*
(...)
(...)
Az "egyedül önmagaság" a preontológiai és transzcendens Tiszta Én-Önmaga [amala-átman] önreflexiója mint jelenvalólétkénti létmód, mely egyedül egy immanens, pillanatnyiként megjelenő alanytudati létként [alpátman] tárul fel, amely mindig én vagyok (mint ontológiai határfelület).
A "mások" szintén ennek a preontológiai és transzcendens Tiszta Én-Önmagá-nak az agilitásai, melyek az "én vagyok" médiuma által válnak láthatóvá és létezőkké: ez azt is jelenti, hogy a világ kizárólag az én szubjektív tudatom által válik világgá, de ez nem jelenti azt, hogy "én a világ vagyok": valójában én a Tiszta és transzcendens Én-Önmaga modalitása ["vagyok"], melyben minden egybeesik, de elsődeleges reflexív megjelenésem elfedő-lét.
*
Magának a latin meghatározásnak ("solum ipsum"; "egyedül önmaga[m]") "solum" előtagjának jelenléte filozófiai értelemben következetlen abból a szempontból, hogy ami önmagában [van], tehát ami így magának a létnek az alapja, az per definitionem és szükségszerűen egyedüli is. A solum előtag tehát csak azt hangsúlyozza, hogy a Tiszta Én-Önmaga mint alanytudat, mindig egyedüliként jelenik meg.
*
A szanszkritban talán a "paramátmá" vagy "amala-átman" lenne a megfelelő, meghatározása a Tiszta Én-Önmaga[m]-nak ami "tiszta- (vagy "legfelsőbb") Én-Önmagaként" fordítható le (latinul: "purum- (vagy "supra") ipsum").
Ez a Tiszta Én-Önmaga a jelenvalólétben ontológiai egyedülvalóságként jelenik meg.
Egy dolog tehát a Tiszta Én, és egy másik dolog az egyedülvalóság, mint létmód.
Ez a Tiszta Én-Önmaga a jelenvalólétben ontológiai egyedülvalóságként jelenik meg.
*
Egy dolog tehát a Tiszta Én, és egy másik dolog az egyedülvalóság, mint létmód.
(...)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése