Sunyabhava - az ürességmeditáción túl

*

शून्यभाव

śūnyabhāva / sunyabhava

*

Ürességkontempláció [contemplatio inanitas].

A tudatos lét realizációja, melyhez képest minden "más" üresség[természetű]ként jelenik meg.

Megfordítva: az ürességtermészetű jelenségekhez képest ez a tudatos lét: "a" Más-Üresség.

*

________________________

(A bháva (bhāva) terminus nem csak "létesülést, létet, létezést" jelent, hanem "szemlélődést, tudatosítást" is.)

*

Nietzsche: Emberi - túlságosan is emberi

*

________________________

Felkiáltójelként - minden keresőnek.

*

Az ifjú Lin-Csi vándorlásai

*


Párbeszéd a Holddal a Fehér Igazgyöngy kolostorában.

*

*

Anyagi javakért imádkozni: ateizmus

"Bizony mondom, nem más-világokban és nem megváltó vércseppekben:
hanem a testben hisznek legjobban ők maguk is,
a maguk magában-valója pedig nem más nekik, mint a testük maga."
Nietzsche: Így szólott Zarathustra [A más-világolókról]

*

Némi magyarázat: az anyag, a matéria: illúzió, nem-valóságos képzet. Maga "a" semmi. A materializmus: látens egoizmus.

Isten: Szellem. Semmi sem mondható róla szavakkal. A Lét transzcendens és immanens valósága. Nem "valami". Nem "külső". Semmi sem "az". Neti-neti.

Ahhoz, hogy Istennel (ti. a Létvalósággal) "eggyé váljunk", csupán a látszólag külsőként megjelenő illúzióktól kell megszabadulnunk (mivel: Regnum Dei intra vos est), "meg kell tagadnunk" virtuális képzet-önmagunkat, közömbösnek kell maradnunk afelé, és a helyes megkülönböztetés kardjával magunk mögött kell hagynunk az érzéki, romlandó világot: ez pedig csakis a tudatlanság felszámolásával lehetséges, valódi Önmagunk megismerése által.

"Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint."

Meditációinkban fel kell ismernünk minden dolog ürességtermészetét: minden körülményt egy-formaként kell felfogni, ezután pedig létrejön a neutrális kontempláció állapota.

Aki ehhez képest az anyagi javakat áhítja, azokért imádkozik, egy jobb földi (!) életre vágyik, az Evangéliumokat pusztán szó szerint képes értelmezni, és nem látja a szavak mögött rejlő magasabb valóságokat, melyeknek a betűk pusztán szimbólumai, az nem látja Istent sem, nem érti az Evangélium egyetlen igazi üzenetét: "én és az Atya egy vagyunk"; "Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek".

*

Hérakleitosz folyója

*

Mai tudományos hír:

"Elképzelhetetlen csillagot fedezett fel a világegyetem peremén egy nemzetközi kutatócsoport: az SDS J102915+172927 katalógusjelű objektum tizenhárommilliárd éves, vagyis az ősrobbanás után mindössze hétszázmillió évvel született, és megkérdőjelezi az elfogadott csillagképződési elméleteket."

Némi korrekció.

Ha a csillag fénye hétszázmillió éves állapotot mutat, akkor a csillag "most" in concreto hétszázmillió éves:  a 13 milliárd éves kor úgy jön ki, hogy hipotetikusan feltételezzük, hogy 13,7 milliárd éves a kozmosz, amiből kivonjuk a vöröseltolódás által számított távolságát, így tehát csak elméletileg 13 milliárd éves.

Magyarul ténylegesen egy 13 milliárd évvel ezelőtti múltbeli állapotot látunk, és ha ez így van, akkor a csillag is valóságosan 700 millió éves, nem pedig 13 milliárd éves.

Minden állapot a kozmoszban egy nem-ténylegesen-létező állapotot mutat: a múltét. 
Még a Hold is 1 másodperccel ezelőtti, a Nap pedig több, mint nyolc perccel ezelőtti állapotában látható.

(Egyébként elvileg semmi különbség sincs az elektronmikroszkóp és a Hubble űrteleszkóp által közvetített képek között: az egyik "a még nem", a másik "a már nem" világa.)

Az ember állandó késésben van az univerzum érzéki jelenségeihez képest: érzékfeletti, kozmikus jelen csak a tudatban lehetséges, ha megtisztul minden mástól, és csak önmaga marad. 

A tudatnak ez a misztikus, belső üressége ugyanaz, mint a kozmosz Üressége.

Hérakleitosz folyója csak az elmében létezik...

* 





*

előadásvázlat (részlet)

*

"Az egyetlen alapvető előítélet, amelyre az összes többi visszavezethető, az az állítás, hogy léteznek rajtunk kívül dolgok; olyan vélekedés ez, amely - mivel nem alapokra és következtetésekre támaszkodik (hiszen nincs egyetlen kifogástalan bizonyítása sem), és mégsem írtható ki semmilyen ellentétes bizonyítással - közvetlen bizonyosságra tart igényt; de mert valami tőlünk egészen különbözőre, sőt velünk ellentétesre vonatkozik, amiről sehogy sem láthatjuk be, hogyan kerülhet be a közvetlen tudatba, ezért semmi másnak nem tekinthetjük, mint előítéletnek, amely attól, hogy velünk született és eredendő, még nem kevésbé előítélet."

