Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

A "perceptuális én[ség]"-ről


*

"A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Szellemtől született.  [...] Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek."
János, III. 8; XIV, 20.

"Ahogy az erős szél a légben szüntelenül szerteszét száll, az összes élőlény is úgy tartózkodik bennem. [...] Én vagyok  minden lény bensőjében lakozó énje: én vagyok az élők kezdete, közepe és vége. [...] Énemnek egy örök része az élők lelkévé válik, és magára ölti az anyagból az öt érzéket és a gondolkozást." 

Bhagavad-Gíta, IX, 6; X. 20; XV. 7.

*

A Tiszta Én-Önmaga tehát mindenhol, mindenben és mindenkiben "ott" van.

Mégis, ki az az én, aki (cselekvésként) azt gondolja, hogy "egyedül csak én vagyok"?

"Aki meglátja, hogy minden cselekvést az anyag végez, nem ő maga cselekszik, az lát helyesen. (...) Ez az örök Legfelső Szellem nem cselekszik, tett nem tapad hozzá, akkor sem, ha testben tartózkodik, mert kezdete nincs, jellegek nem fűződnek hozzá." Bhagavad-Gíta, XII. 29; 31.

A "perceptuális énség" az ("egoitas perceptualis" - a Tiszta Én-Önmagának az okozatiságból való létrejövés általi, időbevetett reflektív én-je az, amely egyfajta maszkszerű alter-egóként önálló életre kel, és ami megjelenik a tudatban mint "én"), ami szingulárisként, egyedüliként érzékeli létét, de ez a feltételekből, tehát korlátozottságból adódik, és nem szükségszerűen csak ezt az érzékelést okozhatja.

In concreto tehát valóban egyedül csakis én vagyok "saját-személy" és alany, és egyedül csakis "én érzékelem" a Nap fényét, de ez nem azt jelenti, hogy  ez az én, aki ezt érzékeli, valóságos én is (ez "a" buddhista nem-Én-Önmaga), valamint ez nem jelenti azt sem, hogy ez a korlátozott és időleges érzékelésből és tapasztalatból fakadó szingularitás-tudat nem haladható meg, hiszen: "a megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése", ahogyan azt a Jóga Szútra tanítja.

A szolipszizmus nekem úgy tűnik tehát - mint azt korábban már írtam -  hogy a Tiszta Én-Önmaga reflexiójának (ti. az öt szkandának) perceptuális létmódja, de ez a létmód nem azonos a Tiszta Én-Önmaga létmódjával (magával "a" Tiszta Én-Önmagával pedig abszolút nem azonos ez a létmód, hiszen a Tiszta Én-Önmaga - mivel metafizikai, abszolút és transzcendens - definiálhatatlan, és így nem érinti semmiféle korlátozottság), hanem annak csupán egy speciális szekvenciájú feltételektől függő, lehetséges verziója.

*

"- Szerzetesek, ne szólítsátok nevén a Beérkezettet, és ne nevezzétek Testvérnek. [...] - Hogyan is volna lehetséges, Ánanda, hogy az, ami született, keletkezett, összetevődött és elmúlásnak van alávetve, ne múljék el? Ez nem képzelhető el."

*

1 megjegyzés:

Tánczos Gábor írta...

Sziasztok!

Buddhista gyakorlók és buddhizmussal ismerkedők figyelmébe ajánlom e témában Nyanaponika Thera - Anatta és Nibbana című írását:
http://www.illuziorombolo.eu/anattanibbana.php?page=p1

Békesség minden lénynek!

t