Feltárások, Ad.1

* * *

A jelenvalólét alanyi szolipszisztikus ontológiai-metafizikai pozíciója
ugyanazt jeleníti meg, amit a Lét nem-létként való feltárulása.

* * *

Bevezetés a Kali-yugába

"A Kiadó minden jogot fenntart. Jelen kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül sem részben nem másolható, sem elktronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést vagy adatbankban való felhasználást is. "

*

"A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is."

___________________________________________________

Részletek a "Rózsáskert" és a "Puránák" című könyvek elejéről.

Szavak

* * *

A szavak jelölnek valamit.

Amit jelölnek, azok is legalább két dolgot jelölnek.

Létet és nem-létet.

* * *

Megjegyzés a "létszemléleti bázisról"

* * *

Minden metafizikai tradíció alapvető doktrínális létszemléleti bázisa megegyezik az un. szolipszizmus létszemléletével.


A tudati, metaperszonális-preontológiai szolipszizmus tanának és ontológiai valóságának léttapasztalatként való realizálása azonban nem célja a metafizikai tanításoknak, hanem már a szakrális tanulmányok korai szakásznak is princípiális előfeltétele.


Az, hogy ez a tan ill. létszemlélet, egyáltalán mint lehetőségként sincs semmilyen formában kihangsúlyozva, de egyáltalán: hangsúlyozva sem, sőt, semmiféle formában nincs kifejtve a különböző iskolákban, fatális hiba - mind az előadókra, mind a hallgatóságra nézve, és vagy tudatlanságból, vagy ösztönös félelemből, ijedségből eredhet.


A "naív szubjektivizmus", ami ösztönös paródiaként esetleg megjelenik (pl. "minden a te tudatodon múlik", "te teremted meg a valóságodat" stb.), ne tévesszen meg senkit: annak semmi köze a szolipszizmushoz, illetve csak annyi, hogy annak totális ellentettje.

___________________________

____________________

Kommentár a Bhagavad-gíta X.37-hez

* * *

A lét az, ami által az az állagokban, tulajdonságokban és mozgásokban létezik.

A lét (mégis) más, mint az állagok, tulajdonságok és mozgások.

Mivel tulajdonságokban és mozgásokban létezik, ezért nem tulajdonság és mozgás.

S mert nincs meg benne az egyetemes és egyedi.

* * *

Vaisésika-sutra, I.2.7-10

Buddha "személyéről"

* * *

"Buddha személyéről" beszélni olyan paradox önellentmondás, mintha az Igazság "személyéről", a Valóság "személyéről" vagy a Lét "személyéről" beszélne valaki.


A Buddha egy állapot, nem pedig "személynév", és itt ismét felhívnám a figyelmet arra az evidenciára, hogy a "személy" szót jelölő ősszavak (lat. persona, gr. proszópón) eredetileg "színházi maszkot, felvett szerepet", vagy jóval később (a jogban) "jogi személyt" jelentettek (mint egy pusztán jogi procedúra virtuális alanyát), tehát egy olyan, pusztán relatív érvényű összefüggésrendszer "csinálmányát", ami eltakarja a valódi Tudat-Szubjektumot, metaperszonális Alanyt.


Az Igazság kifejtése és a Valóság látása egy állapot és nem személyes privilégium vagy egyéni birtoklás kérdése - ennek belátásnak a hiánya legalább olyan érthetetlen, mint elfogadhatatlan a magukat "szellemi úton járóknak" tartók részéről.


Ha valaki azt mondja, hogy "szerintem 2+2=4", és azt egyszercsak a "saját tanításaként" kezdi hirdetni, amire "ő jött rá" és amit "ő fedezett fel", az nem nevezhető tanítónak, de még értelmes embernek sem nagyon, "követőik" pedig még kevésbé.


Ugyanígy: ha valaki azzal érvel, hogy a "buddhizmus ezt-és-ezt" tanítja, ezzel szemben a hinduizmus "ezt-és-ezt", az ugyancsak a homokvárak közti, az őket játékból létrehozó gyermekkezek egyéniségéből adódó esetleges különbségekkel foglalkozik a Lényeg helyett.


Minden ortodox metafizikai tan a személyes névmásokon túl levő Valóságra mutat, az önmeghaladás, az önmegsemmisítés és az önátalakítás útján, és nemcsak értelmetlennek, hanem károsnak is tartja ezen horizontális orientációjú családfák és geneanalógiák tanulmányozását, a személyes attitűdök és a pszichofizikai biologikum birodalmába tartozó, egymással kauzális kapcsolatban álló, és a metafizikai tudatlanság okán egymástól függő, kondicionált feltételek "én"-ként való azonosítását, amennyiben a cél valóban a Felébredés, és nem csupán a körülményeklben megnyilvánult, múlandó és illúzió-természetű kondíciókon való javítás.


