Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Úton (tanulmányfotók)


*















*

(A felvételeket 2012. december 25.-én hajnalban készítettem.)


*

Minden Kedves Olvasómnak békés, meghitt ünnepeket kívánok!

*

Áramlás-kontempláció


*



_________________________________

 "Amire kiterjed a hat érzékelési alap, arra terjed ki a fogalomalkotás. 
Amire kiterjed a fogalomalkotás, arra terjed ki a hat érzékelési alap. 
A hat érzékelési alap maradéktalan elhalványításával és megszüntetésével 
elérkezik a fogalomalkotás megszűnése és lecsillapodása."

*

ELŐADÁS


*

A Szív szútra az Atiyóga tükrében

Bevezetés az Atiyoga szemléletébe és a Szív szútra lehetséges értelmezése.

Előadás két felvonásban

- 2 0 1 2  D E C E M B E R -

(jelentkezés, időpont, helyszín: hamarosan)

*

A halloween-jelenségről


*

Mind a buddhizmus alaptanításaiban, mind a magasabb buddhista irányzatokban kardinális jelentősége van a halál tudatosításának, az azzal való szemtől-szemben ülésnek, a halál-meditációknak (pl. a kilenc temetői kontempláció, Tibeti halottaskönyv, stb). 

A nagyobb modern, laikus tömegek - egy-egy szerettük vagy ismerősük konkrét elvesztését leszámítva - rendszerint a halottak napján találkoznak, illetve "kvázi-foglalkoznak" mélyebben a halál gondolatával és jelenségével, ugyancsak halott szerettük, ismerősük emléke kapcsán. 

A "halottak napja"-ként emlegetett konvencionális ünnep azonban igencsak kezd átalakulni valami "mássá". 

A halloween-jelenségre gondolok.

A temetőbe való "zarándoklás", koszorúzás, gyertyagyújtás és elmélyülés helyett (mely önmagában sokszor szintén nem a halállal szembesíti az embert, hanem csupán az elhunytak emlékével), sokan népszerű, vidám jelmezes-maszkos-ivós "bulizást" terveznek be szórakoztató programként,  és nagyon úgy tűnik, hogy ez valójában abból fakad, hogy az elamerikanizálódó modern nyugati társadalmak menekülnek a halálnak még a gondolatától is, nemhogy az azzal való szembenézés, az elkerülhetetlen  tudatosítása, vagy akár a tudatosítás utáni belátás adta lehetőség fontossága elől: a "halloween-party módija" egy remek ürügy, egy, a társadalom által hitelesített alkalom és módszer a halálnak mint fenoménnek erre az öntudatlan elleplezésére.

Mindeközben az átlagember általános és egyre inkább bebetonozódó, begörcsösödötté váló viszonya a halálhoz: szorongó elfutás, el-dologiasított félelem, a gondolat elhessegetése, kitérés a kérdésfeltevés és a válaszok elől: mind a halálos betegek, mind a haldokló öregek "eldugása" a szemek elől. 

Tehát: totális elutasítás. 

A mindennapi élet mindennapi halála stigmatizált, elítélt, megvetett halálnem lett. Tabu.

Ennek, és javarészt csakis ennek a tudattalan szimbóluma lett a modern "halloween-ezés", mint kulturális divatirányzat, melynek már semmi kapcsolata sincs az eredeti kelta ünneppel és rituálékkal, még ha magán viseli is a népi babona és primitív hiedelmek néhány ismérvét is

Akik ugyanis gyakorló hívei ennek a divatirányzatnak, rendszerint semmit sem tudnak sem a saját, sem a mások halálról: sem léttapasztalatuk, sem gondolatuk nincs, mert nem engedik, hogy legyen róla, miközben minden másodperccel közelebb és közelebb kerülnek hozzá...

*

Illusztráció

*

J-axióma



*

A kontempláció abszolút határszituáció. 

