Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

# 603 (a hit - vázlatok)


*

Azt tapasztaltam, hogy az emberek többsége jelenleg eléggé eltorzult vagy éppen ellentétes jelentéssel ruházza fel a kulcsfontosságú archaikus szavakat. Mivel így van ez a "hit" szó esetében is, összegyűjtöttem a kifejezés latin, ógörög és szanszkrit nyelvű jelentésárnyalatait, definícióit. Ez talán segíthet mindenkinek, aki úgy véli, hogy a hit alatt kizárólag "egyéni elképzelés" vagy "megismerhetetlen dolog" értendő, ami ráadásul "a tudás ellentéte", és talán az is világossá válhat, hogy a tradicionális terminusok összetettebb szavak, mint amikre ma lefordítják és átértelmezik őket, így nem azok jelentésbeli elégtelensége az oka annak, hogy a mélyebb-magasabb jelentések nem kerülnek a vizsgálódások előterébe, hanem éppen a helytelen fordításból eredő korlátozottságok tompítják és nyomják el azokat (a szellemi látás rohamos csökkenéséről nem is beszélve).

Továbbá a hit szerepe a buddhizmusban sajnálatos módon igen félreértett és mostoha, ami abból fakad, hogy a ma embere a hit alatt képtelen tapasztalati valóságot, bizonyosságot érteni: pedig a függő keletkezés transzcendens változata, mely az Upanisa sutta-ban van kifejtve [SN.12.23.], a szenvedést az ebben az értelemben vett hit előfeltételének teszi meg, ami korántsem elhanyagolható, szóteriológiai jelentőségű momentum: eszerint a szenvedés és a megszabadulás közötti elsődleges híd a lentebb kifejtett értelmű hit aktusa (ahogyan Sziddhártha herceg is abban a hitben [=bizonyosságban] hagyta el palotáját, rangját és családját, hogy a szenvedés világa legyőzhető, és feltehetőleg enélkül a meggyőződés nélkül magára a szellemi útra való lépésre vonatkozó akarati aktus is hiányozna mindenkiből, aki meg kíván szabadulni a szenvedés világától).

(Megjegyzés: nagyjából egyébként hasonló "eróziós" folyamatnak lehetünk tanúi a keresztény vallás "Szép" [lat. pulcher] fogalmával kapcsolatban is, ami eredetileg Isten három fő szellemi jellemzőjének egyike (a Jó és az Igazságos mellett), és aminek tudatosítása és meditatív kontemplációja mára már szinte teljesen kiveszett a keresztények mindennapi vallásos tevékenységeinek köréből, és sajnálatos módon szakrális ontológiai-metafizikai fogalom helyett ma leginkább csupán profán esztétikai-materiális értelemben használatos - eltekintve persze néhány üdítő kivételtől, mely általában filozófiai komolyságú teológiai tárgyú írásokat jelent.)


*



*

Szócikkek

Latin: fides [fidesz]

1) bizalom, hit: fidem habere (tribuere, adjungere) alicui, valakiben bizalmat helyezni, benne bizni, szintígy: defensioni alicujus, verbis tuis; oratio fidem facit, bizalmat támaszt, azt eszközli, hogy (a beszélőnek) hitelt adnak; auribus vestris fidem non facit oratio mea, ti beszédemnek nem hisztek, de halljátok (azaz nektek saját szemetekkel kell látnotok, hogy meggyőződjetek); tibi fidem faciemus (így is: nobis erit fides apud te), nos ea suadere quae etc., mi téged meggyőzünk arról, elhitetjük veled, hogy stb.; abrogare alicui fidem rei alicujus, valakinek valamiben semmi hitelt se adni. Innen A) pénzt illetőkben hitel: fides concidit, ingadoz, hanyatlik, fides augustior, korlátolt, gyenge; pecuniam mutuam sumere fide amicorum, a barátok nevére (hitelére) pénzt kölcsönözni. ||B) Küln. a keresztény hit, a fide Christianorum discrepare.
2) bizalmat szülő és megnyerő sajátság, A) személyekről, hűség, becsületesség, egyenesség, lélekismeretesség, őszinteség; tárgyakról, biztosság, hihetőség, igazság, bizonyosság s több efféle: a) justitia in rebus creditis nominatur fides; cum fide, becsületesen, igazságosan; f. erga aliquem; manere in fide, hűnek maradni; praestare alicui fidem; b) f. tabularum (oklevelek, irományok), oraculorum; fides penes auctores erit, a szavatosok (az e részben kutfőül szolgáló írók) álljanak jót a dolog igaz voltáról. B) küln. a) ad (in) fidem rei alicuius, a dolog bebizonyítására; sum fides vocis (költ.) én vagyok bizonyság felőle; tum manifesta fides (erat) akkor a dolog igazsága nyilvános, kézzelfogható volt; b) f. induciarum, s több efféle szentség, sérthetetlenség; c) teljesedés, következés, eredmény, dictis addere fidem (költ.) a szót teljesedésbe vétetni; verba sequitur fides; verba sine fide rerum, melyeknek semmi eredménye, következése nem lett; d) msz. fide bona v. ex f. b., jóhiszemüleg, hitre s becsületre, becsülettel, igazságos akarattal: b. f. emere, mala f., roszhiszemüség.
3) bizalmat szülő erősítés, biztatás, igéret, adott szó, elkötelezés, biztosítás
4) védelem-igéret, személy-biztosítás, bátorság, biztos kiséret: fidem publicam jussu senatus ei dedit; fide publica jussus est dicere, az állam nevében biztosított sértetlenség mellett, szintígy: interposita fide publica; fide accepta a legatis, vim abfuturam, azon igéret, hogy semmi erőszakot nem fognak rajta elkövetni. Innen
5) ünnepélyes fogadással tett igéret, kezesség-vállalás, magát elkötelezés, becsületszó; fide mea, becsületszavamra! (költ.) szerelmi fogadás.
6) védelem, hiv segítség, segély, kimélés, kegyelem s több efféle: tradere (permittere) se v. venire in fidem alicuius magát feltétlen megadni valakinek; haec urbs est in f. mea, védelmem alatt áll; sequi fidem alicujus, valakinek védelme után járni; obsecro f. vestram, védelmetekért esdem, szintígy: implorare fidem deum hominumque; Di, vestram fidem! védő istenek! az isten szerelmeért! pro deum atque hominum fidem, a védelmező istenek nevében! az istenek neveért!
7) Személyesítve Fides mint istenség, a becsületesség és hűség istenasszonya.

*

Ógörög: πίστις [pistis]

1.)bizalom, bizakodás
2) meggyőződés, bizonyosság
3) hihetőség, hitel
4) hűség, megbízhatóság
5) hit
6) bizonyíték, bizonyosság
7) oltalom

*

Szanszkrit: श्रद्धा [śraddhā]

1) hinni
2) bízni
3) elvárni
4) szívesen látni
5) bizalom, megbízás
6) hit
7) hit istene
8) odaadás, nagylelkűség
9) lélekjelenlét
10) istenhit

*


"Akinek hite van bennem, és szeretettel van irántam, az az égbe ér."
MN I.142

"A hit a mag, a hit a legjobb vagyon idelenn az embernek."
SN 77, 182


*

A Hit: az elfe[le]dettségben álló Igazságra való visszaemlékezés.
Heidegger

*

_________________________________


Jegyzetek:


Upanisa sutta, in.Kőrösi Csoma Sándor buddhista és magyar egyetem kiadványa, 2005. ősz: 9.o.
(Fordította: Pap László Miklós)

Alternatív verziójú fordítás:
http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:sn-12-23-la-tk

*

# 602

*

Tanulmányfotók és vázlatok 
a feltételektől függő, kontemporális folyamatok kontemplációihoz.

*



 
*




*





*




*





*





*

(A felvételeket Börzsönyligetben készítettem, 2010. augusztus 20-án.)

