A Tisztaság Testvérei

*

"Mivel a vallások, a nézetek, a tanok csupán utak és ösvények és törvények és eszközök, míg a cél az egyetlen. Bárhová is fordulunk: >Allah orcája ott van<."

"És miért üldözitek egymást" - kérdezte a király, "ha egyszer az összes vallás célja egy, vagyis az, hogy orcátok Allah felé fordul?"

'Valóban, ó király" - felelte a perzsa bölcs, "ám ez nem a vallás miatt van, mivel >nincs kényszer a vallásban<, hanem ez sokkal inkább a törvénnyé vált vallás miatt, ami is politikai uralom."

"Az önfeláldozás" - felelte, "előírás minden vallásban, hitben és földi uralomban. Az önfeláldozás/gyilkosság a vallás előírása szerint azt jelenti, hogy a vallásban buzgólkodó önmagát öli meg, míg az uralom gyakorlása azt írja elő, hogy az uralomra törekvő másvalakit öl meg".

*

A Tisztaság Testvérei (Ikhwán as-safá): 

Az állatok és az emberek pere a Dzsinnek Királya előtt, 

218-219 o. (részletek)

Az Út

*

Sokan járnak különböző utakon gyakorolva, azt gondolván, közelednek céljukhoz;

de csak kevesen tudják, hogy a Cél - itt és most, önmagunkban van.

Ennek - minden kétséget eloszlató - felismerése: az Út vége.

És kezdete.

*

Bevezetés az Igaz Hagyományba

*

„- A Bráhmin kaszt a legmagasabb kaszt, a többi kaszt hitvány, a bráhmin kaszt fényes, a többi kaszt sötét, a bráhminok megtisztultak a többiek nem, a bráhminok Brahmá igazi gyermekei az ő szájából születtek, Brahmából születtek meg, őáltala keletkeztek, ők Brahmá örökösei.

– Mikor a bráhminok ilyeneket mondanak, elfelejtik a régi hagyományt, Vászettha. A rossz és ragyogó tulajdonságok, melyek elítélendők vagy dicséretesek a bölcs szemében, egyformán oszlanak el a négy kasztban, a bölcs nem érti mi okból lenne a bráhmin kaszt a legmagasabb rendű. Miért van ez? Azért, Vászettha, mert bárki a négy kasztból, aki szerzetessé válik, egy arhat, aki leküzdötte a romlottságot, igaz életet él, megtette, amit meg kellett tennie, letette a terhet, elérte a legmagasabb célt, lerombolta a visszatérés béklyóit, aki megszabadult a legmagasabb tudás által – az a Dhamma kincse által érte ezt el és nem pedig a nem-Dhamma által. Vászettha, ti mindannyian, legyetek bár különböző származásúak, nevűek; különböző klánból és családból valók, aki otthonát hátrahagyva az otthontalanságba távozott, bárki kérdezi tőletek, kik vagytok, ezt válaszoljátok: „Aszkéták vagyunk, a szákja követői”. Kinek a hite a Tathágatában mély, meggyökerezett, megalapozott, szilárd, megingathatatlan bármely aszkéta vagy bráhmin, bármely déva vagy mára vagy Brahmá vagy a világ bármely lénye által, az híven állíthatja: „A Magasztos igaz fia vagyok, a szájából születtem, a Dhammából születtem, a Dhamma által keletkeztem, a Dhamma örököse vagyok.” Miért? Azért, Vászettha, mert így nevezik a Tathágatát: „A Dhamma Teste”, vagyis „Brahmá teste” vagy „Dhammává válik” vagyis „Brahmává válik." 

DN 27 Aggañña Sutta (részlet)

*

Hajnalban

*

 Áldozást és tettet a legtöbbre tartva,
nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb,
bérük fogytával a tettek egéből
a létbe születnek, vagy pedig alatta. 

Vizsgálva a bölcs a tett-világokat
elveti! A nemtevőt semmi sem teszi.

मुण्डक उपनिषद्

*

"Égi temetés" Tibetben (+18!)

*


Az összegyűlt Istenségeknek,

a Védőistenségeknek,

a Gurunak

adassék mély tisztelet:

tegyék lehetővé az átmeneti

állapotból való megszabadulást!

