Az Apeiron-projectről

"Aki azt állítja, hogy a világ tudat, az eltévelyedik előlem."

"Az ostobák, akik nem látják a végső valóságot,

Azt mondják, hogy a világ a saját tudatuk. 

Olyan ez, mint aranynak nézni a sárgarezet."

*

"Az a szándékom, hogy mindazokat, akik úgy gondolják, érdemes metafizikával foglalkozniuk, meggyőzzem: elkerülhetetlenül szükséges, hogy munkájukat egy időre megszakítsák, mindent, ami eddig történt, meg nem történtnek tekintsenek, és mielőtt továbbhaladnának, feltegyék a kérdést: lehetséges-e metafizika egyáltalán?"

Kant Prolegomenájának fenti kulcsgondolata esetünkre adaptálva így hangzik:

"Az a szándékom, hogy mindazokat, akik úgy gondolják, érdemes szolipszizmussal foglalkozniuk, meggyőzzem: elkerülhetetlenül szükséges, hogy munkájukat egy időre megszakítsák, mindent, ami eddig történt, meg nem történtnek tekintsenek, és mielőtt továbbhaladnának, feltegyék a kérdést: mi a szolipszizmus egyáltalán?"

*

1.§
A mai Magyarországon tapasztalható, (0) tudatlanságon és sztereotípiákon alapuló (1) tévedések és félreértések, (2) félreértelmezések, és (3) szándékos, rosszindulatú elferdítések okán, (4) mindenfajta személyeskedéstől és kicsinyes szemponttól mentesen, (5) nagy tisztelettel elismerve az előttünk járók munkáit, (6) újra kell értelmezni, (7) újra kell definiálni, és (8) új alapokra kell helyezni a "szolipszizmus" - mint ontológiai létmód és intellektuális szemlélet - (9) vizsgálatának és kutatásának fórumát, (10) kommunikálását és (11) a doktrína tanítását, mivel a tévedések eme garmadája (mint helytelen eszközök), immár olyan káros és romboló méreteket öltöttek a szűkebb műhelyekben éppúgy, mint a tágabb közgondolkodásban, amik szinte helyrehozhatatlanul (12) eltérítik és félrevezetik az érdeklődő hallgatóságot a szolipszizmustól magától, illetve a valódi Céltól is.

2.§
Szakítani kell minden (1) rossz reflexszel, beidegződéssel (2) és kiüresedett, sehová sem vezető sablonnal, és sajnos (3) majdnem mindenkivel is, aki eddig a régi fórumokon keresztül találkozott a szolipszizmus valamely formájával, tanításával, és (4) azt csak egyféleképpen, egyoldalúan, és csak önmagába-zártan tudta-tudja értelmezni: ugyanis mára már teljesen világossá vált előttünk, hogy csaknem minden, sajátos, (5) elképzelés, interpretáció és magyarázat a szolipszizmusról, (6) meg-nem-értett alapelveken nyugszik, (7) körkörös és erőltetett, inadekvát létszemléletű logikán, gondolkodásmódon alapul, és/vagy (8) erősen egyoldalú, rossz interpretációk-interpretálások prédája (tehát "faktikus szolipszizmus", ami így "pszeudo- vagy kontra-szolipszizmus"), és (9) csaknem kizárólag öncélú, öntudatlanul is kétes szándékkal kerültek kommunikálásra, (10) elvétve a lényeget, és egymással összekeverve a fogalmak mögött meghúzódó ideákat.

3.§
Természetesen jól tudjuk, hogy a szolipszizmusnak (vagy inkább: transzcendentális idealizmusnak), mint filozófiai-ontológiai szemléletnek-létmódnak ez az új (valójában éppen hogy az eredeti, "régi") alapokra való helyezése, és a jelenlegi interpretációk melletti alternatívát nyújtó átértékelése, kiegészítése és nyíltabb, kiegyensúlyozottabb, objektívebb tárgyalása-kommunikálása-bemutatása nem kicsi, de vállalható, és igenis rendkívül szükséges feladat, amit ezennel örömmel vállalunk magunkra, továbbra is elsőrendű szempontként szem előtt tartva a következetességet, a tradicionális egyetemes Metafizikai Doktrínához való hűséget, a meg-nem-alkuvást, a magas filozófiai színvonal igényét, valamint a hallgatók és érdeklődők érdekeit, úgymint a minél korrektebb, tárgyilagos felvilágosítás, és szellemi szabadság biztosítását.

4.§
Az Apeiron-project 2010 januárjában kezdi meg tevékenységét, és a terveink szerint nagy hangsúlyt fektet az egyetemes, valódi Metafizikai Doktrína hiteles bemutatására.

