Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

...nem könnyebb...


*

>Semmivel sem könnyebb azt megmondani, hogy mi a létező, 
mint azt, hogy mi a nem-létező.<

Platón: A szofista (246a)

*

Platón: Az állam (479 a-c)


*

SZÓKRATÉSZ: Ha így áll a helyzet, szóljon és feleljen nekünk az a derék ember, aki nem ismeri el, hogy létezik a szép maga és a szépségnek örök változatlan ideája, hanem azt hiszi, sokféle szép van - a látványszerető, aki nem szereti, ha valaki a szépet, az igazságost és a többit egynek tekinti. Ezt mondjuk majd neki: kiváló barátom, találsz-e e sokféle szép között valamit, ami egyszersmind ne tetszenék csúfnak, igazságost, ami ne tetszenék igazságtalannak, szentet, ami ne tűnnék szentségtelennek?

GLAUKÓN: Nem találok, hanem szükségképpen, ami szép, az egyszersmind csúfnak is tetszik, és így van mindennel, amit kérdeztél.

SZÓKRATÉSZ: És a dupla? Kevésbé tetszik félnek, mint duplának?

GLAUKÓN: Nem.

SZÓKRATÉSZ: És a nagy, kicsi, könnyű, nehéz inkább hívható annak, aminek mondjuk vagy az ellenkezőjének?

GLAUKÓN: Nem, hisz mindig van mindegyikben az ellenkezőből is.

SZÓKRATÉSZ: És vajon a sokféle létező mindegyike inkább az-e, aminek állítják, vagy az ellenkezője?

GLAUKÓN: Hasonló ez a lakomák kétértelmű élceihez, vagy a gyermekrejtvényhez a heréltről, aki megdobta a denevért - amikor az a kérdés, hogy mivel és mire dobott; ezek is ilyen kétértelműek, úgyhogy azt sem mondhatjuk, hogy vannak, azt sem, hogy nincsenek, sőt azt sem erősítgethetjük, hogy mindkét állítás, vagy éppen egyik sem illik reájuk.


SZÓKRATÉSZ: Mit kezdesz velük, hova tennéd jobb helyre őket, mint a lét és a nemlét közé? 

*

816# - rövidített előadásvázlat a szív-szútrához (2016) 1#


*
Az, amire a szolipszizmus utal, teljesen helyes, csakhogy ezt nem lehet mondani, hanem ez megmutatkozik. [5.62]
Én vagyok az én világom. (A mikrokozmosz.) [5.63]
 A szubjektum nem tartozik a világhoz, de ő a világ határa. [5.632]
A filozófiai Én nem az ember, nem az emberi test vagy az emberi lélek, amellyel a pszichológia foglalkozik, hanem a metafizikai szubjektum, ami a határa, nem pedig része a valóságnak. [5.641]

Wittgenstein: Tractatus logico-philosophicus

*

"...úgyhogy azt sem mondhatjuk, hogy vannak, azt sem, hogy nincsenek, sőt azt sem erősítgethetjük, hogy mindkét állítás, vagy éppen egyik sem illik reájuk. 
[...] Mit kezdesz velük, hova tennéd jobb helyre őket, mint a lét és a nemlét közé?"

Platón: Állam, 479c [A vélemény]

*


"Ez a világ, ó Kacsajana, az állítástól és a tagadástól függ..."

"Minden létezik" - ez az első ellentét, "minden nem létezik" - ez a második ellentét.

Mellőzve e két ellentétet a Tathágata a középső utat hirdeti".

Saṃyutta Nikāya, II. p.17


*

"- Mindannyian elmondtuk véleményünket, nemes uram. Elmagyaráznád a nondualitás bejáratának tanítását?

A licchavi Vimalakirti hallgatott, nem szólt semmit.

Manjursi helyeselt:

- Kíváló! Kíváló, nemes uram! Valóban ez a bodhisattvák nondualitásának bejárata. Itt nincs hasznuk a szavaknak, hangoknak, és ideáknak."

Vimalakirti szútra, X.

