Megismerhető-e a valóság?

*

Ma hajnalban olvastam az "Antik lexikonban" a szkepticizmusról, hogy ez a filozófiai irányzat az igazság, a valóság megismerhetetlenségét tanítja.

Ez igen fatális tévedés, amit a szkeptikus filozófia meg nem értése okoz: hasonlóan a Nagarjuna-i Tetralemmához, Pürrhón (Πύρρων) sem "tagadja az igazság megismerhetőségét", sőt: ahogy a mahajána buddhizmus madhjamaka irányzatában maga a Tetralemma az igazság (=a jelenségek ürességtermészete), az antik szkepticizmus is éppen a valóság természetéből adódóan tartózkodik az ítéletalkotástól, mint a valóság belátásnak következményétől.

Feltehetően mind Nagarjuna, mind Pürrhon ismerték a jelenségek valóságos természetét (ürességét), ezért nyilatkoztak úgy, hogy a jelenségekről nem lehet "vagy-vagy" ítéletet alkotni, és róluk dogmatikus kategóriákban beszélni.

Összefoglalva tehát: a szkeptikus filozófia szerint (1) nem a valóságról (=igazságról) nem lehet igaz ismeretet szert tenni (hisz a valóság ürességtermészete megismerhető, mert ha nem így lenne, megszabadulás sem létezhetne), hanem (2a) a valóságnak megfelelően, a jelenségek alaptermészete olyan, amiről nem lehet semmit állítani, illetve hogy (2b) minden (látszólag ellentétes) állítás, egyformán jellemez minden jelenséget.

Ez egymástól két, radikálisan különböző dolog.

*

Más: valahol lejjebb azt írtam (vagy azt sugalltam), hogy Pürrhon Nagarjuna kortársa volt: nos, ez pillanatnyi zavar, tévedés lehetett a részemről, hisz többszáz év választja el őket egymástól, mivel Pürrhón Kr.e. 360-270 között, Nagarjuna pedig Kr.u. II-III. században élt. Ez azt is jelenti, hogy az antik szkepticizmus időben jócskán megelőzte a madhjamaka-buddhizmus alapvetéseit. A hibáért mindenesetre elnézést kérek...

Ezt a két dolgot fontosnak tartottam megemlíteni ill. korrigálni...

*

A "Szövegek és képek" alá ma belinkeltem a Magyar Filozófiai Szemle internetes anyagait: mindenkinek ajánlom figyelmébe, rendkívül érdekes források, fordítások, tanulmányok találhatóak a weboldalon, több évre visszamenőleg vannak fent a folyóirat cikkei, publikációi.

*

szabadon

*

az ürességmeditáció a tetralemma kontemplációja

*

A "két igazság tana"

*

A buddhizmus előtti hinduizmus széles körben ismerte a "neti-neti" (kb. "nem ez, nem ez") fogalmát, mely arra utal, hogy a valóság, az "Önmaga", a "Brahman", nem írható le szavakkal.

A preszókratikus filozófusok, ugyanebben az időben, jól ismerték az "apeiron" fogalmát, mely arra utal, hogy a valóság princípiuma nem az ősanyagokból, hanem egy "meghatározhatatlan"-ból ered, amibe majd minden vissza is tér.

Kezdetben ezekre a tanításokra épültek rá a különböző skolasztikus filozófiák, hogy aztán ugyanezekhez térjenek vissza...

*

Az ősbuddhizmus - úgy tűnik -, úgy viszonyul a mahajána buddhizmushoz, mint ahogyan arisztotelész és platón a szkeptikus filozófusokhoz.

Az ősbuddhizmus, Platón, Arisztotelész – mind dogmatikusok voltak a szónak abban az értelmében, hogy az általuk használt szavak - bár egy objektíven leellenőrizhető – mégis csak egy „virtuális világot” írtak le - szakítva a "neti-neti" és az "apeiron" hagyományával.

