*
Számomra egyetlen Buddha-ereklye létezik,
amit mindenki mindig magában hord: a tudat ürességtermészete.
*
Analógia
(...)
"A klasszikus jóga alapgyakorlata és végcélja a teljesen kiüresített, tárgyától fosztott tudat szemlélete, vagyis a szamádhi. Ehhez az anyagi tudatfolyamatokat ki kell küszöbölni. Patandzsali is ezt a definíciót adja: „A jóga a psziché (csitta) tevékenységének legyűrése.” [*183] (Jóga-szútra I.2.) Az eképpen elkülönültségében is megtapasztalt, „tiszta” tudat az indiai lélek, az átma (önmaga) (...)."
*
"önkiüresítés (lat. "exinanitio", gr. "kenószisz"), önkifosztás:
1. a dogmatikában a krisztológia és a megváltástan alapfogalma a Fil 2,7 alapján: →kenózisz.
2. az aszketikában és a misztikában minél nagyobb tér biztosítása Isten akarata számára. Negatív útja a saját akarat, elképzelések föladása; a pozitív az egyre kisebb részletekben is belesimulás Isten akaratába. Célja az Istennel való egyesülés: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). A helyesen értett →önmegvalósítás ugyanezt jelenti. - Jelképe a →tükör, mely teljesen eggyé válik a befogadott képpel.
(...)
Visszatükröződés
(...)
Az Üresség intuitív megértése nem más, mint a teljes elkülönültség és a teljes egybeolvadás egyidejű létezésként való felismerése.
(...)
Bindu
(...)
Az az üresség, ami az üres poharat jellemzi mint üres intervallumot, és az az üresség, ami a Kerékagy üressége, bár a puszta fizikailitás szintjén azonosnak tűnik, nem ugyanaz az üresség.
A Kerékagy üressége "átlényegült üresség" - a "tér" transsubstantiatio-ja: a "mozdulatlan mozgató", megnyilvánulása a mozgatott által, továbbá az axis mundi középpontjának valóságos képmása: a Centrális Pont (bindu) "térbeli kiterjedése".
A Kerékagy Centrális Üressége, a küllők közötti üresség és a kerék pereme és a kerékagy közti üresség - bár kiterjedésük létmódja már "átlényegült üresség", köztük hierarchikus viszony áll fenn, amennyiben a Kerékagy a Princípium, "amiből" a dolgok erednek, a Küllők a Potencialitás, "amilyen módon" léteznek, a kerék pereme pedig az Aktualitás vagy Megnyilvánultság, a létmód világa, "amivé" a feltételek során a létezők "létesülnek".
*
Ez analóg az önkiüresítés ("exinanitio") teológiájával is: az Igazság csak mindentől kiüresedve jelenhet meg a megtestesülés során: Isten kiüresítette önmagát és szolgai alakot vett fel, ezzel lett testté az Atya: az Emberfia pedig ugyanígy kiüresítette magát önmagától: ezzel lett Szellemmé.(...)
Abdérai Démokritosz
(...)
„Semmi más nem létezik, csak atomok és üres tér.
Minden egyéb puszta vélekedés.”
Azonban Démokritosz a doxográfiai kutatások szerint "atomok" alatt nem csak az Euklidészi értelemben vett geometriai pontra gondolhatott, hanem sui generis "oszthatatlan időpillanatot" is érthetett: így tárul fel tanításának igazi lényege.
(...)
„Semmi más nem létezik, csak atomok és üres tér.
Minden egyéb puszta vélekedés.”
Azonban Démokritosz a doxográfiai kutatások szerint "atomok" alatt nem csak az Euklidészi értelemben vett geometriai pontra gondolhatott, hanem sui generis "oszthatatlan időpillanatot" is érthetett: így tárul fel tanításának igazi lényege.
(...)
Címkék:
antik filozófusok
A Természet és a Szent Üresség
(...)
"Ám most pirkad! Vártam, és előre látám, hogy eljő.
S amit láttam, a Szent, az legyen szavam.
Hisz' ő, ő maga, ki régibb minden kornál,
S hatalmasabb napnyugat és napkelet minden istenénél,
A Természet kél új életre fegyverek zajával,
Az éter magasából a mélységig törő,
Szilárd törvény szerint mint rég, szent Chaosból nemzetvén,
Újra, s újnak érződik a lelkesülés,
A mindeneket teremtő."
(...)
