Cittamatra [Yogācāra] -jegyzetek

- Samvritti-satya

- Parikalpita-svabhāva

- sadayatana

- manas

*

"Az érzetek nem rendelkeznek méret- vagy perspektíva-markerekkel, ezeket tapasztalati úton kell elsajátítani. Leírtak eseteket, amikor olyan embereket, akik egész életüket a sűrű őserdőben élték le, ahol legfeljebb néhány lépésnyire lehetett látni, kivittek nyílt, sík terepre, ekkor ezek a személyek kezüket kinyújtva próbálták megfogni a távoli hegycsúcsokat; fogalmuk sem volt róla, hogy milyen messze vannak azok a hegyek.

A legtöbb látását visszanyert személynek nagy nehézségei voltak a látványokkal, úgy érezték, mintha fejest ugrottak volna egy szüntelenül változó, kaotikus, stabilitás nélküli, eltünedező látványvilágba. Elveszettnek érezték magukat, zavarba jöttek az állandóan változó látványtól, amely számukra nem volt biztonságosan lehorgonyozva a tárgyak és a tér világában.  Mi, akik egy látványra épülő világba születtünk bele (az ezzel járó alkalmi illúziókkal, káprázatokkal, érzékszervi csalódásokkal együtt), megtanultunk úrrá lenni felette, hogy biztonságban, otthonosan érezzük magunkat ebben a világban.

Agnosia

A vak ember, a maga módján, teljes és kielégítő világot konstruál saját maga számára, tökéletes "vak identitással" rendelkezik, nem érzi rokkantnak vagy alkalmatlannak magát, éppen ezért vakságának problémája és a vágy, hogy "meggyógyítsuk", kizárólag a miénk, és nem az övé.

Egy normálisan látó személynek nem jelent erőfeszítést a nyers vizuális információból formákat, határvonalakat, jeleneteket konstruálni, hiszen születésétől fogva állandóan végzi ezt a vizuális építkezést, állandóan újraalkotja a látott világot, s így ennek elvégzésére már kialakult egy hatalmas, komplex kognitív apparátus.

A perceptuális-kognitív folyamatok nem pusztán fiziológiaiak, hanem személyesek is - nem általában a világot észleli vagy konstruálja a személy, hanem az ő saját világát - , mindez pedig egy perceptuális Selfet hoz létre, amelynek saját akarata, orientációja és jellemző stílusa van. Ez a perceptuális Self összeomolhat a perceptuális rendszer összeomlásával, megváltoztatva a személy orientációját és egész személyiségét. Ha ez bekövetezik, akkor az egyén nem csupán megvakul, hanem többé már nem úgy viselkedik, mint egy vizuális lény, nem számol be változásokról belső állapotával kapcsolatban, egyáltalán nincs tudatában saját vizualitásának, vagy annak hiányának. Ez a totális pszichikai vakság."

Részletek Oliver Sacks: Antropológus a Marson c. könyvéből.

*

Az apofatikus teológia allegóriája

*

*

 "Jézus emberi formában történt megtestesülése és születése sem fejezhető ki semmiféle nyelven, vagy ismerhető meg bármiféle nyelven, 

vagy tudható bármely elme által, még a legfelmagasztaltabb angyalok közül az első által sem." 

Pszeudo-Dionüsziosz

*

Az imádság olyan szenvedélymentes állapot, amely a szemlélődő lélek erős szeretete által túlszárnyalja az értelem legmagasabb ismereteit, 

és eltölti Isten ismeretével.

Ha Isten tölt el téged, akkor imádkozol helyesen; ha helyesen imádkozol, akkor Isten eltölt téged.  

Amikor imádkozol, ne egy látható képben állítsd magad elé az Istent. 

Ne engedd, hogy értelmed akár csak a nyomát is megragadja valamely gondolatnak, hanem test nélkül állj a testnélküli előtt, és megismered. 

Evagriosz Pontikosz

*

Kettő nem-kettő

*

Egy

"SZÓKRATÉSZ: Az önmérséklet bizonyos rend, a gyönyöröknek és a vágyaknak a megzabolázása. Ahogy mondani szokták, hogy - tudom is én, hogyan - "erőt vesz magán", és ahogy más ilyesmiket emlegetnek, mint az önmérséklet nyomait. Igaz?

GLAUKÓN: Mindenesetre.

SZÓKRATÉSZ: És nem nevetséges ez a kifejezés: "erőt vesz magán"? Hiszen aki önmagánál erősebb, az nyilván gyengébb is önmagánál, és aki gyöngébb, az erősebb is: mindezt ugyanarról állítjuk.

GLAUKÓN: Miért ne?

SZÓKRATÉSZ: Szerintem e kifejezés azt jelenti, hogy magában az emberben - a lelkében - van egy jobb és egy rosszabb rész; s mikor a természettől fogva jobb rész a rosszabbat megzabolázza, erre mondjuk - dicséretképpen -, hogy "erőt vesz magán"; ha pedig a rossz nevelés vagy társaság révén a rosszabbik rész, amely viszont a nagyobbik, legyőzi a jobbik, de kisebb részt, ezt - mint szégyenletes dolgot - megrójuk, és az ilyenről mondjuk, hogy "gyöngébb önmagánál", és az ilyen jellemet hívjuk fegyelmezetlennek.

GLAUKÓN: Úgy látszik.

(...)

SZÓKRATÉSZ: Ami igaz, igaz, ilyesminek tetszett az igazságosság, de mégsem az ember külső cselekedeteire vonatkozik, hanem a bensőkre, valójában önmagára és önmaga részeire, amennyiben nem hagyja, hogy lelke részei ne a maguk dolgát végezzék és belekontárkodjanak egymáséiba, hanem valóban jól megveti háza alapját. Uralkodik magán, rendet tart, barátja lesz önmagának, összhangba rendezi lelke három részét önkéntelenül, mint a zenei összhang három húrját: a magasat, a mélyet és a középsőt, és ha még valami közibük esik, azt is összebogozza, és a sokból mindenképp eggyé alakulva, magát mérsékelve és harmonizálva teszi, amit tennie kell, akár vagyonszerzésről vagy testápolásról, akár köz- vagy magánügyről van szó, és mindezekben azt véli és nevezi igazságos és szép tettnek, ami ezt az állapotát megőrzi és építi, bölcsességnek e cselekvést vezérlő tudományt, igazságtalan cselekvésnek az ezt lerontó, tudatlanságnak pedig az igazságtalanságot építő hiedelmet."

Kettő

"A jóga útjára lépő bölcsnek a tett a talpköve; a jóga csúcsára érkezettnek a nyugalom a talpköve. Amikor sem érzékei tárgyához, sem a tettekhez nem ragaszkodik, minden elgondolásáról lemond, akkor mondják, hogy a jóga csúcsára érkezett. Saját énjével emelje fel énjét, ne hagyja lesüllyedni énjét; mert saját énje lehet barátja saját magának, és saját énje lehet ellensége saját magának. Ön-énje ön-barátja annak, aki önmagával legyőzte önmagát; ám aki nem ura önmagának, annak ön-énje ellenségesen ön-ellenfelévé válik. Az önmagát legyőző, megbékélt egyén a Legfelső Szellemet találja meg hidegben és melegben, jóban és rosszban, tisztességben és megvetésben. A tudással és megismeréssel megelégedő, érzékeit legyőző, az elért csúcson szilárdan megálló, göröngyöt, követ, aranyat egyformának tekintő jógit nevezik fegyelmezettnek. Barát, társ, ellenség mindegy neki, rosszakarók és jóindulatúak között középen áll, igazakra és gonoszakra ugyanúgy gondol, ezért különb mindenkinél."

*

________________________

Egy - Platón: Állam

Kettő - Bhagavad-gítá, VI.3-9.

*

A szent tehenekről

"Tetteidet jógában tedd, 

vonzódástól távol tartva magadat, Kincs Győztese! 

Közömbösen fogadd a sikert vagy sikertelenséget, 

mert a közömbösséget hívják jógának."

Bhagavad-gítá, II.48.

"Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik, 

és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak.

Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én - az nem bölcs, hanem az istenek házi barma. 

Ahogy a házi barmok az emberek használatára vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek. 

Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több! 

Ezért nem tetszik az isteneknek, ha az emberek megismerik ezt a tant."

Bṛhadāraṇyaka Upaniṣad, I.4.10.


 Áldozást és tettet a legtöbbre tartva,
nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb,
bérük fogytával a tettek egéből
a létbe születnek, vagy pedig alatta.  

Muṇḍaka Upaniṣad I.2.10.

*

Az utóbbi időben viszonylag keveset foglalkoztam a Philosophia perennis (Sanātana Dharma) szempontjából eretnek szektarianizmus, tehát a tradíciótörés, doktrínahamisítás jelenségével. 

Ami - többek között - újabb apropót ad arra, hogy - röviden, csak a lényeget érintve, mely univerzális tendenciaként túlmutat a szóban forgó közösségen - szót ejtsek a Krisna-tudatú Hívők Közösségéről az, hogy a "Krisna-völgyként" ismert és emlegetett földterület használati joga - a jelenlegi állás szerint - 2012. január 1-től az államra száll, mivel az egyháztörvény értelmében a szóban forgó közösség (több száz másikkal együtt) jogilag már nem minősül egyháznak ("a hatályos termőföld-törvény ugyanis csak egyházi jogi személyek és magánszemélyek számára teszi lehetővé a termőföld tulajdonlását, egyesületek számára nem").

Ami ebben az ügyben konkrétan elszomorító, de korántsem meglepő, az az, amiként erre a tényre a magát az avatár Krisna (कृष्ण) transzcendentális tudatosságának "birtokosaként" aposztrofált közösség reagált: "tüntetni fognak, és visszakövetelik az eddig művelt földjeiket" - mindezt úgy, hogy szubjektív indíttatású, világhoz való ragaszkodásuk okán felvonultatják a manapság igen közkedvelt közhelyeket, önmaguk paródiájává is válva: "turisztikai célpont", "biogazdaság", "szent tehenek" (sic!), teljesen szembe menve a hinduizmus eredeti doktrínájával és a Védák kardinális referenciapontjaival. 

(Ne felejtsük el: a Krisna-völgy azért különleges, mert ott világiak mellett csaknem 150 "szerzetes" is él, akiknek elvileg alapvetően ismerniük és természetesen autentikusan realizálniuk és tanítaniuk kellene a Védának (वेद) ezeket az ortodox doktrínális referenciapontjait.)

Nos, igen... 

Tudom, hogy nem szép dolog a cinizmus, küzdök is ellene, de most azt kell írnom, hogy ha - egy rosszul lefordított Bhagavad-gítá infantilis, a lényeget elferdítő "kommentárjainak" szajkózása és a Tan feje tetejére állítása, tehát nevetséges és primitív babonákká degradálása, "szertartások" mímelése helyett - csak egyetlen sort is valóban megértettek volna abból, amit a Bhagavad-gítá vagy a Yóga-szútra fejezetről-fejezetre a Napnál is világosabban és tisztán érthetően kifejt minden elfogulatlan és nyitott olvasójának, nem tüntetnének semmiért és nem követelnének semmit. Bár az is igaz, hogy manapság egy szent irat vagy tradicionális doktrína autentikus ismerete inkoherens abból a szempontból, hogy profán jogi értelemben mi tekinthető "egyháznak" vagy "vallásnak". Sőt, sok esetben maguk a vallási közösségek is nyíltan a szellemi materializmus és a princípiumzavar vétkébe esnek, és a jogi státuszuktól függetlenül azt gondolják, ebből a szempontból nagyon is számít, hogy van-e földje, mennyi híve van, vagy hogy jogilag igényt tarthat-e az adó 1%-ára egy közösség, ezzel totálisan és menthetetlenül elvétve és aprópénzre váltva fel a metafizikai Célt, annak ellenkezőjét igenelve.

A magyar tradicionális iskola több szerzője sok esetben feltárta ezen szekták morfológiáját, belső szerkezetét, de ezek a feltárt tények mind "lényegtelenek" ahhoz képest, ami a fő jellemzőjük ezeknek a közösségeknek: az ostobaság és dilettantizmus által determinált áramlatok és eszmék jelenléte, a transzcendens bölcsesség szemlélete alatt álló, szellemi és metafizikai tudatlanság által átitatott, felesleges, babonás és érthetetlen ál-tanítások, ál-beavatások, növényi ételeken csüggő tudattal "gyakorolt" vegetarianizmus, materializmus és kvázi-teizmus, hamis definíciók, és a szavak jelentésének kiforgatása.  A Cél és az eszközök totális félreértése és félremagyarázása, majd mém-szerű terjesztése, hogy "minél többen legyünk".

Ezt a tényt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a felháborodás és értetlenség, amit az egyháztörvény okozott azon közösségek körében, akik elvesztették egyházi státuszukat (tisztelet a kivételnek). 

Mozgalmak indultak, virtuális és valóságos tiltakozások alakultak, sajtóközlemények láttak napvilágot, ezzel éppen az egyházak által önként felrúgva az állam és a vallás közti - valójában sohasem realizált - "határvonalat". (A legtöbb közösség, aki azt gondolja, hogy az "eredeti hinduizmust" képviseli, és azt szajkózza, hogy a "nyugati társadalmak" mennyire "élhetetlenek", és a "nyugati államformák" mennyire "profitorientáltak" és "lélektelenek", elég ellentmondásos és inkorrekt módon éppen ezen társadalmakon és államformákon élősködnek anyagilag, és vérig vannak sértődve, ha egy ilyen állam és/vagy társadalom megvonja tőlük a támogatást.)

A doktrínális szempontból fontos lényeg azonban - most is - szükségszerűen homályban maradt.

(Vesd össze: Bhagavad-gítá II. 42-46.)

Az tudniillik, hogy az egyházi státuszukat 2011-től jogilag elvesztett közösségek nagy része eddig sem felelt meg az "egyház" vagy "vallási közösség" autentikus, a metafizikai önmegvalósítás felé orientáló, tradicionális doktrínákon alapuló kritériumainak - mely kritériumok egyébként a józan ész segítségével is könnyűszerrel át- és beláthatók. 

És ez igaz a később az egyházi státuszukat majdan visszakapó közösségek nagy részére is. 

(Frissítés: A Krisna-tudatú Hívők Közössége 2012. márciusban - sok más közösséggel együtt - jogilag visszakapta "egyházi" státuszát, földjeit, állami támogatásait. Megdöbbentő volt látni, hogy az MTA szakemberei már az első körben hogy utasították vissza az állam felkérését arra, hogy foglaljanak állást az "egyház" autentikus definiálása kapcsán, majd megdöbbentő volt azt is látni, hogy a szóban forgó szekta hogyan verte át sikeresen az államot [ti. "ők képviselik Magyarországon a gazdasági és stratégiai szempontból rendkívül fontos partnernek számító India vallását, és komoly gazdasági károkat okozna a két ország kapcsolatában, ha nem lennének államilag elismert egyház"], aminek következtében visszaállt az eredeti állapot. Az állam vakságánál már csak a Krisna-tudatú hívők közösségének eszelőssége - tegyük hozzá: sikeres eszelőssége - nagyobb.)

Azt ugyanis, hogy kizárólag a horizontális, síkvilágbeli szempontok és feltételek állnak a fókuszban, nem éppen nevezném helyes alapállásnak: a "ki", a "hol", a "mit", a "miből" és a "mikor" kérdésköre merően profán, a külsődleges jelenségvilággal bíbelődő, közönséges tudatot követel és feltételez, amennyiben ezek nem mint puszta eszközökként, a mulandóságnak alávetett feltételrendszer által diktált horizontális körülményekként jelennek meg, hanem "életbevágóan" fontos, lét- és öndefiníciós kérdésekként (mint tudati ragaszkodások az egóhoz és az illúzióhoz). Az ezeknek a körülményeknek való behódolás során ráadásul a szekták és a tudatlanságban leledző követőik a "szent cél érdekében" minden útjukba kerülő dologra ráaggatják a Kali-yuga valamennyi álruháját: az ájtatosságot, a pusztán a konvencionális etikai-morális szempontok szem előtt tartását, a nem létező referenciapontokra való hivatkozásokat, az álszenteskedést, a rögeszmés félremagyarázást, az önigazolást és az önalávetést: a tévedés és az adharma minden eszköztára immár rendelkezésre áll a vallási téveszmék hálójában való vergődéshez. 

Arra, hogy a Bhagavad-Gítá transzcendens, a hétköznapi, a tudatlanság által kondicionált tudatot jellemző, etikai-morális sík fölött álló bölcsességét megértsék, mely leginkább az advaita-védánta darsanájának felel meg, kísérletet sem tesznek, és szellemi farkasvaksággal ignorálják az autentikus interpretációkat, adott esetben az ezeréves kommentárokat is, nem is beszélve magáról ennek a transzcendens nézőpontot realizáló bölcsességnek a homályban maradásáról. Ahol megrekednek, az pusztán a tettek világa: babonás rituáléikkal úgy tesznek, mintha azt mondaná valaki, hogy csak akkor lehet megérteni egy matematikai problémát, ha az ember előtte egy meghatározott formájú és színű pohárból iszik hat korty vizet, vagy leül egy bizonyos pózba. Ám még ezek után sem a megértés a cél, hanem önmagában maga a pohár és a víz, vagy az elfoglalt póz élvezete: számukra ezeken kívül minden más csak felesleges és mintegy „káros”, sőt, „ellenséges” - fogalmuk sincs a cselekvő nem-cselekvés ideájáról, a karma-yóga szívéről.

(Némi illusztráció. Én  személy szerint ismerek olyan "krisnást", aki több, mint 10 éve tagja a szektának: látható szellemi fejlődés helyett mindenkit a húsevés ellen agitáló [tehát a húshoz sajátosan ragaszkodó], kopasz vegetáriánus lett , aki kritikátlanul, illetve csak egy sajátosan zárt, egy, a szektát jellemző "körkörös belső logika" alapján működő érvelés mentén képes értelmezni a "tanításokat"; betartja a közösség szabályait,  rituáléit, olvassa és terjeszti kiadványait, weboldalait. "Mantrázik", böjtöl és részt vesz a "szekérfesztiválokon", naponta órákat tölt főzéssel-sütéssel, miközben  meggyőződése pl., hogy a kozmoszt "tojáshéj vastagságú fal" övezi, Isten egy, az  Univerzum közepén trónoló személy, kezekkel-lábakkal, és hogy a vegetarianizmus szükséges feltétele a tudásnak. Nyílt rostéllyal materialista, objektív realista, az idealizmus minden formáját elutasítja, a szolipszizmust elmebetegségnek tartja, de emellett valóban elmebeteg összeesküvés-elméletek híve. Egyébként meg a lehető legmaterialistább dologból él: spekulációs és befektetési tranzakciókat bonyolít a tőzsdén, és - mint "pénzügyi tanácsadó" -  banki hiteleket és biztosításokat közvetít, és "személyiségintegrációval" foglalkozik, ami konkrétan pontosan az, aminek látszik: az egoista "személyiség" minél előnyösebb opciójú bebetonozása a szamszárába - és minderre állítása szerint a "Prabhupáda" által közvetített Védák adnak tanítást és útmutatást. Félreértés ne essék: nekem nem ezzel az életmóddal, világszemlélettel "van bajom", hanem azzal, hogy - az illetőhöz hasonlóan - ezrek azonosítják ezt az életmódot a "védikus életmóddal" és a "bhaktival", amiknek pedig az valójában diabolikus ellentéte.)

A paradoxon az, hogy eközben morális-etikai szinten valóban jámbor és ártalmatlan életet élnek: kiállnak az állatok jogaiért, és kerülik az erőszakot, istentiszteleteket tartanak, és adományokat gyűjtenek, ételt osztanak a rászorulóknak és énekelnek. Ez természetesen a maga szintjén helyes, de korántsem elegendő és/vagy szükséges a cél eléréséhez, mely mindezek felett található, sőt, sok esetben éppen akadályozó tényezők.

Ma - a dolgok természetéből adódóan - a mennyiségi popularizmus és a profán jog mögé bújik minden olyan dolog, ami nem képes önmagát önmagában igazolni. Természetesen joga van tüntetni bárkinek, ahogy joga van vallási meggyőződésből tanokat, rosszabb esetben rögeszméket hirdetni is. Az azonban nem jogi, hanem a Kali-yuga által determinált etikai-morális kérdés, hogy mennyire igazságos ezekkel a jogokkal élni, sok esetben visszaélni - a Dharma szempontjából. 

*

Mit lehetett volna tenni? Szerintem a Krisna-tudatú Hívők Közössége akkor járt volna el helyesen és a "Krisna-tudat" szellemében, ha - a Bhagavad-gítá tanításának megfelelően* -, szemrebbenés nélkül átlátja és tudomásul veszi a helyzetet, "lemond tettei gyümölcséről", tudván: "minden dolgot a Természet törvényei művelnek, csupán az önösségtől megtévesztett egyén gondolja: 'Én vagyok a cselekvő'" - és feloszlatja önmagát.

Persze ehhez olyan létszemléleti pozíció lenne szükséges, melynek megléte eleve kizárta volna egy ilyen közösség létrehozását. 

Ez az emberi természet paradoxonja, ami sok esetben nehézzé, vagy egyenesen lehetetlenné teszi a megértést az ilyen közösségek tagjainak a részére. Írásom célja így nem is ez, hanem csupán egy magasabb szempont megadása volt.

_____________________

* "Szóvirágokat ismételgetnek a balgák, a Védaigék tisztelői, s azt vallják: egyéb nincs, Pártha. Vágyaik rabjai, égi örömökre vágynak, s szertartások özönével kísérik, hogy gyönyörökhöz, hatalomhoz jussanak, ám tetteik gyümölcséül csak újjászületést nyernek tőlük. A gyönyörökön-hatalmon csüggők elméjét elbódítják ezek az igék, s nem érik el elmélyedésben a gondolat határozottságát. A Védák a dolgok hármas jellegére vonatkoznak; te szabadulj meg e hármasságtól, Ardzsuna. Ellentétpárokkal szemben közönyösen, szilárdan állva az igazságban, birtoklás vágyát levetkőzve, uralkodj magadon. Amennyi haszna egy kútnak van, amikor mindenfelől vízözön árad, annyi haszna van az összes Védából a tisztán látó bráhmannak." Bhagavad-gítá II. 42-46.

_________________

Frissítés: a tüntetésről készült Index-videó itt látható.

Fontosnak tartom újra kiemelni, hogy az 1966-ban, New York-i székhellyel alapított szekta (ISKCON), melyből 1989-ben Magyarországon is létrejött a Krisna Tudatú Hívők Közössége, a videón szereplő (3:20-3:34) definíció szerint természetesen nem egyenlő magával "a" hinduizmussal, és nem képvisel "egymilliárd hívőt": a hinduizmusnak csupán egy olyan felhígított, nyugati fogyasztásra szánt export vadhajtása, ami csak nyomokban tartalmazza az eredeti szellemiséget, és - kiadványaik tanulmányozása, azok összevetése az autentikus primer forrásokkal, valamint a tagokkal történt levelezések és beszélgetések alapján - az is kijelenthető, hogy tökéletesen félreérti mind az Isten (Önvaló)-fogalmat, mind a megszabaduláshoz vezető doktrínát, diszciplínát (tehát magukat a Védákat is, melyre oly sokszor hivatkozik előszeretettel). Ezzel természetesen most sem vitatom, és soha nem is vitattam a jó szándékot, ami a közösség tagjait és a követőit illeti. Azonban a Felébredés eléréshez a jó szándék megléte egy emberben meglehetősen kevés, és korántsem elégséges feltétele annak, hogy valóban megértsen egy szent doktrínát, különösen olyat, ami évezredeken keresztül titkos tanításokon keresztül hagyományozódott át kizárólag az arra érdemeseknek.

(zen vázlat)

*

az elme kiüresítése azt jelenti, hogy az üresség jeleit megfosztjuk az elme által ráaggatott képzetektől (aszemiotizált üresség)

* 

(Fordított sorrendben)

*

Cím nélkül

*

A név-és-forma előtti Üresség és a név-és-forma utáni Üresség egy és ugyanaz.

A név-és-forma belső, relatív (inanitas privativum) ürességéhez képest ez Más-Üresség.

*

F - aforizma

*

A világot nem atomok alkotják, hanem elképzelések.

*

A Szaturnusz megfigyelése kapcsán

"- Mi az, ami megjelenik? 

- A nem-létezés egy szerkezete.

- Mi a nem létezés egy szerkezete?

- A tudat, ami által [a függő] összetevődik."

Vasubandhu : Tri-svabhava-nirdeśa, 4-5.

"A dolgokról Timón szerint Pürrhón azt állítja, hogy mind egyaránt különbség nélküliek, nélkülözik az állandóságot, vagy: meghatározhatatlanok, rögzíthetetlenek és megítélhetetlenek. 

Emiatt érzéki képzeteink és véleményeink nem is igazak és nem is hamisak. Emiatt azután nem is szabad hitelt adnunk  nekik, hanem vélekedéstől mentesen, elfogulatlanul és rendíthetetlenül kell élnünk, minden dologról kijelentve, hogy semmi sem inkább létező és egyszersmind nem létező, vagy hogy létező és egyszersmind nem létező, vagy nem is létező és nem is nem létező."

Euszebiosz: Preparatio evangelica, XIV, 18, 2-4.

*

November 13-án, vasárnap hajnalban egy 60x900-as SkyWatcher refraktorral első ízben figyeltem meg a Naprendszer hatodik bolygójának a Szaturnusznak (♄) a Földre vetülő képét, és ezzel a megfigyelésemmel igazoltam néhány föltevést az érzékelést/észlelést illetően.