Ilyen virtuális világ a Buddha által kifejtett Négy Nemes Igazság (pl. „a létezés szenvedés”), és a függő keletkezés (a „kauzalitás”) világa, de Platón ideái, Arisztotelész kategóriái is.

Ezek a kijelentések, világleírások messze magasan meghaladhatók.

A buddhista Nagarjuna és a szkeptikus Pürrhon egyaránt megkérdőjelezték fenti kategóriák, fogalmak tartalmi valóságát, de vizsgálat alá vonták az általuk jelölt dolgokat is.

Az analizálás során fenti, az un. „külvilágra” vonatkozó megállapítások, „igazságok” relatívnak bizonyultak (eltűntek az okok, és az alaptulajdonságok – állandótlanság, énnélküliség, szenvedésteliség - is), melyek csakis egy sajátos, ítéletalkotás generálta fogalmi rendszerben nyerik el létüket: a valóságban azonban az általuk jelölt jelenségek legalább annyira léteznek, mint nem léteznek: önellentmondásosak és paradoxak. Ez a madjamaka (madhyamaka) buddhizmus Nagarjuna által kifejtett doktrínája, és pl. Pürrhon antik szkeptikus filozófus iskolájának tanítása is.

A valóság tehát nem szorítható rögzített kijelentésekbe, kategóriákba.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a Buddha "tévedett" volna, hanem csak azt, hogy maga a Tan kétféle igazság szerint jelenik meg: egy „köznapi”, elfedett, és egy „abszolút”, feltárulkozó igazság szerint. Ez előbbi egy kvázi külső tapasztalat, az utóbbi egy belső felismerés révén válik megélhetővé, akárcsak a fenti képen látható rózsa.

Azonban azt se felejtsük el, hogy mindkét „igazság” ontológiai létrégió, sőt, elsősorban ontológiai létrégió: a tudat meditatív-kontemplációs tisztaságának függvényei.

Ezt a buddhizmusban a Jógacsára (Yogacara) tana vizsgálja és írja le.

Mindezek megértéséhez elengedhetetlen a meditáció és a kontempláció, melyben feltárul a jelenségek üressége, de tudati totalitása is: az, amit csakis az "apeiron" és a "neti-neti" írhat le...

*

Függő keletkezés

*

a tudatlanság - ítéletalkotás

*

Jelenések - I

*

1.
késő este volt, szakadt a hó

kimentem az erkélyre eloltani egy égve maradt mécsest: ahogy elfújtam a kanócot, véletlenül észre vettem, hogy egy hajléktalan kuporog a közeli telefonfülkében

eszembe jutott, hogy valószínűleg igen komoly léttapasztalatai lehetnek a szenvedésről, nincstelenségről: olyanok, amikről én a rémálmaimban sem találkoztam

a fülke előtt épp elhaladt két fiatal srác: mondtak felé valamit, aztán nevettek, és továbbálltak

egy pillanat alatt átfutott az agyamon, hogy van egy rész az iliászban, amiben katonák egy koldussal szórakoznak: nevetve passzolgatják egymásnak a földre dobott kenyérdarabot, amikor az éppen érte nyúlna

egy tiszt aztán meglátta a dolgot, odament hozzájuk, és megkérdezte a katonáktól:

- honnan tudjátok, hogy nem egy isten szállt le közétek, hogy próbára tegye a lelketeket?

erre persze mindenki eloldalgott....

2.
a maximum, amit ilyenkor tehet az ember, hogy készít egy forró teát, átönti egy műanyag flakonba, felkap egy régi, használt pulóvert, és kiviszi a szerencsétlennek

egyébként én már rég fel nem foghatom, hogy a templomokat télen miért nem alakítják át menhelyekké... ez komlyan nem jutott eszébe még senkinek az egyházon belül?

minden évben írok a magyar püspöki karnak, de válaszra sem méltatják a dolgot....

pedig érdekes meditációs tárgy, hogy hányan fagynak meg a 21. századi európában, karácsony éjszakáján....

számomra régóta minden egyes koldus és hajléktalan a lélek próbája


3.
úgyhogy ezekkel a gondolatokkal a fejemben elhatároztam hogy teát készítek, kiviszem neki, aztán nekiülök az idei levelemnek a magyar katolikus püspöki kar részére...