Hölderlin: Mint ha ünnepnapon... (3. versszak)
______________________
"A "természet" itt azt nevezi meg, ami az istenek fölötti, és "régibb minden kornál", melyben létező létező lesz. A "természet" szó a "lét" jelölésévé válik; mert ez korábbi minden létezőnél, mely az ő kegyéből nyeri el azt, ami; s maguk az istenek is a "lét" hatálya alatt állnak, amennyiben vannak, bármilyenek is legyenek." (M. Heidegger megjegyzése)
______________________
Az én megjegyzésem, hogy ugyanakkkor vegyük észre azt is, hogy a Természet (bhava) a "szent Cahosból nemzetvén" jön létre; továbbá "régibb minden kornál", tehát független az Időtől is: "ő, ő maga", így alaptermészet (svabháva) is egyben.
*
"Ám most pirkad! Vártam, és előre látám, hogy eljő.
S amit láttam, a Szent, az legyen szavam.
Hisz' ő, ő maga, ki régibb minden kornál,
S hatalmasabb napnyugat és napkelet minden istenénél,
A Természet kél új életre fegyverek zajával,
Az éter magasából a mélységig törő,
Szilárd törvény szerint mint rég, szent Chaosból nemzetvén,
Újra, s újnak érződik a lelkesülés,
A mindeneket teremtő."
(...)
Hölderlin: Mint ha ünnepnapon... (3. versszak)
______________________
"A "természet" itt azt nevezi meg, ami az istenek fölötti, és "régibb minden kornál", melyben létező létező lesz. A "természet" szó a "lét" jelölésévé válik; mert ez korábbi minden létezőnél, mely az ő kegyéből nyeri el azt, ami; s maguk az istenek is a "lét" hatálya alatt állnak, amennyiben vannak, bármilyenek is legyenek." (M. Heidegger megjegyzése)
______________________
Az én megjegyzésem, hogy ugyanakkkor vegyük észre azt is, hogy a Természet (bhava) a "szent Cahosból nemzetvén" jön létre; továbbá "régibb minden kornál", tehát független az Időtől is: "ő, ő maga", így alaptermészet (svabháva) is egyben.
*
A Beavatásról
(...)
0.
„Ha elmozdítom a királyné kezét, és ölembe veszem fiamat, a királyné felébred, és megnehezíti távozásomat. Majd ha Buddha leszek, visszatérek, és megnézem őket.”
Ez az első lépés, mely ránk vár.
1.
Az egyedül Önmaga-Lét létmódja az alany, létezési szerkezete a nem-létként feltáruló alany-tudat: test-, érzet-, öntudat-, adottság-, megismerés-tudat.
2.
Ez az ipseitás, Önmaga-Lét mindig „én vagyok”: ez azonban nem-létként és nem-Önmagaként tárul fel, az idő „mindent-felőrlésének” törvénye alá vetve.
Ez a Rig-Véda „két, fára röppenő” madara.
3.
A Valóság megjelenése így egyfajta illúzió: a megjelentben, a létezőben sehol sincs Lét, ahogy a keréktalp és a küllők is híján vannak a középpont mozdulatlanságának és kiterjedés-nélküliségének, de ugyanakkor, ahogy a keréktalp és a küllők is a kerékagynak köszönhetik létüket, az illúzió megjelenésének is a Lét az alapja.
4.
Az ebben az értelemben vett illúzió (mint a kauzalitás „játéka”) a létező és a nem-létező dualitása miatt az: a saját hangom, vagy a gondolataim vajon valóban „én” vagyok-e? Csak nem-létként igen.
5.
A dualisztikus megjelenési- és létmód másfelől pedig nonduális ontológiai-tudati valóság is.
6.
Igen ősi gondolatok ezek: a filozófiai értelemben vett artikulálható világleírás utolsó bástyái a történelemben a Yogacara-szövegek és a Madhyamaka leírásai, Hérakleitosz és Platón után csaknem ezer évvel. Nézzük például ezt: „Ismerd meg Önmagad” - csak egy egoista gondolhatja, hogy ez a figyelmeztetés „neki” szól, vagy hogy egyáltalán „szól valakinek”…
7.
Ezek a szövegek a tárgyra irányuló tájékozódási pontokként bemutatják, hogy a tudat egymással egyidejűleg szimultán három létrégiót képes létrehozni: ezek csak metalogikailag, a hétköznapi fogalmi gondolkodás és kategorizálás felszámolása, meghaladása révén közelíthetőek meg, a Középső Út által. Ezt a doktrínát őrzi még néhány ősi szöveg, természetesen más-más szimbólumok révén jelezve.
