Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Három kontemplációs eszköz



*

Contemplatione in semet ipsis perspiciunt nonnuli spiritum sua ipsius  ope, alii rationali destinatione, operumque destinatione rursus alii.

________________

'Egyesek meditációval szemlélik énjüket saját énjükkel önmagukban, mások a szánkhja jógájával, ismét mások a cselekvés jógájával.'
Bhagavad-gītā, XIII.24

*


Észrevételek Geréb Ágnes tevékenységének helyesléséről és ellenzéséről



'A Logoszt illetőleg [...] az emberek mindig
értetlennek bizonyulnak, mind azelőtt,
hogy meghallották volna, mind
amikor egyszer már meghallották.'
Hērákleitos, fr.1; Sextus Empiricus adv. math. VII 132


'Fiatal vagy, gyermekre és házaséletre vágysz.
Ámde én azt kérdem tőled: olyan ember vagy-e,
a kinek szabad gyermekre vágynia?'
Nietzsche: Így szólott Zarathustra, 87.o. [1778-1779]


*

"Mindenki azt tehesse a saját testével, amit akar..."

"A saját testünk feletti uralom a tét..."

"A saját test visszavétele zajlott az előadásban..."

"A testem az enyém..."


(részletek a az otthoni szülés elfogadásáért tartott előadásból)



*


1.
Nem fogom az otthoni szülést választók közismerten furcsa ismertetőjeleit elemezgetni, ahogy a továbbiakban nem fogok statisztikai szőrszálhasogatásba kezdeni az "orvos-szakmai konkrétumokról", az otthoni szülési protokoll meglétéről vagy hiányáról, biztonsági kérdésekről, és a kórházak felkészültségéről vagy felkészületlenségéről sem.

Nem fogom ezeket a kérdéseket érinteni, mert a szülés és a születés jelensége csupán sokadlagos szempontból materiális vagy biológiai aktus: valójában és elsősorban metafizikai és szellemi-tudati akció, és eme nézőpontból "a test nem más, mint az emberi szellem tapasztalatait szolgáló eszköz", amit messze meg kell haladni, ahogy Śaṅkara mondja, és nem fogok  foglalkozni az otthoni szülés egyéb körülményeivel azért sem, mert magasabb szempontból nem az a lényeg, hogy hol és hogyan szül(et)nek az emberek, hanem az, hogy mit tekintenek Önmaguknak, és mit vélnek másnak.

Ebből a kardinális kulcsfontosságú autológiai-preontológiai alapkérdésből kiindulva ugyanis az egész otthoni szülés vs. kórházban való szülés "vitában" - bármelyik oldalt is nézzük - nekem azt a legszomorúbb látni, hogy a köznép (és magukat értelmiséginek tartó emberek nagy részének "jószándékkal" átitatott) metafizikai tudatlansága egyre nagyobb mértékű - a különböző "emberi jogokba" bújtatott - egoizmussal és materializmussal, szellemtelenséggel párosul, ráadásul rögtön letarolva és ellenségnek kikiálltva minden ellenvéleményt, ami az útjukba kerül. De nem ez a legnagyobb baj (bár kétségtelenül ez a legkevésbé szimpatikus, és legszembeötlőbb momentum az egészben, ami aztán alaposan maga alá is temet minden értelmes dialógus-csírát a két fél között).

A legnagyobb baj az, hogy e bábeli zűrzavar közben azt szinte senki nem veszi észre, hogy a külsődleges megnyilvánultságú, biológiai-korpuszkuláris szülés egocentrikus, inkább pszichológiai okokból eredő, puritán egyszerűségű "jól és békésen érzem magam" aktussá való transzformálása során, és a kórházi, esetenként ultramodern high-tech-stílusú, de "futószalag-szerű" szülések "szükséges rossz" hangulatú (vagy éppen ugyanolyan békés hangulatú!), profitorientált és mesterkélt irányításakor-manipulálásakor éppen a metafizikai eredetű szenvedést szolgálják a szereplők, akármi is legyen a díszlet és a lelki attitűd.

A szenvedést szolgálják, hiszen (ahogy minden más tevékenység során is) a szüléskor birtokolt személyes nézőpont mindkét esetben csak a végtelenül relatív, elfedett létrégiójú valóságot ismeri referenciapontként.

A születés levezetése-segítése előtt, közben, és után, a Megszabadulás Útjáról és a megnyilvánulások feletti Igazságról, a születés tudatlanság- és illúzió-természetéről, az igazi Én és a nem-Én különbségéről minden szereplő részéről az esetek 99%-ában mély hallgatás van csupán, mert az emberek már vagy elfelejtkeztek róla - vagy éppen soha nem is tudtak eme kérdések és Nemes Igazságok (आर्यसत्यानि) létezéséről, fontosságáról, vagy ha tudni vélnek is valamit, ami számukra "túl van a láthatón és tapasztalhatón", akkor az valójában valami mélyen pszichológiai jelenség, és a legkevésbé sem metafizikai.

