A szavazásról

*

Tizenkét napig él még a szavazás, melyen arról lehet voksolni, hogy "szükség van-e az Apeiron Projectre".

Elöször is, ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki eddig  bárhogyan is szavazott, hiszen minden visszajelzés fontos a számunkra, továbbá mindenkit bíztatunk, hogy akinek véleménye van a kérdésről,  szavazzon.

Szeretnénk elmondani, hogy a szavazati arányok a várakozásainknak megfelelően alakulnak, de azért remészetesen nagyon érdekes is a fej-fej mellett haladás.

Felmerült, hogy a szavazás végén - rendhagyó módon - kielemezzük az URL-címeket is, hogy lássuk, mikor, mely országból/városból, és hogy esetleg milyen weblapon keresztül érkeztek a különböző szavazatok, de ezt az ötletet  - a későbbiekben esetleg bennünk kialakuló prekoncepciók veszélye miatt - elvetettük.

Továbbá, mint írtam, a szavazásnak nincs konkrét tétje, hiszen az AP mindenképpen el fog indulni: a szavazás célja azonban az, hogy felmérjük, hogy a minket olvasók miként vélekednek a Projectről, mert fontosnak tartjuk, hogy visszajelzést kapjunk róla.

Emellett, reméljük és bízunk benne, hogy a "Nincs rá szükség"-re szavazók majd eljuttatják hozzánk - akár kommentek formájában is - a szóban forgó project ellen szóló észérveiket is: hiszen az észérvek mindig nagy súllyal esnek latba nálunk, és minden észrevételt komolyan fontolóra veszünk, mivel fenntartjuk a tévedéseknek a lehetőségét.

*

A "perceptuális én[ség]"-ről

*

"A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Szellemtől született.  [...] Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek."

János, III. 8; XIV, 20.

"Ahogy az erős szél a légben szüntelenül szerteszét száll, az összes élőlény is úgy tartózkodik bennem. [...] Én vagyok  minden lény bensőjében lakozó énje: én vagyok az élők kezdete, közepe és vége. [...] Énemnek egy örök része az élők lelkévé válik, és magára ölti az anyagból az öt érzéket és a gondolkozást." 

Bhagavad-Gíta, IX, 6; X. 20; XV. 7.

*

A Tiszta Én-Önmaga tehát mindenhol, mindenben és mindenkiben "ott" van.

Mégis, ki az az én, aki (cselekvésként) azt gondolja, hogy "egyedül csak én vagyok"?

"Aki meglátja, hogy minden cselekvést az anyag végez, nem ő maga cselekszik, az lát helyesen. (...) Ez az örök Legfelső Szellem nem cselekszik, tett nem tapad hozzá, akkor sem, ha testben tartózkodik, mert kezdete nincs, jellegek nem fűződnek hozzá." Bhagavad-Gíta, XII. 29; 31.

A "perceptuális énség" az ("egoitas perceptualis" - a Tiszta Én-Önmagának az okozatiságból való létrejövés általi, időbevetett reflektív én-je az, amely egyfajta maszkszerű alter-egóként önálló életre kel, és ami megjelenik a tudatban mint "én"), ami szingulárisként, egyedüliként érzékeli létét, de ez a feltételekből, tehát korlátozottságból adódik, és nem szükségszerűen csak ezt az érzékelést okozhatja.

In concreto tehát valóban egyedül csakis én vagyok "saját-személy" és alany, és egyedül csakis "én érzékelem" a Nap fényét, de ez nem azt jelenti, hogy  ez az én, aki ezt érzékeli, valóságos én is (ez "a" buddhista nem-Én-Önmaga), valamint ez nem jelenti azt sem, hogy ez a korlátozott és időleges érzékelésből és tapasztalatból fakadó szingularitás-tudat nem haladható meg, hiszen: "a megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése", ahogyan azt a Jóga Szútra tanítja.

A szolipszizmus nekem úgy tűnik tehát - mint azt korábban már írtam -  hogy a Tiszta Én-Önmaga reflexiójának (ti. az öt szkandának) perceptuális létmódja, de ez a létmód nem azonos a Tiszta Én-Önmaga létmódjával (magával "a" Tiszta Én-Önmagával pedig abszolút nem azonos ez a létmód, hiszen a Tiszta Én-Önmaga - mivel metafizikai, abszolút és transzcendens - definiálhatatlan, és így nem érinti semmiféle korlátozottság), hanem annak csupán egy speciális szekvenciájú feltételektől függő, lehetséges verziója.

*

"- Szerzetesek, ne szólítsátok nevén a Beérkezettet, és ne nevezzétek Testvérnek. [...] - Hogyan is volna lehetséges, Ánanda, hogy az, ami született, keletkezett, összetevődött és elmúlásnak van alávetve, ne múljék el? Ez nem képzelhető el."

*

A Napkapu - II.

*

"- Mindannyian elmondtuk véleményünket, nemes uram. Elmagyaráznád a nondualitás bejáratának tanítását?

A licchavi Vimalakirti hallgatott, nem szólt semmit.

Manjursi helyeselt:

- Kíváló! Kíváló, nemes uram! Valóban ez a bodhisattvák nondualitásának bejárata. Itt nincs hasznuk a szavaknak, hangoknak, és ideáknak."

Vimalakirti szútra, X.

*

*

"A szabadság a karma és a szenvek elfogyásából fakad.

A karmát és a szenveket a különbségvetés szüli,

A különbségvetést pedig a sokféleség.

A sokféleség azonban az ürességben megszűnik."

Múlamadhjamaka-káriká, XVIII, 5

*

A Napkapu

*

"Intrate per angustam portam quia lata porta et spatiosa via quae ducit ad perditionem et multi sunt qui intrant per eam. Qam angusta porta et arta via quae ducit ad vitam et pauci sunt qui inveniunt eam." 

Matthaeus, VII. 13-14.

  *

*

"Ego sum ostium per me si quis introierit salvabitur et ingredietur et egredietur et pascua inveniet. Fur non venit nisi ut furetur et mactet et perdat ego veni ut vitam habeant et abundantius habeant." 

Ioannes, X. 9-10.

 *

Boldog új esztendőt!

*

Ezúton is mindenkinek hálásan köszönöm, aki megtisztelt azzal, hogy olvasta, netalán rendszeresen követte is a blogot, vagy kommentelt és levelet is írt a számomra - nekem nagy kalandot jelentett az utóbbi tizenkét hónap.

Köszönöm azoknak is, akik sok esetben nyílt kritikával illették a nézeteimet, vélekedéseimet: ezeket a kritikákat minden esetben alaposan fontolóra vettem, és igyekeztem tanulni belőlük - az észrevételeket továbbra is tisztelettel várom.

Nagy köszönet az elmúlt egy évért mindazoknak is, akiktől kénytelen voltam ilyen-olyan okok miatt elválni, és a magam útját járni - talán ezen kevesektől tanultam a legtöbbet.

*

És most néhány szám: a weboldalt az elmúlt egy évben körülbelül nyolcezerszer töltötték le: csak augusztus elseje óta - éppen a mai napon - 3300-szor (az összes oldal-letöltés pontosan: 3321); számos rendszeres olvasóm van, és sokan rendszeresen emailen is refrektálnak egy-egy posztra, nélkülözhetetlen segítséget nyújtva ezzel nekem az Úton. A honlapom hétről-hétre egyre több helyről elérhető, különböző startlapoktól kezdve, a blogokon át, az egyéb szellemi közösségekig bezárólag: a belinkelések minden esetben megtisztelőek a számomra, és ezeket is ezúton köszönöm mindenkinek.

A blogot eddig mintegy öt országból töltötték le rendszeresen (nem számítom ide az egy-egy google-találatból adódó, egyéb országokból  regisztrált letöltéseket): a meglepő látogatottsági sorrend  a következő: Magyarország,  Ausztria, Románia, Egyesült Királyság, Szlovákia.

A látogatottsági rekordot december 12-én regisztráltuk, amikor  tizenkétpercenként egyszer letöltötték a blogot.