8.
A Tökéletes Üresség és a Tökéletes Teljesség egyidejű fennállásának kozmikus paradoxona ez. Azt mondhatnánk: a kerék mozgása a kerékagy középponti ürességének és mozdulatlanságának a téridővé válása. Lényegi különbség nincs köztük. A bizánci zsinatok valójában ezzel a problémával foglalkoztak, amikor a Kereszthalál alanyának kérdését egyfajta meta-teológiai értelemben vett Trinitológiai ontológiává transzformálták.
9.
„qui enim voluerit animam suam salvam facere perdet eam qui autem perdiderit animam suam propter me inveniet eam” (1)
10.
"Szerzetesek, a test mulandó, az érzetek mulandók, a tudat mulandó, az adottságok mulandók, a megismerés mulandó. Szerzetesek, a test nem azonos az Énnel, az érzetek nem azonosak az Énnel, a tudat nem azonos az Énnel, az adottságok nem azonosak az Énnel, a megismerés nem azonos az Énnel. Minden adottság mulandó, semmiféle jelenség sem azonos az Énnel."
11.
A Középút filozófiai-preontológiai és szóteriológiai nehézségéhez nincs fogható emberi szellemi alkotás: azonban megértése is puszta előfeltétele a Beavatásnak.
12.
„Amikor ezt felismertem, amikor ezt megláttam, gondolataim megszabadultak a kívánságok indulatától, megszabadultak a létezés indulatától, megszabadultak a tudatlanság indulatától.
Felismertem: ’A megváltás a megváltottban van’.”
Ez az utolsó lépés, mely ránk vár.
__________________________________
(1) „Mert a ki meg akarja tartani az õ lelkét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ lelkét én érettem, megtalálja azt.” Máté Evangéliuma, XVI.25.
0.
„Ha elmozdítom a királyné kezét, és ölembe veszem fiamat, a királyné felébred, és megnehezíti távozásomat. Majd ha Buddha leszek, visszatérek, és megnézem őket.”
Ez az első lépés, mely ránk vár.
1.
Az egyedül Önmaga-Lét létmódja az alany, létezési szerkezete a nem-létként feltáruló alany-tudat: test-, érzet-, öntudat-, adottság-, megismerés-tudat.
2.
Ez az ipseitás, Önmaga-Lét mindig „én vagyok”: ez azonban nem-létként és nem-Önmagaként tárul fel, az idő „mindent-felőrlésének” törvénye alá vetve.
Ez a Rig-Véda „két, fára röppenő” madara.
3.
A Valóság megjelenése így egyfajta illúzió: a megjelentben, a létezőben sehol sincs Lét, ahogy a keréktalp és a küllők is híján vannak a középpont mozdulatlanságának és kiterjedés-nélküliségének, de ugyanakkor, ahogy a keréktalp és a küllők is a kerékagynak köszönhetik létüket, az illúzió megjelenésének is a Lét az alapja.
4.
Az ebben az értelemben vett illúzió (mint a kauzalitás „játéka”) a létező és a nem-létező dualitása miatt az: a saját hangom, vagy a gondolataim vajon valóban „én” vagyok-e? Csak nem-létként igen.
5.
A dualisztikus megjelenési- és létmód másfelől pedig nonduális ontológiai-tudati valóság is.
6.
Igen ősi gondolatok ezek: a filozófiai értelemben vett artikulálható világleírás utolsó bástyái a történelemben a Yogacara-szövegek és a Madhyamaka leírásai, Hérakleitosz és Platón után csaknem ezer évvel. Nézzük például ezt: „Ismerd meg Önmagad” - csak egy egoista gondolhatja, hogy ez a figyelmeztetés „neki” szól, vagy hogy egyáltalán „szól valakinek”…
7.
Ezek a szövegek a tárgyra irányuló tájékozódási pontokként bemutatják, hogy a tudat egymással egyidejűleg szimultán három létrégiót képes létrehozni: ezek csak metalogikailag, a hétköznapi fogalmi gondolkodás és kategorizálás felszámolása, meghaladása révén közelíthetőek meg, a Középső Út által. Ezt a doktrínát őrzi még néhány ősi szöveg, természetesen más-más szimbólumok révén jelezve.
8.
A Tökéletes Üresség és a Tökéletes Teljesség egyidejű fennállásának kozmikus paradoxona ez. Azt mondhatnánk: a kerék mozgása a kerékagy középponti ürességének és mozdulatlanságának a téridővé válása. Lényegi különbség nincs köztük. A bizánci zsinatok valójában ezzel a problémával foglalkoztak, amikor a Kereszthalál alanyának kérdését egyfajta meta-teológiai értelemben vett Trinitológiai ontológiává transzformálták.
