*
Most 150 éve jelent meg Darwinnak a Fajok eredet c. műve.
A Fajok eredete és általában az evolúcióelméletek interpretációi ékes bizonyítékai annak, hogy hogyan lehet egy princípiumzavarban fetrengő társadalmat ateistává és materialistává nevelni.
Miért mondom ezt?
Azért, mert az evolúcióelmélet pusztán a fajok és egyedeinek a környezeti feltételekhez a szelekció által való "irányfüggetlen", vagyis hol a komplexebb, hol az egyszerűbb struktúrákba szerveződő alkalmazkodását írja le, így az elmélet nem terjed ki másra, csupán az itt-és-most tapasztalható materiális és biofizikai jelenségekre korlátozódik, amiknek a tényszerű megismeréséből levezethető evolúcióelméletek nincsenek ellentmondásban semelyik tradicionális metafizikai tannal sem, ugyanis minden metafizikai tan azt mondja, hogy jelenlegi létmódunk az eredeti (tudati) létmódnak pusztán egy nevekkel és formákkal tarkított árnyképe: világunk ugyanis a létezők, de nem a metafizikai Lét világa.
(...)
Maga Darwin nem érinti magának az életnek és az ösztönöknek az eredetét,, tehát azokat a kérdéseket, amiket a z archaikus doktrínák és a szellemtudományok vizsgálnak, csupán egyetlen gondolatmenetben megfigyeli és regisztrálja a jelenleg létező fajok (species, idea) egymásból és egymásba való át-alakulásának folyamatát. Ez a folyamat, tehát az evolúció (és annak mindenkori tárgya, ill. az átváltozásra való képesség) azonban egy dolog, és az, ami túl van ezeken a folyamatokon, szintén egy másik dolog.
(...)
Az evolúcióelmélet magasabb szempontból a buddhista okfüggő keletkezés egy speciálisabb megfogalmazása: az illuzióba esett tudat (tehát a létszomj és a képzetek együttesének) alkalmazkodása a környezethez, mint feltételekhez.
(...)
A különböző fajok, melyek az evolúció tárgyai, a tudatlanságban és a létszomjban vívott harc produktumai.
(...)
*