 (Tibeti halottaskönyv)

 

*

"Az égi temetés Tibet egyik sajátos misztikus szertartása. A szertartásnak nagy vallási jelentősége van. Az ilyen szertartások puszta látása is átalakíthatja világképünket a halálról és a mulandóságról. A tibetiek számára az ott maradt hulla egy üres "edény", melyből a tudat eltávozott, és majd más testet öltve folytatja létét. A hullát a keselyüknek ajánlják fel, úgy gondolva, hogy a keselyük dákinik. A dákini, az "égtáncos" a tudatot a felső világokba viszi, ahonnan tovább születik. A hulla keselyüknek ajánlásával megmentik sok más kisebb állat életét, melyeket a keselyük levadásznának, hogy élelmük legyen. A halál beállta után nem érnek a hullához három napig, és szerzetesek, jógik szertartásokat végeznek a hulla mellett. Az égi temetés előtt a hullát megmossák és fehér gyolcsba csavarják. A hullát megfelelő helyzetbe készítik. Az égi temetést általában virradat előtt kezdik. A mesterek a szertartástárgyaikkal végzik a tudat vezetésének szertartását."

*

FIGYELEM! 

MEGRÁZÓ KÉPSOROK (WARNING GRAPHIC)!
A SZERTARTÁSRÓL KÉSZÜLT FELVÉTELT 
CSAK 18 ÉVEN FELÜLI, ERŐS IDEGZETŰ OLVASÓKNAK AJÁNLJUK!

A DOKUMENTUMFILM-RÉSZLET ITT TEKINTHETŐ MEG.

A szertartásról ITT olvashat bővebben.

Felhívás

*

László András Tanár Úr - megromlott egészségi állapota miatt - komplex gyógykezelést kap, 

amely meglehetősen nagy költségekkel jár.

Ebből kifolyólag azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önhöz, 

hogy lehetőségeihez mérten nyújtson anyagi segítséget ehhez.

Amennyiben a segítség mellett dönt, a felajánlást a következő bankszámlaszámra küldheti el:

Erste Bank, 11600006-00000000-32968073

Banki átutalás esetén a számlaszám kedvezményezettje a Pantholokatolikus Trad. E. (ilyen formában fér el a név).

Külföldről történő utaláshoz 
az IBAN: HU12 + a számlaszám; a SWIFT Code: GIBAHUHB
 

Bármely kérdés felmerül, kérem jelezze, azt továbbítom az illetékesnek.

Bárminemű segítségét előre is köszönjük! 

*

Pratītyasamutpāda ('okozatiságtól föggő keletkezés')

*

 

प्रतीत्यसमुत्पाद

__________________

 

*

Spinoza: Etika (II.35)

*

"Az emberek ugyanis tévednek, amikor azt hiszik, hogy szabadok. 

E vélemény egyedül azon alapul, hogy tudatában vannak ugyan cselekedeteinek, de nem ismerik az okokat, amelyek determinálják őket.

Szabadságuk ideája tehát az, hogy egyetlen okát sem ismerik cselekedeteiknek."

*

(Ez a jegyzet gondolatébresztő adalék az okfüggő keletkezés első három nidánájának (lásd lent), illetve a karma-yóga és a szánkhja doktrínájának jobb megértéséhez.)


_______________________________

1. Avidyā (nem-tudás) - illúzió (139)
2. Samskāra (késztetés) - [lenyomat/minta utáni] önteremtő képesség (963)
3. Vijñāna (tudat) - [valamit valaminek tartó] megkülönböztetés (852)

Śiva allegóriája

*



*

__________________________________

Śiva [ɕivə]:

Visnu, Brahmá és Siva együtt alkotják a hindu háromságot. Siva a pusztító, aki a kali-júga, tehát a jelenlegi korszak végén eljárva a pusztítás táncát az egész univerzumot megsemmisíti. Siva a tudatlanság kötőerejének, a tama-gunának az irányítója.
A Kajlász-hegyen lakik, amely a tibeti Himalájában található. Arccal dél felé ül, s személye a lemondást és az univerzális pusztítást képviseli.
Az őt ábrázoló képeken jóképű ifjú, aki olyan fehér, mint a kámfor. Hamuval beszórt végtagjai erősek és simák. Három szeme van, melyek közül a harmadik a homlokán található, két szemöldöke között. Ezt a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tartja.
E harmadik szem keletkezésének története szerint egyszer Umá, a hitvese játékosan Siva két szeme elé tartotta a kezét. Azon nyomban sötétség borult az egész univerzumra, és még a Napot vagy a Holdat sem lehetett látni. Siva ekkor megnyilvánította e harmadik szemet, hogy a fény visszatérhessen az univerzumba. Később ezt a harmadik szemét, melyet az emberiség iránti végtelen kegyéből egyébként csuk-va tartott, csak azért nyitotta ki, hogy elégesse vele Kámadévát, a kéj urát.
Egyik szeme olyan, mint a Nap, a másik mint a Hold, harmadik szeme pedig a tűzhöz hasonlatos. Ez a szeme, ahogy már fentebb utaltunk rá, lángot kilövelve képes bármilyen hatalmas élőlényt elpusztítani.
Bár ő az anyagi világ ura, a múlt, a jelen és a jövő ismerője, mentes az anyagi szennyeződéstől. Nem áll kapcsolatban senkivel, és nincsen senki, aki az ellensége lenne.
Ikonográfikusan Sivát ábrázolhatják kettő, három, négy, nyolc, tíz vagy akár harminckét karral is. A kezeiben tartott különböző tárgyak a következők: háromágú szigony (triszúla), harci korong (csakra), harci bárd (parasu), homokóra alakú dob (damaru), imafüzér (aksamálá), szarvas (mriga), hurok (pása), bot (danda), íj (pináka vagy adzsavaga), varázspálca (khatvánga), lándzsa (pasupata), lótusz (padma), koponyából készült ivóedény (kapála), tükör (darpana), kard (khadga) és így tovább.
Hosszú, befont hajából álló koronáját a félhold díszíti, s hajfürtjei közül a Gangá folyó árja zuhog alá. Ruhaként egy tigrisbőrt és egy elefántbőrt visel. Egész testén kígyók találhatók, melyek a nyakláncát, az övét, a szentelt zsinórját és a karpereceit képezik. Nyaka körül egy koponyákból álló füzért hord. Meditációja során tigrisbőrön ül, és soha nem fogad el semmilyen fényűző ruhát, füzért, ékszert vagy illatszert.
Az Úr Siva torka kék, mert megitta azt a mérget, amely akkor keletkezett, amikor a félistenek és a démonok az óceánt köpülték. Ez a méreg olyan roppant mennyiségű volt, hogy képes lett volna az egész emberiséget elpusztítani. Siva, torkában tartva az óceánnyi mérget, megmentette az élőlényeket a pusztulástól. Torka e méreg hatására kékült meg, s azóta Nilakanthának, "kéktorkúnak" is nevezik.

________________

Jegyzet az ártatlanság ('ahimsa') fogalmához

 

*

"A testi sértésekről készíthető látlelet, így az is megállapítható, 

hogy hány napon belül gyógyulnak, de ki mondja meg egy szóról, 

egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, 

hogy meddig lehet utána életben maradni, 

s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?"

Ancsel Éva

*

Actus purus

*

A tiszta cselekvés megnyilvánulása az a belső kontempláció, mely az emberben (és minden jelenségben) lévő Önmaga-Létre mint Istenre irányul - minden látszólagos "külső körülmény" között, akárhol, akármikor.

- Én - Én vagyok.


Mit jelent ez?

Az elme gondolat-rezdüléseinek megállítását és a gondolat-forgások szimultán szemlélését, az Én intellektuális és kvázi-reális elszakadását az illuzórikus "én"-től, a hamis-egótól, az elsődleges káprázattól, és így a Mindenséggel való Eggyé-válást is a jelenvalóságban.

Másként: ez az Üresség léttotalitásának kontemplációja: az Abszolút Lét önmagunkban való realizálása az önkiüresítés által, mely az időtlen Idő, és a Világ felett áll.

Ez az egyetlen tett, mely nem hoz létre újabb tetteket: ez az egyetlen tett, mely elvezet a Célhoz: ez a tett-nélküli Tett, a cselekvő nem-cselekvés.

Minden filozófiának ezt a tettet kell szolgálnia, és minden Filozófusnak ide kell visszatérnie: ez a Középpont

_____________________________

Nem igaz, hogy mindennek van oka: a Valóságban nincs ok és okozat.

Csak a tudatlanságnak vannak következményei: ez az illúzió.

*

A tudatos élet kapcsán

*

A jelenvalólét világa közös világ. A benne lét együttlét másokkal. Az ő világonbelüli magán-való-létük együttes jelenvalólét.

A jelenvalólét az igazságban van. A jelenvalólét, mivel lényegszerűen hanyatló, létszerkezete szerint a "nem-igazságban" van. Az igazság a legeredendőbb értelemben a jelenvalólét feltárultsága, amelyhez hozzátartozik a világonbelüli létező elfedettsége. A jelenvalólét egyformán eredendően benne van az igazságban és a nem-igazságban.

Minthogy azonban a jelenvalólét bele van veszve az akárkibe, elsősorban meg kell találnia önmagát. Hogy magát egyáltalában megtalálhassa, lehetséges tulajdonképpeniségében kell "megmutatkoznia" önmagának. A jelenvalólétnek szüksége van arra, hogy tanúsítson egy önmaga-lenni-tudást, amely lehetősége szerint már mindenkor van.

Az Én-mondásban a jelenvalólét világban-benne-létként nyilatkozik meg.

Mi motiválja e "menekülő" Én-mondást? Az önmaga elől az akárkibe menekülő jelenvalólét hanyatlása. A "természetes" Énről való beszéd az akárki-önmaga sajátja. Az "Én"-ben az az Önmagam nyilatkozik meg, amely mindenekelőtt és többnyire nem tulajdonképpen vagyok.

Az akárki-önmaga mondja a leghangosabban és leggyakrabban, hogy Én-Én, mert alapjában véve ő tulajdonképpen nem önmaga, és kitér tulajdonképpeni lenni-tudása elől.

A jelenvalólét a hallgatag, magától szorongást elváró elhatározottság eredendő elszigeteltségében van tulajdonképpeni önmagaként. A tulajdonképpeni Önmagalét mint néma éppen hogy nem mondja, hogy "Én-Én", hanem hallgatagságába belevetett létezőként "van", amilyenként tulajdonképpen lehet.

Martin Heidegger: Lét és idő (145; 257-259; 311; 372-373. o. [részletek])

*

A Szent Parancs

*

- Az önmegismerés isteni parancs, ezért kutatni kell, mi is az, ami kutat. -

Πλωτῖνος 

Ennadis, IV.3.

*

Az upāya allegóriája

*

*

उपाय [upāya; upa-aya]
 közeledés
eszköz, módszer
erőfeszítés
út
az ellenséggel szemben alkalmazandó módszer

*

Confluxus

*

'Ahogyan az Óceán mélyén sem keletkezik hullám, hanem teljesen mozdulatlan,
úgy kell legyen a Szerzetesnél is, aki nyugodt és nem mozdul:
bensője szemernyit se rezdüljön.'

Sutta-Nipâta, 920

_________________________________

*

Három kontemplációs eszköz

*

Contemplatione in semet ipsis perspiciunt nonnuli spiritum sua ipsius  ope, alii rationali destinatione, operumque destinatione rursus alii.

________________

'Egyesek meditációval szemlélik énjüket saját énjükkel önmagukban, mások a szánkhja jógájával, ismét mások a cselekvés jógájával.'

Bhagavad-gītā, XIII.24

*

Krisna halála

*

A múlandó és létszomj-kondicionált személyiséget nem "lerombolni" kell,

hanem uralni.

_________________________________________



"Mélységes elmerülésben készült az isteni lélek,
hogy elváljon a halandó testtől, amelyet az emberiség jóvoltáért öltött magára.

Kṛṣṇa mulandó alakja mozdulatlan elmélyedésben ült az erdőség szívében.

Egy kóbor vadász a félhomályban őznek vélte a sötétlő formát és nyilával leterítette.

Így ért véget a Magasztos dicső megtestesülése;
igaz valója levetette az ideiglenes köntöst és visszaolvadt önnön örökkévaló isteni lényébe."