*

Időcsapda


*

az idő: tudat


érdekes és elgondolkodtató az a tény,  hogy miközben a 
kozmoszban - a fény véges terjedési sebessége és az irdatlan téridő-távolságok miatt - 
kizárólag a múlt mutatkozik meg aktuálisan, 
és a relatív kozmikus jelen rögzítéséhez a világ elmebeli transzformációjára van  szükség, 
aközben itt a földön, ahol minden folyamatosan áramlik és felbukkan és eltűnik,
 csakis a jövő tárul fel folyamatosan, 
a valóságosan létező jelenhez ugyancsak a világ elmebeli transzformálása szükséges

ez az elmebeli átváltoztatás, a valóságot feltáró belátás, 
csakis akkor érhető el, ha engedünk

ha engedünk valós természetünknek, ha elengedjük a mindent elleplező egót, 
az elképzelések kavalkádját 

ha tudatunk valós természetét nem akarjuk elérni,
ha felismerjük: nem vagyunk egyedül, mert minden az, tehát nincs mit "elérni",
máris a kapuban állhatunk

ha megismertük önmagunkat, azonnal át is léptük ezt a küszöböt

az időcsapda, melynek harapófogója a múlt és a jövő, 
így egycsapásra átváltozik az örök jelen, 
a teljes üresség és a teljes tökéletesség formájává, 
melyben mindig minden állandó


*

Nirvāṇa


*

Csak az Üresség nem változik.

*

A Szabadságról


*

A Szabadság: Tudás. 

Csak egy megtévesztett világi gondolhatja azt, hogy a "szabadság" azt jelenti, hogy a külső körülmények feltételeit hozzáidomítjuk az akarat és a vágy mulandó, vélemény-alkotta-világához. Nem attól lesz szabad valaki, hogy "jogait" a extremitás szélsőségeiig kiterjesztjük: attól az a valaki csupán a vágyait és akaratát gyakorolhatja szabadon, korlátok nélkül nyüzsöghet és szaporíthatja tetteit - ám valójában tudatlanságának rabságában marad, ami igaz Önmagát, az igazi Valóságot illeti, és eme öntudatlan rabság hajszolja akarata és vágyai karjába, azt gondolván: "én cselekszem". 

Az igazi Szabadság - belső lényegünk Forrása eredetének ismerete. Hogy a Teljesség ott rejtőzik legbensőnkben: nem része a külső világnak, de még pszicho-mentális identitásunknak sem, miközben "másságában" minden "az" is egyben. 

A Szabadság csakis az "illúzióktól" való szabadság lehet, aminek elérése kizárólag belső, szellemi út: nyugalom, nem-nyüzsgés. A belső korlátok felszámolása, nem a külsőké. Önmagunk megismerése, nem a "világé".

Ez a Szellemi Út bárhol, bármikor, bármilyen körülmény közepette gyakorolható, mert mindentől független, ami látható, tapasztalható, érzékelhető, létező.

*

Kommentár nélkül




*

"Aki azt állítja, hogy a világ tudat, az eltévelyedik előlem."

*

"Az ostobák, akik nem látják a végső valóságot,
Azt mondják, hogy a világ a saját tudatuk. 
Olyan ez, mint aranynak nézni a sárgarezet."

*

Avalokiteśvara (अवलोकितेश्वर) bodhisattva ( बोधिसत्त्व)


*

"A teljes és végső ellobbanást közvetlenül megelőző szellemi állapotú Rátekintő Isten."

*

A Dharma allegóriája



*

„Ahogy a folyamok, elérvén a hatalmas óceánt, elvesztik korábbi nevüket és formájukat, 
és aztán már csak óceánnak nevezik őket, éppen úgy ez a négy kaszt, a harcosok, papok,
 kereskedők és dolgozók, amikor eltávoznak családjuktól egy otthontalan életbe, 
az Igazság-keresők által megalapított szabályokat követve, elvesztik korábbi nevüket,
 származásukat, és egyedül »aszkétáknak«, »Buddha fiainak« neveztetnek."

