Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Valóságtartományok határai (modell)

*



Az alábbi szimuláció az un. "Newton-módszer" által készített, végtelen-bonyolultságú határfelületet mutat be, mely három tartományt határol.

A "határ" (= a függő keletkezés effektusa (ps), ill. az "illúzió" tárgyai) azzal a sajátos tulajdonsággal rendelkezik, hogy minden pontja mindhárom tartományt határolja.

A pontok estünkben - mintegy szemléltetésként -, megfeleltethetőek az alanytudat tárgyainak is.

A három tartomány modellünkben pedig a vasubandhu-i "három önvalóval" (tri-svabháva) adekvát.

A kinagyított részletek egy fraktálszerkezetet tárnak fel, amely egyre kisebb méretekben ismétli meg az alapvető mintázatot...

*





*

Doctrina Traditionis Metaphysicae

*


Manapság sokan beszélnek az un. "metafizikai hagyományról".

Kevesen veszik azonban észre, hogy a metafizikai hagyomány kifejezés - önellentmondás.

A "hagyomány" mindig fizikai (amennyiben az a létesültségek és megnyilvánultságok körébe tartozik) - mégha annak tartalma a metafizikai felé is irányul.

Ami a hagyomány lényege - az a metafizikai.

Másképp: nem az metafizikai, ami hordoz, ami átad (vö: 'tradere'; és éppen itt az említett önellentmondás), hanem az átadott, amit a tradíciók in concreto átadnak. És ez két különböző dolog, mint a levél, amit a futár továbbít (a levél alakja, mérete változik az idők folyamán), annak tartalma (ami mindig, mindenütt állandó) azonban egyetemes.

Ez a lényeg, az átadásnak a valóban metafizikai tárgya pedig nem más, mint a metafizikai doktrína, a Tan, a Dharma, mely az Önmaga(m)ságra vonatkozó legfelsőbb léttapasztalat ismerete.

(...)

Ez a megkülönböztetés nagyjából megfelel egy vallás un. exoterikus és ezoterikus aspektusa közötti különbségnek is: egy dolog a külső "rituálé", és egy másik dolog a doktrína. Amíg az előbbi sokféleként jelenik meg (vö. pl. Guénon), és bárki által leírható-elsajátítható-bemutatható, addig az utóbbi egyetemes és univerzális (vö. pl. A. K. Coomaraswamy), de csakis első szám, első személyű léttapasztalat által ismerhető meg.

*

Én magam tehát nem a "metafizikai hagyományokkal", hanem azok közös, transzcendens alapjával, a metafizikai szent tannal foglalkozom (sacra doctrina). Vagy másképp: a metafizikai hagyomány egyetemes tanával (doctrina traditionis metaphysicae).

Ez tehát - fentiekből adódóan -, azt is jelenti, hogy a "tradíciókat" is jól ismerem, mint olyan "héjakat", melyek egyöntetűen burkolják be a "magot".

Vagy mint megannyi "futárt", mely kézbesíti az arra fogékonyaknak a Tant tartalamzó "üzenetet"...

*
Ezért van az, hogy ha valaki ismeri a Tant (sacra doctrina), az törvényszerűen ismeri a tradíciókat is; míg ez nincs így megfordítva: ha valaki ismer egy tradíciót, még nem feltétlenül ismeri magát a Tant.... (Guénon ez utóbbiakra utal úgy, mint "szamarakra, melyek szent ereklyéket hordoznak".)
*

A Madhyamaka és a fraktálkozmológia

*

Érdekes metszéspontra bukkanatam a mahajána buddhizmus középút-tana (az ürességről szóló doktrína), és a modern káoszelméleti eszmék között.

Mit mond Nagarjuna?

Hogy sem a nirvána, sem a szamszára nem bír önálló léttel (mint pozitív és negatív "fázisok"), azok függésben állnak (kétféleképpen is üresek), és ezért egyik sem jelenik meg valójában: ami megjelenik, a kettő határfelülete, a függő keletkezés (ps), ami maga az Üresség.