*

Minden Kedves Olvasómnak boldog új esztendőt kívánok, őszintén remélve, hogy a jövőben is találkozunk: én továbbra is járom az utamat, folytatom a munkát, vezetem a naplót, és itt leszek!

És most át is adom a weboldal felületét állandó vendégeimnek: a színpadunkon a REM és a U2 (Adam és Larry) közös, exklúzív produkciója - fogadja őket mindenki szeretettel, 2009 szilveszterének éjszakáján. :)

*

Kali-yuga, i.e. 2009.

*

1.
Angol kutatók többezer évvel ezelőtt élt emberek mumifikálódott holttesteiből vett hajminták elemzéséből megállapították, hogy a dél-amerikai indiánokban négyszer-ötször nagyobb mennyiségű, súlyos stresszre utaló anyag volt jelen, mint amennyi a ma élő emberekben található.

2.
Sok, tengerfenéki lelőhelyen található, elsüllyedt hajóroncs vizsgálata során kiderült, hogy kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező, nagy méreteket öltő kézművesipar létezett már az ókorban is, ahol a tömeggyártás volt az elsőrendű cél. Volt olyan hajóroncs is, amiben csak mécsesből ötezret számoltak össze, melyek ráadásul egyetlen műhelyből származtak, mint azt a talpukon található pecsétek is igazolták.

*

Berkeley-kísérlet

*

Tegnap éjszaka, hosszú idő eltelte után, dacára az északról közeledő, vastag felhőrétegnek, az új távcsövemnek köszönhetően ismét módom volt egy nagyon gyengén fényszennyezett, nagyon ideális pontról megfigyelni a Pleiadok (M45), az Orion, és a Taurus környékét, ideértve természetesen magát az Orion-övet is.

A Pleiadokban a gyönyörű, lazán elszórt, gyémántszerűen ragyogó, fényes csillagok (Alcyone, Atlas, Pleione, Merope, Electra, Asterope, Celaeno), és a több száz, halványabb optikai kísérőik mellett megfigyeltem még továbbá, hogy az ember csupán a sokadlagos érzékszervi tapasztalatokból adódó ítéletei kapcsán (a szem izommozgásaihoz kapcsolódó hétköznapi, tapasztalati elképzelések miatt) véli úgy, hogy a nyílthalmaznak ezek az objektumai: "távol vannak".

Másfelől azonban tudom, hogy semmivel sem voltak messzebb tőlem, mint akár ez a monitor, vagy bármelyik, az álmaimban látott dolog: pusztán az elmémben léteztek, és ténylegesen pusztán addig, amíg megfigyeltem őket.

Azonban azt sem mondhatom teljes bizonyossággal, hogy ezek a csillagok most, hogy a megfigyelésem véget ért, és én hazatértem otthonomba, "nem léteznek".

Ugyanis: szerintem egy tetszőlegesen megválasztott létező létmódja nem változhat meg valóságosan.

A probléma tehát összetett.

*

*

#0.1.2. (d.-m.h.)

*

(...)

Az "egyedül önmagaság" a preontológiai és transzcendens Tiszta Én-Önmaga [amala-átman] önreflexiója mint jelenvalólétkénti létmód, mely egyedül egy immanens, pillanatnyiként megjelenő alanytudati létként [alpátman] tárul fel, amely mindig én vagyok (mint ontológiai határfelület).

A "mások" szintén ennek a preontológiai és transzcendens Tiszta Én-Önmagá-nak az agilitásai, melyek az "én vagyok" médiuma által válnak láthatóvá és létezőkké: ez azt is jelenti, hogy a világ kizárólag az én szubjektív tudatom által válik világgá, de ez nem jelenti azt, hogy "én a világ vagyok":  valójában én a Tiszta és transzcendens Én-Önmaga modalitása ["vagyok"], melyben minden egybeesik, de elsődeleges reflexív megjelenésem elfedő-lét.

*

Magának a latin meghatározásnak ("solum ipsum"; "egyedül önmaga[m]") "solum" előtagjának jelenléte filozófiai értelemben következetlen abból a szempontból, hogy ami önmagában [van], tehát ami így magának a létnek az alapja, az per definitionem és szükségszerűen egyedüli is. A solum előtag tehát csak azt hangsúlyozza, hogy a Tiszta Én-Önmaga  mint alanytudat, mindig egyedüliként jelenik meg.

 *

A szanszkritban talán a "paramátmá" vagy "amala-átman" lenne a megfelelő, meghatározása a Tiszta Én-Önmaga[m]-nak ami "tiszta- (vagy "legfelsőbb") Én-Önmagaként" fordítható le (latinul: "purum- (vagy "supra") ipsum").



Ez a Tiszta Én-Önmaga a jelenvalólétben ontológiai egyedülvalóságként jelenik meg.

 *

Egy dolog tehát a Tiszta Én, és egy másik dolog az egyedülvalóság, mint létmód.

(...)

*

- Incarnatio Domini -

*

"Qui cum in forma Dei esset non rapinam arbitratus est esse se aequalem Deo. Sed semet ipsum exinanivit formam servi accipiens in similitudinem hominum factus et habitu inventus ut homo. Humiliavit semet ipsum factus oboediens usque ad mortem mortem autem crucis."

Philippenses, II. 6-8.

*

Nem a Szellem,

nem az Ige, és

nem Isten született meg,

mert az nem született,

nem teremtett,

időfeletti,

és örök.

És a Szellem
az Ige, és
Isten született meg:
láthatóvá vált a
Láthatatlan,
idővé
az Időtlen.

Az Isten-Ige Önkiüresítettsége volt az,

mely megszületett,

majd meghalt.

Aztán feltámadt.

*

A Karácsony nem ünnep,

nem tradíció,

hanem

emlékeztető,

felszólítás.

Jézus eme egyetlen üzenete pedig így szól:

"értsd meg, és tedd azt, amit én is tettem -

szüless újra, halj meg, és támadj fel."

_______________

Erre minden nap alkalmas.

Akár él köztünk avatár, akár nem.

*

*

Aforizmák a céllövészetről

*

A pontos, uralt célzás teljes összpontosítást és figyelmet igényel: segíti az elme megnyugvását és a lélegzés kiegyenlítődését, a zaklatottság lecsillapodását.

*

Minden gondolatnak, mint lövedéknek, úgy kell a lényeget eltalálnia.

*

A pontos célzás: félsiker.

*

Szakrális, meditációs szövegek, szútrák elmélyült olvasása után minden cél végtelenül közel kerül hozzád: nem léteznek távoli dolgok, melyek ne lennének elérhetőek.

*

Minden rezdülés, és minden kicsiny mozgás - ha kellően koncentrálsz - megjelenik elmédben.

*

Minden cél: a Cél szimbóluma.

*

A Nagy Játék: élet és halál.

*

Senkinek sem ártani, semmit sem elvenni, mindent odaadni, megtagadni énedet, és visszajutni Önmagadhoz - ez a Cél.

*

Csak teljesen kiüresedett pillanatokban lehetsz biztos abban, hogy csupán egyetlen mozdulatodon múlik, hogy bármit, bármikor eltalálj.

*

Ha jól gyakorolsz, nincs különbség éles helyzet és gyakorlat között.

*

Amikor várakozol, te vagy az Idő; amikor lesben állsz, te vagy a mozdulatlan tér.

*

Nincs más feladat, mint mindig látni a Célt.

*

Egész életedben célra tarthatsz: azonban valójában csupán egyszer lehet megkísérelni a lövést.

*

Én és Ő - egyek vagyunk.

*

Tudni és várni.

*

Az ártatlanság azt jelenti, hogy bármit is teszel, vagy bármit is tesznek veled - mindig Istenre koncentrálsz.

*

Lövés előtt mindig teljesen kifújod a levegőt, mindig mozdulatlan vagy, és csak a Cél létezik.

*

Kifáradva, egy őszi lövészet után.

(A fegyver céllövészetet szolgál: emberi élet kioltására nem alkamas.)

