Hérakleitosz folyója

*

Mai tudományos hír:

"Elképzelhetetlen csillagot fedezett fel a világegyetem peremén egy nemzetközi kutatócsoport: az SDS J102915+172927 katalógusjelű objektum tizenhárommilliárd éves, vagyis az ősrobbanás után mindössze hétszázmillió évvel született, és megkérdőjelezi az elfogadott csillagképződési elméleteket."

Némi korrekció.

Ha a csillag fénye hétszázmillió éves állapotot mutat, akkor a csillag "most" in concreto hétszázmillió éves:  a 13 milliárd éves kor úgy jön ki, hogy hipotetikusan feltételezzük, hogy 13,7 milliárd éves a kozmosz, amiből kivonjuk a vöröseltolódás által számított távolságát, így tehát csak elméletileg 13 milliárd éves.

Magyarul ténylegesen egy 13 milliárd évvel ezelőtti múltbeli állapotot látunk, és ha ez így van, akkor a csillag is valóságosan 700 millió éves, nem pedig 13 milliárd éves.

Minden állapot a kozmoszban egy nem-ténylegesen-létező állapotot mutat: a múltét. 
Még a Hold is 1 másodperccel ezelőtti, a Nap pedig több, mint nyolc perccel ezelőtti állapotában látható.

(Egyébként elvileg semmi különbség sincs az elektronmikroszkóp és a Hubble űrteleszkóp által közvetített képek között: az egyik "a még nem", a másik "a már nem" világa.)

Az ember állandó késésben van az univerzum érzéki jelenségeihez képest: érzékfeletti, kozmikus jelen csak a tudatban lehetséges, ha megtisztul minden mástól, és csak önmaga marad. 

A tudatnak ez a misztikus, belső üressége ugyanaz, mint a kozmosz Üressége.

Hérakleitosz folyója csak az elmében létezik...

* 





*

előadásvázlat (részlet)

*

"Az egyetlen alapvető előítélet, amelyre az összes többi visszavezethető, az az állítás, hogy léteznek rajtunk kívül dolgok; olyan vélekedés ez, amely - mivel nem alapokra és következtetésekre támaszkodik (hiszen nincs egyetlen kifogástalan bizonyítása sem), és mégsem írtható ki semmilyen ellentétes bizonyítással - közvetlen bizonyosságra tart igényt; de mert valami tőlünk egészen különbözőre, sőt velünk ellentétesre vonatkozik, amiről sehogy sem láthatjuk be, hogyan kerülhet be a közvetlen tudatba, ezért semmi másnak nem tekinthetjük, mint előítéletnek, amely attól, hogy velünk született és eredendő, még nem kevésbé előítélet."

F.W.J. Schelling

*

Schelling fenti gondolata az egyik kulcsa is lehet annak, hogy megérthessük a függő keletkezés valódi jelentését, és a Yogacara-buddhizmus eszméit: e kettő ugyanis kardinális jelentőséget tulajdonít a tudat valódi természete felismerésének. 

A théraváda függő keletkezés doktrínája a "tudatlanságot" (avidya: ti. "illúzió") teszi meg mintegy a szamszára okává, alapfeltételévé, a yogacara pedig az "elfedettségben álló" tudat létrégióját, azon belül is a képzelt-jellgű természetet, ami felett még két szubtilisebb, tudati létszint található. 

Mind az egyiknél, mind a másiknál megfigyelhető, hogy az alapfeltételek csak egy korrelációban értelmesek: a tudatlanság jelensége mint létező csak úgy lehet értelmes, hogy ha feltesszük egy olyan tudat létezését, ami mentes a tudatlanságtól (az illúzió-jellegtől), és a kettősségben, illetve a fogalmi meghatározottságban való létezéstől, így tehát a késztetésektől, a név-és-forma világától, az érzékektől stb. is.

Megjegyzés:

A függő keletkezés mintegy automatikusan a Tiszta Én létezését is tételezi.

(...)

Az elfedettségben álló relatív tudati létvalóság (samvritti-satya) pedig szintén csak úgy lehetséges, hogy ha ahhoz képest létezik egy nem-elfedett tudati létvalóság, mely valóban önmagában álló és transzcendens (ez hasonló érvelés ahhoz, mint ahogy a Buddha a nirvána létezése mellet érvel: ha nem létezne ugyanis nirvána, megszabadulás sem létezhetne a szenvedésből, de mivel létezik a szenvedés megszüntetése, nirvána is létezik).

Megjegyzés: 
A nagarjunai érvelés, ami megsemmisíti a csak fogalmiság világában létező, egymással ellentétes szavakat, itt nem érvényes, mert a nirvána (és a más szavakkal jelölt létvalóság, pl. Tiszta Én, Tudat, Üresség stb.) független a fogalmiság világától, ahhoz képest transzcendens.

(...)

Hogy a látszólagos ellentmondást feloldjuk, meg kell érteni: a pszichofizikai-individuális aggregátum, amit tévesen az "énjüknek" gondolnak az emberek (ami a határfelület-médiuma a tudatnak), és a Tiszta Tudat vagy Tiszta Én, ami ahhoz képest transzcendens, valójában egybeesnek egymással, pontosan úgy, ahogy a Mahajána buddhizmus dzogcsen-tanításai vagy a hinduizmus advaita-védánta doktrínái bemutatják és leírják. Ezt az egybeesést azonban nem ismerik fel a hétköznapi tudatossággal élő emberek (ez a samvritti-satya létrégiója), és azt gondolják, létezik valami más dolog is a[z ön-]tudaton kívül.

(Nagarjuna tetralemmája ebből a szempontból teljesen használható a fogalmi jelenségek és fenomének világára.)

*




*

A "különböző" és a "Más[ik]"

Adalék a "más" [lat. 'alteritas'] és a "különböző" [lat. 'differens'] kifejezések jobb megértéséhez a "zsentong" buddhizmus tanulmányozásához.

*

Az érzékekkel és a tudattal felfogható, formával és névvel létező dolgok egymástól valójában nem különböznek: 

ezek összességéhez képest azonban létezik egy önmagában álló "Más[ik] Üresség", mely magában is foglalja a kozmoszt, 

annak minden létszintjével együtt, illetve nem is foglalja magában; sem nem különbözik tőle, és különbözik is,

miközben megmagyarázhatatlan módon teljesen Más ahhoz képest.

*

*

Regnum Dei Intra Vos Est

*

Milyen messze van a megszabadulás, a Felébredés?

Mindig olyan messze, amennyire a szellemi útra lépett vándor messze van Önmaga megismerésétől, az egó kialvásától.

*

Advaita

*

A reggeli meditációban ráébredtem, hogy mennyire jelentőségteljes és mély szimbóluma és jelentősége van annak, 

hogy a valóságot eredetileg nem "Egynek", hanem "nem-kettős"-nek írják  a szövegek...

A két terminus által jelölt ontológiai valóság között ég és föld a különbség.

Aki ezt megérti, érti a dolgok nagy részét.

*

Az Önkorlátozásról

*

Beati Pauperes Spiritu Quoniam Ipsorum Est Regnum Caelorum.

Biblia Sacra Vulgata, Matthaeus, V.3.

*

A hétköznapi világról

*

"Nem értik meg, hogy a szkeptikus nem a filozófiai elmélet szerint alakítja életét (mert nem lenne aktív, amennyiben ehhez igazodna), 

hanem nem-filozófiai megfigyelései alapján abban a helyzetben van, 

hogy válassza az egyik dolgot, és kerülje a másikat."

Sextus Empiricus in four volumes, III. 464-465

*

A tudat (vijñāna ) kapcsán

*

visum, i, kn. [r. video]

1) látmány, tünemény, jelenés (vesd ö. visus), turpe; küln. A) álomlátmány. B) valami tünemény, a mely jósjelt foglal magában, v. verum, falsumve.
2) külső érzéki benyomás által eredt képzelet valamiről, «képzelmény» (Ciceronál a görög fantasia fordítása).

video, vidi, visum, 2. [eidw]