...meg kellett erőltetnem magam, hogy elkalandozott elmémet vissza tereljem a hajléktalanra...

mire ismét oda néztem, a fülke üres volt: a hó pedig elolvadt körülötte

akkor értettem meg, miről is írt homérosz

*

középen

*

- ha félsz a haláltól, meditálj azon, hogy mi lehetett veled akkor,

amikor még nem fogantál meg -

*

Késő őszi vándor

Lombtalan erdő ágfonadékán
A szürke levegőből fehéren ereszkedik alá az első hó,
És hull és hull. Hogy lett ily néma a világ!
Csupa fehér és szürke minden, néma, néma.

A vándor is, kit zöld és tarka hónapok hallottak
Zajt ütve járni, dalolni,
Elnémult, fáradt az örömre,
Fáradt, hogy továbbinduljon, fáradt a dalhoz is.
Megborzong, a hűvös, szürke magasságból
Álom lehel rá, csöndben ereszkedik alá,
És hull és hull a hó…

A messzi tavaszból s a hervadt nyári boldogságból
Még emlék üzen
Fakón tovasuhanó képekkel:
A cseresznyevirág szirmai a kékségen átderengnek,
Kegyes, fénylő kékség -
Barna és aranyszínű, fiatal pillangó
Szárnya alig láthatón rezeg, ahogy kapaszkodik a szárba -
Az erdőn a langyos fényű, nedves nyáréjszakából
Vágyakozva, hosszan dalol egy madár…
A vándor búcsút int a képnek:

Hogy lehetett oly szép!
És néhány dolog még fel-fellobban
A hajdani időkből, ragyog, majd kialszik:
Szerető szemek mély-édes pillantása -
Éji vihar, villám és orkán a nádasban -
Az est távoli ablakából furulyaszó -
Mátyásmadár kiáltása reggel…

Hull és hull a hó. A vándor
Még utánafordul a madárnak, furulyának,
Daluk egykor megindította szívét:
Ó, szépséges világ, hogy némultál így el!
Hangtalan kel át a puha fehérségen
Otthona felé, melyet elfeledett,
Most lágyan vonja magához, hívja
A völgybe, Erlen patakjához,
A piactérre, a régi szülőház elé,
A borostyánnal benőtt falhoz, mely mögött édesanyja,
Apja és az ősök nyugosznak.

Levél se zördül, madár se rezzen az ágak között…

_________________

Hermann Hesse

Mi a létforgatag?

*

- egyetlen pillanat, egyetlen gondolat -

*

A Brahmajala-sutra és a Tetralemma viszonya

*

A "Brahmajala sutra" (Brahmadzsála szútra = "Brahma hálója szútra") a théraváda buddhizmus alapszövegeinek, a Tripitakának a legelső szútrája; a Tan Kapujának is nevezik, mert megértése előfeltétele a további - szintén "alap" - tanítások helyes megértésének.

A szútra - többek közt - a "múltra", a "jövőre", a "világra" és az "én"-re vonatkozó téves, egyéni nézetek kategórikus felsorolását tartalmazza, melyek által "dogmák", "világképek" és "filozófiai rendszerek" alapozódhatnak meg.

Érdekes, hogy a szútra által kifejtett nézetek szubjektív kategóriái több helyen ugyanazok, melyeket később a mahajána buddhizmus nagy filozófusa, Nagarjuna fejtett ki a Középút alapverseiben, "Tetralemma" néven (röviden: A=B; B=C; A=/= C).