A létesülés, az "illúziók óceánjának" világában való inkarnálódás univerzális traumája eközben továbbra sem magyarázható meg megfelelő módon a helyes teológiai és metafizikai alapállás nélkül: a miért homályban marad, függetlenül attól, ki hogyan éli meg a szülést, vagy hogy az milyen körülmények között bonyolódik le.

Lehetne helyesen is csinálni akár "ilyen", akár "olyan" módon is, ahogy sem egyik, sem másik metódus vagy operatio sem alapvetően "rossz" dolog, mint metódus: de jelenlegi civilizációnkban csaknem mindegy, ki hol szüli meg gyermekét, mert hiányzik az emberekből ez a megfelelő ontológiai-metafizikai alapállás (ahogy általában az élethez, és a meghaláshoz szükséges tudás is).

A szülésnél szinte mindig csak az a kérdés, hogy "a szülőnek mi a jó", és csak az az egyetlen szempont, "amit ő annak tart", mármint pszichikai értelemben "jónak". Hogy a megszületendő gyermek milyen "horizontális" körülmények között születik, az egyébként fontosabb az anyának, mint magának a gyermeknek, hiszen a születés traumája univerzális, "vertikális" feltétel mindenütt a Földön: egy magzat vagy egy újszülött mit sem tud a külvilágról: nem más, mint az anyaggal azonosult "egó", aki ebben a fázisában még önmagának sincs tudatában. Kórházi műtő orvosokkal vagy kandallós nappali "bábákkal": neki egyre megy.

Ami normális kultúrákban egy szellemi ember igazi célja lenne, eközben csendben és észrevétlenül felcserélődik az eszközzel, majd mindkettő megmásul: az okozatból "ok" lesz, a Létből élet, az életből lélek, a lélekből anyag.

A nem-Én-ből: én.


2.
Platón, aki az egész, nemesen élt emberi életet "a halálra való felkészülésként" definiálja, "létvakságról", "véleményszeretésről" beszél azok esetében, akik nem ismerik a létesülés-születés-halál mögötti valóságot, és a barlang falán táncoló árnyékokhoz hasonlítja az akként vélekedők komolytalanságát, akik mégis azt hiszik, hogy az egyéni születés, élet és halál önmagában bármit is ér: a köznép az általa elképzelt és tapasztalt "életet" véli a legmagasabb princípiumnak, miközben a Létről sajnálatosan mit sem sejt, ahogy a születés előtti- és a halál utáni potenciális tudati akciók realizálásának módjával sincs tisztában. "Elméjük úgy viszonyul a valósághoz, mint a bagoly szeme a Nap fényéhez", ahogy Arisztotelész és Aquinoi is tanítja.


3.
Tényleg paródia ez uralkodó világunkban, amely inkább az emberi középszerűséget és egocentrikusságot igenli - az emberfelettiség eszméje és az Abszolútum in concreto alanytudati realizációja, tehát a Felébredés helyett.

Pedig a lényeg - Nietzsche szavaival élve - momentán ez lenne:
"Ne csak tovább tenyéssz, de magasodj! Magasabb rendű testet teremts, első mozgást, önmagából kigördülő kereket - teremtőt kell teremtened."

Ugyanis bárhol is szüljön gyermeket valaki: valójában mit sem ér, ha Isten halott.

_________________________________________________


'– Mit jelent az, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja? Ilyenkor a tanulatlan világi ember, aki nem ismeri a nemes személyeket, és járatlan és képzetlen az ő Tanukban, aki nem ismeri a legkiválóbb személyeket, és járatlan és képzetlen az ő Tanukban, a testet önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a test birtokosának tekinti, vagy a testet önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a testen belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A testem én vagyok és a testem az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a teste átalakul és megváltozik. A teste átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.'
Nakulapita sutta, SN. XXII.1.


'A valóságot felismerő jógi így gondolkozzék: "Semmit sem én teszek", akár lát, hall, tapint, szagol, eszik jár, alszik, lélegzik, beszél, ürít, fog, szemét behúnyja, kinyitja. "Az érzékek kapcsolódnak az érzékelt tárgyakhoz" - vélje így.'
Bhagavad-gītā, V. 8-9

*

Az Advaita Vedānta allegóriája

*

अद्वैत वेदान्त

_____________________________
 



*

Krisna halála


*

A múlandó és létszomj-kondicionált személyiséget nem "lerombolni" kell,
hanem uralni.