*

A "más-természetű üresség" kifejezés "más" előtagja kapcsán


*


parā-[bhāva Śūnyatā]
sz. pár-a: 

I. 
távoli; feletti; mennyei, nem földi
legjobb, legfőbb, kiváló; 
első, előző; ellenséges; túlsó, szemközti; 
másik; tágabb értelmű

II. 
a másik, a legfelsőbb lélek egyik elnevezése

III. 
végső határ, végső boldogság

IV.  
más, másik


[Szanszkrit-Magyar Nagyszótár, 525.o.]


______________________

(Vö: "parinirvana" [sz. परिनिर्वाण])

*

Mahā-Mādhyamaka [#600] előadás-vázlat


*

svabhāva [स्वभाव] (śūnya): ön-természetű (üresség) 
 Theravāda - satipaṭṭhāna
[rang stong]


A madhyamaka analízisének értelmében ezek nem valóságos létezők (sem ez, sem az- ez is, az is):



- samvrti-satya (sz. "elrejtett igazság") létrégiója




- individuális pszicho-fizikai ego (sz. "ahankára", karma és kauzalitás)


- Parikalpita-svabhāva (sz. "elképzelt, posztulált alaptermészet"): 
a partikuláris tudatfolyamatok által, a fogalmi megkülönböztetésből létrejövő  illúzió (ignorantia divisiva)


- Paratantra-svabhāva (sz. "mástól függő, alávetett alaptermészet"): 
függő keletkezés illúziója (pratītya-samutpāda, sz. "okozatiságtól [mint előfeltételektől], ti. nem önmagától való létrejövés")


- Négy Nemes Igazság 

- Trilaksana






parābhāva (śūnya): más [valóságos]-természet[ű] (üresség[e])
[gzhan stong]


 Mahā-Mādhyamaka - Yogācāra
 
Lét / Valóság / Nagy-Én / Önmaga / Brahman-Átman / Nagy-Üresség / Tiszta Tudat / Zen


- paramārtha-satya (sz. "az abszolút, feltétlen igazság") létrégiója

- pariniśpanna-svabhāva (sz. "valódi léttel rendelkező, valóságosan létező alaptermészet")



- nonduális, Teljes Tiszta Tudat


- fogalmilag megragadhatatlan [तथाता - tathātā, sz. "olyanság"]



- minden ellentét egybeesése (coincidentia oppositorum)

- Önmaga (sz. "átman")


- tökéletes nyugalom, béke és mindentől való függetlenség


- Abszolútum
____________________________


*

Hol az Út?


*




*
____________________________

 自證三昧
______________________________

                                                   

# 598

*

A túlsó partra 

való átkelés valójában

azt jelenti:

átkelni egyetlen gondolaton.

*


____________________________________


[jp. nen ni wataru - 'átkelni egyetlen gondolaton']
____________________

Bevezetés a Zen-be


*

Amikor az elme nem mozdul, az Üresség. 

Amikor az Üresség mozdul, az az elme.

Jagjú Monenori

___________________________


Mysterium Sacrum


*

Minden dolog öntermészete csupán árnyék. 

A valóság az, hogy minden tiszta, csendes, kettősség-nélküli Egyazon Ilyenség.

__________________

Nāgārjuna: Mahāyāna Vimsaka, 4.


*

Contemplatio Veritas - II.


*




*
________________________

# 590

*

Ha a szolipszizmus létmódja a kondicionáltságból adódó másodlagos ontológiai létállapot, 
akkor ez a tény automatikusan implikálja a Másik létezését.

*

mahā-Śūnyatā

*

Nagy Üresség [a szavak révén]:

__________________________

nagy: महा mahā (lt. magnus;  gr. mégasz [Μέγας]) [ang. great]

üresség: शून्यता Śūnyatā (lat. inanitas; gr. kenózisz [κένωσις]) [ang. emptiness]




*

[teljes(ség): पारमिता Pāramitā (lat. plenarius; gr. τέλειος; ang. completeness)]

________________________

Graffiti


 *

"Háromféle kiterjedés van: a tér, az idő, és a csend."