*


0. úgy tűnik, igaza volt galileinek, és a világban létező összes jelenség leírható a matematika nyelvén. és úgy tűnik, igaza volt cantornak is, amikor megsejtette, hogy a halmazelmélettel minden matematikai elmélet levezethető, avagy az egész matematika visszavezethető rá, a struktúraelmélettől és a tiszta logikai fogalmaktól kezdve a káoszelméletig. [a halmaz olyannyira alapfogalom a matematikában, hogy nem definiálandó]

ha ez igaz, márpedig úgy tűnik, hogy igaz, akkor jó okom feltételezni, hogy olyan szellemtudományok és filozófiák is hasznát vehetik a halmazelméletnek mint egyfajta értelmezési tartománynak, mint például a buddhizmus különböző ontológiai eszméi, ahol a "halmaz[at]" és az "összetettség" fogalmai és a formális logika alapaxiómái szinte refrénszerűen ismétlődnek

kitérő: ilyen logikai alapaxióma jelenik meg pl. itt: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Udana-8-3-nyg

*


osztályok [halmazok] a buddhista ikonográfiában

*

nyelvi létünk alapvető tulajdonságunk: anélkül, hogy tudatosulna bennünk, fogalmi rendszereink akaratlanul is "csomagokban" gondolkodik: referál, jelöl, kijelent, megállapít. minden ilyen kijelentés referenciaelméleti aktus, mely szintén maradéktalanul leírható halmazelméleti fogalmakkal

1. tehát nem csak matematikai, hanem egy ontológiai referenciát [és/vagy egzisztenciakijelentéseket] is leírhatunk axiomatikus halmazelméleti elemeinek felsorolásával vagy tulajdonságok megadásával.

a théraváda buddhizmus alkalmazza mindkét leíró módszert, amikor felsorol [”Hat elemből áll az ember” – így szól a tanítás. Miről van szó? A hat elem: a földelem, vízelem, hőelem, szélelem, égelem, tudatelem. Erre vonatkozik tehát a fenti tanítás: „hat elemből áll az ember” (M.N 140.)]. vagy egzisztencia-kijelentések formájában leírja egy halmaz tulajdonságait [pl. trilaksana: állandótlanság, éntelenség, szenvedés (lásd még a nem-összetett nirvána példáját is)]

pl. az öt szkandha felsorolásával egy halmaz elemeit adja meg.

figyelem: ezek az elemek esetünkben nem "halmazatok", ahogyan azt sok írásban tévesen interpretálják, hanem egy halmaz (="személy") elemei. ezek az elemek aztán tovább bonthatóak további elemekre, részhalmazzá transzformálva önmagukat, de ez most vizsgálódásunktól független

a buddhizmus abból indul ki, hogy mivel a "személyt" mint "halmazt" ez az öt "elem" alkotja [= erre a halmazra gondolja a hétköznapi tudat tévesen, hogy "én", és személy"-nek nevezi], pusztán eme összetettsége miatt sem lehet "valóságos" (a "valóságos" szinonimája az "átman"),

ráadásul ezek az elemek is állandótlanok (ez un. mereológiai probléma (ógörög 'mereosz': "rész". a mereológia tudománya a "részek" viszonyát vizsgálja az "egészhez"). megértéshez lásd pl: a thészeusz hajója-paradoxont és annak megoldását)

/abba most ne menjünk bele, hogy attól, hogy valami összetett, miért kell azt gondolnunk, hogy nem valóságos létező - egyébként valószínűleg azért, mert a létezőről, mint nem-összetettről stb, ugyanolyan valóságos referenciával bírunk, mint ellentétpárjáról /

a referenciapont itt látszólag az s-halmaz (a "szamszára"), melynek elemeire szintén igazak a szkandákra vonatkozó tulajdonságok, azonban a tulajdonságok (trilaksana) felsorolásakor valójában megadunk egy másik, ellentétes referenciapontot is, amit szintén leírhatunk egy ontológiailag létező halmaz tulajdonságaiként

2. az s-halmazt ilyenkor akaratlanul is egy nagyobb halmaz részhalmazaként írjuk le, és összevetjük egy n-halmaz tulajdonságaival.

a középút valójában a szemiotikai referenciapont fókuszát helyezi át egy másik axióma-halmazba, nevezetesen a nirvána vizsgálatakor felmerült állításokra (itt tér át a buddhizmus a naiv halmazelméletről az axiomatikus halmazelméletre)

2/a. amikor nagarjuna azt mondja, hogy "mivel önlét híján a dolgoknak valódi létezése nincsen, nem helytálló az az állítás: >ha ez megvan, az is meglesz<;" [a középút alapversei, 1.10], akkor pontosan fentiek szerint jár el: a szamszára-nirvána ellentétpárból két, azonos tulajdonsággal rendelkező részhalmazt transzformál, melyeket aztán axiomatikus értelemben egyesít a belátás révén

*


illusztráció a fogalmi paradoxonokra, amikor az igazság két szintje szimultán jelenik meg egy reprezentációban. 

a paradoxon halmazelméleti megoldása, ahol A, B, C külön-külön ellentmondás-mentes kijelentésekként (reprezentációkként) értelmezhetőek:



*

3. amikor nagarjuna kijelenti a tetralemmát [catuscoti] a körülöttünk lévő dolgok tulajdonságára vonatkoztatva, vagy a szív-szútra azt, hogy [valójában] "nincs négy nemes igazság" és "nincs megvalósítás", a látszólagos ellentmondás abból fakad, hogy két halmaz (s és n) úniójára, illetve egy harmadik, un. U alaphalmazra referálva ad leírást (az U halmaz magában foglalja az összes halmazt és osztályt)

3/a. kitérő: fontos megjegyezni, hogy amikor egyesítésről (unió) beszélünk, akkor nem arról van szó, hogy ismét összeillesztünk két, eredetileg egymástól elszeparált létrégiót, hanem arról, hogy eltávolítjuk azokat a hamis fogalmi és téves logikai akadályokat és effektusokat, melyek a szeparációt okozzák a hétköznapi tudatban

az advaita pontosan azért használja a nem-kettős terminust például az egyetlen helyett, mert az "egy-et-len" kifejezés sem illik a valóságra, mint tiszta tudatra, hiszen az mindent jelenséget ellentmondásmentesen magában foglal - vagy a dzogcsen az "olyanság"-ot 




a három alaptermészet (trisvabháva) vázlatos bemutatása a venn-diagramon


még valami: amikor halmazokról beszélek, axiomatikus fogalmi referenciákra, mint ontológiai osztályokra gondolok. ugyanígy: a buddhista ürességmeditáció különböző "szintjei" sem úgy értendőek, mint egy távoli ország vagy bolygó, ahonnan levelet kaphatunk vagy amit távcsővel megfigyelhetünk, hanem inkább mentális folyamatok letisztulása, elmélyedési fokozatok fázisai [lásd a fenti venn-diagramot]

tehát a halmazelmélet esetünkben is modell, azonban olyan absztrakciós modell, mely fantasztikus lehetőségeket és módszert ad a vizsgálódást végzők kezébe 

4. ha halmazelméleti szempontból megadjuk a szamszára elemeinek tulajdonságát, mint függésben levésüket, nevezetesen hogy azok üresek pl. az önléttől, és e mellé felírjuk a nirvána tulajdonságait ("nincs jövés-menés, nincs keletkezés", tehát amitől szintén üres, stb), akkor feltárul a két halmaz axiomatikus azonossága (mindkettő "üres", ezért [tulajdonságaiban] ugyanaz)

a "két üresség" közti különbség azonban megjegyzendő (kitérőként annyit jegyeznék meg, hogy az axiomatikus halmazelmélet definíciója szerint az üres halmaz [Æ], mely nem tartalmaz egyetlen elemet sem, a létező összes halmaz részhalmaza. valójában ez az egyszerű axióma a híd a théraváda és a mahajána buddhizmus fogalmi ontológiái között)

5. a zen és a dzogcsen kijelentései, miszerint semmi sem változik, a halmaz egy magasabb referenciapontú tulajdonságát írja le, nem pedig ezen halmaz konkretizálható elemeit, és ezen elemei további tulajdonságát (= a yogacara is pontosan ugyanígy jár el a tudati lét leírásakor).

ehhez hasonlít pl. az állandó állapotú világegyetem modellje (lásd: hoyle, penrose), melyben a konkrét partikulárék állandó változásban vannak, de az egész [tulajdonságát és állapotát tekintve] változatlan, mind térben, mind időben - persze ha kellő téridő-léptéket használunk.

