Valóságtartományok határai (modell)

*

Az alábbi szimuláció az un. "Newton-módszer" által készített, végtelen-bonyolultságú határfelületet mutat be, mely három tartományt határol.

A "határ" (= a függő keletkezés effektusa (ps), ill. az "illúzió" tárgyai) azzal a sajátos tulajdonsággal rendelkezik, hogy minden pontja mindhárom tartományt határolja.

A pontok estünkben - mintegy szemléltetésként -, megfeleltethetőek az alanytudat tárgyainak is.

A három tartomány modellünkben pedig a vasubandhu-i "három önvalóval" (tri-svabháva) adekvát.

A kinagyított részletek egy fraktálszerkezetet tárnak fel, amely egyre kisebb méretekben ismétli meg az alapvető mintázatot...

*





*

Doctrina Traditionis Metaphysicae

*

Manapság sokan beszélnek az un. "metafizikai hagyományról".

Kevesen veszik azonban észre, hogy a metafizikai hagyomány kifejezés - önellentmondás.

A "hagyomány" mindig fizikai (amennyiben az a létesültségek és megnyilvánultságok körébe tartozik) - mégha annak tartalma a metafizikai felé is irányul.

Ami a hagyomány lényege - az a metafizikai.

Másképp: nem az metafizikai, ami hordoz, ami átad (vö: 'tradere'; és éppen itt az említett önellentmondás), hanem az átadott, amit a tradíciók in concreto átadnak. És ez két különböző dolog, mint a levél, amit a futár továbbít (a levél alakja, mérete változik az idők folyamán), annak tartalma (ami mindig, mindenütt állandó) azonban egyetemes.

Ez a lényeg, az átadásnak a valóban metafizikai tárgya pedig nem más, mint a metafizikai doktrína, a Tan, a Dharma, mely az Önmaga(m)ságra vonatkozó legfelsőbb léttapasztalat ismerete.

(...)

Ez a megkülönböztetés nagyjából megfelel egy vallás un. exoterikus és ezoterikus aspektusa közötti különbségnek is: egy dolog a külső "rituálé", és egy másik dolog a doktrína. Amíg az előbbi sokféleként jelenik meg (vö. pl. Guénon), és bárki által leírható-elsajátítható-bemutatható, addig az utóbbi egyetemes és univerzális (vö. pl. A. K. Coomaraswamy), de csakis első szám, első személyű léttapasztalat által ismerhető meg.

*

Én magam tehát nem a "metafizikai hagyományokkal", hanem azok közös, transzcendens alapjával, a metafizikai szent tannal foglalkozom (sacra doctrina). Vagy másképp: a metafizikai hagyomány egyetemes tanával (doctrina traditionis metaphysicae).

Ez tehát - fentiekből adódóan -, azt is jelenti, hogy a "tradíciókat" is jól ismerem, mint olyan "héjakat", melyek egyöntetűen burkolják be a "magot".

Vagy mint megannyi "futárt", mely kézbesíti az arra fogékonyaknak a Tant tartalamzó "üzenetet"...

*

Ezért van az, hogy ha valaki ismeri a Tant (sacra doctrina), az törvényszerűen ismeri a tradíciókat is; míg ez nincs így megfordítva: ha valaki ismer egy tradíciót, még nem feltétlenül ismeri magát a Tant.... (Guénon ez utóbbiakra utal úgy, mint "szamarakra, melyek szent ereklyéket hordoznak".)

*

A Madhyamaka és a fraktálkozmológia

*

Érdekes metszéspontra bukkanatam a mahajána buddhizmus középút-tana (az ürességről szóló doktrína), és a modern káoszelméleti eszmék között.

Mit mond Nagarjuna?

Hogy sem a nirvána, sem a szamszára nem bír önálló léttel (mint pozitív és negatív "fázisok"), azok függésben állnak (kétféleképpen is üresek), és ezért egyik sem jelenik meg valójában: ami megjelenik, a kettő határfelülete, a függő keletkezés (ps), ami maga az Üresség.

A kulcsszó itt még nem is az üresség, hanem a határfelület. A fraktálokat vizsgáló kutatók sokszor használják ezt a szót, és régóta ugyanerre a következtetésre jutottak: nem az a kérdés, hogy meddig tudjuk előre jelezni az időjárást (tehát hogy léteznek-e fázisok, pl. jégkorszak, felmelegedés, stb.), hanem az, hogy létezik-e egyáltalán időjárás mint olyan, vagy csupán fázisátalakulások sorozatát látjuk, ami léptékfüggetlenül skálázható? A helyes válasz feltehetőleg az utóbbi. Azt találták, hogy minden jelenség ugyanazokat a mintázatokat követi, tehát csakis ez a mintázat a valóságos dolog, amit csupán mi ruházzuk fel fogalmakkal (pl. tőzsdei árfolyamok, szívritmus, földrengések, populációk, családfák, sors-események, stb.).

Mi is ez a "mintázat"?

Nem lehet pontosan meghatározni: olyan attraktorokról, fraktálokról, végtelen törtdimenziójú logaritmusokról, nemlineáris mintázatokról van szó, mely természeti törvényszerűségnek tűnik, de igazi neve nincs. Ami összeköti a káoszelméletet a buddhizmussal, az pontosan az a pont, amikor egy különös attraktor vizsgálatakor (pl. Poincaré-térképre való leképezésekor) feltárul, hogy a dolgok pusztán neveik által azok, amiknek tartjuk őket: mentális elképzelések, melyek alatt egy mélyebb valóság húzódik meg, ami minden végtelenül kicsi részlete magában hordozza a teljes mintázatot (hasonlóan a hologramhoz).

A buddhizmus ezt a mintázatot Tiszta Tudatnak nevezi, vagy Nagy Ürességnek, melyek ugyanannak a dolognak a különböző aspektusú nevei. A buddhizmus szerint is csupán határfelületek jelennek meg körülöttünk, nem valóságos dolgok, hanem fogalmi nevek és formák.

(...)

Mi köti össze a távoli galaxisokat a múlt heti lottószámokkal? Vagy éppen a szamszárát a nirvánával? A tudat, mely felfogja, és nevekkel ruházza fel őket. Az a tudat, mely megérti, hogy a galaxisok spirálkarjainak geometriáját, a gravitációból eredő bonyolult mozgásokat, a lottószámok utolsó százéves történetének sorrendjét és a lélegzetvételt ugyanazok a matematikailag is leírható, egyszerű szabályszerűségek határozzák meg.

Mely szabályszerűségek azonban szintén függésben állnak, tehát szintén üresek.

Ez igaz a szamszára és a nirvána közt fennálló különbségre is: pusztán a konvencionális gondolkodás, az elfedettségben álló létrégió (samvritti-satya) határfelületén beszélhetünk a kettő közötti különbségről, a valóság szerint azonban - ha kiiktatjuk ezt a határfelületet (ps) -, mindkettő természete azonosnak mutatkozik.

Amit elmulaszt a fraktálkozmológia és a káoszelmélet megállapítani az az, hogy mondjuk egy "kör" ugyanolyan bonyolult és ugyanolyan egyszerű egyszerre, mint pl. egy "Mandelbrot-halmaz", és hogy a fraktálok, logaritmusok, attraktorok és egyéb matematikai jelenségek is pusztán egy nagyobb, ontológiai hologram részei.

Ez a "hologram" pedig a Tudat.

*

Hol "tartózkodik" a Felébredett?

*

"Mikor a Magasztos a szákják között, Nágaráka városban tartózkodott, ott szemtől szembe a Magasztossal ezt hallottam:

'Ánanda, én most teljesen az ürességben tartózkodva időzök.' Jól hallottam, jól értettem, helyesen fogtam fel, jól emlékszem rá?

A Buddha:
- Igen Ánanda, jól hallottad, jól értetted, helyesen fogtad fel, jól emlékszel rá. Most is, mint akkor, teljesen az ürességben tartózkodva időzök."

*

Culasunnata Szutta (Majjhima Nikáya 121.)

Az ürességről szóló rövidebb tanítóbeszéd

Forrás: A Buddha ujja

http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:mn-121-fr

*

Bevezetés a Vajrayána-buddhizmusba

*

"Aki mindenben engem lát, és mindent bennem lát,

az nem szakadhat el tőlem, s én sem szakadok el tőle."

Bhagavad-Gíta, VI.30

*

A buddhizmus magasabb iskoláinak doktrínái ismerik a tudati transzformációknak ama szintjeit, melyek elsajátításakor a tudat előtt felbukkanó bármely jelenség csakis az Abszolútum megnyilvánulásaként értelmezhetők.

Ezen metafizikai állapotokban minden valóban meditációs tárgyként jelenik meg: a szamvritti-szatja létrégiójában csupán egy "koszos rongynak", "kődarabnak" vagy "rothadó falevélnek" nevezett dharma is, maga a Valóság Fénye, mely magunkban kontemplálható.