*



*

Meditációs elvonulás - (tanulmányfotók)


*


A fotók azt hivatottak illusztrálni, hogy az adekvát meditációhoz és realizációhoz, 
a belátáshoz és a valóság olyanságának a felismeréséhez nem kell egzotikus országokba utazni,
barlangokba, hegyekbe és erdőkbe vagy meditációs központokba vonulni.

A meditációhoz és kontemplációhoz tökéletes a Ferenc körút, a metró és a belváros is.

Vagy legalábbis nem tökéletlenebb, mint a csendes szoba, a hegy vagy az erdő.  

*

"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettől az éretlen,
S tűnik félelme a bölcsnek. 




Ahogyan tükör nélkül nem látható
A saját arcunk tükörképe,
Ugyanúgy a halmazok nélkül
Sem látható az énünk képe. 

 



De ha nem jöhet létre sem magából, sem másból,
Sem mindkettőből, sem a három időben,
Akkor leomlik az énkép,
Nyomában a tett s a születés.



Aki látja, hogy így keletkezik,
És szűnik meg ok és okozat,
Az nem tartja a világot sem valóban létezőnek,
Sem valóban nemlétezőnek.




De mikor a tudástól nyugszik a lét s a nemlét,
Erényen s bűnön túljutunk;
Ezért az igazak azt monják,
Rossz és jó léttől is szabadulunk.



Ha az ember látja, hogy így keletkezik ok és okozat,
S elismeri a sokféleség alapján születő
Köznapi tapasztalat valóságát,
A nemlétezést nem fogadja el.

Ha pedig rájön, hogy megszűnik a valóság,
Ha sokféleség nincsen,
Nem vallja a létezést sem;
A kettősségtől függetlenül így lesz szabad.
_______________________________________________________  

"Ha a nirvánában
Mind a "létező", mind a "nem-létező" megvan:
E kettő egy helyen nem létezik,
Mint ahogy a fény és a sötétség sem.






A szamszárának a nirvánával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.
A nirvánának a szamszárával szemben
A legkisebb különbözősége sincsen.



Ami a nirvána határa,
Az a szamszára határa is.
E kettő között
A legparányibb különbség sincs.



Mi az ugyanaz, mi a más?
Mi az örök, mi a nem-örök?
Mi az, ami mindkettő, örök is, meg nem is örök?
Mi az, ami semelyik?

Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak, csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."


       


Mivel nincs fennállás, valójában
Keletkezés és megszűnés sincs;
Akkor pedig hogyan létezhet végső soron
Keletkezett, fennálló vagy megszűnő dolog?


Ha örök változás van, hogyan létezhet
Nem pillanatnyi dolog?
Ha viszont nincs változás,
Hogyan lesz valami valóban más?"



*

A Nagarjuna-szövegek forrása itt és itt.

Atiyoga (Dzogchen-tanítások 2#)


*

Akinek "el kell utaznia" és "el kell vonulnia" valahová ahhoz, 
hogy átélje azt, ami mindig mindenütt jelen van, 
az ahhoz az emberhez hasonlatos,
aki azért van úton kelet felé, hogy közelebb legyen a napfelkeltéhez.

*

A kontemplatív tudatosság és a lelki béke független attól, 
hogy fák vagy felhőkarcolók veszik körbe az embert,
hogy jurtában vagy panelházban lakik-e. 

Bárhol, bármikor be lehet hunyni a szemet, hogy a jelen pillanat bölcsességében magunkba nézzünk, 
és bárhol fel lehet nézni az égre, hogy a Végtelen Tér feltáruljon: 
 a Tiszta Tudat, a Tökéletes Teljesség minden jelenségben felismerhető. 

Ismerd fel - Itt és Most!

*



*

"A feleségem a tanítványommá válhat."



"Isten megteremtette az embert saját képmására, 
az Isten képmására teremtette őt,  
férfinak és nőnek teremtette őket."
Genesis, I.27.


"Az igazi szent a nép között járkál, 
azzal eszik és alszik  és a piacon ad és vesz, 
és megnősül és a társalgásban  részt vesz 
- és Istent soha, egy pillanatra sem felejti el."
Rumi
*


Egy nagy valószínűséggel eredeti, csaknem 1700 éves kopt töredék tanúsága szerint Jézusnak felesége lehetett.

Én nem is értem, miért kell ezen meglepődni, hogy ez miért "szenzáció" - azon túl persze, hogy a sok szempontból príncípium-zavarban szenvedő Katolikus Egyház most újragondolhatja egyik tévedését, nevezetesen a papi cölibátust (Sri Ramana
Maharishi hívja fel a figyelmet arra, hogy a "brahmacarya" szó eredetileg és elsősorban nem "szexuális önmegtartóztatást" jelent, hanem "[az] Önvaló[ban] tart[ózkod]ás"-t, ami által minden tett a "Brahmanban történik", tehát túl van jón és rosszon, tilalmakon és szabályokon: alanytudati létmód, nem pedig "morális aszkézis"). 

A Buddhának két felesége is volt, az ókori brahmana papoknak szintén lehetett feleségük (akik aztán rendszerint tanítványok is lettek) - semmi meglepő nincs ebben. 

Meg kell érteni, hogy egy avatar autentikus identifikációjának realizációja nem zárja ki a horizontális világ kondícióit, karmikus hatásait - vagy érthetőbben: semmi ellentmondás nincs aközött, hogy ha valaki családot alapítva, hétköznapi életet élve él, miközben minden pillanatban tökéletesen tisztában van a valóság Olyanságával, és azzal, hogy "Én-je"  - természetéből adódóan - "más", mint ami a pszichikai-korposzkuláris aspektusból megjelenik az elfedettségben álló alanytudat "mondva-csinált" világa előtt

Hiszen a Valóságban, a nem-kettős Olyanság-ban (az Ürességben/Teljességben) nincs különbség, nincs differenciáltság, nincs "ez" vagy "az" - minden "ugyanaz".





A Buddha megvilágosodása után felszólította követőit, hogy ne nevezzék többé "Gótama remetének", mert valójában ő maga "a Dharma", a "teljesen megvilágosodott szent", a "világ megmentője és menedéke"; Krisztus, amikor közölték vele, hogy "rokonai (...) várják", körbemutatott, és mindenkit a rokonaként azonosított, mivel "Szent Szelleme" ugyanaz, mint ami mindenki másnak, és visszautasította, hogy "az ács fiaként" azonosítsák, hiszen ő az "Út, az Igazság és az Élet", a "Kozmosz fénye"; Krisna kifejti Ardzsunának, hogy lényege mindenkinek a szívében lakozik, "ő az emberek igazi Én-je", az emberi szív "eleje-közepe-vége", "magában hordja ez embereket", miközben "kívül is áll rajtuk", sőt, maga Krisna is ennek a Szellemnek a megnyilvánulása. Zarathustra arra szólít fel, hogy "tisztítsd meg Önmagad", hiszen "bárki itt a lenti világban tisztaságot szerezhet" az által, hogy önzetlenül,  "igaz lelke mélyén, csendben keresi Istent".


A karma-yóga útja pontosan ez: a "külső embert", a cselekedetek "elkövetőjét" és "elszenvedőjét", nem lehet azonosítani a szemlélővel, a tanúval, az igazi Én-nel: ezek mindig függetlenek jótól, rossztól, és közömbösen, neutrális alapállással kell szemlélni a világ eseményeit, mivel azok nem érintik - nem érinthetik! - az ember transzcendens lényegét, melynek felismerése pusztán egyetlen pillanat műve. 

A közönséges emberek mint "szalmabábuk", "szalmakutyák" - írja a Tao Te King: a személyek pedig: "perszónák", tehát "álarcok", melyek szerepet játszanak az illúzió-világ elme-színpadán. "Semmit sem ő tesz: akár ül, fekszik, jár vagy alszik - csak a természet működik magától", hogy ismét a Bhagavad-gítát idézzem. A tudat, név-és-forma, érzet, érzékelés, létesülés-születés-halál - mind a függő keletkezés illúziójából erednek, ugyanúgy az üresség létformái, miközben "én-ként" jelennek meg.

Minden Út: autológia, az igazi Én és a nem-Én megismerésének útja, szellemi autometatranszformáció, önátalakítás, a fátylak letépése, a tudatlanság megszüntetése, a Látás megvalósítása.

Ezek végén nincs más, csak "AZ", melyről itt semmi sem mondható, semmi sem gondolható.


Talán a kereszténység, annak követői és hívei, éppen azzal, hogy elfogadják: Jézus nős volt, térhetnek vissza igazi szelleméhez, a Tanhoz és a Megváltás útjához?


*

Olvasói kérdés: Ramana és Brunton


*

Tisztelt Péter!

Már jó ideje olvasom Az Üresség létmódjai nevű blogját. Számomra olyan az, mint egy oázis a nagy sivatagban.
Azért írok, mert láttam egy Ramana Maharisi-videót az egyik bejegyzésben, ill. a neve említve van több hozzászólásban is. Szeretném megkérdezni, hogy Ön olvasta-e Ramana írásait (vagyis amit tanítványai jegyeztek le) illetve Paul Brunton műveit? Amennyiben igen, volna szíves megosztani, hogy mit gondol, hogyan vélekedik róluk, a tanításukról? Köszönöm szépen!

Üdvözlettel: Erzsébet
*

Sri Ramana Maharishi

*

Kedves Erzsébet!

Köszönöm szépen dicsérő szavait! Örülök, hogy Olvasóim között tudhatom!
Köszönöm kérdését is: Sri Ramana Maharishi összes elérhető írását, valamint Brunton egy könyvét is elolvastam, nagy tisztelője vagyok a Mesternek. Tanításai időtlenek, és bárhol, bármikor megérthetőek, az azok által jelölt valóság realizálható, kontemplálható.

Azonban szerintem fontos megkülönböztetni három dolgot: a Sri Ramana Maharishi által közvetlenül látott és tapasztalt valóságot és az arról szóló, első szám első személyű beszámolókat Sri Maharishi részéről (1), a tanítványok körét, azok interpretációival együtt (2), valamint a Brunton által leírtakat (3).
Ami az első aspektust érinti, szerintem igazán ezt érdemes vizsgálni: a Maharishi által kifejtettek ugyanis megegyeznek az advaita, a mahamudra és a dzogchen doktrínái által leírt valósággal, melyek szerint egy gondolkodáson és racionalitáson túli, tiszta, teljes Önvaló, Teljesség vagy Tudat létezik, mely alapja mindennek, tartalmaz és áthat mindent, a Teljesség és Üresség Olyanságának nem-kettősségében.

 Ebből a szempontból Maharishi azon kevés autentikus mesterek egyike, aki tökéletes metafizikai pozícióból ad tanításokat, közvetíti a tradíciók-feletti doktrínát, kifejti a Szent Tant: szavai nem "csak a Holdra mutató ujj", hanem magának a Csendnek mint valóságnak a megnyilvánulásai.

Írásai, fordításai és a tanítványok által lejegyzett aforizmái kulcsfontosságú meditációs tárgyakként, beavató-szövegekként is felfoghatók.

A rajongói kör, ami kialakult körülötte, más lapra tartozik, és magán viseli a természetes tradíció-torzulás elemeit is (még ha ezen torzulások jó szándéktól vezéreltek is).
Remélem, ki tudtam fejteni a véleményem fő vonulatát a témában, de ha további kérdések merültek fel, természetesen örömmel válaszolok rájuk.


Üdv és Békesség!
Antal Péter Szatori
*

Paul Brunton

*

Kedves Péter!

Nagyon szépen köszönöm a részletes, segítő válaszát!

Érdekes az, ahogyan megkülönbözteti a három "réteget": Ramana E/1-ú beszámolóit, a tanítványok körét és Brunton írásait.
Hamarabb olvastam Ramanától és csak később Bruntontól, mint tanítványtól. Nekem Brunton sokat segített, hogy jobban EGYségben tudjam szemlélni a tanítást, valahogy közelebb hozta hozzám, mint nyugati emberhez Ramana tanítását. Ugyanakkor Ramana beszámolója és tanítása a "forrás", így azt tekintem elsődlegesnek, hiszen az tiszta advaita, tradíciók és vallások feletti.

Tavaly év elején megadatott, hogy két hétre ellátogathassak az Arunachala hegyhez, és az Asramban is lehessek. Az akkor tett látogatásom csak még jobban megerősített abban, hogy nem kell már egyik irányzattól a másikhoz ugrálni (ahogyan azt tettem, keresve az Utat), hiszen a Forrás, az Alap Egy, az Önvaló.

Mégegyszer köszönöm a választ, és ha még valami felmerül ezzel kapcsolatban, e-mailben keresem.


Üdvözlettel:
Erzsébet 

*

Asram

*

Dzogchen-tanítások (kontempláció-aforizmák) 1#


*


A Teljes Tökéletességről nagyon nehéz beszélni, mert minden róla szól.

*

Aki meglátja a Dzogchen lényegét, az nem "realizál" vagy "ér el" semmit: 
valójában a kontemplációjában a Tökéletes Beteljesedettség 
Jelenvalóságának Van-sága tárul fel, amit - természetéből adódóan - soha senki nem is hagyott el. 


A Teljes Tökéletesség, a Végtelen Tér, az Olyanság és a Nagy Üresség 
- ugyanazon Valóságot jelölő szavak.

*

Az Atiyoga (अतियोग): "jógafeletti[ség]" állapota - úgy értelmezhető, hogy az, ami soha nem vált, 
mert nem válhat ketté, nem lehet "összekapcsolni". 

 *

Nincs "ez", amivel "azt" egyesíteni lehetne.

 *

Éppen az "összekapcsolás ["egyesülés"]" gondolatának felmerülése révén "válik ketté", de csakis illuzóriusan. 

Éppen ezért elhibázott minden "gyakorlat", ami az Olyanság realizálását tűzi ki célul.

*

 A végtelen világűrt nem az "valósítja meg", ha "eloszlanak a felhők".

A "felhők" - tudat. A "végtelen világűr" - tudat.

Az a tudat, mely ezt "felfogja" és "megalkotja", nem különbözik attól a tudattól, 
mely mindezek végső alapja.

*

Az önuralom allegóriája


*

 
  

*

Könyvajánló: "Végtelen tér"


*

Longcsen Rabdzsam: Végtelen tér - Alapvető természetünk kincsesháza

*


*

"A Végtelen Tér nem más, mint a XIV. századi tibeti buddhista bölcs, Longcsen Rabdzsam nevének fordítása, melyet azért választottunk a kötet főcíméül, mivel jól tükrözi a Teljes Tökéletesség (tibetiül dzogcsen) hagyomány itt kifejtett szemléletmódjának lényegét. A tér a tudat metaforája, amely e könyv lapjain számtalanszor visszatér, hogy felidézze a tudat mindent felölelő tiszta természetének élményét. Az Alapvető természetünk kincsesháza a tudat természetéről szóló kinyilatkoztatások és elmélkedések kincseinek gyűjteménye, melyeket a szerző a legelső dzogcsen-mesterek munkáiból válogatott össze.
A dzogcsen - más néven Atijóga, azaz az "őseredet jógája"- egyfajta belső jóga, amely a tudati folyamatok megismerésén és felszabadításán keresztül vezeti el gyakorlóját a tudat "őseredeti" alapvető természetének megtapasztalásához. A rendszer alapjait különböző indiai, közép-ázsiai és tibeti jógik fektették le a VIII-IX. század folyamán. Longcsen Rabdzsam (röviden Logcsenpa) az ő korai tanításaikat összegezte, fogalmazta újra, s látta el magyarázatokkal késői, irodalmi munkásságát betetőző alkotásában, amelyet egy többemeletes kincsesházhoz hasonlított. Benne a misztikus költészet és vallásbölcseleti értekezés stíluselemeit mesterien ötvözve mutatja be a Teljes Tökéletesség lényegi tanításait.

