Nicolaus Cusanus emlékére

*

"Isten felette áll a semminek és a valaminek. Neki engedelmeskedik a semmi, amikor lesz belőle valami. Ebben áll az Ő mindenhatósága, amely álátal mindent felülmúl, ami van és ami nincs, hogy egyaránt engedelmeskedjék neki ami van és ami nincs. Létbe hívja azt, ami nem létezik, és kivonja a létből azt, ami van. Ezért benne semmi sincs azokból, amelyek alatta álnak, és amelyeket az Ő mindenhatósága megelőz. És mivel tőle ered minden, lehetetlen azt mondani, hogy Ő ez vagy az lenne.

Bárminek is nevezzük, a név elégtelennek bizonyul. Ő, akinek a hatalmasságát senki sem képes elgondolni, megnevezhetetlen marad. Minden kimondható felett áll. Hiszen Ő az oka minden megnevezhetőnek. Hogy lenne maga névtelen, aki nevet ad minden másnak?"

De Deo Abscondito (A rejtett Istenről)

*

*

disciplina voluntatis

*

A családi archívumból nemrég előkerült egy fotó, melyen az egyik legrégebbi ismert ősömről készült, Szatory Pálról (sz. 1824. augusztus 26, Simontornya). A képet szemlélve igen érdekes, felemelő és ugyanakkor hátborzongató érzés kerített hatalmába, belegondolva, hogy vajon öntudatlanul is mennyi mindent hoztam magammal a képen látható öregúrból, milyen viselkedésmintákat és gondolatokat adhatott át nekem, és hogy vajon ő honnan, mikor, kiktől és miért kaphatta azokat...


Távoli tájak derengő emlékeit idézi meg, ha belátom: mindannyian korábbi okok okozatai vagyunk, egy horizontális, végtelennek tűnő regenerációs tudat- és emlék-folyamban, amely azonban csupán a kauzalitás illúziója mögé bújtatott árnyképe a valódi Tudatnak.


Eszembe jutnak a bölcs szavak: "Apáinktól és őseinktől csupán képességeket és késztetéseket öröklünk, de valódi Atyánk a Nap."

Tehát nincs más dolgom, mint felismerni, mi az, ami "nem én vagyok, nem az én Énem".

______________

*

India népeiről

*

Hajnalban leltem az alábbi kis szövegrészletet Plinius "A természet históriája" c. munkájának utolsó lapjairól. Érdekessége, hogy a kasztrendszert még eredeti formájában mutatja be, ahol nincs szó a "sudrákról" (szolgákról), mivel ez az osztály feltehetőleg a négy eredeti kaszt "alatt" helyezkedett el, de szó van egy "ötödik kasztról", a papok osztályáról, akik a négy (eredeti) kaszt fölött állnak. Érdekes utalás található itt az "önkéntes halálra" is (ehhez lásd: az "öngyilkosság" cimkét is).

"India jámbor népei igen különböző életmódot folytatnak. Egyesek földműveléssel foglalkoznak, mások katonáskodnak, mások pedig külföldre szállítják áruikat, vagy onnan hoznak be árukat. A legjobbak és leggazdagabbak az állami ügyek intézésében vesznek részt, az igazságszolgáltatásban működnek közre vagy pedig a királyok tanácsosai. Az ötödik osztály azokból a nagy tiszteletben tartott és majdnem isteneknek tekintett emberekből áll, kik életüket a tudományoknak szentelik. Ezek életüket önkéntes halállal fejezik be, máglyán elégettetvén magukat."

Plinius, Naturalis Historiae, VI.19

*

Avidya

*

Az illúziónak nincs "oka". Az okozatiság maga az illúzió.

*

Árulók

*

"Vajon kötelességünk-e, hogy hűek legyünk tévedéseinkhez,

ráadásul abban a biztos tudatban,

hogy e hűséggel jobbik énünknek kárt okozunk? - Nem!

Árulóknak kell lennünk tehát, megrögzött hűtleneknek,

akik minduntalan elhagyják eszményeiket.

Az élet egyik szakaszából a másikba nem léphetünk át anélkül,

hogy el ne szenvednénk az árulás fájdalmát,

és ne okoznánk ilyen fájdalmat."

Ilyen áruló volt:

Zarathustra, Platón, Lao-ce, Buddha, Mózes, Jézus és Mohamed.

*

kommentár heideggerhez

*

"A filozófia honvágy, szenvedélyes vágyódás arra,

hogy mindenütt otthon legyünk."