5.§
Fentiekkel kapcsolatban minden érdeklődést, építő javaslatot, észrevételt, segítséget és beszámolót bárkitől szívesen veszünk.

*

A 'szamszára' szó jelentéséről

*

Mielőtt értelmeznénk bármilyen archaikus nyelven fennmaradt szót, így tehát természetesen a szóban forgó szanszkrit terminust is, mindenek előtt helyesen le kell fordítanunk azt. És mielőtt helyesen lefordítanánk, hogy azután értelmezhető legyen, előbb fel kell tárnunk a szó helyes etimológiáját, szerkezetét. És csak ezután jöhet maga az értelmezés, és tágabb kommentár.

Lássuk tehát a szó analízisét sorjában. A szanszkrit szó (संसार) latin átírású alakja helyesen a következő:

"Saṃsāra"

A 'Sa[ṃ]-' előtag az "össze-, meg-", a tehát a "valamivel együtt"; "-val, -vel", az "ugyanakkor, egyidőben" jelentésű szótag (ez megfelel a latin "co[n]-" előtagnak).

Az utótag, a '-sará', a "rohanó, folyó, patak, kiterjesztés" jelentéssel bír, a '-saraná' pedig a "vándorló, mozgó, rohanás" fogalmakat is magában foglalja. (A "sāra" emellett jelenti a "szelet, légmozgást", de a "vizet" is.)

A "szamszára" tehát az "összefolyó", "összefolyás" etimológiai jelentésű kifejezés. (Ez a latin "confluxus".)

Helyes és a doktrínát híven tükröző fordítása talán az "összfolyamat" lehetne.

Maga a szó etimológiailag a 'sam-srij' ("szamszridzs") kifejezésből eredeztethető, ami az "egyesülni, összefolyni, egyesíteni, összekeverni, összegyűjteni" jelentésekkel rendelkezik.

*

A szó értelmezése a következő: ezek a világban tapasztalható ill. a világot - mint jelenségek komplexitását alkotó összfolyamatok - periodikusan-körkörösen ismétlődnek (pl. ...keletkezés-születés-halál...), így a samsára szó átvitt értelemben magát ezt a "(lét)forgatagot", "(lét)örvényt" jelöli, annak a "körforgás, forgatag, folyás, haladás" értelmében.

Tehát terminusunk az összefolyás etimológiával rendelkezik, az összfolyamat jelentéssel bír, és körforgás értelemben használatos (mint pl. az okfüggő keletkezés), ami a földi létre ill,. az egyéni léleknek a különféle testeknek a felvételével járó vándorlására utal.

*

Illusztrációk a szinoptikus doktrínákhoz

 *

 

*

Karcolatok és vázlattanulmányok

a szentírások kontemplatív tanulmányozásához,

és az elvonultságban történő felismerésekhez.

*

Magasabb szempontból

*

Most 150 éve jelent meg Darwinnak a Fajok eredet c. műve.

A Fajok eredete és általában az evolúcióelméletek interpretációi ékes bizonyítékai annak, hogy hogyan lehet egy princípiumzavarban fetrengő társadalmat ateistává és materialistává nevelni.

Miért mondom ezt?

Azért, mert az evolúcióelmélet pusztán a fajok és egyedeinek a környezeti feltételekhez a szelekció által való "irányfüggetlen", vagyis hol a komplexebb, hol az egyszerűbb struktúrákba szerveződő alkalmazkodását írja le, így  az elmélet nem terjed ki másra, csupán az itt-és-most tapasztalható materiális és biofizikai jelenségekre korlátozódik, amiknek a tényszerű megismeréséből levezethető evolúcióelméletek nincsenek ellentmondásban semelyik tradicionális metafizikai tannal sem, ugyanis minden metafizikai tan azt mondja, hogy jelenlegi létmódunk az eredeti (tudati) létmódnak pusztán egy nevekkel és formákkal tarkított árnyképe: világunk ugyanis a létezők, de nem a metafizikai Lét világa.

(...)

Maga Darwin nem érinti magának az életnek és az ösztönöknek az  eredetét,, tehát azokat a kérdéseket, amiket a z archaikus doktrínák  és a szellemtudományok vizsgálnak, csupán egyetlen gondolatmenetben megfigyeli és regisztrálja a jelenleg létező fajok (species, idea) egymásból és egymásba való át-alakulásának folyamatát. Ez a folyamat, tehát az evolúció (és annak mindenkori tárgya, ill. az átváltozásra való képesség) azonban egy dolog, és az, ami túl van ezeken a folyamatokon, szintén egy másik dolog.