A kulcsszó itt még nem is az üresség, hanem a határfelület. A fraktálokat vizsgáló kutatók sokszor használják ezt a szót, és régóta ugyanerre a következtetésre jutottak: nem az a kérdés, hogy meddig tudjuk előre jelezni az időjárást (tehát hogy léteznek-e fázisok, pl. jégkorszak, felmelegedés, stb.), hanem az, hogy létezik-e egyáltalán időjárás mint olyan, vagy csupán fázisátalakulások sorozatát látjuk, ami léptékfüggetlenül skálázható? A helyes válasz feltehetőleg az utóbbi. Azt találták, hogy minden jelenség ugyanazokat a mintázatokat követi, tehát csakis ez a mintázat a valóságos dolog, amit csupán mi ruházzuk fel fogalmakkal (pl. tőzsdei árfolyamok, szívritmus, földrengések, populációk, családfák, sors-események, stb.).

Mi is ez a "mintázat"?

Nem lehet pontosan meghatározni: olyan attraktorokról, fraktálokról, végtelen törtdimenziójú logaritmusokról, nemlineáris mintázatokról van szó, mely természeti törvényszerűségnek tűnik, de igazi neve nincs. Ami összeköti a káoszelméletet a buddhizmussal, az pontosan az a pont, amikor egy különös attraktor vizsgálatakor (pl. Poincaré-térképre való leképezésekor) feltárul, hogy a dolgok pusztán neveik által azok, amiknek tartjuk őket: mentális elképzelések, melyek alatt egy mélyebb valóság húzódik meg, ami minden végtelenül kicsi részlete magában hordozza a teljes mintázatot (hasonlóan a hologramhoz).




A buddhizmus ezt a mintázatot Tiszta Tudatnak nevezi, vagy Nagy Ürességnek, melyek ugyanannak a dolognak a különböző aspektusú nevei. A buddhizmus szerint is csupán határfelületek jelennek meg körülöttünk, nem valóságos dolgok, hanem fogalmi nevek és formák.

(...)

Mi köti össze a távoli galaxisokat a múlt heti lottószámokkal? Vagy éppen a szamszárát a nirvánával? A tudat, mely felfogja, és nevekkel ruházza fel őket. Az a tudat, mely megérti, hogy a galaxisok spirálkarjainak geometriáját, a gravitációból eredő bonyolult mozgásokat, a lottószámok utolsó százéves történetének sorrendjét és a lélegzetvételt ugyanazok a matematikailag is leírható, egyszerű szabályszerűségek határozzák meg.

Mely szabályszerűségek azonban szintén függésben állnak, tehát szintén üresek.

Ez igaz a szamszára és a nirvána közt fennálló különbségre is: pusztán a konvencionális gondolkodás, az elfedettségben álló létrégió (samvritti-satya) határfelületén beszélhetünk a kettő közötti különbségről, a valóság szerint azonban - ha kiiktatjuk ezt a határfelületet (ps) -, mindkettő természete azonosnak mutatkozik.


Amit elmulaszt a fraktálkozmológia és a káoszelmélet megállapítani az az, hogy mondjuk egy "kör" ugyanolyan bonyolult és ugyanolyan egyszerű egyszerre, mint pl. egy "Mandelbrot-halmaz", és hogy a fraktálok, logaritmusok, attraktorok és egyéb matematikai jelenségek is pusztán egy nagyobb, ontológiai hologram részei.

Ez a "hologram" pedig a Tudat.



*

Hol "tartózkodik" a Felébredett?

*

"Mikor a Magasztos a szákják között, Nágaráka városban tartózkodott, ott szemtől szembe a Magasztossal ezt hallottam:

'Ánanda, én most teljesen az ürességben tartózkodva időzök.' Jól hallottam, jól értettem, helyesen fogtam fel, jól emlékszem rá?

A Buddha:
- Igen Ánanda, jól hallottad, jól értetted, helyesen fogtad fel, jól emlékszel rá. Most is, mint akkor, teljesen az ürességben tartózkodva időzök."