(…)

Az alábbi felvétel a popsztár Madonna egyik koncertjén készült, ahol a koncertet hallgatók és az előadó között létrejött a hétköznapi és racionális értelemben kizárólag ellentmondásosként jellemezhető pszichológiai jelenség, a közös dal és a közös képzet-, érzelem-, és gondolatvilág képekben és hangeffekusokban történő kifejezésre juttatása, ami bár alig több, mint egy öt percig tartó előadás keretében nyerte el egyik csúcspontját, mégis, több ezer ember tudatára hatott ki közvetlenül, és hat ki azóta is, milliók tudatára.

Ha objektíven vizsgáljuk, a szóban forgó show a legprofánabb és leghétköznapibb jelenségek, valamint az azokon túlmutató világ között, mintegy félúton áll, természetesen csakis pszichológiai értelemben.

(…)

Annak minden másodperce paradox és megmagyarázhatatlan.

És ezért tökéletes meditációs tárgy is egyben.

(…)

Az üressémeditációs technika, melyet a felvételre tanácsos alkalmazni, a következő: a videó indítása előtt mélyedjünk el abban a gondolatban, hogy a rajta látható valamennyi jelenség, elemi képkocka, fény, pusztán az alanyi, szenves tudat megnyilvánulása, mely a különbözőségekből és tudati emlékekből építi fel ezt a végül összefüggőnek tűnő hang- és képsort.

Ez után indítsuk el a felvételt, és eközben figyeljük meg azt is: annak minden egyedülálló másodperce, jelensége és tudatrezdülése értelmezhetetlen a megfigyelő alany nélkül. Értsük meg, hogy annak tartalma bármikor felruházható bármilyen minőséggel (pl. hogy egy az átlagosnál jóval intelligensebb ember manipulálja a nála alacsonyabb éberségi fokon álló, primitív, kontrollálatlan tudatú egyének tömegét, akik mindezért még anyagi ellenszolgáltatást is hajlandóak kifizetni. Vagy: a posztár Madonna karmikus determináltságának köszönhetően egyszerűen képtelen másképp kommunikálni a külvilággal, és inkább „beteg”, mintsem művész. Vagy: az előadó és zenekara olyan tudást és léttapasztalatot ad át a hallgatóságnak, melyekre csak kivételes tehetségű, valóban művészóriások képesek, sőt, mindezek, amik elhangzanak és láthatók a koncerten, a végső valóság megjelenési formái.).

(…)

Az sem zárható ki, sőt, ontológiailag fentiekkel azonos mértékben valószínű és lehetséges, hogy egy un. „haragvó istenség” inkarnációja tárulkozott fel Madonna személyében.

Mindenesetre semmi konkrét dolog sem állítható róla, sem az, hogy ember, sem az, hogy istenség, stb, de ugyanakkor mindezek egyszerre állíthatók is róla, ráadásul szimultán.

(…)

A meditáció akkor tekinthető sikeresnek, ha a felvétel alatt feltárul

a csend, az üresség és a tisztaság.

Ahol már valóban minden dharma a metafizikai

egyedülvalóságra jellemző Tiszta Tudat Játéka.

Ahol már nincsenek "dolgok", és a sokaságot létrehívó Természet in concreto visszahúzódik, mint egy szemérmes énekesnő a színpadról, aki észrevette, hogy megpillantották.

Ez tehát a Titok...

*

*

Hang-kontemplációk - Vol.1

*

Kozmikus háttérsugárzás:

A Nap:

A Föld:

Egy normál pulzár:

Pulzár a Vegában:

*

A Zen lényegéről

*

A Zen nem más, mint folyamatosan eggyé válni a dolgok Ürességében megnyilvánuló teljességgel: belülről látni a nem-énben az Önmagában állót, az illúzióban a valóságot és a sokban az Egyet...

A hétköznapiságban megnyilatkozó tudati létrégióban pusztán csak ennyi a lényege....

*

kontempláció-mátrix (vol. 1.0.5.)

