"Mert nem volt olyan idő, hogy ne léteztem volna én, vagy te,
vagy ezek az uralkodók, és ezután sem lesz úgy, hogy ne létezzünk mindannyian."
Bhagavad-gītā, II.12
*
Ha minden külső jelenség, ami létezik, a látszat ellenére valójában a Tudat, és ily' módon az Önvaló, a Szellem, a Nagy-Üresség megjelenési formája, tehát még a Történelmi Idő különböző Világkorszakai is, akkor az úgynevezett Sötét Kor (mely mindig is jelenidejű volt az ismert emberi történelemben, és amely mindig is gyorsult), önmagában véve még nem "rossz" és elítélendő dolog - éppen amiatt, mert egy Univerzális Örök Törvényből fakad.
És ha ez így van, akkor a modernitás sem el- és megítélendő - hiszen annak minden aspektusa ennek a Szellemnek a működése-, hanem csak az lehet kritika tárgya, hogy ha a jelenkor embere nem integrálja magába a tradicionális szellemi doktrínát, és az övét megelőző korok tudását. De fordítva is igaz ez: a ma emberének a modern kor valamennyi vívmányát a tradicionális létszemlélet nemes szellemében kell szemlélnie, hiszen meggyőződésem, hogy gyökerük azonos, és rejtett harmónia van közöttük, és nem ellentét: ha ez a szemlélet hiányzik, akkor erre a hiányra kell az egyes ember figyelmét felhívni, és nem a önmagában a jelenkort kell "támadni" és okolni a bajokért.
Azt gondolom ugyanis, hogy a "mai modern kor" hatmilliárd fős emberiségének méltán sokat emlegetett "anyagiassága, szellemtelensége és tudatlansága", semmivel nem nagyobb fokú, mint például Hésziodosz vagy Platón korának általános anyagiassága, szellemtelensége és tudatlansága volt, hanem csak mennyiségileg, arányaiban több ezek megnyilvánulási formái, sőt, feltehetően Platón vagy Arisztotelész kora ugyanúgy "modernnek" számíthatott mondjuk a bronzkor emberének korához képest (és lehet idő, amikor a mi korunk fog "archaikusnak" számítani, mondjuk húszezer év múlva). Nem is beszélve arról, hogy a jelenkor vitathatatlanul nagyobb tárgyi (ha úgy tetszik: anyagi) lehetőségeket adhat a spirituális út gyakorlásához, mint az ókori tárgyi feltételek, csak észre kell venni és tudatosítani kell azokat.
A televízió és a mozik például az emberiség legnagyobb iskolai oktatótermei is lehetnének, akárcsak a nyomtatott sajtó - és egy részük valóban az is. Az Internet révén minden szakrális szöveg másodpercek alatt eredeti nyelven elérhető és kinyomtatható, vagy könyv alakban megrendelhető a világ minden tájáról: könnyen lehet, hogy az én könyvtáram jobban felszerelt és gazdagabb, mint Platón idejében a magánkönyvtárak általában voltak, továbbá sok nagy tudású emberrel tudok percek alatt levelet váltani, vagy telefonon kapcsolatba lépni, legyen akár Ausztráliában az illető; nem is beszélve arról, hogy a "mindennapi megélhetés" és "robot" mindössze nyolcórányi, általában önként vállalt és civilizált elfoglaltságot jelent naponta, nem pedig állati sorhoz hasonló rabszolgaságot vagy fizikai szenvedést, mint akár száz évvel ezelőtt: korunkban elenyésző az analfabetizmus, és jó orvosi ellátást kaphat bárki - és ezek sem elhanyagolható tények egy korszak általános megítélésében.
Jelenleg minden tárgyi és nem-tárgyi feltétel adott ahhoz, hogy az ember szellemi útra lépjen: Önmagunk megismerése, a végső léttapasztalat egy űrhajóban éppúgy realizálható, mint a sivatagban. Célt vét minden olyan irányzat és eszmeáramlat, ami azt sulykolja, hogy korunk fatalista módon sötét és abban csak a sötétéség az úr.
Nem önmagában véve "jó" vagy "nem jó" egy korszak tehát: minden esetben az emberek szabad akaratán és karmájuk elrendelésén múlik, hogy rálépnek-e a szellemi útra, és rálépve mit utasítanak el, és mit nem: a szellemi Út minden pillanatban mindenki előtt nyitva áll, és a külső körülményektől függetlenül várja, hogy elvezesse a rálépőt a Megszabaduláshoz.