*

Angyali üdvözlet

*

Sokféle halálról hallottam már, kedves Olvasóm: sokféle halálnemet vizsgáltam meg, azonban a minap, alig három napja, szombaton, megtörtént a legszebb és legbékésebb eltávozás, amiről eddig tudomásom van.

Egy lány mesélte el B.-nek, akit gyermekkorában elhagyott az édesanyja, és akit a nagymamája nevelt fel - ő, immár kilencvennyolc évesen, egy idősek otthonában élt. A nagymama volt tehát az, aki a legközelebb állt hozzá, és ő volt az, aki a nagymamának a legfontosabb ember volt.

Szombaton a lány, barátjával együtt meglátogatta a nagymamáját, aki azt kérte tőle, készítsen neki almakompótot, és etesse meg. Miután ezt megetette az unokája, az idős anyóka megkérte, hogy hadd hajtsa a fejét az ölébe, és hogy közben énekeljen neki valamit. A lány leült, nagymamája mellé kuporodott, fejét az ölébe tette, és csukott szemmel átadta magát annak az érzésnek, amit csak akkor érez az ember, ha egy szerette simogatja.

Eközben aludt el, végleg és örökre.

A lány barátja szólt neki, hogy a nagymama - aki egyben nevelőanyja is volt - meghalt: tudom, felelte a lány, és továbbra is egyre csak simogatta a haját, és énekelt neki.

*

Aznap feltehetőleg nem volt ennél szebb dolog a Földön.

*

Azóta rájöttem, hogy kétféle módon lehet meghalni:

általában azért hal meg valaki, mert megáll a szíve, 

azonban olyan is van, hogy azért áll meg a szív, 

mert az ember meghal.

Ez utóbbi történhetett a fenti esetben is.

Ha ezt megérted,
két ujjal porrá törhetsz akár egy hatalmas gyémántot is.

*

Előadásvázlat (karcolatok)

*

A szolipszizmus nem mondhat mást azon kívül, hogy az alanytudat mindig én vagyok - vagy inkább azt, hogy: én egy egyedül [de nem önmagában!] létező alanytudat vagyok.

Továbbá a szolipszizmus azt is mondhatja, hogy a világ ennek az egyedüli, de nem önmagában létező alanytudatnak az elméjében jelenik meg. Ez a világ valódi primer, de elfedett létmódja.

Ezek vitathatatlan megállapítások.

Az "én" azonban, aki ezt az alanyiságot egy tudatként átéli, és amelynek elméjében a világ mint reflexió létezik, mint arra Fichte is rámutat, szintén egy pusztán speciálisan meghatározott feltételektől függő reflexió a tudatban (ez a reflexió: "én egy egyedül [de nem önmagában] létező alanytudat vagyok"). Továbbá sok más, önálló gondolatvilággal is rendelkező, autonóm alanytudat is létezik a világban, akik szintén egyedül csak ezt a tudati szolipszizmust élik át, és mindannyian szingulárisan léteznek.

Ennyiben ez az alanytudat és a világ: ugyanaz - mindkettő egy reflexió.

De vajon ezek minek a reflexiói? És felfogható-e az, ami ezeketől a reflexióktól független, és csak szemlélője ezeknek a reflexióknak? A sok alanytudat és az én alanytudatom vajon nem ugyanannak a Létnek a megnyilvánulása-e?

(...)

Én magam - összhangban a metafizikai doktrínával - azt mondom tehát, hogy ezen az "énen", mint feltételektől függő reflexión (tehát az egész tudati létmódként megjelenő világon is) "kívül" (vagy: "benne"), a Lét: egy Tiszta Én-Önmaga, melyben a reflektált és a reflektáló ugyanaz, és amelyben megszűnik a kondicionált, faktikus önlét (és a névvel és formával ellátott sokaságok is [amik egyébként nem "heteronok", hanem "eikonok". Egyébként a "heteronok" feltevése a "szolipszizmuson" belül: önellentmondás]. A  transzcendes Tiszta Én-Önmaga szempontjából minden faktum csak ennek a Tiszta Énnek modalitása [ezért immanens is - Fichte]).

(...)