*

uzkctbaiubrvilaubzvilubzvtiubzvurcbuilsrcbzkjzbhvsjkbvéclacjmaáéáldgjklsdélhdfléjumvdogljudápldgiluasetzaxwbvgasefoédgtrőpkeuweiuzqwuiescljgrkhsdgrlasdrklhzsrkljsvdlnhjeroiuqweoöu89bngápokiaseőpiawighlfawuibgwcaigwahqwcoicrhnaosihoohkljhfnavosinzvwoqhzvrnoqwnhzcoawnhklhjdnklsdbőpkaweihoabvjashvasjgashaechnvjklnhevuiziawevoiéuawckhsdvr5476s5dklucnqwuinzawcawcbkigawcbgzuawzgasezukawjhgbcasejzbvtawzuvcehjzfvKZGFVZUKWEAJZGHJASCkulzbasecbjkgascejbgejbugebjggOMhajnaliderengésszürkeségmadarakágakbogasfáklombtalanságtudatlanságzűrzavarcsendlélegzetpárafelhőkderengőnapfényhegyekcsúcsokormoksziklákremetebarlangfalevelekpillangóhernyóféreghangyagravitációteleholdkoronglélegzetneszekesőárnyékokpillantáslélegzetdobogáscsendszikraillatdobbanásürességfénytérvégtelenmesszeségmadarakkárogáskopogáscseppekharmatfűpókhálórezgésremegéssóhajfakéregillatokreccsenéságakbogaktövisekcsendcsendcsendszemhéjsötétségcsendcsendcsendcsendcsendcsendcsodacsendcsendnapfényragyogásragyogásnapfénylélegzettisztulásürességcsendlélegzetlélegzetlélekzetlélegzetfényürességteljességteljességteljességteljességOMjkhzscvuibtasrzubtawcubtioéhjqwc3r89uzqw34utqw34iougqv4qw4ibgqw4piolkjlmknsdkl54vgljrakulhnweaighnJKNHASEZWERGBOWERIailuhliawiluhaeuilhAUIHUIHAiliulnhaeikljsdvguknhzvsdgriunhidrhhlésefaiow4uitzb4ctbq34gioqvt4iuopnze4uinzw4iluhweuiuibvi7kuzbcuzbtwebtuibtuiwbtuibwbtwertbwezubtpiocwkubw487btwev5áőömiqwev4ibtwervweilinzcri7bzioqwebtiotbwc4b7twcqbuicbqw8oopq4wőpüm2von8zrcgatfghovgnu8p398zunqtpiliucbntjztvwz8owe5t574vthuxUTIO7TZQWVTNHZOOUNHEVT4WNOiounwcvnzevt4iouev

*

*

A sors jógája

*

"Az őz meghallotta a neszt, és megkérdezte: 'Mit akarsz?'

'Lelőlek, mert családomnak szüksége van rád' - válaszolt a vadász.

Örömmel töltötte el az őz lelkét a vadász szava;

sorsát tudomásul véve, a hallottakra így felelt:

Az őz szólt:

'Örvendek, hogy elég kövér a testem táplálékodul.

Ha a test nem használ másnak, egész léte fölösleges'."

Siva-purána, IV. 40

*

Alapvetések

*

Nem lehet elég sokszor ismételni: a buddhizmus két nagy eszmeáramlata, a théraváda (hinajána) és a mahajána között tükörszimmetrikus lételméleti differencia áll fenn, nem pedig "ellentmondás".

Mindkettőt az köti össze, hogy a tudati létből indul ki.

*

Tao a tejeskávéban

*

"Nem lép ki az ajtón

és világot megismer,

nem néz ki az ablakon

és égi út-at megismer;

mennél messzebb megy,

annál kevesebbet ismer."

Tao Te King, 47

_________________________________________

A felvétel nem szól másról, kedves barátaim, mint arról a sokak által banális közhellyé koptatni igyekezett igazságról, miszerint a legvégső valóság megjelenésének kontemplációja a leghétköznapibbnak és legprofánabbnak tűnő objektumokban is teljes sikerrel véghez vihető, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a végső metafizikai valóságnak nincs ellentéte, és az in concreto magába foglal mindent.

Ime, itt egy csésze kávé, melyet megkavarunk, tejet öntünk hozzá, ismét megkavarunk, majd megint tejet töltünk hozzá (a zene és a hangok – mint sokszor –, mintegy másodlagosak), mindezt pedig másodpercek alatt.

És megindul a forgatag.

A pohárban azonnal felbukkanó alakzat- és forma-kavalkád, a finom, a méretskála mindkét irányába végtelenül léptékfüggetlen mintázatok, és a gőz felszálló áramlatai (amiket szintén markánsan határol maga a csésze), igazi élő kozmosz, mikro-méretben, mely azonban egyetlen aspektusában sem különbözik az un. „makrokozmosztól”.

