*
Mind a buddhizmus alaptanításaiban, mind a magasabb buddhista irányzatokban kardinális jelentősége van a halál tudatosításának, az azzal való szemtől-szemben ülésnek, a halál-meditációknak (pl. a kilenc temetői kontempláció, Tibeti halottaskönyv, stb).
A nagyobb modern, laikus tömegek - egy-egy szerettük vagy ismerősük konkrét elvesztését leszámítva - rendszerint a halottak napján találkoznak, illetve "kvázi-foglalkoznak" mélyebben a halál gondolatával és jelenségével, ugyancsak halott szerettük, ismerősük emléke kapcsán.
A "halottak napja"-ként emlegetett konvencionális ünnep azonban igencsak kezd átalakulni valami "mássá".
A halloween-jelenségre gondolok.
A temetőbe való "zarándoklás", koszorúzás, gyertyagyújtás és elmélyülés helyett (mely önmagában sokszor szintén nem a halállal szembesíti az embert, hanem csupán az elhunytak emlékével), sokan népszerű, vidám jelmezes-maszkos-ivós "bulizást" terveznek be szórakoztató programként, és nagyon úgy tűnik, hogy ez valójában abból fakad, hogy az elamerikanizálódó modern nyugati társadalmak menekülnek a halálnak még a gondolatától is, nemhogy az azzal való szembenézés, az elkerülhetetlen tudatosítása, vagy akár a tudatosítás utáni belátás adta lehetőség fontossága elől: a "halloween-party módija" egy remek ürügy, egy, a társadalom által hitelesített alkalom és módszer a halálnak mint fenoménnek erre az öntudatlan elleplezésére.
Mindeközben az átlagember általános és egyre inkább bebetonozódó, begörcsösödötté váló viszonya a halálhoz: szorongó elfutás, el-dologiasított félelem, a gondolat elhessegetése, kitérés a kérdésfeltevés és a válaszok elől: mind a halálos betegek, mind a haldokló öregek "eldugása" a szemek elől.
Tehát: totális elutasítás.
A mindennapi élet mindennapi halála stigmatizált, elítélt, megvetett halálnem lett. Tabu.
Ennek, és javarészt csakis ennek a tudattalan szimbóluma lett a modern "halloween-ezés", mint kulturális divatirányzat, melynek már semmi kapcsolata sincs az eredeti kelta ünneppel és rituálékkal, még ha magán viseli is a népi babona és primitív hiedelmek néhány ismérvét is.
Akik ugyanis gyakorló hívei ennek a divatirányzatnak, rendszerint semmit sem tudnak sem a saját, sem a mások halálról: sem léttapasztalatuk, sem gondolatuk nincs, mert nem engedik, hogy legyen róla, miközben minden másodperccel közelebb és közelebb kerülnek hozzá...
*
Illusztráció
*
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése