuk jelölt dolgokat is.

Az analizálás során fenti, az un. „külvilágra” vonatkozó megállapítások, „igazságok” relatívnak bizonyultak (eltűntek az okok, és az alaptulajdonságok – állandótlanság, énnélküliség, szenvedésteliség - is), melyek csakis egy sajátos, ítéletalkotás generálta fogalmi rendszerben nyerik el létüket: a valóságban azonban az általuk jelölt jelenségek legalább annyira léteznek, mint nem léteznek: önellentmondásosak és paradoxak. Ez a madjamaka (madhyamaka) buddhizmus Nagarjuna által kifejtett doktrínája, és pl. Pürrhon antik szkeptikus filozófus iskolájának tanítása is.

A valóság tehát nem szorítható rögzített kijelentésekbe, kategóriákba.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a Buddha "tévedett" volna, hanem csak azt, hogy maga a Tan kétféle igazság szerint jelenik meg: egy „köznapi”, elfedett, és egy „abszolút”, feltárulkozó igazság szerint. Ez előbbi egy kvázi külső tapasztalat, az utóbbi egy belső felismerés révén válik megélhetővé, akárcsak a fenti képen látható rózsa.

Azonban azt se felejtsük el, hogy mindkét „igazság” ontológiai létrégió, sőt, elsősorban ontológiai létrégió: a tudat meditatív-kontemplációs tisztaságának függvényei.

Ezt a buddhizmusban a Jógacsára (Yogacara) tana vizsgálja és írja le.

Mindezek megértéséhez elengedhetetlen a meditáció és a kontempláció, melyben feltárul a jelenségek üressége, de tudati totalitása is: az, amit csakis az "apeiron" és a "neti-neti" írhat le...

*