A helyes megértés – ez a kulcs. Minden felbukkanó tudatrezdülés, tudateffektus, és tudat-forma helyes megértése (ismétlem: legyen annak konkrét tárgya bármily banálisnak is tűnő), elvezethet a végső valóság megismeréséhez.

Ez az advaita-védánta, a szúfizmus, minden misztikus teológia tanítása, és a Tao kapuja.

Jó elmélyülést és felismeréseket kívánok mindenkinek!

_________________________________________

*

PS - 10.

*

"A lények úgy születnek, hogy magukban hordozzák a létesülésbe-gyökerezést és a halált. Mert pillanatról pillanatra visszatérő gondolkozásuk vagy tudatuk valóban meg van mételyezve azzal, hogy a keletkezésével egyidejűleg gyökeret is eresszen; akár a hegy tetejéről alázuhanó kő, úgy hullik azonban darabokra alkotórészeivel együtt - melyeknek kompozítuma-, úgyhogy az azonnali halál egytermészetű a keletkezéssel."

Visuddhi Magga I. 230

___________________________________________________

*

A 'kenózisz' fogalmáról

*

A 'kenózisz' szó (lat. "inanitio, exinanitio") ürességet jelent, annak az önkiüresítés, önkifosztás értelmében véve (vö. szatipatthána). Ez azt jelenti, hogy életünkben minél nagyobb teret biztosítunk Isten akarata számára. (Emlékezzünk: Ex Deo nascimur, in Christo morimur, per Spiritus Sanctum reviviscimus, tehát: "Istenből születtünk, Krisztusban halunk meg, és a Szent Szellemben támadunk fel".)

Negatív útja a saját akarat (vágyak, reflexek), és az elképzelések föladása (vö. Brhamadzsála-szútra).

Pozitív útja az Isten akaratával való teljes azonosulás, az önalávetés, a legkisebb részletekig elmenően (vö. pl. Nagarjuna).

Mindkét út egyetlen helyes eredményhez vezet: az "én" teljes felszámolásához.

A Középső Út pedig ezek egyidejű kontemplációja.

Célja - mint minden valódi praxisnak - az Istennel való egyesülés, eggyé válás, vagyis hogy minden "mástól" elválasszuk tudatunkat, lelkünket.

"A klasszikus jóga alapgyakorlata és végcélja a teljesen kiüresített, tárgyától fosztott tudat szemlélete, vagyis a szamádhi. Ehhez az anyagi tudatfolyamatokat ki kell küszöbölni. Patandzsali is ezt a definíciót adja: „A jóga a psziché (csitta) tevékenységének legyűrése.” [*183] (Jóga-szútra I.2.) Az eképpen elkülönültségében is megtapasztalt, „tiszta” tudat az indiai lélek, az átma (önmaga) (...)."

Ez a valódi önmegvalósítás is; tehát közel sem az, amit ma oly sokan annak vélnek. Amit ma legtöbben annak tartanak, az éppen hogy az 'én' és az 'enyém' egomániás elképzelései által táplált illúzió fenntartása, további generálása.

Az elkülönültség eszközéről így ír az Evangélium: "Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem békét hozni jöttem, hanem kardot." (Mt. 10.34) "Az a legteljesebb béke, ha levágják, ami beteg, és elkülönítik, ami viszályt kelt. Hiszen csak így egyesülhet a menny a földdel." - írja Aquinoi híres Máté Evangélium-kommentárjában, a Catena Aurea-ban. "Arra emlékezzünk tehát, hogy az Isten szavát (Logosz, Dharma) jelképezi a kard."

Az önkiüresítés jelképe a tükör (vö. 'tükörszerű tudat'), mely - ha tökéletesen tiszta - teljesen eggyé válik a befogadott képpel, és így már létrejön az Egység.

A keresztény misztika és aszketizmus központi fogalma, de valójában a Híd minden tradíció doktrínája között.

*

Váratlan esemény

*

Kétezernégy június nyolcadikán - a csillagászati

számításoknak megfelelően - a Vénusz áthaladt a Nap előtt.

A Napon két napfolt volt látható, a középponttól kissé jobbra, fent.

Aznap azonban, a közvélekedéssel ellentétben, nem a

Vénusz volt az átvonulás egyetlen objektuma.

Váratlanul, pontosan 11.16 órakor, balról,

egy madár is átrepült a napkorong előtt.