Longcsenpa tibeti életrajzai és életrajzi elemekkel tűzdelt írásai egy olyan ember életét mutatják be, aki korának talán legnagyobb tudósa és misztikusa volt. Életútját azonban nemcsak elméleti munkássága, hanem a tibeti történelemben betöltött fontos szerepe is nagymértékben meghatározta, életének viszontagságai ugyanis többnyire az adott vallási, politikai eseményekkel, személyiségekkel szemben tanúsított kritikus magatartásának következményei voltak. Személyiségének formálódására -a különböző kolostorokban szerzett magas szintű iskolázottsága, valamint a történelemben, rítusokban és számos irodalmi műfajban való jártassága mellett- jelentős hatással volt a nomádok vándoréletét élő mesterével, Kumárádzsával együtt töltött időszak is.

A könyvet Agócs Tamás tibetológus, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára fordította klasszikus tibetiből, s ugyanő látta el bevezetővel és jegyzetekkel.
A szöveg Kelényi Béla, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum muzeológusa gondozta, valamint kiegészítette a szerző tibetiből fordított életrajzával és ábrázolásának elemzésével is. A magyar fordításhoz Keith Dowman dzogcsen-mester, a mű angol fordítója írt előszót. Váljék a lények üdvére!"

_________________________


Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012
Fordító: Agócs Tamás
Eredeti cím: gNas lugs rin po che’i mdzod
Oldalszám: 232

Zen Üresség-kontempláció (vázlatok)


*




*




*

[A felvételeket 2012. augusztus 4-én készítettem a Börzsönyben, a Nagy Hideg-hegyen.]

A helyes elmélyülés


*

a helyes elmélyülés az, amikor az ember - önmagát kiüresítve - a gondolatok-feletti valóságban időzik

ez a valóságos természet

-

a helytelen elmélyülés az, amikor az ember képzetekbe merül, mert az elméjét a valóságról alkotott gondolatai uralják

ez az elfedettségben álló természet

-

a cél: e két természet közös alapjának meglátása


*

A megszabadulásról


*

Az újraszületések körforgásából az újjászületés szabadít meg.


*

Felfedezték a Higgs-bozont

*

....a Higgs-bozon körüli hisztéria valahol érthető: a legtöbb ember vágyik egy objektíven mérhető, univerzális végső dologra, ami összeköti őt az Emberiséggel és a Kozmosszal. Az, hogy ezt végül is egy poszt-metarialista rendszer adja meg az embereknek az autentikus vallások és filozófiák autológiai doktrínái helyett, elég paradox, de végül is ez is érthető, figyelve korunk tendenciáit....

*

Diogenész-töredékek


*

"Véleményem röviden szólva az, hogy minden dolgok ugyanabból differenciálódnak, és hogy minden dolog ugyanaz. Ez nagyon világos: hiszen ha a dolgok, amelyek jelenleg ebben a kozmoszban vannak - föld, víz, levegő, tűz, és valahány egyéb, a kozmoszban levő dolog megmutatkozik -, ha tehát ezek bármelyike is más volna, mint valamely másik (más lévén a maga sajátos természete következtében), és úgy menne át sokszoros átalakuláson és differenciálódáson, hogy közben nem marad önmaga, akkor semmiképpen nem lehetséges az, hogy keveredjenek egymással, vagy hogy egymás hasznára, illetve kárára legyenek, sem az, hogy növény növekedjék a földből, vagy állat, illetve bármi más keletkezzék - már amennyiben a dolgok nem úgy tevődnek össze, hogy azonosak. De mindezek a dolgok, amelyek ugyanabból változnak másvalamikké, más-más időpontokban más-más fajtájúakká válnak és ugyanabba térnek vissza."

599 fr.2, Szimplikiosz in Phys. p. 151,31 Diels

*


ΔΙΟΓΕΝΗΣ ΑΠΟΛΛΩΝΙΑΤΗΣ
57
Διογένης Ἀπολλοθέμιδος Ἀπολλωνιάτης, ἀνὴρ φυσικὸς καὶ
ἄγαν ἐλλόγιμος. ἤκουσε δέ, φησὶν Ἀντισθένης (FGrH 508 F 15),
Ἀναξιμένους. ἦν δὲ τοῖς χρόνοις κατ' Ἀναξαγόραν. τοῦτόν φησιν
ὁ Φαληρεὺς Δημήτριος ἐν τῇ Σωκράτους ἀπολογίᾳ (Wehrli iv,
fg. 91) διὰ μέγαν φθόνον μικροῦ κινδυνεῦσαι Ἀθήνησιν.

Ἐδόκει δὲ αὐτῷ τάδε· στοιχεῖον εἶναι τὸν ἀέρα, κόσμους
ἀπείρους καὶ κενὸν ἄπειρον· τόν τε ἀέρα πυκνούμενον καὶ
ἀραιούμενον γεννητικὸν εἶναι τῶν κόσμων· οὐδὲν ἐκ τοῦ μὴ ὄντος
γίνεσθαι οὐδ' εἰς τὸ μὴ ὂν φθείρεσθαι· τὴν γῆν στρογγύλην,
ἠρεισμένην ἐν τῷ μέσῳ, τὴν σύστασιν εἰληφυῖαν κατὰ τὴν ἐκ τοῦ
θερμοῦ περιφορὰν καὶ πῆξιν ὑπὸ τοῦ ψυχροῦ.

Ἀρχὴ δὲ αὐτῷ τοῦ συγγράμματος ἥδε (DK 64 B 1)· "λόγου
παντὸς ἀρχόμενον δοκεῖ μοι χρεὼν εἶναι τὴν ἀρχὴν ἀναμφι-
σβήτητον παρέχεσθαι, τὴν δ' ἑρμηνείαν ἁπλῆν καὶ σεμνήν."


*

"A levegő az elem, számtalan kozmosz van és végtelen üresség."

*




Adalékok a Középső Úthoz


*

'A "semmit sem állítok határozottan" szófordulatról pedig a következőt mondjuk. Határozott állítás alatt nem azt értjük, hogy egyszerűen mondunk valamit, hanem azt, hogy nem nyilvánvaló dolgot jóváhagyással kísérve tárunk elő. Így alighanem arra a felismerésre fogunk jutni, hogy a szkeptikus semmit sem állít határozottan, még azt sem, hogy "semmit sem állítok határozottan". Hiszen ez nem dogmatikus felfogás, vagyis valamely homályos dologba történő beleegyezés, hanem olyan szófordulat, ami tapasztalatunkat fejezi ki. Amikor tehát a szkeptikus azt mondja, hogy "semmit sem állítok határozottan", akkor ezzel azt közli, hogy "most olyan szellemi állapotban vagyok, hogy a kutatás tárgykörébe eső dolgokról semmit sem tételezek vagy tagadok dogmatikusan". Mikor pedig ezt mondja, akkor arról a benyomásáról ad hírt, ami benne a vizsgálandó tárgyakról keletkezett, s nem dogmatikus módon, meggyőződéssel jelent ki valamit, hanem elbeszéli azt, amit tapasztal.'


Sextus Empiricus: A Pürrhonizmus alapvonalai, Első könyv, 23.

*

Jelenetek a kolostor életéből


*
















*

A felvételeket 2012. június 3-án készítettem a Budaszentlőrinci Pálos Kolostor ősi romjainál.

*