*

Epifenomenalizmus-modell

*

Találtam egy nagyon érdekes kis tanulmányt az epifenomenalizmusról: egy hasonlata szerint "tudatunknak csupán akkora a szerepe vagy jelentősége belső lelki életünk, döntéseink irányításában, mint amekkora hatással egy számítógép-monitor lehet annak a gépnek a működésére, amelynek belső állapotait, a rajta futtatott programok eredményeit kijelzi."

Tudat és elme, 78.o. (Mezősi Gyula)
*

# 585

*

Skandha: a[z individuális] tudat öt formájának gyűjtőneve; feltételük a nem-tudás, illúzió

Skandha-nirvana: az individuális tudat felbomlása [az elhatárolódás ill. a helyes felismerés/belátás által]

Az okozati keletkezés [én-]üressége (ami az okozati keletkezés révén létrejövő ürességet jelent), és a Nirvana vagy a Tiszta Tudat [Abszolútum] mindent magában foglaló Teljessége - egybeesik.

*



______________________________


Axióma-vázlatok

0: A Buddhát, hasonlóan Krisztushoz, évszázadokig nem ábrázolták emberi alakban, mert előbbi maga a Dharma, utóbbi pedig maga a Logosz, ami ábrázolhatatlan.

1: A buddhizmusban szinte a kezdetektől fogva léteztek olyan szemléletek, amelyek pozitívan közelítették meg az Abszolútum (आत्मन्) tételezését.

2: A Buddha "beszédeit" halála után évszázadokkal kanonizálták, és (momentán pont emiatt) szinte azonnal iskolák tucatjai jelentek meg: tehát konkrétan lehetetlen megmondani, hogy melyikük az "autentikusabb és hitelesebb" szemlélet, hiszen mindegyik iskola a saját magénak tudja azt (itt is ugyanarról lehet szó, mint a vallások esetében: minden vallás a követőinek a tudatszintjét tükrözi vissza, ezért is egyenértékűek [nem is szólva arról, hogy a központi, sokszor ezoterikus, belső doktrína minden vallásban szinte teljesen lefedi egymást]).

3: A jógácsára ("csittamátra") iskola tételezi a Tiszta Tudat nem-kettős és egyedüli jelenvalóságát [p. a Lankávatára szútra számtalan helyén], mely a három öntermészetben jelenik meg, a megfigyelő tudatnak megfelelően (másrészt, ha minden illúzió lenne a hétköznapi valóságban, nem ismerhetnénk fel az illúzió-mivoltot sem: az, hogy felismerjük az illúziót, tételezi egy nem-illúzió-természetű aktus létezését [ahogy a szamszára a nirvána létezését és fordítva]). Az, hogy ez a szemlélet meghaladható a három természet doktrínája révén, nem von le semmit fentiek érvényességéből.

4: A madhjamaka iskola a Nagy Egyetemes Üresség doktrínájával (szintén egy csak negatívumokkal körbeírható), önmagában álló ontológiai létmódról ír, melyben a közönséges tudatfolyamatok és a Tökéletes Nirvána létmódja egybeesik, mely szavakkal csak paradoxonokban kifejezhető, és ez a létmód egy sui generis "önfeláldozással" "érhető el" ill. "látható be", melyben a világ transzmutáción esik át az alany-tudat révén.

4/a: Az, hogy a négyes meghatározás (Catuskoti, tetralemma), éppúgy illik a leghétköznapibb tudatfolyamatokra, mint a dharmákra és a Nagy Ürességre, abból fakad (és talán azt is "bizonyítja"), hogy a hétköznapi szóhasználattal leírható (samvritti-szatja létrégiójú) jelenségek végső létmódja egybeesnek az Abszolút Valóság létmódjával.

5: A "Tibeti halottas-könyv" a halálkor megjelenő, kettősség-nélküli, és mindent magában foglaló Tiszta Fényt teszi meg a haldokló igazi Önmagának, amit csak fel kell ismernie ahhoz, hogy a Megszabadulás létrejöjjön.