(...)

Az evolúcióelmélet magasabb szempontból a buddhista okfüggő keletkezés egy speciálisabb megfogalmazása: az illuzióba esett tudat (tehát a létszomj és  a képzetek együttesének) alkalmazkodása a környezethez, mint feltételekhez.

(...)

A különböző fajok, melyek az evolúció tárgyai, a tudatlanságban és a létszomjban vívott harc produktumai.

(...)

*

Unio Mystica

*

A kör négyszögesítése korántsem lehetetlen dolog.

Csak tudni kell vonallá válni.

Azután meg ponttá.

*

A cselekvés jógája

*

Sokszor és sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon mi lehet az igazán ideális, hétköznapi munka annak, aki pl. buddhizmussal foglalkozik, vagy egyéb szellemtudományokat tanulmányoz. Sőt, ez a kérdés sokakban nem csak hogy felmerül, hanem valóságos, mindennapi  problémát is jelent, amit "meg kell oldani".

A hétköznapok monotonitása, a robotélet, a puszta pénzszerzés, világi laikusok és semmit-sem-értő, anyagias, rosszindulatú, törtető munkatársak között eltöltött napi nyolc-kilenc óra, és a magasabb cél, spirituális beállítottság, filozófiai gondolkodásmód között a felszínen húzódó ellentmondás, ellentét, feszültség, rendszeresen felbukkanó téma azok számára, akik azt gondolják, hogy egy nemes gondolkodásmódhoz és nemes életcélhoz, nemes nyugalomhoz - nemes megélhetés szükséges.

Sok romantikus, sztereotip elképzelés és vágy él arról, hogy milyen ideális is lenne egy szellemi orientációjú életvezetést maga elé tűző embernek például egy indiai farmon élve dolgoznia, állatokat gondozva, vagy egy hajléktalanokat segítő alapítványnál, netán egy könyvesboltban-, antikváriumban-, teázóban tevékenykednie, de akár tanítóként is, előadásokat tartva a hallgatóságnak, az alapvető, mindennapi megélhetéshez szükséges anyagiakat így előteremtenie.

De ezek a külső körülmények vajon valóban szükségesek-e ahhoz, hogy az ember szellemi nyugalmat leljen? Vajon a szellemi realizáció összefüggésben áll-e azzal, hogy a feltételes körülményekből adódóan éppen hova veti az embert a Sors, és hogy pillanatnyilag éppen menedzser-e vagy beosztott, jól keres-e vagy éppen rosszul? Van-e bérmi köze a szellemi-lelki nyugalomhoz annak, hogy Európában vagy Indiában él-e valaki?

Nos, ez a dolog egy időben nekem is probléma volt. Sokáig kérdés és téma volt bennem, hogy vajon amit dolgozok, és ahogyan élek, az hogyan egyeztethető össze a nézeteimmel; és vajon mit is dolgoznék, hol és hogyan is élnék, ha egyik pillanatról a másikra hatalmamban állna befolyásolni a körülményeimet...

A megoldást ebben a témában nekem az jelentette, amikor váratlanul rájöttem, hogy hogyan kell a körülöttem zajló eseményeket valóban és szó szerint "körülöttem zajlókként" szemlélni, és nem "megváltoztatni" akarni őket, hisz azok úgy sem rajtam múlnak, és nem én okozom, pusztán csak passzívan elszenvedem azokat, mint egy bábu - még akkor is, ha látszólag minden "az én döntésemen múlik".

Amióta képes vagyok - még ha néhány pillanatig is - Önmagamra tiszta Tudatként tekinteni, állandóan az itt-és-most-ban lenni, de mégis bárhol, bármilyen pillanatban valóságosan és intenzíven, "kívülről", mintegy objektumként letekinteni magamra és környezetemre, és egyfajta tapasztalás-feletti tapasztalatban visszaemlékezni a Jelenvalólét igazi természetére - a kontempláció és elmélyedés áldását érzem magamban, és teljes nyugalom fog el, amikor csak akarom, bármilyen szituációról is legyen szó.

Letekintek arra az alter egóra, amit mindenki velem azonosít, és amely a környezetet "alkotja": letekinteni a megmagyarázhatatlan és kimondhatatlan Középpontból mint az igazi Önmagamból, amely Középpont ugyan nem része a világnak, de a világ mégis csak annak köszönheti létét, amint egy nagy folyó a Forrásnak: ez az igazi hatalom arra, hogy az ember ne szenvedjen attól, amitől nem kell szenvednie.