Az observantia remek iskolapéldája volt annak a közismert ténynek, hogy általában nem magukat a dolgokat látjuk, hanem a dolgokra rátelepedett elmebeli-fogalmi reprezentációkat gondoljuk el (ld: yogacara). Ezt a jelenséget tovább bonyolítja a tény, hogy a bolygó a Földtől mintegy 83 fénypercre található, tehát a teleszkóp lencséjét elérő fény kb. 83 perccel korábbi állapotát mutatja a bolygónak: effektív a múltat figyeljük meg, amikor a kozmoszra tekintünk, nem a jelent, így a megfigyelés konkrét tárgya a képzetes (ti. a csak az elmében interpretált, kvázi-objektív, relativisztikus) időhöz képest már nem-létező. (A megfigyelt bolygó az égbolt mozgása miatt folyamatosan kiúszott a teleszkóp mezőjéből, folyamatosan utána kellett korrigálni a precíziós mechanika finom mozgatásával. Az más lapra tartozik, hogy ezt a jelenséget hogyan interpretálják a különböző kozmológiák: a Föld körül keringő kozmosz, vagy a Föld saját tengely körüli mozgásának tudják-e be. Bármi megteszi.)

A megfigyelt kozmikus objektumok prekoncepciók és név nélküli formájának kontemplálása sajátos élményt nyújt: én is igyekeztem elvonatkoztatni a megfigyelési tárgytól, és kiüresíteni elmémet az elő-föltevésektől.

Arra a megállapításra jutottam, hogy a Szaturnusz névre hallgató bolygónak, a 83 perccel a megfigyelés előtti környezetében (!) a teleszkópon keresztül látott formák valóban megegyeznek a Galilei által lerajzolt formákkal, mielőtt azokat értelmezni próbálta/próbálnánk volna természetesen.

A Szaturnusz gyűrűjének nevezett formáció számomra is úgy tűnt fel, mintha két kisebb fényes félhold lenne a bolygó körül, majd – hasonlóan az un. „billenő képekhez” – egyszer csak láthatóvá vált maga a gyűrű (ennek előföltétele volt azonban, hogy rendelkeztem azzal az képzettel, hogy a Szaturnusz körül kozmikus bolygóközi törmelékből álló gyűrűrendszer található).  Az "elme tanításával", tehát az emlékezet közbeiktatásával sikerült visszabillentenem a látott képet a gyűrűről a kétoldalt félholdakkal övezett bolygó képére.  Erről a három tagból álló látványról így ír maga Galilei: "a bolygó nincs egyedül, hanem három részből áll, amelyek majdnem érintik egymást és soha nem mozdulnak el egymáshoz képest." (Ezt a látványt kissé befolyásolta az élesség illetve a nagyítás megválasztása is.)

Az első megfigyelésnél erősebb nagyítással a Jupiter (♃) felhősávjait is sikerült kivenni a teleszkópban, két egymással párhuzamos, homogén, sötét vékony vízszintes csík formájában.

*

A Galilei-féle Jupiter-holdak megfigyelése kapcsán

*

2011. október 29-én este, a Kos (Aries) csillagkép alatt, megfigyeltem a Jupiter négy, Galilei által 1610-ben felfedezett holdját. A megfigyelésre azért került sor, mert Feyerabend, Kosetler és Eco több ízben is felhívták a figyelmet arra a jelenségre, hogy a "tudományos megfigyelések" és "felfedezések" során rendkívül sok szubjektív, ellenőrizhetetlen és következetlen pszichológiai tényező is közre játszik, valamint hogy a "tudomány" által hitelesített "módszerek" a legtöbbször zsákutcáknak bizonyulnak, vagy legalábbis át kell hágni azok szabályait ahhoz, hogy igazi eredmények szülessenek, a megismerést elősegítendő. Ezt a jelenséget számos példával illusztrálják is, többek között Galilei következetlenségeivel, azonban magam is szerettem volna meggyőződni arról, hogy egy teleszkóp alkotta kép a Jupiter környezetéről konkrétan hogyan is észlelhető, és hogy a mostani megfigyelésnél vajon felbukkannak-e az általuk leírt jelenségek.

A kísérlet sikerült. Három megfigyelőből egy ember nem látta a szóban forgó holdakat, másvalaki számos kísérlet során csak egyszer, én - miután egyszer sikerült befognom őket, és a szemizmaim hozzászoktatásával, valamint a látvány memorizálásával (ezt hívja Feyerabend "teleszkopikus érzéknek") - bármikor képes voltam meglátni a teleszkópban a holdakat, természetesen a távcső élességének némi utókorrekciója után (amire azért volt szükség, mert jól láthatóan minden ember szeme másképpen viselkedik a távcső használata során: ahhoz, hogy megjelenjen az éles kép, más-más megfigyelőnél eltérő élességet kellett használni a beállítás során - sőt, lehet, hogy nem is volt két egyforma beállítás? - ami szintén a szubjektív elemet igazolja).

A megfigyeléskor készített rajzom:

A holdak (balról jobbra): Ganymedes (G), Io (I), Europe (E), Callisto (C).

A kísérlet folytatódik, nagyjából tíz nap múlva, amikor is a Jupiter és holdjai mellett a Szaturnusz és a Mars is megfigyelésre kerül, amit összevetek Galilei megfigyeléseivel és tapasztalataival, valamint Feyerabend, Eco, Kosetler elméletével.
 

*

A gyakorlás határtalan helyének kapuja

*

*

A kétféle születésről

*

"Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. 
Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából 
s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."
János evangéliuma, I.12-13. 

*

Mint arról már korábban írtam, a szülés és születés populáris kérdése kapcsán szinte minden esetben a lényeg siklik el, és a valódi - ontológiai-doktrínális - aspektus kifejtetlenül, észrevétlenül homályban marad.

A témához kapcsolódva gondolatébresztőként szeretném megismertetni az olvasót két kifejezéssel, amit a latin nyelveben a születésre használnak, de amelyek közül kizárólag csak az egyik értelmezés ismeretes az emberek előtt. Az egyik a "natalis", a másik a "lucina" terminus. Ez a két szó megfeleltethető az általában vett jelenségek (esetünkben a szülés, születés) kétféle aspektusú ismeretének, értelmezésének is: a rejtett és a látható, a közönséges és a magasabb rendű, a látszólagos és a valódi, a horizontális és a vertikális aspektusnak.

A "natalis [nascor]" a megnyilvánult természet egészére vonatkozó alaptörvényt, esszenciálisan kondicionált sajátságot fejezi ki: a születést, a keletkezést (melyek az elmúlást, az enyészetet, a halált is automatikusan magukkal implikálják, mert az a karmikus, "az árral úszó" reinkarnáció, az újraszületés világa is egyben), és ami a metafizikai tudatlanságban álló, téves önazonosítású emberre vonatkozik.