6: A Zen buddhizmus tulajdonképpen ezeknek a "nem-kettősség"-tanoknak a realizálása.

7: Fentiek számomra egyébként teljesen rímelnek a hinduizmus nagyobb eszméire.

*

584 # Munkahipotézis (vázlat-szövegek)


*

Ha a szubjektív realista epifenomenológia mindenre kiterjedő világnézetének platóni cáfolata az emlékezés kontemplációjának a ténye (mely elv korrekció nélkül alkalmazható a satipatthána meditációra is), akkor a Buddha - a Felébredését közvetlenül megelőző, és a kondicionáltság világának létrejöttének és az abból való szabadulásnak a módját is feltáró- visszaemlékezése egyben annak is a cáfolata, hogy a buddhizmus "Én" alatt kizárólag az öt szkandha alkotta, a függő keletkezés által kondicionált illúziót értette.

Mint azt korábban már írtam:

"Ha ugyanis nincs állandóan létező aspektusa az alanynak, kizárólag állandó változásnak kitett alkotóelemek illuzórikus konfigurációja, nem létezhetne emlékezet, ami viszont csakugyan valamennyi tradíció kardinális fontosságú eleme: minden vallás és realizációs diszciplína különösen nagy hangsúlyt fektet az emlékezésre, nem véletlenül. A "ki az, aki/ami emlékezik?" kérdésre nem adható meg válaszként az, hogy "az öt szkandha", mert ez ellentmondásban állna a "minden változik" tanával: gondoljunk csak arra, hogy ha ez így lenne, nem lenne értelme a satipatthána-meditációnak (mely meggyőződésem szerint nem más, mint az én levetkőzése, és az Én-hez való eljutás tudománya).

Úgy tűnik tehát, hogy az intelligencia  (vagy a Tudat), melyben az emlékezés történik és amiben magában kontemplálható, az alany metafizikai, preegzisztens aspektusa, és transzcendentális gyökerű: az Én intuíciója a nem-Én-ben, vagy: az én visszatérése az Én-hez (gondoljunk bele egy pillanatra: a nem-Én-nek nincs kezdete: ezért nem okokról beszélt a Buddha, hanem feltételekről, mivel az "első ok" nem fizikai természetű, és nem része a kauzalitásnak)." [Ehhez vesd össze: Platón: Első Alkibiadész]

Ezt kiegészíteném néhány dologgal: elsőként azzal, hogy az emlékezés tárgya sem elhanyagolható: a "mi az, amire emlékezik" legalább olyan kardinális jelentőségű kérdés, mint a "ki az, aki/ami emlékezik" kérdése: a Buddha felsorolja jelenlegei megtestesülését "megelőző életeinek" állomásait: a nevét, mivel foglalkozott, hol élt stb, de mindezeket úgy, hogy a nem-Én-t reprezentáló jelenségektől végig jól kivehetően egyfajta stabil, elhatárolódott állapotban áll.

De fordítva is: a satipatthána meditációban szintén elhatárolódik attól, ami nem-Én, jelesül az öt szkandha alkotta illuzórikus én-től, de megsemmisítése révén egyben eggyé is válik egy magasabb tudatállapottal, ami mindig referenciapont, mindig az emlékezés valódi tárgya a meditációban. Ez már nem közönséges látásmód, hanem a Bhagavad-gítából is jól ismert, "emberi korlátokon túlpillantó, megtisztult, égi látás", ahogy a szövegben is olvashatjuk.

A Dhammapádában  (277-279) is kifejtett Tan tehát - miszerint:  "a létezők mind mulandók; szenvedés minden létezés; a dolgoknak nincs ön-létük" - a függő keletkezésben kondicionált személy által perceptuálisan érzékelhető világra, tehát a képzelt jellegű világ létrégiójára vonatkozik, amit a cittamátra "elfedettségben álló igazságnak" hív, és ontológiai-fogalmi jellemzőjük éppen ettől a perceptualitásból eredő üresség, amit a Nagarjuna-féle tan fejt ki, és ami egybe esik az Egyetemes Nagy Ürességgel (nem elfelejtve, hogy ha "ürességről" beszélünk, minden esetben meg kellene jelölni, hogy miféle ürességről van szó, az üresség mely fajtáját értjük a szó alatt, tehát hogy pontosan "mitől való mentességre" gondolunk).

