Avalokiteśvara (अवलोकितेश्वर) bodhisattva ( बोधिसत्त्व)

*

"A teljes és végső ellobbanást közvetlenül megelőző szellemi állapotú Rátekintő Isten."

*

A Dharma allegóriája

*

„Ahogy a folyamok, elérvén a hatalmas óceánt, elvesztik korábbi nevüket és formájukat, 

és aztán már csak óceánnak nevezik őket, éppen úgy ez a négy kaszt, a harcosok, papok,

 kereskedők és dolgozók, amikor eltávoznak családjuktól egy otthontalan életbe, 

az Igazság-keresők által megalapított szabályokat követve, elvesztik korábbi nevüket,

 származásukat, és egyedül »aszkétáknak«, »Buddha fiainak« neveztetnek."

*

*

Meditációs elvonulás - (tanulmányfotók)

*


A fotók azt hivatottak illusztrálni, hogy az adekvát meditációhoz és realizációhoz, 
a belátáshoz és a valóság olyanságának a felismeréséhez nem kell egzotikus országokba utazni,
barlangokba, hegyekbe és erdőkbe vagy meditációs központokba vonulni.

A meditációhoz és kontemplációhoz tökéletes a Ferenc körút, a metró és a belváros is.

Vagy legalábbis nem tökéletlenebb, mint a csendes szoba, a hegy vagy az erdő.  

*

"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettől az éretlen,
S tűnik félelme a bölcsnek. 

Ahogyan tükör nélkül nem látható
A saját arcunk tükörképe,
Ugyanúgy a halmazok nélkül
Sem látható az énünk képe. 
 

De ha nem jöhet létre sem magából, sem másból,
Sem mindkettőből, sem a három időben,
Akkor leomlik az énkép,
Nyomában a tett s a születés.

Aki látja, hogy így keletkezik,
És szűnik meg ok és okozat,
Az nem tartja a világot sem valóban létezőnek,
Sem valóban nemlétezőnek.

De mikor a tudástól nyugszik a lét s a nemlét,
Erényen s bűnön túljutunk;
Ezért az igazak azt monják,
Rossz és jó léttől is szabadulunk.

Ha az ember látja, hogy így keletkezik ok és okozat,
S elismeri a sokféleség alapján születő
Köznapi tapasztalat valóságát,
A nemlétezést nem fogadja el.

Ha pedig rájön, hogy megszűnik a valóság,
Ha sokféleség nincsen,
Nem vallja a létezést sem;
A kettősségtől függetlenül így lesz szabad.

_______________________________________________________  

"Ha a nirvánában
Mind a "létező", mind a "nem-létező" megvan:
E kettő egy helyen nem létezik,
Mint ahogy a fény és a sötétség sem.

A szamszárának a nirvánával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.
A nirvánának a szamszárával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.

Ami a nirvána határa,
Az a szamszára határa is.
E kettő között
A legparányibb különbség sincs.

Mi az ugyanaz, mi a más?
Mi az örök, mi a nem-örök?
Mi az, ami mindkettő, örök is, meg nem is örök?
Mi az, ami semelyik?

Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak, csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

       

Mivel nincs fennállás, valójában
Keletkezés és megszűnés sincs;
Akkor pedig hogyan létezhet végső soron
Keletkezett, fennálló vagy megszűnő dolog?

Ha örök változás van, hogyan létezhet
Nem pillanatnyi dolog?
Ha viszont nincs változás,
Hogyan lesz valami valóban más?"

*

A Nagarjuna-szövegek forrása itt és itt.

Atiyoga (Dzogchen-tanítások 2#)

*

Akinek "el kell utaznia" és "el kell vonulnia" valahová ahhoz, 
hogy átélje azt, ami mindig mindenütt jelen van, 

az ahhoz az emberhez hasonlatos,

aki azért van úton kelet felé, hogy közelebb legyen a napfelkeltéhez.

*

A kontemplatív tudatosság és a lelki béke független attól, 

hogy fák vagy felhőkarcolók veszik körbe az embert,
hogy jurtában vagy panelházban lakik-e. 

Bárhol, bármikor be lehet hunyni a szemet, hogy a jelen pillanat bölcsességében magunkba nézzünk, 

és bárhol fel lehet nézni az égre, hogy a Végtelen Tér feltáruljon: 

 a Tiszta Tudat, a Tökéletes Teljesség minden jelenségben felismerhető. 

Ismerd fel - Itt és Most!

*

*

"A feleségem a tanítványommá válhat."

"Isten megteremtette az embert saját képmására, 

az Isten képmására teremtette őt,  

férfinak és nőnek teremtette őket."

Genesis, I.27.


"Az igazi szent a nép között járkál, 
azzal eszik és alszik  és a piacon ad és vesz, 
és megnősül és a társalgásban  részt vesz 
- és Istent soha, egy pillanatra sem felejti el."
Rumi

*

Egy nagy valószínűséggel eredeti, csaknem 1700 éves kopt töredék tanúsága szerint Jézusnak felesége lehetett.

Én nem is értem, miért kell ezen meglepődni, hogy ez miért "szenzáció" - azon túl persze, hogy a sok szempontból príncípium-zavarban szenvedő Katolikus Egyház most újragondolhatja egyik tévedését, nevezetesen a papi cölibátust (Sri Ramana Maharishi hívja fel a figyelmet arra, hogy a "brahmacarya" szó eredetileg és elsősorban nem "szexuális önmegtartóztatást" jelent, hanem "[az] Önvaló[ban] tart[ózkod]ás"-t, ami által minden tett a "Brahmanban történik", tehát túl van jón és rosszon, tilalmakon és szabályokon: alanytudati létmód, nem pedig "morális aszkézis"). 

A Buddhának két felesége is volt, az ókori brahmana papoknak szintén lehetett feleségük (akik aztán rendszerint tanítványok is lettek) - semmi meglepő nincs ebben. 

Meg kell érteni, hogy egy avatar autentikus identifikációjának realizációja nem zárja ki a horizontális világ kondícióit, karmikus hatásait - vagy érthetőbben: semmi ellentmondás nincs aközött, hogy ha valaki családot alapítva, hétköznapi életet élve él, miközben minden pillanatban tökéletesen tisztában van a valóság Olyanságával, és azzal, hogy "Én-je"  - természetéből adódóan - "más", mint ami a pszichikai-korposzkuláris aspektusból megjelenik az elfedettségben álló alanytudat "mondva-csinált" világa előtt. 

Hiszen a Valóságban, a nem-kettős Olyanság-ban (az Ürességben/Teljességben) nincs különbség, nincs differenciáltság, nincs "ez" vagy "az" - minden "ugyanaz".

A Buddha megvilágosodása után felszólította követőit, hogy ne nevezzék többé "Gótama remetének", mert valójában ő maga "a Dharma", a "teljesen megvilágosodott szent", a "világ megmentője és menedéke"; Krisztus, amikor közölték vele, hogy "rokonai (...) várják", körbemutatott, és mindenkit a rokonaként azonosított, mivel "Szent Szelleme" ugyanaz, mint ami mindenki másnak, és visszautasította, hogy "az ács fiaként" azonosítsák, hiszen ő az "Út, az Igazság és az Élet", a "Kozmosz fénye"; Krisna kifejti Ardzsunának, hogy lényege mindenkinek a szívében lakozik, "ő az emberek igazi Én-je", az emberi szív "eleje-közepe-vége", "magában hordja ez embereket", miközben "kívül is áll rajtuk", sőt, maga Krisna is ennek a Szellemnek a megnyilvánulása. Zarathustra arra szólít fel, hogy "tisztítsd meg Önmagad", hiszen "bárki itt a lenti világban tisztaságot szerezhet" az által, hogy önzetlenül,  "igaz lelke mélyén, csendben keresi Istent".

A karma-yóga útja pontosan ez: a "külső embert", a cselekedetek "elkövetőjét" és "elszenvedőjét", nem lehet azonosítani a szemlélővel, a tanúval, az igazi Én-nel: ezek mindig függetlenek jótól, rossztól, és közömbösen, neutrális alapállással kell szemlélni a világ eseményeit, mivel azok nem érintik - nem érinthetik! - az ember transzcendens lényegét, melynek felismerése pusztán egyetlen pillanat műve. 

A közönséges emberek mint "szalmabábuk", "szalmakutyák" - írja a Tao Te King: a személyek pedig: "perszónák", tehát "álarcok", melyek szerepet játszanak az illúzió-világ elme-színpadán. "Semmit sem ő tesz: akár ül, fekszik, jár vagy alszik - csak a természet működik magától", hogy ismét a Bhagavad-gítát idézzem. A tudat, név-és-forma, érzet, érzékelés, létesülés-születés-halál - mind a függő keletkezés illúziójából erednek, ugyanúgy az üresség létformái, miközben "én-ként" jelennek meg.

Minden Út: autológia, az igazi Én és a nem-Én megismerésének útja, szellemi autometatranszformáció, önátalakítás, a fátylak letépése, a tudatlanság megszüntetése, a Látás megvalósítása.

Ezek végén nincs más, csak "AZ", melyről itt semmi sem mondható, semmi sem gondolható.


Talán a kereszténység, annak követői és hívei, éppen azzal, hogy elfogadják: Jézus nős volt, térhetnek vissza igazi szelleméhez, a Tanhoz és a Megváltás útjához?

*

Olvasói kérdés: Ramana és Brunton

*

Tisztelt Péter!

Már jó ideje olvasom Az Üresség létmódjai nevű blogját. Számomra olyan az, mint egy oázis a nagy sivatagban.

Azért írok, mert láttam egy Ramana Maharisi-videót az egyik bejegyzésben, ill. a neve említve van több hozzászólásban is. Szeretném megkérdezni, hogy Ön olvasta-e Ramana írásait (vagyis amit tanítványai jegyeztek le) illetve Paul Brunton műveit? Amennyiben igen, volna szíves megosztani, hogy mit gondol, hogyan vélekedik róluk, a tanításukról? Köszönöm szépen!