Pusztán az minősít egy kort, hogy mekkora hangsúlyt kap az emberek - külsőleg egyre gyorsuló, szellemileg egyre lassuló - életében eme metafizikaira vonatkozó szent tudás. A karma, a Sors pedig mindig, mindenki esetében mindenhol tökéletes.
Ám végső soron - az egyéni utadon - az sem számít, hogy az emberek fele nem vesz könyvet a kezébe, és egyáltalán nem olvas. Nem számít, hogy az emberek előnytelenül magas hitelt vesznek fel a negyedik tévéjükre is, amin aztán bambán nézhetik a néphülyítő műsorokat. Nem számít, hogy gyorsan, kapkodva élnek. Nem ez a lényeg, és ez nem a "modern kor hibája" - nem a mérnökök, a tévé, az űrkutatás, meg a műholdak tehetnek a műsorok színvonaláról, mondanivaló-nélküliségéről; nem az Internet tehet arról, hogy mire használják és mire nem; és mindenkinek bőven lenne módja és ideje elcsendesülni, lenyugodni is, ha akarna az Illúzió mögé pillantani. A fő oka a modern kor gondjainak azonos minden kor gondjával: ez pedig az, hogy ezek az emberek, akik lefelé élnek, akik nem látnak túl egójukon és a négy falon, akiknek csak földhözragadt, anyagias elemi vágyaik és ösztöneik vannak mindig léteztek, és mindig létezni fognak, csak az ókorban arénákba jártak gladiátor-viadalokra, meg lóversenyekre, bordélyházakba és kocsmákba, ma pedig egyre csak sürögnek-forognak, a "tettek embereinek" szerepében tetszelegve nem képesek öt percig sem egy helyben ülni. Ezek a dolgok azonban, mely árnyékok a barlang falán, nem érinthetik az utadat, nem érintik az Utat.
Ahogyan eme néptömegek mellett a szellemi emberek, a megvilágosodottak és bölcsek is léteznek, léteztek, és mindig létezni fognak: függetlenül attól, hogy a külső világot hogyan nevezik, miként értelmezik.
*
Nem az megoldás tehát a tölgyfa problémáira, ha levelei visszavágynak a makk-állapotba (ami meg feltehetően csíra szeretne lenni): látni kell az erdőt, a tisztást és a Napot éppúgy, mint a gyümölcsöket dézsmáló férgeket, és azt, hogy végső soron minden egy dologból ered, és ugyanoda tér is vissza. Az végképp nem megoldás semmire, ha különböző "mozgalmak" zászlaja alá olyan híveket toboroznak, akik - képtelen lévén az integrálásra - mindent ellenkezőleg akarnak tenni, mint ami a modern korban elvárható lenne. Az nem a modern kor fogyasztói társadalmának kritikája, ha kukázásból élsz; az nem a modern, gyorsuló idő elleni válasz, hogy mindent lassabban teszel. Az sem tradicionális létszemlélet, hogy ha mindent tagadunk, ami a jelenkort jellemzi. Ezek éppen hogy a modernitás bűvkörébe tartozó, a világ jelenségeit rosszul értelmező egocentrikus reakciók, melyek nem visznek előrébb a megoldáshoz, hanem éppen ellenkezőleg, eltávolítanak attól, és újabb illúziókat kapsz az előadáshoz: a "new age" szentimentalizmusa és a "tradicionális iskola" radikalizmusa ezen a ponton válnak ugyanannak az érmének a két oldalává.
A lényeg a Tudás és a tudatosság: tudva kell tenni, tudva kell élni, és akkor nem lesz "ellentmondás", "feszültség" a modern kor és az igazi tradicionális létszemlélet, a Dharma között, és korunk nem fog virtuális háborús övezetté, ellenséges tereppé válni: a világ világias aspektusát folyton változó eszköznek kell tekinteni, nem pedig célnak - a Cél világ-feletti.
Ha viszont az ember elvet minden "mait", szimplán "modernitásánál" fogva, pusztán arról tesz tanúbizonyságot, hogy képtelen valóban tradicionális létszemléletben és éber tudatosságban élni, és nem érti magát a modernitást: nem érti magának az Időnek a lényegét, és a mindent magába foglaló integrálás helyett legszívesebben homokba dugná a fejét, és visszamenekülne egy végleg köddé vált, mitikus korba, mely semmivel sem "jobb" vagy "szellemibb" a mai kornál pusztán attól, hogy évezredekkel ezelőtt létezett... ám ez a meg-nem-értés már a horizontális pszichológia mennyiségi világához tartozik, nem a szellemi Úthoz.
*
*