I. cs.
1) lát átalán: v. aliquem, rem; még önállóan v. acriter, éles látása van. Küln. A) v. somnia, álmodik, álomlátó; v. aliquid in somnis vagy per quietem, álmában. B) átv. ért. v. diem stb. megél, megér. C) (költ.) átalán érzékkel stb. észrevesz, fölfog: v. terram mugire, hallja, v. plus naso quam oculis, abies v. casus marinos, megpróbálja.
2) fölkeres, megkeres, meglátogat, valakihez megy, aliquem.
3) rátekint, megnéz, aliquem. Innen «néz»; A) (színk.) me vide, hagyd magad rám, bizzál bennem! B) quin tu me vides? tarts engem szemmel, hogy viselem magam (kövesd példámat).
4) átv. ért. szellemi látásról, A) észrevesz, megjegyez, aliquid, multa vitia in aliquo. B) belát, megért, lát, illud frustra accidisse; plus v., nagyobb belátással bir; v. in futurum, a jövendőbe lát; néha v. animo, előre lát. C) megfontol, meggondol, meghány vet: videamus illud; quamobrem haec videnda, ezt kell megfontolni. D) szemmel tart, czélba vesz, törekedik valamire, magnam gloriam, imperia immodica. E) figyelmez, hozzálát, valamire ügyel: vide scribas, láss hozzá, hogy irj. Küln. a) vigyáz, megó, megőriz stb.: videndum est ne obsit benignitas; vide quid agas; videant ne sit periniquum, vigyázzanak v. figyelmezzenek, hogy méltánytalanul ne cselekedjenek, ellenben, vide ne sit necesse bajosan v. nehezen leszen reá szükség; b) jövendő multban a) mikor a beszélő valamit máskorra hagy: de illo alias v., a mi őt illeti, máskor fogom róla a szükségeseket elmondani; quae fuerit causa, mox v.; b) mikor valamit más meggondolására biznak: illud ipse viderit, azt lássa ő, éppen így de hoc tu ipse videris; sitne malum dolor necne, Stoici viderint, azt lássák a stoikusok. F) valamire v. valakire gondoskodik, gondja van: v. negotia alicuius; v. cibum, prandium alicui, gondoskodik; v. sibi, magára gondja van.
II. szenv. videor,
1) (ritkán) látják, előtünik, megjelen: hostium copiae visae sunt; visus sum, láttak; videri debet, quales sint.
2) rendesen tetszik, látszik, valaminek lenni látszik, mutatja magát, mutatkozik, valaminek tartják: homines hic habitare videntur; aequum id mihi videtur; videris (esse) doctus, úgy látszik, hogy tudós vagy, si mihi videtur sapientissimus qui etc., úgy tetszik nekem, hogy az a legbölcsebb, a ki stb.; videor mihi satis dixisse, azt gondolom hogy eleget szólottam, v. satis dixi ut mihi visus sum, a mint nekem tetszett; (ritkán) vult videri, se esse sapientem, bölcsnek akar látszani.
3) küln. egysz. videtur helyesnek, jónak látszik, tetszik, véleményem, akaratom, od stb.: nunc mihi visum est scribere, jónak láttam, tetszett; si videtur, ha tetszik; mitteret cum imperio quem ei videretur (sc. mittere), a kit jónak lát. Küln. A) hivatalos v. hatósági vélemény v. határozat nyilvánításánál: pontifices decreverunt videri, illam aedium partem posse restitui, hogy az a nézetök; Verres pronunciat videri etc., hogy az az akarata; senatui visum est etc. B) valakinek tudományos, jelesen bölcseleti nézete felhozásánál: non mihi videtur, ad beate vivendum satis posse virtutem.

*

Metszéspontok

*

"Minden tény mértéke az ember, azoké, melyek léteznek, abban, hogy léteznek; 

azoké, melyek nem léteznek, abban, hogy nem léteznek. 

(...) 

Minden dologról kétféle, egymással ellenkező beszéd lehetséges."

Prótagorasz  (Πρωταγόρας)

*

"Ez a világ, ó Kacsajana, az állítástól és a tagadástól függ..."

"Minden létezik" - ez az első ellentét, "minden nem létezik" - ez a második ellentét.

Mellőzve e két ellentétet a Tathágata a középső utat hirdeti".

Saṃyutta Nikāya, II. p.17

*

A "brahmacsárja" szó tradicionális jelentése

*

"[Az] Önvaló[ban] tart[ózkod]ás"

*

*