Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Megjegyzések a Kali-yuga kapcsán



Az egyetemes archaikus tanítások négy különböző, időbeli világciklust különböztetnek meg, melyek fokozatos szellemi elsötétülést is jelentenek egyben. A jelenlegi korszak, melyben élünk, az un. "Kali-yuga", a "sötétség korszaka", avagy – egy másfajta tradíció szóhasználatával élve: a Vaskor.

A Vaskor sajátosságai közé sok minden tartozik, úgymint bizonyos tendenciák aszimmetrikus felerősödése: a materializmus, az ateizmus, a szélsőséges racionalizmus, anyagiasság, a tanítások haszonleső elferdítése, a mesterek és a tanítványok radikális megcsappanása, áltanítók, áltanítások, és ál-tanítványok tömeges megjelenése, a természettől való eltávolodás, a szavak helytelen, inverz használata, általános princípium-zavar, a mennyiség uralma a minőség felett. Továbbá az általános szellemtelenné válás, a létvakság, a betegségek és járványok előretörése: a teremtmény Teremtőnek vélése, a nem-Énnek az Önvalónak tartása – csak hogy néhányat soroljak fel a leglényegesebbek közül. E mellé a szimptóma-együttes mellé azonban pozitív jelenségek is társulnak - ezek a következők: nagyfokú technikai színvonal, kódexek-, és régi szövegek digitalizálása, elektronikus könyvtárak és archívumok létrehozása, a telekommunikáció kifejlesztése, az írás és olvasás elterjedése, az orvostudomány - és általában a tudományok hihetetlen fejlődése -, amiket a ma élő, szellemi utat járni kívánó ember nem csak hogy fel-, és kihasználhat, hanem fel-, és ki is kell használnia őket, mint lehetséges eszközöket (feltételezem, hogy a mai tradicionalisták, legyenek akár a legelkötelezettebbek is, nem lóval és szekérrel járnak, van mobiltelefonjuk, nem vadászatból élnek, és használnak számítógépet illetve bankkártyát - és valóban: miért is ne használnák őket?).

Azonban ezek felsorolása mellett kevesen emelik ki, hogy eme korszak világbeli szükségszerűség, egy metafizikai valóság fizikai létmódja, ha úgy tetszik: ugyanúgy a Lét részét képezi, mint a nagy ciklus akármelyik szakasza, akár mint az Aranykor, és attól természetesen ontológiailag sem különbözik: a Vaskor ugyanúgy a kozmikus illúzió egy természetes aspektusa, mint bármelyik korszak: teológiailag mindegyikkel egyenértékű, függetlenül attól, hogy mikor, melyikben, mi dominál.

A helyes alapállás a Kali-yugában nem annak "tagadása", vagy az azzal való "harc", a fenti, különböző aspektusok szubjektív kiemelése, és kifigurázása, cinikus kommentálása, egy "elveszett paradicsom" utáni nosztalgikus-romantikus sóvárgás, hanem a jóga tanrendszerében is használt közömbösség vele szemben: a feltételek, és a körülmények (mint a feltételek konkretizálódásának) neutrális tudatosítása, és nem-Önmaga-ként való megkülönböztetése az Én-Önvalótól. Fontos dolog tudatosítani a jelen szellemi korszak mibenlétét, természetét, de nem a legfontosabb: fontos dolog az eszköz, de a cél még fontosabb.

Egy szellemi világkorszak önmagában sem nem jó, sem nem rossz: pusztán az átélő alany teszi azzá, aminek elsődlegesen megjelenik, miközben a Tanú némán szemléli azt. Minden csupán helyes viszonyulás kérdése tehát. Sem a Bahagavad-gíta, sem a Buddha beszédei, sem az Evangéliumok nem arra tanítanak, hogy a körülményekkel foglalkozzak, hanem kizárólag az Ön-kutatásra ösztönöznek, és a helyes megkülönböztetést mutatják be, mely által az illúzió leleplezhető (ismétlem: legyen szó bármely korszakról is a négy közül, mindegyik illúzió, és bármelyik alkalmas a Felébredésre).



A Nap helye a Galaxisban, az emberi létesülés tágabb kozmikus környezetében.

A magam részéről tehát kicsit túlexponáltnak tartok minden olyan szemléletet, mely szélsőségesen kiemeli, és/vagy nagy hangsúlyt fektet a jelenlegi Vaskor különböző szimptómáira, tehát nem egyszerűen rögzíti azokat, mint szükségszerű, és feltételektől függő tényeket, hanem azokba mintegy "horizontálisan" bele is bonyolódik, eltávolodva a céltól, mivel a Cél a mindenkori körülményektől való ("vertikális") függetlenség realizálása, akár reintegráció, akár a helyes megkülönböztetés révén (emlékezzünk csak arra, hogy például a Buddha vagy Jézus milyen körülmények között jelent meg: kötve hiszem, hogy lényegi különbség lett volna mondjuk i.e 500, i.sz. 30, és i.sz. 2010 között.) Hogy egy klasszikus példával éljek: akik állandóan szükségét érzik a Kali-yuga különböző - általában mizantróp hangulatú, cinikus - elemzésének elvégzését, azokhoz hasonlítanak, akik egy égő házból nem kimenekülnek az ismert vészkijáraton, miután észlelték, hogy tűz van, hanem azon tünődnek, hogy miért olyan a ház berendezése - a bútorok stílusa, a képek a falon, és a lakástextíliák színei -, amilyenek.

Az Ember nem változik: a megszabadulás alanya azonban az Ember. Ami változik, az csak a díszlet, nevezzük akárminek: történelemnek, társadalomnak, időszaknak. Valójában ez a díszlet is csak látszólag változik: ami állandó benne, az az illúzió. Hogy valaki az űrkorszakban egy űrbázison, a középkorban egy kastélyban, vagy éppen a bronzkorban egy faluban találkozik a Dharmával, érti azt meg és születik újjá Szellemben - teljesen mindegy.

*

Felvetődhet a kérdés, hogy "mikor volt” az Aranykor, és hogy „meddig tart” a Vaskor. Természetesen léteznek számok, melyek megadják egy-egy korszak hosszát, kezdetét és végét, azonban ezek a számok inkább szimbólumok, mintsem konkrét adatok. Nekem meggyőződésem, hogy ezek a korszakok nem ábrázolhatók pl. egy lineáris időegyenes mentén, mivel valójában metafizikai, szellemi létfaktorokról van szó, melyek szinkronban léteznek egymással a Tudatban, és amelyek valójában nem „időként” telnek, ahogyan az sem mérhető, hogy meddig tart egy álom, vagy hogy "hol van az öregedés és halál".

Az Aranykor minden valóságában megjelenhet előttem, ha az Igazság feltárul az elmében (ha az elmétől meg tudom különböztetni Önmagam). A meditációban eltűnik az önlét átélése, és eltűnik az Idő is, és a maga korszakaival együtt pusztán azzá válik, ami valójában is: elmerezdüléssé.

Feltehetőleg a Buddha és Krisztus is azt példázzák, hogy ebben a zavaros korban is létezik megszabadulás, és „ebben a korszakban” is bárhol, bármikor megvalósítható az Aranykor – Önmagunk megismerése által.

___________

Nincsenek megjegyzések: