*
"Aki mindenben engem lát, és mindent bennem lát,
az nem szakadhat el tőlem, s én sem szakadok el tőle."
Bhagavad-Gíta, VI.30
*
A buddhizmus magasabb iskoláinak doktrínái ismerik a tudati transzformációknak ama szintjeit, melyek elsajátításakor a tudat előtt felbukkanó bármely jelenség csakis az Abszolútum megnyilvánulásaként értelmezhetők.
Ezen metafizikai állapotokban minden valóban meditációs tárgyként jelenik meg: a szamvritti-szatja létrégiójában csupán egy "koszos rongynak", "kődarabnak" vagy "rothadó falevélnek" nevezett dharma is, maga a Valóság Fénye, mely magunkban kontemplálható.
(…)
Az alábbi felvétel a popsztár Madonna egyik koncertjén készült, ahol a koncertet hallgatók és az előadó között létrejött a hétköznapi és racionális értelemben kizárólag ellentmondásosként jellemezhető pszichológiai jelenség, a közös dal és a közös képzet-, érzelem-, és gondolatvilág képekben és hangeffekusokban történő kifejezésre juttatása, ami bár alig több, mint egy öt percig tartó előadás keretében nyerte el egyik csúcspontját, mégis, több ezer ember tudatára hatott ki közvetlenül, és hat ki azóta is, milliók tudatára.
Ha objektíven vizsgáljuk, a szóban forgó show a legprofánabb és leghétköznapibb jelenségek, valamint az azokon túlmutató világ között, mintegy félúton áll, természetesen csakis pszichológiai értelemben.
(…)
Annak minden másodperce paradox és megmagyarázhatatlan.
És ezért tökéletes meditációs tárgy is egyben.
(…)
Az üressémeditációs technika, melyet a felvételre tanácsos alkalmazni, a következő: a videó indítása előtt mélyedjünk el abban a gondolatban, hogy a rajta látható valamennyi jelenség, elemi képkocka, fény, pusztán az alanyi, szenves tudat megnyilvánulása, mely a különbözőségekből és tudati emlékekből építi fel ezt a végül összefüggőnek tűnő hang- és képsort.
Ez után indítsuk el a felvételt, és eközben figyeljük meg azt is: annak minden egyedülálló másodperce, jelensége és tudatrezdülése értelmezhetetlen a megfigyelő alany nélkül. Értsük meg, hogy annak tartalma bármikor felruházható bármilyen minőséggel (pl. hogy egy az átlagosnál jóval intelligensebb ember manipulálja a nála alacsonyabb éberségi fokon álló, primitív, kontrollálatlan tudatú egyének tömegét, akik mindezért még anyagi ellenszolgáltatást is hajlandóak kifizetni. Vagy: a posztár Madonna karmikus determináltságának köszönhetően egyszerűen képtelen másképp kommunikálni a külvilággal, és inkább „beteg”, mintsem művész. Vagy: az előadó és zenekara olyan tudást és léttapasztalatot ad át a hallgatóságnak, melyekre csak kivételes tehetségű, valóban művészóriások képesek, sőt, mindezek, amik elhangzanak és láthatók a koncerten, a végső valóság megjelenési formái.).
(…)
Az sem zárható ki, sőt, ontológiailag fentiekkel azonos mértékben valószínű és lehetséges, hogy egy un. „haragvó istenség” inkarnációja tárulkozott fel Madonna személyében.
Mindenesetre semmi konkrét dolog sem állítható róla, sem az, hogy ember, sem az, hogy istenség, stb, de ugyanakkor mindezek egyszerre állíthatók is róla, ráadásul szimultán.
(…)
A meditáció akkor tekinthető sikeresnek, ha a felvétel alatt feltárul
a csend, az üresség és a tisztaság.
Ahol már valóban minden dharma a metafizikai
egyedülvalóságra jellemző Tiszta Tudat Játéka.
Ahol már nincsenek "dolgok", és a sokaságot létrehívó Természet
in concreto visszahúzódik, mint egy szemérmes énekesnő a színpadról, aki észrevette, hogy megpillantották.
Ez tehát a Titok...
*
*
