*
*
n-jegyzet
*
először is, a valóban legszebb életet élő emberek, akiket ismerek vagy ismertem, nem éreztek szégyent akkor, ha ittak, folyamatosan dohányoztak, szabados és kicsapongó szexuális életet éltek; emellett olvasatlanok és műveletlenek voltak, csak a pénz és az anyagi előnyök motiválták őket, fennkölt ateizmusuk pedig természetes derűvel és józansággal keveredett - már-már bölcsességgel párosult
másodsorban pedig, a legbetegebb lelkűek, akikkel összehozott a sors, általában vegetáriániusok, hithű vallási emberek, "hívők", és gyermeteg tudatú antialkoholisták, antinikotinisták voltak, vitamint-szedő hosszútávfutók és sportemberek, sokat-dolgozó-családapák, sokdiplomás "doktor-iksz-ipszilonok", papucs-férjek és papucs-szeretők, élettársaik és tulajdon gyermekeik életét megkeserítő "szülők", magukat intellektüellnek tartó, képmutató és pszichotikus sznobok, mégis, társadalmunk irigyelt mintapéldányai, a keserűség önmagukat elfelejtő, gyáva katonái
hm, milyen érdekes is ez!
de nem, ezzel nem azt mondom, hogy egyik függ a másiktól, mármint hogy minden egészséges ember iszik, dohányzik, stb, és hogy mindenki, aki ennek ellenkezőjeként él, az beteg lelkületű...
csak azt mondom, amit tapasztaltam, és amit már nietzsche is látott: az emberi, túlontúl is emberi dolgokat maszkok, fantáziák és tanult szokások fedik, önmaga paródiájaként a falakon egymással tusakodó árnyak, amelyek közösen mutatnak fityiszt a tűznek és a napnak, amik - bár belőlük nyerik létüket - képtelenek elérni az árnyak világát, és szétcsapni közöttük...
mintegy divatbemutatón a bábuk, melyek tökéletes alakjukkal a nézőket frusztrálják, miközben azok önként fizetnek, hogy láthassák őket, és a ruhákat
minden ember sajátos módon halott, aki képtelen felismerni, hogy "bűnei", "szégyenletes gondolatai", "önzése", "egoizmusa" és "gonoszsága", "esendősége", "hazugságai" azok az aspektusok, ami igazán ő - és halott az, aki ezt megtagadja, és nem szereti magában, hanem "úgy csinál, mintha", és igyekszik mindig hazudni magának, a külvilágnak - és előbb-utóbb biztosan belebetegszik, vagy belehal ebbe
(a legtöbb "szent" és "költő" súlyos betegségbe halt bele, öngyilkos lett vagy megőrült - és ez azért elég figyelemre méltó apróság)
egyszóval tehát nem isten az, aki meghalt, hanem az ember - és nietzsche tökéletesen tudta ezt
de azért vannak túlélők: nevesincs, néma, kolduskirályok
*
Az "Én-Önmagaság" - Túl az okfüggő keletkezésen
*
(U. 8. 1-4.)
"…- Koldusok! Van egy hely, ahol nincsen a föld, nincsen a víz, nincsen a tűz és nincsen a levegő, ahol nem létezik a térvégtelenség, nem létezik a tudatvégtelenség, nem létezik a nem-valamiség, és nem létezik az elképzelhető határa. Ott nincs ez a világ és nincs túlvilág, nincs a Nap és a Hold. Arra a helyre mondom én, hogy nincsen ott állás, járás-kelés, halál és születés. Annak a helynek nincsen oka, nincsen folytatása, nincsen támasztéka. Ott van vége a szenvedésnek…
Koldusok! Létezik egy születetlen, létesületlen, nem teremtett, nem alakított. Ha nem létezne egy születetlen, létesületlen, nem teremtett, nem alakított, akkor a születettből, létesültből, teremtettből, alakítottból sem lehetne kitalálni. S mert létezik egy születetlen, létesületlen, nem teremtett és nem alakított, ezért a születettből, létesültből, teremtettből és alakítottból ki lehet találni…
Mindaz összeomlik, ami másra támaszkodik. Csak az nem omlik össze, ami nem támaszkodik semmire. Nyugalom ott van, ahol nincsen összeomlás. Nem támad ott fel a kéj, ahol nyugalom van. Ahol nem támad fel a kéj, ott nincsen járás-kelés. Ahol nincsen járás-kelés, ott nincsen halál és születés. Ahol nincsen halál és születés, ott nincsen az itt s az odaát, és nincs a kettő között. Ott van vége a szenvedésnek…"
Forrás: http://a-buddha-ujja.wikidot.com/tenigl-alaptan-elmelyedes
*
A Tavasz sokmilliárdodik első napja
*
*
A képet valahol a Normafa-bérc közelében készítettem, március elsején,
a földi időszámítás szerinti 230 perces erdei remeteségem időszaka alatt.
Jól megfigyelhető volt az átmenet: a "sem-ez, sem-az" megjelenése.
*
az örökkévalóság visszfényei
*
rájöttem, hogy a tudat mindig van.
nincs olyan, hogy "mi lesz velem a halál után",
vagy hogy "mi volt velem az előző életemben".
ezek a kérdések fatális tévedések sorozatait implikálják.
a tudat mindig szubjektumként van.
mindig.
amit most tapasztalok, mint világ-szubjektum,
az mindig ugyanaz a tudat-szubjektivitás,
a kondícióktól és a tapasztaltaktól függetlenül.
a most ugyanaz, mint az "előző" és a "rákövetkező".
az ontológiai tudat-szubjektum nem folyamat, de folytonos.
soha nem lesz olyan, hogy ne tudatszubjektumként tapasztaljak.
mindig lehetséges lesz "én Én vagyok" intuíció.
*
A test szemlélése (+18!)
*
"Továbbá, szerzetesek, a szerzetes eképpen gondolkodva szemrevételezi e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet, a talpától a feje búbjáig:
“E testet haj, szőr, körmök, fogak, hús, bőr, inak, csontok, velő vese, szív, máj, mellhártya, lép, tüdő, belek, bélfodor, torok, ürülék, epe, nyák, genny, vér, verejték, faggyú, könny, háj, nyál, nyálka, ízületi folyadék, húgy alkotják.
Mintha csak egy kettős szájú élelmiszeres zsákkal volna dolga, amely különböző fajta gabonával — hegyi rizzsel, hántolatlan rizzsel, sárgaborsóval, zöldborsóval, szezámmaggal és hántolt rizzsel — van megtöltve, s amelyet ha egy éles szemű ember felnyit, így kell azt vizsgálgatnia:
“Ez itt hegyi rizs, ez hántolatlan rizs, ez sárgaborsó, ez zöldborsó, ez szezámmag, ez meg itt hántolt rizs.” Ugyanúgy szemléli, szerzetesek, a szerzetes e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet is a talpától a feje búbjáig:
“E testet haj, szőr, körmök, fogak, hús, bőr, inak, csontok, velő vese, szív, máj, mellhártya, lép, tüdő, belek, bélfodor, torok, ürülék, epe, nyák, genny, vér, verejték, faggyú, könny, háj, nyál, nyálka, ízületi folyadék, húgy alkotják.”
Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy 'test van'.
Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon. Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet."
http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:dn-22-pl
*
*
a helyes tartásról
*
...ha tökéletes zazen tartásban van a tudatod,
akár üvöltve-rúgkapálva is végig rohanhatsz a főúton...
*
Jegyzetek
*
A három alaptermészet tanításához még annyit, hogy a létnek létmódjai, megjelenési régiói feltűnnek ugyan a fenomenális világ tudatában, de magának "a" létnek nincsenek "fokozatai". A Lét - Üressége okán - oszthatatlan, és - Teljessége okán - mindent magában foglal. A valóság tehát - Egy.
Fokozatai a tudatnak - mint "a nem-lét egy szerkezetének" - vannak: ezek a fokozatok (a három alaptermészet) az illúziók sajátos megjelenési formái az alanytudatban - és azon túl.
*
Ebből fakadóan a Buddha értelemszerűen nem a metafizikai valóságot tagadta, hanem az erről a metafizikai valóságról szóló spekulációkat utasította el. Ez jól látható különbség. A Brahmadzsála-szútra tehát ezen metafizikai spekulációk osztályozása, egyfajta gyűjteménye.
Ha nem így lett volna, nem tanított volna egy végcélról, "egy helyről, ahol nincs jövés-menés, születés és halál", és "kondicionáltság és szenvedés" sem, és amely végcél elérhető, ha az illúziók felszámolása (ti. az okozati keletkezés illúziójától való megszabadulás) bekövetkezik.
És csupán ami ennek az ellenkezője, az az okfüggő, feltételekből való keletkezés világa, aminek a törvényeit vizsgálta a Buddha is, és amiről azt mondta, "ez nem az enyém, ez nem az én Énem", mert az illúzió által kondicionált .
(...)
Azonban maga a Brahmadzsála-szútra is csupán a kondiconáltságok halmazán belül érvényes törvények és szabályok által válik "igazzá" - a valóság szempontjából azonban az abban leírtak egyformán igazak és hamisak egyszerre. Ugyanis ha a függő keletkezés az illúzión mint alapfeltételen alapul, akkor nevezhető-e valóságosnak, ami kibomlik belőle? Ha illúzió az egész, létezik-e szenvedés? Ha állandótlan, szenvedésteli, és én-nélküli ez a létmód, akkor az nevezhető-e Létnek? Ha nem, akkor Nagarjuna nem téved, és a szamszára és a nirvána valóban egy és ugyanaz - fogalmi tévedések. És ha a Buddha még életében megszabadult, akkor valójában beszélhetünk-e a trilaksana kizárólagosságáról, és érvényességéről? Ha nem, akkor a Buddha tanításai csupán korlátozott érvénnyel bírnak, stb...
A probléma feloldása azonban pofonegyszerű. Azokhoz szólt, "akiknek a szemét kevés por fedi". Még a tisztánlátás útjában áll ugyan valamennyi tévedés, de már csak kevés. Ezek a tévedések pedig abban nyilvánulnak meg, hogy a tudat énnek gondolja azt, ami nem-én; állandónak, azt, ami állandótlan; szenvedéstől mentesnek azt, ami szenvedésteli; feltétlennek azt, ami okozati létrejövés, és Igazságnak azt, ami spekuláció.
*
Feladni az individuális én-t annyi, mint elérni a Létvalóságot (Én-t). Elérni az Én-t (a létvalóságot) annyi, mint feladni az individuális én-illúziót.
*
Hogy mi az illúzió?
Vagy másképpen: az okozati létrejövés tanulmányozása nem más,
mint magának az okozati létrejövésnek a megnyilvánulása.
*
A valóság kívül esik az okozati létrejövés világán, de természetében magában is foglalja azt.
Minden valódi filozófia ezen gondolatok permutációi.
Heidegger, Nietzsche, Schopenhauer, Wittgenstein stb.
*
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