Mi a különbség a két szemlélet közt, ha ugyanazok a kategóriák szerepelnek alapműveikben? Két szemléletről van-e egyáltalán szó, vagy csak ugyanannak a dolognak a kétféle reprezentálásáról?

Amíg egy jelenségre a szóban forgó négy kategóra valamelyikét külön-külön alkalmazzuk, ahogy a Brahmajala szútrában is olvashatjuk, addig a nézetek eltakaró hatásai alá kerülünk, amennyiben a felsorolt kategórikus (és ezért) téves nézeteinket a függő keletkezés "érintkezése", a tudat "tétovázása és zaklatottsága" motiválja, mely tudat a dolgoknak - ösztönösen - kategóriákkal leírható természetet feltételez, és elsőre képtelen látni, hogy a "dolgok" és "jelenségek" alaptermészete az üresség.

Egy példa:

"Ez a monitor, ami előtted áll az asztalon, létezik." (1)

A Brahmajala szútra értelmében ez egy "téves nézet", ami helytelenül írja le a monitor természetét. Ebből fakadóan a többi, ezzel ellentétes nézet is helytelen (hiszen egy ontológiai értelmeben vett "hibás" állítás ellentetje is hibás "állítás"):

Tehát:

"Ez a monitor, ami előtted áll az asztalon, nem létezik." (2)

"Ez a monitor (...), létezik és nem-létezik" (3); (...) sem létezik, és sem nem-létezik." (4)

Fenti logika az

1 - 2 - 3 - 4 . . .

nézetek egymást kizáró, egymással ellentétben álló (de ugyanakkor egymással keverhető, permutálható) alapkategóriákat reprezentálja, és a "vagy-vagy" gondolkodást, a dogmatikus nézetek zártságát szimbolizálja.

Nagarjuna fenti kategóriákat - mint a tárgyra vonatkoztatható kijelentéseket - szimultán tartja fenn, magát a tárgyat és az ítéletalkotót is ideértve.

Tehát a Nagarjuna által kifejtett Középútban (ami jól láthatóan a Brahmadzsála szútra egyenes következménye) ez a "monitor", ami előtted áll az asztalon, egyszerre

- létezik (1),
- nem létezik (2),
- létezik és nem létezik (3), és
- sem nem-létezik, sem létezik (4),

tehát az

1 = 2 = 3 = 4

állítások egyidejűleg fennálló sorozataként értelmezhető, mely paradoxon az állítások (ítéletek) fel-, illetve megszűntetésével oldható fel.

Ha tehát "állítanom" kell valamit erről a "monitorról", azt csakis az

1, 2, 3, 4

állítások egyenértékűségével és egyidejűsűgével tehetem meg, úgyhogy a valóságnak jobban megfelel, ha tartózkodunk az állításoktól, már csak azon oknál fogva, hogy maga a "monitor" szó sem takar "önmagában álló létezőt", hanem annak természete a tetralemma által leírtakkal azonos.

Összefoglalva:

A Brahmadzsála szútra az ítéletalkotásnak azon nézeteit sorolja fel, mint téves nézeteket, melyek egymást kizáró kategóriákként, "önállóan létező dolgokként" jelennek meg.

Emellett a Középút filozófiájában ezen "nézetek összessége", ha azokat egyszerre alkalmazzuk, már mint "a helyes nézet" jelennek meg az által, hogy felismeri: minden jelenség természete - ürességüknél fogva - eleve megragadhatatlan, és ebből adódóan túl van a fogalmi kategóriákon, egyéni kondicionáltságú nézeteken.

A Tetralemma a jelenségek helyes leírásának egyedüli módja.

*

Fenti kis rögtönzött eszmefuttatás okán a két említett művet, Nagarjuna Középút filozófiáját, és a Brahmadzsála szútrát, mindenkinek ajánlom figyelmébe, az azokban való további elmélyedés céljából.

*

Élet-forma

*

*