_________________________________________



"Mélységes elmerülésben készült az isteni lélek,
hogy elváljon a halandó testtől, amelyet az emberiség jóvoltáért öltött magára.

Kṛṣṇa mulandó alakja mozdulatlan elmélyedésben ült az erdőség szívében.

Egy kóbor vadász a félhomályban őznek vélte a sötétlő formát és nyilával leterítette.

Így ért véget a Magasztos dicső megtestesülése;
igaz valója levetette az ideiglenes köntöst és visszaolvadt önnön örökkévaló isteni lényébe."

महाभारत

*

Bevezetés a kontemplációba

*

Az Isten mindenhol a Csend;
a tomboló vihar mélyiben rejtező csend 
a felséges Istennek szava.

Zend Avesta, Yasna 45, 7.

*

Zarathustra


*
_________________________




*

Az αὐτοδίδακτος kifejezésről


"Aki csak azt tudja, amit megtanult, az sötétségben marad,
ide-oda fújja a szél, nem tudja szilárdan megvetni a lábát,
és a kiválóság számos formájába belekap terméketlen értelmével."
Pindarosz: Nemeai ódák 3, 40-42.



*


Az "autodidaktosz" (gr. αὐτοδίδακτος) kifejezés - a többi archaikus-tradicionális terminushoz hasonlóan - jelentős tartalmi kiüresedésen ment keresztül. Ma ezt a szót úgy fordítják-magyarázzák, hogy autodidakta "az, aki önerejéből, iskolákon kívül tanul", vagy konkrétabban: "önművelő, önmagát oktató ember; tanító nélkül, csakis saját erőből megszerzett tudású".

Ezekben a leírásokban és magyarázatokban sajnálatosan nincs megkülönböztetve a tudás két fajtája, mely már Platónnál (és később Aquinoinál) is megjelenik: az episztémé (ἐπιστήμη) és a gnózisz (γνῶσις) közti kardinális különbségről van szó. Iskolában, előadásokon és különböző írott szövegekben csakis "episztémét", tárgyi tudást ismerhetünk meg, amely Platón barlanghasonlatában a falon táncoló árnyékoknak felel meg (ezek jobb esetben a Holdra mutató ujjak lehetnek), míg a "gnózisz" csakis Istenre és a Lélekre vonatkozhat, tehát a barlangon kívüli, intelligíbilis Napra, mely belső kontempláció révén ismerhető meg, és amely minden árnyék valódi szülőatyja.

(A gnózisz "képzést" is jelent, a szó igazi és eredeti értelmében: a Lélekben őrzött tudására "visszaemlékező" ember anamnézisze (meditációja és kontemplációja) kezdeti szakasza során ugyanis "ideákat" ragad meg, melyek a Lélek által korábban konkrétan látott, későbbi újraszületésekor elfelejtett képeinek felel meg, hogy aztán eljusson a képek nélküli Tudáshoz, a Megszabaduláshoz.)

Az autodidakta szó igazi jelentésére Hans Urs von Balthasar hívja fel a figyelmet monumentális művének elején (A dicsőség felfénylése, 68.o.): eszerint a kifejezés nem a tanulás módjára, hanem arra utal, hogy a tudást honnan szerzi meg az ember: az "önmagától tanult" azt jelenti, hogy a preegzisztens és transzcendens, minden tapasztalatfeletti tudást magában foglaló Lélek (πνεύμα; Platón), Tudat (ज्ञान; buddhizmus) vagy Én-Önmaga (आत्मन्; hinduizmus) megismerésre kerül a személyes én részéről, és az csakis belőle meríti tudását, nem pedig "külső forrásokból".

Ez az eszme jól illeszkedik minden tradicionális metafizikai doktrínába, legyen szó a karma vagy a feltételektől függő létrejövés tudás általi felszámolásáról, vagy éppen az anamnézisz platóni ideájáról.


*


*


# 614



*

"Gyermekek játszottak a folyóparton. Homokvárakat építettek, és minden gyermek a saját várát védelmezte, mondván: "Ez az enyém." Váraikat elkülönítették, és kizárták a tévedés lehetőségét, hogy melyik kié. Amikor az összes vár elkészült, az egyik gyermek felrúgta a másiknak a várát, és teljesen lerombolta azt. A vár birtokosa haragja gerjedt, társa haját tépte, öklével reásújtott és felordított: "Tönkretette a váramat! Gyertek ide mindannyian és segítsetek, hogy megkapja méltó büntetését!" A többiek mindannyian a segítségére siettek. Bottal ütötték a vétkest, majd rátapostak, amikor a földre esett. Majd elmentek a homokváraikba játszani, és mind azt mondta: "Ez az enyém: senki másé nem lehet. Táguljatok! Ne nyúljatok a váramhoz!" Ám eljött az est: sötétedett, és mindannyian úgy gondolták, haza kell menniük. Senki nem törődött azzal, hogy mi lesz a várával. Egyikük rátaposott, a másik széttúrta kezeivel. Majd elindultak és hazatértek, ki-ki a saját otthonába."