Amit itt tárgyalok, az már nem per definitionem szolipszizmus (ami az egyedül helyes kiindulási alap), hanem transzcendentális idealizmus: ugyanis a Tiszta Én-Önmaga értelemszerűen mindig "egyedül[i]" is, mert felette áll a sokaságnak, a világnak, és így az alanytudatnak is (mivel kondicionálatlan [ab-solutus]), így tehát már nem szolipszizmus: a tanrendszer pedig azért transzcendentális idealizmus, mert maga az Én-Önmaga: transzcendens -  "felette áll" az elmebeli alanytudatnak, mint faktikus ténynek.

A szolipszizmus és a transzcendentális idealizmus tehát - két dolog.

(...)

Aki azt mondja tehát: "én vagyok az Önvaló", ezt nem teheti meg úgy, hogy nem tekinti magát függetlennek az énnek mint alanytudatnak minden reflexiójától is.

Ha pedig létrejön ez a minden relexiótól való elszakadás, nem jelentheti ki, hogy "ki is ő valójában", mert az Én-Önmaga nem definiálható, nem személyes névmás, hanem ontológiai logikai kopula két speciális és intellektuális tettcseklekvés között, mivel aktuálisan és potenciálisan kategóriák-felettisége révén "mindenen túl van", "sem-mi" [not-thing (Coomaraswamy)];  ha mégis így tenne, rögtön maga ez a kijelentés is csupán egy reflexióvá válna, ami viszont valami, tehát nem-transzcendens, "nem-Én".

(...)

Soha nem az Én-Önmaga reflektál, hanem mindig az elme, ami pedig az alanytudat megnyilvánulási módja: az Én-Önmaga önkorlátoz, mégpedig éppen a Lét korlátlan szabadsága révén. (És csupán ez tűnik az alanytudatban reflexiónak. Ez egyébként alapvető teológiai tétel is. Ebből is látszik, hogy a helyesen értett teológia: valójában autológia.)

*

"A megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése. [...] Amikor a minőségek céljuktól, az Embertől fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása."

*

A 'függő keletkezés' definíciója

*

A minap egy könyvajánlóban olvastam, hogy érdekes könyv jelent meg a Függő keletkezésről, egykori kíváló tanárom, Dr. Pap László Miklós tollából.

Egy észrevételem máris lenne az egyik, a fenti könyvből származó idézettel kapcsolatban, anélkül persze, hogy olvastam volna az egész könyvet:

"A pratitya samutpada kifejezésnek semmilyen jelentésbeli kapcsolata nincs a leggyakoribb  -  és magyar nyelven szinte kizárólagosan használt -  fordításváltozatával, a Függő Keletkezéssel. Mennyivel jobban megragadná a lényeget, ha egyszerűen szótári jelentése alapján neveznénk meg: VISSZATÉRVE LÉTREJÖVÉS, esetleg VISSZATÉRVE FELLÉPÉS" - írja.

Mivel quia parvus error in principio magnus est in fine (kis tévedés az elején nagy lesz a végén), rendkívül fontosnak tartom a függő keletkezés terminusának pontos meghatározását (másrészt magam is írtam már tanulmányt a függő keletkezésről és annak terminusairól, így jóideje alaposan elmerültem a témában, így remélhetőleg hasznos adalékkal szolgálhatok a fordítási-értelmezési probléma megoldásához).

Mint azt korábban már írtam, mielőtt értelmeznénk bármilyen archaikus nyelven fennmaradt szót, így tehát természetesen a szóban forgó szanszkrit terminust is, mindenek előtt helyesen le kell fordítanunk azt. És mielőtt helyesen lefordítanánk, hogy azután értelmezhető legyen, előbb fel kell tárnunk a szó helyes etimológiáját, szerkezetét. És csak ezután jöhet maga az értelmezés, és tágabb kommentár.