Novalis

*

A Buddha Ujja

*

A Buddha a függő keletkezéstől szabadult meg.

Ha viszont a függő keletkezés a "valóság természete", hogyan létezhet tőle Megszabadulás?

Úgy létezhet, hogy a végső valóság üressége magában foglalja a dolgok ürességét is: a függő keletkezés azért egylényegű a Nirvánával, mert az utóbbihoz képest minden illúzió: a függő keletkezés azért a valóság természete, mert nem valóságosan létezik az Ürességhez képest, mivel maga is üres.

Ennek felsimerése a Felébredés kezdete.

*

Kapujanincs átjáró

*

sokan azt gondolják, hogy valami "mást" fognak megtapasztalni,

ha kellően "messzire" mennek

*

pedig mindig és mindenhol csupán az öntudat az,

ami megtapasztalásra kerül

*

agyagbuddhák, fabuddhák, fémbuddhák

- egyik sem jut át a tüzön, vizen, levegőn

*

*

Determináció

*

A "véletlen" ógörögül: automaton.

*

Jegyzet a hipotézisek két minőségéhez

*

A buddhizmus két nagy eszmeáramlata, a théraváda és a hinajána, megtestesíti a valóságról alkotott fogalmi kategóriák kvantitatív (mennyiségi) és kvalitatív (minőségi) szintjeit.

Némi magyarázat ehhez a meglehetősen summás megállapításhoz.

A théravádában a Buddha-dharma egyik kardinális doktrínája az "okból létrejövő keletkezés" (un. "pratitya samutpáda"). Röviden és vázlatosan ez azt jelenti, hogy ha "A" megvan, megvan "B" is, ha nincs meg "A", "B" sem lesz meg (persze a függő keletkezés effektusának szekvenciája ennél bonyolultabb és összetettebb tanítás, nekünk azonban most ennyi is elég).

Ez a kauzalitás azonban rögtön relatívvá válik, mihelyst az általa leírt valóságot mennyiségi helyett minőségi dimenziójában vizsgáljuk. Ahogy az anyag szubnukleáris szintjein is, úgy a madhyamaka- és a yogacara-buddhizmus helyes megértéséhez is fel kell adnunk néhány dolgot, mint pl. a "külvilág", az "okozatiság", az "idő", a "tér", a "folytonosság" és a "kölcsönhatás" fogalmait, sőt, magának a fogalmi gondolkodásnak a szokásos módjait is. (Pl. az is ellentmondásos, hogy a függő keletkezés spektruma az időben "milyen irányba halad", ill. hogy nem időtartamokról, hanem egyidejűségről, vagy időbeli eltolódásról beszélünk-e, amikor annak megjelenését feltételezzük, stb. Ezek nyitott kérdések, és feltehetőleg azért ellentmondásosak a válaszok, mert maga a kérdésfeltevés a hibás.)

A valóságnak megfelelően feltehetőleg kauzalitás csak ott van, ahol - maradva fenti példánknál - úgy gondolják, hogy "A" és "B" valóban "létező", és "egymást" követő "dolgok"; de mindezek eltűnnek ott, ahol feltárul az Üresség.

Pl. Berkeley a tudatról vallott látásmódja, vagy a yogacara és a madhyamaka korántsincs ellentmondásban pl. Newton törvényeivel, a függő keletkezéssel vagy a Buddha beszédeivel: pusztán arról van szó, hogy a valóságot vizsgáló tudat magasabb-mélyebb belátást nyer a dolgok természetébe, létmódjába, és meghaladja korábbi fogalmi kontextusát.

Meggyőződésem, hogy a Buddha által kifejtett mennyiségi látásmód éppen kifejtésének módja miatt maradt a kegtöbb hallgató számára tisztán mennyiségi alapokon álló tanítás, és csupán ezért vannak kevesen azok, akik képesek meghaladni azt.

Gondoljunk bele: a valóság elfedett, rejtőzködő természete nem tűri az idő, az okozaiság és a folytonosság fogalmait, és a Buddha is csupán az illúzió, a "nem-Én" világára vonatkoztatta azok játékszabályait.

Ebből a szempontból azonban a karma, a morál, a szenvedés, az állandótlanság is csupán - illúzió.

És ha illúziókkal - mint módszerekkel - operál egy tanítás, akkor az pusztán eszköz lehet, és nem cél.

Mégha az a Felébredés egyetlen, előkészítő eszköze is.

*