_______________________________________


Yogācāra-bhūmi-śāstra, IV. (részlet) 
[Axis Polaris, V.31]


*

Bevezetés az Avatamszaka-szútrába

*


"Ha az Ürességről hallottok engem szólni , nehogy azt higgyétek hogy a semmi ürességét értem ez alatt. Lényeges, hogy ne alkossatok hamis képet:  például ha valaki a szellemét tökéletesen üressé teszi, csak a közömbösség és a differenciálatlanság  állapotában él. A mindenség végtelen Üressége azonban milliárdnyi formát és alakzatot képes magába rejteni.  A csillagok, és világok, hegyek, folyamok, patakok, források, erdők és bozótok, jó és gonosz emberek, mennyei és pokolbéli világok, a legmélyebb világtengerek, és a legmagasabb csúcsok, mind a végtelen Ürességben léteznek. A tér mindezeket átfogja, és hasonlóképp viselkedik önnön természetünk 'üressége'."


___________________________________________




__________________________________________

*

जाति



"Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy?"
בראשית


"Respondit Iesus et dixit ei amen amen dico tibi nisi quis natus fuerit denuo non potest videre regnum Dei.
 Dicit ad eum Nicodemus quomodo potest homo nasci cum senex sit numquid potest in ventrem matris suae iterato introire et nasci.
 Respondit Iesus amen amen dico tibi nisi quis renatus fuerit ex aqua et Spiritu non potest introire in regnum Dei.
 Quod natum est ex carne caro est et quod natum est ex Spiritu spiritus est.
 Non mireris quia dixi tibi oportet vos nasci denuo.
 Spiritus ubi vult spirat et vocem eius audis sed non scis unde veniat et quo vadat sic est omnis qui natus est ex Spiritu."
Biblia Sacra Vulgata, Ioannes, III. 3-8


"Én tudom őt, a nem vénülő ősit,
mindenek Lelkét, mindenhol áradót,
kiről Brahman tudói mondják:
mivel Az örök, hát nem is születik."
श्वेताश्वतर उपनिषद, III. 21


*


A külső ember születése - a tudatlanság, az egó illúziója.

Az illúzióból való kilépés: távozás az otthonból az otthontalanságba, majd a pillanatnyi ideig létesülő, 
keletkező és elpusztuló én transzmutációja a Tudás hatalma által, 
majd belső újjászületés Szellemben - visszatérés az Én-Önmagába.

*
Minden azon múlik tehát, mit értünk Létezés és nem-létezés alatt.

Üresség és Teljesség alatt.

Én és nem-Én alatt.

Születés és Újjászületés alatt.

*


*

A külső emberi születésnek egyetlen célja van: az Önmegismerés.

 Nem az a kérdés tehát, hol szüless, hol szülj, holj halj meg, hanem az, hogy képes vagy-e Szellemben Újjászületni.

A Szellem nem született, nincs kezdete, nem hal meg, és nincs vége: Örök és Idő-feletti.

*

"Ez vagy te."

______________________________


"Visszaemlékeztem sok különböző korábbi létezésemre, ilyeténképpen: egy életre, két életre, három életre, négy életre, öt életre, tíz életre, húsz életre, harminc életre, negy­ven életre, ötven életre, száz életre, ezer életre, százezer életre, majd világkorok kelet­kezésének időszakaira, majd világkorok pusztulásának időszakaira, majd világkorok pusz­tulása és keletkezése közötti időszakokra. 

„Ott voltam, ez volt a nevem, ebben a családban, ebben a kasztban születtem, ez volt a foglalkozásom, ilyen örömet és bánatot értem, így végeztem életemet, onnan távozva amott születtem újra.” 

Így emlékeztem vissza sok különböző korábbi létezésemre, azok formájára és jellegére."

*

"Az igazi Önmagad az, ami már létezett, mielőtt az Ég és a Föld  szétvált volna, mielőtt apád és anyád megszületett volna. Ez az "Önmaga" bennem van, benne van a madarakban és állatokban, a füvekben és a fákban, mindenben. Pontosan ez az, amit buddha-természetnek nevezünk."

______________________

*

A Zen 'Örök Kezdők' szellemének allegóriája



*

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sakkmegnyit%C3%A1s


*