Annak pontos pályáját (a koordinátákkal együtt),

a Vénusz-bolygóéval párhuzamosan,

szintén rögzítettem a megfigyelési naplómba.

*

__________________________________

*

Advaita-kasina

*

Az egyik kezemben egy kő, az Etna kráteréből, a Föld mélyéről;

a másikban egy meteorit, a csillagokból, fényévnyi messzeségből....

Az egyik "lent" született, a másik "fent".

De valójában, most és mindig - egyek voltak.

*

Az okfüggő keletkezés - I. [प्रतीत्यसमुत्पाद]

*

A buddhizmus egyik kardinális alaptanítása a "függő keletkezés" (vagy más néven: világi okfüggő keletkezés), a pratitya-samutpáda (pratītyasamutpāda, "oksági láncból való keletkezés, nem önmagától való keletkezés"). Annak magasabbrendű folytatása a "transzcendens", vagy "világfeletti okfüggő keletkezés" (lokuttara-pratitya-samutpáda).

Az alábbi felsorolás a kanonizált, un. "világi okfüggő keletkezés" sorozatát mutatja be, szanszkritul és magyarul, a lehető legpontosabban vissza adva az eredeti szanszkrit szavak - a doktrínális kontextusba helyezett - igazi, helyreállított alakú jelentését (dőlt betűvel szedve).
A szóban forgó doktrína szövegének ezt a restaurálását az a tény tette szükségessé, hogy minden szakirodalom, forrás és hivatkozás a sorozatnak csak a nyersfordításos, "romlott alakját" ismeri (ez a csupán a nyersfordítást tükröző, "romlott" tartalmú sorozat az egyes szanszkrit kifejezéseket követően, zárójelbe téve olvasható).

Fontos megjegyezni még, hogy a dőlt betűs kifejezések nem értelmezések, hanem mélyebb-hűebb fordításai az eredeti kifejezéseknek, azok meghatározása során tehát nem történt semmiféle "újítás" vagy új "nézőpont" felvétele. Éppen ellenkezőleg, inkább a gondolkodás archaifikálása ment végbe.
A helyreállított szöveg a következő:

*

1. Avidyā (nem-tudás) - illúzió
2. Samskāra (késztetés) - önteremtő képesség
3. Vijñāna (tudat) - megkülönböztetés
4. Nāmarūpa (név-és-forma) - neves forma
5. Ṣaḍāyatana (hat érzék) - hatterületű érzékszervek
6. Sparśa (érintkezés) - közvetlen érzékelés
7. Vedanā (érzékelés) - tudatosult érzékelés
8. Tṛṣṇā (szomj) - életszomj
9. Upādāna (ragaszkodás) - odaadottság
10. Bhava (létrejövés) - létezés
11. Jāti (születés) - születés

12. Jarāmaraṇa (halál) - öregedés és halál

*

Brahma egy napjáról

*

"Brahma egy napja ezer világkorszakig tart,

és ezer világkorszakig tart egy éjszakája" - mégis,

Brahma ezer éve: egyetlen Pillanat csupán.

*

*

"Alapjában véve a lények élettartama végtelen rövid: nem hoszabb egyetlen tudatrezdülésnél. Ahogyan a forgó kocsikerék ama pontja is, amely körül éppen fordul, csak egyetlen pillanatig mozdulatlan a talajon, éppen úgy a lények is csupán egyetlen tudatpillanat erejéig léteznek, és amikor az véget ér, véget ér, mondhatjuk, a lény is.

Ahogy mondva van: 'az elmúlt tudatpillanat embere élt, de már nem él, és nem is fog többé élni. Az eljövendő tudatpillanat embere majd él, de eddig még nem élt, s most sem él. A jelenlegi tudatpillanat embere él, de korábban nem élt, és nem fog a jövőben sem élni'."

Visuddhi Magga 238

*

A menedékház

*

Alig vártam, hogy a dermesztő hidegből bejussak a meleg, üvegfalú épületbe. Miután megérkeztem, jól átmelegedtem, és forró csokoládét kortyolgattam: az emberek beszélgettek, jöttek-mentek körülöttem. A tél hirtelen felpezsdülni látszott. Arra gondoltam, milyen jó lenne megnézni ezt a hideg téli, ragyogó napsütést, és a Dunát - persze az épületen belülről. Odasétáltam egy üvegfalhoz: már a pár másodpercnyi séta alatt is szinte megmagyarázhatatlan izgatottsággal vártam, hogy odaérjek, és megpillantsam a hullámokon szikrázó napfényt.