Ezzel szemben a "Lucina [lucanus, lucus]" kifejezés azon valóságot foglalja magában, ami csak azé a szellemi Emberé lehet, aki felébredve a szellemi tudatlanságból - meghalva illuzórius "énjének" - megismeri Önmagát: a Fényből való születést.

Mindkét szó jelöli a születés római istenét is, ámde mint említettem: kétféle születésről van szó, amiben az első a körforgás-szerű újraszületés, a második pedig egy magasabb, metafizikai értelemben vett szellemi újjászületést jelent, amit a "gyermek fényre való megszületésének" szimbóluma jelenít meg a latin-római mitológiában.

*

Ide kapcsolódóan meg kell említeni azt a széles körben elterjedt populáris tévhitet és doktrínahamisítást, miszerint a keleti vallások a "reinkarnáció", a "lélekvándorlás" tanát hirdetik. Ezeknek a doktrínáknak valóban kardinális jelentőségű momentuma az újraszületésről szóló tanítás, viszont ezt a tanítást az esetek nagy részében tökéletesen félreértik és félremagyarázzák.

Az újraszületésről a Buddha ugyanis azt mondja, hogy a tudatlanság által kondicionált név-és-forma az, ami a konvencionális igazság és a "képzetes természet" szintjén újralétesül, tehát pusztán a nem-Én állandó változásban álló karmikus alanytudati aggregátuma, ami ismételten megjelenik (Vasubandhu ezt a tudatot a "nem-lét szerkezetének" nevezi), mely okozatiságtól függő feltételes keletkezés által a Létszomj miatt bomlik ki, és amely azonos is az előzővel, és nem is azonos, hasonlóan a mécses lángjához, amit egy másik mécses lángjával gyújtottak meg. Ezért amikor Sziddhártha herceg a Középutat feltárva Felébredt, a létörvénytől való teljes függetlenné válásakor közömbösen szemlélte a korábbi, üres testet öltések szimultán megjelenő hatalmas sorát, mint amik nem hozzá tartoznak, és valójában soha nem is volt "Ő".

A hinduizmus autentikus doktrínái fentiekkel teljes összhangban szintén egy téves, a Kozmikus Illúzió és Játék (māya, līlā)  hatása alatt álló auto-identifikációt jelölnek meg a karmikus újralétesülések okaként (amikor az alany saját magának vél olyan jellegeket, ami nem Én): ez a kötöttség minden darsana doktrínája szerint csakis a metafizikaira vonatkozó Tudással szüntethető meg: az Én igazi ismeretével, a Felébredéssel, amikor a definiálhatatlan Alany, az univerzális Szellem vagy Tudat mindentől függetlenné válva közömbösen szemléli a karmikus cselekedeteket, születést és halált, mint ami nem érinti meg Őt, hiszen a mozdulatlan, mindenütt jelen lévő és halhatatlan hogyan is halhatna meg, hogyan is születhetne újra? Ami meghal és újraszületik pusztán a tudatlanság késztetései, a név-és-forma horizontális világa, a "kis én", a "pszeudo-ego" kábult illúziója, a mulandó és esetlegesen kondicionált pszichofizikai "egyéni lélek" mely fátyolként takarja el a Szent Szellem vagy Tudat Létvalóságát.

A Tao te king azt írja, hogy "a bölcs ember nem emberi, neki a dolgok mint szalmakutyák", hiszen őt az "Út szülte", mely "folytonos és névtelen".

A kereszténység és az iszlám szintén egyöntetűen állítják, hogy az egyéni léleknek "meg kell halnia", azt "meg kell tagadni" ahhoz, hogy az Istennel való misztikus egyesülés egy - a fenti értelemben vett - újraszületésben létrejöjjön, úgy, hogy az valójában sohasem szűnt meg, csak látszólagosan, az "egyéni lélek" késztetései, "bűnei" által.

Nos, a sort a végtelenségig lehetne folytatni, de a primer szövegekből látható, hogy aki a létesülések világában megjelenő sorozatos újraszületéseket egy stabil entitás újratestesülésének, reinkarnációjának nevez, nem ért semmit a Szent Tanból, és ahhoz hasonlatos, aki a barlang falán lévő árnyékok törvényszerűségeit fogja fel az azokból kikövetkeztetett Tűz valóságnak, megjelenési formájának, a Fény vagy a Nap valódi ismerete, tehát a barlangon kívüli világ megpillantása nélkül.

* 

 

 A Beavatás Kútja 

(Quinta da Regaleira, Sintra, Portugália)

*

A kis üresség

*

*

A teljes ürességről

*

Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való.

Tao te king, 16.

*

Nagarjuna-axióma

*

A névlegesen létező világ (nāma-rūpa) jelenségei az ön-üresség verzionális permutációi.

*

Korunk rasszizmusáról

"A bölcs szemében egyforma a szertartástudó, jámbor pap, a tehén, elefánt, kutya, kutyahús-evő pária.

Akiknek gondolatait ez az egyformaság uralja, már ezen a földön legyőzték a születést és halált; 

mert a hibátlan Brahman egyforma, s így ők a Brahmanban lakoznak."

Bhagavad-gíta V.18-19.

*

Korunk rasszizmusának kétféle arca létezik: ezek a "ti" megvetése, és a "mi" dicsőítése.

Csak ezeket messze elhagyva látható, hogy valójában minden: Ő.

*

Sunyabhava - az ürességmeditáción túl

*

शून्यभाव

śūnyabhāva / sunyabhava

*

Ürességkontempláció [contemplatio inanitas].

A tudatos lét realizációja, melyhez képest minden "más" üresség[természetű]ként jelenik meg.

Megfordítva: az ürességtermészetű jelenségekhez képest ez a tudatos lét: "a" Más-Üresség.

*

________________________

(A bháva (bhāva) terminus nem csak "létesülést, létet, létezést" jelent, hanem "szemlélődést, tudatosítást" is.)

*

Nietzsche: Emberi - túlságosan is emberi

*

________________________

Felkiáltójelként - minden keresőnek.

*

Az ifjú Lin-Csi vándorlásai

*


Párbeszéd a Holddal a Fehér Igazgyöngy kolostorában.

*

*

Anyagi javakért imádkozni: ateizmus

"Bizony mondom, nem más-világokban és nem megváltó vércseppekben:
hanem a testben hisznek legjobban ők maguk is,
a maguk magában-valója pedig nem más nekik, mint a testük maga."
Nietzsche: Így szólott Zarathustra [A más-világolókról]

*

Némi magyarázat: az anyag, a matéria: illúzió, nem-valóságos képzet. Maga "a" semmi. A materializmus: látens egoizmus.