Üdvözlettel: Erzsébet

*

Sri Ramana Maharishi

*

Kedves Erzsébet!

Köszönöm szépen dicsérő szavait! Örülök, hogy Olvasóim között tudhatom!

Köszönöm kérdését is: Sri Ramana Maharishi összes elérhető írását, valamint Brunton egy könyvét is elolvastam, nagy tisztelője vagyok a Mesternek. Tanításai időtlenek, és bárhol, bármikor megérthetőek, az azok által jelölt valóság realizálható, kontemplálható.

Azonban szerintem fontos megkülönböztetni három dolgot: a Sri Ramana Maharishi által közvetlenül látott és tapasztalt valóságot és az arról szóló, első szám első személyű beszámolókat Sri Maharishi részéről (1), a tanítványok körét, azok interpretációival együtt (2), valamint a Brunton által leírtakat (3).

Ami az első aspektust érinti, szerintem igazán ezt érdemes vizsgálni: a Maharishi által kifejtettek ugyanis megegyeznek az advaita, a mahamudra és a dzogchen doktrínái által leírt valósággal, melyek szerint egy gondolkodáson és racionalitáson túli, tiszta, teljes Önvaló, Teljesség vagy Tudat létezik, mely alapja mindennek, tartalmaz és áthat mindent, a Teljesség és Üresség Olyanságának nem-kettősségében.

 Ebből a szempontból Maharishi azon kevés autentikus mesterek egyike, aki tökéletes metafizikai pozícióból ad tanításokat, közvetíti a tradíciók-feletti doktrínát, kifejti a Szent Tant: szavai nem "csak a Holdra mutató ujj", hanem magának a Csendnek mint valóságnak a megnyilvánulásai.

Írásai, fordításai és a tanítványok által lejegyzett aforizmái kulcsfontosságú meditációs tárgyakként, beavató-szövegekként is felfoghatók.

A rajongói kör, ami kialakult körülötte, más lapra tartozik, és magán viseli a természetes tradíció-torzulás elemeit is (még ha ezen torzulások jó szándéktól vezéreltek is).

Remélem, ki tudtam fejteni a véleményem fő vonulatát a témában, de ha további kérdések merültek fel, természetesen örömmel válaszolok rájuk.

Üdv és Békesség!

Antal Péter Szatori

*

Paul Brunton

*

Kedves Péter!

Nagyon szépen köszönöm a részletes, segítő válaszát!

Érdekes az, ahogyan megkülönbözteti a három "réteget": Ramana E/1-ú beszámolóit, a tanítványok körét és Brunton írásait.

Hamarabb olvastam Ramanától és csak később Bruntontól, mint tanítványtól. Nekem Brunton sokat segített, hogy jobban EGYségben tudjam szemlélni a tanítást, valahogy közelebb hozta hozzám, mint nyugati emberhez Ramana tanítását. Ugyanakkor Ramana beszámolója és tanítása a "forrás", így azt tekintem elsődlegesnek, hiszen az tiszta advaita, tradíciók és vallások feletti.

Tavaly év elején megadatott, hogy két hétre ellátogathassak az Arunachala hegyhez, és az Asramban is lehessek. Az akkor tett látogatásom csak még jobban megerősített abban, hogy nem kell már egyik irányzattól a másikhoz ugrálni (ahogyan azt tettem, keresve az Utat), hiszen a Forrás, az Alap Egy, az Önvaló.

Mégegyszer köszönöm a választ, és ha még valami felmerül ezzel kapcsolatban, e-mailben keresem.

Üdvözlettel:

Erzsébet 

*

Asram

*

Dzogchen-tanítások (kontempláció-aforizmák) 1#

*

A Teljes Tökéletességről nagyon nehéz beszélni, mert minden róla szól.

*

Aki meglátja a Dzogchen lényegét, az nem "realizál" vagy "ér el" semmit: 
valójában a kontemplációjában a Tökéletes Beteljesedettség 
Jelenvalóságának Van-sága tárul fel, amit - természetéből adódóan - soha senki nem is hagyott el. 

* 

A Teljes Tökéletesség, a Végtelen Tér, az Olyanság és a Nagy Üresség 
- ugyanazon Valóságot jelölő szavak.

*

Az Atiyoga (अतियोग): "jógafeletti[ség]" állapota - úgy értelmezhető, hogy az, ami soha nem vált, 
mert nem válhat ketté, nem lehet "összekapcsolni". 

 *

Nincs "ez", amivel "azt" egyesíteni lehetne.

 *

Éppen az "összekapcsolás ["egyesülés"]" gondolatának felmerülése révén "válik ketté", de csakis illuzóriusan. 

Éppen ezért elhibázott minden "gyakorlat", ami az Olyanság realizálását tűzi ki célul.

*

 A végtelen világűrt nem az "valósítja meg", ha "eloszlanak a felhők".

A "felhők" - tudat. A "végtelen világűr" - tudat.

Az a tudat, mely ezt "felfogja" és "megalkotja", nem különbözik attól a tudattól, 
mely mindezek végső alapja.

*