*
Culasunnata Szutta (Majjhima Nikáya 121.)
Az ürességről szóló rövidebb tanítóbeszéd
Forrás: A Buddha ujja
*

Bevezetés a Vajrayána-buddhizmusba

*

"Aki mindenben engem lát, és mindent bennem lát,
az nem szakadhat el tőlem, s én sem szakadok el tőle."
Bhagavad-Gíta, VI.30

*

A buddhizmus magasabb iskoláinak doktrínái ismerik a tudati transzformációknak ama szintjeit, melyek elsajátításakor a tudat előtt felbukkanó bármely jelenség csakis az Abszolútum megnyilvánulásaként értelmezhetők.
Ezen metafizikai állapotokban minden valóban meditációs tárgyként jelenik meg: a szamvritti-szatja létrégiójában csupán egy "koszos rongynak", "kődarabnak" vagy "rothadó falevélnek" nevezett dharma is, maga a Valóság Fénye, mely magunkban kontemplálható.

(…)

Az alábbi felvétel a popsztár Madonna egyik koncertjén készült, ahol a koncertet hallgatók és az előadó között létrejött a hétköznapi és racionális értelemben kizárólag ellentmondásosként jellemezhető pszichológiai jelenség, a közös dal és a közös képzet-, érzelem-, és gondolatvilág képekben és hangeffekusokban történő kifejezésre juttatása, ami bár alig több, mint egy öt percig tartó előadás keretében nyerte el egyik csúcspontját, mégis, több ezer ember tudatára hatott ki közvetlenül, és hat ki azóta is, milliók tudatára.

Ha objektíven vizsgáljuk, a szóban forgó show a legprofánabb és leghétköznapibb jelenségek, valamint az azokon túlmutató világ között, mintegy félúton áll, természetesen csakis pszichológiai értelemben.

(…)

Annak minden másodperce paradox és megmagyarázhatatlan.
És ezért tökéletes meditációs tárgy is egyben.

(…)

Az üressémeditációs technika, melyet a felvételre tanácsos alkalmazni, a következő: a videó indítása előtt mélyedjünk el abban a gondolatban, hogy a rajta látható valamennyi jelenség, elemi képkocka, fény, pusztán az alanyi, szenves tudat megnyilvánulása, mely a különbözőségekből és tudati emlékekből építi fel ezt a végül összefüggőnek tűnő hang- és képsort.

Ez után indítsuk el a felvételt, és eközben figyeljük meg azt is: annak minden egyedülálló másodperce, jelensége és tudatrezdülése értelmezhetetlen a megfigyelő alany nélkül. Értsük meg, hogy annak tartalma bármikor felruházható bármilyen minőséggel (pl. hogy egy az átlagosnál jóval intelligensebb ember manipulálja a nála alacsonyabb éberségi fokon álló, primitív, kontrollálatlan tudatú egyének tömegét, akik mindezért még anyagi ellenszolgáltatást is hajlandóak kifizetni. Vagy: a posztár Madonna karmikus determináltságának köszönhetően egyszerűen képtelen másképp kommunikálni a külvilággal, és inkább „beteg”, mintsem művész. Vagy: az előadó és zenekara olyan tudást és léttapasztalatot ad át a hallgatóságnak, melyekre csak kivételes tehetségű, valóban művészóriások képesek, sőt, mindezek, amik elhangzanak és láthatók a koncerten, a végső valóság megjelenési formái.).

(…)

Az sem zárható ki, sőt, ontológiailag fentiekkel azonos mértékben valószínű és lehetséges, hogy egy un. „haragvó istenség” inkarnációja tárulkozott fel Madonna személyében.
Mindenesetre semmi konkrét dolog sem állítható róla, sem az, hogy ember, sem az, hogy istenség, stb, de ugyanakkor mindezek egyszerre állíthatók is róla, ráadásul szimultán.

(…)

A meditáció akkor tekinthető sikeresnek, ha a felvétel alatt feltárul
a csend, az üresség és a tisztaság.
Ahol már valóban minden dharma a metafizikai
egyedülvalóságra jellemző Tiszta Tudat Játéka.
Ahol már nincsenek "dolgok", és a sokaságot létrehívó Természet in concreto visszahúzódik, mint egy szemérmes énekesnő a színpadról, aki észrevette, hogy megpillantották.
Ez tehát a Titok...