Isten: Szellem. Semmi sem mondható róla szavakkal. A Lét transzcendens és immanens valósága. Nem "valami". Nem "külső". Semmi sem "az". Neti-neti.

Ahhoz, hogy Istennel (ti. a Létvalósággal) "eggyé váljunk", csupán a látszólag külsőként megjelenő illúzióktól kell megszabadulnunk (mivel: Regnum Dei intra vos est), "meg kell tagadnunk" virtuális képzet-önmagunkat, közömbösnek kell maradnunk afelé, és a helyes megkülönböztetés kardjával magunk mögött kell hagynunk az érzéki, romlandó világot: ez pedig csakis a tudatlanság felszámolásával lehetséges, valódi Önmagunk megismerése által.

"Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint."

Meditációinkban fel kell ismernünk minden dolog ürességtermészetét: minden körülményt egy-formaként kell felfogni, ezután pedig létrejön a neutrális kontempláció állapota.

Aki ehhez képest az anyagi javakat áhítja, azokért imádkozik, egy jobb földi (!) életre vágyik, az Evangéliumokat pusztán szó szerint képes értelmezni, és nem látja a szavak mögött rejlő magasabb valóságokat, melyeknek a betűk pusztán szimbólumai, az nem látja Istent sem, nem érti az Evangélium egyetlen igazi üzenetét: "én és az Atya egy vagyunk"; "Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek".

*

Hérakleitosz folyója

*

Mai tudományos hír:

"Elképzelhetetlen csillagot fedezett fel a világegyetem peremén egy nemzetközi kutatócsoport: az SDS J102915+172927 katalógusjelű objektum tizenhárommilliárd éves, vagyis az ősrobbanás után mindössze hétszázmillió évvel született, és megkérdőjelezi az elfogadott csillagképződési elméleteket."

Némi korrekció.

Ha a csillag fénye hétszázmillió éves állapotot mutat, akkor a csillag "most" in concreto hétszázmillió éves:  a 13 milliárd éves kor úgy jön ki, hogy hipotetikusan feltételezzük, hogy 13,7 milliárd éves a kozmosz, amiből kivonjuk a vöröseltolódás által számított távolságát, így tehát csak elméletileg 13 milliárd éves.

Magyarul ténylegesen egy 13 milliárd évvel ezelőtti múltbeli állapotot látunk, és ha ez így van, akkor a csillag is valóságosan 700 millió éves, nem pedig 13 milliárd éves.

Minden állapot a kozmoszban egy nem-ténylegesen-létező állapotot mutat: a múltét. 
Még a Hold is 1 másodperccel ezelőtti, a Nap pedig több, mint nyolc perccel ezelőtti állapotában látható.

(Egyébként elvileg semmi különbség sincs az elektronmikroszkóp és a Hubble űrteleszkóp által közvetített képek között: az egyik "a még nem", a másik "a már nem" világa.)

Az ember állandó késésben van az univerzum érzéki jelenségeihez képest: érzékfeletti, kozmikus jelen csak a tudatban lehetséges, ha megtisztul minden mástól, és csak önmaga marad. 

A tudatnak ez a misztikus, belső üressége ugyanaz, mint a kozmosz Üressége.

Hérakleitosz folyója csak az elmében létezik...

* 





*

előadásvázlat (részlet)

*

"Az egyetlen alapvető előítélet, amelyre az összes többi visszavezethető, az az állítás, hogy léteznek rajtunk kívül dolgok; olyan vélekedés ez, amely - mivel nem alapokra és következtetésekre támaszkodik (hiszen nincs egyetlen kifogástalan bizonyítása sem), és mégsem írtható ki semmilyen ellentétes bizonyítással - közvetlen bizonyosságra tart igényt; de mert valami tőlünk egészen különbözőre, sőt velünk ellentétesre vonatkozik, amiről sehogy sem láthatjuk be, hogyan kerülhet be a közvetlen tudatba, ezért semmi másnak nem tekinthetjük, mint előítéletnek, amely attól, hogy velünk született és eredendő, még nem kevésbé előítélet."

F.W.J. Schelling

*

Schelling fenti gondolata az egyik kulcsa is lehet annak, hogy megérthessük a függő keletkezés valódi jelentését, és a Yogacara-buddhizmus eszméit: e kettő ugyanis kardinális jelentőséget tulajdonít a tudat valódi természete felismerésének. 

A théraváda függő keletkezés doktrínája a "tudatlanságot" (avidya: ti. "illúzió") teszi meg mintegy a szamszára okává, alapfeltételévé, a yogacara pedig az "elfedettségben álló" tudat létrégióját, azon belül is a képzelt-jellgű természetet, ami felett még két szubtilisebb, tudati létszint található. 

Mind az egyiknél, mind a másiknál megfigyelhető, hogy az alapfeltételek csak egy korrelációban értelmesek: a tudatlanság jelensége mint létező csak úgy lehet értelmes, hogy ha feltesszük egy olyan tudat létezését, ami mentes a tudatlanságtól (az illúzió-jellegtől), és a kettősségben, illetve a fogalmi meghatározottságban való létezéstől, így tehát a késztetésektől, a név-és-forma világától, az érzékektől stb. is.

Megjegyzés:

A függő keletkezés mintegy automatikusan a Tiszta Én létezését is tételezi.

(...)

Az elfedettségben álló relatív tudati létvalóság (samvritti-satya) pedig szintén csak úgy lehetséges, hogy ha ahhoz képest létezik egy nem-elfedett tudati létvalóság, mely valóban önmagában álló és transzcendens (ez hasonló érvelés ahhoz, mint ahogy a Buddha a nirvána létezése mellet érvel: ha nem létezne ugyanis nirvána, megszabadulás sem létezhetne a szenvedésből, de mivel létezik a szenvedés megszüntetése, nirvána is létezik).

Megjegyzés: 
A nagarjunai érvelés, ami megsemmisíti a csak fogalmiság világában létező, egymással ellentétes szavakat, itt nem érvényes, mert a nirvána (és a más szavakkal jelölt létvalóság, pl. Tiszta Én, Tudat, Üresség stb.) független a fogalmiság világától, ahhoz képest transzcendens.

(...)

