Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

A tudat (vijñāna ) kapcsán


*



visum, i, kn. [r. video]
1) látmány, tünemény, jelenés (vesd ö. visus), turpe; küln. A) álomlátmány. B) valami tünemény, a mely jósjelt foglal magában, v. verum, falsumve.
2) külső érzéki benyomás által eredt képzelet valamiről, «képzelmény» (Ciceronál a görög fantasia fordítása).


video, vidi, visum, 2. [eidw]
I. cs.
1) lát átalán: v. aliquem, rem; még önállóan v. acriter, éles látása van. Küln. A) v. somnia, álmodik, álomlátó; v. aliquid in somnis vagy per quietem, álmában. B) átv. ért. v. diem stb. megél, megér. C) (költ.) átalán érzékkel stb. észrevesz, fölfog: v. terram mugire, hallja, v. plus naso quam oculis, abies v. casus marinos, megpróbálja.
2) fölkeres, megkeres, meglátogat, valakihez megy, aliquem.
3) rátekint, megnéz, aliquem. Innen «néz»; A) (színk.) me vide, hagyd magad rám, bizzál bennem! B) quin tu me vides? tarts engem szemmel, hogy viselem magam (kövesd példámat).
4) átv. ért. szellemi látásról, A) észrevesz, megjegyez, aliquid, multa vitia in aliquo. B) belát, megért, lát, illud frustra accidisse; plus v., nagyobb belátással bir; v. in futurum, a jövendőbe lát; néha v. animo, előre lát. C) megfontol, meggondol, meghány vet: videamus illud; quamobrem haec videnda, ezt kell megfontolni. D) szemmel tart, czélba vesz, törekedik valamire, magnam gloriam, imperia immodica. E) figyelmez, hozzálát, valamire ügyel: vide scribas, láss hozzá, hogy irj. Küln. a) vigyáz, megó, megőriz stb.: videndum est ne obsit benignitas; vide quid agas; videant ne sit periniquum, vigyázzanak v. figyelmezzenek, hogy méltánytalanul ne cselekedjenek, ellenben, vide ne sit necesse bajosan v. nehezen leszen reá szükség; b) jövendő multban a) mikor a beszélő valamit máskorra hagy: de illo alias v., a mi őt illeti, máskor fogom róla a szükségeseket elmondani; quae fuerit causa, mox v.; b) mikor valamit más meggondolására biznak: illud ipse viderit, azt lássa ő, éppen így de hoc tu ipse videris; sitne malum dolor necne, Stoici viderint, azt lássák a stoikusok. F) valamire v. valakire gondoskodik, gondja van: v. negotia alicuius; v. cibum, prandium alicui, gondoskodik; v. sibi, magára gondja van.
II. szenv. videor,
1) (ritkán) látják, előtünik, megjelen: hostium copiae visae sunt; visus sum, láttak; videri debet, quales sint.
2) rendesen tetszik, látszik, valaminek lenni látszik, mutatja magát, mutatkozik, valaminek tartják: homines hic habitare videntur; aequum id mihi videtur; videris (esse) doctus, úgy látszik, hogy tudós vagy, si mihi videtur sapientissimus qui etc., úgy tetszik nekem, hogy az a legbölcsebb, a ki stb.; videor mihi satis dixisse, azt gondolom hogy eleget szólottam, v. satis dixi ut mihi visus sum, a mint nekem tetszett; (ritkán) vult videri, se esse sapientem, bölcsnek akar látszani.
3) küln. egysz. videtur helyesnek, jónak látszik, tetszik, véleményem, akaratom, od stb.: nunc mihi visum est scribere, jónak láttam, tetszett; si videtur, ha tetszik; mitteret cum imperio quem ei videretur (sc. mittere), a kit jónak lát. Küln. A) hivatalos v. hatósági vélemény v. határozat nyilvánításánál: pontifices decreverunt videri, illam aedium partem posse restitui, hogy az a nézetök; Verres pronunciat videri etc., hogy az az akarata; senatui visum est etc. B) valakinek tudományos, jelesen bölcseleti nézete felhozásánál: non mihi videtur, ad beate vivendum satis posse virtutem.


*

Metszéspontok


*

"Minden tény mértéke az ember, azoké, melyek léteznek, abban, hogy léteznek; 
azoké, melyek nem léteznek, abban, hogy nem léteznek. 

(...) 

Minden dologról kétféle, egymással ellenkező beszéd lehetséges."

Prótagorasz  (Πρωταγόρας)

*

"Ez a világ, ó Kacsajana, az állítástól és a tagadástól függ..."

"Minden létezik" - ez az első ellentét, "minden nem létezik" - ez a második ellentét.

Mellőzve e két ellentétet a Tathágata a középső utat hirdeti".

Saṃyutta Nikāya, II. p.17


*

Bevezetés a Dzogcsen-be (előadás vázlata - részlet)


*

(...)

A nem-kettős, önmagában egyedül létező Üresség szemlélése és az abban való megállapodás a közvélekedéssel ellentétben valójában nem "meditációval" érhető el.

A "meditáció" [lat, meditatio] eredetileg amúgy is azt jelenti, hogy "előkészítő elgondolása valaminek"; "gondolkodás valamiről", de ez most mellékes is. 
Amiről gondolkodni lehet egyébként, az már nem "az": az már nem "a" kettősség-nélküli Nagy Üresség, mivel "ez az" Üresség nem dologiasítható, nem egy létező a létezők között, ami vizsgálható, vagy ami tárgya lehet az elmének.

Maga a szanszkrit terminus, a dhyana (ध्यान) is, (amit sokszor egyszerűen meditációnak fordítanak és akként [analizáló gondolkodásként] is értelmeznek), inkább "tisztán-látást",  "visszatükröződést" jelent, mintsem elmeforgást ill. megosztott (ti. alanyra és tárgyra osztott) mentális tevékenységet, amelynek megállítása amúgy is a yógautak közös célja.

A meditáció szó helyett inkább a kontempláció  [lat. contemplatio] a helytállóbb, már ami az Üresség valóságként való megjelenésének mikéntjét illeti a gyakorló előtt, de az sem tökéletes kifejezés erre a mikéntre, egyszerűen abból adódóan, hogy egyrészt ember-alkotta terminusról van szó, s mint ilyen, nem lehet alkalmas a szóban forgó valóság meghatározására, mivel az határtalan, és így mindent magában foglal, korlátok nélkül, és anélkül is, hogy bármi is megérintené. Másrészt azért sem helytálló terminus, mert az Üresség eme szemtől-szemben való "látása" egyesülés [sandhi, सन्धि], minden szeparáció és megkülönböztetés eltűnése a valóság felismerés által, s mint ilyenben, nincsen sem szemlélő, sem szemlélt sem. 





A dzogcsen [rdzogs chen] tehát maga az akadálytalan "Nagy Egyesülés" (sz. mahāsandhi) idő-feletti állapotának felismerése (egyesülés helyett inkább: egyesültség, hiszen az egyesülés is kettősséget feltételez, ami relatíve igaz is, de csak az elfedett létrégiójú valóság [samvritti-satya] szempontjából).

Az nem-kettős, önmagában létező abszolút Üresség visszatükröződése minden jelenség üresség-természetében, a gondolatokban és az elme természetes tevékenységeiben, bármiféle konkrét meditációs eljárás, akarat, vagy erőfeszítés nélkül (atiyoga). 

Ez az Üresség a zsentong [gzhan stong, "más-üresség"] doktrínája által bemutatott Más-Üresség, a Nagy Középső Út abszolút Üressége.

_______________________________________________


*




*

Regnum Dei


*


Az alábbi részlet egy apokrif Platón-dialógusból való, a Második Alkibiadész-ből [134b-135a]: fő mondanivalója az, hogy aki uralni akarja önmagát, annak ismernie kell az igazi Én-t, a hétköznapi világ feletti valóságot, ez pedig az igazi erényt is jelenti egyben, s csakis ennek az erénynek az egyéni magánéletben való szilárd realizálása után lehet képes az illető arra, hogy az állam közügyeivel foglalkozzon: ha nem így történik a dolog, az ember menthetetlenül belebonyolódik a "népszerű", demagóg politikába, elmerül a külső dolgokban, ahol árulás, bukás és szerencsétlenség fogja érni. Az igazi szerencsétlenség pedig: a tudatlanság az Én-t illetően, ami ebből a szempontból maga az erénytelen élet.

Ez az apokrif Platón dialógus szépen mutatja be a hidat az egyetemes ontológiai-autológiai doktrína és a társadalom között.


*


"Szókratész: Az államoknak sem erődítésekre, meg hadigályákra, meg szárazdokkokra van szükségük, Alkibiadész, ha boldogok kívánnak lenni, nem nagyszámú lakosságra meg hatalomra, csak erényre.

Alkibiadész: Csakis.

Szókratész: Így ha helyesen és szépen akarod intézni az állam ügyeit, erényt kell nyújtanod a polgártársaidnak.

Alkibiadész: Hogyne.

Szókratész: De átadhatja-e valaki azt, amivel nem rendelkezik?

Alkibiadész: Hogy adhatná?

Szókratész: Tehát először neked magadnak kell erényre szert tenned, ahogy bárkinek, aki nem csak saját személyét és a hozzá tartozó dolgokat akarja uralni és gondozni, hanem az államot és az állam dolgait is.

Alkibiadész: Igazad van.

Szókratész: Nem is befolyásra és hatalomra kell szert tenned, hogy keresztülvidd, amit csak akarsz, és ugyanúgy az államnak sem - hanem igazságosságra és józanságra.

Alkibiadész: Úgy látszik.

Szókratész: Mert ha igazságosan és józanul cselekdtek, istennek tetsző módon jártok el, te is, meg az állam is.

Alkibiadész: Az bizony valószínű.

Szókratész: És ahogy imént mondtuk: úgy, hogy közben az istenit és tündöklőt tartjátok szem előtt.

Alkibiadész: Úgy látszik.

Szókratész: De ha ezekre függesztitek a tekinteteket, egyszersmind saját magatokat és a hozzátok tartozó dolgokat is megpillantjátok és felismeritek.

Alkibiadész: Igen.

Szókratész: De bizony, ha így tesztek, akár kezességet is vállalok érte, hogy boldogok is lesztek!

Alkibiadész: Ha kezeskedsz érte, akkor biztos is!

Szókratész: Ha viszont igazságtalanul ténykedtek, és az istentelenre és homályosra tekintetek, akkor a dolog természetéből adódóan bizonyára ehhez hasonló dolgokat cselekedtek, hiszen önmagatokat sem ismeritek meg.

Alkibiadész: Minden bizonnyal.

Szókratész: Mert, Alkibiadész: akinek szabadságában áll, hogy azt csináljon, amit akar, de nincs esze, ugyan mi fog azzal a közemberrel vagy állammal történni? Ha például a betegnek szabadságában áll, hogy azt tegyen, amit akar, de orvosi ésszel nem rendelkezik, viszont senki se állja útját önkényének - ugyan mi lesz vele? Vajon nem fog minden valószínűség szerint kárt tenni a testében?

Alkibiadész: Igazad van."

*

____________________________

Apokrif dialógusok, 89-90. o.
Atlantisz Kiadó, 2005.

*

Pratītyasamutpāda ('okozatiságtól föggő keletkezés')

*
 
प्रतीत्यसमुत्पाद
__________________
 


*

Bevezetés a vallásbölcseletbe (előadásvázlat)


*


Jelen előadás nem azoknak szól, akik szüntelenül kommentálják a szent iratokat ott is, ahol nincs helye kommentálásnak, és megállás nélkül magyarázzák azt, ami a Napnál világosabb, és nincs helye semmiféle leszűkítő értelmezésnek vagy magyarázatnak, mert a szöveg egyetemes igazságot közöl, kristálytiszta és világos. Jelen előadás nem akarja bizonyítani azt, amit nem kell bizonyítani, és nem a maga igazát szajkózza. Egyszerűen csak bemutat egy érdekes szöveget a Védákból, demonstrálandó, hogy nincs, és nem is volt ellentét a buddhizmus és a hinduizmus doktrínái között: "mindkét út" állandó jelleggel periodikusan kimondja "egymás" igazságait, mely Igazság egyébként univerzális, és csupán az ember tart igényt annak kizárólagos birtoklására, iskolák és filozófiák mögé bújva.

A következőekben idézett szövegek az Ágamákból (आगम) valók, és azt a vallástörténeti tényt prezentálják, hogy a hinduizmus ismerte az Önvalónak az Abszolút Ürességgel (Nagy-Ürességgel) való azonosítását, melyeket ugyanúgy fosztóképzőkkel írtak csak körbe, hozzátéve eme leírásokhoz, hogy minden szó és gondolat célt téveszt, hiszen akár Önvalóról, akár Ürességről beszélünk, azok csak a tudatlanság megszüntetésével realizálhatók, sehogy máshogy, továbbá prezentálja azt is, hogy a hinduizmus szintén ismerte a relatív üresség (ti. "valamitől való mentesség") theravāda-buddhista tanát is.

A részleteket szívből ajánlom meditációs témának mindazoknak, akik azt gondolják, hogy a hinduizmus kizárólagos alapdoktrínája egy naiv-teisztikus és eternalisztikus vallás, mely egy objektív Önvalóban mint Teremtő Személyes Istenben hisz, és mindazoknak is, akik úgy vélik, hogy a buddhizmus tagad és feláldoz mindent az üresség eszméjének oltárán, és makacsul szembe megy mindennel, ami nem az "ürességet" és az "éntelenséget" tanítja, kimondva-kimondatlanul nihilizmusnak téve meg a Buddha Dharmát.

Meggyőződésem, hogy az Üresség buddhista doktrínája és az Önvaló hindu tanítása ugyanarról a Valóságról szólnak, másképpen kifejtve, függetlenül az emberi értelmezések bozótjától.   

Szövegek:

_________________________


A "belsőt" és a "külsőt" áthatva,
Az át, felül és alul [fogalmaival] örökké felosztva,
Mindenhol és mindenhol szilárdan áll az üresség, az önmagától fénylő Önvaló.
Örökké azon meditálj, mind többet és többet!

Nem üresség, és nem is nem üresség,
De nemüresség és üresség is egyben,
Mindent átható, ám részrehajlások nélküli
- Örökké gondolj erre az Önvalóra!

आत्मा साक्षात्कार (atma sakshatkara) 29-30



*



Az üresség, mely végtelen és mindent felölelő egyetlen egész, mely csakis a tiszta bölcsesség ragyogása, mely tökéletesen mentes minden látható megnyilvánulástól, s mely az "én" aspektusa, az a mag, mely megszabadulásként termi gyümölcsét, elhozva a szabadságot azáltal, hogy lehetővé teszi az ember egyesülését a Legfelsőbbel.

(...)

Természetes állapotukban nem léteznek a tettek, a tettek okai és következményei, sőt, az összes többi [szent iratokban] ismertetett elmélet sem létezik. Valójában még a változatos világ sem létezik, és nem létezik a világi egyén sem, aki kötődik a világ [különböző vonzó dolgaihoz].

Az egész világegyetem nem egyéb, mint nirálamba [निरालम्ब ~mindenféle támaszték nélkül létező valóság]. Sőt mi több, az univerzum a nirálamba fénye által ragyog. A jógi [befelé fordult elmével] beleolvad ebbe a teljességbe, eggyé válik vele úgy, hogy a világ minden tárgyát eggyé teszi vele. Légy tisztában ezzel!

Ha valaki nem meditál ezen a mindent átható ürességen, a tudatosság terén, akkor szanszári [világi személy] válik belőle, akit mindörökké béklyóba vernek a világi kötöttségek, mint a selyemhernyót a saját maga készítette gubó. Ezt meg kell értened!

(...)

Aki a sunjabháva [शून्यभाव ~üresség(természet)] nyila segítségével elpusztít minden tattvát [alapelvet], a pétalokától [a legalsó világtól] a Saktiig [a legmagasabb rendű tattvák egyikéig], melyek kölcsönösen függnek egymástól, az az ember nagy hősiességről tesz tanúbizonyságot. Ő elérte az anyagot meghaladó végső bölcsességet.

(...)

Meditálj az egyedüli Önvalón, mely átjárja az összes különböző formát, s mégis makulátlan marad [mivel ezek nem érintik meg], éppen úgy, mint az éter, mely áthatja az öt elemből alkotott összes teremtményt, s azok megsemmisülésekor mégis makulátlan marad.

(...)

Az az állapot, amelyben az elme elvesztette minden olyan támaszát, amihez ragaszkodhatna, amely örökké makulátlan és tiszta, s mentes a világi kötődésektől, az a megszabadulás természete, melyet a tudás által érünk el. Ne feledd ezt soha!

Légy mindig állhatatos a gyakorlásban minden kötődés tökéletes felszámolásával és az elmének a Szívben való szilárd rögzítésével, hogy megerősítsd a tudatosságot, mely ekkor hatalmas fényességgel és tisztasággal ragyog fel.

Tudd, hogy bárki, aki ezen a legfőbb ürességen meditál, s abban az állandó gyakorlás erénye által megszilárdul, az minden bizonnyal eléri a születésen és halálon túli nagyszerű állapotot.


देवीकालोत्तरागम (devikalottara agama) 14, 21-23, 26, 36, 40-42. 


_________________________

Jegyzetek:

http://www.sub.uni-goettingen.de/ebene_1/fiindolo/gretil/1_sanskr/4_rellit/saiva/devikapu.htm 

Az Ágama-részletek a Ramana Maharsi Összes Művei c. könyvből valók (Arunácsala Könyvek, Filosz Kiadó, Budapest, 2006.).




*


Cittavritti (lat. animadverto)


*

Illusztráció az elmeműködés természetéhez.

*


*

A Nagy-Üresség (kontúrok)

*

Niralamba (निरालम्ब)
Arupa (अरूप)
Anantapara (अनन्तपार)
Para (पर)
 Amala (अमल)
Atimaya (अतिमाय)
Advaya (अद्वैत)
Purnata (पूर्णत्व)
Atiindriya (अतीन्द्रिय)
Svabhu (स्वभू)



*

______________________
Niralamba
Támaszték-nélküli
Független
Társtalan
Ön-támasztott
Egyedüli

Arupa
Formátlan

Anantapara
Végtelen [kiterjedésű]
Határtalan [kiterjedésű]

Para
[A] Más[ik]

Amala
Tiszta 

Atimaya
Illúzión-túli

Advaya
Nem-kettős [Egységes]

Purnata
Teljesség

Atiindriya
Érzékszerveken Túli

Svabhu
Magában Létező

*

A Kapu


*

„Valaki eljött a Prófétához - Isten áldja meg őt és adjon neki üdvösséget! - és így szólt: 

Ó, Isten küldötte! Jelölj meg nekem egy olyan cselekedetet, amelyért, ha megcselekszem, szeretni fog az Isten és szeretni fognak az emberek! 

Ő így válaszolt:

Mondj le erről a világról, akkor szeretni fog az Isten, és mondj le mindarról, ami az embereknél van, és szeretni fognak az emberek.”

*



*