महाभारत

*

# 614

*

"Gyermekek játszottak a folyóparton. Homokvárakat építettek, és minden gyermek a saját várát védelmezte, mondván: "Ez az enyém." Váraikat elkülönítették, és kizárták a tévedés lehetőségét, hogy melyik kié. Amikor az összes vár elkészült, az egyik gyermek felrúgta a másiknak a várát, és teljesen lerombolta azt. A vár birtokosa haragja gerjedt, társa haját tépte, öklével reásújtott és felordított: "Tönkretette a váramat! Gyertek ide mindannyian és segítsetek, hogy megkapja méltó büntetését!" A többiek mindannyian a segítségére siettek. Bottal ütötték a vétkest, majd rátapostak, amikor a földre esett. Majd elmentek a homokváraikba játszani, és mind azt mondta: "Ez az enyém: senki másé nem lehet. Táguljatok! Ne nyúljatok a váramhoz!" Ám eljött az est: sötétedett, és mindannyian úgy gondolták, haza kell menniük. Senki nem törődött azzal, hogy mi lesz a várával. Egyikük rátaposott, a másik széttúrta kezeivel. Majd elindultak és hazatértek, ki-ki a saját otthonába."

_______________________________________

Yogācāra-bhūmi-śāstra, IV. (részlet) 
[Axis Polaris, V.31]

*

जाति

"Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy?"

בראשית

"Respondit Iesus et dixit ei amen amen dico tibi nisi quis natus fuerit denuo non potest videre regnum Dei.
 Dicit ad eum Nicodemus quomodo potest homo nasci cum senex sit numquid potest in ventrem matris suae iterato introire et nasci.
 Respondit Iesus amen amen dico tibi nisi quis renatus fuerit ex aqua et Spiritu non potest introire in regnum Dei.
 Quod natum est ex carne caro est et quod natum est ex Spiritu spiritus est.
 Non mireris quia dixi tibi oportet vos nasci denuo.
 Spiritus ubi vult spirat et vocem eius audis sed non scis unde veniat et quo vadat sic est omnis qui natus est ex Spiritu."
Biblia Sacra Vulgata, Ioannes, III. 3-8

"Én tudom őt, a nem vénülő ősit,

mindenek Lelkét, mindenhol áradót,

kiről Brahman tudói mondják:

mivel Az örök, hát nem is születik."

श्वेताश्वतर उपनिषद, III. 21

*

A külső ember születése - a tudatlanság, az egó illúziója.

Az illúzióból való kilépés: távozás az otthonból az otthontalanságba, majd a pillanatnyi ideig létesülő, 

keletkező és elpusztuló én transzmutációja a Tudás hatalma által, 

majd belső újjászületés Szellemben - visszatérés az Én-Önmagába.

*

Minden azon múlik tehát, mit értünk Létezés és nem-létezés alatt.

Üresség és Teljesség alatt.

Én és nem-Én alatt.

Születés és Újjászületés alatt.

*

*

A külső emberi születésnek egyetlen célja van: az Önmegismerés.

 Nem az a kérdés tehát, hol szüless, hol szülj, holj halj meg, hanem az, hogy képes vagy-e Szellemben Újjászületni.

A Szellem nem született, nincs kezdete, nem hal meg, és nincs vége: Örök és Idő-feletti.

*

"Ez vagy te."

______________________________

"Visszaemlékeztem sok különböző korábbi létezésemre, ilyeténképpen: egy életre, két életre, három életre, négy életre, öt életre, tíz életre, húsz életre, harminc életre, negy­ven életre, ötven életre, száz életre, ezer életre, százezer életre, majd világkorok kelet­kezésének időszakaira, majd világkorok pusztulásának időszakaira, majd világkorok pusz­tulása és keletkezése közötti időszakokra. 

„Ott voltam, ez volt a nevem, ebben a családban, ebben a kasztban születtem, ez volt a foglalkozásom, ilyen örömet és bánatot értem, így végeztem életemet, onnan távozva amott születtem újra.” 

Így emlékeztem vissza sok különböző korábbi létezésemre, azok formájára és jellegére."

*

"Az igazi Önmagad az, ami már létezett, mielőtt az Ég és a Föld  szétvált volna, mielőtt apád és anyád megszületett volna. Ez az "Önmaga" bennem van, benne van a madarakban és állatokban, a füvekben és a fákban, mindenben. Pontosan ez az, amit buddha-természetnek nevezünk."

______________________

*

A Zen 'Örök Kezdők' szellemének allegóriája

*

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sakkmegnyit%C3%A1s

*