A kulcs tehát az, hogy tudatosítod magadban: nem az a kérdés, hogy konkrétan mit csinálsz, és hogy mit dolgozol (ti. "hol vagy"), és hogy hogyan tudnád azt befolyásolni, mert ezek teljesen másodlagos, relatív, és esetleges tényezők csupán, tehát a nem-Én birodalma, hanem az a döntő mozzanat, hogy tudj elvonatkoztatni, átvitt értelemben gondolkodni: merj és ne csak merj, hanem tudj is kiszakadni a látszatok világából, az életet csak álmodók társadalmából, miközben külsőleg és látszólag velük egyformán, de ragaszkodás nélkül, ismerve a Valót, egykedvű felülemelkedettségben és tudatosan cselekszel és dolgozol, nevetsz és sírsz, örülsz és haragszol. Sőt: átadod magad annak az érzésnek, hogy a része vagy a világnak, miközben dolgozol.

Lásd kívülről magadat: legyél szenvtelen és közömbös, felülemelkedett és mindig a valóságra éber. Ha rossz behatás ér, tudd, hogy most egyszerűen rossz behatás ért, ha jó, egyszerűen csak hideg fejjel vedd tudomásul, hogy jó behatás ért. És így tovább. Teljesen lényegtelen dolgok ezek: a Tiszta Tudat mindent átható Üressége, a kimondhatatlan és megtalálhatatlan Önvaló jelenléte az egyedüli, amire egyedül koncentrálva emlékezned kell.

Úgy szemléld mindennapjaidat, mint amikor alszol, és álmot látsz, de közben mégis tudod, hogy alszol, és hogy álmot látsz.

Bárhol is legyél, bármilyen "munkát" is végezz, mindig tudd tehát: a Múlandóság, az Állandóság, a Csend, a Nyugalom, de a Zűrzavar, a Rossz, a Szenvedés is, ahogyan az Üresség, és a Teljesség, az Objektum és a Szubjektum is - egyaránt Én-Önmagad különböző arcai, és ezek mindig, mindenhol megtalálhatók és láthatók, és pusztán tényleg a nézőpont megválasztásának a kérdése, hogy ezek a modalitások láthatók-e, hogy látod-e magad körül és mégis magadban ezt a valóságot éppen. És mivel a valóság eme jellegei tértől-időtől függetlenek, mert mindig és mindenhol lényegi tulajdonságai a jelenségeknek, állandóan benned vannak, szüntelenül közel vannak hozzád.

Mert: Regnum Dei intra vos est.

De ha néha mégsem látod Önmagad, csak szenvedsz a sok "munkától", a kevés "fizetésedtől", a rossz "főnöködtől", a "munkatársaid ármánykodásától", az sem baj. A szenvedés ugyanis az éberség első foka - ahogyan azt Hamvas is mondja.

Előbb-utóbb ugyanis mindenképpen feltárul előtted a Valóság, ha megfelelően tudsz szenvedni: és megfeleleően szenvedni annyi, mint nem a fentiektől szenvedni, hanem attól, hogy már megint nem látod Önmagad; attól szenvedj, hogy nem vagy elég éber ahhoz, hogy felülemelkedj önmagadon - Önmagadhoz. Az énedtől szenvedj.

Ezeket kitartóan gyakorolva biztosan elérkezik a pillanat, ami a megnyugvást jelenti.

Még akár egy irodában ülve is, amikor egyszer csak meghallod a lélegzésed ütemes hullámzását, vagy amikor egy, az ablakod előtt V-alakban elrepülő madárraj hirtelen rá nem ébreszt a leírhatatlanra, és feltárul a nirvána pillanatnyi effektusa a létforgatagban.

*

Bárkivel is beszélgettem erről a problémáról eddig, öt perc alatt teljesen sikerült megnyugtatnom és békét teremtenem benne - még ha időlegesen is. Most is bízom benne, hogy sokakat sikerült inspirálnom arra, hogy fentiek szellemében szemlélje mindennapjait, és ne szenvedjen olyan dologtól, amitől nem kell szenvednie.

*

Kommentár a Szív-szútrához

*

A név-és-forma üressége hamis üresség.

*

Illusztrációk Zarathustra előljáró beszédéhez

*

"Hatalmas csillagzat! Mi volna boldogságod, ha nem volnának azok, a kiknek világosságot adsz!

Tíz évig jövel ide barlangom fölé: megúntad volna fényed és ezt az utad nélkülem, sasom és kigyóm nélkűl. Ám mi váránk téged minden reggel, elvevők fölösleged és áldánk téged érette.

Ime, bételtem bölcseségemmel, mint a méh, a mely szerfölött sok mézet gyűjtött; kezekre vágyom, a melyek felém nyúlnak.