[Az Upanisadok Brahman-ja; a Nirvána a hinajánában; az Üresség Nagarjuna tanában; a Tiszta Tudat a Yogacara doktrínájában feltehetőleg analógak egymással, és úgy tűnik, megegyezik a transzcendentális idealizmusnak (pl. Fichte, Berkeley, Heidegger) az "Én-Önmaga" kifejezés alatt értett ideával.]




Az alapszöveg ([MN.36.] http://mek.niif.hu/01900/01901/01901.htm#4):

"A boldogságon és a szenvedésen túllépve, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után elértem a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvű és tiszta emlékezést; a negyedik révület állapotába jutottam. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel, korábbi létezéseim visszaemlékező felismerésére irányítottam gondolataimat. 

Visszaemlékeztem sok különböző korábbi létezésemre, ilyeténképpen: egy életre, két életre, három életre, négy életre, öt életre, tíz életre, húsz életre, harminc életre, negyven életre, ötven életre, száz életre, ezer életre, százezer életre, majd világkorok keletkezésének időszakaira, majd világkorok pusztulásának időszakaira, majd világkorok pusztulása és keletkezése közötti időszakokra. "Ott voltam, ez volt a nevem, ebben a családban, ebben a kasztban születtem, ez volt a foglalkozásom, ilyen örömet és bánatot értem, így végeztem életemet, onnan távozva amott születtem újra." Így emlékeztem vissza sok különböző korábbi létezésemre, azok formájára és jellegére. Először ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka első óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel az élőlények távozásának és újraszületésének felismerésére irányítottam gondolataimat. 

Emberi korlátokon túlpillantó, megtisztult, égi látásommal láttam távozni és újraszületni az élőlényeket, közönségeseket és kiválókat, szépeket és rútakat, boldogokat és boldogtalanokat, amint tetteiknek megfelelően térnek vissza: "Ezek a kedves lények tetteikben a rosszat követik, szavaikban a rosszat követik, gondolataikban a rosszat követik, a helyeset ócsárolják, helytelen nézeteket táplálnak, helytelen nézetek szerint cselekszenek. Testük pusztulása után, haláluk után rossz útra kerülnek, gonosz ösvényre, mélységbe, pokolra buknak. Amazok a kedves lények viszont tetteikben a jót követik, szavaikban a jót követik, gondolataikban a jót követik, nem ócsárolják a helyeset, helyes nézeteket táplálnak, helyes nézetek szerint cselekszenek. Testük pusztulása után, haláluk után jó útra kerülnek, égi világba jutnak." Emberi korlátokon túlpillantó, megtisztult, égi látásommal így láttam távozni és újraszületni az élőlényeket, közönségeseket és kiválókat, szépeket és rútakat, boldogokat és boldogtalanokat, amint tetteiknek megfelelően térnek vissza. Másodszorra ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka középső óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel, az indulatok legyőzésére irányítottam gondolataimat. "Ez a szenvedés" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez a szenvedés oka" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez a szenvedés megszüntetése" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ezek az indulatok" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez az indulatok oka" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez az indulatok megszüntetése" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez az indulatok megszüntetéséhez vezető út" - értettem meg a valóságnak megfelelően.

Amikor ezt felismertem, amikor ezt megláttam, gondolataim megszabadultak a kívánságok indulatától, megszabadultak a létezés indulatától, megszabadultak a tudatlanság indulatától. Felismertem: "A megváltás a megváltottban van." Megértettem: "Legyőztem a születést, beteljesítettem az aszkétaéletet, elvégeztem munkámat, többé nem kell e világra kerülnöm." Harmadszorra ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka utolsó óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat, Aggivesszana."

*