Van valami felemelő abban, gondoltam, ha az ember dacolhat a természet erőivel, és egy pillanatra legyőzve érezheti azt, mégha csak ilyen formában is. Elvégre ezt a modern, csupa-üveg-épületet mi építettük, nekünk fűt a klíma, és semmiféle hideg nem juthat be.

Odaértem: az üvegfal mögött szinte égette az arcom a Nap, alg tudtam kinézni a fényétől.

Odakint azonban nem szikrázott a napfény, különös félhomály volt: a folyó felszínén hatalmas jégtáblák úsztak.

Nagyon lassan.

És némán.

*

'kicsi nem-üresség'

.

ezt alaposabban át kell tanulmányozni (pl. nagarjuna, lem, lnc, catuskoti, stb):

*

"Pusztán ez a kicsi nem-üresség van jelen: ami a hat érzék-tartománnyal kapcsolatos, ami épp ettől a testtől, és az élettől mint feltételétől függ."

MN.21

*

Forrás: http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:mn-121-fr

A "mestereknek"

*

"Nem az a baj, hogy képes vagy magad köré gyűjteni az embereket, hanem az, hogy nem tudod arra rávenni őket, hogy ne gyűljenek köréd."

*

A "világmodellekről"

*

A közönséges ember számára is megfigyelhető, korpuszkulárisként mutatkozó kozmosszal kapcsolatos világmodellek tekintetében - ha nem akarunk megsérteni evidens logikai alapelveket, akkor - a mostani, "hivatalos" elméletekkel - teljesen adekvát és azokkal felcserélhető megoldásokként kell elfogadnunk legalább még két elméletet.

Az egyik Tycho de Brahe geocentrikus modellje (amely a Ptolemaiosz-modell továbbfejlesztése, és amely mind empírikusan, mind elméletileg hibátlan), és szimbolikus-spirituális-metafizikai szempontból az egyetlen elfogadható modell.

A másik ilyen elmélet Ambarcumjam azon hipotézise is, miszerint a kozmosz kezdetben végtelen sűrű, de nem szinguláris, pontszerű, hanem végtelen kiterjedésű volt, mely összehúzódása (és ezzel szinkron ritkulása), és nem pedig inflációja-expanziója (tágulása-csomósodása) révén rendelkezik a jelenlegi tulajdonságokkal (tehát nem egy szinguláris pont "ősrobbanása" történt meg, hanem egy végtelen sűrű és végtelen kiterjedésű plazma kezdett feloldódni:, az atomok közötti tér tehát nem táguláson, hanem ellenkezőleg: implózión, "befelé zuhanáson" esik át).

Az alábbi animáció eredetileg a "felfúvódó kozmosz" modelljének demonstrálására készült, de jól szemlélteti számunkra azt is, hogy csak nézőpont kérdése, hogy "tágulásként", vagy "összehúzódásként" értelmezzük a kozmikus környezet mozgásait:

Ez nem áll ellentmondásban de Brahe elméletével, és a jelenlegi nagy világciklus (kalpa) végső szakaszát, az önmagába való visszahúzódását szimbolizálja "kvázi-anyagi", kozmikus síkon.

Tycho de Brahe

Ennek a két elméletnek az előítéletmentes elfogadását, alkalmazását és oktatását éppen a mai kor "legmodernebb elmélete", a relativitás-elmélet verifikálja és teszi kötelezővé...

_________________________

Tycho de Brahe modelljének vázlata: középen (a kozmosz közepén) a mozdulatlan Föld áll, körülötte keringenek a Hold és a Nap: a Nap körül keringenek a bolygók és az egyéb csillagok.

*

Ptolemaiosz világmodelljének szimulációja:

*

Körkörös

*

Ha minden változik, létezik-e változás...?

*

Először

*

1995 körül, szűk baráti körben, ennek a Mahler szimfóniának a

hangjaira vált bizonyossá bennem sok,

a létre vonatkozó sejtés...

____________________________________

*

G. Mahler: Symphony No. 3, Movement 6.

Az 'önmegsemmisítésről'

*

"Egyetlen teremtmény sem léphet a természet magasabb

fokára anélkül, hogy ne szűnne meg létezni."

Sum.Theol. I. 63. 3

*

A minap az öngyilkosságról leveleztem valakivel, aminek kapcsán most szeretnék egy naplóbejegyzést tenni: remélem, mindenkinek hasznos inspirációkkal és gondolatébresztőkkel fogok szolgálni.