Szeretnék ajándékozni és osztogatni, valamig az emberek bölcseinek újra örömük telik az ő balgaságukban és a szegényeknek az ő gazdagságukban.

Ezért a mélységbe kell szállanom, valamiképen te tészed este, a midőn a tenger mögé tünsz és még fényt viszel az alvilágnak is, te dúsgazdag csillagzat!

Te hozzád hasonlatosan le kell szállnom, így mondják ezt az emberek, akikhez le akarok szállani.

Áldj meg hát, te nyugodt szem, aki irigység nélkül nézed a túlságos boldogságot is.

Áldd meg a serleget, a mely túl akar áradni, hogy a viz aranyosan folyjék belőle és mindenüvé tükrözze gyönyörűséged fényét!

Ime! Ez a serleg ujra ki akar ürülni és Zarathustra ujra emberré akar lenni."

*

________________

(A fotókat a Börzsönyben, a Gál-hegy környékén készítettem.) 

*

Re: "Kegyetlen szolipszizmus"

*

Kedves olvasóm, a mostani poszt bizonyos szempontból blog-történeti kuriózum lesz a részemről, hiszen olyan témát érint, amivel eddig soha nem foglalkoztam, mert kívül esik a vizsgálódásaim körén, és amivel a jövőben sem óhajtok foglalkozni, mert igen unalmas tevékenység egy olyan valamire időt pocsékolni, ami amellett, hogy nem tartozik a vizsgálódásaim körébe, még öt perc alatt kielégítően meg is tárgyalható. 

A poszt címe egy, az Interneten fellelhető írásra utal, amire ma bukkantam, és amin igencsak megdöbbentem, de a posztom nem kizárólag erről az írásról illetve annak írójáról-, írójához szól, hiszen a szóban forgó jelenség sok helyen és sokak felől tapasztalható, még ha másféle köntösbe is csomagolva, továbbá a hivatkozott írás ennél bonyolultabb, mintsem hogy azonosítsam azt azokkal, akikről/akinek most írok. 

Írásom tehát mindazoknak szól, akiknek valami "problémájuk" van az általam vizsgált szolipszizmussal, és azt mint hipotézist például "kegyetlenséggel", "az egoizmussal", és  különböző, zavaros "politikai-társadalmi orientációkkal" társítják.

*

Az alapprobléma némelyek szerint a következő.

Bizonyos körök (?) szerint, aki úgy látja, hogy a vallások transzcendens egységből, egyetemes doktrínákból táplálkoznak, az csak un. tradicionalista lehet. És aki tradicionalista, az legtöbbször jobboldali. És mivel - szükségszerűen - ismeri Evola, Guénon, Eliade, Hamvas és László műveit, egyúttal és automatikusan szélsőjobboldali.

Bizonyos körök (?) szerint, aki a szolipszizmust tekinti létszemléleti alapjának, az ma Magyarországon kizárólag csakis Dr. László András közvetlen tanítványa lehet. És aki Dr. László András tanítványa, az nem csak szélsőjobboldali, hanem fasiszta is. Fasisztoid.

Bizonyos körök (?) szerint, aki ma a szolipszizmust vizsgálja, mint ontológiai hipotézist, és emellett a vallások doktrínáit, az - fentiekből következően - antiszemita is.

És mivel eme meghatározhatatlan körök szerint  a szolipszizmus és a tradicionalizmus mindössze néhány szerzőre vezethető vissza, valójában egy irracionális tanokat hirdető szektáról beszélhetünk.

*

Bizonyos körök (?) szerint tehát például én - pusztán attól, hogy a szolipszizmust vizsgálom (melyet kizárólag ontológiai problémának tekintek), és pusztán attól, hogy a vallások mélyén meghúzódó doktrínákat tanulmányozom (melyek szent meggyőződésem szerint a lényeget illetően igenis azonosak) - egy szélsőjobboldali-fasiszta, antiszemita szektás vagyok.

Igen elképesztő dolog némelyeknek eme hibbant elméjű eszmefuttatásával szembesülni, de tény, hogy sokak szerint eme eszmefuttatás valóságos realitás, és például én tényleg náci vagyok.

De vajon miért olyan nehéz észre venni, hogy ez az "érvelés" kb. olyan, mintha azt mondanánk: "aki rabszolgát tart, az rasszista, tehát náci is. Mivel Platón sok dialógusában olyan filozófusok szerepelnek, akiknek van rabszolgája, és ebben Platón semmi kivetni valót nem talál, Platón náci. És ebből az is következik, hogy aki a platóni ideatant vizsgálja, az is náci."

Ez a "logika" egyébként teljesen azonos azzal a ma is tapasztalható szélsőjobboldalinak nevezett, valójában általánosan elterjedt "logikával" és retorikával, amely mindenkiből "zsidót" csinál, aki "másképp-gondolkodik-mint-mi", és például elítéli a holokausztot, és Hitler ténykedését, és Churchill-t vagy Esterházyt olvas. Ebből a szempontból például én "zsidó" is vagyok (nem csak "náci").

Nagyjából tehát pontosan annyit értenek a szolipszizmusból azok, aki azt hirdetik, hogy az egy fasiszta egoista szekta, mint azok, akik azt gondolják Platónról, hogy egy rabszolgatartó náci.

*

Mondanom sem kell, nem érzem jól magam egy ilyen helyzettől, de szerintem értelmes ember nem is nagyon tud mit mondani egy ilyen értelmetlen és irreális helyzetre. A hülyeség ellen ugyanis nincs orvosság.

Mindenesetre most az jut elsőre eszembe, hogy komolyan fontolóra veszem, hogy 2010 január elsejével módosítom a modulon a weblap jelenlegi szabad hozzáférését és teljes publikusságát, és azt kizárólag meghívott felhasználók számára teszem hozzáférhetővé. Olyanok számára, akik még képesek gondolkodni és elmélyülten vizsgálódni.

Másodjára meg az jut eszembe, hogy nem: minden marad így.

Nem vagyok hajlandó ugyanis semmivel sem hozzájárulni ehhez a szánalmas, rögeszmékkel teli és indulatos iszapbirkózáshoz.

___________________

*

A világ próbái

*

"Egy kanadai fiatalt kellett kimenteni a jeges Hudson-öbölből kedden, miután egy jégtáblán elsodródott a partoktól. A 17 éves inuit fiút úgy mentették ki, hogy ejtőernyősök landoltak mellette a 15 méter átmérőjű úszó táblán. Mellette ott feküdt egy jegesmedve teteme. A mentőcsapat szerint valószínűleg a fiú lőhette le a nőstény medvét.

Jean Pierre Sharp, a mentőcsapatok vezetője azt mondta, hogy a fiú 67 éves nagybátyjával vadászott, amikor elromlott egyikük hómobilja. A fiú indult el segítséget hívni, de leszakadt a jégtábla, amin éppen állt. Hamar elsodródott, és kénytelen volt a -20 fokos éjszakát a táblán tölteni.

Később bejelentették a két ember eltűnését, így megindulhatott a keresésük. Az idősebb férfit kihűlt állapotban, de még életben találták meg nem messze a hómobiloktól. A fiút egész nap keresték, de nem találták, ezért leállították keresését.

Hétfőn reggel vették észre a sodródó jégtáblát 7 kilométerre a partoktól. Addigra 45 kilométert úszott a táblán a fiatalember. Egy Hercules típusú szállítórepülőből ugrottak ki hozzá a hadsereg ejtőernyősei, majd segítségükkel sikerült a partra jutnia. Az inuit fiút a közeli Coral Harbourba szállították, ahol fagyási sérülésekkel kezelik őt."

 Forrás: origo.hu

_____________

Talán egyszer mindannyiunknak meg kell küzdenünk a maga medvéjével, leszakad jégtáblájával, és az egyedülléttel, hogy győzelmünkkel és kitartásunkkal megismerjük Önmagunkat.

*

Terra incognita

*

Csend van, éjszaka.

Semmi sem mozdul.

Hallani a partot.

*

ősz

*

épp tegnap volt a tavasz első napja;

egy pillanat, és vége a télnek;

a nyár: egyetlen elsuhanó perc

nézd:
az év - egy csendes, mély sóhaj csupán

*

*

Előadásvázlat (morfológia)

*

Illusztrációk.

Impulzivitás.

Függetlenség.

Inspiráció.
 

Feltárás.

Forró pontok felszínre hozása.

A hallgatóság ráirányítása, aztán szabadon engedése, hogy egyedül fedezzék fel az előadottakat. És hogy merjék az igazság próbájának alávetni azokat. A szabdság mindvégig nagyon fontos.

A cél eközben: a felszabadult érzelmek és indulatok önzetlen átalakítása, állandó jelenlétté, ami mindig, bármikor előhívható, ha visszahúzódna.

A horizontális gondolkodás aszociativitását kiterjeszteni és biszociativitássá tenni: a gondolkodás tárgyait kiterjeszteni és bemutatni annak magasabb dimenzióit.

Csak olyan előadás jöhet szóba, ami jelentős élményt ad, és problémákat oldhat fel: láthatatlan közösséget teremt és tart fenn, de nem öncélúan, hanem a másik megsegítéséért.