Krisztus magát a Kezdetként, az Atyával Egyenlőként, Útként, Igazságként definiálta, mert ráébredt igaz Önmagára: Krisna arról világosítja fel Ardzsunát, hogy valójában mindig létezett, és igazi Énje megegyezik az Abszolútummal, amit eltakar a gunák feltételezte anyagvilág, stb.

Jellemző, hogy egy erősen egocentrikus és szellemtelen társadalomban alakulnak ki olyan iskolák, ahol bizonyos, "guruknak" tartott "személyek köré" való csoportosulások fontosabb tényezők a "lelki úton", mint magának a Szent Tannak a tanulmányozása, és jellemző, hogy csak a Kali-yuga eme szakaszában lehet olyan tanokat hirdetni, hogy az Abszolútum személyes aspektusú, antropomorf és személyes névmású létezés, miközben éppenhogy ennek ellenkezőjéről tudósít minden Szentirat, fenntartva, hogy akár személyes aspektusú, antropomorf és személyes névmású létezésben inkarnálódjék, öltsön formát az emberek előtt.


Szomorú és sokatmondó, hogy ma csak nagyon kevesen képesek túllátni világi, fátyolszerű énükön, félreértelmezve minden autológiai- és auto-ontológiai doktrínát és praxist, miközben már évezredekkel a Védák után pl. a szúfi hagyomány is azt tartotta, hogy "csak az ördög beszél magáról".

Pedig aki követni akarja a Tant, annak mindenekelőtt meg kell tagadnia szüleit, rokonait - és önmagát.

* * *

________________________________

______________________________

A múlandóság illúziója

. . .

1.
Minden dolog múlandó – mondta a Buddha.

Ebben a mondatban a fő kérdés az, hogy mit értünk „minden dolog” alatt.

Vannak-e „dolgok”, amik „múlandóak” lennének, hiszen valójában csak a már elmúltat tapasztaljuk, nem állandó dolgokat?

A múlt így a jelen-tapasztalat létszerkezeteként tűnik fel.

*

2.
Nem a dolgok múlandóak, hanem az elmegondolat, ami „dolgokat” lát az ürességben.

*

3.
A múlandóság (a függésben álló elmeforgás) az Önmaga (a Tudat) téridőbe-vetettsége (illúziója).

A [dolgokként] létezés szenvedés. A Lét – ennek az ellenkezője.

*

4.
Ha minden a tűz és a tüzelő üressége, és ezért múlandó minden, akkor a múlandóság is múlandó.

*

5.
Az üresség elmúlása az Ürességben.

Másképp nem lehet, és nincs is másképp....

________________________________

Epilogus



"- S ami múlandó, az szenvedés vagy boldogság?

- Szenvedés, Gótama.

- Ami viszont mulandó, szenvedő, változó, arról indokolt-e ezt állítani: "Ez az enyém, én ez vagyok, ez az én Énem?"

- Nem, ez nem áll fenn, Gótama."

____________________

___________________

Pontifex Maximus

. . .

Szellemi tanítómester az a személy (legyen akár élő, akár holt), aki rendelkezik a Valóság léttapasztalatával valamint a Felébredésre vonatkozó tapasztalati tudással, és ezt a tapasztalatot a megszabadulás céljából képes az arra érdemes tanítványnak átadni.

Eredetileg a római császárok és a pápa titulusa, a Pontifex Maximus (Legfőbb Hídépítő) is erre a léttapasztalatra vonatkozott: arra a tudásra, mely képes tesz valakit arra, hogy hidat építsen az illúzióvilág és a Valóság közé.

A Híd jellemzője, hogy minden eleme szilárdan kiáll minden szakítópróbát, és bárki átmehet rajta, aki követi a rávezető utat.

A tévutak jellemzője pedig az, hogy bár "hídnak" tartják őket, ugyanabba a világba vezetnek, ahonnan elindulnak, és az Igazság súlya alatt minden elemük pozdorjává törik.

* * *

. . .

Heideggerről

. . .

Heideggert eddig lehetett érteni és nem-érteni; ismerni és nem-ismerni.

Ma már "elviccelni" és "lefitymálni" is lehet.