F.W.J. Schelling

*

Schelling fenti gondolata az egyik kulcsa is lehet annak, hogy megérthessük a függő keletkezés valódi jelentését, és a Yogacara-buddhizmus eszméit: e kettő ugyanis kardinális jelentőséget tulajdonít a tudat valódi természete felismerésének. 

A théraváda függő keletkezés doktrínája a "tudatlanságot" (avidya: ti. "illúzió") teszi meg mintegy a szamszára okává, alapfeltételévé, a yogacara pedig az "elfedettségben álló" tudat létrégióját, azon belül is a képzelt-jellgű természetet, ami felett még két szubtilisebb, tudati létszint található. 

Mind az egyiknél, mind a másiknál megfigyelhető, hogy az alapfeltételek csak egy korrelációban értelmesek: a tudatlanság jelensége mint létező csak úgy lehet értelmes, hogy ha feltesszük egy olyan tudat létezését, ami mentes a tudatlanságtól (az illúzió-jellegtől), és a kettősségben, illetve a fogalmi meghatározottságban való létezéstől, így tehát a késztetésektől, a név-és-forma világától, az érzékektől stb. is.

Megjegyzés:

A függő keletkezés mintegy automatikusan a Tiszta Én létezését is tételezi.

(...)

Az elfedettségben álló relatív tudati létvalóság (samvritti-satya) pedig szintén csak úgy lehetséges, hogy ha ahhoz képest létezik egy nem-elfedett tudati létvalóság, mely valóban önmagában álló és transzcendens (ez hasonló érvelés ahhoz, mint ahogy a Buddha a nirvána létezése mellet érvel: ha nem létezne ugyanis nirvána, megszabadulás sem létezhetne a szenvedésből, de mivel létezik a szenvedés megszüntetése, nirvána is létezik).

Megjegyzés: 
A nagarjunai érvelés, ami megsemmisíti a csak fogalmiság világában létező, egymással ellentétes szavakat, itt nem érvényes, mert a nirvána (és a más szavakkal jelölt létvalóság, pl. Tiszta Én, Tudat, Üresség stb.) független a fogalmiság világától, ahhoz képest transzcendens.

(...)

Hogy a látszólagos ellentmondást feloldjuk, meg kell érteni: a pszichofizikai-individuális aggregátum, amit tévesen az "énjüknek" gondolnak az emberek (ami a határfelület-médiuma a tudatnak), és a Tiszta Tudat vagy Tiszta Én, ami ahhoz képest transzcendens, valójában egybeesnek egymással, pontosan úgy, ahogy a Mahajána buddhizmus dzogcsen-tanításai vagy a hinduizmus advaita-védánta doktrínái bemutatják és leírják. Ezt az egybeesést azonban nem ismerik fel a hétköznapi tudatossággal élő emberek (ez a samvritti-satya létrégiója), és azt gondolják, létezik valami más dolog is a[z ön-]tudaton kívül.

(Nagarjuna tetralemmája ebből a szempontból teljesen használható a fogalmi jelenségek és fenomének világára.)

*




*

A "különböző" és a "Más[ik]"

Adalék a "más" [lat. 'alteritas'] és a "különböző" [lat. 'differens'] kifejezések jobb megértéséhez a "zsentong" buddhizmus tanulmányozásához.

*

Az érzékekkel és a tudattal felfogható, formával és névvel létező dolgok egymástól valójában nem különböznek: 

ezek összességéhez képest azonban létezik egy önmagában álló "Más[ik] Üresség", mely magában is foglalja a kozmoszt, 

annak minden létszintjével együtt, illetve nem is foglalja magában; sem nem különbözik tőle, és különbözik is,

miközben megmagyarázhatatlan módon teljesen Más ahhoz képest.

*

*

Regnum Dei Intra Vos Est

*

Milyen messze van a megszabadulás, a Felébredés?

Mindig olyan messze, amennyire a szellemi útra lépett vándor messze van Önmaga megismerésétől, az egó kialvásától.

*

Advaita

*

A reggeli meditációban ráébredtem, hogy mennyire jelentőségteljes és mély szimbóluma és jelentősége van annak, 

hogy a valóságot eredetileg nem "Egynek", hanem "nem-kettős"-nek írják  a szövegek...

A két terminus által jelölt ontológiai valóság között ég és föld a különbség.

Aki ezt megérti, érti a dolgok nagy részét.

*

Az Önkorlátozásról

*

Beati Pauperes Spiritu Quoniam Ipsorum Est Regnum Caelorum.

Biblia Sacra Vulgata, Matthaeus, V.3.

*