*

*

Hang-kontemplációk - Vol.1

*

Kozmikus háttérsugárzás:


A Nap:




A Föld:






Egy normál pulzár:





Pulzár a Vegában:



*

A Zen lényegéről

*

A Zen nem más, mint folyamatosan eggyé válni a dolgok Ürességében megnyilvánuló teljességgel: belülről látni a nem-énben az Önmagában állót, az illúzióban a valóságot és a sokban az Egyet...

A hétköznapiságban megnyilatkozó tudati létrégióban pusztán csak ennyi a lényege....

*

kontempláció-mátrix (vol. 1.0.5.)



*


uzkctbaiubrvilaubzvilubzvtiubzvurcbuilsrcbzkjzbhvsjkbvéclacjmaáéáldgjklsdélhdfléjumvdogljudápldgiluasetzaxwbvgasefoédgtrőpkeuweiuzqwuiescljgrkhsdgrlasdrklhzsrkljsvdlnhjeroiuqweoöu89bngápokiaseőpiawighlfawuibgwcaigwahqwcoicrhnaosihoohkljhfnavosinzvwoqhzvrnoqwnhzcoawnhklhjdnklsdbőpkaweihoabvjashvasjgashaechnvjklnhevuiziawevoiéuawckhsdvr5476s5dklucnqwuinzawcawcbkigawcbgzuawzgasezukawjhgbcasejzbvtawzuvcehjzfvKZGFVZUKWEAJZGHJASCkulzbasecbjkgascejbgejbugebjggOMhajnaliderengésszürkeségmadarakágakbogasfáklombtalanságtudatlanságzűrzavarcsendlélegzetpárafelhőkderengőnapfényhegyekcsúcsokormoksziklákremetebarlangfalevelekpillangóhernyóféreghangyagravitációteleholdkoronglélegzetneszekesőárnyékokpillantáslélegzetdobogáscsendszikraillatdobbanásürességfénytérvégtelenmesszeségmadarakkárogáskopogáscseppekharmatfűpókhálórezgésremegéssóhajfakéregillatokreccsenéságakbogaktövisekcsendcsendcsendszemhéjsötétségcsendcsendcsendcsendcsendcsendcsodacsendcsendnapfényragyogásragyogásnapfénylélegzettisztulásürességcsendlélegzetlélegzetlélekzetlélegzetfényürességteljességteljességteljességteljességOMjkhzscvuibtasrzubtawcubtioéhjqwc3r89uzqw34utqw34iougqv4qw4ibgqw4piolkjlmknsdkl54vgljrakulhnweaighnJKNHASEZWERGBOWERIailuhliawiluhaeuilhAUIHUIHAiliulnhaeikljsdvguknhzvsdgriunhidrhhlésefaiow4uitzb4ctbq34gioqvt4iuopnze4uinzw4iluhweuiuibvi7kuzbcuzbtwebtuibtuiwbtuibwbtwertbwezubtpiocwkubw487btwev5áőömiqwev4ibtwervweilinzcri7bzioqwebtiotbwc4b7twcqbuicbqw8oopq4wőpüm2von8zrcgatfghovgnu8p398zunqtpiliucbntjztvwz8owe5t574vthuxUTIO7TZQWVTNHZOOUNHEVT4WNOiounwcvnzevt4iouev



*

*

A sors jógája

*
"Az őz meghallotta a neszt, és megkérdezte: 'Mit akarsz?'
'Lelőlek, mert családomnak szüksége van rád' - válaszolt a vadász.
Örömmel töltötte el az őz lelkét a vadász szava;
sorsát tudomásul véve, a hallottakra így felelt:
Az őz szólt:
'Örvendek, hogy elég kövér a testem táplálékodul.
Ha a test nem használ másnak, egész léte fölösleges'."
Siva-purána, IV. 40
*

Alapvetések

*

Nem lehet elég sokszor ismételni: a buddhizmus két nagy eszmeáramlata, a théraváda (hinajána) és a mahajána között tükörszimmetrikus lételméleti differencia áll fenn, nem pedig "ellentmondás".

Mindkettőt az köti össze, hogy a tudati létből indul ki.

*