Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

J-axióma



*

A kontempláció abszolút határszituáció. 

*

Időcsapda


*

az idő: tudat


érdekes és elgondolkodtató az a tény,  hogy miközben a 
kozmoszban - a fény véges terjedési sebessége és az irdatlan téridő-távolságok miatt - 
kizárólag a múlt mutatkozik meg aktuálisan, 
és a relatív kozmikus jelen rögzítéséhez a világ elmebeli transzformációjára van  szükség, 
aközben itt a földön, ahol minden folyamatosan áramlik és felbukkan és eltűnik,
 csakis a jövő tárul fel folyamatosan, 
a valóságosan létező jelenhez ugyancsak a világ elmebeli transzformálása szükséges

ez az elmebeli átváltoztatás, a valóságot feltáró belátás, 
csakis akkor érhető el, ha engedünk

ha engedünk valós természetünknek, ha elengedjük a mindent elleplező egót, 
az elképzelések kavalkádját 

ha tudatunk valós természetét nem akarjuk elérni,
ha felismerjük: nem vagyunk egyedül, mert minden az, tehát nincs mit "elérni",
máris a kapuban állhatunk

ha megismertük önmagunkat, azonnal át is léptük ezt a küszöböt

az időcsapda, melynek harapófogója a múlt és a jövő, 
így egycsapásra átváltozik az örök jelen, 
a teljes üresség és a teljes tökéletesség formájává, 
melyben mindig minden állandó


*

Nirvāṇa


*

Csak az Üresség nem változik.

*

A Szabadságról


*

A Szabadság: Tudás. 

Csak egy megtévesztett világi gondolhatja azt, hogy a "szabadság" azt jelenti, hogy a külső körülmények feltételeit hozzáidomítjuk az akarat és a vágy mulandó, vélemény-alkotta-világához. Nem attól lesz szabad valaki, hogy "jogait" a extremitás szélsőségeiig kiterjesztjük: attól az a valaki csupán a vágyait és akaratát gyakorolhatja szabadon, korlátok nélkül nyüzsöghet és szaporíthatja tetteit - ám valójában tudatlanságának rabságában marad, ami igaz Önmagát, az igazi Valóságot illeti, és eme öntudatlan rabság hajszolja akarata és vágyai karjába, azt gondolván: "én cselekszem". 

Az igazi Szabadság - belső lényegünk Forrása eredetének ismerete. Hogy a Teljesség ott rejtőzik legbensőnkben: nem része a külső világnak, de még pszicho-mentális identitásunknak sem, miközben "másságában" minden "az" is egyben. 

A Szabadság csakis az "illúzióktól" való szabadság lehet, aminek elérése kizárólag belső, szellemi út: nyugalom, nem-nyüzsgés. A belső korlátok felszámolása, nem a külsőké. Önmagunk megismerése, nem a "világé".

Ez a Szellemi Út bárhol, bármikor, bármilyen körülmény közepette gyakorolható, mert mindentől független, ami látható, tapasztalható, érzékelhető, létező.

*

Kommentár nélkül




*

"Aki azt állítja, hogy a világ tudat, az eltévelyedik előlem."

*

"Az ostobák, akik nem látják a végső valóságot,
Azt mondják, hogy a világ a saját tudatuk. 
Olyan ez, mint aranynak nézni a sárgarezet."

*