9.
„qui enim voluerit animam suam salvam facere perdet eam qui autem perdiderit animam suam propter me inveniet eam” (1)
10.
"Szerzetesek, a test mulandó, az érzetek mulandók, a tudat mulandó, az adottságok mulandók, a megismerés mulandó. Szerzetesek, a test nem azonos az Énnel, az érzetek nem azonosak az Énnel, a tudat nem azonos az Énnel, az adottságok nem azonosak az Énnel, a megismerés nem azonos az Énnel. Minden adottság mulandó, semmiféle jelenség sem azonos az Énnel."
11.
A Középút filozófiai-preontológiai és szóteriológiai nehézségéhez nincs fogható emberi szellemi alkotás: azonban megértése is puszta előfeltétele a Beavatásnak.
12.
„Amikor ezt felismertem, amikor ezt megláttam, gondolataim megszabadultak a kívánságok indulatától, megszabadultak a létezés indulatától, megszabadultak a tudatlanság indulatától.
Felismertem: ’A megváltás a megváltottban van’.”
Ez az utolsó lépés, mely ránk vár.
__________________________________
(1) „Mert a ki meg akarja tartani az õ lelkét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ lelkét én érettem, megtalálja azt.” Máté Evangéliuma, XVI.25.
A Forrás
(...)
A legbonyolultabb és legvégtelenebb üres fraktál-alakzat eredete is meglelhető: ez a Tudat.
(...)
A legbonyolultabb és legvégtelenebb üres fraktál-alakzat eredete is meglelhető: ez a Tudat.
(...)
A Beavatás
(...)
1.
A Beavatás nem más, mint megérteni és felismerni: minden, ami létezik, az Üresség egy formája.
2.
A Beavatás: látni, hogy minden forma az Üresség egy létezése.
3.
A Beavatás: megélni, hogy valójában semmi sincs, ami ne a Tudat lenne, s ez a Tudat az Ürességből, az Üresség módján és az Ürességben létezik: és ez a kettő Egy.
(...)
1.
A Beavatás nem más, mint megérteni és felismerni: minden, ami létezik, az Üresség egy formája.
2.
A Beavatás: látni, hogy minden forma az Üresség egy létezése.
3.
A Beavatás: megélni, hogy valójában semmi sincs, ami ne a Tudat lenne, s ez a Tudat az Ürességből, az Üresség módján és az Ürességben létezik: és ez a kettő Egy.
(...)
Határok nélkül
(...)
"A nemlétező nem juthat létbe, a létező nem juthat nemlétbe;
a kettő határát jól látják a valóságot felismerők."
Bhagavad-Gíta, II. A Szánkhja jógája, 16.
_________________
"Ez a világ, ó Kacsajana, az állítástól és a tagadástól függ..."
"Minden létezik" - ez az első ellentét,
"minden nem létezik" - ez a második ellentét.
Mellőzve e két ellentétet a Tathágata a középső utat utat hirdeti".
Szamjutta-nikáya, II. p.17
__________________
"Ha a nirvána "létező" lenne, akkor a nirvána összetett lenne.
Egyáltalán nem létezik semmiféle nem-összetett "létező"."
"Ami a nirvána határa, az a szamszára határa is.
E kettő között a legparányibb különbség sincs."
Buddhapálita: Múlamadhjamakavritti, A nirvána vizsgálata, 5, 20
(...)
"A nemlétező nem juthat létbe, a létező nem juthat nemlétbe;
a kettő határát jól látják a valóságot felismerők."
Bhagavad-Gíta, II. A Szánkhja jógája, 16.
_________________
"Ez a világ, ó Kacsajana, az állítástól és a tagadástól függ..."
"Minden létezik" - ez az első ellentét,
"minden nem létezik" - ez a második ellentét.
Mellőzve e két ellentétet a Tathágata a középső utat utat hirdeti".
Szamjutta-nikáya, II. p.17
__________________
"Ha a nirvána "létező" lenne, akkor a nirvána összetett lenne.
Egyáltalán nem létezik semmiféle nem-összetett "létező"."
"Ami a nirvána határa, az a szamszára határa is.
E kettő között a legparányibb különbség sincs."
Buddhapálita: Múlamadhjamakavritti, A nirvána vizsgálata, 5, 20
(...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