*

illusztráció annak bemutatására, hogy egy kijelentés igazságértéke kizárólag a referenciától függő, relatív dolog, mely könnyedén feloldható az axiomatikus halmazelmélet eszköztárával. a hétköznapi igazság szintjén ellentmondásmentesen kijelenthető a terminátor bal oldali A halmazában, hogy "most nappal van" [igaz]. ezzel szimultán, a föld másik féltekén, a terminátor sötét, B oldalán tartózkodó megfigyelő szintén kijelentheti: "most éjszaka van" [igaz]. most tegyük fel, hogy a két ember, A+B telefonon kapcsolatba lép a C űrállomással, és szimultán kijelentik, hogy nappal van és éjszaka is van. az űrállomásról nézve, mely C nézőpont magába-egyesíti mindkét részhalmazt, mindkét kijelentés egyszerre hamis is és igaz is. de itt még nincs vége a bonyodalmaknak. az űrállomáson dolgozó űrhajós nem csak a földet látja kívülről, hanem azt is tudja, hogy ha a naprendszer pillanatnyi feltételrendszerének konstellációjából indulunk ki [D], mely lehetővé teszi, hogy a föld keringjen a nap körül, miközben tengelyelhajlását a hold gravitációs hatása stabilizálja 23 fokos dőlésszögben, akkor A, B és C esetében is pusztán nyelvi konvenciókról van szó, így a két kijelentés D-ben sem nem igaz, sem nem hamis...


*

5/a. minden további nélkül kijelenthető, hogy nem létezik ok-okozat (kauzalitás) és változás a kozmoszban, hiszen a kozmosz állapota mindig ugyanaz, ti. változóként jelenik meg. ez kiterjeszthető a kozmosz teljes ciklusára is, illetve további ciklusokra (vö. sokvilág-elmélet [pl. david lewis], és a ccc-modell [=penrose konform ciklikus kozmológiája, mely a kvantummechanikai- és az entrópiaegyenletek megtartásával is koherens elmélet]). megjegyzem: pl. az idő, mint intervallum, szintén megadható halmazelméleti fogalmakként is, annak számos fajtája létezik

6. a fogalmi leírások mindig referálnak valamire. amikor azt mondjuk, hogy nincs ok és okozat (kauzalitás), és van is, illetve hogy van is és nincs is, és sem nem van, sem nem nincs, akkor egy olyan halmazt alkalmazunk referenciapontként, mely részhalmazaiként ellentmondás-mentesen magában foglalja a szamszára és nirvána összes elemét (jelenségét) és tulajdonságát is.

...sajnálatos módon a nyelvi kifejezések és kategóriák csak paradoxonokban képesek visszaadni a magasabb referenciapontokról való tudásunkat...

a kauzalitás-probléma [és a finalitás-teória] helyes interpretálása egyébként sok tévedéstől megóvta volna a buddhista tanítványokat. az okozatiságot és okságot alaptanításként oktatják a buddhista tanítók. ugyanakkor ma már közhely a modern metafizikában, hogy kauzalitás mint olyan sehol nem figyelhető meg a világegyetemben, és csaknem minden természettudományos leírás nélkülözi pl. az ok fogalmát (pl. a hold föld körüli keringésének nem a föld gravitációja az "oka", hanem számos szükséges és elégséges feltétel együttállásának pillanatnyi következménye): a kauzalitás pusztán egy olyan jelenség neve, amit az emberi elme tudatlansága (episztemológiai argumentum) folytán lát bele időben látszólag egymásra következő, egyébként igen bonyolult és összetett események közé. (vö: a rizspalánta-szútrában kifejtett doktrínával, ahol szintén a feltételektől való függés kihangsúlyozása kap kulcsszerepet)

