Isten halott

(vázlatok és töredékek Heidegger egyik írása kapcsán)

 

__________________

Van valami, talán egy létmód, illetve egy létszemlélet,

ami mélyen gyökerezően és közösen, a legtöbb ember

gondolkodásmódjában fellelhető.

És ez a valami - végtelenül ijesztő.

Hogy miért?
Mert eredetileg ez a létmód nem volt az Ember sajátja.

*

"Isten halott" - mondta Nietzsche.

És úgy, ahogyan ő értette ezt, kétségtelenül igaza volt.

Illetve, ahogyan ő értette ezt: igaza van.

*

Éppen ez a létmód, illetve létszemlélet az,

amely ennek a mondásnak - "Isten halott" -

a metafizikai mélységét nem képes észre venni.

Isten alatt ugyanis valami olyan közhelyet értenek,

ami sosem létezett.

*

Nietzsche "Isten" alatt a metafizikai Lét
jelenvalóságát értette,
az "Isten halott" mondása alatt pedig azt,

hogy a metafizikai Lét eme jelenvalósága
- először az ismert történelemben -
eltűnt (kihalt) az emberek életéből,

gondolkodásából, létszemléletéből.
ontológiai alapállásából.

Így hát, mégha valaki vallásosnak is tartja magát,

minden további nélkül lehet fenti értelemben nihilista,

mert "rosszul vallásos" (vagy: nem tud "vallásos lenni"):
csak a Földet látja - Ég nélkül,
csak magát látja - az Ember nélkül.

A nihilista nem tudja látni, ahogyan a Lét működik:

a ma embere számára pedig nem történik semmi olyan,

ami Istenre, tehát a Létre közvetlenül utalna

- vagy pontosabban:

számukra közvetlenül - "a Semmi történik".

Az viszont egyre gyorsabban.

*

Aki nem képes (tehát) megérteni, 
hogy "Isten halott": 
nihilista.

_________________________

A margóra: 

A Bhagavad-Gítát (akárcsak egy Evangéliumot)

egy óra leforgása alatt el lehet olvasni.



És csupán egy pillanat megérteni.
 
(Vajon mit szimbolizál korunkban ez a tény?)

_________________