Ha a "szótári jelentés" szóba került, lássuk hát, mit ír a szótár, hogy feltárjuk az etimolóiát. A szótárban ez áll:

prati: felé, szembe, előre, elején levés, ellenirányultság

prati-aya: előfeltétel, ok, függés, alárendeltség

sam: össze, meg, valamivel együtt

ut-pád-a: születés, megjelenés

utpád-aka: eredet, ok

samut-pad: megszületni, eredni

samut-páda: előállítás, megteremtés

pratitya-sam-utpáda: oksági láncból keletkezés, oksági kapcsolat

A "pratitya-sam-utpáda" fentiekből adódó jelentése: "nem önmagá[-ban létezés, tehát - és ezen a ponton az ontológiai logikai kopula áll]: annak "oksági előfeltételek kapcsolatából való létrejövés" értelmében.

A "visszatérve" jelző szükségességét ill. használatát fentiek alapján nem nagyon tudom értelmezni (mintegy a Brahmadzsála szútrában is említett "spekuláció a múltról és a jövőről"), és szerintem nem tartozik a szorosan vett lényeghez sem, mármint magának a szekvenciának az in concreto effektusához, amennyiben annak lényege az, hogy a faktikus világ az elfedő tudatban álló szubjektum előtt nem-Önmagaként, nem-állandóként, és szenvedésteliként jelenik meg, egy téves éntudat médiuma által. (Vö.: a szamszárá szó etimológiájával.)

A könyvet természetesen alaposan tanulmányozni fogom, jelen észrevételemet pedig közzétettem azon a fórumon is, ahol a könyvajánló megjelent, de sajnos képtelenek voltak rá érdemben reagálni, mint azt a megjegyzésekben is olvashatjuk alább, így azt ma este el is távolítottam.

*

Kommentár nélkül

 *

"A TUDAT TERMÉSZETÉRŐL
18 A tudat rezdülései mindig ismertek gazdája előtt, mert az Ember nem változik.
19 Saját ragyogása nincsen, mert maga is látvány.
20 És egy pillanatban nem határozható meg kétféleként.
21 Másik tudatba látva egymásba ragadnának az eszmélések, és összezavarodna az emlékezés.
22 Az öneszmélet akkor tudatosul, ha az öntudat nem lép ki, és magára ölti annak alakját.
23 A Látó és a látvány által színezett tudat mindenért-való.
24 Mivel számtalan benyomás tarkítja, a tudat is másért-való, mert szervezetten működik.

A MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRŐL
25 A megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése.
26 Akkor valósul meg a megkülönböztetés síkjáról hegyként kimagasló Egyedülvaló tudat.
27 Az ennek résein belépő másféle irányultságok az ösztönökből fakadnak.
28 Elhagyásuk módját már elmondtuk a szenvekkel kapcsolatban.

AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL
29 Ki még az Elszámoláskor sem haszonleső, az a mindent felölelő, megkülönböztető látásmóddal eléri a „Törvény felhő” révületet.
30 Innentől szűnnek meg a szenvek és a cselekvések.
31 Akkor a végtelen megismerés minden elfedő szenny fölé emelkedik, és csekély az, ami még megismerésre vár.
32 Ekkor a minőségek váltakozásának sorozata célját beteljesíti, és véget ér.
33 És a pillanatokkal szemben a változások végpontjáról a sorrend értelme megragadható.
34 Amikor a minőségek céljuktól, az Embertől fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása."

(Patanjali: Jóga szútra. Az Egyedülvalóságról szóló negyedrész)

*

A szabadság útján

*

"Elgázoltak egy férfit Baracskánál, az 54 éves áldozat az út közepén ült, s a gépkocsivezető már későn vette észre - közölte vasárnap a rendőrség.

 

 A baleset még pénteken, a késő délutáni órákban történt. Az egri illetőségű férfi aznap szabadult a baracskai büntetés végrehajtási intézetből - mondta Németh-Kész Mónika, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A rendőr százados tájékoztatása szerint a 7-es főútra kikanyarodó autós már féktávolságon belül vette észre az út közepén ülő, sötét ruhát viselő embert. Bár a járművezető vészfékezett, próbálta kikerülni, nem tudta megakadályozni a balesetet; a kocsi tíz méteren át tolta maga előtt a férfit, aki a kórházba szállítás után belehalt életveszélyes sérüléseibe."

 nol.hu

*