Hogy a látszólagos ellentmondást feloldjuk, meg kell érteni: a pszichofizikai-individuális aggregátum, amit tévesen az "énjüknek" gondolnak az emberek (ami a határfelület-médiuma a tudatnak), és a Tiszta Tudat vagy Tiszta Én, ami ahhoz képest transzcendens, valójában egybeesnek egymással, pontosan úgy, ahogy a Mahajána buddhizmus dzogcsen-tanításai vagy a hinduizmus advaita-védánta doktrínái bemutatják és leírják. Ezt az egybeesést azonban nem ismerik fel a hétköznapi tudatossággal élő emberek (ez a samvritti-satya létrégiója), és azt gondolják, létezik valami más dolog is a[z ön-]tudaton kívül.

(Nagarjuna tetralemmája ebből a szempontból teljesen használható a fogalmi jelenségek és fenomének világára.)

*




*

A "különböző" és a "Más[ik]"

Adalék a "más" [lat. 'alteritas'] és a "különböző" [lat. 'differens'] kifejezések jobb megértéséhez a "zsentong" buddhizmus tanulmányozásához.

*

Az érzékekkel és a tudattal felfogható, formával és névvel létező dolgok egymástól valójában nem különböznek: 

ezek összességéhez képest azonban létezik egy önmagában álló "Más[ik] Üresség", mely magában is foglalja a kozmoszt, 

annak minden létszintjével együtt, illetve nem is foglalja magában; sem nem különbözik tőle, és különbözik is,

miközben megmagyarázhatatlan módon teljesen Más ahhoz képest.

*

*

Regnum Dei Intra Vos Est

*

Milyen messze van a megszabadulás, a Felébredés?

Mindig olyan messze, amennyire a szellemi útra lépett vándor messze van Önmaga megismerésétől, az egó kialvásától.

*

Advaita

*

A reggeli meditációban ráébredtem, hogy mennyire jelentőségteljes és mély szimbóluma és jelentősége van annak, 

hogy a valóságot eredetileg nem "Egynek", hanem "nem-kettős"-nek írják  a szövegek...

A két terminus által jelölt ontológiai valóság között ég és föld a különbség.

Aki ezt megérti, érti a dolgok nagy részét.

*

Az Önkorlátozásról

*

Beati Pauperes Spiritu Quoniam Ipsorum Est Regnum Caelorum.

Biblia Sacra Vulgata, Matthaeus, V.3.

*

A hétköznapi világról

*

"Nem értik meg, hogy a szkeptikus nem a filozófiai elmélet szerint alakítja életét (mert nem lenne aktív, amennyiben ehhez igazodna), 

hanem nem-filozófiai megfigyelései alapján abban a helyzetben van, 

hogy válassza az egyik dolgot, és kerülje a másikat."

Sextus Empiricus in four volumes, III. 464-465

*

A tudat (vijñāna ) kapcsán

*

visum, i, kn. [r. video]

1) látmány, tünemény, jelenés (vesd ö. visus), turpe; küln. A) álomlátmány. B) valami tünemény, a mely jósjelt foglal magában, v. verum, falsumve.
2) külső érzéki benyomás által eredt képzelet valamiről, «képzelmény» (Ciceronál a görög fantasia fordítása).

video, vidi, visum, 2. [eidw]

I. cs.
1) lát átalán: v. aliquem, rem; még önállóan v. acriter, éles látása van. Küln. A) v. somnia, álmodik, álomlátó; v. aliquid in somnis vagy per quietem, álmában. B) átv. ért. v. diem stb. megél, megér. C) (költ.) átalán érzékkel stb. észrevesz, fölfog: v. terram mugire, hallja, v. plus naso quam oculis, abies v. casus marinos, megpróbálja.
2) fölkeres, megkeres, meglátogat, valakihez megy, aliquem.
3) rátekint, megnéz, aliquem. Innen «néz»; A) (színk.) me vide, hagyd magad rám, bizzál bennem! B) quin tu me vides? tarts engem szemmel, hogy viselem magam (kövesd példámat).
4) átv. ért. szellemi látásról, A) észrevesz, megjegyez, aliquid, multa vitia in aliquo. B) belát, megért, lát, illud frustra accidisse; plus v., nagyobb belátással bir; v. in futurum, a jövendőbe lát; néha v. animo, előre lát. C) megfontol, meggondol, meghány vet: videamus illud; quamobrem haec videnda, ezt kell megfontolni. D) szemmel tart, czélba vesz, törekedik valamire, magnam gloriam, imperia immodica. E) figyelmez, hozzálát, valamire ügyel: vide scribas, láss hozzá, hogy irj. Küln. a) vigyáz, megó, megőriz stb.: videndum est ne obsit benignitas; vide quid agas; videant ne sit periniquum, vigyázzanak v. figyelmezzenek, hogy méltánytalanul ne cselekedjenek, ellenben, vide ne sit necesse bajosan v. nehezen leszen reá szükség; b) jövendő multban a) mikor a beszélő valamit máskorra hagy: de illo alias v., a mi őt illeti, máskor fogom róla a szükségeseket elmondani; quae fuerit causa, mox v.; b) mikor valamit más meggondolására biznak: illud ipse viderit, azt lássa ő, éppen így de hoc tu ipse videris; sitne malum dolor necne, Stoici viderint, azt lássák a stoikusok. F) valamire v. valakire gondoskodik, gondja van: v. negotia alicuius; v. cibum, prandium alicui, gondoskodik; v. sibi, magára gondja van.
II. szenv. videor,
1) (ritkán) látják, előtünik, megjelen: hostium copiae visae sunt; visus sum, láttak; videri debet, quales sint.
2) rendesen tetszik, látszik, valaminek lenni látszik, mutatja magát, mutatkozik, valaminek tartják: homines hic habitare videntur; aequum id mihi videtur; videris (esse) doctus, úgy látszik, hogy tudós vagy, si mihi videtur sapientissimus qui etc., úgy tetszik nekem, hogy az a legbölcsebb, a ki stb.; videor mihi satis dixisse, azt gondolom hogy eleget szólottam, v. satis dixi ut mihi visus sum, a mint nekem tetszett; (ritkán) vult videri, se esse sapientem, bölcsnek akar látszani.
3) küln. egysz. videtur helyesnek, jónak látszik, tetszik, véleményem, akaratom, od stb.: nunc mihi visum est scribere, jónak láttam, tetszett; si videtur, ha tetszik; mitteret cum imperio quem ei videretur (sc. mittere), a kit jónak lát. Küln. A) hivatalos v. hatósági vélemény v. határozat nyilvánításánál: pontifices decreverunt videri, illam aedium partem posse restitui, hogy az a nézetök; Verres pronunciat videri etc., hogy az az akarata; senatui visum est etc. B) valakinek tudományos, jelesen bölcseleti nézete felhozásánál: non mihi videtur, ad beate vivendum satis posse virtutem.

*