A helyszín másodlagos: kép- és hangrögzítő technika egyelőre nem indokolt.

Projektorok, demonstrációs eszközök azonban igen.

Az időpont kérdéses.

Talán 2010-2011. Ahogy a vázlatok készen állnak, rögtön.

Előtte próba, szűk körben.

Előtte felkeresni az alapcsapatot.

Semmit sem siettetni.

*

Emlékeztetőként

*

*

Szatori

*

Ha egyetlen külső dolog sem bír önléttel,

hogyan létezhet mégis változás?

Úgy, hogy nem a "külső dolgok" változnak,

hanem az elme.

*

Az üresség hangja

*

*

34 éves lettem

*

Már ha a materializmusban, az általunk eszkábált napokban, hetekben, hónapokban és években gondolkodunk: valójában lét és nem-lét határán vagyok, mint egy szappanbuborék.

Azonban van egy újjászületés, Szellemben: ez a halhatatlan Tudat belátásának kapuja, ahol te és én és minden - egyek vagyunk.

Többszázezer-milliárd élet-társamat köszöntöm eme gondolat alkalmából, és leginkább Beatrixot, örök hálával, amiért tisztaságával és lelkével bearanyozza nekem ezt a végtelen utazást.

Neve nem véletlenül jelent Boldogítót.

*

Rekviem

*

Ha valaki most beül a kocsinkba, azt láthatja, hogy hiányzik a padlóról jobb hátső ülés előtti sárfogó gumiszőnyeg.

*

Nagyjából két hete, szombat estefelé, az előttünk haladó autó elütött egy kölyökmacskát. Az állat bukfencezve gurult az út széléig, aztán botladozva megpróbált kimászni a füves járdaszegélyre. A kocsi továbbhajtott, mi megálltunk. Nagyon rossz állapotban volt a macska: hörgött, vérzett az orra, szája, füle, nyávogni sem tudott szegény. De mindezek mellett hihetetlenül szép és teljesen tiszta volt a tekintete. Körülbelül két hónapos lehetett.

Óvatosan rátettem egy gumiszőnyegre, amit a kocsiból vettem ki, de ahogy hozzáértem, rögtön menekülni akart, de nem volt elég ereje, hogy bármit is tegyen: gondolom egy ép csontja sem maradt - mindig összerogyott, és fájdalmasan emelgetni próbálta a fejét.

Öt perc múlva egy állatorvos háza előtt voltunk. Pechünkre külföldön volt az orvos, de a fia azonnal megadta egy kollégája számát. B. tárcsázta, és a doki azt mondta, azonnal kijön. Nagyon rendes volt.

Ekkor lélegzett utoljára a kismacska.

A kezeim között halt meg: most először éltem át ilyet.

A kimeredt szemei még utoljára szépen visszatükrözték a világ fényeit.

Egy folyóparton tettük ki.

A gumiszőnyeget kidobtam, csupa vér lett.

*

Sohasem tudhatjuk elsőre, minek mi az oka.

*

A dogmatizmusról

*

Attól válik valaki a buddhista dogmatizmus hívévé,

hogy a szövegeket így-úgy értelmezi,

zárt rendszerként kezeli,
pusztán a tekintélyelvűség alapján
megkérdőjelezhetetlennek tartja,

és attól a zárt kontextusú, szubjektív és

dogmatikus értelmezésétől elszakadni nem bír,

nem pedig megérti azokat úgy,

ahogy vannak,

hogy aztán szabadon, mintegy

tutajként, mely elérte az
úticélként kitűzött partszakaszt,
letegye, elengedje őket.

____________________

Ha a Buddha a saját állítása szerint semmi újat nem tárt fel, csak az ősi ösvényt mutatta meg ismét, vajon nem következik-e ebből, hogy az előtte és utána élt számos Megvilágosodott többször, több helyen is kifejtette a Tant, tértől-időtől egymástól függetlenül, igen eltérő módon?

Ha pedig ez így van, márpedig elég életszerűtlen azt feltételezni, hogy a történelemben egyedül csakis ő volt az Igazság birtokában, vajon nem egy tágabb kontextusban, egy Egyetemes Doktrína háttere előtt kell-e vizsgálni a Dharmát, nem pedig izoláltan, minden más tradíciótól elszigetelten?

Vajon miért szentségtörés és felháborító egyeseknek, ha azt mondom, hogy a Buddha Tanítása a lényeget és a Célt illetően semmiben sem különbözik a Hinduizmusétól, Kereszténységétől és Platonizmusétól, és hogy csupán az esetleges feltételekből adódó felszínes különbségek, módszerek és egyéni hangsúlyok miatt tűnnek első ránézésre "másoknak", hiszen minden lényegi pont ugyanoda vezet ezekben a tanításokban, ha merjük következetesen végiggondolni őket?