Pedig amit ő tett, restaurációs kísérlet a filozófiában: a minimum a szavak értelmének helyreállítása-, a maximum a megfelelő szellemi bázis kereteinek vázolása volt, az alapokig való vissztekintés révén.

A 'Lét és idő', a 'Metafizika alapfogalmai', az 'Útjelzők': restauráció-vázlatok, melyek tartalmi elsajátítása - kevés kivételtől eltekintve - szükséges előfeltétele a modern ember szellemi útjának.

És mivel Heidegger tudta és látta, hogy nem lehet filozófusnak nevezni azt, aki nem látja be a filozófiai rendszerek önellentmondásait, a lényegi kérdéseket nem is kísérelte meg megválaszolni, hanem nyitva hagyta azokat, és az olvasóra bízta őket - amit tehetett az az volt, hogy felvonultatott néhány paradoxont a Lét és a létmódok kérdését illetően.

Ez lehet Heidegger lényeglátó gondolkodásának - és tájékozódási pontokká váló - adekvát értelmezése.

Nem több - de nem is kevesebb.

. . .

Moksha

. . .

Ad.1

.
A jelenvalólét téridő-feletti: a szubjektum metafizikai.

Ad.2

.

- regnum Dei intra vos est -

*

- η βασιλεια του θεου εντος υμων εστιν " -

*

- Isten országa bennetek van -

. . .

abhidharma

. . .

tétel:
okozati kauzalitás csak illúziótermészetű jelenségek között működhet

bizonyítás:
a jelenvalólét oszthatatlan

_________________________

. . .

A mag és a héj

. . .

ad.1

Mi történik egy olyan meditáció után a tudattal, melyben megvalósul a nem-kettősség állapota?

Történik-e valami egyáltalán, vagy csupán ugyanaz az illúzió alakul át a nem-kettősségben?

ad.2

"Kinyílik a táj, becsukódik a táj. Az üresség öntözi a szélét."

. . .

A Kezdet

. . .

- De hát ki vagy te?

- A kezdet, amint már mondtam nektek.

. . .

János Evangéliuma, VIII.25

Meditáció

. . .

Nehéz látni a befolyásolatlant.

.

Bizony, az igazság nem szembeötlő.

.

Annak aki lát, semmi nincs.

. . .

Buddha, Nibbána Szutta (2) Udana 8.2

Tao

. . .

Valójában mindig béke van.

Hol a Sötétség győzelme utáni béke, hol a Fény győzelme utáni béke.

Csupán a kettő átváltozása a harc.

. . .

Létárnyékok

. . .

A dolgok ürességtermészetének felismerése annak a tudat-folyam(at)nak a megfordítása, ami által az ürességben dolgok bukkannak fel, nem pedig a "dolgoknak az átalakítása", hiszen nem valóságosan léteznek ezek a "dolgok", következésképp nincs "mit" át-alak-ítani.

A tradíciók egyetemes doktrínáiban található "kezdeti ősüresség" így nem abban az értelemben Kezdet, hogy már időben elmúlt, hanem abban az értelemben, hogy - mint ahogy egy kör bármely pontja egyszerre kezdő- és végpont is - magában hordoz mindent - és ez a valóságak megfelelően így van most is.

Ha ennek látása feltárul, akkor a dolgok ontológiai létmódja alakul át: a létrégiók lesznek egymásba-járhatók, egymásba transzformálhatók - mint Platón (és eredetileg Hérakleitosz) barlanghasonlatában.

Tehát ami a minket körülvevő, hétköznapi szinten és tapasztalati úton megragadható Kozmosz létmódját illeti: a valósághoz mint Léthez szervesen hozzátartozik a nem-valóságos is mint létmód és létszerkezet.

Vagy másképp: "Az Én (Önmaga) nem-énként (nem-Önmagaként) tárul fel" - írja Heidegger. Ez pont ugyanez.

Ez azt is jelenti, hogy majdnem az összes Buddha-beszéd magyar fordítása, ahol az ontológiai értelmben vett Önmaga(ság)-ról szó van, revízióra szorul.

Pl. alig van, aki értené, mi a különbség az "eauton" (lat. 'ipsum') és az "ego" között.

. . .

Ginnunga-gap

. . .

"varázserővel rendelkező őstér"

. . .

Középső Út - III.

. . .

a fizikainak a metafizikai az ellentéte, de a metafizikainak nincs ellentéte

. . .

Középső Út - II.

. . .

a szamszárának a nirvána az ellentéte, de a nirvánának nincs ellentéte

. . .