*

Tudom, hogy első ránézésre ez meglepő lesz, de a közhiedelemmel ellentétben az öngyilkosságot nem tiltja a buddhizmus (természetesen nem a közönségesen vett vágy-, kiábrándultság-, és érzelemmotivált, felindulásból elkövetett és világgá kürtölt "öngyilkosságról" van szó, hanem a szanszkrit terminológiában 'ákimcanna'-nak nevezett "spirituális önmgesemmisítésről") - de a buddhizmus mellett általában a keleti doktrínák sem tiltják - legalábbis nem úgy és nem olyan érvek mentén, ahogyan azt ma sokan evidensnek tartják, elképzelik és gondolják (gondolni vélik).

Szögezzük le: a buddhizmus (és az antik sztoicizmus) megengedi a fent vázolt 'öngyilkosságot', mivel az a spirituális Út egy bizonyos pontján elkerülhetetlen.

Ennek a meditatív-kontemplatív spirituális önmegsemmisítésnek a neve: szatipatthána (satipatthana).

Amit a buddhizmus "tilt", az a tudatlanságon alapuló, kontrollálatlan tett, így ez a tiltás nem csak az öngyilkosság alacsonyabbrendű formájára érvényes, hanem pl. egy táj kontemplációjára, vagy egy csésze tea elfogyasztására is, ha az nem önuralt és tudatos.

Számomra nem is ez az önmagában vettt tény az érdekes (mármint az, hogy a szatipatthána, a buddhista meditáció szíve, önmegsemmisítés, mely által Önmagunkhoz vezet az Út), hanem az, hogy pl. a buddhizmus kinek engedi meg ezt az önmegsemmisítést mely, akárcsak az önkiüresítés, egyszeri és megismétlehetetlen, tehát nem létezik olyan, hogy szatipatthána meditációk)?

Annak "engedhető meg", aki jól tudja, hogy a tudatot nem lehet megölni; aki már túl van léten és nem-léten, életen és nem-életen, halálon és nem-halálon is; aki túl van azon, hogy "enyém" és "én", és jól látja, mi az, ami tőle függ és tőle független; aki túl van a kicsinyes ragaszkodásokon, a rögeszméken, a tévedéseken, a közönséges, alárendelt vallásosság ideáin, és látja, hogy a megnyilvánult kozmosz és az emberiség egésze, beleértve az alany "saját, emberi egzisztenciáját" is, pusztán egyetlen szubjektív tudatfokozat a létállapotok végtelen palettáján, és a Tudás által átitatott és a Megvilágosodással önuralt transzfiguráció akciója a végső cél felé immár csak értelmetlenül, hátráltatóan, és ezért indolkolatlanul lehetne tovább halasztható: ekkor az "itt és most" valóban 'Jelenvalólétté' válik...

(Minden gyakorlat és kontempláció, tanulmány és meditáció, elvonulás és felismerés, ennek az "önmegsemmisítésnek" az előkészítését jelentheti.)

A 'bodhisattva' már pusztán bodhisattva állapotánál fogva is, akármikor meghozhatja a végső döntést, hogy "kilépjen a játékból", egy magasabb, tisztább, vágy- és formanélküli létállapot felé...

És így valójában csak egy bodhisattva (aki ismeri Önmagát) állíthatja azt is, hogy "nem félek a haláltól".

Miért? Mert a halál (mint a Krisztus által tanított Újjászületés),

valójában a vágy és az "én" halála,

az Önmagamhoz vezető Út Kapuja,

melyen minden ember életében

csak egyszer lehet belépni.

*

Bevezetés a metafizikába, II.

*

Minden vélekedés valójában egy korábbi, érzéki

benyomásra való visszaemlékezés következménye.

Ezzel szemben a Tudás Forrása - érzékfeletti,

mely az "érzékelhetők elfelejtése" által látható.

Hasonlóan ahhoz, ahogy az Idő is mérhetetlen és oszthatatlan:

ami "mérhető és osztható" az csupán emberi csinálmány,

a pszeudológia világa.

A tökéletes Tudás és a tökéletes Tudatlanság: egy.

*

Újév

*

Minden, a honlapra látogató vándornak, érdeklődőnek,

ismerős és ismeretlen kedves barátaimnak - egyszóval

minden olvasómnak és szellemi testvéremnek,

boldog 2009-et kívánok,

ezzel a számomra nagyon kedves, mennyei zenével....

Hallgassátok szeretettel, Apolló Templomának ősi romjai alól....

*