Sehol, semmiféle meggyőző ellenérvet nem hallottam eme nézetem ellen (viszont számos komoly szerző és tudós mutatta be ennek igazát, akikre azonban valami érthetetlen és megmagyarázhatatlan, futótűzszerűen terjedő mentális deviáció miatt nem illik hivatkozni), csak a fent vázolt, dogmatikus vélemények kölönböző variációit  hallgatom (mint például azt a népszerű szóteriológiai önellentmondást, hogy "minden nézet egyformán téves", vagy hogy a "világ [az én] tudati szennyeződés[em]"), miközben éppen engem vádolnak "szűklátókörűséggel", és azzal, hogy "kapaszkodókra" van szükségem a rögeszméim igazolására. Teszik ezt ráadásul úgy, hogy nem jutnak tovább hangzatos féligazságok ismételgetésénél, és azon, hogy a másikat kritizálják (pedig ha "minden nézet egyformán téves", akkor miért kritizálnak akárkit is a nézete miatt?).

Mintha ezek az emberek nem látnák a fától az erdőt...

És akkor még egyszer tisztázva a dolgot: azt gondolom, hogy az Igazság nem vallások és tradíciók között "oszlik meg", egyformán, hanem  az Igazság ezen vallások és tradíciók feletti, mely bárhonnan elérhető, mint ahogyan a hegy csúcsára is sokféle út vezet: ezek a Doktrínák a különböző tradíciókban, melyek mindenütt, mindig ugyanazt fejtik ki.

Az emberi szintű nézetek pedig nem "tévesek" pusztán attól, hogy objektíve többféle nézete létezhet ugyanannak a létvalóságnak (az öntudati létnek), hanem arról van szó, hogy mindig csak a szubjektív alany nézőpontja az átélhető, mely szinte soha nem képes a másik gondolataival összhangba kerülni. De ez két dolog: ettől a szubjektív alany még rendelkezhet a helyes nézet látásának képességével: ha ez nem így lenne, egyszerűen az egész Tanátadás - és végső soron maga a Megszabadulás is - lehetetlen lenne.

Egyébként nekem mindig is nagyobb súllyal estek latba példának okáért Berkeley, Fichte, Evola, Eliade, Coomaraswamy, Guénon, Schaya, ad-Darqawi, Sri Ramana Maharishi, Meyendorff, Jung, Frazer, Lévi-Strauss, Heidegger, Kaczvinszky, Hamvas, Surányi, Székely, és László írásai, és előadásai, mint egy-két népszerű, lapos és hangzatos, dogmatikus jelszó és tévhit.

Bár kétségtelenül a könnyebbik út ezeket a tévhiteket harcosan védelmezni,  szőrszálhasogató és lényegileg parttalan, igazából céltalan vitákat stimulálni, mint tárgyilagosan, előítéletmentesen, tiszta lélekkel és beszűkült tudat nélkül doktrínákat szabadon, bármihez is elkötelezett szellem nélkül tanulmányozni, és megismerkedni az említett filozófusok és szerzők írásaival.

És ez önmagában még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy tévednék a nézeteimet illetően.

De ha tévednék is: az én tévedésem, nem pedig másé.

Nézeteim méricskélése helyett inkább azt javaslom kritikusaimnak, hogy  puszta szavak olvasgatása helyett értsék meg a Felébredett egész Tanításának lényegét, és aztán lássák be:  

 "Az lenne, Uram, a jobb nekünk, 

ha [Ön]magunkat kellene megkeresnünk."

*

A szabadságharcosoknak

*

Az eszköz és a cél,

ez itt a fő különbség.

Mindig, mindenhol figyelj,
gondolkodj, láss,
legyél tárgyilagos, és
mindenre nyitott.

De soha, soha
ne akarj "jó buddhista",
"jó keresztény", "jó tanuló",

és "hűséges tanítvány", vagy egy

"irányzat követője" lenni.

Az Igazság mindenhol ott van,
benned is.

Mindennél fontosabb,

hogy szellemben szabad legyél:

ne egy könyv,
és ne egy vallás diktálja le,

miről, mit gondolj.

Pláne ne más.

De vigyázz!

Ha mégis így teszel,

egy idő után majd

még egyedül sem tudsz

önmagad lenni.

*

Kit mi vonz...

*

A folyó,

folyón sodródó tutaj, és

a szilárd part.

*