6/a. pl. két biliárdgolyó összeütközése, mely hume óta a kauzalitás alappéldája, alapos elemzést követően szintén nélkülözi a konkrét ok-okozat megragadását, ellentmondás-mentes definiálását: erőhatások és jelenségek, feltételek jelenléte és hiánya, ami leírható (pl. egy ház leégésének feltétele nem csak az, hogy zárlatos legyen egy vezeték és jelen legyen elég oxigén és éghető anyag, hanem pl. az eső hiánya is)

de nem csak a modern metafizika kezeli ezt közhelyként (lásd pl: az időnyíl-problémát), hiszen a buddha sem kauzalitásról beszélt, hanem un. kontrafaktuális (tényellentétes) kijelentéseket tett, melyek egy esemény vagy állapot megjelenéséhez szükséges és elégséges feltételekre vonatkozott (ha "a" nincs meg, "b" sem lesz, ha "a" megvan, "b" is meglesz)

7. az alapvető halmazoknak (szamszára, nirvána) csupán a határfelülete tapasztalható: ez jelenik meg a tudatban a függő keletkezésként, mely szintén meghaladható létrégiót jelöl, mivel a konvencionális igazságnak nevezett részhalmazba tartozik

8. nem csak a szív-szútra vagy a gyémánt-szútra szövege, de a dzogcsen, a madhyamaka és az ősbuddhizmus valamennyi doktrínája is valójában a naiv- és az axiomatikus halmazelmélet eszköztárával operál, mereológiai és szemiotikus referenciaelméleti alapproblémákat tár fel és old meg (lásd: wittgenstein, kripke és eco), és a valósághoz introspektív úton jut el

nem állít, és nem tagad semmit, túljut a lét és a nem-lét kategóriáin, osztályain is

9. most pedig lássuk a szív szútra magyarázatát, sorról-sorra


A halmazelmélet jelentőségéről

*

A Platón által erős preferált geometria és matematika kardinális analógiás jelentőséggel bírtak az idealmélet megértéséhez.

Ugyanilyen kardinálisak a szemiotika, a kauzalitás-elméletek és a halmazelmélet a buddhista doktrínák által leírtak megértéséhez, különösen a madhyamaka-iskola és a dzogcsen eszméinek feltárása esetén.

A buddhizmust illetően óriási a káosz a fejekben - szinte minden területen.

*

Az


*

A változó örök.


*

Hérakleitosz


Olyanság


*

Az örök Teljes Tökéletesség leginkább egy hatalmas folyamhoz hasonlatos.

*

A Nagy Teljesség Anaximandrosznál


*

____________________________________________________________

καὶ τὰ μὲν μέρη μεταβάλλειν, τὸ δὲ πᾶν ἀμετάβλητον εἶναι

_____________________________________________________________

Διογένης Λαέρτιος

Βίοι καὶ γνῶμαι τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ εὐδοκιμησάντων; 

Βιβλίον Β' ΑΝΑΞΙΜΑΝΔΡΟΣ, I

(ed. H S Long, Oxford 1964)
*


'A részek átalakulnak, az egész azonban változatlan.'


*

Mi az atiyoga?


*

Intuitív nirvánatudat.

*

______________________

||intuitio, onisnn. [intueor]
1) szemlélődésszellemi v. benső látásképzelet.
2) tükrőzödés.

Az akcióról


*

Az atiyóga vagy dzogcsen [rdzogs-chen] nem azt jelenti, hogy >nem kel tenni semmit.< 

Ahogyan a nem-cselekvő cselekvés [wei wu wei] sem azt jelenti, hogy nincs akció.

Mint azt egy filozófus megfogalmazta: az Énbe visszatérő cselekvés az egyetlen adekvát cselekvés [Fichte].

Hosszú és rendkívül nehéz az út addig, amíg az ember eléri a legutolsó lépcsőfokot: nem pusztán szerencsés az, 
aki már az elején tudja, mi vár rá odafent, hanem ez az autentikus spirituális realizáció ismérve is.

A barlang falán táncoló árnyékok természetét megérteni sokáig tarthat, de a barlangból kilépni a napfényre - egyetlen pillanat.

*

Mi egy ember sírja?


*

Kapujasincs átjáró.

*